Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-20 / 272. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Z MSI M P PES T M EGY El BIZOTTSÁGA E 5. A MEGYEI TANÁCS LÁPJA VIII. ÉVFOLYAM, 272, SZÄM ARA 50 FILLER 1964. NOVEMBER 2«, PÉNTEK Tárgyal az országgyűlés Új építésügyi törvényt alkottak A mai kor követelménfeit és ess építtetők érdekeit futtatták kifejezésre parlamenti képviselőink Tegnap délelőtt 11 órakor megkezdődött az országgyűlés ülésszaka. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülésszakot Vass Istvánná elnök nyitotta meg. Megállapította, hogy az országgyűlés határozatképes. Ezután megemlékezett dr. Bárczi Gusztávról és Fodor Imréről, az ország- gyűlés elhunyt tagjairól, majd bejelentette, hogy Fodróczi Lajos, Győr-Sopron megyei képviselő lemondott képviselői mandátumáról. Az elhalálozások és a lemondás következtében megüresedett képviselői helyekre a budapesti választó- kerületből Beckl Sándor, a Győr-Sopron megyei választó- kerületből Tóth László, a Veszprém megyei választókerületből pedig dr. Bodogán János soronkövetkező pótképviselőket hívták be. Dr. Pesta László, az ország- gyűlés jegyzője ismertette az interpellációra jelentkezett képviselők névsorát és az interpellációk tárgyát, majd Vass Istvánná javaslatára az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. E szerint a napirenden szerepel: 1. Az építésügyről szóló törvényjavaslat, 2. a vízügyről szóló törvényjavaslat, 3. a külügyminiszter beszámolója a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról, 4. interpellációk. A napirend szerint ezután megkezdődött az építésügyi törvényjavaslat tárgyalása. Az építésügyi miniszter beszéde Trautmann Rezső építésügyi miniszter terjesztette az országgyűlés elé az építésügyi törvényjavaslatot. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy az építésügyi követelmények,' feladatok egy részét még az 1037-ből származó törvény szabályozza. A több mint negyedszázados jogszabály ma már elavult, sok tekintetben nem felel meg a hazánk gazdasági, társadalmi fejlődése következtében előállt követelményeknek, sőt, hiányos is, mert az építésügyi igazgatásnak csak egy szű- kebb területére terjed ki. — A mai megnövekedett és sokirányú építési tevékenység — folytatta a miniszter — magától értetődően megköveteli az építésügy teljes, egységes értelmezését, ennek keretében a területrendezés és a különböző építményfajták egységes, Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter beszél összehangolt megteremtését. rendszerének 1200 lóerős géppark helyett 610 millió lóerő Trautmann Rezső a továbbiakban az építőipar fejlődését jellemezte. Adatokkal, tényekkel illusztrálta azt az utat, amelyet építőiparunk az elmúlt három és fél évtizedben megtett. Elmondta: a háború előtti építkezések technikai színvonalát jól jellemzi, hogy az építőiparban a gépek teljesítménye mindössze 1200 lóerő volt. Az építőiparban foglalkoztatottak száma százezer körül mozgott, s az építési tevékenység szinte kizárólag a nehéz fizikai munkán alapult. Az építőipari munkások életszínvonala és munkakörülménye a többi iparágakéhoz képest is rendkívül alacsony, rossz volt. Időszakosan, általában tavasztól őszig foglalkoztatták a munkásokat, szociális körülményeik siralmasak voltak. Az építőipari dolgozók feje felett is állandóan ott lebegett a munkanélküliség réme. Mindez nagyban hozzájárult, hogy a háború előtti magyar munkásmegmozdulásokban az építőipari munkások, kőművesek, ácsok és kubikosok igen jelentős szeretet játszottak. — A magyar építőipar szer- tezeti és műszaki fejlődése a felszabadulás után, az államosítást követően kezdődött meg. 1949-ben már mintegy 160 000 munkás dolgozott az építőiparban. Ez a létszám —- párhuzamosan a népgazdasági tervekben megszabott feladatokkal — tavaly 350 000-re növekedett. Az otthonuktól távol foglalkoztatott építőipari munkások elszállásolásáról, étkeztetéséről szervezetten gondoskodnak. Kialakult egy új iparág, a be- tonelemgyártó iparág, amely jelentékenyen csökkenti a munkaerőigényt, hozzájárul az állványanyagok megtakarításához és az építkezéseik gyorsításához. Nagyon rövid idő alatt világviszonylatban is jelentős fejlődést értünk el a helyszínen előregyártott nagyméretű vasbetonszerikezetek alkalmazásában. Az építés; technológia gépesítettségét jól jellemzi, hogy tavaly a magas- és mély- építőipar, a szak- és szerelőipar mintegy 610 millió lóerő teljesítményű gépparkkal rendelkezett — Az építőipar termelése mennyiségileg tavaly csaknem három és félszerese — ezen belül a szocialista építőipar i termelésének mennyisége több mint ötszöröse volt az 1949. évinek. A legutóbbi másfél évtizedben a magyar építőipar nagy számban épített új ipari objektumokat, gyárakat,, erőműveket, mezőgazdasági, szociális, kulturális, egészségügyi és igazgatási épületeket, utakat, hidakat, vasutakat, öntöző és közműveket és sok mindent, amelyekkel jelentékenyen hozzájárult népgazdaságunk termelő erőinek a fejlődéséhez, a lakosság kommunális ellátottságának és életlcö- rülményeine’k javításához. Szeretném külön kiemelni, hogy 3z eltelt másfél évtized alatt építőiparunk 685 000 űj lakással gazdagította az országot, s az óriás méretű építési munka nyomán szembetűnően megváltozott, megszépült, szinte valamennyi városunk, községünk. Egy ipar — négy főhatóság — A nyilvánvaló eredmények mellett az építőipart sok, lényegében fegyelmezetlenségből, lazaságból fakadó hiba terheli. Sok külső nehézség is gátolja a munkát. Munkaerő- hiánnyal küzd, vontatottan vezeti be azokat a korszerű termelésszervezési módszereket, amelyek a takarékosabb munkaerőfelhasználást biztosítják; nem használja ki elég széles körben a, nagy termelékenységű szerkezeti és technológiai lehetőségeket, lassan halad a gépesítés útján. Olykor fontos anyagdkból elég- j télén, vagy akadozó az ellátás, a szállítási nehézségek pedig szinte mindennaposakká váltak. Feltétlenül meg kell említeni azt a körülményt is, hogy a magyar építőipar az utóbbi években erejét meghaladó mennyiségű feladatot kapott, illetve vállalt. — Ezeket a problémákat a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1964 februári ülésén mélyrehatóan megvizsgálta, s egyúttal meghatározta a feladatok megoldásához szükséges legfontosabb intézkedéseket és módozatokat. Jelenthetem tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a párthatározat iránymutatásának megfelelően számos intézkedés végrehajtása folyamatban van. — Leglényegesebb feladatunkat az építőipar technikai alapjainak korszerűsítésében és a jobb munkaszervezéssel elérhető termelékenységnövelésben látjuk. Az építési feladatok közül — tekintettel nagy tömegére és koncentrál- hatóságára — elsősorban a lakásépítés terén nagy erőfeszítéseket kell tennünk a technikai színvonal emeléséért. Ismeretes, hogy több nagj' kapacitású házépítő kombinátot vásárolunk, s így a következő tervidőszak elején az állami lakásépítés 30 százalékát már e kombinátok segítségével bonyolítjuk le, biztosítva egyúttal a további évek jelentős lakásépítési programjának korszerű ipari bázisát. — Erőfeszítéseket teszünk az ipari és mezőgazdasági építkezések korszerűsítésére is. E téren szintén biztosítani kívánjuk a tömeges gyártás feltételeit, így a szerkezet tipizálását, hogy lehetővé váljék az azonos szerkezeti elemek felhasználása különféle rendeltetésű épületeknél. Ez után a miniszter rámutatott, hogy az építőipar rendkívül Az ülés megnyitása előtti percek, Kádár János Gáspár Sándorral és Biszku Bélával beszélget megosztott szervezeti rendszerben működik. A legjelentősebb építőipari szervezetek négy főhatóság irányításával végzik a legfontosabb állami beruházások és felújítások építési feladatait. A megyei tanácsok — és kiváltképpen a Fővárosi Tanács — már maguk is erős, s egyre fejlődő építőipari szervezettel rendelkeznek. E tanácsi építőszervek — számottevő építéstervezési és kivitelezési feladatot vállalva — végzik a meglevő óriási épület- vágyon felújítási és karbantartási munkálatait is. — A mezőgazdaság építési szükségletének tekintélyes hányadát az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek saját, házi épí- töszei vei valósítják meg, A szövetkezetek és a lakosság építési igényeinek kielégítése — részben szolgáltató jelleggel az építőipari szövetkezetekre és az építő kisiparosságra hárul, amelyek kisebb munkákat közületeknek is végeznek. A magyar építőipar e nagy családi-—„tablóján ’ ott vannak még az egyéb főható-! zése révén valósul meg. Ezen ságok, továbbá az üzemek kisebb-nagyobb vállalatai, vagy házi kezelésben működó építési szervei, részlegei is. — Ebben a szervezeti tagoltságban biztosítani kell, hogy egységesen jussanak érvényre az építéspolitikai célok. Gondoskodni kell továbbá a különböző irányító szervek- hez tartozó építőipari szer-J vek — itt is hangsúlyozom: építéstervezői és kivitelezői Szervek — közötti zavartalan és fegyelmezett munkameg- i osztásról, együttműködésről. Az egységes tervirányításon kívül főként a szakmai szempontokat kell érvényesíteni, s a szakfelügyeletet a mindennapi gyakorlatba is át kell ültetni. Ezért nagy jelentőségűek a törvényjavaslatnak azok a szakaszai, amelyek megteremtik az egységes szakfelügyeletet, mind az építés- tervezés, mind pedig az építőipari kivitelezés felett. Kísérleti falvak épülnek A továbbiakban Trautmann Rezső hangoztatta, hogy a területrendezés és ennek keretében a regionális, illetőleg a város- és községrendezés több évre, évtizedre teremti meg a települések és az építmények egymással összehangolt műszaki alapjait, illetve rendszereit. Az ésszerű, helyes területfelhasználás biztosítékot nyújt egyebek között arra is, hogy a mezőgazdasági rendeltetésű földterületeket csak a legszükségesebb mértékben vegyék más célra igénybe. — Elkészült az ország egész területére kiterjedő regionális koncepció, az úgynevezett országos településhálózat fejlesztési tervtanulmány. Ezenkívül elkészült a Bala- tonkörnyék, a Velencei-tó, a Dunakanyar, a Mátra, a Bükk és a Zempléni hegység, valamint a nyugat-dunántúli üdülési tájegységek regionális terve is. E tervek alapján már átgondoltan fejleszthetők a megnevezett üdülőterületek, sőt egyes térségekben, — így különösen a Balaton partja mentén — már említésre méltó eredmények is mutatkoznak. Trautmann Rezső beszámolt arról is, hogy fokozottan előtérbe került a városok és községek rendezési terveinek előkészítése. E tervek útján kell ugyanis biztosítanunk, hogy a tető alá kerülő épületek és egyéb építmények együttesen gazdaságosan fenntartható településeket alakítsanak ki. A munkák során már elkészült Budapest és valameny- nyi városunk, sőt csaknem félezer nagyobb községünk általános rendezési terve is. Egyelőre kísérleti jelleggel, megkezdtük néhány község újszerű rendezését is. Az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával kialakíthatók a legjobb típusmegoldások, amelyek alapul szolgálhatnak később falvaink korszerűsítéséhez. — A területrendezési tervek, az építési előírások és követelmények érvényesítése nagyrészt az építkezések hatósági engedélyezése és ellenőra téren megszüntetjük az építkezési engedélyek jelenlegi hosszadalmasságát és bonyolultságát. Célunk az, hogy különböző hatósági eljárásokat összevonjunk és ezáltal az engedélyezési eljárás egész időtartamát csökkentsük. I860 védett műemlék — A műemlékvédelemről szólva az építésügyi miniszter rámutatott, hogy jelenleg kereken 1860 épület és emlékmű áll védelem alatt — jóval kevesebb, mint az országban levő lakó- és középületek egy ezreléke. A műemléki jellegű épületek száma mintegy 6000 körül van, s az ebbe a kategóriába tartozó épületeket csak addig részesítik védelemben, míg meghagyásuk nem ütközik a rendezési munkálatokba, fenntartásuk pedig indokolt és gazdaságos. Egyébként a műemlékek több mint 60 százaléka korszerű rendeltetésnek megfelelően hasznosítható. A többi — rom, vár, templom, szobor — kultúrpolitikai értékük mellett jelentékeny idegenforgalmi tényező is. A tanácsok — az építésügy gazdái — Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat végrehajtásában különösen fontosnak tartom a tanácsok közreműködését, annál is inkább, mert tanácsaink saját területükön a rendezési tervek, a telekgazdálkodás, az építésrendészet — úgy is mondhatnám, hogy az építésügy gazdái. Ezért külön is ki kell emelnem annak a lehetőségét, hogy a tanácsok területükön szabályokat illetékességi építésügyi alkothatnak, amelyek figyelembe vehetik az építésügyi célok realizálásánál az adott terület sajátosságait és a lakosság szokásait is. Befejezésül Trautmann Rezső a következőket mondta: — Az építésügyről szóló törvény elősegíti és alátámasztja valamennyi területrendező, építésvezető, építőipari kivitelező, minden építésügyi dolgozó törekvését, hogy munkájával minél eredményesebben szolgálhassa az ország, a szocializmust építő társadalom, az egész nép ügyét. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. (Taps.) M vitában kifejteti nézetek a javaslat mellett szóltak Ezután az országgyűlés ipari bizottságának nevében Bon- dor József, a bizottság elnöke emelkedett szólásra. Többek Bondor József képviselő beszél között hangsúlyozta, hogy az űj törvény az építésügy szabályozásakor messzemenően figyelembe veszi a lakosság érdekeit. Ezt bizonyítja, hogy amíg az 1937-es törvény — több kül- | földi állam jogszabályához hasonlóan — úgy rendelkezett, hogy a telek kisajátított részéért nem jár kártalanítás akkor, ha az igénybevétel nem haladja meg a terület egyharmadát. A mostani javaslat viszont egyötödre csökkenti ezt a területrészt. Változást jelent az is, hogy az új törvény az eddigi gyakorlattól eltérően kimondja: akkor is adható cseretelek, ha arra emeletes lakóház épül. Ez kedvezően befolyásolhatja a társasházak építését majd. — A típustervek elterjesztésének egyik akadálya jelenleg, hogy nem készül kellő választékban és meny- nyiségben típusszerkezet. Ilyenkor természetesen nem érvényesülnek az új módszer gazdasági és egyéb előnyei. Ezért, ha nem hoznak megfelelő intézkedést a típusszerkezetek gyártásának növelésére és választékának bővítésére — véleményünk szerint — nem tudjuk végre(Folytatás a 2. oldalon)
