Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-13 / 266. szám
f'i.sl MEGYEI kMívIiw 1964. NOVEMBER 13, PÉNTEK KÖNYVESPOLC: Kalmár György: Arany Ghana A szerző nevét az újságolvasó közönség jól ismeri: hosszú időt töltött a Népszabadság munkatársaként Afrikában, s cikksorozatai, Afrikáról írott riportjai joggal keltettek érdeklődést, mert nagy fokú anyagismeret, jó tájékozottság, s igényes megírási mód jellemezte azokat. A könyvet már ezt tudva veszi kézbe az olvasó, s nemcsalódik. Példája annak, hogyan lehet és kell megírni érdekesen, szórakoztatóan egy könyvet, mégis színvonalasan, sokat mondva. Ghana Afrikában — példakép. Elsők között lépett a függetlenség útjára, s vezető szerepe van ma is Afrika életében. Mindenben megfelel ennek a szerepnek? Nem. Kalmár György könyvének nagy erénye, hogy jót és rosz- szat, helyeset és hibásat egyaránt megmutat. Elfogult, mert — maga is megírja, de könyvéből is kiérezzük — nagyon megszerette a volt gyarmatok népeit, s Ghana lakóit, akik országában három évet töltött mielőtt nekifogott volna a könyv megírásának. Elfogult tehát, de egyben jó barát is, aki úgy érzi, kötelessége megmondani azt is, ami ma még nem jó. Hihetetlen nehézségekkel kell megküzdeniük a gyarmati sorsból szabadult népeknek. A nulla pontról kell indulniok, mert a gyarmatosítók mindent elkövettek, hogy nemcsak az anyagi fejlődést, hanem a szellemit is lehetetlenné tegyék. Kalmár György megrajzolja a múltat is, felvillantja az ősi történelem fő jellemzőit, de úgy, hogy az közvetlenül összefügg a mával, a ma és a holnap gondjaival. Megrajzolja a törzsek életét, de sztrájkokról is ír. Nem keresi az egzotikumot, nem a pálmafák buja zöldjéről ír, hanem mindig, mindenkor az emberekről, az afrikaiakról, akik átformálják e földrész arculatát. Megszoktuk az Afrikáról szóló könyveknél, hogy mindig „kell” valami érdekesség. Kalmár könyvét éppen az teszi érdekessé, hogy szakítva a jónak nem nevezhető hagyományokkal, olyannak mutatja Afrikát, illetve Ghánát, amilyen, s nem olyannak, amilyennek — legtöbbször tévesen — az európai ember elképzelte, elképzeli. Az ízléses kiállítású könyvet sok, jól megválasztott fénykép egészíti ki. (Kossuth Könyvkiadó) Barátság az Ipolyon innen és túi Él Pierre Juquin: ni vagy megsemmisülni A cím a huszadik század emberének legnagyobb dilemmáját jelzi: nincs más választás, mint élni, vagy megsemmisülni. Békésen egymás mellett élni vagy a termonukleáris háború poklában elpusztulni. A szerző, akinek most magyar nyelven megjelent munkája felteszi ezt a kérdést, francia, s tanulmánya a Francia Kommunista Párt folyóiratában jelent meg. Tehát kommunista — szögezi le a gyanakvó olvasó — akkor biztosan „agitál”. Juquin valóban agitál, a szó nemes és szenvedélyes értelmében. Tényekkel, adatokkal, megdönthetetlen bizonyítékokkal — a béke mellett. Az élet mellett, az egyetlen lehetséges út mellett. A szerző a legkétkedőbbeket Is meggyőző utat választotta: fekete-fehéren bebizonyítja, mi a „kifizetődő” az emberiségnek. A fegyverkezés, a hidegháborús politika, vagy a békés egymás mellett élés elfogadása és gyakorlása. Közhely már, hogy a számok mindent elmondanak. Juquin a könyvében felsorakoztatott számok s tények mellett alig kommentál, joggal érzi feleslegesnek. Mindent elmondanak a számok: a tíz vagy ötven megatonnás bombák hány kilométeres körzetben pusztítanak el mindent, s azt is, mennyibe kerülnek ezek a bombák, mennyibe kerül az emberiségnek a fegyverkezés. Igen sok új adat, nagy gondossággal végzett anyaggyűjtő munka jellemzi a könyvet. Igényes szerző színvonalas munkája — így summázhatjuk véleményünket. És még hozzátehetjük: olyan könyv, amelyet mindenkinek el kellene olvasnia. A saját érdekében ... (Kossuth Könyvkiadó) (m. o.) Az Ipoly csendes folyó. Két partja — más-más ország. A bal parton Magyar- ország, de a jobb már Csehszlovákia. Csendes határfolyó az Ipoly, partján szinte érvényét veszti a „határ” szó bűvereje, hiszen két baráti állam között húzza meg a válaszvonalat. Igen, az Ipoly nem áll útjában a barátságnak, annak sem amely például közvetlenül a partja mellett fekvő magyar termelőszövetkezet és a folyóparttól 40 kilométerre levő kálnai J. R. D. — magyarul tsz — között szövődött. A barátság, amely már évek óta tart, tavaly szervezett formát öltött. A Lévai Nemzeti Bizottság és a Szobi Járási Pártbizottság volt a kezdeményező. A két hivatalos szerv úgy látta, hogy jó volna a folyó két partján kölcsönösen megnyilvánuló rokonszenvet szervezett formában is kifejezésre juttatni. Lehet-e barátságot szervezni? Hiszen a barátság spontánul feltörő érzelmi tényezőkön nyugszik — a szervezés szó hallatán pedig az értelem különböző megnyilvánulásaira gondol az ember. De Bernecebaráti, pontosabban az ottani Hunyadi Termelőszövetkezet vezetői és tagjai és a kálnai J. R. D. [ vezetői és tagjai pillanatok I alatt érzelmi adalékokat adtak az értelmi tényezőkhöz. Tavaly, aratás előtt ment át Kálnára a bernecebaráti küldöttség. Ondrej bácsi, a kálnaiak elnöke szívesen fogadta Lőrincz György tsz- elnököt, és a vele együtt érkezetteket. Megmutatták a gazdaságukat, elvitték őket Pozsonyba, Pöstyénbe, Tren- csénybe, azután a magyarok hazautaztak. Nem sokkal később átjöttek a kálnaiak, rövid látogatásra, négyen — de a bernecebarátiak zár- számadási közgyűlésén már tizenegyen jelentek meg. Pré- tyi József, a Szobi Járási Pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője örömmel látta, hogy semmi szervezés-jellege nincs már az együttlétnek. Hiszen a kálnaiak főagronómusa már mindenkinek „te Lajos”, a főkönyvelő pedig „kedves Jánoskám”. A magyar—csehszlovák labdarúgó-mérkőzésre természetesen a kálnaiak is kíváncsiak voltak. S a Népstadionból hazafelé tartva beugrottak Bernecebarátiba. Váratlan látogatás volt ez, de annál örömtelibb. A szerény vendéglátás közben nemcsak a meccs eredményének értékelése került sorra, hanem a szakmai dolgokról is nagyon sok szó esett. S a két közös gazdaság vezetőinek, tagjainak van mit tanulniuk egymástól. A magyarok o takarmányozásban mutatkoztak jobb szakembernek. A kálnaiak állattenyésztési és állattartási tapasztalatokban bővelkedők — mármint ami az állatnevelés korszerű, nagyüzemi formáját illeti. Beruházás, elhelyezés, gépesítés — a nagybani állattenyésztésben a kálnaiak kitűnő mesterek. Dehát sok más dolog is van, amely megvitatást kíván. A kálnaiak 1500 hektáron, a bernecebarátiak pedig 2100 holdon gazdálkodnak. Es ha az egyik barát tehetősebb, mint a másik, természetes, hogy segít a társának. Tavaly a kálnaiak egy vetőgépet, egy aratógépet és egy szalma- elhordót adtak a magyaroknak — kölcsönképpen. A magyarok befejezték a munkát, a gépeket vissza akarták adni, de a kálnaiak azt mondták: jobb helyen van az nálatok. Öreg, de jó gépek, ha rendbehozzátok őket, még évekig elszolgálnak. Az itteniek megköszönték és dolgoztak tovább szerényen, csendben. Nagyon jól jött nekik ez a segítség. De rövidesen megérkezett hozzájuk, Bernecebarátira egy 24 soros vetőgép is, odaátról. Ezt is „hosszú kölcsönre” adták a kálnaiak, mert kipuhatolták, hogy a magyar tsz-gazdáknak most éppen erre van szükségük Mivel válaszolhatnak erre a testvéri segítségre a bernecebarátiak? Ök még anyagi eszközökkel persze mindezt nem tudják viszonozni, hiszen még egy bizonyos idő — néhány év — kell ahhoz, hogy ugyanolyan tehetősek legyenek, mint barátaik. Őszinte