Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-08 / 236. szám

Levelesládánkból

Válasz - járdaügyben

Vállalkozásunkról a Monor és Vidéke október 4-i számában „Tanácsíilési jegyzetek Gyomron” cím alatt tudósítást közölt. Ezzel kapcsolatban a következő kiegészítést, illetve észrevételt kívánjuk tenni:

A jegyzetekben olvasható az alábbi, a tanácsülésen elhangzott tájékoztatás: „...most jutott tudomására a gazdasági csoportnak, hogy a vállalkozás új módszerű járdaépítés miatt jelentős többlet- kiadást számol”. A továbbiakban megemlíti a cikk, hogy a vállalkozással erre előzetes megállapodás nem volt.

Vállalkozásunk ez év június 11-én közölte a községi tanáccsal elszámolás végett (a bérmunkadíj-gyűjtemény alapján) az egységbérre vonatkozó egységárakat. Ellen- észrevétel nem történt. A munkát tehát az árajánlatunknak megfelelően készítettük el és számlázzuk. így tehát nem a munka közben, hanem annak megkezdése előtt adtunk tájékoztatást az árakról. Vállalkozásunk az érvényben levő rendeletek és egységárak alapján végzi kivitelezői tevékenységét és nem úgy számlázza a munkát, ahogy neki tetszik.

Az új módszerről a helyi pártszervezetnél tartott megbeszélésen történt döntés — tudomásul vették, jóváhagyták. Ennek egységárairól szóit végső soron június 11-i levelünk.

Jelenleg nem tisztázott még egy négyzetméter készítés ára, mert azt csak a műszaki átadás után 30 napon belül számlázzuk. Megjegyezni kívánom, hogy 70 forintba nem kerülhetett egy négyzetméter járda készítése házilagos kivitelezésben sem. Azt ilyen módon is csak 90—100 forint körül lehet elkészíteni.

Szewczyk Ede,

a TÖVÁLL igazgató főmérnöke

A P-ÍE STÍMEG YEI HÍRLAP KÜLÖN K I A D;Á ;

VI. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM

1964. OKTÓBER 9 PÉNTEK

Az állattenyésztők szorgalma legyen a példa!

Nem visel pörgeszélű kalapot, ezüstpitykés lajbit Oláh Pál, a vecsési Ezüstkalász Tsz számadó juhásza, s már nem keshedt, csökönyös szamáron lovagol, hanem piros Pannónián robog. Igaz, nem a ruha szüli az eredményeket, hanem a szaktudás, szakismeret és a szorgalom. Mert a juhászmesterségnek sok fortélya van, ezt pedig megtanulhatta, megismerhette, hiszen minden őse birgék körül foglalatoskodó ember volt.

Nézzük csak az elért eredményeket: hetven mázsa

gyapjút ír elő a terv, valójában

hetvenöt mázsa tiszta, finom, hosszú szálú gyapjút adtak át

a Gyapjúforgalmi Vállalatnak. Ez közel négy és fél kilós átlagot jelent. Az ezerhét- száz darabos állománynál ez kiváló eredmény! A bárányszaporulat 110 százalékos, a tervezett 90 százalék helyett. Százhuszonöt hektó tejet terveztek, százkilencvenet fejtek ki: Ficsur János, Serbán József és Gliba György, akik valamennyien ügyeskezű juhászok. Ennyi állatnak kicsi az Ezüstkalász területe, hamar végig éri, tapossa a jószág! A szomszédos gyáli tsz azonban segítségére sietett, ott is járhat a nyáj azokon a területeken, ahol a betakarítás megtörtént s nem okoz már kárt. Az Ezüstkalász tehenészetét is a jó eredmények jellemzik,

bár nem nagy pásztormúlt áll a tehenészek mögött, Szabados József, Rajnai György, Rajnai Mihály és Somlai Mihály egyszerű parasztemberek voltak, de magukkal hozták a mérhetetlen szorgalmat ebben az évben, a részarányos szállítás most körülbelül 105 százaléknál tart. Az állatok kondíciója, az istálló rendje, tisztasága — a mostoha körülményekhez képest — kielégítő. Persze,

egy korszerű, új istálló

még a hozamokat is növelné.

A tehenészek — mint általában szorgalmas emberek — elégedettek, igaz, a keresetük meghaladja havonta a 3000 forintot. Persze, ezt a nagy összegeket nem ajándékként kapják, hajnaltól — késő estig dolgoznak, még a családtagok is részt vállalnak a munkából, hiszen ez a négy tehenész nyolcvan jószágot tart tisztán, etet és fej ki.

A bérezési forma ösztönöz és serkent. Egy liter tej után 30 fillér; egészséges, háromhónapos korban 120 kilót elérő borjú leválasztása esetén 120 forint üti a tehenész markát. Érdeke tehát, hogy minél több legyen a tej, eredményesebb a fogamzás, egészségesebb a borjú.

Az új bérezési forma bevezetése élénkebbé tette, fokozta a munkakedvet. Ennek jelentőségét teljes egészében csak az állattenyésztők ismerték fel a tsz-ben.

Szorgalmuk legyen példa- mutatás a vecsési Ezüstkalász Tsz egész tagsága előtt!

Kiss Sándor

A törpealmafák erdejeben

1 Ip

'f . iC-j'- ■

V .

; „V . :ÉJ

i

ij

A monori gimnázium diákjai a Dánszentmiklósi Állami Gazdaságban segédkeztek az almasziiretelésben. Róluk készült fenti pillanatképünk

(Péterffy István felvétele)

„Se/ besoroztak, sej besoroztak..."

Versenyben a jövő évi kenyérért

Az élen: Gyömrő és Csévharaszt

Az, október 7-1 állapotoknak megfelelően az alábbiak szerint alakult tsz-eink rangsorolása az őszi munkákban: Betakarítás: 1. Csévharaszt, 2. Gyömrő, 3. Vecsés Zöld Mező, 4. Bénye, 5. Ecser, 6. Nyáregyháza, 7. Vecsés Ezüstkalász, 8. Pilis Hunyadi, 9. Monor Űj Élet, 10. Mende, 11. Gomba, 12. Káva, 13. Monor Kossuth, 14. Maglód, 15. Péteri, 16. Úri, 17. Üllő, 18. Tápiósüly, 19. Tápiósáp, 20. Filis Üj Élet.

Vetés: 1. Gyömrő, 2. Ecser, 3. Káva, 4. Úri, 5. Pilis Hunyadi, 6. Nyáregyháza, 7. Mende, 8. Monor Kossuth, 9. Vecsés Zöld Mező, 10. Csévharaszt, 11. Maglód, 12. Gomba, 13. Bénye, 14. Monor Üj Élet, 15. Pilis Űj Élet, 16. Tápiósüly, 17. Üllő, 18. Tápiósáp, 19. Vecsés Ezüstkalász, 20. Péteri.

Félmillió forint óvodákra

A jövő évi községfejlesztési alapokból közel fél. millió forintot (beleértve a társadalmi munka és a felhasznált sajátanyag értékét is) fordítanak az óvodák befogadóképességének növelésére, illetve az épületek korszerűsítésére Monor, Nyáregyháza és Üllő községekben.

A foglalkoztató termeben mindenki feszülten figyel: Figlár százados igen érdekes dolgokat mond. Elmeséli, hogy milyen egy nap bent a katonaságnál. (A sorok közül felszáll egy-egy sóhaj.) Megtudják a fiúk azt is, hogy mivel készüljenek fel a bevonulásra. Sokan érdeklődnek a szabad idő, az eltávozás és a szabadság iránt. A válasz, amit kapnak, egy kissé lehűti őket.

A sorozó bizottság előtt Faragó Sándor áll, már túl minden vizsgálaton, felöltözve várja, hogy határozzanak sorsán. Érdeklődnek a problémái felől. Elmondja, hogy eddig ő volt édesanyja legfőbb támasza, de otthon van még a nővére is, tehát nincs akadálya, hogy katona lehessen. A sorozó bizottság tárgyal néhány percig, majd megkérdezik Sanyi kívánságát. Híradó szeretne lenni, ha csak egy mód van rá, az is lesz.

A fiatalok körében a sztár a híradó fegyvernem. Újvári Flórián és Varga János is ilyen elképzeléssel készül a sorozó bizottság elé, de nem esnek kétségbe, ha más fegyvernemi beosztást kapnak akkor sem — mondják. A fiatalokat a délután folyamán még felkeresik a KISZ és az MHS képviselői és elbeszélgetnek velük. Már délután öt óra felé jár az idő, amikor feltűzik a regrutako- kárdát és viszontlátást mondanak egymásnak a fiúk. Hazafelé már vidámabb a hangulat, élcelődnek és jóízűen nevetnek. A téma, természetesen: a sorozás...

(—r —s)

Színek és varosok

Bak Imre rajzos útinaplója

MAI MŰSOR

Mozik

Monor: A generális. Vecsés: Né- mő kapitány (szélesvásznú).

VI.

dován, Milánón keresztül Svájc felé indultam. Reggel lett, mire átértünk a határon. Sokfelé láttam már nagy hegyeket, völgyeket, különféle karakterű domboldalakat, sajátos házakkal, de ilyet még soha.

Nem tudóm hányadszor mondtam már: ez a föld legcsodálatosabb helye. A hatalmas sziklafalak, havas csúcsaikkal, vízesésekkel tarkítva. meredeken zuhannak a völgybe, ahol nagy tó terül el. A szikla alatt a tó partján kis falu, fehér templomtoronnyal. A sugárzóan zöld mezőn fekete foltos tehenek légeinek...

Hallatlanul változatos és mindig nagyon izgalmas, színben és fényekben gazdag tájakon halad a vonat egy fél délelőtt, mire Zürichbe ér. Itt rövid látogatásra kiszálltam.

Zürichben már eltűntek a délszaki, ragyogóan intensiv színek. A városra valami ezüstös lebegő szürke szín jellemző, halvány tompazöld a növényzet kanyargó folyója partján.

Végül újra Bécs, hogy újabb háromnapi tartózkodás után felszáttjak a gyorsra és irány haza.

Szemerkélő, ködös idő fogadott, mikor átléptem a határt, de a táj mintha szebb, színesebb lett volna mint utazásom előtt. Vagy talán a szemem javult meg?

Pest kicsit kormos, meg füstös, de azért nagyon szép, én legalábbis szeretem, s ő is örvendezve fogadott engem sárga villamosaival, zörgő Trabantjaival ...

VÉGE.

HAT NAFON ÄT JÁTSSZÁK — mától kezdődően — a vecscsi moziban a Verne-regényéből készült szélesvásznú filmet: A Nérnú kapitányt. Ebből mutat be egy részletet fenti képünk.

i

A húsz év körüli fiatalok ! között napjaink szenzációja a sorozás. Fordulópont életükben, izgalommal készülnek rá. Monoron a főtér fellobogózva várja a reggelenként a különböző községekből érkező fiatalokat. Kedden a sápiak és a mononak egy csoportja gyülekezett a művelődési otthonnál. A húszévesek ' között szokatlan csendben, fegyelmezetten vonultak át az egészségházba, ahol a legfontosabb szűrő- vizsgálatokat végezték el.

Tíz órakor visszavonultak a sorozó bizottsághoz^ egy cseppet sem katonás menetben. Kozák Sándor őrnagy, a kiegészítő parancsnoka tartott nekik eligazítást, ismertette a nap programját és megkezdődött a körforgalom.

A fiatalok először az adategyeztető bizottsághoz mentek, itt a kartonjukra rávezették az esetleges változásokat.

A következő állomás az öltöző, majd a bizottság. Az ide belépő fiúk kissé zavarban vannak. Először két orvos végez alapos vizsgálatot egy egészségőr segítségével. Megállapítják a testsúlyt, magasságot, próbára teszik a látóképességet, a vérnyomást mérik és egyéb igen fontos adatokat gyűjtenek a sorkötelesekről. D

r, Trebits Rudolf főorvos a vizsgálatok eddigi tapasztalataként közli, hogy talán ez a korosztály (az 1944-es) szenvedett csecsemőkorában a legtöbbet — sajnos, ez ap- róbb-nagyobb testi, szervi megbetegedésekben meg is nyilvánul.

Eperpalánta a Dunántúlra

ban is. Ügy megszoktuk már egymást, hogy el se szívesen válnánk...

Mintegy kétszáz méterre a krumpliszedő asszonyoktól, tarka nyüzsgést pillantottunk meg. Mire odaértünk, a pezsgés elült és a harmincöt gyömrői gimnazista jó étvággyal látott neki a tízórainak. Ismerőst keresve közöttük, Baranyai Ilcsit láttuk meg leghamarább és ő szívesen szolgált felvilágosítással:

— Nemcsak kedden, szerdán is jövünk, sőt, hétfőn is voltunk. Novák fanár néni van itt ránk felügyelni, de az igazi őr Feri bácsi, a tsz-tag, akinek szigorú ezerbe mindent észrevesz. Eperpalántát szedünk, amit a Dunántúlra és még ki tudja megmondani, hány helyre szállítanak. Naponta több mint tízezer palántát szedünk ki és kötözünk csomókba.

— Hogy szeretünk-e idejárni? Ha nem így volna, sokan keresnének kibúvót a tsz-mun- ka alól, most pedig az elsőből mindenki itt van, a másodikból több mint tízen; a többiek pedig paradicsomot szednek .., Gy—

A maglódi határban a köre őszi nap feltűnő hevességgé: sütött kedd délelőtt, a szorgosan dolgozó hat nő közül egy- egy gyakran felemelkedett hogy izzadt arcát megtöröije Körös-körül megtelt krumpli- zsákok mindenütt, az embei szinte el sem hiszi, hogy ezek az asszonyok szedtek ki ilyer töméntelen mennyiséget.

— Pedig így van ez — egyenesedett fel egy kis időre Dósa Pálné, aki á későbbiekber is a legbeszédesebbnek bizonyult. — Ez a Varga-brigád. Vezetőnk H. Varga Istvánná a brigád jelenlevő tagjai pedig Merczel Istvánná, Skadrc Jánosné, Varga Pálné, Tabá- nyi Jánosné.

— Közösen vállaltunk e: egy két és fél holdás területei és kora tavasztól kezdve ifi dolgozunk. Sajnos, az eredmény nem mutatkozik meg teljesen, hiszen száz mázsa he lesz holdanként. Ez pedig nagyon közepes termés.

— Mióta dolgozik együtt £ brigád?

— Én csak két éve — mondta ismét Dósáné — de van aki már négy éve itt van Együtt vagyunk jóban, rosszFelborult a pótkocsi

Hétfőn a kora délutáni órákban Potrák Mihály, a kávai Haladás Tsz vontatósa Pilisről búzát szállított a tsz vontatójával. A pótkocsin ült Klefás Mátyás, a tsz raktárosa. Kávához közeledve egy kanyarban hirtelen tehéncsordával találták szemben magukat. Potrák fékezett, de rossz volt a pótkocsi fékje. A pótkocsi felborult és Klefás Mátyás a zsákok alá került. Súlyos állapotban szállították kórházba. A rendőrség megindította a nyomozást.

! Több ezer kilométerrel a \ hátam mögött, millió élmény- ; nyel az agyamban még egy inagy útra határoztam el ma- igam: le Szicíliába.

\ Bizony elég hosszú az út \ Palermóig, vagy tizennégy óra i a leggyorsabb vonattal. De i megérte! Egész délelőtt újra a ! fenségesen szép tenger part- í ján ment a vonat, amely ta- Ián most még kékebb volt, i mint eddig, s a narancsfák, i pálmák, kaktuszok, ha lehet \ még zöldebbek; s a fehér, sze- i gényes házikók izzottak a j fényben.

i Ahogy Niceben, a francia i Riviérán szemtanúja lehettem i a gazdagság félelmet ességének, i itt a félelmetes szegénységet í tapasztalhattam. A keskeny, í nagyon piszkos palermói ut- i cákon rongyos öltözetű férfiak | és nők ülnek és a piszkos kis- i gyerekek lépterv-nyomon meg- i állítottak, hogy néhány lírát \ adjak nekik, pedig a több mint í két hónapja tartó út után, i gyűrött, s tisztának sem l mondható ruhámban, ócska i papucsomban én sem nézhet- \ tem ki gazdagnak.

I Nápolyban mintha a szicí- ! liai szegénység kísértene: az j elképzelhetetlenül szemetes és i piszkos utcák, az utcákon ke- í resztbe kifeszített köteleken í lógó, gyakran rongyos ruha- i darabok, az elhagyatott gyere- ! kefe, a nagyon erőszakos utcai ! árusok vagy csempészárukkal } kereskedők, lehangoló élmé- i nyék, egyidejűleg persze szí- i nes&égükben, mozgalmassá- i púkban izgalmas festői témát ; is jelentettek.

! Kirándultam a közeli Pom- ■ veibe. melyet a Vezúv még időszámítás előtt temetett eí, is most a kiásott utcák, paloták kitünően reprezentálják egy letűnt kor esztétikai ízlését, művészetének színvonalát, s persze, a félelmetes tragédiát is a kőbemerevült emberi tetemek, melyeket most vitrinekben mutogatnak a kíváncsi látogatónak. De nem kell ez a látvány a Vezúv félelmetessé gének érzékelésére, ha az ember felkapaszkodik a kráterhez, a körülbelül ötven méter széles és sok száz méter hosszú megfagyott lávatömeg láttán földbe gyökér edzik a lába. A ködös, esős idő tette talán, hogy a táj még a

szokásosnál is félelmetesebbnek hatott.

Arezzot, Bolognát, Ferrarát érintve, érkeztem újra Velencébe. A három egyébként is nagyon szép várost, kiemelkedően szép műemlékcsodái miatt kerestem fel.

Amikor újra megpillantottam a már ismerős palotákat a nagy csatorna partján, önkéntelenül is felkiáltottam: egy ilyen csudás városba visz- szajönni talán még jobb. mint először látni!

Két napig élveztem még Velence szépségeit, s aztán Pá-