Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-06 / 209. szám
ISIM. SZEPTEMBER S. VASÁRNAP 7 Az örök fagy birodalma - Budapesten Az életben minden relatív. T ß ... , , .... ^ i ,. Mert vegyünk csak egy egy- JviVÜJ T, belül —4L) ------ LfUFUI ü málna s zerű, prózai példát. Családi ^_ korben, az ebédlőasztalnál, a,. , . . , . •»». > , .. i zöldborsó csúcsszezonjában, UlltáSSül — Ahol a JVlir0llt6 KCSZUl így szól a ház ura és pa- 3 , , ■ ---r ancsolója, sztenori hangon: — Asszony, ez a borsó zörög! Erre persze számtalan magyarázatot kap, de attól egy cseppet sem lesz puhább a borsó. Ezt a párbeszédet másutt hallottam: — Gyuri bácsi, már zörög a borsó. — Rendben van, még két órát hagyjátok, azután mehet a raktárba. Nem titkolózom tovább. Ez utóbbi párbeszéd a Mirelité csepeli hűtőházában hangzott el, A hőmérséklet — mínusz 30 és 40 Celsius-fok között mozgott. A falakon, a lámpák fényében szikráztak a jégcsapok. A lehelettől deres lett a munkások bajusza. Kint éppen, a szeszélyes nyár jóvoltából, plusz 32 Celsius-fok volt, és olvadt az aszfalt. Izzadtak, főttek az emberek a hatos villamoson, lubickoltak a Palatínuson és rekordfogyasztást jelentettek a fagylalt- árusok. Mi pedig ugyanakkor Schwiebert György, a Mirelité közkedvelt Gyuri bácsija, vastag bundában toporog- nagy gonddal ellenőrzi, hogy „elég hideg van-e”, tunk, fejünkön a füles prémsapka is kevésnek bizonyult. Mivel a fényképezést szinte lehetetlenné tette a nehézrült az áru a gyorsfagyasztóba. A cukor hatására a friss gyümölcs levet engeA szétázott málnatömbök futószalagokon jutnak el a dobozolásig, s közben a legkisebb hibás szemet is eltávolítják. kés, egyu.ijú kesztyű, kénytelen voltam mellőzni, megfagyva, illetve mélyhűtve, de töretlen kedvvel tanulmányoztam végig, hogyan dolgoznak az Országos Hűtőipari Tröszt Mirelite-gyárá- ban. Azt hiszem, fölösleges a Mirelité népszerűsítésével kezdenem a riportot, hisz ma már szinte mindenki ismeri és legtöbben szeretik is a Mirelite-árukat. Majd minden háztartásba — többször vagy kevesebbszer —, eljut a Mirelité tisztított csirke, a konyhakész vagy félkész étel, a bécsiszelet, a vagdalthús. Erre a népszerűsítésre inkább vagy másfél évtizede lett volna szükség, amikor bizony nagy fenntartással fogadta a mélyhűtött termékeket a vásárló közönség. Azóta bebizonyosodott — sok-sok laboratóriumi vizsgálat bizonyítja —, hogy valamennyi konzerválási eljárás közül kiemelkedően legegészségesebb a mélyhűtés. Ez a módszer menti át a gyümölcsökben a legtöbb vitamint, őrzi meg a legjobban az eredeti ízt, és zamatot. Érdekes, hogy a málnaérés már régen befejeződött, de a gyárban mégis most van a fő szezonja, ötletes újítás eredménye az új eljárás. A szedett málnát eddig friss állapotban, a rekeszekből egyenesen dobozolták és cukrozták. így kedett, s emiatt összetapadva fagyott meg. Schwiebert György vezetésével dolgozták ki az új eljárást. Most a rekeszekben érkező málnát egyenesen a gyorsfagyasztóba viszik. Az összefagyott tömböket azután ötletes gép szétrázza. Az ún. „gurulós” málnát szemenként könnyen megtisztítják, cukrozzák és dobozolják. Hatalmas hűtőszekrény az egész gyár. Hozzávetőlegesen százhúszezer lehel befogadóképességével egyenlő. Ma már nemcsak Budapesten találunk