Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-29 / 254. szám

Disznótoros, borkóstoló és Elő Ceglédi Hírlap a vendéglátóipari jubileumi napokon A ceglédi vendéglátóipar n város 600 éves . évfordulója alkalmából jubileumi' napokat rendez. A kiállítással és sok műsorral összekötött ven­déglátóipari rendezvények cél­ja az, hogy megismertesse a város lakosságát a változatos, a sablontól eltérő cukrász- és büfékészítményekkel. Nemcsak egy üzletre kor­látozódik ez a rendezvény- sorozat, mert például a 70. számú bisztróban cukrászati kiállítás, az alkoholmentes büfében hidegétel-bemutató, a Kossuth Étteremben borkós­toló, a Magyar Étteremben disznótoros bemutató várja a vendégeket. A jubileumi na­pok műsorából kiemelkedik a pincér-futóverseny, a tánc­zenei est, valamint az Élő Ceglédi Hírlap bemutatkozá­sa. A Vendéglátóipari Vállalat nagy igyekezettel készül a vendéglátóipar seregszemléjé­re. K. M. CEGLÉDI BETEGSÉG? HOZZÁSZÓLÁS: SENKI NEM Olvastam a Ceglédi Hírlap múltkori számában a váro­sunkban tapasztalható visz- szahúzódásról, passzivitásról írt vitaindító cikket. Úgy érzem, a cikk írójának lé­nyegében igaza van. írásá­ról mostanában azonban többfelé szó esett, s bi­zony akadtak hangok, ame­lyek ugyancsak furcsa ma­gyarázattal igyekeztek szol­gálni a ceglédi értelmisé­giek kifogásolt passzivitásá­ra. Úgy mondják egyesek, hogy „senki nem lehet próféta a saját hazájában”. S ezzel már meg is teremtették a testhez álló magyarázatot, amely mögé kényelmesen elbújhat, aki a közösség szellemi fel- emelkedésén munkálkodni rest. Nos, valóban, lehetünk pró­féták, vagy nem lehetünk próféták saját hazánkban? A válasz nem ilyen egy­szerű. Különösen azért nem, mert ha próféták kevesen is vannak, kritikusok annál többen! Méghozzá nem épí- t ő kritikusok, hanem sok­szor élesen vágó-bántó kri­tikusok, akik a szellemi élet '■ügybuzgó, lelkes híveivel hadakoznak, ahelyett, hogy a „nagy kapuk” és a „magas kerítések” mögül segítenék kicsalogatni az embereket. Tény és való, hogy vá- rosunkbap a szellemi élet — némi kivételtől eltekintve — egyhelyben topog. Ezt a ki­vételt is csupán mindig ugyanaz a húsz­harminc ember képviseli. És mi van a szellemi élet­tel? Az elsikkad valahol a türelmetlen próféták és a gunyoros kritikusok között. Én amellett vagyok, hogy lehetünk szülőföldünk „prófé­tái”, vagy ha úgy tetszik — apostolai. Előbb azonban le kell számolnunk a „miért éppen én?”, „én nem akarok PRÓFÉTA? szerepelni” védőpajzsok pa- tetikus álszerénységével. Úgy érzem, itt nem arról van szó, hogy X. vagy Y. sze­rénységből húzódik vissza a város szellemi életéért, fel- emelkedéséért vívott harc katonái közül, hanem egy­szerűen tunyaságból és gyá­vaságból. Ehhez a kényelmes állásponthoz segíti őket még hozzá egyes cinikus „kriti­kusok” mindent pocskon­diázó ajkbiggyesztés-sorozata. így állunk a próféták vo­nalán. Van azonban itt más hiba is. Valahogy úgy tű­nik: a passzivitás jelentős okát ott kell keresnünk, hogy városunkban rétegekre hul­lott az értelmiség. Úgy fest a dolog, hogy van nálunk külön orvos-társadalom, kü­lön pedagógus-világ, vannak külön mérnökök, ismét kü­lön közgazdászok stb. Véle­ményem szerint az értelmiségi klub ezért bukott meg. Miközben a városkép — fi­zikailag — lassanként már átalakul, hétről hétre, hó­napról hónapra dőlnek le a „klasszikus” nagy kapuk, s a mo,gas kerítések, újabbak emelkednek, most már nem fából és kőből, hanem, meg­foghatatlanul, egyes társadal­mi rétegek körül, esetleg gépkocsi formájában, amely oly gyorsan elröpíti tulaj­donosát más városokba, Pest­re, ha az szórakozás után vá­gyik. Mi hát a megoldás? Sze­rintem egyetlen egy út jár­ható. Éspedig az, hogy ki­lépve a passzivitásból, olyan érdekes, nyílt és pezsgő szel­lemi életet