Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-17 / 244. szám

PLSt MEGYEI cSCtrlaii 1964. OKTOBER 11, SZOMBAT Kertészeti gépesítési kongresszus Budapesten A Gépipari Tudományos Egyesület és az Agrártudomá­nyi Egyesület rendezésében október 20-án kezdődik Bu­dapesten az első kertészeti gépesítési kongresszus. A ta­nácskozáson a gyümölcs-, sző­lő- és zöldségtermelés, beta­karítás és feldolgozás gépesí­tésének legújabb hazai és kül­földi tapasztalatait vitatják meg. A kongresszusra 11 euró­pai országból és az Egyesült Államokból is érkeznek ker­tészeti és gépészeti szakem­berek, s 15 külföldi részvevő tart előadást. A kongresszus harmadik és negyedik napján a részvevők a Balatonbog- lári és a Zalaszentgróti Állami Gazdaságban megtekintik a szőlő- és a gyümölcstermesz­tés új magyar gyártmányú gépeit, berendezéseit. (MTI) MILLIÓK - SEMMIÉRT?- Ia8as» ősz férfi nyitja kö- nyékkel a csapóajtót. Kezében négy üres ásványvizes üveg. Mögötte másik kékköpenyes ember, szintén zöld üvegek­kel Zentainénál, a Szerszámgép- ipari Művek Fejlesztő Intéze­tének főkönyvelőjénél már másodszor kopogtatnak: mi lesz a vízzel?! A válasz meg­lepő: délután a pártvezetőségi ülésen majd beszélnek róla. Holnap a központban tanács­koznak erről. Érdekes, Zádor Ede igazgató sem a termelésről beszél elő­ször, hanem a vízhelyzetről. Ott, ahol annyira fontos a termelés, a tervteljesítés, any- nyi műszaki, szervezési érde­AZ IGAZI El nem füstölt becsület Nemrég két fiatalember pipát vásárolt Gödöllőn a Szabadság téri pavilonban. Kiválasztották a megfelelő pipákat, két darabot, fizettek s távoztak. Az eladónak csak később jutott eszébe, hogy nem jól számolt, becsapta önmagát, hisz a 29,50 forintos pipákért csak 21 forintot kért. Nem volt mit tennie, a különböze- tet saját zsebéből befizette. Pár nappal később 21 forintos gyökérpipa iránt ér­deklődött egy vevő. — Ilyen kérem nincs — mondta az eladó, sosem volt. — Ne tessék mondani — így a vevő. — Ebben a pilonban vettek nemrég kettőt is. Az eladó ekkor elmesélte tévedését, ráfizetését, s a vevő gyökérpipavásárlás nélkül távozott. A történet azonban csak most kezdődik ... Ismét pár nap telt el, s a két régi pipavásárló meg­jelent a Szabadság téri pavilonban és sajnálkozások kö­zepette, elnézést kérve kifizette a kiilönbözetet. Hogy e történet valóban megtörtént a Szabadság téri pavilon elárusítója, Gálné igazolhatja. A két fiatalember nevét sajnos nem tudjuk ide írni, mivel nem árulták el nevüket. Az elárusitönő azonban annyit megtudott róluk, hogy a gödöllői agráregyetem hallgatói s a Tessedik Sámuel kollégiumban laknak. Csiba József Sót pa­Gépesitették a halászatot Lecsó, szárazbab - dobozokban Termelési értekezlet a Dunakeszi Konzervgyárban A Budapesti Konzervgyár II. számú dunakeszi gyáregy­ségének vezetősége a napok­ban termelési értekezletet tar­tott, amelyen részt vettek az • iparág országos vezetői is. A ] megbeszélés a dunakeszi üzem: jövőjével is foglalkozik; A termelési értekezleten sor; került a kiváló dolgozók no-; vember 7-én történő kitünte-j téseinek jóváhagyására: 47; dolgozó kap jelvényt, illetve: oklevelet, pénzjutalommal, az] októberi forradalom évfordu- ] lóján. Nemrégiben érkezett haza ] Csehszlovákiából a Budapesti ] Konzervgyár küldöttsége — köztük a dunakeszi üzem ve­zetője, főmérnöke, főkönyve­lője és szakmunkásai. Három konzervgyárát, egy üveg- és dobozgyárát látogatták meg, és hasznos tapasztalatokat gyűjtöttek. Jelenleg a dunakeszi kon­zervgyárban még a befőtt­gyártás szezonvége tart, főleg exportra készítenek alma-, bii’s- és körtebefőttet. Teljes kapacitással működik az ecet­gyár. Augusztusban kezdődött meg a készletgyártás. Egy és félkilós dobozokban lecsót és szárazbabot készít az üzem­egység, és e hó végétől még egy készételféleség kerül gyár­tásra: székely káposzta. A készételek belföldi fogyasz­tásra és exportra is készülnek. kesség történik, — ott hetek, hónapok, évek óta a vízzel, az egyszerű ivóvízzel bajlódnak. 19Cl-ben kezdődött. Akkor kérték először az illetékesek­től: oldják meg a dolgozók egészséges vízellátását. Nem kellett soká várni, 1961. no­vember végén megszületett a határozat: 1963-ra meglesz a víz. Kétmillió forintot sza­vaztak meg egy új törpevíz­műre. A vízmüveiénél azonban azt mondották, ha ők meg­kapják a kétmilliót — garan­tálják, hogy egészséges, él­vezhető vizet kap a Szerszám- j gépipari Művek Fejlesztő In- j tézete Halászteleken. Alit az alku. Az intézet át­adta a hétmillió forintot. A vízművek felhasználta és 1964. január 28-án üzembe helyez­ték az új vezetéket. Itt véget érhetne az ivóvíz- ügy, ha nem lett Volna ez­után is probléma a légkör­nyomással, s nem szennyező­dött volna a víz. A KÖJÁL ez év júliusában így adta írás­ban: „...Jobb híján tűrhető ivóvíz. . .” Augusztus elsején.a KÖJÁL korrigálta állásfoglalását, vi­lágosan, pontosan fogalma­zott: egészségügyileg nem ká­ros, de ivásia nem megfe­lelő — a szennyeződés miatt. Ma is olvasható a jegyző­könyvben: közvetlen emberi fogyasztásra nem lehet hasz­nálni a műszaki hiányos­ságok, nyomás, levegővel va­ló érintkezés stb. miatt. tehetett mást az inté­zet? Kristályvizet vásárolt a dolgozóknak. Betét..., víz- díj..., szállítás — mindezt vállalni kellett, hiszen pisz­kos vizet nem ihatnak az emberek. Most azonban ez a lehetőség is megszűnt. A margitszigeti vállalat nem szállít többé ásványvizet. Ezért volt a napokban is a nagy futkosás az üres ásványvizes üvegekkel. Ezért tárgyalt ismét a pártvezető­ség, a szakszervezet;, min­denki a vízről. Mit tegye­nek? A vízművek s a KÖJÁL azt ajánlotta: a csapokra szereljen fel planktonhálót az intézet. Azt mindennap szerelje le, sterilizálja, öb­lítse — legyen egy ember, aki feleljen mindezért. Ezt természetesen az intézet nem vállalja. Nem a víztisztítás a feladatuk. Nemcsak pénz­ügyi kérdés ez, hanem fe­lelősség is — hátha vala­hol nem sterilizálják a plank­tonhálót, s bárki megbete­gedhet ... Hajdú György, a vízmű­vek igazgatója azt mondot­ta: valóban nem megoldás a planktonháló. Ök azonban semmit sem tehetnek. Amit az intézetben használnak, azon a csövön kapja sok­sok ezer ember a környéken a vizet, s nincs panasz a mi­nőségre. Itt is csupán a vas ülepedik le, s nem lehet más szennyeződésről beszél­ni. Kellemetlen, de azért... A napokban újabb vízmin­tát vettek, most vizsgálják. Az intézet pedig jogosan hajtja a magáét: jó, egészsé­ges, élvezhető ivóvízre van szükségük a dolgozóknak. Ezért áldozott a felettes szerv kétmilliót erre a cél­ra. A vízművek a kétmil­lióért ilyen vizet is ígért. Most sem a kétmillió, sem az ígért minőségű víz nincs meg. Hiába hallgatja meg az ember sorra a szakértőket, nem igazodik ki a részletmagya­rázatokban, mert van olyan is, amely egymásnak ellent­mond. De hiszen nem is ez a lényeg, hanem az: több száz dolgozó elemi szük­séglete milliók ellenére sincs megfelelően kielégítve és ahol fontos termelési kérdésekkel kellene minden pillanatban foglalkozni, üres kristályüve­gekkel futkároznak. S mind­ezen az sem változtat, ha perre kerül a dolog.. . ab­ból megfelelő ivóvíz akkor is csak hónapok múlva lenne. Ez a szomjas embereknek azonban nem vigasz! Sági Agnes ,V<>w« segített az ertiésznek Özvegy Laczkó Jánosné 60 éves kókai gazdálkodó lovas­kocsijával a tápiószecsöi er­dőn haladt át és eközben lát­ta, hogy az erdészt — Vágvöl­gyi József 57 éves tápiószecsöi lakost — hasbarúgta egy ló. Habár az erdész kérte, hogy az asszony vigye a kocsiján orvoshoz, Laczkóné nem segí­tett rajta, hanem tovább haj­tott. Szerencsére az erdész sérülése nem volt súlyos. Laczkóné ellen azonban — se­gítségnyújtás elmulasztása mi­att — bűnvádi eljárás indult. Október 20-án Nagymaroson mutatja be az Állami Déryné Színház társulata Király Dezső—Vécscy Ernő—Váradi Zsuzsa: Az igazi című zenés játékát. A modern ritmusú táncos, zenés játékot Szalai Vilmos rendezte. Főbb szerepeit Kürthy Ila, Tóth Ila és Fábián József játssza. VILLÁMFENYNEL Németh László drámája a Katona József Színházban, „A társadalom hamisan ke­verte a kártyát. Az enyémbe rakott minden ászt, a többi sansz nélkül indult. Olyan sze­Vasárnap mutatják be a gótikus ráckevei Madonnát A múzeumi hónap kereté­ben gazdag programmal áll az érdeklődők elé a ráckevei Ár­pád Múzeum is. Tavaly mú­zeumbarátok köre alakult, s ezt a kört akarják most a rendezvényekkel kiszélesíteni. A múzeumi hónap kereté­ben sűrítették az előadásokat, havonta négyet tartanak az eddigi havi egy helyett. A hó­nap előadásai közé tartozott a Scvoyai Jenő Magyarorszá­gon című is, amelyet dr. Ko­vács József, a múzeum igaz­gatója tartott. Czenner Mi­hály, a Színháztörténeti Inté­zet munkatársa az első ma­gyar állandó színtársulat éle­tét ismertette. Előadásának he­lyi vonatkozása is van, hiszen az első magyar állandó tár­sulat igazgatója, Kelemen László, miután érdeklődés és anyagi támogatás hiányában a társulat felbomlott, egy ideig Ráckevén kántortaní- tóskodott. Érdekességként hadd említsük meg, hogy a múzeumi hónap keretében október 4-én, bútortörténeti kiállítást rendeztek a Csepel- sziget „fővárosában'’, ahol ba­rokk bútoremlékeken kívül egy gótikus ládát is bemu­tattak. A múzeumi hónap fő érde­kessége azonban vasárnap, 18- án, délután 5 órakor kerül a közönség elé. A múzeum igaz­gatója, dr. Kovács József ku­tatómunkája során egy fá­ból faragott gótikus Madon­nát talált, amelyről megálla­pították, hogy lí63-ból szár­mazik. A szobron csak a hatvanhármas szám van fel­tüntetve, de a stílusvizsgálaíok Csalhatatlan biztonsággal bi­zonyították be, hogy a szobor az 1400-as években készülhe­tett. A gótikus ráckevei Madon­nát, amely az országos mú­zeumok érdeklődését is fel­keltette, Andrási Kurta János festőművész ismerteti a közön­séggel. rencsétlen korban születtem, amikor a társadalom rendjét nem fogadhatjuk el úgy, mint a természet rendjét.” így elmélkedik Nagy Imre körorvos Németh László most bemutatott „Villámfénynél” című társadalmi drámájának fő hőse, s ezek a szavak feje­zik ki Németh László színmű­vének mondanivalóját. A drá­ma 1935-ben játszódik egy vi­déki városban. A látszólag mintaházasságban élő, boldog­nak hitt körorvos fellázad, mert nem bírja tovább nézni a körülötte élők nyomorát. Lelkiismeretének terhessé vá­lik saját gondtalan élete, jó­léte. Megpróbál kitörni, de senki nem érti meg',' minden oldalról visszahúzzák. Felesé­ge és környezete döbbenten nézi ingyen rendeléseit és szinte megbotránkozva hall­gatja bejelentését, hogy birto­kán ingyen kórházat létesít. S ekkor érkezik haza egy svájci intézetből Sata, a jegyző lá­nya, az egyetlen ember, aki a körorvos mellé áll. Az ő tisz­ta szerelme segíti tovább azon az úton, amelyre már rálépett, az ő lénye tisztítja meg Nagy Imrét, aki mint egy mentő­övbe kapaszkodik bele, Sata „villámfényénél” győződik meg arról, hogy nem szabad megállnia. „Az igazságnak en­gem bottal kellett felvernie” — mondja a drámában. Vadász Ilona rendező a drá­] mának azt a részét igyekezett .hangsúlyozni,, hogy a házas- : ságban két embernek eszmei- : leg is össze kell tartoznia. ÍNem látványosságokra töreke- ;de|t, néhol talán túl egyszerű ; is rendezése. Nem törekedtek ] látványosságra a színészek ]sem. Játékukkal „csak” Né- jmeth László drámáját akarták jszolgálni. Az előadás legna- jgyobb élménye a körorvost í megszemélyesítő Kállai Ferenc ; alakítása. Játéka mentes min- ; den teatrálitástól, nem törek- jszik a „nagy jelenetekre”,- visszafogja magát és éppen ét­itől lett az alakítása nagy. Kdl- ; lai legnagyobb erőssége a • szép, tiszta beszéd. Méltó part- ínere Sata megformálója, a te- jhetségéről újra és újra bizony- : ságot tevő Töröcsik Mari. Já- ;téka tovább gazdagodott, fi- ! nőm árnyalatokkal színesedett. ; Ráksányi Gellért a nem neki j való szerepben kiváló alakí- i tást nyújtott. Olthy Magda a i féltékeny jegyzőné és . Sztan- ; kay István a bckacsattogtató : diák-riporter szerepében igen : Jó. Bara Margit, a feleség i megszemélyesítője nem tudott i megbirkózni szerepével. í Sebes Erzsébet KÖZJÁTÉK Ott álltak egymással szem­ben a sötét műhelyirodában s a művezető köhécselve próbál­ta magyarázni, hogy ö nem tartozik a hajcsár művezetők közé, ezt Mácsár nagyon jól tudhatja és azt sem lehet mondani, hogy nem érti meg az emberek gondját, baját. Legyen hát Mácsár hozzá bi­zalommal és mesélje el, mi történt vele. A férfi hallgatott. Szelíd kék szemét a művezetőre függesz­tette. Valami különös tűnődő, elmélázó mosoly volt az ar­cán, ami egyáltalán nem il­lett a helyzethez s a műveze­tőt egyre zavartabbá tette. — Szerelmes — gondolta ma­gában kétségbeesetten és már látta maga előtt Mácsár fele­ségét, aki bejön hozzá pa­naszkodni s neki vigasztalni kell. Irtózott a síró nőktől a műhelybeliek valamennyien tudták ezt, a lányok — ha pa­nasszal mentek hozzá — előbb a mosdóban jól kibőgték ma­gukat. * férfi még mindig hall- si gatott. Látszólag nézte a művezetőjét, tekintete azon­ban máshol járt. Egy gömbö­lyű arcot simított ez a tekin­tet, pihés, szőke hajat, gyön­gén verítékes tarkót. Egy há­romesztendős csodáét, akit annyi éves halogatás, ha­bozás után mégiscsak elhoz­tak az intézetből és most úgy érzi, egészen más lett az éle­te. Mostanában alig várja a reggelt, az alvást felesleges időtöltésnek tartja, Kinyitja a szemét és türelmetlenül várja, hogy a csöppség is azt tegye, és amikor kimondja az első szót, ő már ugrik, ott van az ágyánál, homlokához ütö- geti a homlokát, megcsiklan­dozza a nyakát, két kanalat hoz be a konyhából, egymás­hoz ütögeti, csilingel, csörög egészen addig, amíg az asz- szony be nem szalad. És a csöppség akkor sem nyugszik, amikor ő a fürdőszobában bo­rotválkozik, kiabál, hogy apu, gyere és lehetetlen, hogy erre be ne menjen félig szappano­sán és közben az asszony jaj­ve székel, hogy elkésik. És ő is tudja, hogy így lesz, még­sem tud ellenállni, különös szenvedély ez, most, negyve­nen túl, amikor azt hitte, hogy már semmi nagyobb öröme és bánata nem lesz. Álldogál és eszébe jut: a művezető nem tud semmit. És nem is fog tudni egyha­mar, mert ő a csöppség rová­sára nem akar kimagyaráz­kodni, Különben is szágyenli a dolgot, a gyengeségét és tudja, hogy i'gaza van a mű­vezetőnek. Ezt aztán meg is mondja: — Jóska bátyám, igaza van... ne is szóljon többet, el­ismerem, hogy igaza van... / 'r1s mosolyog és ígéri, hogy j soha többé. És ez az egész olyan különös, ez az egész ember annyira más, hogy a művezető szólni sem tud tovább. Pecsétül az ígéret­re kezet szorít a férfival. S amíg Mácsár azzal az új és lágy vonással az arcán kimegy az irodából, a művezető új­ból dörzsölgeti a halántékát. Aztán egy agyonfaragott tin­taceruzával számolni kezd valamit, Bende Ibolya j művezető kényelmetlenül A1 érezte magát. Mint min­dig, amikor kellemetlen per­cek vártak rá, türelmetlenül dörzsölgette halántékát. Azon töprengett, mit mondjon Má- csárnak. A férfi már ott állt előtte, arcán olajcsíkok húzód­tak. Markáns arca volt, ősz haja és meglepően szelíd kék szeme. A legjobb ember ti­zenöt év óta és most is az. Mégis ide kellett hivatnia, mert a műhelyben suttognak. Azt mondják, valami nagy dolog történhetett, mert Má­csár — a példakép, a pontos, szorgalmas, a tizenöt éve egyenletesen és kitűnően dol­gozó Mácsár e héten harmad­szor késett el a műszakból. Méghozzá negyedórákat ké­sett és úgy lopódzott be a gé­pe mellé, mint a besurranó tolvaj. A többiek ilyenkor összenéztek, csodálkozó szem- | villanások kérdezték egymás- : tói: mi lehet ezT Mácsár egyébiránt éppolyan volt, mint ] máskor, különösebb rosszked- ] vét nem vették észre, aíkohol- • szag nem érződött rajta. Mun- ; ka közben fütyörészett s ami ; soha nem volt szokása, hosz- ' szán évödött a tanulójával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom