Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-03 / 258. szám

A városi ünnepségek műsorából Városunk üzemei, terme­lőszövetkezetei, hivatalai megkezdték a felkészülést a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulójá­nak megünneplésére. A fo­kozott térmelés, a nagyobb terméseredmények elérése mellett ünnepi összejövetele­ket, gyűléseket rendeznek. Üzemeink, termelőszövetkeze­teink dolgozói meghívják a szovjet ala­kulatok képviselőit, a szovjet családokat, hogy baráti találkozón együtt em­lékezzenek meg az évfordu­lóról. Az évforduló jelentőségét emeli az a körülmény, hogy egybeesik Cegléd város fel- szabadulásának 20. évfordu­lójával. A városi pártbi­zottság, a városi tanáccsal és a Hazafias Népfront el-1 nökségével közösen nagygyűlést rendez no­vember 6-án, pénteken este 6 órakor a művelődési ház színház- termében. A nagygyűlést színvonalas kultúrműsor kö­veti, amelyben a helyi együt­tesek mellett fővárosi vertr- dégművészek is fellépnek. Hetedikén délelőtt 10 óra­kor koszörúzási ünnepség lesz a városban a Lenin-szobomál és a szovjet hősi emlékmű­veknél. A megemlékezés és a hála virágait helyezik el a város lakói. A koszorúzáshoz gyü­lekező a gimnázium udva­rán lesz. Két hét múlva itt a gesztenye! Ezt jogosan kérdezzük, mert tavaly már októberben meg­jelent ez a mindenki által kedvelt csemege. Kérdésünk­re a MÉK és a FŰSZERT il­letékesei adták meg a választ: — A tavalyi jelentős gesz­tenyeforgalom alapján két héttel ezelőtt bejelentettük igényünket. A központ tájé­koztatása szerint az idei gesz­tenyetermés hasonló az el­múlt évihez, azonban szállítá­si akadályokkal küzdenek, és ezért tolódik el a „gesztenye- szezon". A hazai gesztenye mellett Albániából is várunk jelentős mennyiséget. így ha két hét eltolódással, de mind a város, mind a járás üzletei­ben bőven kapható lesz a gesztenye. CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGLÍ D\VÁ R O _S RÉSZÉRE VIII. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM 1864. NOVEMBER 3, KEDD HÍREK — Befejezték a szüretet a város termelőszövetkezetei­ben. — A KGV-kultúrotthon ve­zetősége értesíti a kultúrott­hon látogatóit, hogy a leg­közelebbi szombati bált no­vember 6-án, pénteken este rendezi. — Fizet a biztosító. Dávid Pálnak (Albertirsa, Homok­szél 68.) elhullott sertéséért 2340 forint, Kárász Józsefnek (Cegléd, Szép utca 19.) vihar­kárért 410 forint kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító járási fiókja. Mindkettőjük­nek évi 120 forintos épület- és háztartási biztosításuk van. Vetni* vetni* vetni — hogy csütörtökre befejeződhessék a vetés! 1 n sár nap a határban Zsuffa Ervint, a járási ta­nács mezőgazdasági osztá­lyának vezetőjét kisértem el vasárnap délelőtt vetést el­lenőrző kőrútjára. — Hová megyünk? — kér­deztem a gépkocsiba szállva. A SERGŐ ELŐTT Rendőrségi krónika Csak ez hiányzott? Szűcs József (Törtei, Körösi u. 21.) hiányosan felszerelt munka­gépét gépjárművezetői igazol­vány és menetlevél nélkül vezette. Úgy látszik, a sok hiányzó kellék mellé már csak a 300 forint büntetés hiányzott neki... Nem sikerült... Dávid De­zső jászkarajenői traktoros ittas állapotban, vezetői iga- ; zolvány nélkül motorozott. A tetejében, amikor igazol­tatni akarták, a rendőr intésé­re nem állt meg, hanem to­vább hajtott. A rendőrök bi­zonyultak ügyesebbnek, s így az ittas motorosnak 1000 fo­rintja bánja a „merész kalan­dot”. Megérte? Szabó Attila (Abony, Darabos dűlő 16.) olyannak engedte át a motor- kerékpár vezetését, aki veze­tői igazolvánnyal nem rendel­kezett. Az 5Ó0 foi'intos bün­tetés aligha érte meg ezt a „jószívűséget”. Tótih János Albertirsa Ki­nizsi u. 11. szám alatti lakos ittasan vezette motorkerékpár­ját. Bátorságát 200 forintra „értékelte” a rendőrség. Gábor Mihály Cegléd, Bede u. 576 szám alatti lakos is ekképp cse­lekedett. 