szeretetük tehát — a közös találkozásokon mutatott szíves magatartásukon túl — csak abban mutatkozhat meg, hogy igyekeznek az odaátiakat mielőbb utolérni. Hiszen a barátság akkor válik igazán erőssé, ha az egyéni rokon- szenven kívül a közös sikerek, eredmények tartós fonalai is átszövik. Murányi József Murcis naptár - újbor ünnepén Ajándékba kaptam, egy kis zsebnaptárt, a jövő évit. Pont tegnap, amikor este újbor ünnepére kellett mennem. S mikor már erősen éreztük az ünnepelt újbor hatását, kezembe akadt e kis naptár. S e murcis hangulat megihletett. Naptárreformról kezdtem szónokolni: — Kedves barátaim, javaslom, hogy január 14-én ünnepeljük meg Bódog napját, hisz mindenki tudja jól, hogy Töhötöm (június 17). Február 20-án ünnepelhet mindenki, aki Álmos, aki pedig az unalomtól augusztus 2-án már alig Lehel, az vegyen december 12-én az ünnepektől Bulcsút. — Szeptember elsején legyen a nagy étkűek napja, az Egyed. Azután 15-én Enikő következik, s bár erre inni kő’, de sokat kell várni rá, a következő május 19-ig, ekkor van ugyanis Ivó. De inni kell április 2-án is minden Áron, de csak annak, aki ivást- Gyözö, november 3-án. Arra pedig különösen vigyázzunk, hogy Szilveszter (december 31) után január 5-én a pénz már Simon. — Mindenki tudja, hogy karácsony előestéje, december 24-e, a naptárban Ádám-Eva. De azt már kevesen tudják, hogy tulajdonképpen köztük nincs is sok különbség, mert ha Évát szépen megkérik ő is Ád-ám! De adott a feleségem is nekem, miután valahogy hajnaltájt hazakeveretítem ... F. M. SÁNDOR UR oda sem nézett. Így nem láthatta felesége csalódott arcát. — Nincsen fürdősó . . . Any- nyi mindent kellett vásárolnom a kétnapos ünnepre, hogy teljesen kiment a fejemből — mentegetőzött Olga. — Nincsen? — rökönyö- dött meg a férfi. — Hogyhogy nincsen? — Mondom: elfelejtettem — felelt türelmesen az asz- szony. — Pedig hányszor mondtam, hogy mindig legyen itthon fürdősó. De neked nem számít, amit én mondok! Te nem gondolsz arra, hogy én az egész heti robot után fürödni akarok. — De hiszen f ürdesz ... — kockáztatta meg az asszony, de rögtön rájött, hogy olajat öntött a tűzre. — Fürdők! Persze, hogy fürdők! De neked teljesen mindegy, hogyan. Mert neked nincsenek igényeid. Ha rajtad múlna, még ma is hordóban mosnám le magamról a koszt, egy darab büdös mosószappannal. — Igazad van... ezen ne veszekedjünk! — De igenis veszekszem. Nem tudok beletörődni, hogy te még ott tartasz, ahol húsz évvel ezelőtt voltunk. Nem akarod észrevenni, hogy azóta más világ van, hogy mások az igényeim és ezt meg is engedhetem magamnak ... — Jól van... Leszaladok fürdősóért — mondta engedékenyen Olga. — Most már nem kell. Már el is ment a kedvem az egésztől — kiabálta a férfi és újra elnyúlt a kádban. Felesége hangtalanul távozott. A férfi a sportrovat tanulmányozásába merült. Gimbelem, gombolom... A leszakadt inggombot, kabátgombot — jól-rosszul — még a legügyetlenebb férfiak is fel tudják varrni. Persze, akkor, ha megvan a régi, vagy a pótláshoz találnak megfelelőt. Gyakori azonban, hogy a leszakadt helyére hiába keresünk ugyanolyat. Pedig évente mintegy 7U—80 millió gomb készül hazánkban. Ez rheny- nyiségben elegendő lenne, hiába azonban a sok ezernyi szín, a forma, nem mindig taiál kedvére valót a vevő. A ruhák gyors divatváltozásait a gombok is követik. Nemegyszer előfordul, hogy tonnaszámra selejteznek ki gombokat csak Műszak után az üzem szerelőcsarnokában ünnepi megemlékezést tartottak. Sándor is elment. Nem merte megkockáztatni, hogy lelépjen. Ű kiemelt ember — munkásból lett mérnök — tőle többet várnak. — Őszintén szólva, unom ezeket az ünnepélyeket — mondta hazafelé menet egyik kollegájának. — Hősök voltak. Persze, hogy azok voltak. Mert a történelem olyan helyzet elé állította őket. Az, hogy kiből lesz hős, elsősorban történelmi szereposztás kérdése. Ha 1917-ben, történetesen az Auróra cirkáló matróza vagyok, akkor ma engem ünnepelnek. A saroknál sietve elköszönt. Gyors léptekkel indult hazafelé és a kétnapos ünnepre gondolt. Pontos — sokak szerint kínosan precíz ember volt, most is előre eltervezte a két pihenőnap programját. Jóleső érzéssel gondolt arra, milyen jó lesz a délutáni fürdés. Végignyúlik a kádban, a kellemes meleg víz lágyan simogatja testét. Nincs jobb, mint egy ilyen délutáni fürdő, ami után szinte újjászületik az ember. A kádból kilépve már ünneplőre fordul a világ. Estére színházjegyet vett, az előadás előtt azonban még pihenhet egy órácskát. Már a lépcsőházban meglazította a nyakkendőjét és kigombolta felöltőjét. —• Engedheted a fürdővizet í— mondta köszönés helyett egy hivatalos, leheletszerű hitvesi csók után és máris vetkőzni kezdett. Belépett a kádba, a kézizuhanyozó rózsáját maga felé fordította és bágyadtan elnyúlva élvezte a kellemesen meleg viz apró, tűszúrásokhoz hasonló csípését. — Olga! Hozd be a mai újságokat — kiabálta túl a zubogó víz moraját. Szavaira hamarosan megjelent a felesége és mint egy jól idomított szolga, készségesen nyújtotta át az összehajtott újságcsomót. Sándor megtörölte a kezét, majd cigarettát kért. Az asszony hamarosan ott termett a kis faragott cigaret- tás dobozzal. — Olyan vagy, mint egy kínai szultán — jegyezte meg, de nem támadó éllel, inkább kicsit büszkén. Mert ő még emlékezett azokra az időkre, amikor szombatonként egy fahordóban csutakolta le az urát, a tűzhelyen melegített vízben. Szinte a keze alatt érezte fiatal férjének kimunkált izmait, hallotta egészséges kiáltásait és apró nevetéseit, amikor a hideg vizet a hátára zúdította és gyengéd eréllyel régigdörzsölte testét. Azóta lassan két évtized is elmúlt. Sándor ma műanyag nyélre erősített kis kefével mossa a hátát. Pedig az asszony ma is jó szívvel venné, ha Sándor őt hívná erre az akkor szertartássá magasztosult feladatra. — Már megint hülyeségeket beszélsz! A kínaiaknak nem volt szultánjuk. A szultán török uralkodó. Kínában császár volt — m,ondta érdesen a férfi. — Igen ... persze ... eltévesztettem — zavarodott meg az asszony a durva visszautasítástól és kiosont a fürdőszobából. A férfi persze észre sem vette felesége megbántott ki- hátrálását. Kéjesen nyúlt el a kádban és kezébe vette az újságot. Most már csend, volt, csak az elzárt csapból csepegő víz ritmikus, éles kis ütései hallatszottak. A vezércikknek csak a címét olvasta el és gyorsan tovább lapozott. Hasonló gyorsasággal végzett a többi oldalakkal is. És közben valami hiányérzete támadt. Megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan érzés volt ez, de nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy miamit elfelejtett. Valami nincs rendben ... valami hiányzik. Érthetetlen ... A víz lágyan simogató, jó meleg. Van cigarettája, itt vannak az újságok is. — Olga! Ad) egy kis befőttet! — kiáltotta, mert olykor fürdés közben ezzel is szokta fokozni az élvezetet. Aztán azonnal rájött, hogy ezúttal nem kíván befőttet enni. Mire az asszony a kis tálkával megjelent, már ingerülten küldte ki. Egyre idegesebbé tette ez a furcsa hiányérzet. Aztán egy pillanat alatt rádöbbent az okra. — Olga! Olga! Az asszony arcán az ingerültségnek, vagy rosszallásnak parányi jele sem volt látható. Mosolyogva lépett be. — Megmossam a hátadat? — Nem! Hozd be a fürdő- tablettát — vakkantotta és Ekkor meghallotta, hogy ' cseng a telefon. % — Ki az? — kiabált ki. ^ Az asszony bejött: £ — A gyárból keresnek. — Kérdezd meg, hogy mit j akarnak! Az embert még a j fürdőszobában sem hagyják % nyugodtan. — Az egyik művezető tele- ^ fonál... Azt mondja, hogy j- azonnal be kell menned. Va- ^ lami műszaki hiba van és t leállt a műhely. % — Mondd meg neki, hogy nem érdekel... Várjál... ^ Mondd azt, hogy nem tudok % bemenni... mert... mondd, ^ hogy vendégeim vannak ... % Nem jó. Mondd, hogy megvan £ a vonatjegyünk, mert me- % gyünk az ünnepekre anyád- $ hoz ... Hívják fel Kovácsot. $ Nem én vagyok az egyetlen % mérnök. £ — Biztos azért hívnak, mert % te ott dolgoztál és úgy isme- j red a műhelyt, mint a tényé- y redet... j — És ezért rontsam én el a ^ délutánomat? Lehet, hogy sú- % lyos a baj és akkor a színház- % ba sem jutnánk el? Hát nem. % Mindig én legyek a pali. Mondd csak meg neki, hogy utazunk... J — De ... — kezdte az asz- % szony. A férje arcára nézve í azonban láthatta, hogy itt £ minden ellenvetés felesleges. í Sándor már újra elnyúlt a í kádban és kezébe vette az új- i ságot. «• — Elvégre nekem is jár az ; ünnep — mormogta magában jj és megnyugodott, amikor hal- lotta, hogy felesége elbúcsúzik í a telefonálótól. Űjra eltöltötte •; a boldog elégedettség, csak $ az zavarta, hogy hülni kezdett % a víz. Elfordította a meleg- % vizes csapot és kiszólt Olga- < nak: í í — Mégis hozz be egy kis j befőttet... Ősz Ferenc '/ azért, mert már nem divatos, nem veszi senki. Nem szívesen hordják például a nehéz kerámiagombokat, mert ezek a mostani könnyű szöveteket erősen meghúzzák, tépik. A fém-, a fa-, a bőrgomb, ha olyan a divat, kis időre visszatér, azonban mái* egyre ritkábban. A gyöngyházgomb bármennyire is tetszetős, ugyancsak mindinkább háttérbe szorul. Het- ven-nyolcvanféle alapanyagból készülnek gombok, de ezeket már legyőzi a műanyag, a korszerű perluxgomb. Nem törik, mosható, vasalható, tetszés szerint formálható, színezhető, kommersz gombnak vagy a legkülönlegesebb divatgombnak egyaránt alkalmas. A hagyományos anyagok közül egyedül a szarugomb versenyképes, ez változatlanul tartja népszerűségét, keresettségét. Sajnos, ebből, éppen a nyersanyag hiányában, nem tudnak elegendőt gyártani. Üjabban a legdivatosabb az úgynevezett beruházott gomb. Sokan idegenkednek tőle, pedig igen célszerű. Szinte mindegy, hogy milyen anyagból készül az alátét, csak egyforma nagyságú, alakú legyen, a ruha anyaga ugyanis mindent eltakar. S ha el is veszik belőle, a szövetmaradékból mindaddig lehet utánpótlást készíteni, amíg a ruha, az öltöny el nem szakad. Kik a legjobb magyar postások? A Budapesti Postaigazgatóság klubtermében rendezték meg csütörtökön a posta hagyományos levélirányitási sz.it- osztási versenyét. A mostani döntőn hatvanötén vettek részt. Először a szétosztó és irányító versenyt tartották meg, amelyben Béres Károly, a Budapest 72-es postahivatal főfelügyelője végzett leghamarabb a levéltoronnyal. Ideje 25.48 perc volt, de mert három hibát vétett a szétosztási versenyben sem avattak új bajnokot. Molnár László, a Budapest 72-es postahivatal alkalmazottja 22.49 perc alatt rakta 12 felé a csaknem háromezer levelet, s ha nem lett volna egy hibája. megdönlhette volna tavalyi 22 és félperces eredményét. A harmadik verseny- számban száz kérdésre válaszoltak írásban a résztvevők. A győztes Kiss László, a Debrecen 2-es postahivatal dolgozója, hibátlanul oldotta meg a nehéz, komplikált feladatot. Igazságügyi küldöttség utazóit a Szovjetunióba Á. F. Gorkinnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága elnökének meghívására igazságügyi küldöttség utazott csütörtökön a Szovjetunióba. A küldöttség tagjai: dr. Markója Imre igazságügyminiszter helyettes, és dr. Nagy Zoltán, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője. (MTI)
