Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

mi it jegyei i/Ctrlap 1964. OKTOBER 11. VASÁRNAP Takarmánygondok a ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben j Cegléd az elmaradók között, Aszód az élen Legsürgősebb teendő: a vetőszántás gyorsítása Hathatós segítséget vár a szövetkezet vezetősége és tagsága A ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezet a koráb­bi években jó hírnevet szerzett az állattenyésztésben elért eredményeivel. A mezőgazda­sági kiállításokról mindig ha­zavitt valamilyen díjat. Az 1962-es kiállításon például nagydíjat is nyert a szarvas­marha-tenyésztésben. A most zárult kiállításon azonban már részt sem vett <t szövetkezet. Nemcsak ez az egy tény, más jelek is arra utalnak, hogy a megye egyik legnagyobb ál­lattenyésztéssel rendelkező szövetkezetében nincs min­den rendben. A szövetkezet neve az utób­bi időben rendszeresen szere­pel azokon a megyei értekez­leteken, amelyeken a takar­mányhelyzetről esik szó. A szövetkezet egész nyáron sú­lyos takarmány hiánnyal küz­dött. Előfordult, hogy szinte az egyik napról a másikra sem volt elegendő takarmány. Ilyenkor valóban az utolsó percben — úgynevezett zöld­hitelt kapott a termelőszövet­kezet. A szövetkezet súlyos takar­mánygondjait illetően eltérőek a vélemények. Egyesek szerint a szövetkezet vezetősége „zsa­rolni” igyekszik a felsőbb szerveket. Másoknak az a vé­leménye, hogy a szövetkezet vezetői különleges elbírálást szeretnének kivívni maguk­nak. Adjon takarmányt az ál­lam, ők pedig hizlalnak. Hal­latszanak olyan, meggondol- tabb hangok is, amelyek sze­rint valóban felülvizsgálatra szorul a termelőszövetkezet takarmányhelyzete. Az idei gazdasági évet 68 vagon szemestakarmány­hiármyal kezdte a szövetkezet. A nyár eleji aszály miatt 21 vagonnal kevesebb őszi és ta­vaszi árpa termett a tervezett­nél. Tehát tovább romlott a j helyzet. A szövetkezet veze- j tőin.gk véleménye „szerint, leg-' alább száz vagon szemes ta­karmányt kellene felvásárol- niok ahhoz, hogy a jövő évi termésig kitartson az abrak. A szövetkezet megbízottjai Fe­jér és Békés megyékben jár­nak, hogy vásárlással csök­kentsék a súlyos takarmány­gondot. Ez a tény már magá­ban is bizonyítja, hogy a szö­vetkezet vezetősége igyekszik kilábalni abból a nehéz hely­zetből, amelynek okozója nem a szövetkezet vezetősége és tagsága. A termelőszövetkezetben már évekkel ezelőtt nagymér­tékben növelték az állatállo­mányt. A meglévő földterület­hez igyekeztek kellő állatál­lományt kialakítani. 1961-ben, egy rendelkezés folytán, a szö­vetkezetnek több mint 500 hold földet kellett átadni a kö­zeli Ujszilvási Állami Gazda­ságnak. A szövetkezet lénye­gében azóta küzd takarmány- hiánnyal. Tavaly két esetben is súlyos elemi kár érte őket. Tavasszal vízi-:ár, nyáron pe­dig jégkár. Takarmányt kellett kiszántani, amit teljes egészé­ben pótolni nem tudtak. Az állatlétszám a földterület csökkenése után sem válto­zott, helyesebben nem esett vissza. Ugyanannyi, sőt több szarvasmarhát tartanak mint régen. A kocaállomány is nö­vekedett, sőt baromfitenyé­szetet is létesítettek. Jelenleg a 4532 hold szántóterületre 1339 számosállatuk van (3.8 hold közös szántóterületre jut egy-egy számosállat). Évről-évre növekedett a szövetkezetben az áruterme­lés is. Idei tervük 200 hízó marha, 30 tenyészmarha, 2600 hízott sertés, 500 tenyészsüldő, 30 mázsa baromfihús, 6900 hektoliter tej és 280 000 darab tojás. Száz hold szántóra szá­mítva 106.2 mázsa húst adnak az államnak. Ezek a számok beszédesen