Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

MADACH EMLEKEZETE A pártmunka pillérei Készül a pártvezetőségek számvetése a november—de­cemberi vezetőségválasztó tag­gyűlésekre. A pártmunka eredményeiről szóló vezetősé­gi beszámolókban jelentős — fontosságának megfelelő — helyet kell hogy elfoglaljon a pártbizalmiak tevékenységé­nek értékelése. Hiszen aktívan dolgozó bizalmihálózat nélkül — különösen a nagyobb alap­szervezetekben —, nehezen képzelhető el a jó szervezeti élet megteremtése. Tisztában van ezzel a gyömrői községi pártszervezet vezetősége is, ennek megfele­lően törekedett az elmúlt idő­szakban mindenkor a pártbi­zalmiak aktivizálására, mun­kájuknak segítésére, s ugyan­akkor elismerésére, megbecsü­lésére. Tudják, az alapszerv száznál több tagjával élő, köz­vetlen kapcsolatot tartani a néhánytagú vezetőség nem lenne képes, de a jól szerve­zett, jól mozgatott bizalmites­tület eleven összekötőkapocs lehet a pártszervezet tagjai és vezetői között. Szükségesnek tartotta a ve­zetőség, hogy aktivizálásuk ér­dekében feladatot adjon a bi­zalmiaknak, túlmenőt a tagsá­gi díj pontos, lelkiismeretes beszedésén, a propaganda­anyagok terjesztésén. Mi ta­gadás, másfél-két évvel ezelőtt nem voltak népesek a taggyű­lések Gyomron. A helyzet megváltoztatására a vezetőség a bizalmiak segítségét kérte, fontos feladatul tűzve a tag­gyűlésre való mozgósítást. Az­óta a taggyűlések hetében a bizalmi megkapja a pártveze­tőségtől a stencilezett tájékoz­tatót — amelyben benne van a taggyűlés napirendje, hatá­rozati javaslatai, a soron kö­vetkező pártrendezvények naptára —. s ezzel felkeresi csoportjának tagjait, elbeszél­get velük; tájékoztatja, s szó­ban is meghívja őket a tag­gyűlésre. Ennek köszönhetően azóta rendszeresen jelen van a párttagság több mint kéthar­mada a taggyűléseken, ami nagy szó egy ilyen jellegű alapszervben, ahol igen sok a nyugdíjas, az idős, a beteg. Ezenkívül is számos felada­tot kaptak a bizalmiak (a pártoktatás szervezése, idős elvtársak szociális ügyeivel való törődés stb.). Legújabban a tagjelöltek nevelése terén is fontos szerepet szán nekik a vezetőség: minden bi­zalmi mellé beosztottak egy- egy tagjelöltet, hogy tőlük sa­játítsák el a pártmunka gya­korlatát, s példájukon neve­lődjenek. Remélhetőleg ez a próbálkozás is sikerrel jár majd. De nemcsak feladatokkal kell ellátni a bizalmiakat, ha­nem rendszeresen tájékoztatni is kell őket. Gyömrőn minden hónap második csütörtökjén megtartják a bizalmiak érte­kezletét, ahol élénk eszmecse­rék folynak a pártszervezet, a község, olykor még ország-vi­lág legfontosabb dolgairól is. A két taggyűlés közötti egy hónap elég nagy idő, azalatt sok esemény történik, amely­ről így — a bizalmiak útján — menetközben is értesülhet a párttagság. A vezetőségnek is jó és hasznos, hogy problémáit megtárgyalhatja, gondjait megoszthatja valakikkel; se­gítségét kérheti — és kéri is! — egy nagy gyakorlati tapasz­talaté testületnek. A bizal­miak is hálásak azért, hogy a pártvezetőség ilyenformán bevonja a vezetésbe őket is, s ez a „hála” sok na­gyon hasznos tanácsban, ja­vaslatban nyilvánul meg. Ezek a bizalmiértekezletek amolyan hóközi „kistaggyűlés- sé” válnak, sok hasznos kez­deményezés indult már ki in­nen. . A jó együttműködésnek kö­szönhető a bizalmihálózat sta­bilizálódása is; többségük ré­gi mozgalmi gyakorlattal ren­delkező, a bizalmi feladatot hosszú évek óta ellátó elvtárs (Pi ekler Györgyné, Prekler Kár oly né, Szegedi Istvánné, \ Novák Margit, Madarász Jó­zsef, Gyenes Elek és mások). A pártvezetőség a legutóbbi közös beszélgetésen valameny- nyiüktől megkérdezte: szíve­sen végzik-e munkájukat, s vállalják-e továbbra is a meg­bízatást? Mindannyian hatá­rozott igennel válaszoltak. Szinte biztosra vehető, hogy a párttagság is határozott igen­nel válaszol majd, amikor fel­teszik a kérdést: megerősítik-e őket tisztségükben, megkap­ják-e továbbra is a bizalmat? Megérdemlik mindannyiunk bizalmát, tiszteletét és meg­becsülését! A pártmunka pil­lérei ők, akikre mindenkor lehet építeni, támaszkodni, ha a párt, a szocializmus ügyéről van szó. Radványi Barna : ■ a p e s te'c y e i hírlap külön k i a d á s a VI. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM 19S4. OKTÓBER 25. VASÁRNAP Valóban társadalmi ügy nálunk Bár nem tisztem, s jogom — mégis szükségességét érzem, hogy bevezetést írjak az elé a havonta rendszeresen megren­dezendő, népművelőink to­vábbképzését szolgáló sorozat elé, amely hétfőn indul Üllőn, hogy aztán más-más helyen, más-más területet nézzen meg a gyakorlatban, egy-egy mű­velődési otthon életében. E bevezetőben, mint aktív nép­művelő, egy a járásban dol­gozók közül, művelődési gondjainkról szeretnék néhány szót szólni, nem fontossági vagy más sorrendben; ötletsze­rűen csupán. Arról már számos cikkben, hírben beszámoltunk, hogy in­tenzivebb, pezsgőbb kulturális élet ígérkezik a tervek alap­ján járásunk területén, mint eddig volt. Ebben az aktivi­tásban szerepet játszik az a tény is, hogy méltóképp akar­juk köszönteni a huszadik év­fordulót; de szerepet játszik más is, ami egy országosan kibontakozó aktivitással kap­csolatos. Megállapíthatjuk, hogy a kulturális forradalom egy sza­kasza lezárult. Járásunkban is elértünk odáig, hogy termelőszövetkezet adjon ker­tészetéből egy-két cserép virá­got, a legtöbbet ott-tartózkodó fiatalok leleményességükkel díszítsék-csinosítsák, hiszen ők is szeretik otthonosan, jól érez­ni magukat. Ezzel párhuzamosan lépjen előbbre a művelődési munka is. Ne csupán a kultúra ter­mékeinek közvetítői legyenek! Az igazgató és a különböző szervek által kiagyalt szép című, de senkit nem érdeklő előadásokat ne tartsanak csak azért, hogy a terv megvaló­suljon. Segítsenek a kapott kulturális értékek elmélyül­tebb megismerésében! Adjunk helyet a községben más helyen is a művelődési munkának (iskolákban, tsz- helyiségekben stb.). Ne legyen kenyéririgység szerveink kö­zött! Sokat vitatott gond a kul­turális propaganda kérdése. Lehetne ezt járási keretekben segíteni. Eddig csak egységes jegyeket rendeltünk, most ja­vasolni készül a járási mű­velődési ház egységes meghí­vókat is, hisz több ezernek a nyomtatása lényegesen ol­a népművelés? esőbb; de nyugodtan tarthat­na fenn a két vonal (Ecser— Űri, illetve Vecsés—Pilis) egy- egy képzett dekoratőrt is. Ál­lítom, kevesebbe kerülne és ízlésesebb propaganda mun­kát végeznénk, mint jelenleg. Tervezi a járási művelődési ház az év folyamán egy-két vándorkiállítás szétküldését is. Befejezésül még két kér­dést. Sokkal közvetlenebb kap­csolatot kell teremteni is­kolaigazgatók, tantestüle­tek, művelődési intézmé­nyek vezetői között. Nem arra gondolok, hogy ba­rátságosan köszönjünk egy­másnak, hanem arra például, «hogy együtt tervezzék meg: mit tegyenek az iskolában le­vő gyermekek szakköreiben, mire van lehetőség a házban? Másodszor: általánosan használt kifejezés, hogy a nép­művelés társadalmi mozga­lom. csak azt nem nagyon merjük bevallani, hogy senki nem törődik vele. Ha állítjuk, hogy az, tegyük valóban az­zá az idén járásunk terüle­tén is! Fnroglyás Géza a kultúra termékei hozzá­férhetők az emberek szá­mára, ha művelődési otthonaink be­rendezése még sok kívánni­valót hagy maga után, sőt, egyes helyeken még nincs is. Több példa bizonyítja, hogy amikor egy község nagyot, maradandót készül alkotni: művelődési otthont vagy isko­lát épít (Mende, Tápiósüly, Monori-erdő), részben saját erőből, részben segítséggel. Lehet a felépített épületek ter­vezése hibás, lehet ez vitaté­ma; egyet, a kulturálódási igény kifejezését,’ nem vitat­hatjuk el az építőktől. Kezdődik egy második sza­kasz, amely az előbbinél is sokkal fontosabb feladatokat tűz elénk. Fennáll továbbra is a művelődési otthonok Ezerforintos torta A tortát Moto­ron láttam neg a posta hivato.lve- zetőjének — Var­ró Imrének — a szobájában. Vé­kony papírba csomagolva, cso­koládé színével, semmiben sem különbözött egy átlagtortától. Az eltérés esetleg annyi, hogy fehér masszából nem két csókolózó ga­lamb van a tete­jére pingálva és az sincs odaírva, hogy szerető hit­vesedtől, vagy kedvesedtől. „Ezer forint” — betűz­tem ki a felírást. Mi lehet ez a kü­löncködés? Miért szerepel rajta ez a teljesen szokat­lan felírás? Talán százasbankó a töltelék a torta­lapok között? A választ a hi­vatalvezető adta meg: — Egyik este ezer forint több­let volt a pénz­tárban. Ilyenkor az a szokás, hogy a többletet bevé­telezzük. Rehák Sarolta és Rózin- ger Antalné nem elégedett meg ennyivel. Kike­resték, hogy ki volt a befizető. Óriási munka volt, de megtet­ték. És a pénzt visszaadták már- már kétségbeeső tulajdonosának, ö készíttette hálá­ja kifejezéséül ezt a tortát. A két postai dol­gozó nem a juta­lom reményében tette amit tett. A figyelmesség azonban jólesik nekik. Ha a torta el is fogy, az em­lék megmarad. - <Gy-) A méhek pihennek Országunk egyik fontos ex­portcikke a méz; gyerekek­nek, felnőtteknek, betegek­nek fontps táplálék és orvos­ság. Járásunk szinte minden községében találunk kaptá­roktól zsúfolt kerteket, ud­varokat. A minap a ‘szeren­cse összehozott Ágoston Gusz­táv bácsival, a gyömrői mé­hészek vezetőjével. Mint min­dig, most is a kedvenc témá­járól beszélt. Megtudtam tőle, hogy Gyömrőn negyven méhész van, a kezelésükben pedig 46ü méhcsalád. Működik a méhész szakcsoport is, igaz, hogy csak tizenhárom taggal — de ők a tehetősebb méhé­szek. Ebben az esztendőben például ötven mázsa mézet adtak le szerződésre és még tizenhat mázsával megfejel­ték ezt a mennyiséget. Emel­lett 150 kiló viaszt is elad­tak az államnak. Az idén bő termés volt mézből, egy-egy család huszonöt kilót is ösz- sze tudott gyűjteni akác-, tarló- és egyéb virágokról. Or- tutay Dénes és Huszár Ká­roly hivatásszerűen foglal­koznak a méhekkel, — s igen nagy jövedelemre tettek szert az idén a méhészkedéssel. A kaptárak a bennük lakó ménekkel együtt tavasztól őszig vándorúton vannak. Ta­vasszal a környező „erdőket” legelik, akácvirágzás idején, majd fölvonulnak a nógrádi hegyekbe, ahol később ölt virágpompát az akác. Ilyenkor ősszel már pihenni tértek a méhek, gondos gazdáik fel­töltették a kaptárokat méz­zel, cukorral, hogy a tél fo­lyamán legyen miből élniük és kikeletkor megerősödve röpüljenek Ki ismét... A gyömrői méhészkor Igen szép tervekkel foglalkozik — a méhészek nem többek között: szeretnének gyerekeknek méhész szak - kört indítani az úttörőház­ban. Saját képzettségüket önműveléssel és tapasztalat- cserével növelik. Panaszuk is van: nincs hely, ahol ösz- szejöhetnének megbeszélé­sekre, tapasztalatcserére. Szorítson nekik helyet a művelődési ház vagy -i KIOSZ! (—ár) korszerűsítésének nagy feladata, mint községi gond, mert kol­lektív művelődési hatást elér­ni csak itt lehet, ide viszont csak kulturált környezet biz­tosítása után járhatnak az em­berek. Tegyük tehát közsé­geinkben közüggyé a művelő­dési otthonok valódi otthon­ná, barátságos fészekké alakí­tását. A nők akadémiájára odajáró asszonyok varrják meg a kis szoba függönyét, a Huszonhárom óra jóval el­múlt már, midőn Orosházi István harmadmagával be­fordult a monori Bajcsy- Zsilinszky utcába. Sötét, ki­halt volt a környék. Elha­ladtak már a Lakrovics- ház előtt, amikor az ön­kéntes tűzoltóparancsnok ész­revette, hogy valaki fekszik az árokban. Az illető közép- termetűnél valamivel maga­sabb volt, homlokán nyi­tott, vérző seb tátongott. — Fazekas István volt! — hö­rögte alig hallhatóan — ő támadott meg, össze-vissza rugdalt, nem tudtam véde­kezni ellene. Orosházi István gyorsan a rendőrségre sietett, s nem sokkal később már a men­tők vitték kórházba Kucse- ra István, Monor, Tégla- házi-dűlői lakost. A rendőrség azóta elfogta és lakat alá helyezte Faze­kas Istvánt — szintén mo­nori. Téglaházi-dűlői lakos—, akit tematörongálásért és fosztogatásért korábban 8 hó­napi börtönbüntetésre ítél­tek akkor 3 évre felfüg­gesztve. Ügyében a vizsgálat folyik. Gonddal átszőtt öröm m mai átlagházasságokban egy, legfeljebb két gyermek /l „kockázatát” merik vállalni a szülők. Inkább csak saj­nálkozást vált ki a közvéleményből a nagy család, s csak kisebb mértékben erkölcsi és anyagi megbecsülést. Talán most kezdünk eszmélni és visszautasítjuk a cinikus meg­jegyzéseket: „Na, szegények, nem sok eszük volt!” Ezek az óvatos „okosok" azonban soha nem ismerik meg a sokgyermekes családok igazi örömét. És tulajdon­képpen nem szeretik gyermeküket, akit az egyke árva­ságára ítéltek, melyre nem ad vigaszt a gondtalan jólét. — Bizony nehezen éltünk mostanáig az öt gyerekkel — mondja egy ismerősöm. — Én kilencgyérmékés család­ból származom, a férjeméic is többen voltak, de ő kita­szítottam nőtt fel, béreskenyéren Sárospatakon. Semmink se volt, amikor összekerültünk. Aztán éveken keresztül nem sokra mentünk. A férjem gyári munkája mellett napszámba ment, én meg mosni jártam, hogy megéljünk, mert jöttek a gyerekek egymásután. jt/t iért ne mondjam meg az igazat? Amíg a nagyobbik írj fiam munkába nem állt, bizony szegényesen éltünk. Most, hogy már három kereső van a családban, felejtjük a szűkös tegnapot, amelyben szegények voltunk ugyan, de mindig boldogok. Gyermekeink gondtalan boldogsága volt a mi örömünk is. De most már egyenesbe fordult az életünk. A régi rossz szekrény kikerült a kamrába. Húsz év után nekünk is van szép konyhabútorunk és a gyerekek öröme is megvan: a televízió. Most rekamiéra. meg motorra gyűjt a család. Gonddal átszőtt öröm a nagy család, de semmit sem bántunk meg. T alán úgy áll a dolog, hogy jó befektetés a holnapra nézve a népes család? Még az sem biztos. De akinek helyén van a szíve, nem sajnálja szeretetét tékozolni, sok karéj kenyérre szelni. Aki pedig csak magáért él, nem értheti meg ennek örömét. Fekete János Kis kulturális krónika Az őszi megyei könyvhetek keretében ma Tápiósülyön, Tápiósápon és Úriban ház- ról-házra könyvárusítást szer­vez a földművesszövetkezet. Mesebarlang-müsor lesz ma délután három órakor ismét Gyömrőn a járási művelődési házban. Műsoron: a Csuka ajándéka, Libácska kaland­jai, Amíg a tavasz újra eljön. A bábok varázslója című fil­mek. ■k Negyvenkét tagja van a járási művelődési ház gyer­mekklubjának. A gyerekek kéthetenként tartanak össze­jövetelt. Hetvenötre emelkedett azoknak a felnőtt tanulóknak a száma, akik a Kossuth-isko- lában az esti tanfolyamokra beiratkoztak. A tanulók kö­zött 21 eigányszármazásü van. közöttük mindazok to­vábbtanulnak, akik az el­múlt tanévben az alapismereti tanfolyam II. évfolyamát si­keresen elvégezték. Az alap- ismereti tanfolyamra ez ideig még kevesen jelentkeztek. Olyan felnőtt dolgozók, akik az általános iskola III. és IV. osztályát nem végezték el, még jelentkezhetnek. Külö­nösen a tsz-ek vezetőinek kel­lene fokozottabban odahaí- ni, hogy dolgozóik megértsék a továbbtanulás jelentőségét és előnyeit. k A járási művelődési ház ba- lettanfolyama közel harminc növendékkel kezdte meg munkáját október 24-én. Az oktatás két csoportban folyik, szombati napokon délután két órakor a kicsik, négy órakor a „nagyok” kezdik a foglal­kozást. Jelentkezőket még felvesznek. A monori József Attila gimná­zium is lerótta kegyeletét a Madách-centenárium alkal­mából Az ember tragédiája halhatatlan költőjének em­léke előtt. Képünkön Oláh István igazgató koszorút he­lyez cl Madách sirjára, az alsó-sztregovai emlékmű lá­bainál. (Dr. Borsányi János felvétele) ÜGYELETES ORVOS Gombán — Úriban: dr. Pén­zes János (Gomba). Gyöm­rőn — Mendén dr. Lányi Pé­ter (10—12 és 17—19 óra között a 'gyömrői egészség- házbaü rendel. Más időpon­tokban megtalálható laká­sán: Mende, Fő u. 6. Telefo­non hívható este 9 óra után is a gyömrői rendőrőrsről. Telefon: Mende 11.). Monoron: dr. Balogh József, Üllőn: dr. Csik Pál. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a főtéri. Jeles Az utóbbi hetekben ismét jelesre vizsgáztak összefo­gásból a gyömrői sportolók. Az előző évekhez hasonlóan ismét segítettek egymásnak a kukoricatörésben. Az egyik vasárnap, az esős időjárás ellenére, mindnyájan meg­jelentek a kukoricásban. Az eredmény: csaknem az egész terület törését befejezték. A játékosok próbálják bi­zonygatni: semmiség az egész! Sportbarátság is van a világon. Mi nemcsak a pá­lyán vagyunk barátok, ha­nem- a mindennapi életben is — mondják. Így van ez rendjén! ^ Hasonló hír érkezett az úri Béke Tsz-böl is. Fa­ragó János, aki tavaly tért vissza az üzemből a tsz-be; szorgalmas, megbecsült fo- gatos a kettes brigádban; 450—460 körül jár már a munkaegysége. Emellé két hold kukorica megmunká­lását is felvállalta, de köz­ben a felesége beteg lett, s igy a betalcaritás nagyon keservesen haladt. Látta kín­lódását a brigád, s kollekti­ven segítségére siettek: a nők a zsákbaszedésben, a férfiak a behordásban se­gédkeztek. A meghatódott fogatostöl még a felkínált ál­domást sem fogadták el. Hiszen nem azért tették ... MŰSOR Mozik Ecser: Séta a nárciszok körül. Gomba: Keresztesek 1—II. Gyöm- rő: Trubadúr. Matiné: Hófehérke és a hét törpe. Maglód: Honfogla­lás I—II. Mende: Már nem olyan időket élünk. Monor: 8 és */•> (szé­lesvásznú). Matiné: Felnőtték éá gyerekek. H: Nyáron egyszerű (szé­lesvásznú). Nyáregyháza: Nápoly négy napja. Pilis: Férjhez menni tilos. Tápiósáp: Iván gyermekkora. Tápiósüly: özvegy menyasszo­nyok. Úri: özvegy menyasszonyok, üllő: Nyáron egyszerű (szélesvász­nú). Vasad: Hogy állunk, fiatal­ember? Vecsés: Az ifjúság édes madara (szélesvásznú). Matiné: Ballada a katonáról. H: A mata­dor (szélesvásznú).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom