Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-18 / 245. szám
19S4. OKTÓBER 18, VASÄRNAP PEST M Et. VE I Ahol naponta reng a föld Halászat — csak villanyfénynél Háromezer éves szigetek Mire jó a szökőár jelző szolgálat? Zöld folyondárok között vitt az utunk, úgyhogy sze- kereével kellett csapást vágni magunknak. A Mengysle- jev-vulkánt már magunk mögött hagytuk. Még sötétedés előtt szerettünk volna elérni a forró vulkáni eredetű forráshoz, amelynek gyógyhatá- sáról már sokat hallottunk. A nap már lenyugvó félben volt. Az őserdő csendjét csak a madárcsicsergés törte meg. Egyszer csak kis tisztásra értünk. Itt már hallani lehetett az óceán távoli moraját. Még egy kisebbfajta dombot kell megkerülni s már helyben is vagyunk — gondoltuk. ’ Ekkor váratlanul megmozdult alattunk a föld. Néhány másodperc múlva újra, aztán megint. A lovak izgatottan felnyerítettek, a madarak elhallgattak. A földrengés azonban ugyanolyan váratlanul meg is szűnt, mint ahogyan kezdődött. Mondhatom, különös érzés, amikor az ember lába alatt váratlanul megindul a föld. Azt hinné az ember, mindjárt összedől a világ. De eltelik néhány perc, s újra nyugalom honol a tájon. A Ku- rili-szigetek lakói, akik a Csendes-óceánon a Szovjetunió legtávolabbi . vidékén élnek. megszokták már a földlökéseket, hiszen errefelé napjában tucatnyi is van belőlük. A Kurili-szigeteket bolygónk legfiatalabb szigeteinek tartják: mindössze kéf-háromezer évesek. A tudósok véleménye szerint a sziget- képződés napjainkban is tovább tart. A KuriU-szigetek történetében mindmáig sok a fehér folt. Az ismeretes, hogy orosz utazók fedezték fel a sziget- ! csoportot a XVIII. század elején. 1726-ban Sesztokov orosz utazó már a szigetek térképét is elkészítette. A neveket azonban, amelyek egyáltalán nem orosz hangzá- súak — mint mondják — az őslakók, az úgynevezett ajnik nyelvéből vették. Eleinte ennek a kis népcsoportnak a története rendkívül szorosan összefonódott Oroszországéval. Az ajnik felvették a kereszténységet, gyermekei knek pedig orosz neveket adtak. 1855-ben Japán megszerezte a déli Kurili-szigeteket, negyed századdal később pedig nem beszélve a világszerte ismert rákfélékről, amelyeket ugyancsak nagy mennyiségben fognak a KuriU-szigetek partvidékén. Az éghajlati viszonyok egyébként általában nem kedvezőek. Az év nagyobb részében ködös, esős az idő. Már-már azt hittük, hogy szerencsésen megérkeztünk az óceán partjára és már befordultunk a vulkáni eredetű források felé, amikor váratlanul izgatottan hadonászó, rohanó emberre lettünk figyelmesek. Kiabálva tartott felénk! —- Jön a szökőár! Azt hittük tréfál, az ég felhőtlen volt, az óceán pedig fenséges nyugalommal küldte hullámait a homokos partra. Ám fél óra múlva, amikor végre elértük a települést, megértettük, hogy valami rendkívüli történt. Az utcákon emberek szaladgáltak, kerékpárok, motorkerékpárok, autók cikáztak. Valaki újra figyelmeztetett. hogy szedjük mi is a lábunkat amíg nem késő és igyekezzünk mielőbb biztonságban lenni valamelyik dombon. Valóban a szökőár rövidesen megérkezett a szigethez. Az óceán mélyén keletkezett földlökések óriás hullámokat képeztek, s félelmetes gyorsasággal rohantak a part felé. A KuriU-szigetek történetében sok olyan esetől tudnak, hogy a szökőár egész településeket mosott az óceánba. Manapság a szigeteken már szökőárjelző szolgálatok működnek, amelyek idejében értesítik a lakosságot, a fenyegető veszedelemről. S noha a szökőár ugyanolyan gyakori jelenség ma is. mint azelőtt, az ut#ffiqévekbStt'<~;rná r nem, volt egyetlen halálos áldozata sem. M. K. A téli gyerekek tehetségesebbek Egy angol városka tanítója, mr. Jinks 1500 tanítványáról készített statisztikája alapján megállapította, hogy az év utolsó négy