Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-10 / 212. szám

I. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1964. SZEPTEMBER 10. CSÜTÖRTÖK A hűséges munkáért — Fogadják köszönetemet és elismerésemet, hogy hu­szonöt éven keresztül ke­mény és sokszor viszontag­ságos munkával olyan be­csületesen megállták helyü­ket a vasút szolgálatában. A legnehezebb időben kezd­ték, amikor a fasizmus vér­zivatara végigpásztázta szinte az egész világot és még ne­hezebb időben folytatták, amikor e vérzivatar után új hazát, új vasutat kellett te­remteni. Fogadják hűségük elismeréséül a jubileumi ju­talmat és kérem, hogy to­vábbra is ugyanilyen helyt­állással szolgálják a dolgozó népet, őrködjenek az élet és vagyonbiztonság felett, mu­tassanak példát fiatalabb munkatársaiknak! Fenti szavak befejező so­rai voltak egy kis házi ün­nepség beszédének, amit Nagykáta állomásfőnöke in­tézett Bakó Jenő főintéző, forgalmi szolgálattevőhöz és Barna Balázs ellenőr, anyag- gazdálkodóhoz. Mindketten szeptember hónapban töltöt­ték be a vasút szolgálatá­ban a huszonötödik szolgá­lati évet, s erről emlékeztek meg szeptember 5-én dél­előtt a nagykátai vasutasok. A munkatársak szeretettel vették körül és elhalmozták őket jókívánságaikkal. Szóba került, hogy szeretnék elér­ni, hogy „szocialista szolgá­lati hely” legyen itt, a nagy­kátai vasútállomáson. A TÓALMÁSI DINNYE A VILÁGPIACRA KERÜL Akinek az ükapja is dinnyés volt, s aki rsak most kezdte A tóalmási Lenin Termelő- szövetkezet az idén közel két­száz holdon termelt dinnyét. Huszonkilenc kezdő és régi dinnyetermelővel kötött szer­ződést. Mindenki egységes te­rületet kapott. Március elején megkezdték a trágyázást, kisorolást, fész- kelést. Május elején már pa­lántának, háromszor kapáltak, és érett a dinnye. Most a dinnyeszüret végén meglátogatom a dinnyeterme­lőket. Hosszúháton, végig az erdő mellett huszonkilenc kunyhópira­mis emelkedik ki roman­tikusan a dinnyék közül. A dinnyések családostól kinn élnek. Mindenhol dinnye és baromfi. Nem tudom hirtelen­jében: dinnyetermelők, vagy baromfitenyésztők között já­rok-e? Mindjárt a falu mellett az első kunyhónál Maczkó Má­tyás exportra csomagol. öt közepes nagyságú dinnyét he­lyez el gondosan, egy-egy lá­dába. Kicsit félve közeledek a j nagy darab emberhez, hátha tolvajnak néz és elüti a dere­kamat. Arca borpiros. Bizto­san szereti i6 a bort, akkor pedig nincs baj, mert aki a bort szereti, rossz ember nem lehet. — Jó napot, Maczkó bácsi! ■— Neked is fiam. Figyelembe se vesz, dolgo­zik tovább. Mind a ketten hallgatunk, mintha versenyez­nénk, melyikünk bírja tovább. — Szereted a dinnyét? — kérdezi, és egy disznóölő kést a kezembe ad. Egyél, mert én nem érek rá megetetni. — Inkább beszélgessünk! — Jól van, fiam, de akkor este gyere, amikor ráérek. — Csak annyit áruljon el, mióta foglalkozik dinnyével? — Régóta. Nekem már a nagyapám nagyapja is diny- nyés volt. Tőlük örököltem. A tsz-ben két év óta. — Hogy sikerült az idei ter­més? — Idáig hetvenötezret for­galmaztam. A negyven száza­léka az enyém. Hát az har­mincezer körül van. A szomszéd parcellából hoz­zánk jön Magyar István, és magával hív, hogy egyek az ő dinnyéjéből. Előbb meg kell néznem négy nagy sertését, tyúkjait, kakasait. Megmutat­ja 120 láda export dinnyéjét, amit Angliába szállítanak. — Szállítottunk már Német­országba is. Sokat dolgoz­tunk, de le is szedtem hatszáz mázsát. Én nem vagyok régi dinnyés, de most jól sikerült. Talán megkapom a harminc­ezret. Szeretném lepipálni a Maczkót. Ha az idén nem, de jövőre biztos sikerül. Pali bácsi, az elnök külföldi vásárlókkal jön. — Hogy vannak megeléged­ve az idei dinnyeterméssel? — Nagyon jól. Várakozáson felül sikerült. És ami a leg­főbb, külföldre szállítunk. — Ki termelte a legtöbb és a legjobb dinnyét? — Maczkó Mátyás, Magyar Pista és Urbán Pista. Tőlük szállítottak legtöbbet külföld­re. Pali bácsi mosolyogva int, hogy várják, örül, hogy a ma­kói hagyma, a szegedi paprika és a vecsési káposzta után a tóalmási dinnye is külföldi piacra kerül. Urbán László Legyen figyelmeztetés... Érik a szőlő, ha a vessző Nem mondunk le fiataljainkról! Mit tesznek értük Tápiószelén? Míg az izzó napgolyó saját- maga által hevített égbolt vö­rös oldalán elmerül, addig a vonat hatvan kilométert fut be. Maga mögött hagyja a lázban égő Budapestet, hűs tájakra ér, a Tápió-patak völ­gyében. A vonat belseje hasonlít a kohók gyomrához. Munkás­vonat. Lányok és ifjak szívét az idősebb munkások szívéhez hasonló, széppé edző, tüzes szívkohó. A kis állomás, ahol meg­áll: Tápiószele. A nyári alkony vacsora füst­je és a nyugalom csábít a fa­lusi idill további leírására. Viszont tudjuk, hogy ez csak látszat, mert az idill nyuga­lom, a munkában elfáradt em­berek nyugalma. Hős harcot, jnunkát takar. A régi és az új harca ezt a földet is birtoká­ba vette. Ennek a csatának eredményei az új szőlővessző­vel beültetett homokhátakon és az agyagos szántóföldeken egyaránt megtalálhatók. Az egykori nagybirtokok helyén elterülő négyezerkettőszáz- kilenc holdas Tápiómenti Ter­melőszövetkezet ez év feb­ruárjában alakult, a Keleti Fény és a Béke termelőszö­vetkezet egyesülésével. Szabó István, a termelőszö­vetkezet elnöke így vall az egyesülésről. — Szükség volt erre, főleg a gépek jobb kihasználása szempontjából. A körülbelül hétezer lelket számláló közsé­günkből ezerötszázan járnak Budapestre dolgozni. Hatszáz- hetvenhárom termelőszövetke­zeti tagunk van, akiknek ’ át­lagos életkora ötvennyolc év. Fontos hát a gépesítés, a mo­dern technika térhódítása. — Mi persze, ennek ellené­re sem mondunk le fiatal­jainkról — folytatja az elnök. — Az egykori Viczián-kúria termeiben — ez a tsz központ­ja — ifjúsági szobát nyitunk. Itt a KISZ összejövetelein minden fiút és lányt szívesen látunk. A táncot ismeretter­jesztő előadásokkal szeretnénk egybekötni. Tanárok és TIT- előadók meghívását tervezzük. A kastély parkját felújítjuk, ahol nyári estéken szabadtéri összejöveteleket rendezhetnek fiaink — mondja az elnök. A Bartók Béla Művelődési Házban ilyen jellegű klub­délutánokat már eddig is ren­deztek, s így a szórakozást és a tanulást együtt igyekeztek kielégíteni. A most megnyílt gimnázium a tanulni vágyó fiatalok számára ad lehetősé­get, hogy tudásszomjukat ne kelljen távoli vidékeken olta­niuk. A felsorolt tervek, a már megvalósítottakkal együtt hoz­zájárulnak ahhoz, hogy sok fiatal ne érezze magát ide­gennek saját falujában. Itt is fokozatosan csatát nyer az új, a modern életforma. A munkásvonat által a bu­dapesti Rákóczi útról a tápió- szelei Rákóczi utcába hozott fiatalok közül így egyre töb­ben nemcsak az otthont adó falut láthatják majd, hanem a munkát, szórakozást, egy­szóval a falusi élet vidám ol­dalát is. Kőszegvári József Bolgár-est Tápiószentmártonban Bulgária felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából a Bolgár Népköztársaság Kul­turális Intézete és a tápió- szentmártoni művelődési ház szeptember 14-én, hétfőn es­te műsoros estet rendez a községben. Neves bolgár művészeken kívül eljönnek a bolgár kö­vetség tagjai is. A vendéglátó szentmártoniak zenekari, és szóló számokkal szerepel­nek a műsorban. Ezen a napon nyitják meg a bolgár—magyar dokumen­tációs kiállítást is. a tápiószentmártoni Rákóczi Termelőszövetkezet új telepí­tésű szőlőiben. — Első termés — mondja Váróczi, a termelőszövetkezet szőlészeti agronómusa. A Tápió mente munkatársa kinn, a szőlőben kereste fel a termelőszövetkezet vezetőit,' hogy az első termés előzmé­nyeiről tudósítást kérjen a lap olvasóinak. — Két évvel ezelőtt ötven holdat telepítettünk a Tápió partján, még a régi százhúsz­szor nyolcvan centiméteres tő­ketávolsággal. A tavalyi árvíz sajnos két ízben is lerohanta szőlőinket és 3 holdat min­denestől, földjével együtt le­tarolt. A hárslevelű, saszla, rizling és ezerjó megeredése kilencvennyolc százalékos volt. — Tavaly tavasszal negy­vennégy, ősszel ötven holdat telepítettünk, ös, homokbuc­kás, szamártövises területen. Ezek a szőlők már nagyüzemi művelésre is alkalmasak, mert kettőszáznegyvenszer ötven centiméter távolságra ültet­ték a vesszőket. A szőlők zö­me kadar és hárslevelű. Be- tonoszlopos támiberendezését 1963. szeptember 8. Sö­tét betűkkel vésődött be ez a nap a Tápió mentén elte­rülő községek lakosainak szívébe. Emberemlékezet óta nem volt rá példa, hogy szeszé­lyes kis folyónk ilyen pusz­títást végzett volna. Kora- tavaszi olvadáskor már többször elhagyta medrét, szennyes áradata késleltette a tavaszi munka kezdetét, de ilyen nyárutói áradást nem ismer a krónika. Tavaly ilyenkor nem volt a Tápió völgyében egyetlen község, melynek határát ne változtatta vol­na sártengerré, iszapja ne takarta volna az egész nyá­ri termést. Bősz hullámai előtt gyöngének bizonyul­tak a legerősebb betonhi­dak, a közutak, s nem bír­ta a nyomást a vasúti töl­tés sem. Kevés Tápió menti köz­ség mondhatja el, hogy a tajtékzó víz nem követelt emberáldozatot. Még a tá­volabb eső Jászárokszállás községben is gyászbaborí- totta egy édesanya szívét, akinek önfeláldozó katona fia életmentés közben halt meg. Az évforduló legyen fi­gyelmeztetés. Csatornázással, hidak építésével, gátak emelé­sével, fejlett technikánk­kal fékezzük meg a vad hullámokat, szilaj folyását béklyózzuk a két part kö­zé, s megszelídített vize öntözze földjét, fokozza termését a Tápió völgye la­kóinak. HÍREK Járási tanácstagok fogadóórái Hovancsik Ferenc szeptem­ber 14-én Nagykátán, Veres Mihály szeptember 14-én Tá- piószöllősön tart fogadóórát. Tanácstag beszámolója: Kecskés János szeptember 12-én Szcntmártonkátán. most rakjuk ki, s jövőre már kordonművelést alkalmazunk. Amikor kinn jártunk, mindegyik területen serény munka folyt. Két csapatban asszonyok és lányok kötöztek, másutt a fiatal tőkék beérle- lési permetezése folyt, sajnos -csak kisüzemi, hátipermetezés­sel. Ügy láttuk a szentmárto- ! niak szeretik a szőlőt, a szőlő­művelést pedig főfoglalkozás­nak tartják. De nemcsak dolgozni, ha­nem látni, tapasztalni, tanul­ni is akarnak. Ezért szövet­keztek össze a népművelési emberekkel, hogy szőlészeti ta­nulmányútra mehessenek. A termelőszövetkezet vezetősége minden anyagi akadályt elhá­rítva hozzájárult a szép terv megvalósításához. Végezetül megtudtuk azt is, hogy az idei szüreti bálon a Rákóczi Termelőszövetkezet KISZ-fiataljai már az új ter­més szőlőfürtjeivel díszítik fel a koszorút, meg a szüreti bál sátrát. Minden külön értesítés nél­kül ezúton hívják meg a Tá­pió mente olvasóit a szeptem­ber 20-i szüreti felvonulásra és bálra Tápiószentmárton- ba. V. B. A járás legtisztább községe címet Tápiószecső már több ízben elnyerte. Most a Tápió menti napok előtt versenyt hirdettek a község lakosai egymás között, hogy az ünnep­ségre kiesinosodva várja a fa­lu vendégeit. A Nagykátai Járási Tanács végrehajtó bizottság ülést tar­tott. Megtárgyalta a felvásár­lási tervek teljesítését és a tápióbicskei Április 4 Terme­lőszövetkezetben végzett vizs­gálat eredményét. SPORT Nagykáta—Öcsa 2:2 Nagykáta, 600 néző. Vezet­te: Nábelek. Nagy érdeklődés előzte meg az első és harmadik helyezett rangadó mérkőzé­sét, hiszen az eredmény alakulásától függött az első és második hely kérdése. Ez a nagy tét erősen rányomta hatását a játékra. A mérkő­zés első tizenöt percében Öcsa veszélyeztetett ered­ménytelenül. Ócsa védelmi hibából gólt ért el, de et- ; tői kezdve Nagykáta vette át ! a játék irányítását. A 34. í percben a nyomasztó fölény ! góllá érett, Péter fejese utat \ talált az ellenfél kapujába. A ! 71. percben az ócsai büntető- \ területen belül Kármánt sza- \ bálytalanul szerelték s a meg- j ítélt büntetőt Lendvai a jobb ! alsó sarokba helyezte. Nagy- ! káta támadott továbbra is, \ ennek ellenére egy ártatlan- ! nak látszó támadás során a ! középcsatár szereléséért a já- ! tékvezetö tizenegyest ítélt, ! melyet Gyarmati értékesített. \ Nagykáta győzelmet érde­; melt volna. » • Góllövö: Péter, Lendvai, \ illetve Gyarmati 2. ! Jók: Basa I, Basa II, ! Schmikl, Péter. Az ócsai ka- ! pus a mezőny legjobbja. | Pilis—Tápiószele 6:1 I l Nagyarányú vereséget szen- í vedett Tápiószele Pilisen. A '. hazai együttes már a 3. perc- ; ben megszerezte a vezetést, I rövid időn belül a vendé- | gek tizenegyesből egyenlítet- : tek. A szelei csapat nem tu- ! dott megbirkózni a helyen- i ként kemény játékot erőltető í hazai együttessel. A pilisiek győzelme teljesen megérde­melt. Lendvai—Volák Arcok a munkásvonaton ; Zötyög a munkásvonat, a í hajnali, az esti „csörgő". Nincs \ rajta semmi új, legfeljebb né- '• ha ég, néha nem ég a kupék \ lámpája. Az arcok mindig, \ mindig ugyanazok. t ;az ultis : A nap bármely szakában \ hajlandó az áhított zsugára. : Vagy állandó partnerrel, vagy i alkalmi partnerrel csapkodja : a kártyát. Ha véletlenül nem ; játszik, s észreveszi, hogy a ’ szomszéd padsorban zúg a já- \ték, ’még az ülőhelyét is ott- \ hagyja, hogy kibicelhessen. El- \ lessen valami jó megoldást, \ vagy tanácsokat adjon. Ha ját- \ szik, akkor számára nincs töb- • bé külvilág. Istenének fekve, '. ülve, állva, sőt féllábon állva I is képes hódolni. Bámulatos '.ügyességgel keveri a kártyát, \ s ahogy ujjaival tartja a lapo- ; kát, nem éri utol őt, az ultist '.semmilyen más kártyajáték- '■ nak hódoló sem. A gyárban \ néha a hazaútra gondol, az \ ulticsatára, s talán könny eb- \ ben megy a munka is, talán í a nyolc óra is gyorsabban te- l lik el. Néha úgy tűnik, hogy a plá­ne nem is a partiban van. ha­nem a partit követő szenvedé­lyes kiértékelésekben. A SZURKOLÓ Hétfő a napja, s ha hétközi forduló is van, akkor még a csütörtök. Jelszó: meccs után élet az élet. Meg szombat, s ha hétközi forduló is van, akkor még a kedd, meccsek előtt. De tud beszélni csapatá­ról a hét minden napján, s a nap minden órájában. Ha győz a csapata? Na, akkor nem lehet vele szóbaállni. Ha veszít? Akkor azért. De ez esetben tud mentséget kapás­ból, néha százat is. Tegező vi­szonyban van valamennyi ked­vencével, képes a mindenna­pos utazás ellenére még va­sárnap is beutazni Pestre, a meccsre, s ott aztán torka- szakadtából kiabál: „Rúgd be, édes Flórikám!”, vagy „Cse­lezd meg Tichykém!” Ez a te­gező viszony, persze, egyolda­lú, mert a játékosnak nem áll módjában véleményt nyilvání­tani. O néha az ellenfél játéko­I Állami gondozásba vették a Pándi Községi Tanács és az Ifjúságvédelmi Bizottság együttes intézkedésére Fehér Lajos, családjával nem törődő szülő négy gyermekét. Ez igen! A szentlőrinckátai Uj Világ Tsz többletbevétele szeptember 1-én 1 039 000 fo­rint volt. Csak burgonyából 960 000, borsóból 94 006 forint többletet értek el. A tápiószentmártoni szín­játszók, énekkari tagok, népi táncosok és a zenei szakkörök tagjai Agárdon részt vettek a Fejér megyei nagy népi feszti­válon. A jutalomkirándulásba bekapcsolódott a KlSZ-szerve- zet is. Tóalmás irodalmi színpada, amely a tavaszi kulturális szeműén kiemelkedően szere­tjeit, most klasszikus szüreti irodalmi műsorral készül a Tápió menti napok ünnepségé­re. sát is letegezi. A futballhoz ^ értő szakember. A szövetségi'{ kapitánynak is szívesen adna't tanácsot. Kár, hogy nem hall-'{ gatja meg. Néha egy-egy test- \ cselt is bemutat a vonatban. \ Például, amikor az ülőhely \ megszerzése forog kockán. A JÓSOLÓ Jóformán még el sem in-! dúlt a végállomásról a vonat — ő már tudja: késni fog. Senki sem hozott esőkabátot, { csak egyedül ő. Megjósolja: í esni fog. Nincs kedve a mun- kához, megjósolja, ő ma nem \ fog dolgozni. Aztán olyant jó- \ sol, hogy ő most két percen \ belül enni fog, s valóban veszi / is reggelijét, és eszik. Hogy jön a kalauz, hogy % megáll a vonat, hogy este be-% sötétedik, s még sok hasonlót £ — ö mindent előre tud. S ^ mindezt a szomszédjának £ mondja el, akinek szemmel- f láthatóan le akar ragadni a 'j szeme. Végül a szomszéd is % jóslásba kezd. Ennyit szűr ki a foga között: „Maga viszont nem fog szép halállal kimúlni, $ ha nem hagy engem aludni!” $ (d. g.) í.

Next

/
Oldalképek
Tartalom