teremtünk itt­hon, amely a legszélesebb körű igényeket kielégíti. Eh­hez elsősorban mégis csak a „próféták” társadalmi össze­fogását proponálnám. Takács András (Cegléd) A szerkesztőség postájából: Kié az ötórai tea ? Tisztelt Szerkesztőség! A múltkoriban olvastam az újságban, a „Be jó kedve van, Benő bácsi!” cím alatt a kö­vetkezőket: „Igen, jó kedvemben va­gyok. Vasárnap délután be­mentem a Kossuth Étterembe. Csodálatos módon a helyiség­ben csupa fiatalok tartózkod­tak. Rögtön érdeklődtem hiva­talos személytől, aki felvilá­gosított, hogy ezt az ötórai teát a fiatalok részére rende­zik, már három esztendeje. Mégpedig azoknak a fiatalok­nak részére, akik tanulnak, vagy túl fiatalok ahhoz, hogy az esti szórakozóhelyeket láto­gassák .. Hát én meg azt szeretném megírni erről, hogy közben a Kossuth gimnázium igazgató­ja megtiltotta a diákoknak mindazon nyilvános helyek látogatását, ahol szeszes italt mérnek. Természetesen ide tartozik az ötórai tea is, hi­szen a Kossuth Étteremben egyébként szeszes ital is kap­ható. Pedig ezeket az ötórai teákat állítólag éppen a mi kedvünkért rendezik. Azt szeretnénk, ha a gimná­zium tanári kara kissé megér­tőbb lenne velünk szemben, akik szeretnénk kellemesen eltölteni vasárnap délután­jainkat, esetleg éppen tánco­lással, s engedélyeznék szá­munkra az ötórai teák látoga­tását. Tisztelettel egy diáklány (teljes aláírással) VIII. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM 1864. OKTÓBER 29, CSÜTÖRTÖK ÚJABB 200 LAKAS! A Rákóczi úton, a Tejbolt szomszédságában gépek zú­gásától hangos a környék. Megkezdték annak az épület­nek a bontását, amelynek he­lyén az új lakótelep első há­zát emelik majd. Dömperek hordják a földet és a föld­markoló nyomán készül az alap. Itt jövőre újabb 200 lakásba költöznek ceglédiek. Makói hagyma, szabolcsi alma Cegléden Tárolás sátorban - Mit csinál hatvanöt asszony és leány ? Az Alkotmány Tsz almája nem exportképes Jól jött volna az a 16 millió, amiből Nagykőrösön építkeznek — Exportra a dánszentmik- lósi Micsurin Termelőszövet­kezet az idén százharminc va­gon almát termelt. — Befejezték a cukorrépa szedését és vele együtt a szü­retet is a Petőfi Termelőszö­vetkezetben. Szorgalmas munka folyik a ceglédi MÉK-telepen. Lányok, asszonyok válogatják a hagy­mát, tehergépkocsik érkeznek és távoznak, üresen és tele áru­val. A MÉK emberei vajon hogyan látják a város téli el­látását? — Ha akad is olykor prob­léma, TUBI-TUBICAM Nagy sikere volt vasárnap az immár hagyományos ga­lambkiállításnak és vásárnak a volt Vasutas Kulturott- honban. Több százan gyönyörködtek a nap folyamán a szebbnél szebb galambokban, s közülük igen sok új gaz- - •. ■ dán».»«- talált - ­A helyiiparban napok alatt kiküldik a nyugdíj határozatot A napokban tájértekezletet tartott a szakszervezet a Ci­pőipari Vállalatnál a nyug­díjelőkészítő albizottságok részére. A tájértekezleten megjelent Vágási Sándor, a HVDSZ társadalombizto­sítási tanácsának felelőse. Be­vezető szavaival méltatta a nyugdíjelőkészítő albizottsá­gok munkáját. Ezután Mányai Lajosnénak, a nyugdíjcsoport előadójának tartalmas előadá­sa hangzott el, a Nyugdíjelő- készitéstől a határozathozata­lig címmel. Elmondotta többek között, hogy a jól előkészített ügyek beérkezése után szinte napok alatt elküldik a nyugdíjhatá­rozatot az érdekelt félnek. Hangsúlyozta, hogy ez nem­csak egyéni, hanem politikai, társadalmi érdek is. A részletes beszámoló után, a hallgatók elmondták, hogy örülnek az ilyenfajta segítség­nek. Javasolták, hogy a töb­bi szakszervezet is tartson ha­sonló tájértekezletet. Végezetül Vágási Sándor hangsúlyozta, hogy ezután jobb lesz a nyugdíjelőkészítés a HVDSZ-hez tartozó ki­fizető helyeken. Takács András — Büntetés. Farkas Béla (Abony, Mártírok útja 21.) it­tasan vezette motorkerékpár­ját. Kétszáz forint pénzbír­sággal sújtották. remélhetőleg nem lesz baj a lakosság ellátásával. Már hetekkel ezelőtt megkezd­tük a burgonya és a különbö­ző zöldségfélék tárolását. Ez a munka még nem fejeződött be. Szabadtéri tárolóinkban gyűlik a burgonya, zöldség és káposzta. Sajnos, ez utóbbiból eddig keveset kaptunk, de re­mélhetőleg biztosítani tudjuk majd a szükségleteket. — Hatvanöt asszony és lány most a makói hagyma feldol­gozásával van elfoglalva. Ti­zenkét vagon hagymát kap­tunk Makó környékéről, ezt ötféle méretre válogatjuk és ötkilogrammos zsákokba cso­magolva szállítjuk Nyugat-Né- metországba. A tárolásával baj volt, szerencse, hogy idejében sikerült befejeznünk az elszállítást. Ugyanis — miután helyünk nagyon kevés van — az udva­ron sátrakban halmoztuk fel a hagymát. Hirtelen jött az eső és ha nem igyekeztünk volna, kárt szenved a szép hagyma. — A hét végére nagyobb szállítmány almát várunk Szabolcsból. Ott nem győzik vele a munkát, mi készítjük elő az exportra. A tervek sze­rint harmincöt vagon érkezik ebből a gyümölcsből. — Milyen a MÉK kapcsola­ta a termelőszövetkezetekkel? — Aránylag jónak mondha­tó, ha egyes tsz-ek nem is teljesítik a szerződésben vál­lalt kötelezettségeiket. A Ceglédi Petőfi például tizen­öt és fél vagon burgonya szál­lítására kötött szerződést, de eddig csak nyolcvan mázsát adott le. Munkaerőhiányra hi­vatkoznak, állítólag nincs, aki felszedje. Pedig ha kötbért kellene fizetniök, az érzékenyen érintené a közös gazda­ságot. Az Alkotmány Tsz-nek is kel­lett volna almát szállítania. Sajnos, nem tud eleget tenni kötelezettségének, mert az al­májuk nem exportképes. Vi­szont nagyon elégedettek va­gyunk a Vörös Csillag és a Dózsa Népe Termelőszövetke­zettel. Nemcsak a határidőket tartották be, hanem gyönyörű, exportképes almákat vagon szám hoztak telepünkre. — Sajnos, sok a gondunk a szállítással. A szerződés sze­rint, ha a tsz külön nem vál­lalja, a huszonöt mázsán fe­lüli mennyiségeket, nekünk kell behoznunk a tsz-ből. Kocsink viszont rendkívül kevés van és a Ceglédi TEFU nem is tud többet biztosítani. Napi hat­nyolc gépkocsit foglalkozta­tunk, de nem egyszer tíz- tizenkettö is kevés lenne. Saj­nos, a gépkocsik műszaki ál­lapota sem a legjobb. — Az előbb a tárolási prob­lémákról beszélgettünk ... — Sajnos, a mostani tele­pünkön nincs mód újabb épít­kezésre. A város rendezési terve nem engedi meg, hogy itt építkezzünk. A ta­vasszal a vállalat adott- volna tizenhat millió forintot, de miután az illetékesekkel nem sikerült megegyezni az építke­zés helyében, a pénzből Nagy­kőrösön építenek. Pedig na­gyon kellett volna az a tizen­hatmilliós, teljesen gépesített korszerű raktár ... (Opauszky) Népszerű, de fejlesszük tovább! Hozzászólás az üzemi labdarúgó-bajnoksághoz Sok szó esett már a város­ban folyó üzemi labdarúgó­bajnokságról. Arról, hogy an­nak megrendezése hagyomá­nyos Cegléden, s ennek a nép­szerű sportágnak tovább szé­lesíti szurkolótáborát. A Ceg­lédi Hírlap vasárnapi számá­ban az idei bajnokságról és a helyezésekről számoltak be. Szerintem ez feltétlen helyes volt, de szólni kellett volna az üzemi bojnokság körüli problémákról is, a jövőre nézve, okulás végett. Az egyik ilyen probléma, A zene és a gyerekek szerelmesei ,Szülővárosom zenei műveltségét szolgálom“ mondja a fiatal tanárnő A ceglédi Erkel Ferenc ze­neiskolát a város határán túl is jól ismerik, mert a környe­ző községekben is több helyen folyik zeneoktatás a ceglédi zeneiskola tanárainak közre­működésével. Mind az iskola székhelyén, mind e kihelye­zett osztályokban sok növen­dékkel foglalkoznak. E népsze­rűség okai után kutatva, elő­ször a legilletékesebbhez, az iskola igazgatójához, Béres Károlyhoz fordultunk kérdé­sünkkel. — Miben látja a sikerek magyarázatát? — A sikerek fő oka az, hogy az iskola nevelői jól képzett, hivatásukat és a gyermekeket szerető pedagógusok, akik lel­kiismeretesen végzik munká­jukat — mondotta az igazga­tó. — Ezenkívül az iskolába a felvétel megfelelő képességi vizsgához van kötve, ami már eleve bizonyos nívót biztosít. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem azt a lel­kes munkát, amelyet a fiatal kollégáim végeznek. Közülük külön ki kell emelnem a ceg­lédi származású Zádor Emő­két és Dávid Sándort, akik igazán a szívüket adják a mun­kába, hogy szűkebb hazá­juk zenei műveltségét mi­nél magasabbra emeljék. ők valóban büszkeségei zene­iskolánknak. Már csak azért is, mert ebben az iskolában tették meg első lépéseiket azon a hosszú úton, mely végül is a tanári katedrához vezetett. Néhány percre felkerestük Zádor Emőkét. — Hogyan telt az első év? — A tanárképző elvégzése után, tavaly, főleg kezdő nö­vendékekkel foglalkoztam. Gyakorló évemet — úgy ér­zem — siker kísérte. Ezt az is bizonyítja, hogy az elmúlt évi huszonkét növendékkel szem­ben az idén harmincnégy nö­vendékem van — mondja a fiatal tanárnő. — Közülük né- hányan igen szépen haladnak. Ha Sztanyik Erzsiké így foly­tatja, néhány év múlva élvonal­beli zongoristává válhat. És ha Raksányi Ildikó jó ké­pessége kellő szorgalommal párosul, még sok örömünk le­het benne. De a többi növen­dékeimről is az a vélemé­nyem, hogy jó zenészekké vál­hatnak, kellő szorgalommal és kitartással. Arra a kérdésre, hogy van­nak-e a hangversenydobogó iránt táplált reményei, hatá­rozott nemmel válaszol és hozzáteszi, hogy már kisgyer­mek korában is mindig peda­gógus szeretett volna lenni. Később a gyermekek iránti szeretetével együtt nőtt benne a zene szeretete. Saját beval­lása szerint a hangversenydobogóért sem tudna a gyermektől megválni. — Az a vágyam, hogy szülő­városomban a zenei műveltsé­get szolgáljam — fejezi be ön­vallomását. Közben új növendékek ér­keznek, nem tartjuk fel to­vább. Dávid Sándort, a má­sik ceglédi származású zene­tanárt keressük, de nem kísé­ri szerencse fáradozásunkat. A fiatal pedagógus, aki két éve végezte a tanárképzőt és in­nen került szülővárosába, kül­földön járt riportunk időpont­jában. Róla így „csak” annyit, hogy jó munkája jutalmául tíznapos tapasztalatcserére küldte a Szovjetunióba a zeneművészek szakszerveze­te. A Szovjetunióban folyó zeneoktatást tanulmányozza, a küldöttség többi tagjával együtt. Hazaérkezése után nyilván beszámol majd a me­gye hegedűszakos tanárainak útjáról. (forgács) hogy a benevezett csapatok között nagy az erőviszony­eltolódás. Ezért a gyengébb csapatok játékosainak kedvét szegik a nagyarányú veresé­gek. Például a KGV csapata nem játszotta le minden mérkőzését, mert több csapat visszalépett és a második fordulóra nem állt ki. fgy tett a Kertimag ÁG, a a kereskedők csapata, de baj­nokság közben lépett vissza a további küzdelmektől a Cifrakerti ÁG csapata is. Az üzemi labdarúgó-bajnokság csak akkor lenne teljes érté­kű, ha minden csapat leját­szana mérkőzését a kisorsolt ellenféllel. Nem volna-e he­lyes a benevezett csapatokat erőviszonyaiknak megfe­lelően két csoportra osz­tani? Bizonyosan nagyobb ambíció­val és lelkesedéssel készül­nének, s nem kellene bosszan­kodni az elmaradt mérkőzé­sek miatt. Ügy gondolom tel­jesebb értékű lenne a bajnok­ság is, mert minden csapat komolyabban venné. (B.) Három hónap Tóth Gábor ceglédi lakos nemrégiben figyelmetlenül motorozott a Pesti úton. Vele szemben egészen szabályosan haladt L. László 14 éves gye­rek. A vad motoros nem adta meg a fiúnak az elsőbbséget, hanem elütötte. A gyerek kulcscsonttörést szenvedett. A járásbíróság Tóth Gábort háromhónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom