Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
2 ss^tMap 1964. OKTÓBER 4, VASÁRNAP Szőlő — vagonszámra ;uLiijiiüiiMnMBMin:^jju« • ■ : : & PILISI PARADICSOM Szedik a csemegeszőlőt a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola budakeszi telepén. Naponta egy-két vagon kerül nyugati exportra, de a bő termésből elegendő jut a hazai piacra is A válogatóban minden egyes fürtöt megvizsgálnak. Hibás fürt nem kerülhet a ládába (Foto: Gábor) J Harmincöt évvel ezelőtt, ^ 1929-ben kezdtek paradicso- ^ mot áruként termeszteni Pili- ^ sen. Akkor néhány szegényebb ^ gazda, akinek munkaereje í sok, földje pedig kevés volt, elhatározta, hogy szerencsét % próbál a paradicsommal. Szer- ^ zödést kötöttek a Budapesti ^Konzervgyárral és így kezdték ^ meg a szántóföldi paradicsom- í termesztést. f Eleinte csak kevesen, majd 'j a harmincas évek végére már ^ közel százan termesztettek pa- ^ radicsomot részben export, ^nagyrészt pedig tartósítási cél- í ra. A paradicsomtermesztés ? 1949-re érte el a virágkorát, ^ amikor olyan sokan termesz- ^ tették már egy-másfél holdon J ezt a növényt, hogy a helybeli í földművesszövetkezet három- í száz holdra köthetett 6zerző- ? dést. Ebben az évben liárom- $ millió forintot hagyott a falu- $ ban a paradicsomért a ME- | ZÖKER. ^ Hárommillió forint! Nagy pénz volt az akkor, s ráadásul jS azt jelentette, hogy tízezer fo- rint volt a faluban a paradi- csőm holdankénti hozama. í í Mit kapott régen a paradicsom ? á í Emellett a MEZÖKER más módon is igyekezett növelni a ^ paradicsomtermesztési bizton- ^ ságot és kedvet. Holdanként jj nyolcvan mázsa sertéstrágyát (i juttatott a termelőknek és gon- 6 doskodott az értékesítési árak J megbízhatóságáról is. A dol- gozó parasztok maguk is meg- v<f felelő mennyiségű istállótrá- ^ gyávái rendelkeztek, s mert a á sertéstrágya önmagában túl í; hideg, vegyíteni tudták ^ szarvasmarhatrágyával. Mun- 4 kaerejük is volt bőven, mert J abban az időben még nem ^ vonzott el annyi fiatalembert £ az ipar, mint manapság. ^ Nem csoda tehát, ha meg- í szerették a paradicsomter- f, mesztést Pilisen. Aki pedig ^szereti ezt a munkát és jó ^ szívvel végzi, meg is tanulja. j, Nincs is olyan csínja-bínja en- ^ nek a más földrészről szárma- j zó kultúrának, amelyet Pili- f sen ne ismernének. A palántáéi nevelés, ültetés, a növényápo- j! lás, a szüretelés, válogatás, ^ csomagolás legjobb módsze- í reit ismerték meg, alakították V • Hogyan lett a sokból kevés • Hogyan lehet a kevésből sok • Idős és fiatal szakember véleménye V»\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\Vk\\^^ Füstölgő probléma A terület viszonylag nem nagy, mindössze 9000 négyzetkilométer. Lengyelország legkisebb vajdasága ez, a katowicei vajdaság. Az ország iparának a szíve dobog itt, évenként 100 millió tonna szenet adnak itt felszínre, azaz két és félszer többet, mint az egész szocialista tábor valamennyi országában együttesen — a Szovjetunió kivételével. — Évenként 4,5 millió tonna nyersacélt, 11 ezer szerszámgépet állítanak itt elő ... Ezen a kicsiny földterületen 3,5 millió ember él és dolgozik: 385 ember egy négyzetkilométeren. A terület beépítettsége csaknem százszázalékos. A tetőkön mintegy 300 ezer televíziós antenna. A gépjárművel közlekedő turista nehezen állapítja meg, hogy hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik helység. A külvárosok felé .egyre terebélyesedő városok, az egymásba épülő, ölelkező települések, Katowice, Bytom, Zabrze, Ruda, Slaska, Sosnowiec, Gliwice ma már egyetlen óriási városnak tekinthető. Alacsony épületeket nem szabad emelni a területen, toronyházak szökkennek a magasba. Az utcák, országutak, vasútvonalak, mellékvágányok, rakodók és viaduktok finom mozaikja ékeskedik az egész vajdaságban. A még be nem épített területek irányában 'két szinten is tart a hódítás: építkeznek a föld felszínén, építkeznek a föld alatt, újabb és újabb tárnák nyílnak. Házak, lakótelepek — a gyárkémények, kohók, fúrótornyok ezrei szöknek az ég felé, no meg a hatalmas, piramis szerű, ércfekete meddőhányók. Igen. éppen a meddőhányókról szeretnék szólni. Itt, ahol minden négyzetméter föld aranyat ér, szemet maró, füstölgő, haszontalan palahegyek terpeszkednek mindenfelé. Mitörténjék ezekkel a hegyekkel? Hogyan lehetne leküzdeni az állandóan növekvő meddőhányókat, amelyek számára már nincs hely? Jubileumi év A meddőhányók hasznosítására alakult lengyel—magyar társaság, a Haldex éppen ebben az esztendőben ünnepli fennállásának, működésének ötödik évfordulóját. A meddőhányókon felgyülemlett sziklás kőzettől, palától a magyar tudósok által kidolgozott technológia szerint választják el a teljes értékű szenet. E módszernek köszönhető, hogy Magyarország naponta 650 tonna kőszenet kap, míg Lengyelország az építő- és a kerámia- iparban hasznosítható zúzott palát és egyéb zúzalékot, amelyet nagyszerűen fel lehet használni az aknafolyosókban, a járatokban, ahol már nincs termelés. A felhasznált meddőhányók rendkívül nagy ajándéka még a felszabadult földterületek... A Haldex működése kezdetben igazán nem látszott valami idillikusnak. Az első két esztendő erőfeszítései, a Lengyelországban ismeretlen módszer bevezetése, az új technológia eredményes alkalmazása céljából történő előkészület egyes üzemekben 1,3 millió zloty veszteséget eredményezett. Az aggályos- kodók már ki is mondták a végső szót: gyorsan bekövetkező kudarc az egész vonalon. Mindazonáltal a magyar és a lengyel mérnökök egyesült erővel feszültek neki munkának, a munkások vállalták az áldozatos feladatot és kudarc helyett olyan radikális változás állott be, amely évi 3,5 millió zloty hasznot jelentett. Sőt, mi több, kitűnt, hogy a meddőhányókból nyert szén olcsóbb, mint a bányából felhozott kőszén. És még egy fontos körülmény: egy év múlva a Haldex által előállított szén napi 900 tonna mennyiségre emelkedik és néhány év leteltével pedig 1300 tonna lesz az eredmény. Miért ne lehetne több ? Ám a sziléziai ipari közgazdász-szaktekintélyek nem óhajtanak babérjaikon pihenni. Továbbra is elégedetlenek. Szén ... van. Még hozzá olcsó. A magyarokkal folytatott együttműködés nagyon jó. (Mint a jelek is mutatják, a , .lengyel—magyar két jó barát, együtt harcol s isz- sza bórát” közmondás nemcsak a kardra és a kupára vonatkozik, hanem ... a meddőhányókra is.) De ... De még a legegyszerűbb számvetés is bebizonyítja, hogy még a maximális termelési kapacitás sem teszi lehetővé a szakadatlanul füstölgő meddőhegyek feldolgozását, felszámolását. Még a legfrissebbekkel sem tud megbirkózni a Haldex . Évenként 20 millió tonnával nőnek a füstölgő hegyek. A régi „tartalék” mintegy 500 millió tonna. Sok-sok „Hal- dex”-re lenne szükség, hogy meg lehessen oldani az „égető” feladatot. A magyaroknak is hasznukra válnék egy „Multi-Haldex” vállalat, hiszen Magyarország tudna mit kezdeni a nagyobb mennyiségű kőszénnel... Igen. Mindössze egy lengyel —magyar „Haldex” működik. Felmerül a kérdés: miért ne lehetne több? Szilézia szakembereit ez a gondolat foglalkoztatja: miért ne lehetne több „Haldex”? Andrzej Mozolowski ki és alkalmazták a pilisi gazdák. És most mi a helyzet? Kovács Pali bácsi, a pilist Vj Elet Tsz kertészeti brigádvezetője maga is paradicsomtermesztő gazda volt régen. Általában egy holdon termesztette ezt a növényt és nemigen adta kétszáz-kétszázötven mázsán alul a termést. Most nagyobb területen hasznosíthatná a több évtizedes termelési tapasztalatait, de egy kissé csáléra áll a kedve. Legfőképpen amiatt szomorkodik, hogy a nagyüzemi gazdálkodáshoz fűzött remények a paradicsomnál nem váltak be. Summa-summárum az egykori háromszáz holdról százhatvanra csökkent a paradicsom területe. Ez még csak hagyj án, de hogyan csökkent az átlagtermés, meg az átlagjövedelem! Az idén például nyolcvan mázsás holdankénti termést terveztek, de éppen, hogy csak meglett a negyven. Igaz, rendkívüli természeti csapás is érte a tsz-t, s negyven mázsát megtérít holdanként az Állami Biztosító, de ez is elég sovány vigasz, mert csak nyolcvan fillért fizet a meg nem termett paradicsom kilójáért. összesen hatszáznegyven ezer forint bevételt terveztek a nyolcvan hold paradicsomból, s csak ötszázötvenezer lett a kártérítéssel együtt. így tehát 6870 forint a holdankénti bevétel. Mindert megmagyarázhatja-e a természeti csapás? — Azt éppen nem mondhatnám! — véli Pali bácsi. — A baj az, hogy csökkent a termőterület és alacsony a termésátlag. Ennek pedig két oka van. Az egyik a munkaerőhiány, a másik a gyenge talajerő állapot. Most olyan kevés állatunk van, hogy nem jut elég trágya a földekre, igy a paradicsomtermesztéshez sem. A régi paradicsomtermesztők pedig kiöregedtek, megfogyatkoztak, s nincs aki megművelje a földet. — Nem segíthetne a műtrágyázás és a gépesítés? — Segíteni segít is, de keveset. A paradicsomnak szervesanyagra is jócskán szüksége van, a gép pedig kevés. Meg kell mondanom azonban, hogy ami gépünk van, az viszont jól bevált, mert például a palántázást már nem is-engedném kézzel végezni. Mit lehet tenni ? A falu másik szövetkezeti gazdaságában fiatalember a kertészeti brigádvezető. Cset- neki János energikus, mozgékony ember és a jövőbe tekint. Szerinte van mód a fejlődésre, mert nemcsak a mát nézi, hanem a holnapot is. Lelkesen ecseteli a növénytermesztésben rejlő lehetőségeket és különösen a K—42 X K—Törpe heterózis hatást dicséri. Míg Pali bácsi abban látja a termőterület megduplázhatóságának a lehetőségét, hogy kizárólag a konzerviparral szerződjenek, addig Csetneki János minőségi termelést javasol. Náluk is nyolcvan hold paradicsomot termesztettek az idén, de nyolcezer forint lett a holdankénti haszon. Igaz, ez sem túl sok, de Csetneki szerint az a baj csupán, hogy az említett fajtát nem az egész területen termesztették. Másrészt a munkadíjazási forma megváltoztatását is javasolja, amely ugyancsak a több és jobb paradicsom termelésére ösztönöz majd. Van lehetőség a gépesítés fokozására is, meg a jobb növény- védelemre, ha ikersorosan ültetik ki majd a palántát. Végül nagy lehetőséget lát a szedési, válogatási és csomagolási "munkánál a futószalag rendszerben, amikor mindenki azt végzi, amihez a legjobban ért. Nem akarjuk eldönteni, hogy a kettő közül melyik az üdvözítő recept. Lehet, hogy az egyikben ez, a másikban pedig az válik be, vagy meg kell vizsgálni, hogy esetleg kombinálják az export- és a konzerváru-termelést. Ezt legjobban a helyi emberek érthetik. Egy dolog azonban biztos: jelenleg kevés paradicsomot termesztenek Pilisen, tehát többet kell termeszteni. Közeledik az esős, hideg időszak, lassan leszoirul a jószág a legelőről. Minthogy a takarmányutánpótlás hosszú hónapokra szünetel, állattenyésztő és állattartó közös gazdaságaink túlnyomó része a tavalyinál is több gonddal készül az állomány áttelelte- tésére. Megyénkben a legutóbbi felmérés és termésbecslés alapján — egyes területeket kivéve — általában kielégítő a széna, lédús takarmány és az alomszalmakészlet. Nem így az abrak, amiből a múlt esztendeinél is nagyobb mennyiség hiányzik. Az aszály miatt csökkentek a terméshozamok, többhelyütt csökkent a tenmésterület — ugyanakkor az állatállomány növekedett. Mindez fokozott óvatosságra, előrelátásra kell, hogy intse termelőszövetkezeteinket. Kisebb az abraktermés, csekélyebb a központi készlet. A közös gazdaságok így hát elsősorban a saját erőforrásaikra kell hogy támaszkodjanak. Nehéz tél ígérkezik, s a nputatkozó takarmányhiányt csak úgy lehet megoldani, ha már most, haladéktalanul körülnéznek a tsz-ek vezetői, mivel és miként gyarapíthatják a szűkös készleteket. Erre pedig sokféle lehetőség kínálkozik. Például: jónéhány termelőszövetkezetben a tagok jelentékeny része nem tart háztáji állatot. Egyezzenek meg a vezetők az ilyen gazdákkal, hogy a mostoha takarmányhelyzetre való tekintettel — közös érdekről van szó — ne természetben vegyék ki takarmányjárandóságukat, hanem készpénzben. Az állam, a szükségletnek megfelelően, külön hitelt biztosít most a tsz-eknek takarmányvásárlásra. Használják ki a gazdaságok a kedvező alkalmat, vásárolják fel tagjaik felesleges abrakkészletét — és nézzenek körül a szomszédos tsz-ben, vagy faluban, a járásban, sőt, ha kell, « megye határain túl is. Most még — törés idején — olcsóbban és könnyebben lehet kukoricát, de más egyéb takarmányféleséget is vásárolni. Sok más lehetősége is kínálkozik a készletek pótlásának, gyarapításának, ésszerűbb felhasználásának. A lucernaliszt például szarvas- marháknál az abrakszükséglet huszonöt százalékát, sertésnél tizenöt, míg a baromfiaknál az abraktakarmány 2—3 százalékát pótolja. Az idén általában bő lucernatermést takaríthattak be a közös gazdaságok, jut hát belőle őrlésre, lisztnek is. Az sem mellékes, hogy egyes állatfajok és fajták milyen állapotban kapják az abrakot. Szarvasmarha és ló részére csak zúzzuk a szemestakarmányt, a baromfi inkább dercés, míg a sertés, lisztőrlemény formájában hasznosítja a leggazdaságosabban az abrakot. A felesleges vető- vagy étkezési burgonya szintén kiváló abrakpótlószer Iahet. A sérült vagy romlásra hajlamos krumplit már most ajánlatos felhasználni. Juhok, sertések és más növendékállatok a betakarítás idején sok takarmánypótló hulladékot szedhetnek fel kint a burgonya-, répa- és kukoricaföldeGyumölcsritkitas vegyszerrel !' A Duna—Tisza közi Mező- | gazdasági Kísérleti Intézet ceglédi telepén kísérleteket folytatnak a vegyszeres gyü- möicsriíikítás nagyüzemi módszereinek kidolgozására. A harmadik éve tartó tudományos munkát az idén értékelték először. Annak érdekében, hogy csak annyi termés maradjon a fán, amennyi egyenletesen beérik, sziromhullás után, többszöri ismétléssel, különböző higítású hormonoldatokkal permetezték be az alma-, szilva-, kajszi- és őszibarackfákat, amelyekről a kezelés hatására a kevésbé élet- ' képes gyiimölcsképzödmények 1 lehullottak. Az eddigi tapasztalatok szerint a módszer kitűnően alkalmazható. ken. Gazdag tartalékot kínálnak az ij>ari, vágóhídi, éttermi melléktermékek is, A cukor gyári répáiéj, a melasz, vagy az üzemi moslék —, hogy csák néhányat említsünk — mind, mind értékes kiegészí- tője lehet az abrakíakarmá- nyozásnak. Napjaink feladata, hogy a másodnövények silózását minél körültekintőbben végezzék el, vagy a kukoricaszárat a töréssel egyidőben letakarítsak. Csák a szükséglet kielégítése után szabad a felesleges szárat elégetni. Rendkívül sok múlik azon, hogy a meglevő, télire szánt takarmányt hogyan használják fel a közös gazdaságok. Már most indokait selejtezni az állatállományt — s a kivágásra szánt egyedeket minél hamarabb vágóra küldeni. Aztán valamennyi takarmányféleséget — a szálast is — az egyes állatfajok igénye szerint, gondosan porciózva, mérlegelve adagolni. Elsősorban a munkát végző, termelő állatok részesüljenek az abraktakarmányból. A kimért darát vagy szemet ne csak a kiadásnál, de közvetlenül az etetés előtt is mérni kell. Takarmányt csak szállítójegy- gyel szállítsanak a fogatosok, fontos, hogy a raktár mindig lakat alatt legyen, meg ne dézsmálhassák a készletet. Sok takarmány vész kárba az etetőberendezések tökéletlensége miatt. Rendibe kell hát hozni még a tél .beállta előtt a vályúkat és etetőrekeszeket, itatókat. A feletetésre kerülő takarmány akkor értékesül megfelelőképpen, ha az állat kellő hőmérsékletű és tiszta vizet kap hozzá. Régi igazság, hogy a legdrágább fűtőanyag a takarmány. Márpedig, ahol az istálló hideg, huzatos, ott a jószág több kalóriát, , értékesebb takarmányt fogyaszt. A gazdaságos átte- 1 éltetés nélkülözhetetlen feltétele az ólak, istállók és más állatférőhelyek téliesítése. Ennek is most van itt a legfőbb ideje. % Amilyen fontos a takarmány készlet biztosítása, pótlása, a szakszerű felhasználás és a meleg állatférőhelyek megteremtése, legalább olyan lelkiismeretesein kell óvni a takairmánykészleteket. A szénakazlakat — mielőtt az eső beköszöntene — gondosan le kell fedni, ugyanígy felül kell vizsgálni a szalmakazlat, száraz helyet biztosítani a szemestakarmánynak. Végül pedig csak ott lesz eredményes a gondos porciózás, a takar- mánynorma ésszerű alkalmazása, ahol a több munkával járó állatgondozást anyagilag is megbecsüli, ösztönzi a vezetőség. Ne zárkózzanak el a tsz-ek, jutalmazzák, premizálják jó állattenyésztőiket,, gondozóikat. Gondjainkat még sokasítja a közelgő tél, de nem maradnak magukra a közös gazdaságok. A megyei pártbizottság és a megyei tanács megkülönböztetett figyelemmel kíséri az állatállomány áttelelteté- sét. És ha a párt és az állam segítő szándéka a termelőszövetkezetek öntevékenységével, tenni akarásával párosul, akkor az idei telet — még a nehézségek ellenére is — károsodás nélkül vészeli át a jószág. Súlyán Pál Nagymiklós István Napirenden: az áttcleltetés
