Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-19 / 271. szám

Wt'ClCI

yítrfflp

1964. NOVEMBER 19, CSÜTÖRTÖK

Ne hagyjuk veszni a réven, amit a vámon nyertünk!

Mikor okoz gondot a tervtúlteljesítés ? Hu késik a tervmódosítás!

Új közönség - új ismeretek

NÉHÁNY GONDOLAT A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÉSRŐL

Ha most mesét írnék, úgy kezdhetném, hogy volt egyszer egy ember, akinek egyik szeme sírt, a másik meg nevetett. Csakhogy amit írok, nem mese: valóság. Színhelye: a Gödöllői Járási Tanács; főszereplője: Császár Ferencné, a községfejlesztési csoport pénzügyi előadója.

Miért nevet tulajdonképpen Császár Ferencné egyik szeme?

Járásuk jól szerepelt a harmadik negyedévi községfejlesztési terv feladatainak teljesítésében. Bevételi tervét 98, a kiadásokét 79 százalékra teljesítette. A betervezett társadalmi munkában 141,4, a saját anyag felhasználásában pedig 138 százalékot ért el! Az eddig elvégzett társadalmi munkában a gödöllői járás az első helyet szerezte meg a megyében: a lakosság a harmadik negyedévre tervezett 585 ezer forint helyett 827 ezer forint értékű munkát végzett

— Mindenek előtt Gödöllő lakosságát illeti dicséret, — mondja Császár Ferencné, — a 233 százalékos tervteljesítésért. Sorolhatnám tovább: a dányia- hat, a nagy tar csalókat, akik már a harmadik negyedévben 178, illetve 115 százalékra teljesítették a társadalmi munkára vonatkozó egész évi tervüket! Hadd tegyem hozzá, hogy az elmúlt évben egymillió 59 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a járás lakosai, s a jelek szerint idén még ezt is túlteljesítik.

Bár a járás összeredménye nem éri el a száz százalékot, a községek többségének nincs mit szégyenkeznie a bevételi tervek miatt sem. Szada például, kisközség létére az élre tört: egész évre szóló, 215 ezer forintos - bevételi kötelezettségével szemben, .már ja. hárma- dik negyedévben 284 ezer forintot könyvelhetett el. A csömöriek tervét az év folyamán már egyszer felemelték, 713 ezer forintra. Az eredmény — szeptember végére meghaladta az egymilliót! A többletbevételt a földművesszövetkezetek megyei központja átutalta a községnek, szövetkezeti üzletház építésére.

— A saját anyag felhasználásában harmadik helyet értünk el a .megyében, — folytatja a járási tanács előadója. — A tervünk 71 ezer forintot irányzott elő 1964-re, s mi már a harmadik negyedév végéig 98 ezer forint értékű saját anyagot használtunk fel.

Csupa jó hír. De akkor miért sír Császár Ferencné másik szeme?

— Ha tudná, mennyi gondot okoz a túlteljesítés! Még a negyedik negyedévi eredményeinket is veszélyezteti.

Megvallom, ez magas nekem. Eszerint az is baj, ha valamit jól csinálnak, ha a terveket túlteljesítik? Informátorom megmagyarázza:

— Most még nem baj, de az lehet belőle. A többletbevétel miatt járási szinten és községenként módosítani kell a bevételi tervet, ■ hiszen csak így kaphatunk reális képet a gazdálkodásról. Ez viszont a kiadási tervek módosítását vonja maga után. Rfagyarán: a többletbevételt lehetőleg még az idén újabb községfejlesztési kiadásokra kell fordítani. Ez pedig — figyelembe véve az év végét, a rossz időt, a munkaerőhiányt és az anyagbeszerzési nehézségeket — nehéz feladatok elé állít bennünket.

— ügy tudom, a községfejlesztési összeg átvihető a következő évre..nem vész el, ha már idén' semmiképpen sem tudjak felhasználni.

Császár Ferencné legyint:

—Igaz, hogy átvihető, de mit nyerünk vele? Akkor ugyanis a már hetekkel ezelőtt elkészült, jövő évi községfejlesztési terveket kell módosítani. A pénzmaradványt mindenképpen fel kell használni. Márpedig, a módosítást a fenti problémákon kívül az is megnehezíti, hogy a kisebb összegű községfejlesztési bei'uházá- sokat általában házi kezelésben hajtják végre a községi tanácsok ; ezeknek kivitelezésére pedig jórészt csak nyugdíjas munkaerőket tudnak alkalmazni.

— Mi hát a megoldás?

— Alaposság és gyorsaság! Alaposság abban, hogy a községi tanácsok a módosításnál csakis olyan feladatokat tervezzenek az év hátralevő idejére, melyek kivitelezéséhez a szükséges feltételeket — építési kapacitást, munkaerőt, anyagot, stb. — biztosítani tudják. A másik követelmény: a gyorsaság, hogy a tervmódosításokat mindenütt időben, késlekedés nélkül elvégezzék. Végtére is, a bevételi többlet, a társadalmi munka és a saját anyag felhasználás tervének túlteljesítése jó dolog: hasznos a lakosságnak és a népgazdaságnak egyaránt. Nem engedhetjük meg, hogy a tervmódosítások körüli gondatlanság vagy késlekedés miatt az elért jó eredmények — kárba vesszenek!

ny. é.

KITÜNTETÉS

A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Bokros Birman Dezső, Kossuth-díjas szobrászművészt 75. születésnapja alkalmából eddigi munkássága elismeréséül a Magyar Népköztársaság érdemes művésze címmel tüntette ki.

Kabaré a drámák színpadán

A Thália Színház érdekes kísérlete

tikusabban elgondolkoztatok is.

Ebben nyilván nemcsak a műsor tudatosan összeválogatott anyagának volt szerepe, hanem az aktoroknak, az alakító színészeknek is.

A drámák és tragédiák hőseinek alakítói, elsősorban Psota Irén, Komlós Juci, Ha- cser Józsa, Keleti László, Peti Sándor, Szabó Gyula, Somogy- váry Rudolf, Keres Emil, úgyszólván a Thália egész drámai együttese, jó szívvel, lelkesen és odaadással vettek részt ezen a szántukra is tanulságos kiránduláson, amelynek rendezője Kazimir Károly és Cosztonyi János volt.

A zsúfolt nézőtér közönsége három hosszú, de tartalmas órán át lankadatlanul szórakozott, figyelt, gondolkodott és — tanult.

Magyar László

Az ősszel kezdődő népművelési időszak égjük legfontosabb és legbonyolultabb feladata a tudományos ismeretterjesztés. Miután az utóbbi évékben egyre gyakrabban hangzott el a panasz, hogy gyérül az érdeklődés, fogyatkozik a közönség, óhatatlanul előtérbe került az ismeretterjesztés módszere, de még inkább az ismeretterjesztés beillesztése a népművelési tevékenység egészébe.

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat az elmúlt években jó munkát végzett. Bizonyította ezt a tavasszal lezajlott IV. küldöttgyűlés beszámolója is, amely számokkal illusztrálta a megtett utat. Az utóbbi három évben például a megtartott előadások száma 2650-ről 4350-re emelkedett, a korábbi 160 000 főnyi hallgatósággal szemben tavaly már 278 000 főnyi közönség volt kiváncsi az előadott témákra. Az egy-egy előadáson megjelentek száma azonban csökkenő irányzatot mutat. Az 1961—62-es évi 64-ről 56-ra. Ez jelzi, hogy a korábbi módszerek, a mindenkinek szóló általános érvényű előadások, amelyek eleve nagy közönségre terveződnek — idejüket múlták.

Az ismeretterjesztés jelenlegi koncepciója a tanfolyam- szerű, egymásra épülő témaköröket tartja kívánatosnak. Ez kitűnő gondolat, de kivéve a zártabb, szervezett keretek között dolgozó akadémiákat, tanfolyamokat — nem érvényesül. Az általánosnak szánt, mindenkinek szóló előadást ugyanis nem ugyanaz a közönség látogatja. Kivéve talán a szabad idővel egyformán bőségesen rendelkező nyugdíjasokat. Tehát a kitűnően kidolgozott, összefüggő tematika is „szóló” előadásokra szakad a gyakorlatban, s veszít tervezett hatásából.

Azt, hogy merre kell fejlődnünk, az akadémiák sikere mutatja. Évről-évre nő ugyanis az akadémiák száma. Ez a kétségtelenül jó szervezés mellett az érdeklődést is jelzi. Ebben az évben például munkásakadémia 30 helyen indul 36 tagozattal, termelőszövetkezeti akadémia 62 helyen 66 tagozattal, szülők akadémiája 69 helyen. De nők akadémiája, ifjúsági akadémia is több kezdi meg működését, mint az elmúlt években.

Ügy tűnik, érdemes és hasznos lenne ezt a szervezeti formát népszerűsíteni. A rétegeknek, a speciális érdeklődésű embereknek megkülönböztetett figyelmet kellene áldoznunk. A gombamódra szaporodó klubok, szakkörök munkatervébe az eddigieknél sokkal nagyobb számban kellene betelepíteni egy-egy ismeretterjesztő előadást. Ezek az előadások — módszerüket tekintve — akár kötetlen, de tapintatosan irányított, s az előadó nagyon alapos felkészültségére alapozott — beszélgetések is lehetnének. A tapasztalatok szerint különösen a fiatalság kedveli az ilyen kötetlen, klubszerű, kerékasztal beszélgetéseket. Ehhez azonban nagyon gondosan kellene összehangolni a klubok programját, s az ismeret- terjesztő terveket. Az összehangolt tervek elkészítését még az eddigieknél is alaposabb és szélesebb körű közvéleménykutatásnak kellene megelőznie. Az ismeret- terjesztés klubszerű megoldásának nyilvánvalóan negatívnak látszó következménye lenne az egy előadásra jutó hallgatók számának csökkenése. Ez azonban nem lehet baj. Az ismeretterjesztő tevékenység minőségét, hatását nem a hallgatók száma dönti el. A látszólagos negatívumokkal szemben ott áll az elvitathatatlan pozitívum: a speciális érdeklődésű emberekkel — például filmbarátok köre, fiatalok fotoklubja, irodalmi asztaltársaság, amatőr régészek klubja stb. — magasabb színvonalú, hatásosabb, hasznosabb együttműködés alakulhatna ki. Tovább nőne az igényesebb közönség körében is az ismeretterjesztés rangja, s következésképpen újabb közönségrétegeket hódítanánk meg.

Az újabb közönségrétegek megnyerése szempontjából feltétlenül erősítenünk kell a külterületen, a tanyavilágban kifejtett ismeretterjesztő tevékenységet. Megyénkben közel százezer ember él tanyákon. Közöttük találhatók legnagyobb arányszámban megyénk hiányos iskolai végzettségű lakossága. Hasznos lenne a tanyai ismeretterjesztést hangsúlyozottan külön kérdésként kezelni.

A fanyakon végzendő eredményes ismeretterjesztéshez azonban már kevés a népművelési szakemberek ereje. Itt szinte valamennyi helyi szerv közreműködése szükséges lenne. Gondot okoz például a megfelelő helyiség biztosítása. Az állami gazdaságok nagyobb üzemegységeiben ugyan már találunk klubszobákat, kultúrtermeket, tágasabb ebédlőket, de a termelőszövetkezeti majorokban nem.

Pedig aligha lehetne a termelőszövetkezeti kulturális alapot hasznosabb célra költeni. Ez ellen elhangzanak olyan érvek, hogy a tanyavilág megszűnőben van, nem oda kell fordítani a figyelmet, hanem a községekre. Ez részben igaz csali. A községekben is bőségesen van kulturális gond, kiadás, építeni való, de százezer mostoha élet- és kulturális körülmények között élő ember érdeke is sokat nyom a latban. S ném tanyai művelődési házak építéséről. csupán szerény klubszobák berendezéséről, mindenekelőtt alkalmas helyiség biztosításáról van szó. Jelen pillanatban ugyanis a megfelelő lehetőségeket, például a tanyai iskolák lehetőségét sem használjuk ki.

A tanyai ismeretterjesztés arányainak bővítéséhez tartozik a közlekedés, szállítás problémája is. Az állami gazdaságok, termel őszövetkezetek csak a legritkább esetben adnak segítséget az előadó utazásához, a vetítőgép, szemléltető anyag kiállításához.

Az ismeretterjesztés jelenlegi és jövőbeni problémái ezzel a néhány témakörrel korántsem zárulnak le. Más és más körülmények között, más- és más gondok jelentkeznek. Valamennyi népművelési szakembernek keresnie kell azonban saját munkaterületén a már elért eredmények állandósításának és fokozásának lehetőségeit. Megyénkben 280 ezer olyan ember él, aki nem végezte el az általános iskola V—VIII. osztályát. Nekik éppen a népművelésnek, benne az iskolán kívüli ismeretterjesztő tevékenységnek kell segítenie a hiányos iskolai végzettség és a mai élet követelményei között tátongó űr áthidalásában.

Tenkely Miklós

TANÁCSTAGI FGGAD00RAK ÉS BESZÁMOLÓK

Dr. Lapusnyik András megyei tanácstag ma délután 14 órától 16 óráig fogadóórát, majd 17 órakor beszámolót tart Nagykovácsiban. U. Budai János tahitótfalui fogadóórájára 14 órától 18 óráig kerül sor, s ezt követően beszámolót is tart. R. Mészáros Sándor Vasadon 8 órától 12 óráig, dr. Neninger Anna Vácott 16 órától 18 óráig fogadóórát tart. Kőpor István isaszegi beszámolója 12 órakor, Forgács Györgyé Kakucson 18 órakor kezdődik, Kemenczés Pálné pedig Cegléden tárt beszámolót.

pélyes melegséggel néznek valahová, ötven évvel ezelőtt.

Mikor a vontatóra kerül a kevéske bútor, következik a kamra és a padlás. Bár a padlásra már nem tanácsos felmenni, a ház bármelyik pillanatban összedőlhet. De azért hordják, a két öreg kérésére. Zsákok, zsákok, zsákok! Teli zsákok tucatszám. Munkásőrök, önkéntes mentők, tűzoltók hordják a víztől elnehezült terhet. Már megtelt egy vontató, két csónak, a harmadik is félig, s még mindig van a csűrben legalább ötven zsák.

Az Öreg térdig vízben, vékony cejgnadrágban, vállára vetett kisbabáiban ott áll a reflektorfényben. Segítene a rakodásban, de remeg a keze. elhagyta az ereje. Vagy talán a lelke is reszket? Átölel egy siheder akácfát, s, olyan, mintha egy fúrcsa szobor lenne. Arcán ezernyi barázda. Mélyek, gondszántotta vonások. Ősz haja kilóg a zsíros kalap alól.

Mikor az utolsó zsákot is kihalászták a vízből és felbillentették a platóra, egy hang odafordult kissé induA Thália Színház, amelynek hajléka szerényen húzódik meg a szűk Paulay Ede utcában, kifejezetten drámai színház. Műsorán komoly darabok szerepelnek, társulatának tagjai drámai színészek. Plakátjai ez idő szerint Alexandr Stejn Ember és az ember című drámáját, Fejes Endre Rozsdatemetőjét, Denis Dide- j rőt: Az apáca című színmű- j vét és Jean Paul Sartre: Az | ördög és a jóisten című drámáját hirdetik. Mind a négy- fe nek határozottan komor az f ■ atmoszférája. Ezért kelt meg- ^ lepetést a Thália ötödik pia- ^ kútja, amely kabaréra invitál- <; ja a közönséget. í;

Sok szó esik mostanában a ^ kabaréról. Nagy Endre óta jól £ tudjuk, hogy ennek a sokszor ^ túl könnyűnek látszó műfaj- <5 nak milyen fontos szerepe le- ^ hét a társadalmi tudat kialakí- Jí tásában. %

Kellér Dezső, a Thália új, íj merész vállalkozásának spiri- £ tus rectora, aki nagyszerűen ^ betöltötte a drámai együttes 6 kabaré-produkciójában a szel- j lemes konferanszié szerepét, igen szerényen „a sablont ke- £ rülő törekvés"-nek minősítette ^ az érdekes és nyugodt lélek- ^ kel sikeresnek mondható lei- ^ sérietet. Az bizonyos, hogy ^ sem a műsor, sem mondaniva- ^ lója nem volt sablonos. A nagy ^ ’gonddal összeválogatott jelene- j tek, a reflektorfénybe helye- ^ zett figurák, helyzetek, tréfák ‘j nívót és gyakran igen komoly $ mondanivalót jelentettek. Zú- ^ gott a taps és zengett a kaca- ^ gás a nézőtéren, de ennek a tapsnak és ennek a nevetésnek ^ valahogy más volt a zenéje, j mint amilyen általában a ka- í barék megszokott műsorszá- jí maiké. í

Életünk számos félszegsége j került most is a szatíra cél- J táblájába, de disztingváltabb £ bolt a szöveg hozzá, diszkre- { tebbek a gesztusok, és talán ; Éppen ezért hatékonyabbak. ; Groteszkek, nevettetők, de $ ugyanakkor mélyebben és kri-'

teanap

TdVassza! olvadáskor a folyók ostrom alá vették a Jászságot. Az alföldi búzatermő síkságból több tízezer holdat. A szennyesszürke áradat berontott a tanyákra, elárasztott olyan területeket is, ahol azelőtt nemcsak árvizet, de kiadós esőt sem ismertek. A rohanó víz bömbölését félrevert harangok kongása kísérte és mentőautók szirénája, És megjelentek az alföldi rónán a történelemben talán először a motorcsónakok.

Éjszaka volt. Tele panaszos hangokkal, jajveszékeléssel, egymáshoz verődő bútorok, edények zajával, a rakodók vezényszavával és a víz monoton fecsegésével.

Az akácos tanyán két öreg lakott magányosan. Mindkettő túl a hetvenen. Az ajtót félfástól kimosta a víz. Kidű- tötte az alacsony ház egyik oldalfalát is. A megrokkant épületből a kiköltöztetés köny- nyü volt. A szoba bútorzata két ágy, egy régi sublód, talán a nagymamától, egy ódivatú szekrény, egy asztal két székkel, És a falon egy megfakult esküvői kép. Egy őzike- szemű leány és alig pelyhed- zöállú legény valami ünnelatosan a magafeledkezett öregekhez:

— Mihály bácsi kevesebb búzával is beérhette volna. A feléből is süthetett volna ítéletnapig kenyeret, meg kalácsot.

A szavakat hosszú csend követte. A két öreg arc még mindig mozdulatlan. És közben még egy megjegyzés.

— Penészes már a fele. Az állat is kiköpi Mit ér az ilyen búza? Semmire sem való.

— Egy-két rossz esztendő után a penészes búsa is aranyat ér.

Ezt Mihály bácsi mondta. A motor szuszogott, vonszolta ki a terhet a part felé. Az utolsó csónakban a két öreg.

Ötven évvel ezelőtt kezdték, itt, ezen a tanyán, s most mögöttük a leomlott falak, a sárheggyé . változott vályograkás. Körülötte a hat hold föld víz alatt. Abban is búza. Ennyit szereztek ötven év alatt. Egy házat és körülötte a hat holdat. Most mennek a part felé, azaz a falu felé, amely alig hét kilométerre van a tanyához s lám mégis milyen messze. Nem ismernek ott senkit. Rokonuk sincs, akihez mennének.

A sebtiben átalakított iskolánál áll meg a vonto,tó. A meleg terem egyik sarkában készítettek fekhelyet és száraz ruhát a két öregnek. Most látszik, mennyire agyon- fagytak.

S míg az udvaron újra rakodják le a zsákokat, újra hallom ott a viz fölött szálló kérdést:

— Mihály bácsi, minek gyűjtötte ezt a sok búzái?

Vajon miért? Talán csak a rossz terméstől félt? A beköszöntő új esztendő bizonytalanságától? A gondoktól, a. nyomoníságtól? Az éhezéstől?

Búza — élet. Vajon mikor a kis öregasszony a da- gasztóteknőbe bádoggal mérte a lisztet, ugye, hogy az utolsó félkilónyit visszacsapta, hogy maradjon máskorra is? Mára... és holnapután- ra.

Ötven évvel ezelőtt készült az esküvői kép. Fiatalok voltak, reménykedők, most öregek, fáradtak, csüggedtek. Mintha egész életüket otthagyták volna a beomlott ház alatt.

Minden rossz jó valamire, minden kár haszonnal jár — szoktuk mondani. Ha meggondolom, sok igazság van ebben. Bár nem tudom, Mihály bácsinak milyen előnye származott ebből az áradásból?

Kapott szép telket, felépült az új ház sok önzetlen segítséggel, villany világít az utcán is, a házban is. Ősszel nem kell tapodnia a sárban, mert járdán lépkedhet, a szomszédban a bolt, az orvos. S mégis, Mihály bácsi mintha vissza- 4 sírná a régi házat. Az öreg tanyát, ahol nyirkot és dohot leheltek a falak és a szekrényben zöldpenész ette a fekete ünneplőt, meg a kevéske ruhát. Látszólag teljesen érthetetlen. Vagy mégis?

Nem, nem a nyirkos szobát, nem a rossz vizet és a sarat sírja vissza, hanem a búzát. Most a padláson mindössze három zsákkal van. Három zsák meg az őrlés, újig elég kettőjüknek. De mégis. Nem elég. Mihály bácsi nyugalmának az volt az alapja, ha tele volt minden zsák. Az éhségtől fél. Pedig átmehet a boltba bármikor, vehet kenyeret. Vehet ma is. holnap is, holnapután is. Még válogathat is, hogy fehéret, félbarnát, esetleg barnát kíván. S vehet kis cipót és nagy kiflit, és két tucatnyi süteményt.

Mihály bácsinak ez kevés. Ö mindig az éhségre gondol, érzi a pórusaiban, a bőrén, érzi minden porcikájában. Érzi azt, amit őseibe évszázadok, beléje pedig hetven esztendőből ötven beléjevert. Kitörölhetetlenül.

Pataky Rózsa