Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-12 / 265. szám
4 1964. NOVEMBER 12, CSÜTÖRTÖK Az irodalom utazó nagykövete „Könyvet minden házba" Mint “már korábban közöltük, októberben és novemberben rendezik meg negyedik alkalommal az őszi falusi könyvheteket. Néhány nappal túljutottunk a félidőn, s a rendszeres napi hírek mellett beszámolhatunk jelentősebb eseményekről is. Ilyen például, hogy eddig húsz községben rendeztek jól sikerült író—olvasó találkozót, s mintegy húsz-huszonöt további találkozóra is sor kerül a megyei akció keretében. Az író—olvasó találkozókon túl sok községben rendeztek szellemi vetélkedőket, könyvbálokat, könyvkiállításokat, vásárokat. Nyársapáton például november 8-án jól sikerült a könyvbál, ahol végeredményben ingyen szórakozott a közönség. Az történt ugyanis, hogy a belépődíj ellenében nem jegyet, hanem könyvet adtak a vendégeknek. Igen jó módszer ez. A báli közönség végülis kétezerötszáz forint értékű könyvvel, s egy kellemes szórakozás emlékével térhetett haza. Törteién pedig a különböző akciók, megmozdulások keretében eddig ötezer- hatszáz forint értékű könyvet adtak el A hátra levő napok kiemelkedő programja lesz a „házról-házra” árusítás, amely a kéthónapos akció hamar népszerűvé vált jelszavának — „Könyvet minden házba!” — gyakorlati megvalósítása. A tervek szerint november 15-én, november 22-én és november 29-én kerül sor a „házról házra” árusításra. Egy-egy községben valamelyik vasárnap reggel kilenc órától délután kettőig történik majd meg a családok meglátogatása. A látogatás során megtekinthetők lesznek a legújabb szépirodalmi, ismeretterjesztő és szakmai müvek is. A három napon, ahogy erről Rózsa Miklósnétól, a Szövetkezetek Pest megyei Központja könyvterjesztési előadójától értesültünk, közel kétezer úttörő és sok száz földművesszövetkezeti dolgozó és aktíva látogat majd el a falusi családokhoz. (tm) NEMZ EMBEREK Egy figyelemre méltó dokumentumfilm Egymás mellett tolakszom a hatoson Szentiványi Kálmánnal. Feljutunk. Meghívót vesz elő, s mutatja: a kaposvári külterületi könyvtárak rendezésében, az új gyárnegyedben találkozót szerveztek, ahol az olvasók Szent- iványi Kálmán íróval kívánnak találkozni. A hivatalos meghívó mellett kedves hangú magánlevél is érkezett a városi könyvtár vezetőjétől. A hívásnak eleget kell tenni. Így hagyott aztán hétvégre csapot-papot az író, félbehagyott írást az asztalon, zsörtölődő asszonyt és családot a leányfalui házban: már megint vidék!... Hányadik is lesz ez a találkozó? Érdemes lenne már összeszámolni, hiszen ilyenkor, őszi idényben, a falusi könyvhetek szezonjában, de tavasszal is, az ünnepi könyvhét során, egyike a legkeresettebb íróknak Szentiványi Kálmán, akinek nyolc regénye, két elbeszéléskötete és egy verses könyve ismert és népszerű olvasmány az egész országban. A hétköznapok írója, a kisemberek mindennapi gondját-baját, örömét, szerelmét veti papírra. Hősei között egyaránt megtalálhatjuk a vegyipari munkáslányokat, bányászokat, mint például a Sárgakezű leányok, vagy a Szerencse fiai című könyveiben, de otthonosan mozog a falusi környezetben is, mint ahogy ezt utolsó előtti kötete, a Fekete kerítések mögött című munkája is bizonyítja. Áz olvasók a maguk gondjára, a maguk életére, a maguk örömére ismernek könyveiben, az ő nyelvükön, nekik ír, aztán nem is csoda, hogy egyre több helyen kívánják látni: milyen is az az ember, aki ilyen közvetlenül szól hozzájuk, s így ismeri a „fekete kerítések mögött’-i világot. S Szentiványi Kálmán író nemcsak sikeres könyveiről nevezetes, hanem arról is, hogy évek óta minden meghívást elfogad, soha egyetlen baráti közeledést vissza nem utasít... — Mégis hányadik lehet ez a mai út? Az érdeklődésre hosszú számolás következik, majd felderül az arca. — A mindenit!... jubilálok!... Nyilvántartást vezet munkájáról, látogatásairól, előadásairól. S a statisztika szerint a mai út éppen a háromszázadik lesz... — Mikor volt az első? — Az első? ... — gondolkodik, idézi emlékeit. — Az első? A völgy emberei című könyvem megjelenése után, ötvennyolc elején, Kaposvárra hívtak ... Éppen Kaposvárra — mosolyodik el. — Hát nem érdekes? ... Éppen Kaposváron!... A cukorgyári kultúrotthonban léptem fel először. Vagy négyszáz ember is összegyűlt ott, újdonság volt akkor az ilyesmi... De nemcsak a közönségnek, nekem is. Szinte elvesztem a nagy tömegben. Megvallom férfiasán, hogy drukkoltam, mint egy kisdiák!... Háromszáz? Nagy szám ez. Háromszáz utazás, háromszáz előadás, háromszáz éjszakázás idegenben, hideg szállodai szobákban, nyirkos, falusi tisztaszobákban, vasúti váróteremben, s az isten tudja még, hogy hol, milyen körülmények között. Mert a közönség, aki megválni is alig akar a vendégtől, hiszen nem mindennapos látogató a pesti író, akár éjfélig is kérdezgetne. Kérdést kérdés követ, szaladnak a percek, az órák, s amikor a közönség hazaballag a sötét őszi estében, ott marad az ünnepelt vendég a sötét utcán, tocsog a sárban, vízben, s még jó, ha akad jótét lélek, aki megkérdezi: „Hát szállásról gondoskodott-e az elvtárs?” Mert bizony nem egyszer megtörténik, hogy a lelkes szervezők mindennel törődnek, gondosan szervezik a felszólalásokat,' még virág is akad az asztalon, dedikálásra is hozzák a műveket, de bizony a lázas rendezésben nem egyszer sikkad el, hogy hiszen ez az ember két- háromszáz kilométerre van otthonától, az ágytól, a meleg ételtől a megszokott szobától ... — Hogyan oszlik meg ez a háromszáz utazás? Melyik megye a kedvenc? — Ilyen persze nincs!... Kedvenc nincs ... Ahová éppen hívnak, megyek, mert ettől nagyobb megtiszteltetés írót nem érhet, mint az, hogy könyve után őt magát is látni kívánják... S persze, Budapesten, elsősorban a nagyüzemekben ... Talán nincs is olyan nagyüzem, ahol ne jártam volna ... Érdemes lenne már egyszer ezt is ösz- szeszámolni... Sajátságos, hogy a megyék közül éppen Pest megyébe hívnak legritkábban, pedig tíz éve itt lakom. —• Profitál-e az író az ilyen látogatásokból, vagy csak amolyan divat ez az egész? — No, nem!... Gyakori, de nem a divat miatt! __ Vélem ényem szerint az irodalmi, művészeti közvélemény kialakításának, az igények helyes felmérésének ez a legmegbízhatóbb módja. Első kézből kapja az ember a leg- tárgyilagosabb és legilletékesebb kritikát... A találkozóknak általában két formája van, ahogy én azt tapasztaltam. Egyik: a könyvtári olvasók igénye alapján szervezik a találkozót, akik meghatározott íróval kívánnak beszélgetni. A másik: a magyar falvakban, ott, ahol még a legkevesebbet olvasnak, s ezt több megyében őszintén felmérték, rendeznek ilyen találkozót. Itt azonban irodalmiest szerűen szervezik inkább. Harminc-negyven kis falura emlékszem, ahol az est végén két-három- ezer forintért vásároltak a mai magyar irodalom alkotásaiból, s utána — mert mindig érdeklődöm, megkérem, hogy értesítsenek — fellendült a könyvtár forgalma is. Ezekre a helyekre később mindig visszahívják az embert!... Ezekre a helyekre úgy kell érkeznie az embernek, mint a mai magyar irodalom nagykövetének. Ott ő képviseli a mai magyar szellemi életet egy estén, s amit mond, súlyosan esik latba... A következő kérdést elnyomja a Moszkva térre kanyarodó villamos süketítő csikorgása. Megindul az emberáradat az ajtók felé. Szentiványi Kálmán sietve búcsúzik, s már szalad is a 61-es villamos megállójához, mert a tér nagy órája vészesen közeleg az 1-eshez. Még öt perc, s innen hatszáz méterre már begyújtva duruzsol a kaposvári gyorsvonat Diesel-mozdonya; Ezzel a vonattal mindenképpen mennie kell, mert több száz ember várja valahol, ünnepibe öltözve, kérdéseket tartogatva, amelyekre neki, a magyar irodalom egyik utazó nagykövetének még ma feltétlenül válaszolnia kell... Tenkely Miklós Másutt is hasznosítható tapasztalatot szeretnénk közreadni a Gödöllői Községi Tanács végrehajtó bizottságának gyakorlatából. Az előzményről csupán annyit, hogy 1964. első félévben bizonyos lanyhulás állt be a községi tanácstagok munkájában: mindössze 48 százalékuk tartotta meg kötelező tanácstagi beszámolóját. A végrehajtó bizottság — orvoslást keresve — javaslatot dolgozott ki, amelynek értelmében a 93 választókörzetet felosztják a kilenc vb-tag között, azzal a megbízatással, hogy patronálják a tanácstagokat. A javaslatot a tanácsülés elfogadta. Hat hét szakmai gyakorlat - joghallgatóknak Megjelent a művelődésügyi miniszter intézkedése az állam- és jogtudományi karok tantervének módosításáról Eszerint a nappali tagozatos hallgatók tanulmányi ideje alatt kétszer hathetes szakmai gyakorlaton vesznek részt. A másodéves hallgatók hat hetet tanácsi munkahelyeken, a harmadévesek ugyancsak hat hetet bírósági és ügyészségi szerveknél töltenek. A gyakorlatok időpontját — a munkahelyi lehetőségek figyelembevételével — a dékán állapítja meg. A tantervmódosítás értelmében egyébként politikai gazdaságtanból mind a nappali, mind az esti és levelező tagozaton az első és második félévben kollokválnak, a harmadik félévben pedig szigorlatoznak a hallgatók. (MTI) Kalapos lovak Buenos Airesben az állatvédő egyesület nyomására a kormány határozatot hozott, melynek értelmében kánikula idején minden ló fejére kalapot kell tenni. — Vakok számára Brailleírású eszperantó tankönyv jelent meg a Szovjetunióban. A kiadvány pár nap alatt elfogyott. Mit jelent ez a patronálás? A végrehajtó bizottság tagjai bizonyos időközönként megbeszélésre hívják össze a hozzájuk beosztott tanácstagokat, a körzetben lakó népfront-aktivistákat és a választókerületi bizottságok elnökeit. E megbeszéléseken segítséget nyújtanak a tanácstagi beszámolók összeállításához, a beszámológyűlések előkészítéséhez. Sőt, a végrehajtó bizottsági tagok személyesen is részt vesznek a tanácstagi beszámolókon. A fokozott támogatáson és ellenőrzésen kívül e módszer azzal az előnnyel is jár, hogy a tanácstagi beszámolókon részt vevő vb-tagok a helyszínen válaszolhatnak a lakosság által felvetett egyéni és közérdekű panaszokra,- bejelentésekre. A gödöllőiek eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a körültekintő alapossággal készített, a helyi problémákat tartalmazó beszámolók, valamint a vb-tagok jelenléte, az eddiginél nagyobb érdeklődést váltanak ki a lakosság körében. Kovács András, a Nehéz emberek rendezője és riportere egy alkalommal elmondotta, hogy filmjét a legszívesebben úgy hirdetné, hogy mindazok, akik a kalandfilmeket, vígjátékokat, szerelmi történeteket kedvelik, ne ezt a filmet nézzék meg. Mert ebben az alkotásban nem szerepelnek sztárok. A történetek sem olyan izgalmasak, mint a kalandfilmekben. Ezek a történetek valóban nem olyan szó- rakoztatóak, mert hiányzik belőlük a rendező által megteremtett feszültség, az író által megfogalmazott szép szó és a kiművelt, főiskolán tanult beszéd. Ezeket a történeteket valóban az élet írta és egyszerű dolgozó emberek, újítók, feltalálók. hivatalos személyiségek álltak a felvevőgép elé, hogy a népgazdaságnak nagy hasznot hozó találmányaikról és azok sorsáról beszéljenek. A jeleneteket sem állította be a rendező, a felvevőgép néha percekig a beszélő arcára irányul, nem mozdul el arról, mert a száj egy-egy rándulása, a szemek játéka, egy gúnyos mosoly néha többet árul el, mint a megfontolt, kimondott szó. S ebben a filmben minden mozdulat, minden szó nagyon fontos. Végig oda kell figyelni, hogy lépésről lépésre követni tudjuk a rendezővel és a riporterrel együtt a találmányok néha nagyon keserves, megdöbbentően göröngyös útját. Elsőnek a Szabó-féle görgős eke sorsával ismerkedünk meg. A találmány után külföldiek érdeklődnek, meg akarják vásárolni, hasznosságát itthon komoly szakértők bizonyítják* mégsem kell! A találmány valahol mindig elakad. Egyre meghökkentőbb történetek szálait próbálja kibogozni Kovács András. Van, akinek évek óta használják a találmányát, a pénzt azonban nem fizették ki. Miért? Az igazgatónak annyi volt a legnyomósabb érve: csak. A Pál-féle légpárnás köszörűgépet pedig nem használják, mert egy vállalat kézi erővel elkészített munkára adta fel a rendelést. És hiába jobb a gép munkája, ők már így rendelték meg. Az a néhány feltaláló, akikről a filmben szó esik, valóban „nehéz ember”. Küzdenek, harcolnak találmányaikért, még akkor is, ha törekvésüket több hátbavágás, mint simogatás követte. Nem mindenki ilyen kitartó. Van, aki azt mondja: nem éri meg — ilyennel a filmben is találkozhatunk — legyint, s tovább megy, csendben dolgozik, s talán olyan nagy jelentőségű találmány fekszik és avul el az idő folyamán íróasztalában, amely ma népgazdaságunknak több millió forint hasznot hozna. Nehéz lenne a film műfaját meghatározni. A riport, a dokumentum és a cinéma vérité között helyezkedik el. Illetve mindegyikből hoz valamit magával. De itt nem is az a lényeg, hogy mi a film műfaja, hanem az, hogy sokan megnézik. Ebből a figyelemre méltó : alkotásból tanulni kell... S j minél gyorsabban! Sebes Erzsébet FAJÁTÉKOKAT KÉSZÍTENEK A VÁCI liTTÖRŐK A tanév megkezdése után ismét benépesedett a váci Hajós Alfréd úttörőház. Hetente mintegy 550 általános iskolás látogatja az úttörőházat, s különösen a szakkörökben élénk az élet, a kis „asztalosok”, gépekkel gazdagon felszerelt műhelyükben készülnek a karácsonyi vásárra. Mechanikai és kerekeken mozgó játékokat készítenek fából, s azokat a vízi lányőrs tagjai festik ki. Termékeik eladását a váci játékbolt vállalta. A szakkör tagjai mintegy 6000 forint bevételre számítanak, amelyből a nyáron, a Velencei-tó mellé táborozásra mennek. (MTI) Elütötte a rendőrt ms ittns meteres Továiibrohantf és elbújt az árokban ítéletet hirdetett a Pestvidéki Járásbíróság Horváth Lajos 33 éves motorszerelő, budapesti lakos ügyében. Munkahelyén, a Váchartyáni Gépállomáson, italozó magatartása miatt többször volt ellene kifogás. Egy esetben a munka elvégzését is megtagadta. Ez év július 31-én, délután három munkatársát motorkerékpárján hazaszállította. Útközben több korsó sört fogyasztottak. Amikor este 9 órakor elvált társaitól már ittas volt. A főutcára érkezve, mintegy száz méterrel előbb látta, hogy fényjelzéssel megállásra szólítják fel a rendőrök. Előző nap ugyanazok figyelmeztették, mert a kocsmában látták. Félt, hogy ittassága miatt vezetői jogosítványát elveszik. Ezért nem állt meg, hanem az úttest közepén álló rendőröket kikerülve, sebességét fokozva menekülni akart. Eközben az egyik szolgálattevő önkéntes rendőrt, a 47 éves Nagy Andrást elütötte. A rendőr földre zuhant és súlyos zúzódóst szenvedett. Az ütés csattanó zajára többen felfigyeltek és üldözőbe vették a tovarohanó motorost. Horváth egy kilométer száguldás után az árokba hajtott és ott elrejtőzött. Az üldözők azonban elfogták és átadták a rendőrségnek. A bíróság súlyos testi sértést okozó szándékos veszélyeztetésben állapította meg a vádlott bűnösségét, ezért egy év szabadságvesztésre ítélte, a vezetéstől pedig öt évre eltiltotta. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlott enyhítésért fellebbezett. <m) % Vgy hiszem, most £ már dicsekvés nélkül 'f elárulhatom: én cso- f dagyerek voltam, ff Annak tartottak a ff szomszédok, az utca- ff beliek — de még az ff ótelep is. Márpedig ff az ótelepiek ítéletét ff a mi, isten háta mö- ff götti kis falunkban ff nem lehetett megfel- ff lebbezni. Hogyan letetem csodagyerek? ff Véletlenül, ff Kilencesztendős kotrómban megalkottam ff életem nagy művét: ff egy gyufásdobozba ff szerelt detektoros rá- ff diót. Nem önálló ff munka volt ez, bá- 4 tyám fizikakönyvé- ff bői merítettem hoz- ff zá útmutatást, míg a ff gyakorlati ismeretekére a nagynénémnél ff töltött vakáció alatt, ff egy ezermesternél é tettem szert. Mindezt f csodálóim nem tud- é ták. ff Húsz éve még nagy ff becsülete volt mife- ff lénk a fülhallgatós é rádiónak, mert csak £ egyetlen hangos rá- 4 dió működött a köz- ff ségben, az is az óte- ff lepi péknél. Tulaj ff dőltképpen ennek a ff készüléknek köszön- ff hettem hírnevemet, ff Ragyogó vasárnap £ délelőtt volt, odakint ff illatoztak az orgo- é nák, én meg köny- ff nyezve, szipogva báVisszavonulok múltam ki rájuk a szobából, ahová valamilyen csinytevése- mért zárt fogságba az apám. Már azon gondolkodtam, hogyan lehetne kijutni börtönömből, amikor az ótelepi pékmester két mélák inasa nagy ovációval benyitott az udvarunkba, egy hatalmas világvevő készülékkel. — A mester küldött — mondták apámnak — javítsa meg a kisfiúk. Nem tudom már, hogyan jutottam ki a szobából, de a kíváncsi tekintetekre jól emlékszem. Körülállták a szüleim, a két inas, s mintha csak azt kérdezték volna: no, tökmag, mihez fogsz most kezdeni? Megvallom, ezt én sem tudtam. Sohasem láttam még belülről rádiót, fogalmam sem volt, hogy egyáltalán hogyan kell be- vagy kikapcsolni. Az ótelepi pékmester bizalma, a körülöttem várakozó felnőttek kíváncsisága, viszont megnövelte az önbizalmamat. „Ilyen gyereket zárnak be, vernek el” — füstölögtem hát majd megmutatom. Aztán lesz, ami lesz, leszereltem a készülék hátlapját. Itt is, ott is megkopogtattam a drótokat, alkatrészeket, mímelve a hozzáértést, nagy komolyan. Majd egy fél óra múlva visszaszereltem a hátlapot. — Be lehet kapcsolni — mondtam fölényesen, és a készülék megszólalt! Ma sem tudom, mi lehetett a hibája, sőt bevallom, most sem értek a rádióhoz, de ez a jelenet, vagy legalábbis ehhez hasonló, azóta már többször is megismétlődött velem. Hozzányúltam a néma készülékhez, megráztam, megkopogtattam és rendbejött. Amikor megvettem a televíziós készülékemet, az első napon elnémult. Kétségbeesve nézett rám a feleségem, de megnyugtattam: majd megjavítom. Leszereltem a hátulját, s a régi módszert alkalmazva a hang előjött. Erre aztán új otthonom körTöbb segítség, alaposabb ellenőrzés \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v,\\\\\v nyékén is elterjedt: értek a tv-szerelés- hez. Tegnap a szomszédunk rohant át hozzánk lélekszakadva, mondván: elromlott a tv-jük, ő nyúlt a kapcsolóhoz, és a férje most olyan dühös, hogy nem bír vele. Hiába mentegetőztem, nem értek a szereléshez, nem hitte el. Mit tehettem, megnéztem a gépet. Hétezerötszáz forintos, vadonatúj nagyképernyős készülék volt. Furcsa érzés fogott el, s valami azt súgta, ehhez én nem nyúlhatok. A rám meredő, bennem bízó tekintetek azonban most is levettek a lábamról. Leszereltem a hátlapot és a módszer most sem hagyott cserben. A kép előjött. Hát szóval, hogyis- mondjam: eddig szerencsém volt, de tovább nem kockáztatom a presztízsemet. Elvégre a jó sportoló is tudja, mikor kell a versenyzést abbahagyni. Életem csúcsteljesítményéhez értem, többet nem javítok se rádiót, se televíziót — visszavonulok! Súlyán Pál
