Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-10 / 238. szám

mtsT MEGYEI 4 1964. OKTOBER 10, SZOMBAT Eseménytelen őszi nap — Lehet — mondja Gelybó András. Két éve nem hullott el egyetlen egy sem, pedig azonnal elvesszük őket az anyjuk alól. És ne higyjék, hogy így becsapódnak a bor­jak. Bőségesen elég a táplá­lékuk. naponta egy kilóval gyarapodik a súlyuk. Egyet­len borjúnál majd húsz kiló vajat takarítunk meg. Azt mondom: a fölözött tej, a siló, a répa mellé szivet is kell ad­ni, meg pontosságot, gondos­ságot, tisztaságot — s akkor nincs hiba. • Elégedett asszonyok • Negyvennégy kis boci • Valkói emberek Mi újság, mit csinálnak a valkói Új Élet Termelőszövet­kezetben? — kérdi a vendég Nagy Mihályt, a termelőszövet­kezet párttitkárát. — Mi lenne? Dolgozunk. Tudják mit? Kerekedjünk fel, menjünk ki a tanyára. Többet ér a helyszínen látni, ki mit csinál, mintha itt benn fél délelőtt beszélnénk róla. Aránylik a napfény. Az is­tállók mellett & tágas, náddal félig fedett karámokban száz­két tehén fekszik, valamennyi csendben kérődzik, pihennek. — Bizonj'. a napfény kitűnő abrak — nézi élégedetten a jószágokat a párttitkár. — A friss levegőn tágul az állat mellkasa, több oxigén kerül a tüdejébe. A mozgás gyara­pítja az izmokat, megacéloz­za a csontokat. Ha ehhez hozzávesszük még a szellőz­tetett, meszelt istállót, nem csoda, hogy megszabadultunk I a gümőkórtól. Állományunk | kilencvennyolc százaléka fer­tőzés mentes. Benn az istállóban harminc­négy kosztromói fajbika néz ki vágyódó szemmel a nyitott ajtókon. Nekik nem jár sza­badság. Más dolguk sincs, mint hízni, exportra kerülnek majd. Kicsit távolabb világoskék ajtó. félig behajtva. A meg- j szűrt fényben pirosbabos ru­hás leány csendesen zümmögő gépet őriz. Gádor Rozi tizen­hat éves. tavaly szerződött le szakmunkás tanulónak. Míg széles sugárban ömlik a lefölözött tej s tömötten csúrran a tejszín az edények­be, beszélgetünk: — Éppen a maguk újságjá­ban olvastam múltkoriban egy túrái lányról. Ö is azt az isko­lát végezte amit én, még a tej technikumot is kijárta. Amikor befejezte, elment Pestre. Csúnya dolog. Mennyi pénzt, időt szántak rá, ő meg csak hátatfordított. Én mara­dok mindvégig. Már most, tanuló létemre megkeresek hatszázotven forintot! — Rozikám, vihetjük-e már a fölözött tejet? — kukkant be az ajtón Gelybó András. Az igenlő válasz után karon- ragadja a vendégeket s viszi őket a maga birodalmába. Ott negyvennégy jó étvá­gyú boci lesi, hogyan tudna nyelvével egy kis szénát húz­kodni a kerítés mellőli kazal­ból, gondozójuk megjelenése­kor azonban mind feléje fut­nak. Két évvel ezelőtt, a régi sertésfiaztatót alakították át borjúnevelőnek. Vagy sikerül, vagy nem — gondolták a ta­gok — mindenesetre megpró­báljuk, lehet-e borját tehén nélkül felnevelni? Viszik a burgonyát A karámban Odébb nyitott fészer. Fehér por függönyzi ajtaját. Öreg bácsi áll a napfényben. Sze­me elé emelt kézzel nézi, kik jönnek? Szertartásosan paro- láz. — Nagy András tsz-nyugdí- jas vagyok. — Hát ha nyugdíjas a bá-. esi, miért van itt? • — Azért kérem, mert én még rendszeresen dolgozom. Bírja a hetvenhét évem. Ta­valy silóztam. ötezeregyszáz- negyven forintot kaptam a zárszámadáskor, öreg ember- I nek is kell a pénz, és az egy hold háztáji. — Most min dolgozik? — Keverjük a műtrágyát a mélyszántáshoz. Néha könnyű szél kereke­dik, emelgeti az asszonyok sokszokinyáját a szekerek kö­rül. A férfiak zsákokat haji­gáinak egymás tetejébe. Tóth Andrásné munkacsa­pata viszi ma haza burgonyá­ját. Elégedettek. Holdanként körülbelül nyolcvan mázsa termett. A vállalt négyszáz négyszögölről átlagban hat mázsát tesz ki a járandósá­guk. A tsz része már a rak­tárban van, onnan viszik a [ felvásárlók. — Hőha, Juci, Deres — biz­tatja Gelybó András két szép. ■ sudár, de most még kicsit : riadt lovát. (Nem tévedés a név. Aznap már ő a harma- i dik Gelybó András, akivel j kezetfogtunk. Valkón két-há- rom família az egész község.) — Juci. Deres ma jöttek először iskolába — világosíta­nak fel a körülállók. Tavasszal voltak másfél évesek, ideje, hogy kocsi elé álljanak, szok- tatóba. — Meddig tart a tanításuk? — öt-hat hónapon át, na­ponta pár óra. Juci és Deres „szoktatóban’’ — Mivel kezdik? — Először szép beszéddel, simogatással. Ezután jön a szerszámhoz szoktatás. Benn, az istállóban tesszük rájuk a szerszámot és a kantárt. | Ezután jöhet a zabla. Először I a csikó lógós lesz, majd pe­dig nyugodt ló mellett kettes­ben járhat. Messziről látni, hogy ara­szolják a vetőgépek a pár-álló földet. Alkatrészeiken hol itt, hol ott megcsillan a fény. Mé­száros András kapitányként ül fenn a vontatógép nyergében, Tóth Sándor, Jónás István há­tul, a farnál vigyázzák, rend­ben peregjen az aranyvörös mag a vetöcsövekbe. Az utolsó holdaknál tarta­nak, sietnek. — Eseménytelen őszi napok, | dolgozunk — szögezi le ven­déglátónk. Nagy Mihály. — Mindenki igyekszik megtenni, ami, a része. Komáromi Magda (Foto: Gábor Viktor) Rozika a fölözőben Mészáros András a „kapitány’5 , Vendéglátónk

Next

/
Oldalképek
Tartalom