hűtőházakat, hanefn a megyeszékhelyeken, sőt kisebb városokban is. A vásárlóközönség megismerte és megszerette a Mirelité cikkeit. A boltokban álló hűtőpultoknál ki-ki kedvére válogathat, kiválaszthatja , a legfinomabb ételeket. A gyár termelése 1948-ban mindössze 60 vagon volt, s ma már túljutottak a 600 vagonon is. Országszerte mindenütt feltűnnek a Mirelité hatalmas hófehér hűtőkocsijai, hogy kiváló minőségű árucikkekkel öregbítsék a gyár jogosan kivívott hírnevét. Kép, szöveg: Regős István SZEPTEMBERI HAJNAL Az USA megszegte az indiánoknak adott „garanciát“ 1794-ben George Washing-1 ton és Thomas Jefferson alá- ^ írásával garantálta a seneca ^ indiánok örökös jogát ahhoz! a ^ területhez, amelyen ősidők £ óta éltek. ^ A seneca rezervátumot azon- ^ ban rövidesen, mihelyt az úgynevezett Kinzua gát meg- 4, épül, elárasztják. Az indiánok 4 évekig elszántan küzdöttek a ^ gátépítés ellen, írásos szerző- 4 désükre hivatkozva, amely a ^ legelső szerződés volt, amit az ^ Egyesült Államok megalakulá- *4 sa után kötött. Johnson elnök a napokban ^ 15 millió dolláros alapot léte- 4r sített a New York állambeli^ seneca revezrvátum kártérítési * összegeinek kifizetésére. — Plasztikból készült szarnhártya Chicagóban három tudós plasztik anyagból olyan szaru-^ hártyát dolgozott ki, amely 4. esetleg a vakok ezreinek adja v, majd vissza a szemevilágát. í A mesterséges szaruhártyát:; már sikerrel alkalmazták máj- moknál és nyálaknál és rüvi- •. «lesen embereken is kipróbál- 4 ják. Olyan esetekben használ-4 ható, amikor a szem termesze- ' tes szaruháríyája megsérült vagy valamilyen oknál fogva homályossá vált. A rendkívül vékony lencse alakú plasztik : szaruhártyát a természetes . szaruhártya két rétege közé illesztik be. í % (Foto: Kotroczó) Japán és dél-amerikai építészeti lapok a közelmúltban sűrűn írtak az üveg alkalmazásának új lehetőségeiről: sikerült olyan nagyszilárdságú anyagot előállítani, amelynek köbcentimétere 12 tonna nyomást is kibír. (A gránit két, az öntöttvas pedig hét- tonna alatt összeroppan.) Az uvegvárosok megteremtése több mint egy évszázada foglalkoztatja a tervezők képzeletét: a megvalósított tervek közül a leghíresebb az 1851- ben épült roppant méretű londoni kristálypalota. Milyen is lesz a jövő üvegháza? ... Ablaka kívülről nincs, hiszen falai átlátszóak, de csak a lakók számára. Vakolatra, külön burkolatra nincs szükség, a felületek színezhetek, és változatosan munkálhatok meg. Rejtett világításban tündöklő domborművek, finom vésetek díszítik majd a fényben sugárzó épületeket. A lakóhelyiségekben pormentes, akár illatosított, hűtött, vagy melegített' levegő áramlik. Az üveg — nem is olyan nagyon régen forrón áhított ritka kincs volt. Plinius római történetíró könyvében olvasható a felfedezéséről szóló régi hagyomány. Egy alkalommal — írja — hajósokat vetett partra a villái'' Kls-AzStV egy homokos öblében. A tengerészek tüzet raktak, hogy megfőzzék ebédjüket, de nem találtak a környéken olyan kődarabokat, amelyekre elhelyezhették volna agyagfazekukat. A hajó többek között szódát is szállított és az egyik matróz néhány alkalmas tömböt felhurcolt a rakományból. Mikor kioltották a lángokat, csillogó, kemény masszát találtak a parázs alatt. Ez volt a kvarcüveg ... Néhány esztendeje két francia technikus megismételte az ókori „receptet”. Kiderült, hogy üveget ilyen módon nem lehet előállítani. Akárhogy is volt, annyi tény, hogy az egyiptomiak már három és fél ezer esztendővel ezelőtt művészi kivite„Mi megmenekültünk“ a lépcsőig, nézett utána. Nekem elmondta egyszer, hogy mind a ketten ott voltak a férje temetésén, s aztán másnap a villanyszámlás bácsi hozott neki egy kiscicát, hogy ne legyen annyira egyedül. Később én is sokszor bekopogtattam hozzá. Járkált körülöttem izgatottan, kérdezte, kávét főzzön-e vagy teát és mesélt. Mindenki sorra került elbeszéléseiben, a kis- cica, a házmester, a második emeleti öt fiúból álló rettenthetetlen cowboycsapat, csak magáról nem mesélt soha. Csendes volt körülötte minden, és régi. Szobája falait régen festhették, repedezett mennyezetére kusza vonalakat húzott az idő. Szinte mindennap számba vette a pusztulást. Óvatosan lépett a felpúposodott, recsegő parketten, megsimogatta a szakadozott, színehagyott függönyt. Utazni készültem Franciaországba. amikor eszembe jutott, hogy valaki azt mondta, élnek ott Judit néninek ismerősei vagy rokonai. Talán örülne, ha hírt hoznék róluk — gondoltam, és becsöngettem hozzá egyik este. Még az ajtóban megmondtam, hogy miért jöttem. Hátralépett egy lépést, és szótlanul nézett rám. Nagyon sá- padtnak tűnt. Csak megfogta a kezemet, és vitt befelé, továbbra is szótlanul. Már az asztalnál ültünk, és még mindig nem mondott semmit. Nyugtalan lettem. Csak nincs valami baja? Lassan felállt, az ablakhoz ment. Nem gyújtott villanyi, alig láttuk egymást. Az ablaknál világos volt. fény szűrődött be az udvarról. — Ismerőseim? — fordult felém. Megijedtem hirtelen megváltozott arcától. Vonásai megkeményedtek, élesen kirajzolódtak szeme körül a ráncok. Az ablak melletti kisasztalról felvett egy szép, ezüst gyümölcsöstálat. A tál tele volt képekkel. Odahívott. — Nekem nincs senkim — mondta furcsa hangon, tagoltani lassan. — Sem Magyarországon, sem külföldön, nincs, akinek üzenhetnék, s nincs, aki rám gondolna. Elnézett a fényképek felett. A nézése nyugodt lett, és a hangja is. ahogy folytatta. Csak mintha kisebbeden volna az alakja, mintha összeesett volna. Kivett egy képet. Értelmes, szép arcú, nyolc év körüli\ kislány nézett rám — már! tudtam, hogy valahonnan na- ; gyón messziről. — Megölték. Utána találomra kivett egy: másikat. Derűs, fényes, ba- i latoni csoportkép volt, lehet- i tefc rajta tízen. — A barátaim voltak. Őket : is megölték. Jöttek sorra a képek. Har- ; mine év körüli fiatalember. — Az unokaöcsém. Megölték. Két fiatal nő mosolygott a kővetkezőn. — A két kislányom. Mindkettőt megölték. Alig láttam a többit. Idős házaspár, a bácsi ferenejós- kás bajusszal, a néni tornyos frizurával. — A szüléimét is megölték,.. Gyűltek a kezemben a képek. Távolról hallottam: — Minden közeli és távoli rokonom elpusztult. Két barátnőm van. Néha elmegyünk cukrászdába, és rendszerint olyan helyre ülünk, hogy kilássunk az utcára. Nézzük az embereket, különösen a fia- i talokat... Auschwitzban is- ; mertem meg a barátnőimet... i Mi megmenekültünk... Valahogy eljutottam az aj-: tóig. Sötét volt a folyosón,: botorkáltam. Végül a házmes-l tér felgyújtotta a villanyt. Juhász Erzsébet j • • Uvegvárosok A nagy titok Új építőanyag A vasnál szilárdabb lezésű üvegtárgyakat csináltak. A császári Rómáiban nagy becsülete volt a szépen színezett, „varázserővel” felruházott átlátszó serlegeknek... Azután évszázadokig féltékenyen őrizték a gyártás módját azok a kevesek, így Velencében Muránó szigetének lakói, akik az üveg titkát ismerték. Elárulása halálbüntetéssel járt, a Muránóból megszökött üveg- munkások után bérgyilkosokat küldtek. A velencei tükröt sokáig arannyal mérték, üvegtál, vagy ivópohár csak fejedelmi asztalokra került. (Az ablaknyílásokat ebben az időr ben még a főúri kastélyokban is fiatáblákkal, vagy olajos hólyaggal zárták el.) A titkolódzás az üvegkészítés körül sokáig tartott, például az optikai üveget — amelynek buborék és szennyeződésmentesnek, azonfelül tökéletesen átlátszónak kell lennie — még az első világháború végén is csak három európai gyárban tudták készíteni. Mikor 1918- j ban a cári kormány azzal a kéréssel fordult Franciaor- ; szághoz, hogy a háború sike- 4 rés folytatásához a fegyver- '4 gyártásnak feltétlenül szüksé- '4 ge van az üvegreceptre, az ér- ^ dekelt. cégek kereken vissza0 utasították a szövetséges r' 4 Oroszország kívánságát. Az orosz optikusok nagy nehézsé- ^ gek árán mégis kikísérletezték 'j a szükséges anyagot, de ez mgr ^ nem segített a cár haderején. 4, Ma az optikai üvegnek 4. mintegy ezerkétszáz faj1 táját ismerik és használ| .iák. 4 A homokból, mészkőből és ^ szódából készülő „szilárd fo- '4 lyadéknak” is nevezett üveg ^ alapanyagai olcsók és csaknem £ mindenütt fellelhetők. Alkal- 4 mazási területe egyre jobban 4 bővül. Van törhetetlen, el- í képesztően hajlékony, hőálló, ^ saválló és sok más különleges ^ üveg. A tulajdonságok felso- ^ rolását hosszan lehetne foly- ^ tatni. Az üvegszálból sodort 4 kötél jobb az acélnál; csú- 4 szásmentes. portalan utakat 4 burkolnak üveggel. Dél-ame- 4 rikai és szovjet művészek ^ megteremtették az üvegszob- $ rászatot. A plasztika új lehe- ^ tőségei nyíltak meg az alkotó £ mesterek előtt. A hő- és fény- ^ technikában természetesen J nélkülözhetetlen. £ A vasbeton után most új 4/ korszak nyílik az építészet- 4f ben: új formák születnek, és 4 jövőnk szemhatárán csakha- 4 mar felemelkednek a csillogó '4 üvegvárosok. > í T. Petur László Amikor először beszélgettünk, én szólítottam meg. Csúnya, szeles idő volt, november. Jég is esett. Judit néni, apró, vékony arcú, hajlott hátú kis öregasszony szomszédom, lefelé ballagott a harmadik emeletről. Szatyor volt nála, benne tejesüveg. Én is az üzletbe indultam, gondoltam, mehetnénk együtt. Nagyon nehezen ment le a lépcsőn. Sokszor megállt, levegő után kapkodott, majd riadtan körülnézett. — Tessék visszamenni — mondtam —, vissza is kísérem, és majd felhozom a tejet, meg a többit. — Úgy szégyellem, hogy ilyen beteges vagyok — motyogta zavartan —, de amióta a férjem meghalt, mindenféle nyavalya elővesz engem... Nem folytatta, félt, hogy untat, összehúzta magát, mintha még kisebbnek akarna látszani, akit nem kell észrevenni, s aki nem akar terhére lenni senkinek. Szemében azonban hála és reménykedés volt: hátha tovább beszélgetünk. Csak a postás és a villany- számlás látogatta. A postásnak örült, mert hozta a nyugdíjat. A villany számlásnak is örült, néha ellipegett vele