300 forintra büntet­ték. Véget ért a járási labdarúgó-bajnokság Véget értek a ceglédi járási lab­darúgó-bajnokság küzdelmei. A járás hét helységéből indultak csa­patok, de többen is indulhattak volna, ha egyes vezetők az után­pótlás kérdését komolyabban ve­szik. Reméljük, hogy jövőre a községek és az érdekelt sportveze­tők nagyobb figyelmet fordítanak erre és több csapat nevez be majd a járási bajnokságba. Gondolunk itt Kocsérra és Nyársapátra is, de elsősorban a ceglédi és a nagykő-, rösi sportkörökre. A bajnokság végeredménye: 1. Abony TSZ SK II 14 12 — 2 31:15 24 2. Cégi. Spart. 14 9 2 3 38:11 20 3. Cégi. E. II 14 9 - 5 22:12 18j 4. Albertirsa VSE II 14 8 1 5 26:29 17: 5. Dánszentmiklós MEDOSZ 14 8 1 5 33:15 151 6. Jászkaraj enő . TSZ SK 14 5 — 9 6:37 101 7. Törtei TSZ SK 14 1 1 12 1:18 3; 8. Nagykőrös MEDOSZ 14 1 1 12 2:24 3 Megjegyzés: a Dánszentmiklós!: MEDOSZ-tó! két büntetőpont le-1 vonva. — Barátságos labdarúgó- mérkőzés lesz szerdán dél­után fél három órakor a ceg­lédi CVSE és BVSE csapata között a Vasutas labdarúgó-. pályán. — De jó lesz majd felülni! (Foto: Gábor) Bor a padláson, bor a góréban, bor a föld alatt... Büntetésük szolgáljon intő például mésből jutott a padlásra, a gó- rékba és a föld alá is. Így tett Szebenyi Dávid, Szüle János és ifj. József Benő. ök nagy mennyiségű bort igyekeztek az adózás alól „menteni”. Azóta mindhárom rejtegető ellen az eljárás megindult. Büntetésük szolgáljon intő példaként min­den bortermelő gazda előtt. Az ősz egyik legnagyobb és legfontosabb dolga a szőlő leszüretelése. A jó gazda el­szűri a mustot, majd a pincé­ben teli hordók láttán a jó munka tudatával és végeztével készít számadást magának az esztendőről. No, persze, hátra van még egy feladat, ugyanis a must mennyiségét be kell jelenteni az illetékes hatóság­•— Oda, ahol nagyon szorít a cipő — tájékoztatott az osztályvezető. — Sajnos, har­mincadikén lejárt a vetési határidő, de bizony még mintegy háromezer holddal vagyunk elma­radva. A törteti Aranykalászban, a kőröstetélleni Vörös Csillag­ban és az abonyi József Attilában nagyon rá kelle­ne kapcsolni. Kiváncsi va­gyok, hogyan használják ki a mai napot, az időjárás le­hetőségeit. Az albertirsai Sza­badságban is van még mint­egy háromszáz hold vetniva- ló, de a gépátcsoportosítás remélhetőleg eredményes lesz. Dánszentmiklóson már októ­ber ötödikén befejezték a vetést, Csemő is kész, s ma fejezik be a munkát Kocsé- ron is. Jászltarajenön sincs nagy veszély, egy-két nap alatt végeznek a vetéssel. Ha ilyen maradna az idő, szer­dán, legkésőbb csütörtökön jelenthetnénk a vetés teljes befejezését... Törteire érünk. Az Arany­kalász előtt sikerül beszélni Szigeti István főagronómus- sal, *— Szombaton négy gép vetett, remélem ma is mun­kába állt rriind. Harömézái holdunk van még hátra, na­gyon szeretnénk befejezni csütörtökig. A talaj nagyon nedves, van olyan terület, ahol már kétszer fogasoltunk, hogy gyorsabban szárad­jon. El vagyunk maradva egy kicsit a munkákkal. Százti­zenöt hold cukorrépánkból már kilencvenet felszedtünk, de csak nyolc hold termé­sét tudtuk elszállítani a gyár­ba. A kukoricaszár hordásá­val is bajok vannak. Mind­össze huszonkét fogatunk van és ez nagyon kevés. A szár vizes, az utak rosszak és nem tudunk annyit felrak­ni, mint normális körülmé­nyek között. A munkafegye­lem sem a legmegfelelőbb. iit van a mai nap is. Na­gyon nehéz mozgósítani a tagokat, a munkára, sokkal kevesebben dol­goznak, mint más va­sárnapon. Gépkocsink Kőröstetétlen- nek fordul. Visszabukdácso­lunk a makadámra s pár perc múlva már Kőröste- tétlen határában találkozunk Kiss István főmezőgazdász- szal. ö is indul a határt járni. Átszáll a gépkocsiba s együtt megyünk tovább. — Sajnos, reggel esett az eső. Ha egy órával tovább esik, nem is tudtunk volna dolgozni. Szerencsére elállt és hét gép­pel megkezdhettük a vetést, héttel pedig a szántást. — Honnan ez a sok gép? — csodálkozik az osztályvezető. — A cukorgyári célgazda­ság sietett a segítségünkre és a nagykőrösi gépállomás traktorai is dolgoznak. A cél- gazdaságtól három vetőgépet kaptunk s ezek itt maradnak, amíg be nem fejezzük a vetést. Szántanivalónk már csak nyolcvan hold van, egy nap alatt be is lehetne fejezni. Közben kiérünk a kettes üzemegységbe. Dél felé jár az idő és az SZ—100-as már a tábla szélén áll. Egy UE 28-as és két MTZ is megindul a központi major felé. A tsz tagjai azonban szorgal­masan vetnek. A tábla szélén Mádi Béla párttitkárral találkozunk. Bi­zakodik. — Legkésőbb szerdára be­fejezzük a vetést — mondja. — Ma reggel még háromszáz hold volt vetetlen, de remé­lem, estig hetven-nyolcvan holddal kevesebb lesz. öröm- mel mondhatom, hogy tag­jaink vasárnappal nem törőd­ve, dolgoznak. Fehér József ta- karmányosnak nem lenne kö­telessége most itt lenni. Ott dolgozik azon a vetőgépen. Kovács István fogatos kommu­nista példamutatással jött ma dolgozni a vetőgépre. Csörnyei István KISZ-ista is megér­demli szorgalmáért a dicsére­tet. Nagy Sándor és Varga Já­nos traktorosok, valamint a négy munkagépkezelő, illetve faros, Kása Sándor, Székely András, ifj. Balázs Pál és Mészáros Vince is kifogástalan munkát végeznek. Nagyon bí­zom abban, hogy hamar befe­jezzük a vetést. Elbúcsúzunk. Dél múlik mi­re Abonyba érünk. Végigsza­ladunk a József Attila terüle­tén s mindössze egy vető-és egy szántógéppcl találkozunk. Messze benn a járható úttól végzik a munkát, nem tudjuk őket megközelíteni. A Szelei úton két traktor igyekszik a telephely felé. Ünnep van, itt is csak délig dolgoztak. (És ha holnap esne az eső?) Míg hazaérünk, összegezzük a tapasztalatainkat.. Az Aranykalászban sürgős intézkedésekre van szükség. A Vörös Csillagban biztatóbb a helyzet, de vajon mi lesz a József Attilában?, Ott hétszáz hold vetetlen földről van szó, ez pedig nem kis terület. Mi­re kedden napvilágot látnak ezek a sorok, remélhetőleg már ennél kevesebbről beszél­hetünk. De ez még kevés ah­hoz, hogy a járás egész terüle­tén befejeződhessen csütörtö­kön a vetés ... Opauszky ÍVE ■Sä Í5Q Szemtől szemben a halállal tetés letöltését a háború befe­jezése utáni időre halasztot­ták. Szükség volt minden munkaszolgálatosra, de a győ­zelmesen előrenyomuló szov­jet csapatok elől olyan gyor­san kellett a náciknak vissza- vonulniok, hogy már nem tud­ták foglalkoztatni őket. 1944- ben Fertőrákosra hurcolták a csoportot. Egy-egy barakkban másfél-kétezer mozgásképte­lenné vált, eltetvesedett, örök­ké éhes és fázós embert zsú­foltak össze. Ellátásuk már csak a répalevesre korlátozó­dott és a napi feladatuk csu­pán az maradt, hogy a hullákat kiválogassák az élők közül. Egy-kétórás pihenő után to­vább vonszolta magát a halál­menet. Aki elcsigázott, elgyö­tört helyzetében a földre ros- kadt, annak életét ott az út pocsolyáiban oltotta ki az SS- golyó. így jutott 1945 februárjában Mauthausenbe, a haláltáborba. nak, nevezetesen a pénzügyőri szakasznak. Ezt ki-ki lelkiis­merete szerint végzi el. És itt jön a pénzügyőrök „szezonja”. Sajnos, ezt kell mondanunk, mert ez a „szezon jelleg” igen nagy munkát ad, így szüret után. Mindenki örömére bő volt a termés mind a város, mind a járás területén. De az ellenőrzések szerint a bő ter­Immár húsz éve behegedt sebeket szaggatunk fel. Han­gunk néha elcsuklik, tekinte­tünk elhomályosodik. Hogy is volt hát? Hogy jutott el egy ember az Örkényi úttól a ha­láltáborig? 1941-ben kezdődött. Mint munkaszolgálatost vitték ki a frontra. Ä nap minden órá­jában életveszélyes körülmé­nyek között szedték az akná­kat. A front első vonalában ásták a lövészárkokat, építet­ték az utakat. Hatszor kellett századukat újjászervezni. A munkaszolgálatosok keserű, kegyetlen sorsa volt, hogy a visszavonuló németek utóvédéi lettek, új területeken új lö­vészárkokat kellett ásniuk, csonttá-bőrré soványodva, tel­jesen elerőtlenedve. Volt olyan hét, amikor ellátásuk tíz deka marmaládéból és egy fél penészes kenyérből állt. Ruhá­zatuk, felszerelésük egyenlő volt a semmivel. Megborzad, amikor elmond­ja: szemtanúja volt a Don- kanyarban történteknek. Itt. 220 000 magyar katona vesztet­te életét, amikor a második vonalban az gS-tisztek foszto­gattak, raboltak és gyilkoltak. Az SS-pribékek és a keretle­gények kegyetlenkedéseit be­tetőzte a flektífusz. Már-már úgy látszott, hogy legyengült szervezete nem tud ellenállni, amikor az első emberi segít­séggel találkozott. Simonyi László ceglédi ismerőse se­gített rajta. Alig hogy felgyó­gyult, újra kezdődött a kény­szermunka. 1944 tavaszán egy SS-alakulat rabolta el őket a magyar parancsnokság őrize­téből és politikai foglyokkal, partizánokkal együtt hetekig egy sötét, penészes bunkerben kínozták őket. Itt szinte per­cenként búcsúztak el egymás­tól. Ha nyílt a bunker ajtaja és valakit kivittek, az már többé nem tért vissza. Később minden kezdődött elölről. Annyi változás tör­tént azonban, hogy a gyors visszavonulás következtében egyre kevesebb idejük maradt a lövészárkok ásására. Eljutot­tak Abaújszántóig, ahol sike­rült megszökniük. Szervezetük ekkor már annyira legyengült, hogy alig bírtak mozogni. így kerültek újra az SS-alakula- tok karmai közé, majd Dobsi- nán hadbíróság elé állították őket. Hazaárulásért 3 évi bör­tönbüntetést kaptak, de a bün­J Ott-tartózkodása alatt több; mint 40 000 ember pusztult elJ és várni kellett azt a percet, J amikor rá is sor kerül. Sikerült neki Várhegyi Sán-; dór ceglédi társával együtt J 1945. május 5-én megélnie a? soha nem felejthető felszaba- J dulást. Az utolsó napok voltak J a legnehezebbek. Néhány nap J alatt 8000-rel csökkent a tábor J létszáma, s ez a veszteség; szám csak növekedett akkor, J amikor a felszabadulás örö-J mét, az ölelkezést és az első J szabad lépéseket hazafelé, aj legyengült szervezet nem voltj képes kibírni. 1945. május 20-J án ért Ceglédre s idehaza az$ a hír fogadta, hogy szüleit az J SS-ek halálra kínozták. J És itt a visszaemlékezés fo- J nala megszakadt. Kínos, hosz- J szú, csendes percek után csak J annyit mond még, hogy tőle? annyi mindent elvettek (jófor-2 mán az egész fiatalságát), ve- le annyi sok kegyetlen go-$ noszságot követtek el, hogy ő j most 20 év után is csak azt a J célt tűzi maga elé: minél töb-J bet, jobbat és szebbet biztosít- £ hasson embertársai számára. Hogy sehol és soha ne legyen^ ember, aki nélkülöz, aki szén- ved! Áz elmúlt 20 év lénye-^ gét abhan látja, hogy értékké ^ vált az ember s ezt az érté- ^ két egymás megbecsülésével, ^ békés életünk biztosításával | mindenkinek növelni kell. Visszaemlékezéseit elmondta: i y Székely László '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom