Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-18 / 270. szám

Kl T MKCVei ■Zr/Cirlap 1964. NOVEMBER 18, SZERDA KARÁCSONYRA-ÚJÉVRE 20 millió levelezőlap A Papír- és írószerkereske­delmi Vállalat tájékoztatása szerint az idén karácsonyra és újévre mintegy húszmillió la­pot hoznak forgalomba, vz ta­valyinál ötmillióval többet. A 118 féle fekete-fehér, színes, fényképes, rajzos karácsonyi lapok között 35—40 féle új­donság található. Újévre mintegy hetven féle lapot hoznak forgalomba, s ezek többsége új, bájos bábfigu- rákkal, a disznóölést, a szil­veszteri hangulatot idéző tré­fás rajzokkal, képekkel díszí­tett. Zrínyi Miklós a költő és hadvezér Eladta testvére holmiját Szokatlan bűntény játszódott le Szódon, a falu úgynevezett csörögi részén. Makrai Sándor 19 éves büntetett előéletű se­gédmunkás, hazatérvén zárva találta lakásukat. Betört a ház­ba, de rövidesen el is tűnt ott­honról magával víve testvére egyik értékes bőröndjét és bundáját. A testvérétől lopott holmival elment a Bizományi Áruházhoz, ahol a , bőröndért és a bundáért 1700 forintot ka­pott. A pénzzel leutazott a Ba­latonra, ott szórakozott. A fiatalembert a rendőrség elfogta és őrizetbe vette. — Foghúzás rezgéssel. Moszkvai újdonság az a ké­szülék, amely érzéstelenítés nélkül és mégis fájdalom- mentesen, rezgés segítségével húz fogat. Ma úgy él bennünk Zrínyi Miklós alakja, mint a XVII. század legnagyobb magyar költője, a Szigeti veszedelem írója, akiről ugyan sejtjük, hogy nagy hadvezér is volt, de vonásai már-már elmo­sódnak, s összetévesztgetjük dédapjával, a szigetvári hős­sel, akinek éppen ő állított föl művében örök emléke­zetet. Mintha maga is elő­segítené a tévhit kialakulá­sát, hiszen kardját tekinti fontosabbnak, az írás csak „téli időtöltés”, hősi emlé­kek kelteg'etése az elavuló magyarban, nagy tettekre serkentő példák felelevení­tése — ennél sokkal fon­tosabb a hősies helytállás a hazáért. Nem írom pennával Fekete téntával. De szablyám élivei, Ellenség vérivel. Az én örök híremet. Költőt és hadvezért egy­aránt várt a kor, a nemzet. Szigetvár, ez a jelentéktelen kis végvár fordított egyet a történelmen, hisz falai alatt halt meg a nagy világhó­dító Szulejmán császár (ha nem is Zrínyi kezétől, mint a hősköltemény ügyes lele­ménnyel rajzolja), s ezzel megszakadt a hódító út. Igaz, hogy még sok magyar vér hull Európáért és a műve­lődésért, jobbágyok keserves jajszava, anyák és elhurcolt gyermekek panasza, meggyö­törtek sikoltozása — de a tö­rök már nem tud tovább ter­jeszkedni, lendülete megtört. S e törésben nem kis része van a hős dédapának. Ű marad példaképe Zrínyinek mindvégig. „Ne bántsd a magyart” — zengett fel szava, hogy föl­serkentse nemzetét. Úgy ér­zi, megérett a helyzet a tö­rök végleges kiűzésére. E hit régi gyökerű. Már a déd­apa arra szólítja fel a ki­rályt éppen száz évvel déd­unokája halála előtt (1564- ben), hogy indítson nagy nemzeti háborút a török el­len, mert elérkezett az idő, hogy a nemzet lerázza ma­gáról a török igát. Ez lebe­gett szeme előtt, amikor egy csendes téli estén pen­nát ragadott, s felzendült aj­kán a legnagyszerűbb magyar hősköltemény: Fegyvert s vitézt éneklek ... Peregnek a verssorok, ha néha kissé nehézkesen is, de jellemző erővel, férfias ke­ménységgel, hogy szívünkbe lopják a gondolatot: itt az idő a török kiűzésére. Senki olyan joggal nem mondhatta ezt, mint éppen Zrínyi Miklós, a szigetvári hős dédunokája, a világirodalom egyetlen eposz­költője, aki maga is eposzi hős. Már korán megtanulja, hogy a Habsburgokban nem lehet bízni. A királyi Magyar- ország hőse, mégis úgy látja, hogy a független Erdélyre szüksége van az országnak, s amikor II. Rákóczi György el­bukik, s Erdély hatalma meg­törik, keserűen írja: „Elveszett az ország kardja, Pannónia jobb karja”. Érzi, tudja, hogy a török nagy leszámolásra ké­szül. Személyes bajaival nem törődve (két gyermekét temet­te el egymás után) ébresztgeti az ország lelkiismeretét, fi­gyelmezteti a bécsi udvart. A török ostrom alá fogja Véra­dót, az erdélyi fejedelemség legfontosabb várát, ő Kanizsá­ra csap, így felel Várad ostro- mára. A magát már-már meg­adó Kanizsa falai alól elpa­rancsolja az udvar. Felhábo­rodva vágja földhöz diadalmas kardját s vonult el vérző szív­vel Kanizsa alól, míg a török zavartalanul veszi be Váradot. Fájdalmában szinte prófétai hevülettel írja meg Az török áfium ellen való orvosság-ot. Ehhez fogható riadó Széche­nyiig nem hangzik el magyar nyelven. Felhívja nemzetét: álljon talpra, fegyverkezzék. Világosan látja, hogy csak ak­kor tudja nemzetét megmen­teni, ha állandó hadsereget szervez, s ebben a hadseregben helyet kap a parasztság is. Ve­zetését ő maga akarta vállal­ni, s ezzel a sereggel akarta Családi tragédia Szentmártonfcátán kést és kiabálni kezdett, hogy az egész családot kiírtja. Az anyós, Demeter Istvánná kétségbeesetten látta, hogy a részeg, férfi mit művel lányá­val. Hogy lányát megmentse, kirohant az udvarra ahonnan baltával tért vissza, s ezzel vejét fejbevágta. Juhász János az ütéstől súlyos koponyasérü­lést szenvedett, életveszélyes sérüléssel szállították kórház­ba. Az ügyben még tart a nyo­mozás. Az anyóst nem vették őrizetbe, mert a jelenleg ren­delkezésre álló adatok szerint, cselekménye a jogos önvéde­lem határesetének tekinthető. Vasárnap délután 6 óra után véres esemény játszódott le Szentmártonkátán. Juhász Já­nos 25 éves segédmunkás itta­san tért haza és rátámadt már ágyban fekvő feleségére. A fia­talembert nem zavarta, hogy apósával és anyósával lakik egy fedél alatt, durváskodott, hangoskodott, majd a fiatal- asszony lábát megragadva ki­húzta őt a konyhába. Ott el­kezdte a haját tépni, az asz- szony védekezni próbált. A du­lakodás hevében a részeg férj felborította a tüzes kályhát, s ettől mégjobban bedühödött. Előkeresett egy nagy konyha­KÖNYVESPOLC* Hans Habe: Halál Texasban „Mrs. Connolly: „Nem mondhatja Elnök Ur, hogy Dallas nem szereti és tiszteli önt.” John F. Kennedy: „Nem, kiverni a törököt, visszaállíta­ni hazánk „régi dicsőségét ’. Mátyás király című művében már felötlik a nemzeti király­ság gondolata is. Érthető, hogy az udvar nem nézte jó szemmel Zrínyi po­litikáját, még csak nádori székbe sem került korának legnagyobb hadvezére, s leg­kiemelkedőbb politikusa. Bár­mennyire elkeserítették is az események, nem vonult vissza sértődött magányba, hanem harcolt a török ellen. Meg­tisztítja a Csallóközt, majd váratlanul lerohanja a Dráva melletti török erődöket, s a törökök legfontosabb utánpót­lási vonalát elvágja az eszéki híd lerombolásával. A tölök sereg Szentgott­hárdnál teljes vereséget szen­ved, itt az idő a végleges le­számolásra, — a király azon­ban érthetetlen módon olyan békeszerződést köt Vasvárott a törökkel, amelynél kedve­zőbbre még győztes háború esetén sem számíthatott a por­ta, hisz minden hódítását megtarthatta. Zrínyi elkese­redetten vonul vissza birtoká­ra. Lassan érni kezd a Habs- burg-ellenes összeesküvés gon­dolata. A francia király 10 000 talléros ajánlata mellett ta­pogatózni kezd Zrínyinél, számíthatna-e rá, ha a Habs- burg-trónt meg akarná dön­teni. A fiatal Bethlen Miklós volt a szószóló. Ö írja le a szomorú kimenetelű vadá­szatot is. 1664. november 18-án este­felé sikeres vadászatról ké­szülnek hazatérni. Ekkor je­lenti egy Paka nevű vadász, hogy megsebzett egy vadkant. Zrínyi egyedül indul el a kan nyomán. Ketten utána nyar­galnak ... A többit már tud­juk. Vadkan vetett véget hős életének. Legenda-indító Beth­len írásának utolsó mondata: „így lön vége Zrínyi Miklós­nak, csuda, olyan vitéz, sem lőtt, sem vágott a kanhoz, pus­ka, kard lévén nála ...” Még feliratos puskát is mutogattak később: „Ez az a vadkan, mely leteríté Zrínyi Miklós". A szemtanú nem így tudja, de a monda-legenda mégiscsak jó helyütt keresi az igazságot: sokan örültek Zrínyi halálá­nak (ha nem okozták is!), ve­le veszett országunk pedig vánszorogni kezd végzete felé. Állomásai: a bécsújhelyi vér­pad, Rákóczi bújdosása, a majtényi síkon letörött ku­ruc zászló s az elnyomatás keserves századai. Ágoston Imre ezt nem mondhatom.” Kennedy elnök utolsó sza­vai az United Press Interna­tion és az Associated Press jelentése szerint.” Ez a mottója, így indítja az író Hans Habe a Halál Texas­ban című könyvét, s talán alig írtak még mű elé talá­lóbb mottót. A könyv hóna­pok alatt bejárta a világot és ahol megjelent, így vagy úgy, hatalmas szenzációt kel­tett. A magyar származású, Svájcban élő, németül író, amerikai állampolgár Habe (Bekéssy János) aki az ame­rikai hadsereg őrnagya volt, ismét ellátogatott az Egye­sült Államokba és az elnök­gyilkosság tragikus esemé­nye éppen ott érte őt. Habe igyekezett Amerikát „újra fel­fedezni”, keresni és megtalál­ni az amerikai életforma nagy ellentmondásának titkait. Ké­sőbb a gyilkosság okát kere­si, míg végül egy könyvben kimondhatta: nem egy kéz húzta meg a gyilkos fegyver ravaszát, nem Oswald és nem is Ruby az érdekes, de az a társadalmi életforma, mely­nek ellentmondásai oly na­gyok és még az uralkodó­osztályon belül is oly kibé­kíthetetlen, hogyha valakit ko­molyan „békíteni” akar, az belepusztul. Miközben keresi a gyilkos­ság okát, finom tollal, egy útirajz ürügyén bemutatja Amerikát, az érdekeiket va­dul féltő tőkéshiénákat, az új arisztokráciát, a lumpen- proletáriátust. Magyarázza — ha nem is mindig helyesen és jól — a négerproblémát. A társadalmi háttér megrajzo­lása, persze korántsem füg­getlen Kennedy meggyilko­lásától. Nagyon is tudatos írói módszer ez, hiszen Habe nem személyi szenzációt, ha­nem társadalmi szenzációt produkál ezzel. Kennedy — az író szerint — az amerikai értelmiséget olyan rétegnek tekinti, akik segítségével rendbehozhatja az ország szénáját és „felve­heti a békés harcot a kom­munizmussal”. De ahová Kennedy és az ő „tojásfejű” (az értelmiségiek gúnyneve Amerikában) emberei nyúl­nak, mindenütt fáj, minde­nütt sajog, mindenütt ele­ven anyagi és érzelmi érde­keket sért. A könyv végig izgalmas. Habe megfigyelési sorozata és stílusa magával ragadó. Arra a' kérdésre, ki ölte meg az elnököt, Habe így vála­szol: „ ... egy hangulatot nem lehet letartóztatni”. Az olva­só érzi: a gyilkosság az ame­rikai életformából fakad. Per­sze Habe fenntartás nélkül szereti Amerikát. Ezt is érzi az olvasó, mert imitt-amott, túloz az író. De mert van bá­torsága, és becsülete, az esze ellen nem volt képes írni. Így akaratlanul leleplez, ki­teregeti a szennyest és helye­sen mutatja meg a gyilkosság társadalmi hátterét. Ezért lett könyve jóval több az egyszerű bestsellernél. (Mag­vető Kiadó) Suha Andor Az élővilág fejlődéstörténete Régóta nélkülözött, vaskos kötetet bocsátott ki a Gondo­lat Kiadó. A megjelenés té­nye nemcsak azért örvendetes, mert évtizedek óta hiányzott az e természetű munka — ar­ról nem is szólva, hogy mar­xista szemszögből vizsgálódó mű egyáltalán nem volt — hanem azért is, mert magyar szakemberek munkaközössége tevékenységének eredménye­ként jött létre. A modern természettudomá­nyok eredményeinek, ágazati kutatásainak összegezése nem­csak szükségszerű, hanem je­lentős igény is van rá, hi­szen a világ dolgaival, s ezen belül a földtörténet fejlődésé­nek fő vonalaival megismer­kedni kívánó közönség mind nagyobb. Ezért tartjuk túlzot­tan óvatosnak a példányszám meghatározását: mindössze 5500 példány jelent meg, s ez csak arra elég, hogy a na­gyobb könyvtárak hozzájut­hassanak, illetve a nagyközön­ség szerencsései. Érzésünk sze­rint nem tévedünk, ha azt ál­lítjuk: rövid idő után ismét hiányozni fog a könyvesbol­tokból e munka. Ha már a kifogásokkal kezdtük: érthetetlen az a ki­adói gyakorlat, amely e mun­kánál is megnyilvánul. Nincs tárgy- és névmutató, holott a kézikönyvként használt műnél ez alapvető fogyatékosság! Ezek hiányában igencsak időt- rabló munka bármi kikeresése! E fogyatékosságokat azon­ban megbocsáthatóvá teszik a könyv erényei: világos átte­kinthetősége, felépítésének könnyen követhető vonala, s az a színvonalas megírásmód, amely szerencsésen találkozik a közérthetőséggel. Az élet megjelenése földün­kön — a gerincesek legfejlet­tebb egyedeiig, ezt a több mil­liárd éves időszakot öleli fel a könyv, s tárgyalja nagy rész­letességgel, megkülönböztetett helyet biztosítva az őstörténet hazánkban talált emlékeinek, s azoknak a magyar kutatók­nak, akik ez emlékeket feltár­ták. Öspáfrányok és óriásgyí­kok, sárkányok és egysejtűek, a föld élővilágának parányi alakítói és hatalmas urai a szereplői ennek az izgalmas és érdekes műnek, amely hasz­nos és nélkülözhetetlen isme­reteket ad. A könyv jó példa arra, hogyan lehet szórakoztat­va tanítani! A könyv írói, Andreánszky Gábor, Bogsch László, Kiszely György, Kretzoi Miklós és Tas- nádi Kubacska András jó mun­kát végeztek, bár az egyes ré­szek színvonala különböző, s itt a szerkesztőnek kellett vol­na határozottabbnak lennie. Bőséges és a legfontosabbakat illusztráló a kötet rajzanyaga. (m. o.) A zsák megtalálja foltját A yokohamai kerületi bíró­ság két és fél évi börtönre és kétszázezer jen pénzbünte­tésre ítélte Robert .Tones ame­rikai pilótát, aki egy amerikai légitámaszpontról szerzett fegyverekkel látott el japán gengsztereket. A NEGYES Szűcs Frici pénteken reg­gel vette bosszankodva ész­re, amikor villamosjegye után nyúlt, hogy zsebében nem kívánatos vendég lapul, egy kitöltetlen lottószelvény. Is­mét oda a remény, egy ötös... ne legyünk nagy igényűek: egy négyes! Milyen szenzáció is lenne a gyárban, ha négyese lenne! Milyen jó érzés lenne a sok gratuláció, a sok pumpo- lás... És ekkor született meg a nagy hecc ötlete. ■k Frici gondok nélkül élő, 30 év körüli agglegényjelölt. Volt ugyan egy férjhez igyekvő Ju- cikája, de ezzel szemben állt az ő agglegényéletet kedvelő kényelmessége. Szóval, egyéb gondja nem lévén, tizenegy előtt nyakig temetkezett a munkájába és senkisem vet­te észre, hogy a keze a hang­szóró szavára titkon jár a fi­ókban: 14—19—54—64—86! Egy helyütt torzított csak, amikor 87 helyett 86-ot írt, mert hát Frici igazán nem nagyigényű ember! Amikor már mindenki bosz- szúsan letárgyalta a nulltalá- latokat és a majdnem négyes ketteseket, rá terelődött a fi­gyelem: — És magának? — vették körül kartársnői. — Gyerekek, sok a dolgom — mondta és kidobta lottó- szelvényét az asztalra. — Nézzük csak: 14-es jó, 19 jó, 54 joóóó, hat-van-négy jóőóóóóó, 86 eggyel mellet­te... négyes ... majdnem ötös!!! Hihetetlen hangzavar. Er­zsiké, aki 19 éves és szőke, karcsú és kívánatos, acélo­san fonta karját a nyaka kö­ré és temperamentumosán szájon csókolta. És jött az egész szoba gra­tulálni. Frici csak dado­gott: — Ez nem igaz! — Ekkor a hangszóró szólalt meg és ismételt. — Tényleg igaz! — ugrott fel —, Erzsiké, ezért a hírért tízezer forintot kap tőlem nászajándékul. — Mert Erzsiké mellékesen meny­asszony is volt, nemcsak gép­írónő. — És ha megkapom a pénzt, mind a tizennyolcukat meghí­vom pezsgös vacsorára a Gundelba! ötezerig állom a cechet! Hihetetlen hangzavar. Két józan ember maradt: az osz­tályvezető, aki takarékosság­ra intette, hisz’ azt se tudja, mennyit nyert és Klári né­ni, aki minden külön értesí­tés nélkül felhívta Jucikát, a menyasszony jelöltet — aki egy másik vállalatnál mint gép­írónő vitte előre a népgazda­ságot —, közölvén a szeren­csét. — Fricikém — búgott Juci a telefonba —, még ma meg­veszem a menyasszonyi ru­hám, kiveszem az OTP-ből a pénzem... — De Juci, ne ... várj .. dadogott szerencsétlenül Fri­ci. — Nem várok semmit — tört el a mécses a túlparton —, ki­veszek egy fél napot meg a pénzemet, megveszem a ruhát, és vagy az anyakönyvvezető elé megyek, vagy a Dunának — s azzal lecsapta a kagylót. Fricinek nem sofk ideje ma­radt a gondolkodásra. A bo­hém statisztikus Laci azonnal kölcsönkért tőle. Egy másik kolléga ajánlott egy remek ügyvédet, aki potom három­ezerért öröklakás akciót köz­vetít. Frici mindenben benne volt, „amint megkapom a pénzt” jelszóval. Záporoztak a jelszó érve alatt az Ígéreteik: ralon puló­ver ... kézi presszógép... hor­gászfelszerelés ... megfize­tem ... megvásárlóm... el­intézem, ha felvettem a pénzt, Közben belül vigyorgott és elhatározta, hogy reggel első­nek jön be, íróasztala üveglap­ja alól kidobja a képeslapokat és helyébe rákja a hamis szel­vény mindhárom részét, hogy értsen mindenki belőle! Munkaidő után — miután az egész gyárat felkavarta — jó­kedvűen távozott haza, a sok szerencsét kívánó kapus bácsi­nak 30 doboz szivart ígérve. Persze, ha majd megkapta a pénzét... * Otthon azután, amikor elő­szedte a havi lottószelvényét, egyet fordult vele a világ. Ugyanis az első számjegy kivé­telével a többi négy hajszálra egyezett. Szabályos hamisítat­lan négyest tartott a kezében! Megfordult vele — legalább négyszer — a kis albérleti szo­ba. Lepergett előtte az egész móka: az ugratások, az Ígé­retek s jót nevetett a záradé­kon: — ha majd felveszem a pénzt. S most ez a felvét meg­fogható közelségben volt. Él mert Frici becsületes gyerek volt, elővett egy ív kétszer Fo­rint—filléres papírt és írni kezdett: Nászajándék Erzsiké­nek tízezer ... s amikor össze­adta a tekintélyes számoszlo­pot, több mint huszonhatezei vigyorgott rá ... Egy darabig farkasszemei nézett a papírral, azután a fe­jéhez kapott! Juckó! Itt nincs mit tenni, rövid úton el kell venni feleségül, feláldozni füg­getlenségét, agglegénységet. — Milyen blöd viccet csi­náltam — kesergett... ★ Nem tudott már szívből örülni. Egész éjjel dobálta ma­gát az ágyban és másnap sa­vanyú képet vágott a további szerencsekívánatokhoz, meg­fontolva ígérve oda minden fil­lért. — Na, ezt is csak az első öröm tette nagy lelkűvé! Mái azt is megbánta, amit ígért — suttogták a háta mögött... És így is volt vele valahogy. A tetőpontra hágott a fe­szültség, amikor a rádióban el­hangzott az összeg: kilencven- hétezer. A körülötte állók né­mán nézték, hogy mormol, azi hitték, hálaimát mond. Pedig csak ezt mormolta: — Kilencvenhétezer húsz százaléka tizenkilencezei négyszáz, marad hetvenhét­ezer, elkótyavetyéltem har­mincezret, marad negyvenhét- ezer, betétem huszonhárom- ezer, Juckóé tizenötezer, az nyolcvanötezer. Nyolcvaneze­rért megveszem Erzsiké egy- szoba hallos öröklakását és öt­ezerből megnősülök, ámen! A végét már hangosan mond­ta: — Megnősülök, ámen! Per­sze, kitört az újjongás. ★ Felvette a pénzt, megvívta Juckóval harcát, aki le akarta az egész ajándékozást fújni, ki­vett egy nap szabadságot és bevásárolt. Olyat még nem pi­pált a vén Európa, amilyen cirkusz a gyárban volt a teher- taxi láttán és az ajándékok ki­osztása során. Mindenki ujjon­gott, lelkendezett. Erzsiké a tízezer forintos takarékkönyv láttán majdnem két eljegyzést tett tönkre és Frici egy kicsit bánta is titkon, hogy a gyár­ban adta át... A portás bácsi ugyan egy ki­csit csóválta a fejét 30 doboz szivar láttán, mert egy héttel előbb tett fogadalmat, hogy többet nem vesz szivart a szá­jába. Kénytelen volt ugyanis egy tucat szivarszipkát vásá­rolni, hogy fogadalmát tart­hassa. •k A bankett is világraszóló volt, ugyanis Juckó praktikus­sága esküvői ebéddel kötötte össze. Szűcs Frici pedig egy élet­re (reméljük) megtanulta, hogy vannak dolgok az életben, amikkel nem tanácsos tréfál­ni. Mert mi maradt neki az egészből: egy meleg családi fészek, benne — egyelőre — egy Juckóval, aki lassanként elveszi majd a kedvét az ilyen költséges és veszélyes mókák­tól. Meg Juckó nászajándéka: a közös családi ágy felett szép blondel keretben a hamis lot­tószelvény mindhárom része, amiről mindenkinek az jut eszébe, ami éppen a legemlé­kezetesebb neki ebben a his­tóriában ... Fazekas Mátyás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom