Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-08 / 236. szám
1964. OKTOBER 8. CSÜTÖRTÖK 3 OLYAN EMBEREK, MINT HÁGA LÁSZLÚ A szép, modern városmajori ház negyedik emeletén az utolsó ajtónál csengetek. A névtáblán: Hága László. Itt kell választ kapni arra, hogyan jutott a Dunai Kőolajipari Vállalat főtechnológusa odáig, hogy ... Vegyük azonban sorjában. A feleség fogad, de már pattan a férj a kényelmes fotelból, tessékel beljebb, a világos szobába. Míg meg nem zavartam őket, négyen töltötték együtt az estét. Jutka, a legkisebb lány, a tízéves, mesét olvas a rekamién. Szeme a könyvön, de azért fülel. Nem mulasztja el a felnőttek beszédét. A feleség csinos, fekete asz- szony. Ki hinné róla, hogy három leánya közül a legnagyobb már tizennyolc éves? Erős feketével kínál. Cseppet sem bánkódik, hogy ezen az estén sem övé teljesen a férje. Hozzászokott: — Volt úgy, hogy este se jött haza, pedig akkor két percre laktunk a gyártól. Haragudtam-e? Tudtam, ha tehetné, jönne, örül, ha köztünk lehet. Nyugalom, magabiztosság árad belőle. Háztartást vezet és a konyha olyan, mint másutt egy barátságos szoba. A szoba? Nem is a bútorok, a rádió, a magnó, a zongora vagy a festmények — hanem minden együtt olyan, hogy öt perc sem telik el és a vendég megfeledkezik arról — ő itt idegen. A harmadik széken a házigazda barátja, Halusz József. Valaha évekig együtt dolgoztak, ő is „olajos”, akár Hága László. Hiába változott azonban azóta a munkahely, a barátság nem kopott meg. Ha nem segítette volna a véletlen épp ezen az estén Halusz Józsefet Hágáékhoz, aligha sikerült volna megtudni valamit a házigazdáról. — Szerencsém volt — eny- nyi az egész, próbálja elhárítani Hága László az érdeklődést. Halusz József először csendben bosszankodik: megné- mult-e a barátja vagy mi van vele, miért fukarkodik a szavakkal? Azután nem állhatja, közbeszól: — Dehogy szerencse Kérem, ez az ember négy nyelven beszél! Oroszul, németül, angolul, franciául. — Kettőt azért nem túlságosan jól — igazítja helyre a házigazda. — Két diplomája van. Hága László, a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat főtechnológusa inkább átveszi a szót, semhogy a barátja dicsérje. — Igen, elvégeztem a Műszaki Egyetemet. Szerves kémikus vagyok. Letettem a pe'rokémiai szakvizsgát is. Most aspirantúrára járok. Ha igaz, jövőre kandidátus leszek. Mostani disszertációm témáját Százhalombattáról választottam. Hogyan lett olajmérnök? Egyáltalán, hogyan lesz valakiből olajos szakember? A gyerekek labdarúgók, katonák, színészek, pilóták akarnak lenni. Ki hallott már olyat, hogy valaki elhatározta: ha nagy leszek, olajjal foglalkozom? Hága László sem erről álmodott. Vegyész akart ugyan lenni, de nem gondolt akkor sem az olajra. Az élet azonban másként hozta. Egyszer a sző- nyi vállálat igazgatója kutatni kezdett az egyetemen. Soksok kiváló diák anyagát böngészte át. köztük az övét. Hármukkal beszélgetett. Szerződés lett a vége. így tudta már 1942-ben Hága László, hogy ezentúl minden percét az olajkutatásnak szenteli. Attól kezdve a szakkönyvek sokaságát olvasta végig. S még mindig nem elég. A háború után, 1945-ben került Szőnyre. A szörnyű világégés után. Szőnyben kellett volna olajjal foglalkozni, de hogyan, amikor egy csavar sem volt a helyén, egy jó szöget sem találtak sehol? Rom és rom — amerre néztek. Termelésről, kutatásról szó sem lehetett. így hitték sokan. A fiatal mérnök azonban nem. Ő itt találta fe! magát. Ha kellett, cipelt, ha kellett fúrt, rakodott, tervezett és ragaszkodott a rögeszméjéhez: itt rövid idő múlva dolgozni fognak. — Szerencsém volt — ismétli már másodszor. Sok segítőtársam akadt. Mennyit tanultam később Jaldsev szovjet igazgatótól! Ö volt a példaképem. Ma is gyakran találkozunk. Egy évben van úgy, hogy háromszor is Moszkvába utazom tárgyalni a berendezések miatt. Bármire szükségünk van, alig kell szólni — mindig segítenek. — Beszélj inkább Nagylengyelről — szól közbe Halusz József, aki még mindig elégedetlen barátjával, mert elhallgatja a legfontosabbakat. A szakmában mindenki tudja, valamikor a nagylengyeli olajból alig nyertek benzint. A fiatal Hága László — nem egyedül, a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet munkatársaival, a pétiekkel közösen — tervei, kísérletei alapján krakkoltak először nyersolajat. Mennyire nem hitt akkor senki a sikerben. Talán Hága, a kezdeményező sem. És a hihetetlen — túl jól sikerült: a várt öt helyett huszonöt százalék benzint kaptak. Itt a Barátság olajvezeték mellett 1962-ben kezdődött meg a nagy beruházás. Tervezni már korábban kezdték. Hága László is 1960-ban került ide. 1968-ig hárommilliárd forint értékű beruházást valósítanak meg itt. ... Az összeg is nagy, hát még a felelősség! Mindent a kezdettől kell tervezni — ilyen létesítmény még nem volt hazánkban. Korszerűnek, technológiailag is fejlettnek álmodják. Szovjet tervdokumentáció alapján kezdték a munkát. Azt azonban nem másolhatták szolgaian. Mások a mi viszonyaink, arra figyelni kellett. — Nehéz-e a munkánk? Ami igaz, igaz Szorosak a határidők. Hányszor előzik meg a berendezések a tervezést, sok a gond az építkezéssel. Ezután is éjszakázások, vergődések, harc az ismeretlennel — várják. A nyugtalanság hajtja — az, hogy alig fejez be valamit, kész az új terv és a biztos régit boldogan cseréli fel a küzdelmes ismeretlen tennivalóval. Amíg sokan esti sétára indulnak, vagy hangversenyt hallgatnak, ő dolgozik. Azaz ez nem is igaz egészen. Ö is hallgat hangversenyt: rádión, hanglemezen — és közben rajzol, számol, ír — zene mellett. Amíg szól a zene és sorakoznak a betűk, a számok a . papíron — csend veszi körül. Otthon lábujjhegyen járnak: — Pszt — apa dolgozik. Amikor befejezi a munkát, akkor azután valamennyien előállnak: — Apu, nézd ezt a leckét, lehetetlen megoldani! — Elromlott a vízvezeték. — Apu, már mióta ígéred, hogy megcsinálod a baba fejét. S apu, Laci, a férj ezt is, azt is megcsinálja. Ért a rádióhoz, a villanyhoz, a babához. Néha megtisztítja az ablakot — ez férfimunka. Jaj, nem szabadna megírni — kérte. Nem mintha szégyellné, de mégis, mit szólnak? Mi minden fér egy ember életébe, aki alkotásra született. Néha megállunk egy automata gép előtt: ezt is emberek készítették. Ezt a hidat a roppant víz fölött — emberi kéz alkotta. Az Ural aljától országokon át csöveket fektetnek le — áradjon belőle az olaj, s Budapesttől néhány kilométerre ebből az olajból furcsa berendezésekkel mi mindent készítenek — olyan emberek, mint amilyen Hága László főtechnológus is. Sági Agnes CÄRLHEINZ V. BRÜCK 'WeimarI levelek IV. Emlékezések Ettersbergen az em- fel az holtak- giiletódve Csendben húzódik berek hosszú sora Ettersbergre, hogy a ra emlékezzék. Me; a torony kupolája alatti sírkőre helyezik koszorúikat és virágaikat. A sírkőre, amely alatt Európa valamennyi koncentrációs táborának területéről hozott földet helyeztek el... Nézem az arcokat ... Az antifasiszta harcosok emléke előtt hódolók szemében könny csillan. S e szemek újra és újra a harangtorony homlokzatára vésett mondatra szegeződnek: ,A fasizmus kiirtása gyökerestől — ez a mi jelszavunk, a béke és szabadság új világának felépítése a célunk”. 1 Itt fenn az Ettersbergen, ahol Johann Wolfgang v. Goethe, a weimari költőfejedelem gyakran ült egy hatalmas tölgyfa alatt, a fasiszták 1937-ben koncentrációs tábort építettek. Építettek, hogy öljenek bennünket: 1937. július 15-től 1945. április 11-ig a felszabadulás napjáig tizennyolc nemzet 250 ezer polgárát hajszolták ebbe a pokolba. A több mint 56 ezer halott — közöttük Emst ' Thälmann, a német munkásvezér — a véres mérlegnek csak egyik terhét adják. Az Ettersberg magaslatáról Thüringia felé száll a tekintet. Ezt a képet látták a tábor rabszolgái is, akik a hírhedt kőbányában sínylődtek, ahol verték, kínozták őket. Akkor naponta újabb csoportok érkeztek a táborba. Az embertömeggel 1944 tavaszán magyarországi foglyokat is hoztak. A koncentrációs tábor melletti fegyvergyárban állították őket munkába. 1944. május 24-én Auschwitzből 1000, június 2- án Budapestről 1000, június Kereskedelmi hét — divatbemutató Cegléden Cegléd, a hatszáz éves vá- í’os újabb és újabb meglepetésekkel kedveskedik jubileuma alkalmából lakóinak. A ceglédi szüret — ceglédi ősz eseményei után, október 12— 17-e között rendezik meg a kereskedelmi hetet. Ezt megelőzően, október 9-én, este 8 órai kezdettel műsoros divatbemutatót rendez a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat a Kossuth Étteremben. A bemutató érdekessége, hogy előtte Vámos Magda, a Ruhatervező Vállalat divattervezője előadást tart a korszerű, ízléses öltözködésről. A műsorban neves fővárosi művészek lépnek fel. 18-án ismét Auschwitzből 1000, július 16-án pedig újabb 2500 ártatlan embert küldtek ide, a halál árnyékába. Az a 21 ezer fogoly, aki túlélte az embertelen megpróbáltatásokat, sohasem fogja kitörölni emlékezetéből a buchenwaldi dalt: „O Buchenwald, sohasem felejtelek el, mert te az én sorsommá lettél...” A dalt, amelyet Rödl táborparancsnok utasítására kellett énekelniök. A dal e szavakkal végződött: „Mi igent akarunk az életre mondani, mert egyszer eljön a nap, és szabadok leszünk”. ^ alóban eljött a nap. „Háromezer baj társammal együtt szenvedtem, de amikor a tábort elhagytuk, erősen hittük, hogy még egyszer visz- szatérünk szenvedéseink színhelyére, de akkor már egészen más világot fogunk találni” — mondta nekem Lé- nárt László építész, aki 1945. április 11-én a felfegyverzett magyar csoport felszabadító ütközetét vezette. Igaza lett: 1958. szeptember 15- én, a buchenwaldi emlékeztető és figyelmeztető emlékmű felavatási ünnepségén a magyar delegáció tagjaként találkoztunk ismét. A négy évig épült buchenwaldi emlékmű leleplezési ünnepségén valamennyi nemzet megjelent képviselőit mélyen meghatották a magyar küldött szavai: „Azon a helyen, ahol a fasiszta rendszer embertelen cselekedeteit elkövette, azon a helyen, ahol ma az emlékezés méltó emlékműve emelkedik, azokra gondolunk, akik életüket hazájuk, népük, és az egész emberiség szabadságáért áldozták. Az ellenállási mozgalom harcosai, a hitleri fasizmus áldozatai, titeket köszöntünk és veletek együtt hazátok békeszerető embereit, bensőséges barátsággal és szeretettel köszöntjük — a magyar nép nevében.” Az emlékműre Otto Grotewohl, az NDK miniszterelnöke tette le az első koszorút. Széles, vörös zúzalékkővel borított út — a fasizmus sötétségében kifolyt vér megrázó szimbóluma — vezet a három körsír egyikéhez. Hét relifplasztika szimbolizálja a szenvedést, a kínt, az áldozatokat, de egyben a növekvő, erősödő antifasiszta ellenállást is. Az útmenti emlékoszlopokon azon országok nevei állanak, amelyeknek polgárait Buchenwaldba hozták szén- | vedni és meghalni. Az oszlopokon hátul pedig Johannes R. Bacher verssorai olvashatók. Ütünk a 22 méter széles „Nemzetek útjába” torkollik, amely a három óriási sírtölcsért összeköti. A sírtölcsérekben a foglyok tízezreinek földi maradványai nyugszanak. A harmadik, és egyben legnagyobb körsírtól fekete lépcsők — a gyász jelképei — vezetnek egy térre, amelyen a gyászünnepségeket tartják a fasiszta pokolból kiszabadult emberek. A tér szélén monumentális plasztika áll, amely mögött 50 méter magas torony emelkedik. A harang szava a jövő győzelmét hirdeti és a fasizmus által meggyilkolt hősök dicsőségét zengi. A tábor egy részét meghagyták korábbi állapotában. A szörnyű emberirtó berendezések tartós figyelmeztetéssel szólnak az emberi értelemhez. Ez a figyelmeztetés ma még szükségesebb, mint bármikor azelőtt. Mert míg a Német Demokratikus Köztársaságban teljesítették a buchenwaldi esküt, Nyugat-Németországban máig is hatnak a régi, pusztító erők. Az IG Farben vezetői, akik óriási profitot szereztek a rabok robotmunkájából, ma is — éppen úgy, mint azelőtt — az igazgatói székekben ülnek. Prinz Josias zu Waldeck buchenwaldi SS generális ma is Hessen legnagyobb földbirtokosa, és ismételten nagy találkozókat rendez az egykori SS-tagok számára. Würten- bergben háborítatlanul él Müller SS orvos, aki pedig Buchenwaldban a megkínzot- tak lenyúzott bőréből lámpa- ernyőt és könyvborítót készített. Rotweil am Neckarban „derék” bankhivatalnok álarcában él Wagner, volt SS legény, aki a „Kommando 99”- hez tartozott és tarkólövéssel gyilkolta halomra áldozatait. „A gyilkosok többé nem alattunk, hanem fölöttünk vannak” — állapítja meg joggal egy nyugat-németországi szállóige. Erről a tényről nem feledkezhetünk meg. Weimarban az ezer ember tere” a Thälmann emlékművel Buchenwaldra figyelmeztet. Arra a borzalmakra emlékeztet szüntelenül, amely Weimar klasszikus színhelyének közvetlen közelében történt. így testesíti meg ez a város napjainkban a német történelem nagy humanista tradícióinak ápolását és összeköti őket a fasizmus elleni kérlelhetetlen harccal. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXX-^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V % Puccs az önjelöltnek I. „A minisztertanács hozzájárul...“ ; 1944. március 19-én hajnali ; négy órakor Belgrád térségé- i bői három, Zágráb térségéből ; két német hadosztály indul el ; Magyarországra. Bécsből két J páncélos hadosztály, Krakkóig hói pedig egy motorizált né- : met hadosztály nyomul be ha- ; zánkba. A mindig engedelmes, \ s mindenre kapható Horthy- £ fasizmus az elkerülhetetlen ; vesztét érző Harmadik Biro- } dalom szemében megbízhatat- i lanná vált. Az ország látszat- \ függetlenségét is megsem- i misítve, a német csapatok i megszállták Magyarországot. | (2) ^ A katonai és a politikai i helyzet mérlegelése egyaránt íazonos következtetésekre veszetett: a hitleri Németország í elvesztette a háborút. A vol- Sgai csata okozta döntő fordu- S lat óta a Wehrmacht tábornokai egyik vereséget szenvedjék a másik után, s a diadal- \ másán előrenyomuló Vörös i, Hadsereg megállást nem \hagyva kergette maga előtt a ^ német csapatokat. ^ Horthy, aki egyetlen alkal- ámat sem mulasztott el, hogy kívánják — és a miniszter- tanács hozzájárul.” Horthy, aki emlékirataiban mindent elkövetett, hogy megmásítsa megmásíthatatlan szerepét, ez esetben is úgy tesz, mintha nem rajta, hanem a minisztertanácson múlott volna a gátlástalanul németbérenc politika folytatása. Igaz, a Sztójay kormány mindent megtett, hogy kiérdemelje német gazdái bizalmát, felettük azonban ott állt Horthy, aki minden intézkedésükre nemcsak a jóváhagyás, hanem az egyetértés pecsétjét is ráütötte. A németek, s elsősorban Veesenmayer tisztában volt azzal, hogy Horthyék „több vasal tartanak a tűzben.” A néniét titkosszolgálat rendszeresen lehallgatta és megfejtette a magyar külügyminisztérium és a semleges országokban lévő magyar nagykövetségek közötti üzenetváltásokat, s teljesen tiszta képe volt arról, hogyan igyekeznek Horthyék valamiféle megoldást találni reménytelen helyzetükben. Veesenmayer, a német külügyminisztérium, s maga Ribbentrop külügyminiszter személyes utasítására, már készítette az „utódlást”, azaz felvette és szorosra fűzte kapcsolatait a szélsőjobbal, ott is elsősorban a Szálasi vezette nyilaskeresztes mozgalommal. 1944. áprilisában, Ribbentrop- hoz írt jelentésében többek között ez áll: „Egészében csalódtam Szálasiban. Én összeférhetetlennek tekintem őt, okos taktikus, de nem túlságosan intelligens. Mennyire tudom őt az én politikai céljaim érdekében felhasználni, az a további fejleményektől függ." Veesenmayer nem csinált titkot abból, hogy nincs nagy véleménnyel a „nemzetvezetőről”, az önjelöltről, akinek egyetlen célja volt: a hatalom megszerzése, mindenáron! Még azon az áron is — ahogy ezt később megtette — hogy romhalmazzá változtassa magyar városok és falvak sokaságát, s tíz- és tízezrek életét áldozza fel. Románia kilépése a háborúból 1944 augusztus 23-án, a magyar uralkodóosztály előtt is nyilvánvalóvá tette, hogy cselekednie kell, ha meg akarják menteni hatalmukat. Horthy másnap, augusztus 24-én magához kérette Vee- senmayert és kijelentette előtte, hogy — RJagyarország magatartása továbbra sem változik Németországgal szemben. Ugyanakkor azt is közölte a német megbízottal, hogy — amit egyszer már megpróbált, de Veesenmayer határozott tiltakozására meghátrált — felmenti a Sztójay kormányt! Horthy és környezete úgy okoskodott, hogy a gátlástalanul németbérenc Sztójay helyett kevésbé ismert személyiségre kell bízni az ügyek vitelét. olyanra, aki elfogadható a nyugati hatalmak szemében, így esett a választás Lakatos Géza vezérezredesre, az I. magyar hadsereg volt parancsnokára. Horthy Lakatosnak tudtára adta, három kérdésben jelöli meg kormánya fő feladatát: a magyar önállóság visszaszerzése, a zsidóüldözés azonnali megszüntetése, valamint a háborúból való kilépés előkészítése. A kórházban fekvő Sztójay méltatlankodva írta alá lemondási nyilatkozatát. Nem értette, hogyan engedték meg ezt a németek, hiszen öt hónapig tartó miniszterelnöksége alatt a szó szoros értelmében mindent mesteFl, hogy kiszolgálja megbízóit. Sztójay nem tudta, hogy az őt félreállító Horthy „harciassága” nagvon is véges. Utasította az úi miniszterelnököt, Lakatos Gézát, bogv a kormánylistát mutassa be — Veesenmayer német nagykövetnek ... Három naoig tartott az alkudozás Veesenmayer és Horthy között. Végre augusztus 28-án megalakult a Lakatos kormány. (Következik: A kormányzó bölcselkedik.) ne biztosítsa a Führert feltétlen odaadásáról, s ennek érdekében az egész országot kiszolgáltatta a németek kénye- kedvére, belátta: a vesztes oldalon áll. Megkezdődött az a tragikomikus „puhatolódzás”, amelynek célja a nyugati hatalmakkal történő esetleges megegyezés segítségével a Horthy-rendszer átmentése volt. Mindez azonban nem jelentett akadályt abban, hogy az ország gazdasági és politikai kiárusítása folytatódjék, sőt, Horthy, eleget téve a német követelésnek, Sztójay Dömét, a volt berlini magyar nagykövetet nevezte ki miniszterelnökké. Sztójaynak, aki nem is titkolta lekötelezettségét a Harmadik Birodalom vezetőivel szemben, már nem kellett Berlinbe fordulnia utasításokért: megkapta azokat Budapesten, mégpedig Veesenmayer SS brigadefüh- rertől, a Hitler által kinevezett teljhatalmú megbízottól. Eichmann vezetésével megkezdődik 450 ezer magyar zsidó deportálása, az SS módszeres alapossággal folytatja az ország gazdasági kirablását, ez az az időszak, amelyről a német ellenességgel nem vádolható Horthy azt írja naplójában: „A németek ezt meg azt