hónapjában született gyermekek szellemi képesség tekintetében határozottan felülmúlják a többit. Utánuk következik a januárban és az áprilisban születettek csoportja. A statisztika szerint a nyári gyermekek a legkevésbé tehetségesek. Veszélyes séta A hitlvg jót tcsss a<z idvgeknok Régóta gondolkoznak azon, hogy az űrhajósokat jó lenne „lehűteni” az űrben, minthogy ebben az esetben az anyagcsere lelassul, tehát csökkennek a szervezet életszükségletei. Ez idáig attól féltek, hogy ugyanakkor a szellemi képességek csökkennek. Patkányon és mókuson végzett amerikai kísérletek most éppen ellenkezőleg azt mutatják, hogy a test hőmérsékletének bizonyos méretű csökkenése 'ösztönző hatással van a szellemi képességekre, és jót tesz az idegeknek. a szigetláncolat többi részét is. A történelmi igazságosság csak 1945-ben állt helyre, amikor is a Kurili-szigetcso- port újra csatlakozott a Szovjetunióhoz. A szigeteken ekkorra már nem maradt egyetlen őslakó sem, mert a japánok az ajnikat a legkisebb szigetre, Sikotánra zsúfolták, ahol is a kíméletlen elnyomás következtében ez a kis népcsoport teljesen kihalt. A KuriU-szigetek vidékén ma pezsgő élet van. új települések nőttek ki a földből, űj utak épülnek. Nemrég még minden zöldfélét a kontinensről szállítottak ide. ma viszont a szigetek lakosságáról egy helyi szovhoz gondoskodik és bőségesen ellátja a lakosságot zöldfélével, tejjel és friss hússal. ; A KuriU-szigetek gazdasá- i gának fő i ága természetesen ! a halászat és halfeldolgozás, j hiszen a Csendes-óceán mé- | lye gazdag az értékes halfaj- j fákban. A már említett legkisebb j szigeten, a hírhedt Sikotánon az utóbbi három évben hal- j feldolgozó kombinát épült. : Á legkeresettebb áruluk egy ! heringhez hasonló kis ezüsr tös hal, amely a nvár végén tűnik fel a Kurili-szigetek térségében, hogy két hónappal később újra eltűntön az óceán végtelenjében. Érdekes, hogy ezt a különös halat — a helybeliek így nevezik: szálra — csak éjszaka halászszák. Reflektorokkal gyűitik egy. helyre a halat, amelyet | a fény szinte hipnotizál, I úgvhogy beieúszik a hálóba. A többi hónapokban le- pénjhalat és rombuszhalat fognak itt. Az utóbbi időben nagy a j keletje a barn.amoszatnak is, Fizetés — tetszés szerint Aszerint fizess, ahogy a darab tetszett — ez a jelszava a Torontóban működő Royal Alexandra színháznak. Ezzel akarja a közönséget a színházba csábítani. Az emberek egész vagy félárat fizetnek a jegyért, vagy éppenséggel semmit, aszerint, hogy milyen véleménnyel i távoznak a színházból. A lebontásra váró régi Nemzeti Színház, a Nép- szabadság épülete és a Corvin Áruház között óriási a gyalogosforgalom. Egy időben gyakran ezres tömegek hullámzanak az áruház irányába és vissza. Ám a külföldi turisták és a vidékiek által is különösen kelveit áruház megközelítése — most, hogy a Semmelweis- kórház felőli oldalt a földalatti építése miatt magas kerítés zárja el —, nehezebbé vált és csak a Körút vagy a színház irányából lehetséges. Illetve, azoknak, akik a Blaha Lujza térről a Rákóczi útra, vagy onnan indulnak, kínálkozik még egy lehetőség is: ez pedig a tér két szélén parkoló autók között, a kettős menetirányú úttest. Becsületükre legyen mondva, a járókelő gyalogosok közül sokan, nagyon sokan, ki is használják. Ott sétálnak, menetelnek az áthaladó autók számára fenntartott úttesten, gyanútlanul, naiv ártatlansággal. Az ide behajtó kocsik vezetőinek bizony próbára teszik az idegeit. Többnyire csak lépésben haladhatnak az előttük sétálók nyomában. Persze joguk van arra, hogy a fővárosban megengedett átlagsebességgel hajtsanak itt is, de csak — elméletben. Emiatt azután a volán mellől kihajolva emlegetik is sűrűn a kedves gyalogosok rokonságát, a le- és felmenő ágiakat keverve. De mit számít ez? És mit az, hogy két helyen is figyelmeztető tábla, meg élénksárga „zebra” mutatja az utat, az áruház előtt pedig lánckorlát zárja el. De még az sem számít, hogy sípoló őr vigyáz, ne történjék baleset. íme, most is: egyszerre hárman is bekanyarodnak a járdáról lelépve az útra. Mögöttük a sípszóval egy időben fék csikordul. Gyorsan visszalépnek. A járdaszigeten falusi néni, kézenfogva négy év körüli kisunokáját, nézi, látja a jelenetet. Azután, szépen, komótosan lelép az úttestre és elindul rajta keresztben, a Corvin felé. Az éber síp figyelmezteti. A néni a hang irányába néz, azután megrántja a kislány kezét és futni kezd. Nem, nem vissza, hanem előre. Ebben a pillanatban fültépö, éles féksikítás. Egy kocsinak csak hirtelen félrefordított kormánykerékkel sikerült megállnia ... Alig harminc centire a — gyerektől. Phű... aki látta ezt, annak egy piUanatra megállt a szívverése. De a néninek nem: tovább rohant, maga után húzva a gyereket átbújt a lánckorlát alatt és eltűnt a tömegben. (hetesi) UGROTTA SZÁZASOM Micsoda megoldás! Egy amerikai milliomos, J. Hartman, akinek „hobbyja” a szociológia, elhatározta, hogy kiveszi részét az Egyesült Államokban meghirdetett „szegénység elleni hadjáratból”. Javaslatot terjesztett elő. hogy sterilizálni kell mindazokat az amerikai nőket, akiknek nincs elég pénzük gyermekeik neveltetéséhez. Hartman már 3500 dollárt ajánlott fel a sterilizálás problémáját tanulmányozó intézet létesítését szolgáló alapnak. A MŰTŐBE (Foto: Gábor) kért igazolást és a százast, majd még 80 forintot, a kétheti bérleti dijat. Megkaptam a rádiót, bekapcsoltam. Némi kis recsegések után szép halkan meg is szólalt. Akárhogy csavartam azonban, nem szólt erősebben. Magamhoz öleltem és lassan körbe forogtam vele. Az egyik irányban vidámabban szólt. Ehe, ez az! Vgy \ látszik, antennája így áll ép- j pen merőlegesen a hullámok- j ra. Ha állandóan így tartom, biztosan szólni fog és nem is recseg. Utóvégre mit várjon az ember egy ilyen ici-pici rádiótól, talán oroszlánbőgést? '— korholtam magam. Elindultam az üdülő felé. Ha a fülemhez tartottam, zenét is hallottam. Némelykor ■kicsit recsegett, torzított is, de ezt a vviianypóznák és vezetékek rovására írtam. Aztán szembe jött velem egy fiatal pár, ugyanolyan kicsi rádióval. Az ordított, ahogy a torkán kifért. Miért ordít úgy? Talán mert maszek rádió. Dekát az állami rádió százszor különb, mert a közösséget szolgálja. De akkor az „enyém” miért nem szól úgy, mint az a nyomorult maszek rádió? És még ráadásul recseg is. Na, de mindent egyszerre nem lehet. Magasabb rendű köztulajdont bitorolni és még hogy túlordítsa a maszekot? Azt már nem. Az élvezetek halmozása erkölcstelen és idegen a mi társadalmunktól. Az is eszembe jutott, hogy van olyan csecsemő, aki úgy ordít, hegy felveri az egész házat, de van olyan is. aki szép csendesen elsírdogál és ez az utóbbi a mama kedvence. így lehet ez a piciny rádióknál is. Én egy mama kedvencét kaptam. Mire az üdülőbe értem, egy szót sem szólt, csak gyengéden recsegett. Másnap kicsit szólt, lábrakapott, de este már megint halkan csinálta, ahogy az illik egy ilyen kicsike rádióhoz. Egy hét múlva visszavittem. összesen nem használtam két óra hosszat. Megesküdtem, hogy a keblemen melengettem, nem vágtam a földhöz, nem fürösztöttem meg a Balatonban és futbal- lozási célra sem adtam kölcsön. Védőbeszédem alatt a kölcsönző dolgozói egymásra mosolyogtak, láttam, egy szavamat sem hiszik. Juszt sem adták vissza a száz forintomat. „Majd megállapítjuk, ki okozta a hibát’ — mondták. „Ha nem ön, a pénzt postán elküldjük.” De ki más okozhatta a hibát, amikor a készülék éppen az én birtokomban volt? Abbahagytam a követelőd- zést, mert magamon éreztem három szúrós szempár kereszttüzét. Az egyikből azt olvastam ki: „Vén csirkefogó, még neked áll feljebb? Biztosan berúgtál, mint a szamár és a mi kis rádiónk hátári táncoltad el a csürdöngölőst. Nincs messze Badacsony, de nincs ám!” A másik szempár gúnyosan sugározta: „Azt hitted, pesti ssivány, hogy simán megúszod ? Kiszeded a rádiónk belét, visszaólmozod a 1tetejét és most már azt hiszed, simán megléphetsz lám-' púkkal, drótokkal tele zsebbel? Azt már nem, barátocs- •kám. A százasod marad, örülj, hogy így megúszod!” A har- 1madik szempárba már bele <sem mertem nézni. Lassan szégyenkezve eloldalogtam d 1helyszínről. ■ Ahogy az üdülő felé baktatva, százasom sorsán keseregtem, egyszer csak mint a 'villám hasított a tudatombaJ 1hogy egy világmegváltó újítás részese lettem. Pofön egyszerű és éppen ezért szenzá-t •ciós. Nézzük csak. Akármi- iyen vadonatúj a kisrádió, egy idő után biztosan recsegni kezd, mert hiszen kézben hordják, forgatják. Az érintkezők, lámpácskák meglazul-: 'nak, a készülék recsegni kezd: 'Na már most, akinél recsegni kezd, annak a száz forintját a készülék megjavítására ’fordítják. Nincs kockázat, valakinél holtbiztosán elromlik. A vállalat mentesül a javítási költségektől, nincsen kiadása, csak bevétele. A vállalat él- üzem lesz, a dolgozók prémiumot, kitüntetést kapnakJ 'bankettet rendeznek, mulnt-i nak egyet, azért van a bor,' pálinka, hogy igyék a dolgozó: 'És mindez az én rongyos száz zásomból. Ennyi dicsőség, boldogság! Igazán szóra sem érdemes az a nyomorult száz :zas. Ha talán-talán visszaküU dik nekem, nem tudom, elfogadom-e. Mert hiszen ha ott fogják — és másokét is ott 'fogják —, ez zseniális módszer a vállalati nyereség növelésére. Hogy a jó isten áldja meg, aki kitalálta! > Lovász Vince Balatonföldvári üdülőbe I kaptam beutalót. Gondos em- ’ bér lévén, indulás előtt miniden körülményt számba vettem. Sokat fogok fürödni, olvasni, esténként és napozás közben pedig rádiót hallgatok. A diszkrét, halk zene, vagy egy jó színdarab eltereli a figyelmet a fájdalmasan lesült testrészekről és leszoktatja az embert a vakafódzásról. Egyszóval, a rádió, ragyogó találmány. Nélküle kutyát sem ér az egész üdülés. Dehát a nagy családi rádiónkat nem vihe- tem magammái. Kellene egy olyan kis ügyes hordozható, amelyet az ember gyengéden fülön csípve magával vihet a strandra, vagy este az éjjeli szekrényre állítva hallgathat. Hopp, itt van az Állami Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat, jutott eszembe. Némi aprópénz ellenében kapok tőlük két hétre egy ilyen ügyes kis jószágot, és így az üdülés alatt teljes lesz a boldogságom. Mindössze néhány forintért, hogy a jó isten áldja meg, aki kitalálta a belkereskedelmi kölcsönzőt. Lám, máris ezer forintot megspórolt nekem. Nem is szabad vállalatnak nevezni. Sokkal találóbb lenne mondjuk a Népjóléti és Gondmegváltq Műintézeí, vagy a rövídebb, de kifejezőbb Állami Ajándékozási Hivatal, Bánat onf öld várra érve azonnal a szóban forgó intézmény helyi lerckatának keresésére indultam. Néhány kilométernyi derűs kocogás után megpillantottam. Hitelképességem bizonyítására pokoli meleg, de igen jókarban levő drága kord öltönyömet vettem fel. így álltam ott izzadva és megdletődötten, a lelkem mélyéig átérezve a helyzet nagyszerűségét. — Kérnék szépen egy táskarádiót két hétre, persze Csak kölcsön — rebegíem. Az angyalarcú kartársnő, még angyalibb mosollyal, elém tett egyszerre kettőt. Az egyik kicsit ütött-kopott jószág volt, igaz, a másik is, de annál csillogóbb a rézverete. — Ezt kérném — nyúltam a csillogóbb felé. — Hozzon az üdülőből igazolást és száz forintot letétbe — s visszahúzta a kezem ügyéből a rádiót. Ezen ne múljék, gondoltam: Másfél óra múlva a futástól lihegve átnyújtottam a
