Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-11 / 213. szám

MST

u tetei

kMírlap

19M. SZEPTEMBER 11. PÉNTEK

MINŐSÉG - A TÖRVÉNY VÉDELMÉBEN

A népi ellenőrzési bizottságok, de maga a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság is különös gonddal foglalkozik a minőség védelmének kérdéseivel. Érthető is ez, hiszen a forgalomba kerülő ipari termékek előírt minőségének biztosításához rendkívül fontos közérdek fűződik; ezt kívánja meg ipari termelésünk biztonsága is. '

Mégis: az utóbbi időben gyakran olvashattunk a lapokban olyan cikkeket, tudósításokat, amelyek egy-egy ipari, kereskedelmi vállalat, vagy szövetkezet munkájáról szólva a termékek minőségével kapcsolatban nemegyszer komoly bírálatot tartalmaztak. A népi ellenőrzés több helyen súlyos hibákat is feltárt vizsgálatai során.

A minőségi előírások és mutatók betartása egyik alapkövetelménye népgazdasági terveink megvalósításának. Ipari fejlődésünk — a gépgyártástól kezdve a legapróbb közszükségleti cikkek előállításáig — elválaszthatatlan e követelménytől, amely egyben fontos összetevőié gazdálkodásunk, az életszínvonal általános előrehaladásának is.

A termékek jó minőségéhez fűződő fontos közérdek indokolja, hogy .

törvényhozásunk is sokoldalúan igyekszik biztosítani az ipari termékek minőségének büntetőjogi védelmét.

A rossz minőségű ipari termék forgalomba hozatalának bűntettét a Btk. 230. §-a fogalmazza meg: egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti az ipari vagy kereskedelmi vállalatnak, illetve szövetkezetnek azt a vezetőjét, vagy minőségi ellenőrzést végző dolgozóját, aki rossz minőségű ipari terméknek jó minőségű termékként való forgalomba- hozatala iránt intézkedik, vagy annak forgalomba hozatalát — noha ez munkakörénél, beosztásánál fogva kötelessége — nem akadályozza meg. Amennyiben súlyosabb bűntett valósul meg — ha a bűntettet jelentős mennyiségű vagy értékű ipari termékre követték el, vagy ha a bűncselekmény a népgazdaság érdekeit súlyosan sértette — a büntetés három évig, illetve hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés lehet.

E súlyos büntetőjogi következmény arra hárul, aki a rossz minőségű ipari termék forgalomba hozatalát szándékosan követte el.

Ismeri a törvény a rossz minőségű ipari termék forga-> lomba hozatala bűntettének: gondatlan alakzatát is. Ennek megvalósulása esetén egy évig terjedő szabadságvesztéssel^ vagy javító-nevelő munkával^ illetve: nagyobb népgazdasági kár esetén három évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyeget.

A gondatlanság büntetését

a bekövetkezett eredmény súlya indokolja,

de az esetek többségében felfedezhető a foglal koaási szabályoknak az elkövető részéről bekövetkezett tudatos megszegése is. E nélkül jelentős mennyiségű vagy értékű rossz minőségű termék nem is kerülhetne forgalomba.

A minőség hamis tanúsításának törvényi tényállását a Btk. 233. §-a rögzíti. Ez a bűn- cselekmény szoros kapcsolatban áll az eddig elmondottakkal, hiszen itt is a rossz minőségű ipari termék forgalomba hozataláról van szó. A törvényhely szerint: „Aki minőségi bizonyítványban vagy minőséget igazoló más okiratban termék vagy termény minőségéről valótlan adatot tanúsíty három évig terjedő szabadsági vesztéssel büntetendő. — Aki a bűntettet gondatlanul követi el, egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy javítónevelő munkával büntetendő.”

A vásárlók megkárosításának bűntettét a Btk. 239. §-a fogalmazza meg. Az e szakaszban foglalt büntető rendelkezés a vásárlóközönséget védi azok ellen, aljik a kiskereskedelem körében hamis méréssel, számolással, vagy az áru — egyébként megfelelő — minőségének megrontásával a vásárlókat megkárosító tevékenységet folytatnak. Ennek elkövetőit egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható- nak mondja ki a törvény. Ám

a szabadságvesztés három

évig terjedhet, ha a bűntettet — a vásárlók megkárosítását — üzletszerűen, visszaeső bűnösként követték el,

vagy a cselekmény a vásárlók jelentős megkárosításával járt.

Amennyiben az ipari termékek minőségének állandó javítása, a minőségi színvonal emelése tervgazdálkodósunk egyik alapvető feladata — úgy a minőség védelme is az elsőrangú feladatok közé tartozik. A büntetőjogi védelem eszközei hasznosan és hathatósan segítik ezt.

D. F.

KITÜNTETÉS

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kovács Imre élelmezésügyi miniszternek eredményes munkája elismeréséül 50. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend aranyfoko- zatá kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára és Losonczi Pál földművelésügyi miniszter. (MTI)

Munkástéma ? Mai fiatalok?

EGYIK SEM!

Egy új mű bemutatója mindig izgalmas élményt ígér. Különösen akkor, ha a mai élet tükrét kívánja a televízió több mint milliós közönsége elé tartani: nézzetek bele: ilyenek a mai magyar munkásfiatalok.

Ezt ígérte Kovásznál György: Nagy fény című tv- játéka. Milyenek hát a mai munkásfiatalok — az író szerint?

Főhőse huszonkét éves, öntő egy ipari üveggyárban, amelynek hatalmas öntőcsarnokában ! másodmagával (!?) dolgozik. Ha éppen dolgozik, mert ideiének nagyobbik részében álŐSZ

(Foto: Kotroczó)

modozva fekszik, fogócskázik; lovacskázik vagy a kemence oldalából kifúvódó lobogó lánggal sütteti magát. Ennyiben munkásfiatal. Mert attól kezdve, hogy kilép a gyár kapuján, beteges fantáziájú kispolgár a javából. Többrendbelien.

A vásárban megpillant egy lányt. Az első látásra beleszeret. Vasárnap negyed hatra randevút beszélnek meg a Hősök terén. Elmennek az Állatkertbe „lelkizni”, azután a szabadkikötő autótelepére, majd a lány lakására, minthogy .a lány anyja még a strandon van?! A lány letussol, aztán egyetlen törülközőbe csavarva tér vissza a szobába. Mire a fiú tiszta mun- kásfiatallelke megsértődik és elrohan. De vissza is jön azonnal, mert ilyen lehetőséget nem lehet elmulasztani. Nem is mulasztja el. Ennyi a második találkozás.

Aztán néhány találkozással később — mialatt megtudjuk, hogy a lány családja csupa deklasszált elemből áll —, a lányra váratlanul ráköszön egy ragyogó sportkocsival rendelkező fiúismerőse. Elviszi a lányt és a fiút a gyárig. Mert a fiú aznap éppen éjszakás. Aztán hazaviszi a lányt. És ha nem vitte haza? Ez a gondolat gyötri a fiút egész éjszaka. Ezért akarja összeégetni magát egészen addig, amíg munkásbarátja olyan tanácscsal nem szolgál: én elővenném a bicskámat és effyszer- kétszer... Mégsem veszi elő. Mert a lány reggel ott várja a gyár előtt. És bizonygatja: nem történt semmi. S mi következhet ezután? Csók a fulladásig, snitt, vége.

Félreértés ne essék: nem volt szándékomban parodizálni Kovásznál György tv-játé- kát. Csak az eseményeket mondtam el, amiről az író száztíz percen át tudósított. Szűkszavúan és kronologikus sorrendben.

Amikor kikapcsoltam a készüléket, először azt hittem, csak én értettem ennyire félre a történetet. De másnap reggel, bárkit kérdeztem róla, kérdések özönével válaszolt. Például: Miért kellett mindehhez öntőmunkásnak lenni a fiúnak? Vagy: Mitől volt any- nyira beteges lelkületű, hogy már akkor is féltékeny lett a lányra, amikor egy fiú ráköszönt a presszóban? Avagy: Mi tette maivá a művet? Továbbá: tényleg ilyenek lennének a munkásfiatalok?

Nem ilyenek. A mai magyar munkásfiataloknak semmi közük nincs a képernyőn látott figurákhoz. A mai fiatalok nem gáncsnélküli lovagok, nem Is szentek — miért is lennének azok? — de egészségesek, okosak, becsületesek, szeretik a munkájukat és szeretik az életet.

A televízió szerdán este torz tükröt tartott a nézők elé. És ebben nemcsak az író a hibás. A műsor szerkesztői is. Mert nem ez volt az első félresikerült, az életet hamisan bemutató tv-játék, amit az utóbbi esztendőkben láttunk. Sokan emlékeznek még az Egy csónak visszafordul és más tv-játékok bemutatására. A Nagy fény ugyanebbe a sorba tartozik. p. p.

Másfél milliós kirendeltség-korszerűsítés

A Fővárosi Elektromos Művek gödöllői kirendeltségét másfélmilliós költséggel korszerűsítik. Elsősorban szociális beruházásokra kerül sor: mosdót, fürdőt, öltözőt építenek, de emellett negyvenszemélyes tantermet és ügyeletes szobát is. A munkálatokat a váci Építőipari Tatarozó Vállalat e hó második felében kezdi, s a tervek szerint áprilisban fejezi be.

— Sárga-zöld-vörös vonalak jelzik az elektromosság erősségét a barométerek kiegészítőjeként a New Yorkban forgalombahozott új le- vegőelektromosság-mérő műszeren. A sárga vonal a kismértékű, a zöld a normális, a vörös a normálisnál erősebb elektromosság-tartalmat jelzi.

Pontosan éve volt

utoljára itthon. Akkor kapta meg a diplomát, szorongva nézte anyját, hogyan árnyékolja be szinte egész arcát a kendő, s apját, amint repedt körmeit nézegeti beszéd közben. Soha nem tudta leszoktatni róla! Pedig hányszor mondta neki: rossz szokás. Ti? éve nem volt itthon. Megrogy- gyant a ház, sarkai itt-ott lelökték a tapasztást, a cserepeken zöldessárga moha ütött tanyát. Amikor belépett, megcsapta az ismerős szag, amit annyiszor idézett fel a diákszálló zsúfolt hálótermében, a menza tülekedésében. Most akaratlanul is felhúzta az orrát: nem szellőztetnek.

Minden furcsa volt. Ahogy az udvaron a csirkék meg a libák pettyeit kerülgette, a malacsivítás a ház mögül, anyja énekelgetése, míg kezében pattogva törnek el a gallyak, hogy lángra lobbanjanak a tűzben. Furcsa volt és idegen. Igen, idegen, bár az első órákban még magának sem merte bevallani. Akkor döbbent rá, hogy menekülne innen, amikor Bélusék jutottak eszébe, akik hét végére magukhoz hívták. Egy jó lemez, a gin kellemes fenyőillata, lehunyt szemmel ülni a fonott székben, s hallgatni, hogyan fecsegnek a többiek. Miért is jött haza?

Nem tudott mihez kezdeni. Anyja főzött, apja kinn, a fészerben valamit fabrikált, 6 már kétszer is körüljárta a házat, beszélt az anyjával, az apjával, de azok bármit is meséltek, csak bólogatott. Nagyrészt Idegenek nevei hangzottak el. olyanoké, akiket sohasem látott, ismert. Tíz év, meg előtte tizenkettő. Az huszonkettő. Kit is Ismerjen? A hébe-hóba, három hónaponként írt levelek nem adtak Ilyesmiről számot. Ángyikád meghalt, Varga sógor beteg lett, van egy kis bikaborjú. Ilyenek szerepeltek a levelekben, apja nehezen olvasható, ösz- sze-vissza dülöngélő betűivel. Kínjában a konyhakredenc- ben matatott, kezébe akadt egyik levele: sok a munkám, meghalni sincs időm, egyszer majd hazamegyek. Megnézte a dátumot. Négy évvel ezelőtt írta. Igen, mielőtt Koppenhágába ment. Küldött egy lapot. Emlékszik, a többiek még vigyorogtak is: jé, ilyen falu is van?

Fél tenyerével gyorsan eltakarta a címzést, de azok már nem is figyeltek rá. Irigyellte őket könnyedségükért, s azérty hogy játszva váltanak át németről angolra, vagy angolról a franciára, ő csak angolul beszélt, de maga is tudta: borzalmasan. Nyelve, s hangszálai magukba itták a környék furcsán ejtett, lágy á hangjaity az elnyújtott o-kat, s ez még a magyar beszédben is zavarta. Szégyellte, hogy az első percekben észreveszik rajta: faluról jött. Mindent megtetty hogy ő is olyan legyen, mint a többiek. Kínos gonddal öltözött, évente legalább három öltönyt csináltatott. A lakásba nonfiguratív festők képeit akasztgatta ki, s előszeretettel használt idegen szavakat. Apja értetlenül nézett rá, amikor azt mondta, hogy Burda bácsi egészen más aspektusból beszélhet, mint apa...

Kihúzódott Gergelytől, akivel végig csinálták az egyetemet, s akivel egy időben jöttek a klinikára. Gergely

megmaradt parasztnak: combját csapkodva nevetett a kórtermekben, harsány volt, kemény hangja elnyomta a többiek finom susogását, tőle soha nem lehetett hallani, amit a többiektől: kérlek tisztelettel... ö mindig azt mondta: figyelj csak ide ... És mégis, valahogy Gergelyt respektálták a többiek. Áz öreg, a prof. is szívesen beszélgetett vele, míg neki csak oda-odabiccentett.

Gergelytől eltávolodott, a többiekhez nem került közel; néha éjszakákon át rágta magát, odabenn is ingerült volt, kereste az alkalmat, miért köthetne bele a nővérekbe, ugráltatta a főnővért, akiről tudta, hogy ilyenkor a háta mögött pofákat vág rá. .

Ezért jött haza is. Csak az állólámpa égett, a könyvet ledobta maga mellé, cigarettát kutatott behunyt szemmel, amikor csengett a telefon: Bélus hívta. Menjen ki hozzájuk holnap. Akkor, dühében, pillanatnyi szeszélyből vágta rá: nem megyek. Nem mehetek. Hazamegyek. És hazajött.

Támasztotta a faja^ érezte, idegesíti a malacsivítás. Miért nem adnak nekik enni? Hagyják, végigóbégassák a napot! Szólni akart az anyjának, de csak legyintett. Mindegy. Kinézett a ház elé, a Wartburg kék testét szeletekre osztotta a szürke, repedezett léckerítés. Itt-ott napraforgó szárát dugdosták közéjük, ne bújjon ki a csibe. A klinikára gondolt, a fényes folyosókra, a fehérségre, a műtő csillogására,

a csendre. Sokszor már úgy érezte magát, mint valami különös vallás papja, aki enyhet oszt és ítélkezik. Elnézte a betegeket, volt közöttük alázatos és kemény tekintetű, csendes és hangosabb, mindig olvasó, rádiót hallgató, plafont bámuló, de ő mindegyiküknek tanársegéd úr volt. Soha nem bra- tyizott senkivel. Ha valaki túl sokat beszélt, leintette. Nem kíváncsi rá, ő a doktor, ő mondja meg, mi a baja, s mit tegyenek vele. Ha kérése van, forduljon a nővérhez.

Tudta, ez is oka annak, hogy neki jóval kevesebbet adnak, mint a többieknek. De nem érdekelte, engedni akkor sem engedett. Imponált neki, visszajutott a fülébe: a betegek Szigorúnak nevezik. Gergely egyszer szólt neki, pártcsoportértekezleten szó- bakerült a neve, a pártbizottságra ment valami panasz, de megmondta Gergelynek: ha majd a munkámmal lesz baj, szólhattok. Engem ne neveljetek!

Gergely furcsán nézett rá, arcán a vonások átrendeződtek, s attól kezdve nem sokat beszéltek. Ha mégis, a legkö- zömbösebb dolgokról: vérképek, egy-egy érdekesebb eset, de magukról egy szót sem.-Rágyújtott, hangosan, erővel fújta ki a füstöt, s az jutott eszébe: mi a fenét akar Gergellyel? Mit töri rajta any- nyit a fejét? így van és kész. ö is más, Gergely is más. Gergely elégeti magát, mindent elvállal, a két gyerekéhez mindig későn jut haza. Ö megteszi, amit kell, de a jogaiból nem enged. Hazamegy, megfürdik, lemegy vacsorázni, utána könyvek, szakfolyóiratok, tv-t néz, lemezeket hallgat, olykor néhány napra nő borítja fel ezt, de utána minden visszatér megszokott medrébe, önálló a maga gazdája: éli az életét.

Anyja éneke a konyhában i dünnyögéssé csitult, hallotta, j hogyan húzgálja a sparhelton j a lábosokat. Tyúkot vágott le.; ő elfordult, amikor látta a belit anyja kidobja a többiek elé, s azok egymást lökdösve hurcolják, hempergetik a ho-: mokban.

Higiéné — biggyesztette el az ajkát, de azután el- szégyellte magát. A röstellke- dés türelmetlenséget szült, s hamar elhessegette magától az egész gondolatot. Akkor járta körül másodszor a házat, i Ha arra gondolt, hogy azt mondta, csak holnap este megy vissza, kilelte a hideg. Mi az úristent csinál itt ma este. s holnap, estig? Nem, délben, ebéd után hazamegy. Mond valamit. Hétfőn korán be kell mennie. A kocsival nem akar sötétre maradni. Annyi a baleset.

Valamit. Most már nemcsak beismerte, hanem érvekkel is igazolta, igen, itt ő idegen, neki ez itt idegen, mi köze lenne hozzá? Jó, itt nevelkedett, de meddig? Tíz évet. A többi? Intemátus, kollégium, diákszálló, gimnázium, egyetem. Hát akkor?

Még mindig a fainái áut) fülében összeolvadt anyja dünnyögése, apja kopácsolá- sa, a malacvisítás, s a csibék, libák pityegése. Furcsa neszt, majd zajt hallott. Néhány pillanat múlva megértette. Szarka csaphatott a gerlefészekre. egyet elvihetett, a másik esetlen lepottyant a földre, a fészekben is sipogott, még poronty, Az apró, tolla- sincs gerlefióka az eperfa alatt meggyűlt jókora sarasvizes mélyedésbe landolt. Ösztönösen Indult feléje, de látta, közepén van a sárnak, csak ha belelép, akkor érj el.

Megfordult, s bement a: konyhába, megnézni, fő-e már a tyúkhúsleves?

Mészáros Ottó I

czCépj Le a ó ár La !