Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-06 / 234. szám
PEST MEGYEI &CMap 1884. OKTÓBER 6, KEDD Közöny és önérdek A járási tanácselnök beszámolt arról, milyen nagy harcot kellett vívnia nemrégiben a járási tanács és a községi tanácsok munkájában megmutatkozó fásult közönyösséggel. Egy napon azt vette észre, hogy néhány helyen lelketlen, bürokratikus szellem kapott lábra, az emberek panaszai nem jelentettek többet elintézendő aktáknál. A gondjaik iránti közömbösség megingatta a tanácshoz fordulók bizalmát. Az elnök vizsgálni kezdte, milyen a közszellem s a hangulat azoknál az apparátusoknál, ahol ez a jelenség előfordult, S rájött, hogy a munkatársak, a vezetők és a beosztottak között nincs meleg emberi kapcsolat, mindenki a maga nótáját fújja, a közügyek lelkiismeretes intézése helyett csak a saját dolgaival törődik. A közöny persze nemcsak a szóban forgó tanácsoknál, hanem az élet más területein is nemegyszer jelentkezik. Az üzletben gyakran idegesen toporog a vevő, az eladók pedig, mintha más dolguk nem is volna, kedélyesen beszélgetnek. A kalauz elindítja a villamost, vagy az autóbuszt, pedig a lépcsőn idős emberek vagy gyerekek kapaszkodnak. A gyár pórtáján értékes gépek rozsdásodnak, a tsz határában sok ezer forint értékű termény vár jobb sorsára. Mind-mind olyan eset, amelyen egy kis törődéssel, egy kis akarattal lehet segíteni. Van azonban a közönynek súlyosabb, nehezebben gyógyítható fajtája, amelynek forrása éppen a mások közönye. Nemrégiben egy tsz-elnök lemondott fontos posztjáról, mondván, megelégelte a másokért való szolgálatot — itt az ideje, hogy most már önmagával is törődjék egy kicsit. Ez az ember majd egy évtizeden át csak a falu gondjával, a rábízott emberek boldogulásával törődött, önzetlen volt, nem szerzett vagyont, ma is apjától örökölt házában lakik. Felesége súlyos beteg, így még a háztájival sem tudtak úgy törődni, mint mások. Azok a társai, akiknek csak a maguk kisebb feladatával kellett törődniök, anyagilag megszedték magukat: új házat építettek, szépen berendezték, egyikük-másikuk tanult is, egyszóval jobban boldogultak, mint az elnök. Ez a — sok éven át — önzetlen ember sokat hallgatott emiatt. Hallgatta barátai csipkelődéseit, s hallgatott a családtól is: hTe csak másokra gondolsz, a családdal nem törődsz!" S ráadásul felettesei — ahelyett, hogy helytállását, sok éven át mutatott önzetlenségét elismerték volna —, inkább gáncsoskodtak. A jó eredményeket ki-ki a saját érdemének tekintette, a dicsőségből kevés jutott a tsz-elnöknék. Az ember csak ember, s ha sokáig segítség nélkül őrlődik, elfogynak a belső tartalékai. A mi elnökünk sem tudott saját erejéből megújulni, elvesztette lendületét, munkakedvét. Félreállt a porondról, mondván: „Csinálja más, ezentúl én is csak a magam dolgával törődöm!" Szomorú, mikor egy olyan | ember beszél így, aki már megkóstolta a közösségért vállalt munka ízét, s egyszer már legyőzte magában a régi világból hozott önzést. Csak ahhoz nem volt elég erős, hogy a vele szemben megmutatkozó közönyt is legyőzze. A közöny pedig előbb-utóbb óhatatlanul közönyt szül. A mai világ nyugodtabb, gazdagabb életet biztosít mindannyiunknak. A lehetőségekben, s az egyéni gyarapodás lehetőségében azonban bizonyos kisértés is rejlik. Némelyek minden erejüket csak a saját boldogulásukra fordítják, alig törődnek másokkal, a közösség ügyes-bajos dolgaival. Az ilyen emberek persze | azt is elfelejtik, hogy ez a mai j élet, éppen mindannyiunk ön- j zetlen összefogása árán vált 5 gazdagabbá. Mindazt, ami ma j nálunk megtalálható, annak I köszönhetjük, hogy a megfe- ! szített munka közben nemcsak j önmagunkra gondoltunk, ha- | nem egész dolgozó népünk közös gyarapodására is. A mi j társadalmi rendünk legszebb szerkezeti sajátossága éppen az, hogy az önérdek és a közösség érdeke nagyon is megegyezik. S ha ezt most elfelejtenénk, annak nemcsak a társadalom, hanem az egyén is kárát látná. Ahol ilyesmi tapasztalható, ott a közvéleményé a szó. Az egészséges, kritikus közvéleményé, amely mindig szót emel, ha valami nincsen rendben. A mi társadalmunk emberére nagy feladatok várnak és szép terveinket csak egymást segítve tudjuk megvalósítani. A közöny tehát nem a mi kenyerünk. Megvívni vele fontos önérdek és a közösség érdeke is. Kékesdi Gyula 1964-—65 ! Szombat délelőtt az Ipar- művészeti Vállalat a Duna Szálló halijában bemutatta őszi-téli divatkollekcióját. A bemutatón a sportos, egyszerű vonalak uralkodtak. A modelleket szőrmével, műbőrrel vagy tüllel díszítették. A szoknyák vonala egyenes, a derékbőségnek megfelelő bőséggel takarják a térdet. Újra divat a pelerin. Az idén még nagyobb tért hódított a szőrméből készült kucsma és a sok színű, pom- ponos kötött sapka. A magas tűsarkú cipőt csak este viselik. Annál népszeEGY AMERIKAI A „MAGYAR RAJNA“ VÖLGYÉBEN Ügy adódott, hogy a minap egy amerikai idegenforgalmi szakértő társaságában jártam be a Dunakanyart. Külföldi szemével nézni hazánk ez ékességét, bizony nem mindennapos élmény.1 Hát még ha a,v vendég „szakmabeli”, a k> "Honolulutól Miamin át a Kanári-szigetekig jól ismeri a nagyvilág turistaparadicsomait. Mrs. Ester Őzikének, a chicagói The E. F. MacDonald Travel Company üzletkötő hölgyének nagyon tetszett, amit Szentendrétől Dobogókőig látott. Ez persze nem gátolta meg néhány — hely- lyel-közzel csípős — kritikai megjegyzésben. Szentendre . háromszögletű, tündéri kis romantikus terén álltunk meg először. Az amerikai hölgyet az egymásnak támaszkodó színes házacskák a rajtuk fityegő kovácsoltvas céh-jel vényekkel szempillantás alatt elbűvölték: —. Igen, igen, ilyen nálunk sehol nincs, ez kell az amerikainak, ezt adják méregdrágán az olaszok, spanyolok! — mondta, egyáltalán nem leplezve elragadtatását. Egy-null tehát Szentendre javára. Viszont a kérdések kérdése már magában a felkiáltásban benne volt: az olaszok, spanyolok méregdrágán adják, mennyiért adjuk mi, Szentendrén? Erről először a Cseresznyés utcai turistaházban tájékozódtunk. Miközben erkélyéről végignéztünk a Pap-sziget kies pompája felett a túlsó Duna- part távoli szépségeire, a gödöllői felföldre, az árak újabb meglepetéssel szolgáltak. Mrs. Czike alig akart hinni a fülének: a szállás egy napra ebben, a pazar villában 12—28 forint. Ez ugyan közös szállás, de még akkor is, 1 dollár 20 cent körül van mindössze! A szám gyorsan bekerül a hölgy noteszébe. Nem rosszabb a kép a Papszigeti campingben sem. Bár a szezonnak már vége, a táborban mér sem sátrak, sem vendégek, de a víkendházak- ból, a tusolókból, a mellék- helyiségekből és persze Má- nyai Lóránt gondnok adataiból sok mindent megtudunk. Először is szokatlan, de egy tengerentúli számára rendkívül előnyös, hogy a camping sátrakkal is fel van szerelve. — Amerikában ezt nem ismerik. Ott mindenki maga viszi a sátrát — magyarázta a hölgy. — És milyenek az árak itt? — Az idén száznyolc forint volt a négyszemélyes ház, akár kis szoba, akár nagy szoba jutott a vendégnek. Ezt jövőre megváltoztatjuk, akár a bérelhető sátrak árát, amit mérsékelnek majd. Ha valaki azonban magával hozza a saját sátrát, az csupán hét forintot fizet a sátorhelyért — így a gondnok. Vendégünknek megnyerte tetszését a tisztaság is, de azért nem állhatta meg szó nélkül többi magyarországi tapasztalatait. — Ezek a higiéniai helyiségek kitűnőek, s ez igen fon- i tos — magyarázta nagy nyomatúkkal. — Az amerikai felfogás szerint inkább legyen a hely valamivel drágább, de a mellékhelyiségek tisztasága éjjel-nappal kifogástalan legyen. Azért említem ezt, mert bizony találkoztam itt, az országban néhány előkelő helyen a mellékhelyiségekben olyan állapotokkal, hogy azok után a mi utazási irodánk oda soha nem engedné egyetlen turistáját sem ... A camping tehát megméretett és alkalmasnak találtatott. De vajon van-e iránta érdeklődés külföldön is? — ez volt Mrs. Czilke következő kérdése. Válasz helyett álljon itt egy kis kimutatás arról, Hogy ezen a nyáron honnan és hányán töltötték itt a szabadságukat. Franciaországból 61, Angliából 28, Nyugat-Németországból 38, Ausztriából 9, Svédországból 2, Svájcból 3, Dániából 2, Belgiumból 5, Hollandiából 15, Indiából 5, s még az Egyesült Államokból is nyaralt itt 6 vendég, nem is beszélve a 112 lengyelről és a 4600 szlovák és cseh vendégről. Jó reklám ez és jó érv a Dunakanyar első állomása javára. A következő állomás a Vöröskő étterem volt. A berendezés, a zenekar, a hangulat — first classe! — vélte a vendég hölgy. De azután a kiszolgálás már nem ragadtatta el ennyire. A fiatal, elegáns, jó fellépésű és lenyűgözően udvarias pincér valóban gráciával hozta tudomásunkra, hogy étlappal sajnos nem szolgálhat, amint olajban sütött bécsiszelettel sem, mert „nincs arra idő a konyhában”. A hölgy, az olajos konyhához szokott, ezért — máris mentünk tovább. így aztán, ha a Vöröskő étterem príma főztjét nem is állt módjában megkóstolni, de legalább hamarabb értünk Visegrádra, s onnan egyenest fel a Fellegvárba. A káprázatos kilátástól az igazán sok szépet látott hölgynek elállt a szava, — Ez hihetetlen, ez csodás, akár a Rajna völgye! — sóhajtott fel végre —, s ezt maguk titokban tartják? Még soha nem hallottunk róla! S mindez Budapesttől félszáz kilométerre! S máris kattogni kezdett színes-filmes fényképezőgépe, hogy otthon további érvekkel állhasson elő a magyar tájak mellett, a kanyargós szerpentin építése, a jobbról balról felvillanó színes fények, a ven- déghivogató reklámok mindmind a Dunakanyar melett szóltak. Amint kocsink tova száguldott a folyam partjával együtt kacskaringózó betonon, újabb és újabb szépségeit tárva fel a magyar „Rajna völgyének”, nem volt kétséges már, hogy a távolról jött idegenforgalmi szakértő ilyen gondolatokat forgatott fejében: új, nagyszerű felfedezésre tett szert. Olyanra, amivel lehet, kezdeni valamit, ami üzletet és sikert hoz a cégnek. Fenn Dobogókőn a magyar újságírót is meglepetés fogadta. S mindenkinek megle! petés az, aki mostanában nem járt odafönt: a túristaház mögött, a Dunazúgra kiugró szik- ! la tetején végre ott magasodik ! a kilátótorony. A torony — huszonkét méter magas — most j ott áll, a Geodéziai és Kar- 1 tográfiai Intézet építette. Saj- j nos, csak ideiglenesen, pedig I nagyon jó lenne, ha ott marad- ] hatna. Hiszen ez a kilátás, amit innen élvezhetett amerikai vendégünk — mint ó maga mondotta — a norvég fjordck pazar pompáját idézi fel! S a túristaház? Kökény László gondnokkal Mrs. Czike csakhamar szót értett. S noha érdekes volt a vita kettejük között a Manhattán-coctail keverési módjáról, az olvasót talán mégis jobban érdekli, amit egy másik amerikai vendég, a híres Morgan- bankház egyik tagja írt a ház könyvébe ezen a nyáron: „Ki akarom fejezni jelenlegi nagy meglepetésünket a kitűnő kiszolgálás és étel felett. Végig utaztuk egész Európát, s ez volt a legkellemesebb fogadtatás. Köszönjük, búcsúzunk és visszatérünk. — M. H. Morgan, 349. South Linden, Dr. Beverly Hills, California, 23. july 1964.” A táj, a bor, a fogadtatás, s nem utolsósorban ez a bejegyzés megtette a magáét. Reméljük, remélhetjük, hogy Mrs. Czikét jövőre turistacsoport élén üdvözölhetjük a magyar „Rajna völgyében’. Firon András }A Ipák a szövetruha, bőr díszítéssel és övvel, a ruha anyagából készült kabáttal Kosztüm, kosztüm, kosztüm ... Kosztüm délelőttre, délutánra, estére, minden időre! Tweedből, bükiéből, puha szövetből szőrme gallérral és kézelővel, vagy műbőr díszítéssel. A nem túl hideg téli napokra is szőrmés kosztümöt ajánlanak a divattervezők, szőrkucsmával és puha bőrű, térdig érő csizmával. A kabátok leginkább tweedből és bükiéből készültek, szintén szőrme díszítéssel, rátett vagy különleges megoldású zsebekkel. Divat a ragián és a redin- got szabású. A délutáni ruhák puha szövetből, terylénből, yesterből készültek. Angolosak, vagy egyenes vonalúak, enyhén karcsúsított derékmegoldással és mindig hosszú ujjal. Gyöngy, horgolt díszítés, paszomány. Újra visszatért nagyanyáink divatjából a gyöngy-berakás a kivágásban, a horgolt rózsadíszítés és a paszomány. Nincsenek sima nyakú ruhák; mindegyiken megtalálható a három díszítés egyike. Este főleg szűk kisestélyit hordanak. Divat a bársony és a düsesz. Á ruhák mélyen kivágottak, ellentétes színű tüll. köpennyel készültek: a kivágásban tüll rózsa vagy strassz díszít. Végül a frizura! Nem fiús, nem rövid! Fél hosszú, vagy a tarkón laza kontyba csavart. És nem tupirozott! (b. k.) Fekete—piros dolomit kockás sportkosztüm. A kabát eleje és háta fekete műbőr. Fekete kucsma és fekete, puha bőrű csizma egészíti ki az összeállítást Fekete—fehér egyenes vonalú tweed kabát Merészen kivágott, szürke bársony alkalmi ruha, gyöngy berakással Donna nevű tv-pizsama, mott kasmír anyagból, li bővülő nadrággal, elleni színű mellénnyel, a kis k paszpolozva (Foto: Gábor Viktc rűbbek az úgynevezett rogy- gyant sarkú cipők. Divatszínek: piros-fekete, fekete-fehér, barna-fekete, lila és a zöld.
