Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-03 / 206. szám
Timié mente A NAGYKATA1 JARAS RESZERE I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1964. SZEPTEMBER 3. CSÜTÖRTÖK írott ózó erejéue ( A JÁRÁSI pártbizottság és a járási tanács nevében meleg szeretettel köszöntjük a nagykátai járás történetében egyedülálló eseményt, az első járási újság megjelenése alkalmából a „Tápió mente" olvasóit és járásunk valamennyi lakóját. Ennek a tájnak eddig nem volt saját lapja, mely e vidék sajátos helyzetéből adódó gondokat és célokat az írott szó erejével is segített volna megosztani, illetve megvalósításukat elősegíteni. A felszabadulást megelőző időben volt ugyan egy-két kezdeményezés helyi lap szerkesztésére, ez azonban egy vékony értelmiségi réteg, egy szűk kör igényeit vagy inkább szórakoztatását kívánta szolgálni a társasági hírek, élclapok színvonalán. Arra kísérlet sem történt, hogy ezek a tiszavirág életű lapocskák társadalmi kérdéseket feszegessenek, vagy hogy a járás lakosságának túlnyomó többségét kitevő, a 85 000 holdnyi nagybirtok árnyékában sínylődő dolgozó paraszti tömegek legégetőbb problémáit érintsék. A NAGYKÁTAI JÁRÁS maga 69 000 lakosával és 118 000 hold területével lé- lekszám és terület vonatkozásában is Pest megye egyik legnagyobb járása. Sajátos- vonása, hogy jelentősebb ipari létesítmény híján a megye egyik legtipikusabb mezőgazdasági jellegű járása ma is. Ez a megállapítás még fokozottabban érvényes a felszabadulás előtti időkre, amikor a keresőképes lakosság 90—95 százaléka mezőgazdaságban dolgozott. Ezért jelentett a járás életében alapvető fordulatot a felszabadulást követő földosztás, melynek során közel 10 000 család részesült földjuttatásban. Ez nemcsak az átkos nagybirtokrendszer végleges felszámolását jelentette, hanem megnyitotta a művelődés, a társadalmi kérdésekkel való foglalkozás lehetőségeit is a parasztság tömegei számára. A MÁSIK gyökeres változást az 1959—60. években lefolyt termelőszövetkezeti átszervezés jelentette, amikor a járás dolgozó parasztsága szinte kivétel nélkül a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. Ezzel megteremtettük a korszerű, szocialista mezőgazdasági nagyüzem kiépítésének alapfeltételeit és egyben újabb távlatok nyíltak a mezőgazdasági lakosság kultu- rálódása, életkörülményeinek további javítása előtt is. A felszabadulás óta eltelt közel két évtized alatt az országunkban végbemenő ipari fejlődés következtében jelentősen megváltozott a lakosság összetétele. Ma a járás lakóinak mintegy 47 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, a többi a népgazdaság egyéb területein dolgozik. Jelentős részük a járáson kívül, elsősorban Budapesten talált munkaalkalmat, ezek az úgynevezett „bejáró dolgozók”. Járásunk fejlődésében gazdasági adottságainál, talajviszonyainál fogva azonban döntő mértékben továbbra is a mezőgazdasági termelés területén eléri eredmény lesz a meghatározó tényező. A fő figyelmet erre kell irányítani, és a legjobb társadalmi erőket ennek szolgálatába kell állítani. Ebben a tekintetben még feladataink megvalósításának kezdetén tartunk. A járás 18 termelőszövetkezetében dolgozó szövetkezeti parasztság munkájának eredményeként egyre inkább erődödnek, fejlődnek termelőszövetkezeteink, leküzdve a kezdéssel járó nehézségeket. Erősödnek a szocialista tudat, a közösségi érzés elemei az emberek gondolkodásában, alakul a falu új arculata, bontakoznak az igazi szocialista nagyüzemek körvonalai. Az e téren több éve példát mutató szentlőrincká- tai szövetkezeti parasztok mellé már felsorakoznak a tápiógyörgyeiek, a farmo- siak, a tóalmásiak, a szent- mártonkátaiak, és nem sok idő múlva a többiek is. VANNAK MÉG gondjaink, a kedvezőtlen gazdasági adottságok, vagy a nem megfelelő irányítás miatt gyengén gazdálkodó termelőszövetkezeteink. Vannak közlekedési és lakásproblémáink. A fejlődés iránya azonban előre mutató. Ezt bizonyítja az is például, hogy termelőszövetkezeteink közös vagyona 1963-ban 1962-höz viszonyítva 30 millió forinttal, a tagok részesedése 13 millió forinttal növekedett Ugyanezen idő alatt a termelőszövetkezetek által előállított termékek értéke 159 millió forintról 181 millió forintra emelkedett. Gondjaink és bajaink a fejlődés és az alkotó munka gondjai és bajai. Ezeket a gondokat és bajokat szeretnénk megosztani, az ezekből fakadó feladatokat szeretnénk megvalósítani a közösség erejével, támogatásával. EHHEZ VÁRUNK segítséget a most meginduló laptól, olvasótáborától és közvetítésükkel járásunk dolgozó társadalmától. Dr. Lakatos József, a járási tanács elnöke OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Olvasóink, levelezőink észrevételeit, leveleit, tudósításokat, cikkeket a következő címre kérjük küldeni: Tápió- mente szerkesztősége, Nagy- káta. Postafiók: 2. Születésnapra Köszöntlek Téged Írásos beszéd. Ragadd az igazság Tollát a kezedbe, Világítsd az utat Jólétünk Jelé. Adj hitet neki, Ki sötéten lát. Deríts új hajnalt Borús homlokára! Bízón tekintsen Ember holnapjába. Köszöntlek Téged Hitet adó máglya, Tápió völgyének Ifjú sarjadása. Juhász Imre Szeptember 17-én: Véradónap Tápiószelén és Farmoson Az Országos Vérellátó Szolgálat és a Vöröskereszt helyi szervezete szeptember 17-én Tápiószele és Farmos községben véradó napot szervez. Az előző évi eredmények HÍREK — Évről évre emelkedik járásunkban a társadalmi tanulmányi ösztöndíjjal továbbtanuló főiskolai és egyetemi hallgatók száma. A több éve fennálló szakemberhiány megszüntetésére a leghatásosabb eszköznek bizonyulnak a társadalmi ösztöndíjas szerződések. Követendő példaként kell említeni a Tápiógyör- gyei Községi Tanács vezetőinek helyes, áldozatkész, a megoldást eredményes eszközökkel segítő magatartását és intézkedését. — Újszilvásról minden évben küldenek egy-egy tsz- tagot a Zsámbéki Termelőszövetkezeti Vezetőképző Iskolára. Kőszegi Sándor, Bartók István és Varró Pál után ebben az évben Farkas Ferenc ment szeptember 1-én Zsámbékra. — A nagykátai járási úttörőelnökség augusztus 26-án és 27-én kétnapos értekezletet tartott az úttörő-csapatvezetők részére. Az új tanév fő feladatait beszélték meg. — Tápiószőlősön augusztus 20-án az önkéntes tűzoltótes- ] tületben Molnár László és: Öcsai András őrmestereket i törzsőrmesterré, Zsoldos Gyű- ; la és Rózsa Áron szakasz- ] vezetőket őrmesterré léptet- j ték elő jó munkájuk jutái- ] mául. Egy ember helyett kettőt! A Tápiógyörgyei Földmű- j vesszövetkezet vezetőségének' sürgősen intézkednie kell és segítséget nyújtani ahhoz, hogy a község egyetlen tej- és kenyérboltjának vezetője mellé legalább egy 2 órát foglalkoztatott segítséget adjon. Iszonyú az a munka, ami reggelenként jelentkezik. A nagy forgalom a bolt vezetőjétől az emberi teljesítőképesség maximumát követeli. Sok munkába induló ember értékes perceit mentené meg a szövetkezet vezetősége gyors intézkedésével és megelőzné a bolt vezetőjének idő előtti kimerülését. Munkájáról pedig csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk! j — Az MSZMP járási végrehajtó bizottsága 1964. augusztus 28-i ülésén a járás állatállomány-fejlesztésének tervét és a járás vízszabályozási munkálatainak helyzetét tárgyalta. — A szolnoki Szigligeti Színház első előadását tartja Nagykátán 1964. szeptember 6-án, este fél 8 órai kezdettel. Színre kerül: Szinetár— Szenes—Behár: Fogad 3-tól 5-ig című zenés víg játéka. — Az Ujszilvási Állami Gazdaság ebben az évben 1 200 000 forint tiszta jövedelemre számít — komlóból. Az összes tiszta jövedelmük jóval meghaladja majd a kétmillió forintot. — Tápiószőlős község évtizedes álma valósul meg szeptember 1-én. Megnyitja kapuját a községi óvoda. — 18—20 vagon cukorrépát szállít szeptember 5-ig a Selypi Cukorgyárnak az újszilvás! Kossuth Tsz. Nyolc forint felárat kap minden mázsáért. azt mutatták, hogy Tápiószele és Farmos község lakossága megértette a véradás jelentőségét és szép számmal adtak vért a gyógyulásra váró betegek részére. A tavasz folyamán fellépő tápiószelei hepatitis járvány és a járvány megszüntetése érdekében tett intézkedések fényesen bizonyították, hogy a szervezett véradás döntő jelentőségű egy-egy komolyabb mértékben fellépő járványos megbetegedés esetén is. Az említett községben több mint 600 ember részesült gam- ma-globitlin védőoltásban, amely tudvalevőleg vérből készült gyógyszer. A szérum segítségével sikerült a járványt rövid idő alatt megszüntetni. Ez egyben bizonyíték arra, hogy a közvetlen vérátömlesztésen kívül nagy jelentősége van annak, ha a gyógyászat megfelelő mennyiségű vérrel rendelkezik. Felhívással fordulunk Farmos és Tápiószele község lakosságához, hogy aki csak teheti, jelentkezzen térítésmentes véradásra. Gondoljunk arra, hogy „százszor jobb egészségesen vért adni, mint egyszer betegen kapni”. Sauer László, a Vöröskereszt járási titkára A TAPIO MENTEN „Tápió: kis folyó a Duna—Tisza közén, a Zagyva jobboldali mellékfolyója; 75 km. A gödöllői dombvidéken, Isaszegtöl keletre ered. Torkolata Üjszász közelében van.” Száraz, objektív közlés azok számára, akik kíváncsiságból a Tápió partján fekvő községek adatai után keresgélnek az Üj Magyar Lexikon lapjain. Azok számára, akik szűkebb hazájuknak, otthonuknak, munkahelyüknek mondhatják e keskeny, nagy kanyarokkal íolydogáló patak völgyét, többet jelent e néhány soros lexikális tudósítás. Radnóti verssorai jutnak eszembe, amikor a szülőföld, az otthoni táj ismeretlenségéből adódó horizontális szemléletet leszűkítve, a szülőföld, a hazai táj térképen nem is jelölhető kis darabjaival való azonulását fejezi ki versében. „...ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj. s nem tudja, hol hikott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nekem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;” Nekünk, akiknek valóban szűkebb hazája az egyhangúan | sík, de hagyományaiban, szokásaiban nagyon is gazdag terület, többet jelent egy tájegységnél, itt a Duna—Tisza közén. Jelenti azt a sok-sok nemes törekvést, küzdelmet, melyet a Tápió mente népe vívott évszázadokon keresztül a fennmaradásért. Azt a sok vitalitást, élniakarást, életkedvet, mely a legsötétebb korszakban is elégnek bizonyult. Büszkeség, hogy a Tápió mente földjén dús táptalajra talált minden olyan emberi szándék, értékes gondolat, mely tendenciájában mindig a leghaladóbb nemzeti törekvésekkel találkozott. S most, amikor egy új életforma gyökereinek elég életnedvet tud biztosítani a Tápió völgye és ez az életforma végérvényesen gyökeret vert a nehéz, kötött talajban, most még fontosabb, mint valaha, hogy járásunk közel hetvenezer főt számláló lakosságát segítsük szorgos, mindennapi tevékenységében, munkájában. Segítsük összegyűjteni azokat az értékeket, a Tápió mentére vonatkozó hagyományokat, melyek az új életforma terebélyesedésével kihalnak és általában ismertessük meg értékeinket járásunk lakosságával. A mindennapi munkát, a szürke hétköznapok egymásutánját, s e szürkeségből éppen eredményeivel fel-felderengő, a további munkálkodáshoz útjelzőket adó emberi elhatározásokat, munkálkodásokat rögzítsük a jó ügy oldaláról megközelítve. Üj és nagyszerű, távlataiban még teljes mértékben nem is rögzíthető társadalmi rendszerünk építése közben sokszor hibázunk még s egyoldalúság lenne csak a napsugaras oldalt reprodukálni. A szerkesztőség feladatának tartja a munka közben elkövetett hibákat is leírni, a tiszta szigorúság légáramában egyre jobban tisztuló közéletünk további kibontakozásához hozzájárulni. Járásunk népe azzal tudja e hetenként kétszer megjelenő járási lapot segíteni, életrevalóságát bizonyítani, ha magáénak tudja rendszeres olvasásával. Bírálják és az események után való kullogás elkerülése végett tudósítsák a lap szerkesztőségét olyan hírekről, történetekről, eseményekről, melyek érdeklődésre tarthatnak számot itt, a Tápió mentén. A szerkesztő bizottság nevében Bihari József szerkesztő Az új tanév kezdetén Tízezernél főbb állal;«nos iskolás, 600 középiskolás kezdte r . a ,anu»ást szeptember l>én Köszöntőm járásunk óvónőit, tanítóit, tanárait az 1964/65-ös tanév küszöbén. 730 óvodás, 10 200 általános iskolás, 600 középiskolás tanuló, 471 pedagógus kezdte meg munkáját járásunkban 1964. szeptember 1-én. Félszáz oktatási intézmény nyitotta meg kapuit a tanulóifjúság előtt. Az iskolareform célkitűzéseinek megvalósítása nehéz, problémákkal teli munka elé állítja nevelőinket. Számolnunk kell ebben a tanévben azzal, hogy a nevelőkeret 10 százalékos hiányával indulunk. Tanterem hiányában sok lesz még az 50—60-as létszámú osztály. Iskoláinknak csaknem a fele tanyai, részben osztott vagy osztatlan. Politechnikai oktatásunkhoz a feltételek hiányosak. Nehézségeinket növeli az a részben örömteljes tény, hogy pedagógusaink közül igen sokan továbbtanulnak. Nevelőink az előző években lelkiismeretes munkával, helytállással megoldották a problémákat, az oktató-nevelő munka nem szenvedett kárt. A derékhadhoz most újabb nevelők is csatlakoznak. 12 kinevezett fiatal pedagógus — köztük 4 társadalmi ösztöndíjas — kezdi meg munkáját. 14 képesítés nélküli nevelőt alkalmazunk. Mind a 14-en járásunk területén születtek, és együtt nőttek, erősödtek a felszabadulás után járásunkkal. Mi neveltük őket, óvodában, általános iskolában, középiskolában. Tantestületeink fogják elindítani őket — a volt tanítványokat — a tanítói pályán. Bízunk bennük, hogy jó pedagógusokká válnak. Szeretettel köszöntöm Schök Rozikát, Ferber Viktornét, Du- nay Rózát, Lakos Géza bácsit, Kocsis Feri bácsit, Honti Feri bácsit, akik számára első ízben nem jelent lázas tevékenységet a szeptember. A gyermekzsivajtól hangos utcákon nyugodtan járnak, de tudjuk, hogy a rejtett könnycsepp ott bújkál szemükben, mert a nyugdíjasok is mindig csak pedagógusok maradnak. Életük, szép szakasza zárult le augusztus 31-én, amikor munkakönyvüket megkapták a bejegyzéssel: „nyugdíjas”. A járási úttörőtáborban kedves szokás, hogy az összetartozást körbe indított kézfogással fejezik ki. A tábor- vezető indítja, egymásnak nyújtanak kezet a pajtások, végül a kör bezárul. Ilyen kézfogást indítok most el a közös munka, a közös feladatok megoldása érdekében. De szélesítsük a kört, a pedagógusokhoz kapcsoljuk hozzá a szülőket, s mindazokat, akik számára népünk jövője kedves. Erős, összetartó kézfogással tegyünk tanúságot amellett, hogy mindent megteszünk ifjúságunk neveléséért, hogy a jövő év júniusában nyugodt szívvel mondhassuk, ez „jó mulatság, férfimunka volt”. Mészáros Judit, a járási tanács művelődési osztályának vezetője Béla bácsi piószentmártemba. Nézzék meg, tanulmányozzák a művelődési ház sokrétű, eredményes munkáját, mintaszerű rendjét, tisztaságát, technikai \ és szakági felszerelését, állan-í, dó programját. Példamutató í a művészeti csoportok, szak-; körök, tanfolyamok élete. Az; itt folyó munka tényleg nép- \ művelés. Jó a kapcsolat a helyi ta- ! nács és a tömegszervezetek í vezetőivel, akik minden segít- \ séget megadnak. Csak így, kö-; zös összefogással, egymás tá-1 mogatásával lehetett elérni, í hogy a művelődési ház tény- J legesen a falu művelődésének j központjává vált Tápiószent-'í mártonban. Távozóban még megmutat- \ ja a szakkört, a kiállítást, aj klub- és zenetermeket s ez í, alkalommal — elnézését kér- \ jük — magunkhoz vettünk \ tudta nélkül egy fényképet a fotoszakköri anyagból, ame- \ lyet itt közlünk. Talán megbocsátja Béla bd_J esi meglepetésünket. Megér- 't/ demelt kitüntetéséhez, s to-j vábbi munkájához jó egészsé-} get és lankadatlan munkaked- í vet kívánunk neki! í • \ Augusztus 20-án a Parla- : mentben a hagyományos ke- l retek között adták át a kiváló ! népművelő kitüntetést többek ! között Várallyai Bélának, a j Tápiószentmártoni Művelődési j Ház igazgatójának. \ Munkahelyén látogattuk \ meg a művelődési ház igaz- \ gatóját, akit a faluban, sőt \ járásunkban is közvetlenül \ Béla bácsinak becéznek, í Béla bácsi tizenhat éve nép- \ művelő. Volt népművelési j ügyvezető, szakreferens, igaz- j gató saját községében és : Nagykátán is. A népművelés : polihisztoraként is szokták em- : legetni, mivel a sokrétű mun- ; ka minden területével foglal- \ kozott: szakkörökkel, klubok- ; kai, zenekarral, énekkarral, I ismeretterjesztéssel, kiállítás- i sál, kirándulás szervezésével. : Most is, a beszélgetés közben \ percenként jönnek az aktívák, ■ cseng a telefon, tárgyal, intéz- \ kedik. \ Ajánljuk minden fiatal nép- \ művelőnek: menjenek ki TáBÉLA BÁCSI, A NÉPMŰVELÉS „KIVÁLÓ DOLGOZÓJA“