Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-08 / 210. szám

1964. SZEPTEMBER 8, KEDD

nsr

MEcref

K/Círltm

—J\aluibáh a _JJ’omobózélen

4

Kint, Cegléd határában, a Homokszélen, ott, ahol véget érnek a takaros, újonnan épített családi házsorok, egy hepehupás, gödrökkel, lyukakkal szaggatott térségen, három hevenyészett kalyiba áll. Tetejük ócska, töredezett cserép, néhány sovány akácágra, vagy gyenge lécre rakott nád és szalmaköteg. Belsejükben, a sátortető alatt, néhány négyzetméteren, egy vagy két kopott ágy, dunnák, takarók, ruhaneműk rendetlen össze- ■ visszaságban, sebtében összezsúfolva. A tetőkön és minden oldalon szemtelenül tolakodik befelé és száguld keresztül a korán érkezett, csípős őszi szél. Tegnap zuhogott az eső, tócsákban gyűlt a víz, összeázott itt minden.

A három, még egyben levő ' telekrész mindegyikén vályogtéglák sorakoznak, várják, hogy fallá,

biztonságot, meleget adó hajlékká

emeljék őket. De ahhoz, hogy emberhez méltó lakások, házak épülhessenek, a vályogtégla egymagában még nem elég. Ablakkeretek, ajtók, a tetőkhöz gerendák és cserepek pedig, itt nincsenek.

Cegléden tizenegy cigány- családot, közel száz embert — felnőtteket és gyerekeket — köszöntött így, vagy nem sokkal jobban a szeptember.

Hogyan jutottak ide, ilyen helyzetbe?

Közülük az egyik, negyvenegy éves komoly ember, Lajos Imre, így mondja el:

— Idén, június elején, kezdődött Ott laktunk akkor még mindannyian a Gerje- csatoma melletti területen. Négyen, akiknek a hajlékuk a part mentén volt, írásbeli értesítést kaptak, hogy tíz napon belül költözzenek beljebb, mert megkezdik a csatorna rendezését. Beljebb vinni, lebontani a kis házat? Nem mozdult senki, .Akkor kezdtünk el szaladgálni,

Lajos liiíte Hajlékába ráadásul a nyáron villám sújtott, összeroskadt a felesége, Rafael Karolina tulajdonát képező régi, gyenge kis épület. De nemcsak emiatt lett a szószólója, mindenki által elfogadott intézője a kis település ügyeinek. Mindössze ketten tudnak az itteniek közül ími- olvasni, s ő a hat elemi után, még 1943-ban, sikerrel tette le Budapesten, a Bánki Donát Technikum hivatalos igazolása szerint, a gőzikazánfűtői vizsgát. Többnyire ebben a szakmában dolgozik azóta is. Mielőtt ideházasodott, kilenc évet töltött el Komlón, az erőműnél, a kenyérgyárban. Ott végezte el tavaly az általános iskola hetedik osztályát, mégpedig 4.5 átlageredménnyel. A nyolcadikat idén itt akarja be- i fejezni. Sokat tapasztalt, tö- \ rekvő, újságolvasó ember. Sza- J vaiba, amikor folytatja, kese- J rűség vegyül;

— Két hónapja még nem \ így képzeltük. Mivel itt a í telep egy mélyedésben volt, £ és mindig felszivárgott a £ talajvíz, kértük, adjon ne- J künk a városi tanács külön- \ böző utcákban elszórtan tel- keket. A csatornaszabályo- 2 zás miatt amúgy is meg- £ bolygatták az egész területet, £ még mélyebb lett, onnan J vették ki a földet a gátépí-J téshez. Mi a legtöbben ren- ^ desen dolgozunk, ki akar- ^ tunk kerülni végre innen. ^

Igen, júniusban még más- ^ képp ígérkezett minden. Sa| szép reményeket nemcsak sa- ^ ját képzeletük rajzolta a kö- ^ zeljövőre. A városi tanács ^ végrehajtó bizottságának ha- ^ tározata így szól erről: „a ^ végrehajtó bizottság tudó- ^ másul veszi, hogy 15 cigány- ^ család a jelenlegi telep fel- í számolásával, a város külön- i böző helyén megfelelő csa-1 ládi házat kíván építeni. ^ Annak érdekében, hogy az ^ építkezés anyagi terheit mi- ^ nél jobban megkönnyíthesse ^ és ezáltal megfelelőbb lakás ^ építését biztosíthassa, a vb| rendkívül méltányos eladási í f rakat állapít meg”. Név sze-^ Knti felsorolás következik í árról, hogy a homokszéli, | csengeriszéli, akasztószéli s ^ egyéb helyeken levő telke- ^ két, az érintett családok^

négyszögölenként átlag 5 forintos áron kapják meg az OTP-n keresztül. A határozat utasítja az építési és közlekedési osztályt, gondoskodjék 200—400 öles parcellák kiméréséről és arról, hogy a megyei tanács által e célra javasolt olcsó típustervek kerülnek kivitelezésre.

Azóta a Gerje mellett szabályozták a csatornát, minkét partján megépítették a gátat is. És az újvárosszéli telepet valóban „felszámolták”, a szegényes hajlékokot lebontották.

És hol vannak az új, a régieknél szebb, jobb típusházak?

Nincsenek.

Egyszerűen nincsenek.

Pedig a Gerje menti cigány- családok, rokonok, párátok, egymással összefogva, 6okat dolgoztak értük eddig is. Vetették a vályogot feszt, néhány ház falait is felhúzták, ott állnak tető nélkül, lakhatatlanul. A nagy dolog miatt többen otthagyták a munkahelyüket, volt, aki betegállományba ment.

Kinn állunk a homokszéli telkeken, a kalyibák között, körénk gyűlnek az emberek. Közöttük áll Makula Péter tizenhat éves felesége, aki állapotos, minden órában várják a gyermeket. Ott sír, zokog egy megtört asszony, Lakatos Ilona, nyilvántartott tbc-s is.

— Nekünk a tanácsnál megígérték, hogy az új házakhoz kapunk olcsó anyagot, bontásból.

— Mi elvállaltuk, hogy kivetjük a válykot, felhúzzuk a falakat, ök anyagot ígértek.

— Még téglát is ígértek, amit majd felszednek azokban az utcákban, ahol betonjárda épül.

— És dózert, amelyik elegyengeti a gödröket.

Keserűségük nagy és súlyos. Szavaik őszinték és megrendítsek:

— Azért teszik ezt velünk, mart mi cigányok vagyunk?

— Odamegyünk az asszonynyal a magasfeszültséghez, akkor vége lesz.

Kétség nem férfiét hozzá, néhány hónappal ezelőtt elhangzottak ígéretek. Azok, akik tették, jót akartak. Azt remélték, teljesíthetik. Igaz, nincs ennek nyoma papíron, határozatokban. De a Gerje mellett hittek, bíztak benne, ezért fizettek be az OTP-nél néhány száz forintos összegeket — ki mennyit tudott — mindannyian előtakarékosság címén, a telekárra és a házépítésre.

Egy szó, mint száz, ott jártunkig, szeptember elsejéig, a tanács közreműködésével, segítségével, semmilyen anyagot, egy darab téglát, gerendát, vagy cserepet sem kaptak a cigányok.

Hogy nem remélhetnek, látták, tudták ők már augusztus elején. Ezért utazott fel a fővárosba Lajos Imre másodmagával és panaszt tett a Minisztertanács illetékes szervénél. És azóta másutt is; a járási népi ellenőrzési bizottság elnökénél.

Szelepcsényi Imre, a ceglédi tanács vb-elnöke, a Minisztertanácshoz írott jelentésében, előttünk is, és a nála járt, többször bizony indulatos, követelőző Lajos Imre előtt is, kijelentette:

— Mi nem ígértünk semmit és a fennálló rendelkezések értelmében nincs is mód arra, hogy ingyen építőanyagot adjunk.

Lajos Imre kazánfűtő, Szabó János vándorköszörűs, Makula Péter segédmunkás, Rafael István hétgyermekes fuvaros, lakatos Ilona, aki ha nem beteg, takarítani jár, egybehangzóan ezt mondta:

— Dolgozni akarunk, becsületesen élni, ki akarunk kerülni a cigányságból. De nem tudunk addig munkába állni, amíg

nincs fedél a fejünk fölött.

Nincs megtakarított pénzük sem, hiszen most, éppen amiatt, hogy ilyen súlyos helyzetbe kerültek, nem keresnek. De mindegyik hajlandó hosszú éveken át havi 300—400 forintos összegeket törleszteni azért, hogy jobb lakása legyen.

Ehhez azonban — a valóban olcsó telkeken kívül — segíteni kell őket. Mert egyáltalán nem ők a hibásak azért, hogy lakás nélkül maradtak.

Hegedűs József, a városi tanács vb-titkára, Banos László műszaki előadó jelenlétében elismerte:

— A hiba ott történt, hogy a régj viskókat a Gerje-csa- toma mellett lebontották, mielőtt még az új telkeken a házak felépülték.

Ezt mondta a végrehajtó bizottság titkára és elsietett, hogy maga nézzen utána; ma- radt-e még valami használható építőanyag abból, amit a Táncsics-iskola bontása után az elmúlt hetekben a lakosságnak olcsón kiárusítottak.

A hatszázadik születésnapját ünneplő Cegléd központjában akkor gyúlták ki a neonfények, mikor haza indultunk. És láttuk a szép, most épülő új lakótelepet.

A homokszéli kalyibák innen messze vannak..;

Hetes* Ferenc Pál

Idegenforgalmi szempontból

megyénk kétségkívül legfontosabb része a Dunakanyar. Ezen a nyáron is sok turista, kiránduló fordult meg itt. Külföldiek is ezerszámra, a világ minden tájáról. Vajon mindegyikük megelégedéssel távozott innen? Aligha, mert sok még a javítani való.

A Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség júniusban, júliusban és augusztusban, mindhárom hónapban több napon át tartott ellenőrzést a Dunakanyarban és a vizsgálatairól " készült vaskos jelentésében azt is megállapítja, hogy sehol nincs élég üdítő ital. Kiderítette azonban a vizsgálat azt is, mi az üdülő- és kirándulóhelyeken a sörhiány főoka. Egyszerűen az, hogy a sörgyár hetenként egyszer és pedig hétfőn szállította a sört, amely azután hét végére vagy elfogyott, vagy alkalmas raktározási lehetőség híján megromlott. A felügyelőség közbelépett, azóta hét végén szállítják a sört.

Külön fejezetet szentel a jelentés a gyümölcsnek. Éttermi étlapokon alig-alig szerepel, a boltokban pedig ha van, akkor sem mindig eléggé friss. Hogy Szentendrén a Pap-szigeti camping kis élelmiszerboltjában egész nyáron nem volt kapható, azt már szóvá tettük. Az ÁKF ellenőrei a bolton kívül a raktárát is megtekintették azonban és megláttak ott egy ki tudja mióta heverő eszpresszógépet. Úgy látszik, mindössze leltári tárgy, senki sem tartja érdemesnek felszerelni.

Ugyancsak a Pap-szigeten lettek figyelmesek a tábort ismertető nyomtatott füzet példányaira. Szerencsére magyar nyelven íródott és így a külföldi vendégek nem keresik „a camping éttermét”, ahol a nyomtatvány szerint „olcsó egytálétel kapható”. Az étterem, azaz bisztró ugyanis még mindig csak terv. Már esztendők óta az."A legújabb hírek szerint jövő nyáron visszavonhatatlanul megnyílik, valóban úgy látszik, mintha pillanatnyilag építenék.

Leghosszabban a Dunakanyar bolti és vendéglátóipari alkalmazottaival foglalkozik a kereskedelmi felügyelőség jelentése. Jóformán nincs közöttük idegen nyelvet beszélő, sem pedig elegendő szakképzett dolgozó. Akkora a szakképzettekben a hiány, hogy ha a jobb parton működő vállalat akár súlyos fegyelmi vétség, vagy bűnvádi eljárást maga után vonó cselekmény miatt elbocsátja valamelyiket, o bal- parti vállalat azonnal örömmel alkalmazza, esetleg még

jobb állásba helyezi. Természetesen, ha a balparti bocsátja el, akkor másnap már a jobbpartinál van. A bolti kiszolgálók és éttermi felszolgálók zöme szakképzetlen és gyakorlatlan kisegítő.

A szakképzett munkaerő hiányát enyhítő ötletet vetnénk fel: ha a Dunakanyar középiskoláiban, Szentendrén, Vácott, Szobon és Dunakeszin a politechnikai oktatás tárgya többek között a kereskedelem, meg a vendégr látóipar is lehetne. Az így képzett diákgyerekek a nyári vakációban bizonyára szívesen és jól dolgoznának az otthonukhoz közeleső üzletekben, vendéglátóhelyeken.

Az ÁKF ellenőrei különben három hónap alatt százötvenhárom helyiséget ellenőriztek és csak szemük láttára összesen ötvenegy esetben próbálták megkárosítani a fogyasztót. Kevesebbet mértek, vagy többet számláztak. Különösen a vendéglátóhelyeken találtak gyakran a számlákban „összeadá- si” hibát. A tettenért felszolgálók minden esetben az-i zal védekeztek, hogy sok a „bliccelő” szép időben is, még inkább hirtelen kereke^ dó szélben vagy esőben pillanatok alatt fizetés nélkül távozik számos vendég. Ezek számláját nekik kell megtéríteni, és havi 900 forint a fizetésük, meg alig 100—150 forintot tesz ki a forgalmi jutalékuk, kénytelenek tehát valahogy „behozni” a veszteséget, különben egy fillért sem keresnének. Arról, hogy mennyi a keresetük borravalóból, nem esett szó.

A terjedelmes vizsgálati je^ lentésből egyébként csak néhány megállapítást említettünk. Ez is éppen elég. Ősztől jövő tavaszig azonban az idő is elég ahhoz, hogy az illetékesek, akiknek eddig már sikerült a Dunakanyar idegenforgalmát kedvezőtlenül befolyásoló jó néhány problémát megolda- niok, fokozottabban törekedjenek eltüntetni a meglevő hibákat. Kétségtelen, mindent nem lehet egyszerre. Sok mindent azonban igen.

Szokoly Endre

A szabálytalanság ára

■ 'wmm

Cegléd határában, a 4. számú főútvonalon Pál Zoltán budapesti lakos szabálytalanul akart előzni egy kerékpárost. Összeütközött egy Skoda tehergépkocsival, amelyet Géder János vezetett. Mindkét kocsi felborult, mintegy ötvenezer forint anyagi kár keletkezett. A mentők súlyos sérülésekkel szállították kórházba Géder Jánost és Nagy- idai Tibor 16 éves ceglédi lakost. Képünkön: az árokba fordult Skoda tehergépkocsi roncsai.

(Foto: Opauszky)

Akik már tegnap okosak voltak

Vannak, s nem is kevesen, akik szolgai módon hunynak szemet minden fölött, akik látják, nem jó, nem helyes az, ami történik, mégis: hallgatnak róla. Sőt ajnározzák azt, aki a hibákat elköveti, akiről tudják, hogy nem helyesen cselekszik, ámde — fölöttük van! Teszik ezt addig, míg valóban fölöttük van az illető. Ha elkerül onnan ... Kell-e bárkinek is szolgának éreznie magát? Kell, de csak általános értelemben. A nép szolgájának, a társadalom ügye szolgájának. Szolgájának úgy, hogy az ügyet, a népet szolgálja. S nem úgy, hogy szolga, aki ura kénye-kedvének kiszolgáltatva cselekszi, amit parancsolnak. Mégis: sokan szolgának érzik magukat, bár semmi okuk sincs rá. Lesik a „főnök” mosolyát, nagyokat nevetnek legrosszabb viccein is, örülnek s kihúzzák magukat, ha az értekezleten a főnök pillantása rajtuk pihen meg, s a szolgaság apró jellemzőit sorolhatnám tovább.

Miért bizonytalanok esek az emberek? Miért tesznek így? Csak nem azért, mert érzik, hogy munkájukkal, tevékenységükkel nem tudják kiérdemelni a megbecsülést, az elismerést? Csak nem

azért, mert tudják, így boldogulhatnak, de különben nem?

Igaz, vannak olyan vezetők, kisebb és nagyobb poszton, akik eltűrik a szolgalelkűsé- get, sőt van olyan is, aki elkívánja. Jó lapra tesznek-e azok, akik ezt kihasználva elvtelenül hízelkedőkké, semmit nem hallókká, semmit nem tudókká szegődnek? Lehet, hogy rövid távon igen. Ideig- óráig a szolgalelkűség gyümölcsöző lehet, jutalmat kap attól, akinek szól. Az öntelt, a kritikátlanság légkörét eltűrő vagy elkívánó vezető azonban — ma már — nem sokáig maradhat posztján. És akkor a „slepp”-nek is befellegzett. Akkor a szolgák gazda nélkül maradnak, s csakhamar kiderül, mi biztosította eddig is érdemtelen boldogulásukat. És a szolgák, a tegnapi hízel- kedők. a tegnapi mindent el- nézők éppen ezt akarják feledtetni. semmivé tenni, amikor felcsapnak tegnapi okosoknak, amikor mindenkinél jobban szidják azt, akiről eddig csak himnuszokat mondtak. És e magatartásban éppen ez. a gesztustalan, az elítélésre érett, a megvetendő.

A köpönyegforgatók logikája ez. A mai, minél hangosabb szidalmakkal leplezni a tegnapi dicséreteiket. A mai „okossággal”, ami már a tegnapra is vonatkozik, a tegnapi és tegnap előtti szolgalel- kűséget, mindent kiszolgálást.

Mindez ogat akkor vezethet eredményre, ha mi, az egészségesen gondolkozó, élő és cselekvő többség — sze- methunyunk felette. Csak akkor, ha szó nélkül „megbocsátjuk”, s úgy teszünk, mintha misem történt volna. És itt, ebben kicsit mi is cinkosokká leszünk, cinkosokká pontosan azon eszmék gyakorlásában, amelyekért az utólag okosakat — elítéljük.

Nem szabad logikátlanoknak lennünk! Nincsenek, nem lehetnek délelőtti és délutáni eszméink, azaz nem cselekedhetünk másként délelőtt és megint másként délután. Amit délelőtt elítéltünk, azt el kell ítélnünk délután is, s ezért kell következetesen elítélni azokat, aikik a tegnapi okosak mezében tetszelegnek. Ezért kell mindig megmondani azoknak, akiket illet, hogy szolgalelkűsé- gük nem kívánatos magatartás, s a társadalom elítéli azt.

A társadalom érdeke azt kívánja, hogy előre legyünk okosak, de legalább is ma okosak legyünk. Utólag köny- nyű okosnak lenni — hangzik a közmondás. Könnyűnek könnyű, ez igaz. De tegyük azt is hozzá: a szocialista társadalomban az említett „tegnapi okosság” lehet, hogy könnyű, ám a társadalmi morál alapján — erkölcstelen!

Mészáros Ottó

harcot e hibák ellen, hanem azok, akik hallgatták, akik semmit nem tettek, de most egyszerre maguknak vindikálták a harcosság, az előrelátás s ki tudja még mi dicsőségét.

Gyanús ez a hirtelen jött okosság. És még gyanúsabb a fene nagy „bátorság”, a mell- döngetés azzal szemben, aki már nem tud „visszaütni”, sőt

— védekezni sem ... Milyen okok indokolják az ilyen magatartást? Társadalmi okok semmiképp, hiszen a tisztult társadalmi légkör, a bírálat mind nagyobb szabadsága és eredményessége feleslegessé teszi a hallgatást ma, s holnap a tegnapra vonatkozó „okosságot”. A szolgalelkűség azonban még mindig olyan méreg, amelynek keletkezése évszázadokra vihető vissza, s melynek bő táptalajt adott a személyi kultusz időszaka is. Ez a szolgalelkűség az, ami oka, eredője a tegnapi okosságnak, annak, hogy a tegnap még hű „szolga” ma feltűnő vehemenciával esik neki volt „gazdájának”.

Nem véletlenül használtuk

— bár idézőjelbe tettük — a szolga és a gazda kifejezést. Társadalmi egészében régen kiveszett jogosultsága, de nem az emberek mindennapjaiban!

Nem tudok a

gondolattól: túl sok az okos ember közöttünk. Az utólag okos ember. Az olyan, aki „előre” látta, „előre” megmondta ... Az olyan, aki gátlástalanul szidja azt, akit már leváltottak, aki lelepleződött, akiről hivatalosan kimondták, hogy...

És ekkor megszólalnak a már tegnap is okosak. Hogy ők... Tegnap és tegnapelőtt még hallgattak, lapítottak, sőt, dicsérték azt, akit ma szidnak, akit ma mindennek elmondanak. Enyhe ítéletet mondunk, ha azt mondjuk e magatartásról: jellemtelenség. Mert nemcsak az, nemcsak emberi, jellemvonásbeli vetülete van, hanem társadalmi is, mégpedig nem kívánatos társadalmi hatása.

A közelmúltban felmentették tisztségétől egyik nagyközségünk termelőszövetkezetének elnökét. Valóban elkövetett hibákat, nem is lényegteleneket. Leváltása jogos volt, » az emberek, a tagság helyeslésével találkozott. Mégis: zavaró momentum volt, hogy néhá- nyan előhozakodtak a tegnapi okossággal. Nem, nem azok, akik valóban látták és szóvá is tették a tapasztalt hibákat, nem azok, akik felvették a

Nyár végi beszámoló a Dunakanyarról

Amit már most megtehetünk Kevés a szakképzett pincér — Lesz-e bisztró Pap-szigeten ?

—^—w «■■nullitt n n i !!*•■