Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

HOHOMlDtE i VI tVIflI VA\f 9*10 67ÍHT niTT/SDiru 11 inciDvin I * CHM VI. ÉVFOLYAM. 239. SZÁM 1964. OKTÓBER 11, VASÁRNAP Indul a felszabadulási kulturális szemle felhasznált lehetőség — a te­levízió „Ki mit tud?" — vetél­kedőjére való jelentkezés. Már eddig is vannak jelentkezők. Örvendetes jelenség, az in­tézkedési terv egészén végig­vonuló törekvés, hogy a szem­le ideje alatt erősödjék a KISZ-szervezetek és a műve­lődési házak kapcsolata, amely az egész járás kulturális éle­tére nézve csak hasznos lehet. Ennek érdekében foglalkozási témajavaslat készül az ifjúsá­gi klubok számára, amelyet mindkét szerv egyaránt hasz­nosíthat. F. G. Témáért fogták körül a munkatársak a szerkesztőt. A té­ma az utcán hever — adta meg az a szakszerű útbaigazítást. Igen, de azért le is kell hajolni — felelte vissza az egyik ifjú tudósító. A szerkesztő az órájára nézett: háromnegyed 11-et mutatott. — Menjetek — mondta s nézzétek meg Monor legkü­lönbözőbb pontjain: mi történik egy hétköznapon, pontban 11 órakor! A tudósítók elmentek, s öt perccel 11 után ki szóban, ki telefonon jelentette: nem történt semmi. Adjátok ezt írásba! — mondta a szerkesztő. Megadták. íme: egy nyolcvan ebédes külöm- rendelésünk a sorozásról. A Vigadó söntésében annál nagyobb nyugalmat látunk. A szélesre tárt ajtón egy me­szes, festékes ruhájú férfi lép be. Fröccsöt rendel. Utána CSAK SZABÁLYOSAN! K ös le kedés i Kihágások Krónikája Tegezés... Kreolbőrű fiatalasszony áll nyugodtan a pecsenyesütő bó­déjánál, a monori piactéren. Az emberek kiabálnak, lökdö- sik egymást, tolakodnak. — Kérek egy fehéret, egy véreset és tiz deka kolbászt! — szól ismét a fiatalasszony. Nem először, de még mindig csendesen. Mikor a háta mö­gött legalább öt embert kiszol­gálnak, nem bírja tovább. — Azért nem ad, mert ci­gány vagyok? Az én forintom­ban nem száz fillér van? Mellette áll a férje is. Ö még mindig nyugodt. — Nem szemtelenkedünk — mondja —, de egy órája itt állunk már. Az asszony nem­egyszer várta már ki a sorát. De azután, a tegező, gúnyos hangok hallatára azonban fél­re áll ö is. Alázatosan vár. Hogy hány éve? Vagy med­dig? Nem tudhatom. —is— MŰSOR Mozik Ecser: A kopaszok bandája. Gomba: A benzinkút hercegnője. Gyömrő: Víz-kereszt. Matiné: Az élet titka. Maglód: Minden az embereké marad. Matiné: Cir- kuszmüvészek. Mende: Én és a gengszter. Monor: A generális. Matiné: Az ötödik ügyosztály. H: A tékozló szív (szélesvásznú). Nyáregyháza: Pacsirta. Pilis: Miért rosszak a magyar filmek? Tápiósáp: Az udvari bolond. Tá* piósüly: Miért rosszaik a magyar filmek? Űri: A vérdíj. Üllő: Já- nosik I. (szélesvásznú). Matiné: Kétéltű ember. Vasad: Szerencse a szerelemben. Vecsés: Némó ka­pitány (szélesvásznú). Matiné: Makszimka. H: Némó kapitány (szél es v á szn ú). Sportműsor KÉZILABDA. Megyei területi bajnokság: Üllő—Pilisvörösvár (Üllő. lQ.SÓj- Gyömrö—Bugyi Va­sas (Gyömrő- 10). LABDARÚGÁS. Megyei bajnok­ság: Üllő—Bag (Üllő 15). Területi bajnokság: Maglód—Nagykáta (Maglód- 15). Járási bajnokság: Péteri—Űri (Péteri. 12). Tápiósáp— Gyamrö IT (Tápiósáp- 15). Pilis II— Nyáregj'háza (Pilis. 15). Vecsés II —Monor II (Monor. 9.30). Gépjárművezetői jogosít- I vány nélkül motorozott, veze- j tés közben szeszes italt ivott I Deli Gábor (Üllő, Hubert­major). Ezer forintra birsé- ' | golták. Jogosítvány nélküli j motorozásért bírságolták 300 1 forintra Ordasi Károlyt j (Gyömrő, Mendei u. 2.), 400 ; forintra Kérepeszki Istvánt (Pilis, Vág u. 4.) Segédmotort í vezetett vezetői igazolvány ' nélkül Bokros Sándor (Monor, Rákóczi u. 22.) öt is 300 ío- i rintra büntették. Figyelmetlenül hajtott mo- | torkerékpárjával Szondi End­re (Nyál-egyháza, Bem u. 13.). áttért a haladás szerinti bal oldalra, s beleütközött egy szabályosan haladó személy- kocsiba. Szondi megsérült, a két jármű jelentős kárt szen­vedett. Ezer forintra bírságol­ták. Szeszes ital hatása alatt ve­zette a gépállomás vontatóját Király István (Gyömrő, Bim­bó u. 25.) Bírsága: 600 forint. Gyorshajtás miatt Fekete, Pált (Monor, Pósa Lajos u. 16.) 400; Gál Sándort (Üllő. Árpid u. 1.) 200 forintra bírságolták. Ügyeletes orvos Gombán—Úriban dr. Pén­zes János, Gyomron—Menüén dr. Halmai Géza (dr. Szekeres volt rendelőjében), Monoron dr. Pélerífy Gusztáv, Üllőn dr. Csizmadia György. — ügyele­tes gyógyszertár Monoron a főtéri. Hatszáz fácán halála Ma a Monori-erdőn rende­zett fácánvadászattal nyitja meg az őszi vadászidényt a Monori Fácán Vadásztársaság. Hatszáz fácánkakasra mond­ták ki a halálos ítéletet — ennyinek a kilövése van terv­be véve a vadászati szezon­ban. A főtéren közönséges (nem piacnapi), gyér forgalom van. Lézengő embert alig látni — sietősen halad a dolga után mindenki. Két-három nyugdíjas üldögél a presszó előtti pádon, élvezik az októberi nap langyos melegét. Gomba felől tele zsákokkal jön az SA 81—00 rendszámú tehergépkocsi. — A bényei Népfront Tsz kukoricáját visszük a Ter­ményforgalmi Vállalat Pás­komon levő rakterületére — mondja Gubik János kocsi­kísérő, miután megállítjuk. Viszkok Mihály gépkocsiveze­j tő sem haragudott — a né­hány perc „rendkívüli” meg- , állásért. — Negyvenöt mázsát ho- | zunk most — mondja. j Az önkiszolgáló bolt előtt a Sütőipari Vállalat kenye- I reskocsijából számolja ki a j fehér kenyeret Kovács Ist- j ván ... Mindennap ilyentájt : hozzák. A cukrászda felé siet a gyömrői Petőfi Tsz elnöke és főmezőgazdásza. Jó han­gulatban vannak. Tervtár- j gyalásról érkeznek s a hazain- I dulás — és a még rájuk váró munka előtt — jólesik egy fe­kete ... A Fészek-vendéglő konyhájában a levegő való­sággal izzik. A nagy hőségben bizony kifényesedik a szor­galmasan dolgozó szakács­nők arca. Benda Miklósáé, Demeter Károlyné és Za- mecsni Györgyné keze alatt valósággal ég a munka. — Iparkodni kell — mond­ják — mert tizenegyre jár az idő. Kétszáz ebédet kell meg­főzni ma is, ezenkívül van megrakott kocsik és teher­autók. Jávorszky László má­zsamester pontosan jegyzi, honnan mennyit vett át. Ed­dig 15 vagon kukoricát adtak már át a Terményforgalmi­nak. A csirkeólakban nincs csi- ripelés, kukorékolás, lakóit: a 3500 darab baromfit már el­szállította a BARNEVÁL. ,Az ólakban most Gál József kő­művesmester emberei: Babári József, Seres Ödön, Losó Já­nos és Szukop Béla építenek, javítanak, meszelnek. hogy majd fertőtlenítés után jó helye legyen a Schmitterer ta­A benzinkút előtt hat személykocsi és öt motorkerékpár ácsorog. Vezetőik — ki szóval, ki csak egy-egy idegesebb pillantással — sürgetik Szabó bácsit, a kút kezelőjét. Egy­öntetű a vélemény: elkelne ide már egy automata kút. Lassú is a kézi pumpálás (pedig ugyancsak igyekszik a mester), meg a forgalom is jóval nagyobb már, mint évek­kel ezelőtt KANYARGÓSAK AZ UTAK itt Gombán. Meg sem tudtam számolni: hányszor fordul­tunk, kanyarodtunk míg elju­tottunk ide, a Dózsa György utcába, a Fehér János házá­hoz. Tegyük hozzá: néhai, a ház is, meg a gazda is. Az öreg házat, amit még Fehér János valamelyik előd­je épített, azóta lebontották. Már azelőtt is akarták, úgy határoztak: Monorra mennek lakni. Mondják, János bácsi is nagyon készülődött a köl­tözködésre. El is költözött. A temetőbe. A portán már csak az agyag­jaihoz ragasztott ..kisház" áll meg a melléképületek. Üres minden, Fehér néni Monorra ment, talán éppen az új ház­ban rendezkedik. Néhány csirke kapar az udvaron, a fészer előtt lomhán keresztbe- fekszik egy kivágott száraz akácfa. Mondják: ezzel kez­dődött, három-négy éve, ami­kor ezt kivágta Fehér János. A telekszomszéd magáénak vallotta a fát, lett is belőle birtokháborítás, torzsalkodás, „örök harag”. Arrébb, ahol a domb eresz­kedik, felhágunk a partoldal­ra. a „kertbe”, amelyet ke­resztül szel a vitatott határ. Ráakadunk a mellmagasságig érő vékony karókra, rajtuk a két szál drót, amellyel a szomszédasszony meg akarta vonni a határt a két porta kö­zött, az általa vélt és tudott mezsgyén. 1964. JÚNIUS 12-ÉN itt és emiatt történt meg az az eset, amelyet egyik országos lapunk az év legkomikusabb tragédiájának nevezett. A ha­tárvita ezen a nanon odafa­jult Fehérék és a karókat le­verd szomszédasszony között, hogy az különböző tárgyiakat vagdalt János bácsihoz. (A bí­rósági jegvzókönyv törött üvegről és kövekről tud. a „szájhanuomány” kisbaltát ás szárváoót is amiénél.) Az idős ember súlyos fejsérüléseket szenvedett. A vita 11 óra táj­KA T HARZ IS megtisztulást, az érzelmi meg­újhodást. Ezt keresném itt is, de alig\ lelem nyomát. Az ellenségeskedő feleket nem rázta fel a tragédia: a gyűlölködés még mélyebb lett. A falu látszólag egységes közvéleménye is meglehető­sen osztott. S abban, hogy ki mennyire ítéli el a tettest és cselekedetét, korábbi osztály­helyzete igencsak mérvadó. Szíve szerint húz ki a szegé­nyebbhez, ki a módosabbhoz. Régi. hamvadó tüzek parázs- lanak fel... Azt váriam: egy ilyen tra­gédia rádöbbenti az embere­ket arra. hogy nem lehet, nem szabad így élni. De — ez még korai lenne. Felemás világ ez itt. Itt, Gombán az idén tatarozták a tanácsházát — és a templo­mot is. Az előbbihez társadal­mi munkával, utóbbihoz pénz­zel járultak hozzá a gom­baiak. Megadták az istennek ami az istené, a ..császárnak” is, ami az övé. Eshát a ta­nácsháza is: a belseje és az eleje szép. rendes. A többi oldala kívülről még ütött-ko- pott, kilógnak a tetőgeren­dák ... Idő kell és sok fárado­zás, amíg kitatarozzuk min­denütt az épületek sebeit, csakúgy mint a telkekét. De a községért felelős em­bereknek — politikai, gazda­sági, szellemi vezetőknek — fel kell venni a leckét ebből a tragédiából: mennyi, s mi­lyen sürgetős itt a munka még! Itt hallottam. Gombán, hogy a kisiskolások nem tud­ták mi az: ökrösszekér, ökör. A paraszti élet nyomorúságá­nak emlékei kivesző félben vannak. De addig nem szűn­hetünk meg munkálkodni, míg el nem felejtetjük idő­sebb, s ifjabb nemzedékek!;el egyaránt, hogy mi az: határ, mezsgye. birtokháborít’11 ­í ököljog ... Radványi Barna A legjobb foglalatosságban a Járási Szolgáltató Ktsz em­bereit találtuk. Éppen a fizetésüket veszik fel ban kezdődött, s háromnegyed 12-kor Fehér János már ha­lott volt. Szétnézek a néhány ölnyi területen: egy-két akácfa, cse- nevész-sovány dió és szilva, farkasalma, vadmuhar, giz- gaz. Ezért történt mindez? Pár lépésre a másik ház: kicsi, fehérre meszelt; kócos nádtetővel. Az ajtó zárva, öz­vegy Sáránszkiné két ítélet között szabadlábon van, de most éppen elment valahova. Az ajtón ott a névtábla is. Az aluminium táblába karcolva: Sáránszki István. A név körül virágdíszítés és két szív. A tenyérnyi udvaron néhány szál virág, köztük egy magas­ra nyúlt fehér gladiolusz. Az októberi ragyogásban mindez olyan idillikus ... Pedig itt emberhalál esett — néhány sirgödörnyi agyagos földért, a satnya fákért, a bur­jánzó gazért. A tárgyak vallomása kevés. Az embereké is kellene: hogy vélekednek, mit mondanak most, négy hónappal az eset és pár nappal az elsőfokú íté­let után? Akiket legjobban szerettem, volna szóra bírni — nem találhatók. Hallgassunk meg másokat! A SZEMTANÚ MONDJA: — Innen, a tornácról néz­tük ... nem akartunk bele­avatkozni. Szomszéd-háború... nem hittük, hogy idefajul... jó ember volt János bácsi, ki­csit italos ember, de nagyon dolgos... Sáránszkiné volt a hibás ... — Tusakodik szegény a ke­vésért, ami az övé ... De nem így! Több mint 30 éve itt élünk, s jól megvagyunk a szomszédsággal... Összekü­lönbözünk néhanap, de nem tart sokáig . .. Néhány házzal arrébb, aho­va betérünk, murcival kínál­nak. Kérdezik: mi járatban voltunk. Elmondjuk. A gaz­da kérés nélkül véleményt formál: — Tizenegyéves koromban már dolgoztam Fehér János­nak. Gyalogmunkával segítet­tük vissza neki a kocsimun­kát. Rendes ember volt, dol­gos, nem kötekedös... a szomszédasszony volt a hi­bás ... — Kevés a másfél év, amit kapott — szól közbe a vő. — Én ötöt adtam volna! A gazda keményebb: — Én tizet! — Dehát: idős asszony .. — Épp azért! Benőhetett volna a fe jelágy a! ...Partos, szakadékos agyagdombok között megyünk vissza a faluba. Porzik alat­tunk a száraz út. Az emberi lelkek is meg-megkeményed- nek itt, akár az út agyagja. De a keréknyomok, amelyek még a nedves agyagba ivód­tak, sok helyen látszanak. A múlt nyomai, bizony, soká megmaradnak . .. Értelmiségi házaspárral be­szélek: — Elmúlt, napirendre tért fölötte a falu — mondják. — Kár felbolygatni! Az a Sá­ránszkiné különben tényleg f ura egy asszony ... A tsz egyik helybéli szüle­tésű vezetője egészen más­képp vélekedik a „napirend­re térésről”. Szerinte élén­ken foglalkoztatja az ügy még mindig az embereket. Dicsé­ri Fehér Jánost, hogy a tíz­ben is jól dolgozott... Feltüzelni a csitult kedé­lyeket? Dehogy is akarnám... Igazságot tenni, ítélkezni törvény, s emberek felett? Ho­gyan is tudnék . .. Másért jöttem ide. A SORSTRAGÉDlAK — legalábbis a görög színpadon —meghozták a katharzist, a nyán előnevelt és ide áttelepí­tendő 4600 baromfinak. A gépszín melletti ledöngölt tisztáson Varró Imre és Be­leld János műtrágyát kever­nek az előírt százalékos arány szerint. A magtisztító telepen Tóth Fal brigádját nagy mun­kában találjuk. Hatalmas, ponyvába csomagolt alkot­mányt szállítanak be egy üres helyiségbe. — Mit visznek? — kérdez­zük. — Nem tudjuk, állítólag ti­tok. Valamilyen gép lehet, külföldről hozták! Az irodán Árvái Zoltán fő­mérnököt kérdezzük: — Sajnos nem nyilatkozha- tom. Tárgyalások folynak egy modern gépegység fel­szereléséről, de még korai lenne erről beszélni. Majd később. — Mi volt délelőtt a legje­lentékenyebb esemény a tele­pen? — Talán azt említeném meg, hogy a tápiószentmár- toni Rákóczi Tsz mintegy nyolcvan mázsa lucerna ve­tőmagot szállított be. A mag arankamenles és jóval ki­lencven százalék fölötti tisz­taságú. — A monori járásban volt-e hasonló szép eredmény? — Többek között a mndei Lenin Tsz-ben. A negyven­négy mázsa arankamentes lu- ccrnamagért hozzávetőlegeset* százötvenezer forintot fize­tünk! ; még három munkaruhás em- : bér érkezik, ők is bort isz- j nak. (A szerkesztő hiietlenke- j dő megjegyzése: Ne mondd, \ délelőtt tizenegykor, munka- lidö alatt???) ! Az Ady úti iskola ( / ; villanycsengője c rossz nyel- l vek szerint igen önérzetes jó- í szág. Igényli a naponkénti fel- ! húzást, s ha ez elmarad, pon- f lattanul jelzi a szünetek kez- í detát és végét. XJgy látszik, ma '',is sértödős hangulatban van, Í mert a „hosszú szünet’’ lejár- £ takor hdromperces késéssel } csenget. A két udvaron zsi- í bongó tanulóifjúság ezt nem (veszi tőle zokon — jól esik a Z vénasszonynyár derűsen lan- íóyos sugaraiban sütkérezni. $ A kapubejárattal szembeni fvöröskereszíes faliújságra ép- %pen cikkeket helyez el néhány $ „ifjú egészségőr”. A fizikai f előadóban két hatodikos „szer- f táros" szorgoskodik a követke- zö órához szükséges kísérleti % eszközök előkészítésében. £ A tanári szobában ez alatt $ már majd minden osztály- ^ napló kézbe került, s a belépő £ügyeletes: ..Tálalva, kartár- jsak!” — tréfás felszólítására ^elindul ki-ki a saját órájára. | A monori Új Élet Tsz $ majorjában Látszólag minden csendes, ^ a lóistálló, a gépszín üres, a £ kocsik most mind útban van- nak és szállítják a kukoricát. £ Szabályos időközökben fór- aduinak a hídmérleghez az 4 aranyló kukoricacsövekkel Mivel a fentiekből szerkesztő és olvasó egyaránt meggyő1 ződhettek. hogy ezen a hétköznapon, pontban 11 órakor, Mono- von tényleg semmi sem történt — az ügyet lezártnak tekint­hetjük. (Szöveg: Blaskó Mihály. Fogarasi Olga, Gyarmati Sándor, Hörömpő Jenő, dr. Huszty Károly. Képek: Mutnéfalvy Ador­ján. Címrajz: Csák András.) A KISZ KB és a KISZ Pest megyei Bizottságának irányel­vei alapján elkészült a szem­le intézkedési terve, melyet az operatív bizottság kiegészí­tett és most már — végleges formában — megvalósításra vá.r. A járásban tervezett bemu­tatók eltérnek az elmúlt évi­től. Újdonság a járási szavaló­verseny és vetélkedő. Mindkét esetben bő lehetőség nyílik a községekben színes kulturális programot teremteni a járási bemutatók előtt. Változik a megyei és orszá­gos bemutatók rendszere is. Érdekes — és járásunkban is

Next

/
Oldalképek
Tartalom