Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
1964. OKTÓBER 11, VASÁRNAP WfcCI v-/Cf**fnp Nagy vendég Hangversenyére készül Pablo Casals A gondolkodás, a tudomány és a művészet legnagyobbjai embernek is nagyok. Koruk haladó gondolatait, eszméit képviselik, szolgálják; állást foglalnak a legidőszerűbb kérdésekben; magatartásukkal példát mutatnak. A budapesti zenei hetek idei nagy vendége, Pablo Casals is közülük való. Korunk egyik után, a fasizmus megnyomorítottjai érdekében. Szenvedélyes antifasiszta. Az a meggyőződése, hogy a gondolatnak, művészetnek szabadságra és békére van szüksége. Casals olyan hangszerré emelte a gordonkát, amilyen addig csak a hegedű meg a zongora volt: megadta a csellónak a valódi szólóhangszer WW legnagyobb művésze, a Bartókok, ' Picassók, Chaplinek, Eisensteinek sorából. Casals az angol zenei lexikon szerint századunknak az a zeneművésze, akinek elsőségét még soha senki sem vitatta. Ugyancsak ez a lexikon közli róla, hogy egy időben „ politikai okokból megtagadta az Egyesült Államokban és Anginában való szereplést”! Ezt megelőzően, a spanyol polgárháború után, a, , forradalmi erők leverését követően elhagyta spanyol hazáját és kijelentette: addig nem lépi át annak határát, míg ott Franco bitorolja a hatalmat... Hangversenyeinek bevételét akkoriban a spanyol menekültek és a polgárháború áldozatai, valamint azok családjai megsegítésére fordította. Ugyanezt tette a második világháború rangját. A csellóra írt nagy klasszikus szólódarabok az ő felléptéig jobbára csak zene- történeti csemegék, ritkaságok voltak. Ö mutatta meg igazi arcukat és lehelte beléjük azt az életet, eleven, sőt nemegyszer korszerű tartalmat, amely eladdig csak a mélyükön szunnyadt A hazánkban tartózkodó mestert már tavaly vártuk, amikor a róla elnevezett nemzetközi csellóverseny zajlott Budapesten. Már akkor ígéretet tett hogy az idén eljön. Saját művét vezényli. Az október tizenkettediki Erkel Színház-beli hangversenyen tehát kettős minőségben ismerhetjük meg a páratlan művészt: zeneszerzői és karmesteri oldaláról is. Mindkettő kivételes élménynek, kevesek számára megadatott ajándéknak ígérkezik. Egy levél, a törvény, a valóság Tisztelt Szerkesztő Üt! Egyszerű munkás vagyok, ezért ne haragudjon a hibákért, amelyeket levelemben ejtek. A szomszédunkban lakik egy lány, aki tíz éve szült egy gyereket. Nem vette el senki feleségül, mert ujjal mutogattak rá. Azt mondják, hogy nálunk mindenki egyenlő a törvény előtt. Ez' lehet. De hogy szegény gyerek elég kínt áll ki, az bizonyos. Nem a tanács, vagy tudom is én ki bántja, hanem az emberek. A gyerektársai, meg a felnőttek is. Én tudom milyen keserű dolog ez, az ötven- ben járok, ahogy akkoriban mondták, „zabi”-gyerek voltam. Ötven éven keresztül mindenki felkapta a fejét, hivatalban, mindenhol, amikor meghallották, hogy az anyám neve meg az enyém azonos. Aha, olyan gyerek, ez sütött ki a szemükből. Miért kell még ma is, a szocialista társadalomban sandán nézni arra a gyerekre, aki nem tehet semmiről? s a A sandaságnak, a rosszindulatnak, a korlátoltság szülte ostobaságnak semmiféle törvény nem szab határt, semmiféle paragrafus nem emel akadályt. S mivel nem, sanda tekintetek kisérnek egy tízéves gyereket, rosszindulat keseríti mindennapjait, ostobaság szülte csúfolódás nyomán könny hullik szeméből... Egy tízéves gyereket bánt mindez? Egy gyereket? A levélíró inkább hatvannak néz ki, mint ötvennek. Fáradt, sokat megélt munkásember. Három gyereke van. Felesége két éve halt meg. Az is olyan gyerek volt. Könnyebben megértették egymást: nem kellett lesütött szemmel beszélni anyjukról. De miért kellett volna? Az 1894-ben kiadott Pallas Nagy Lexikona ezt írja: „A törvénytelen gyermekek az atyja nevére igényt nem tarthatnak, családi jogosítványokban, szülőik rangjában s nemességében nem részesülnek ...” Az 1900-ban megjelent Űj Magyar Lexikon: „A szocialista országokban — így hazánkban is a házasságon kívül született gyermek teljes társadalmi és jogi egyenlőséget élvez.. Törvénytelen gyermek — házasságon kívül született gyermek... Játék a szavakkal? Más megfogalmazás? Nem! Tartalmi különbség! Miért lenne „törvénytelen”? A törvény nem az ember ellen van, hanem az emberért. — Kérem, ez a gyerek mindennap kálváriát jár. Látja, hogy az anyjával alig állnak szóba. Vele nem nagyon játszik más gyerek. A tanítójától minden esetre szép, hogy nem is egyszer volt náluk, Tudja mit mondtak az emberek? „Biztos az anyja miatt!" Mocskosak ugye? Dehát ők szabják a törvényt? Nem — mondanám rögtön a levélírónak, de. hallgatok. Nem a törvényről van itt szó, a törvény nem bántja a tízéves kisfiút. Anyját sem. A törvények szerinti képzelt apa neve szerepel az anyakönyvben, mivel anyja nem volt hajlandó megnevezni az apát Jogi egyenlősége tehát biztosított De a társadalmi? Mi a társadalom? Mi, mindannyian. Azok is, akik azzal hessegették el a tízéves gyereket pajtásuk mellől, hogy „eridj innét, te fattyú!” — Tőlem kérdezte a gyerek, mit jelent: fattyú? Életemben még nem voltam olyan kínban, pedig-huszonkét esztendeje tanítok — mondja a fiú nevelője. Ilyen, látszatra apró dolgokból tevődik össze mind az, amit úgy jelölünk: előítélet, amire azt mondjuk: megkülönböztetés, — Nehéz ez falun — mondja a tanító. — A városban elvesznek az emberek, nem tartják annyira számon a mások dolgait. De itt? Látja, értem, amire gondol. A csúnya pletykára, miért jár a gyerekekhez. Miért? Mert ő tudja, hogy az igazságtalanságot, a hántást valamivel enyhíteni kell, s vigyázni arra, mielőbb gyógyuljanak a gyerek lelkén napról-napra ütött sebek. — Az üzletben ráripakodtak, hogy „látszik, nincs apád”, holott csak közelebb ment egy rádióhoz — mondja az anyja. Honnét veszi a bátorságot egy boltos, hogy így „neveljen”? Ki vonja, vonhatja érte felelősségre, ha magának nincs lelkiismerete? Ki vonja, vonhatja felelősségre a „fattyút” rikácsoló szomszédasszonyt? Ki vonja, vonhatja felelősségre a szülőket azért, mert apró, gondolkozni is alig tudó ember- palántákba belesúlykolják a maguk előítéleteit, s azok is elfordulnak a velük egyivásútól, a labda közelébe sem engedik, s ha olykor be is fogadják, csak azért hogy gúnyolódjanak rajta? Ki felel ezért? ELMENTEK MEGJÖTTEK \ öten a Gödöllői Agrártudományi Egyetem 150 elsőéves hallgatója közül. 3. Telefonok. Jogászok, tanácsi tisztviselők, statisztikusok, egészségügyi dolgozók. A válasz: nem, nem, nem. Nincs, hogyan is lenne bármilyen megkülönböztetés?! Teljes jogú állampolgárok: a szocialista társadalom teljes jogú állampolgárai. De valahonnét, évszázadok mélységéből, a hírhedt Hármaskönyvtől cipelünk, vonszolunk előítéleteket, s nem akarjuk észre venni, nem is vesz- szük észre, hogy mennyire nevetségesek és szánandók vagyunk! Hogyan illesztjük ösz- sze, hogy a tsz-tag a szocialista jog alapján perlekedik földjáradékáért, a közgyűlésen több gépet, kemizálást követel, a boltos vállalást tesz, hogy javítja a kiszolgálást, a munkás szocialista brigádok vetélkedésének résztvevője, otthon még a tizenhatodik vagy legjobb esetben is a tizenkilencedik századiban él? Leül a televízió elé, élvezettel nézi az atomkorszak csodáit bemutató képsorokat, de másnap fattyút kiált?! A tanácshoz jár veszekedni, mikor- lesz vízvezeték, betonjárda, türelmetlenségében sokszor nemcsak a mát, hanem a holnapot is kevesli, de gondolkodásában, ítéleteiben még nem is a tegnapban, hanem a távoli tegnapelőttben él? Tízéves. Semmi sem különbözteti meg többi, hasonló . korú társétól. A képe kicsit ■ maszatos — most jött be az i udvarról —, a mackóruha pi- : cit kopott, de tiszta, a haja i rendetlen, a szilvafa ágai telhetnek róla. Arca kerek, pi- í ros, itt-ott szeplők. Gyerek. ; Mégis: a szeme mélyén már •nem tiszta tűz lobog. Itt-ott ; megtört fények rezzennek az ; Írisz mélyén, üzenetei belül, I nagyon mélyen rejlő fájdal- ! maknak. : Mit is kérdezhetnék tőle? i Miért bántanak? Kik bán- í tanak? Honnét van joguk, ifoogy bántsanak? : Néz, anyja a mackóruha ■ meggyűrődött gallérját igaz- ; gatja, lehajtja a fejét A gye- I rek néz, bátran, rebbenés nél- i kül a szemembe. Vár. Nem í tudja ki vagyok, mit akarok. | Talán nem is érdekli különö- : sebben. De azt, hogy ő ki, : hogy ő olyan, azt nagyon í is jól tudja. Napról-napra tud- Itára adják felnőttek és gyere- i kék. Olyanok, akik sírnak a •Szabó család melodrámáin, a IKaméliás hölgyön, akik felsó- • hajtanak egy-egy könnyfacsa- ró film vagy színdarab után, I „istenem, de szép volt”, akik i elérzékenyülnek a „szerelmes” könyveken, s nem látják, hogy úton-útfélen, ahol lépnek, tesznek, szólnak, ők fakasztanak könnyeket. — Mi leszel, ha megnősz? Gondolkozik, mintha most formálná meg magának is a választ, pedig régen, régen tudja már ő: — Erdész. Mert az egyedül járja az erdőt! Elakad torkomon a válasz. Egy tízéves emberke, aki egyedül akar járni... Aki érzi: jobb neki társak nélkül. Mert akkor békén hagyják, nem éri hántás. 1964-et írunk. Van még, : amiért szégyellni kell ma- i gunk... Mészáros Ottó Somi Kovács Mária, Budapesten érettségizett. 19 és fél pontot ért el a felvételi vizsgán. Gyulavári András a gyöngyösi mezőgazdasági technikumot végezte, kitűnő eredménnyel. A maximális 20 ponttal nyert felvételt. Török Jolán a zalaegerszegi gimnáziumban érettségizett, jeles eredménnyel. A felvételi vizsgán 17 pontot ért el. B. Szabó Sándor mezőgazda- sági technikumot végzett Kalocsán, kitűnő eredménnyel, 19 ponttal vették fel. Rédei Sándor, a ceglédi m zőgazdasági technikumot v gezte jelesen. 17 ponttal k rült a hallgatók közé. (Foto: Gábor) jetunióban, s a népi demokratikus országokban. És csak bele kell olvasni az exportra termelő szövetkezetek levelezésébe : mindenünnen elismerés, dicséret érkezik a levelekben — s ezek nyomán újabb és újabb megrendelések, igények is jelentkeznek. ♦ Azt mondtuk az el6bb: az újpesti szövetkezeti asztalosok most megelégedettek és bizakodóak a jövőt illetően. És így is van ez. A havi kereset 1800—2600 forint között van, de a legkiválóbbak még ezt a keresetet is meghaladják. Nemcsak egyszerűen megélnek a szövetkezetek tagjai, hanem jól élnek. Nem is minden a megélhetés számukra, hanem hogy gyűjtsenek kocsira, családi házra, lakásra, más, tartósabb közszükségleti cikkre. S van, jön minden sorjában. Meghozza a munka, a szövetkezetek összefogott ereje, szorgalma. Gondjaik nincsenek? Persze, hogy vannak. Csak mennyivel mások ezek. Gond a szakmunkáshiány: problémát jelent olykor az anyagbeszerzés; előfordul néha, hogy a szövetkezetek közötti kooperáció nem elég pontos, s ebből átmeneti fennakadás következik; van olyan is, hogy egyik-másik szövetkezeti vezető megfeledkezik a szövetkezeti demokráciáról... és így tovább. De ezek már olyan gondok, amelyeknek megszüntetése nem nehéz. Meg is szűnnek sorjába mind — s ennek Is az összefogás, a közös akarat az alapja. Ez van most Újpesten, ezt láttuk a régi riport nyomában. Biztató, felemelő a kép. D. F. letett itt, olyan világ, amely száműzte a múlt árnyékképeit. Az újpesti asztalosok ma boldog emberek. Megelégedettek, telve vannak bizakodással, tervekkel és úgy tekintenek a jövőre — amely szebb és jobb lesz — mint egy minden bizonnyal él jós vendő valóságra, — Emlékszem ezekre az időkre — mondja az egyik szövetkezet művezetője, amikor megmutatjuk neki a régi újság riportját. — Magam is ott voltam sokszor a Munkások Otthonában, várva valamire, valami kis munkára. Bizony nagyon szegényen éltünk akkoriban. Csakhogy azóta nagyot fordult a világ .,. ’ Tényleg nagyot fordult a világ. Tíz, tízegynéhány évvel ezelőtt — nem sokkal a felszabadulás után — a közösség, az összefogás eszméje kezdett tért hódítani az asztalosok újpesti fellegvárában is. A jó nevű, a jó hírű újpesti asztalosok közül egyre többen ismerték fel azt az igazságot; az egy szál vessző, ha vihar támad, könnyen eltörik; de ha sok vesszőt egy nyalábba kötnek, az a viharnak is ellenáll. Meghajlik, de nem pattan. És megalakult az elSő, azután a második, majd a •sokadik asztalos kisipari szövetkezet Újpesten, Eleinte bizony nem sokkal több tőkével indultak, mint a reménységgel. Hogy majd jobb lesz, ha összefognak, ha együtt vállalják a munka gondját-baját, s hogy az ösz- szefogott, egy testbe fogott erő, s akarat meghozza a maga gazdag gyümölcsét. Ha az igazmondó író, Móricz Zsigmond ma élne, s újra ellátogatna Újpestre, bizonyosan arról írna most, hogy az összefogás már termi ezeket a gyümölcsöket... Miről beszélgetnek most az emberek az újpesti asztalos szövetkezetekben? Ilyen fogalmakról esik szó: műszaki színvonal emelése. Gazdaságos működés. Exporttervszám. Termelékenység. Tartalékalap. Állóeszközök. — S hozzáértéssel, buzgalommal, felelősségérzettel beszélnek ezekről a fogalmakról, mint életük, munkájuk mindennapi, összetevőiről. öregek és fiatalok egyformán. Valamikor a gépet ellenségüknek tartották az újpesti asztalosok is, hiszen elvette tőlük a kenyeret. Így vélték akkor — s most a közgyűléseken arról beszélnek; új, korszerű gépeket kell beszerezni, minél többet, mert ez a fejlődés útja, csak ez tudja igazán biztosítani a szövetkezeti tagság jó és mindig jobb megélhetését. Arról beszélnek, hogy az elmúlt esztendőben az állóeszközök növekedése két és fél millió forinttal növekedett. Mennyi gép, mennyi felszerelés, épület van ebben az összegben ... De még több kell, hiszen az élet nem áll, mind több és magasabb követelményeket támaszt az újpesti asztalos szövetkezetekkel szemben is. Azt írja a régi riport: milyen nehéz volt eladni akkor a bútorokat; most, meg nem győznek eleget termelni, s eléggé nagy választékban. Gondoljunk csak bele — s vessük össze a múlt számadataival — az elmúlt esztendőben nem kevesebb, mint 135 millió forint értékű árut termeltek a Budapesti Fa- és Papíripari KISZÖV-höz tartozó szövetkezetek, közöttük elsősorban az újpesti asztalos ktsz-ek. Nagyon nagy pénz ez. S az idei terv? Nem kevesebb, mint 762 millió forintos termelési érték elérése. Meg tudják-e csinálni? Feltétlenül. Van hozzá erejük, akaratuk, s munkájukat nem a vak véletlen irányítja ma már, hanem a népgazdasági terv nekik szóló előirányzata, amely a biztonságos termelés, következésképp minden újpesti asztalos szövetkezeti tag, életének az alapja is. Valamikor — mint a 30 évvel ezelőtti riport írja — a mesterember kiskocsira tette fel elkészített bútorát, s ri- mánkodnia kellett a kereskedőnek, hogy vegye át tőle... Hol van már .az az idő? Az újpesti bútor — a szövetkezetek bútorai — a szó szoros értelmében világhírű lett. Tavaly 162,2 millió forint értékben termeltek exportra a KISZÖV szövetkezetei. Az idei terv már 186,4 millió. A számok nagyléptű fejlődést mutatnak. Csakhogy a számokhoz tartozik az a tény is, hogy a szövetkezetek exportbútoraiból nem lehet eleget gyártani a külföld számára. Egyszerűen nem lehet eleget gyártani, mert olyan nagy a kereslet, az igény, elsősorban a művészi kézzel, nagy mesterség- ' beli tudással megalkotott stílbútorok iránt. Az újpesti exportbútorok megtalálhatók Hollandiában, Dániában, Franciaországban, Svédországban éppen úgy, mint a Szov-