tanúskodnak arról, hogy gazdálkodásukban leg­fontosabb szerepe az állatte­nyésztésnek van. Ennyi állatot tartam, a szö­vetkezetben tapasztalható ta­karmányhiány mellett, na­gyon nehéz, sőt, lehetetlen. A szövetkezet vezetői kéréssel fordultak már a városhoz, a Tegnap délelőtt Prezenszky Gábornak, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezető­jének elnökletével ülést tar­tott a megyei operatív bi­zottság. Kusza Béla megyei főagronómus ismertette az őszi mezőgazdasági munkák helyzetét és megállapította, hogy bár az elmúlt héthez viszonyítva valamelyest nö­vekedett a betakarítás és a szántás-vetés üteme, az még mindig nem megfelelő. Különösen a vetőszántás vontatott. Amíg például a budai és az aszódi járás közös gazdaságaiban ez a munka dicséretesen gyors, indokolatlanul elmaradtak a ceglédi és a nagykátai járás termelőszövetkezetei. Annál inkább is szembetűnő a hát­rány, mivel a vetőszántást már ok­tóber 7-ig el kellett vol­na végezni. Sok helyütt, a kukoricaszár vontatott betakarítása, szer­vezetlensége hátráltatja a szántó-vető gépeket. Az ütem gyorsítása mellett továbbra Is fontos követelmény a mi­nőség. Sajnos, vannak ter­melőszövetkezetek, ahol nem fordítanak kellő gondot a ve­tésre. A kiskunlacházi Kis­kun Tsz-ben rosszul előké­szített talajba vetették a búzát, ráadásul a mag har­minc százaléka a föld fel­színén maradt. A tsz-ek fó- agronómusai munka közben vizsgálják felül a gépeket, megfelelően dolgoznak-e, nem veszélyezteti-e hiányos műkö­désük a minőségi munkát. Az operatív bizottság vé­gül is megállapította, hogy minden erőt igénybe kell venni a betakarítás, de kü­lönösen a vetőszántás és a vetés gyorsítása érdekében. Végezzék rugalmasabban a szár letakarítását a kö­zös gazdaságok. Használják ki jobban a ren­delkezésre álló gépi és kézi erőt, a szállítóeszközöket. A szentlőrinckátai Vj Világ Ter­melöszövetkezetben követen­dő módon végzik a kuko­ricaszár letakarítását: kom­bájnszalma-lehúzóval. Ajánla­tos ezt a módszert másutt is alkalmazni, ami pedig a munka gyorsításának sor­rendjét illeti, az első helyet a vetőszántásnak kell bizto­sítani. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya értékelte az őszi munkákat, és az alábbi sorrendet állapította meg. Betakarítás: Járás: •/# 1. Váci 85.6 2. Szobi 84.9 3. Szentendrei 75.5 4. Dabasi 73.3 5. Ceglédi 72.3 6. Ráckevei 71.9 7. Cegléd város 71.8 8. Gödöllői 67.6 9. Aszódi 67.4 10. Nagykőrös város 66.5 11. Nagykátai 65.5 12. Monori 58.4 13. Budai 55.9 Kukoricaszár betakarítása a töréshez viszonyítva: Járás: V. 1. Aszódi 75.2 2. Ceglédi 75. 3. Nagykátai 74.5 4. Cegléd város 72.1 5. Szobi 69.1 6. Nagykőrös város 68 7. Gödöllői 68.1 8. Váci 65.3 9. Monori 60.1 10. Ráckevei 56.3 11. Budai 53.8 12. Dabasi 53.4 13. Szentendrei 50.4 Vetöszántás az összes vetéshez! Járás: 1. Budai 2. Aszódi 3. Nagykőrös város 4. Ráckevei 5. Váci 6. Monori 7. Szobi 8. Gödöllői 9. Szentendrei 10. Ceglédi 11. Dabasi 12. Nagykátai 13. Cegléd város •/. 92.2 90.4 87.7 83.9 83.7 82.8 81.9 81.3 81.2 78.9 77 74.5 «6.8 A kenyérgabona vetése: Járás: 1. Dabasi 2. Aszódi 3. Nagykörös város 4. Monori 5. Gödöllői 6. Ceglédi 7. Szobi 8. Budai 9. Váci 10. Ráckevei 11. Nagykátai 12. Szentendrei 13. Cegléd város Mélyszántás: Járás: 1. Váci 2. Gödöllői 3. Nagykátai 4. Monori 5. Budai 6. Szentendrei 7. Nagykőrös város 8. Ceglédi 9. Asződi 10. Cegléd város 11. Szobi 12. Dabasi 13. Ráckevei V. 72.9 72.7 69.8 66.4 65.7 61.7 61.3 60.4 56.7 52.3 51.1 45.5 38.8 % 58.8 50. 46.1 45. 41.5 39.5 38.1 36.4 34.9 33.7 31.5 22.7 22.6 POLITECHNIKAI ÓRÁN (Foto: Gábor) Biztosítják az üzemanyagot Az idén gyarapodott a me­zőgazdaság gépállománya s a mezőgazdaság a jelenlegi időpontig körülbelül 10 szá­zalékkal több gázolajat hasz­nált el gépei üzemeltetésé­hez, mint az előző esztendő­ben. A kőolajfeldolgozó ipar és az ásvány olajforgalmi vál­lalat készletei ilyen körülmé­nyek között a vártnál gyor­sabban apadtaik. Nem • fenyegeti azonban üzemanyaghiány a mezőgaz­daságot az őszi szántás-vetés időszakában. Az Országos Kőolaj- és Gépipari Tröszt intézkedett, hogy a kőolajfi­nomítók készleteit mihama­rabb ismét feltöltsék. Egyéb tartalékokat is felszabadíta­nak, az importot pedig gyor­sítják. későbbre rendelt kül­földi gázolajtételeiket már most behozzák. Lesz tehát gázolaj, legfeljebb egyes vi­dékeiken egy-kétfiapos szállí­tási nehézség fordulhat elő, az ÁFORT és a MÁV azon­ban mindent elkövet, hogy en­nek is elejét vegye. (MTI) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^^.\XXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXX>? Puccs az önjelöltnek IV. Emberrablás az Eskü téren tagjai voltak. A civilek és a sárga csillagot hordók — a Gestapo emberei. A szőnyegbe egy embert csavartak. Az em­ber, akit elraboltak ifj. Hor­thy Miklós volt... A németek jól tudták, hogy vitéz nagybányai Horthy Mik­lós két dologért aggódik a vi­lágon: a hatalmáért és család­jáért A Gestapo ügynöke ezért ugratta be az ifjabb Hor­thyt, mintha a jugoszláv par­tizánok képviselőjével hozna össze találkozót. A gyanútlan ifj. Horthy besétált a csapdá­ba: bár figyelmeztették, ne menjen le a városba, megtette, s perceiken belül a Gestapo foglya volt, Horthy a tíz órára összehí­vott koronatanácsot ezért kez­di később: megkapja a fia el­rablásáról szóló jelentést. A koronatanács mégis el­kezdődik. Horthy itt szemfor­gató módon kijelenti: „Olyan híreink vannak, hogy elfogadható feltétele­ket kapunk.” Mondja ezt akkor, amikor nagyon jól tudja, hogy meg­bízottal már aláírták a felté­tel nélküli fegyverszüneti egyezményt! Horthy egy-két kiválasztottja tud csak a fegy­verszüneti egyezményről, de azok mélyen hallgatnak. És a furcsa színjáték tovább tart. Horthy arra sem méltatja a koronatanácsot, hogy rövide­sen nyilvánosságra kerülő proklamációja szövegét ismer­tesse. De magában a prckla- mációban is elhallgatja, hogy Tndr aláírt fegyverszünetről van szó, holott ha nem ezt teszi, még az adott körülmé­nyek között, tehát a szinte semmilyen előkészítés ellené­re is, egészen más lett volna a hadsereg és a nemzet reagá­lása. A koronatanács hosszadal­mas és komolytalan szócsép- lésbe fúl. A jegyzőkönyv tanú­sága szerint például az igaz­ságügyminiszter valamint a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter hosszas vitába bonyo­lódik egymással, vajon nem­zetközi szerződésnek tekin­tendő-e a fegyverszünet? Az urak vitatkoznak. Hor­thy hallgat. Majd bejelenti, hogy ő most fogadja Veesen- mayert, addig felfüggeszti a koronatanács ülését. És ma­gukra hagyja a vitázó urakat. A magukra maradt urak élénken vitatkoznak. Lakatos — a forma kedvéért — be­nyújtotta kormánya lemondá­sát, s Horthy változatlan ösz- szetételben azonnal ismét ki­nevezte őket. Az esküt azon­ban nem tették le. Ez jó kifo­gás annak érdekében, hogy Lakatos — akit Horthy magá­val vitt a Veesenmayerral tör­ténő találkozáshoz — az eskü hiányára hivatkozva, kijöhes­sen a szobából... Horthy az elegáns, mosoly­gó Veesenmayerra támad, s ingerült hangon szemrehányá­sokat tesz neki — fia elrab­lása miatt. Veesenmayer úgy tesz, mint aki nem tud sem­miről. Hitetlenkedő arckifeje­zéssel hallgatja a kormányzó szavait, s szemrebbenés nélkül letagadja az ügyet, illetve annyit mond, hogy: utánanéz annak. Horthy, most már valamivel enyhébb hangon tudtára adja a nagykövetnek, hogy fegy­verszünetet kér (!) s ezt első­ként német szövetségesével közli. Ügy érzi, ez kötelessé­ge. Veesenmayer igyekszik lebeszélni a kormányzót, s azt ajánlja, addig ne tegyen sem­mit, míg nem fogadja Rahn nagykövetet, Hitler „szemé­lyes küldöttét.” Horthy, fel­adva cseppnyi határozottságát is, hajlandó fogadni Rahnt. Az — fél óra múlva — meg is jelenik a kormányzó szobájá­ban. Rahn minden ékesszólását elővéve ecseteli, mennyire nagyrabecsüli a német biro­dalmi vezetés Horthyt, s ma­ga a Führer is csak az elisme­rés hangján szól róla. Felem­legeti Horthy régi hűségét, apellál lojalitására, ígér fűt- fát, s hogy igyekezete nem volt hatástalan, azt jól bizonyítja a Horthytól eltávozva perce­ken belül Ribbentroppal foly­tatott telefonbeszélgetés, amelyben a többi között ezt mondotta Rahn: „Horthy tengernagy ve­lem szemben nagyon meg­értőnek és készségesnek mutatkozott, biztos, hogy meg fogunk egyezni vele." Ez utóbbiban tévedett Rahn nagykövet. Nem azért, mert nem tudtak megegyezni Hor- thyval, hanem mert — nem volt szüksége a megegyezésre. Az előkészítetlen, a vak vé­letlenre bízott „kiugrás" már meghirdetése percében össze­omlott. Horthy azonban nem tudott és nem is akart többet tenni, mint amennyit tett: fel­olvastatta a rádióban a prok- lamációt. Vasárnap délután egy óra tíz perc. Elhangzik a sorsdön­tőnek gondolt, de semmit nem jelentő proklamáció első mondata. (Következik: EGY PROK- LAMÁCIÖ, SEMMI MÁS) Eljött az a nap, amely egye­nes következménye volt a Horthy-fasizmus huszonöt esz­tendejének, amely soha nem következhetett volna be Hor­thy és társai véres uralkodá­sa nélkül: 1944. október 15-e. Október 15-én a Horthy-rend- szer teljes politikai csődje bi­zonyosodott be, sorra cserben hagyták Horthyt és szűk kör­nyezetét addig hű vazallusai, mert — éppen Horthy nevelte őket a fenntartás nélküli né­met-imádatra, a „végső győ­zelembe” vetett hitre. Vasárnap volt. Két csukott személykocsi állt meg az Es­kü tér egyik épülete előtt. A padokon civilek ültek, itt-ott sárga csillagot viselő férfiak álldogáltak. Hirtelen géppisz­tolyropogás törte meg a va­sárnap délelőtt csendjét, majd kézigránát robbant. Férfiak rohantak egy gépkocsihoz, szőnyegbe csavart csomagot dobtak annak belsejébe, s teljes sebességgel elrobogtak. A civilek eltűntek a padokról, s el a sárga csillagot viselő férfiak is. Sebesültek marad­tak csak a kövezeten. A sebe­sültek Horthy testőrségének megyéhez, de sehol nem egyeznek bele, hogy a te­nyészállatok létszámát vagy az árutermelést csökkentsék. Ez nem is volna helyes. Szük­ség van a termefőszövetkezet által nevelt és hizlalt álla­tokra, az itt előállított tejre, tojásra, húsra is, de valami­lyen megoldást mégis találni kell a súlyos takarmánygon­dok megszüntetésére. Jelen­leg ugyanis a termelőszövet­kezet vezetőinek figyelmét a tenyésztői munkától szinte teljesen elvonja az, hogy hi­tel, vagy kölcsönök után fut­kosnak. Ennek hatása a te­nyésztői munka visszaesésé­ben már tapasztalható is. A szövetkezetben — például — nagyon is közepes szintre esett vissza a tejtermelés. A korábbi években az országos tejtermelési versenyben nem­egyszer első volt a szövetke­zet. Mi lenne a megoldás? A szövetkezet vezetői sem szívesen mennének bele abba, hogy csökkentsék az állatállományt. Takarmány kell! — ez a jelszavuk. Eb­ben kémek a felsőbb szervek­től nagyobb támogatást. Ez azonban késik. Igaz, hogy a szövetkezet nyáron kapott 24 vagon zöldhitelt, de ezt ter­mészetben kellett visszaad­niuk. Szinte egész árpatermé­sük ennek visszafizetésére ment. A nyár végén újabb 34 vagon zöldhitelt kaptak, a kukoricatermés rovására. A zöldhitel csak pillanatnyilag enyhít a szövetkezet súlyos gondjain. Ezt ugyanis termé­szetben kell visszaadni, sőt* tíz százalékkal többet. A ter­melőszövetkezetnek ez 580 mázsa terhet jelent. Ez az út csak kényszerhelyzetben segít, tehát nem járható. Ugyancsak nem lehet száz százalékig számítani a takar­mánygabona felvásárlására sem. Fejér megyében például letiltották a vásárlást, csak akkor hozhat ki a termelőszö­vetkezet a megyéből kukori­cát, ha az ottani szövetkeze­tek már biztosították abrak­takarmány szükségletük ki­elégítését. Félő, hogy Békés megyében is ugyanerre a sorsra jut a szövetkezet. A szövetkezet vezetőinek és tag­jainak vásárlási szándéka ko­molyságát bizonyítja az, hogy az elmúlt zárszámadáskor két és fél millió forintot tartalék koltak erre a célra. Nem raj­tuk múlik tehát a vásárlás si­kere. Pedig a felvásárolt ku­korica minden mázsája — májusi morzsoitban számítva — kétszázhúsz forintjába ke­rül a szövetkezetnek, tehát ugyancsak megdrágítja á hiz­lalást. De a tervek teljesítése érdekében ezt a többletki­adást is vállalják. A takarmányhiány meg­szüntetésének módjait a ter­melőszövetkezetben kell ke­resni. A takarmány termelés fokozására két lehetőség van: növelni az egységnyi terüle­ten a szemes takarmány ter­melését, vagy növelni a ta­karmánytermő területet. Nos e tekintetben sem megnyug­tató a helyzet. A szövetkezet­ben az idén májusi morzsoit­ban számítva, 16 mázsa kuko­ricát takarítanak be egy-egy holdról. Ezt jó talajelőkészí­téssel, a talajerő növelésével fokozni lehet. A szövetkezet vezetői azonban arról panasz-: kodnak, hogy az idén lénye­gesen kevesebb szuperfoszfá­tot kapnak — erre mintalap­trágyára van szükség — mint az előző évben. A termelő- szövetkezet vezetősége az el­múlt években 250 hold öntö­zésére alkalmas öntözőberen­dezést vásárolt azért, hogy a takarmánytermő területek, egy részét öntözzék. A Gerje- Perjepatak vize azonban csak a kapacitás 30 százalékos ki­használását teszi lehetővé. Az 1962-ne megígért csatornahá­lózat elkészítése is késik. Nincs tehát elegendő műtrá­gya és víz, pedig feltétlenül szükségesek lennének ahhoz, hogy növeljék a termésátla­gokat. Marad — mint lehetőség — a terület növelése. A terme­lési terv készítésekor bizony ilyen tekintetben nem ta­pasztaltak segítőkészséget. Annak ellenére, hogy a váro­si tanács mezőgazdasági osz­tálya ismeri a szövetkezet gondjait, olyan tervszámokat erőltetett a szövetkezetre, amelyek teljesítése mellett a tavalyihoz képiest is csök­ken p takarmánytermő terü­let. Ök ma hivatkoznak, ,.a megye nem számolt a nehéz helyzettel”. Ellentétben az elhamar­kodott véleményekkel: a ceg­lédi Vörös Csillag Tsz veze­tőinek és tagjainak eszük ágában sincs, hogy „zsarol­janak”, vagy kési tények elé állítsák a felsőbb szerveket. Nincs olyan óhajuk sem, hogy őket különlegesen bírálják el, de azt igen is kérik, hogy szakemberekből álló brigád bírálja felül a szövetkezet ta­karmányhelyzetét, s a lehető­séghez mérten segítsen kiutat találni nehéz helyzetükből. E?t pedig joggal elvárhatják! Mihók Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom