Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-29 / 228. szám

196-1. SZEPTEMBER 29, KEDD Mlí.1 II K~j ■é :í Most, amíg feladat előtt áll megyénk szövetkezeti paraszt­sága. Be kell takarítani az őszi kapásokat, leszüretelni a szőlőt, s ezzel szinte egy idő­ben el kell vetni a kenyér- és takarmánygabonát Ebben az időszakban tehát egyszer­re „több húron kell játszani”. Ha valamelyik feladat telje­sítésével elmaradnak a szö­vetkezeti gazdaságok, akkor már tekintélyes veszteséggel kell számolniok. Mindennemű veszteség csökkenti az oszt­ható jövedelmet, így csökken a tagság életszínvonala De fordítva is igaz! Jól szerve­zett munkával sok időt, -fá­radságot takaríthatunk meg. A betakarítási veszteségek csökkentése a tagság javát szolgálja. A termelőszövetkezeti moz­galom fejlődése során, sok tapasztalatra tettek szert ter­melőszövetkezeti vezetők és tagok egyaránt. Kialakulóban vannak azok a nagyüzemi módszerek, amelyek felhasz­nálásával sikerrel birkózhat­nak meg a nehézségekkel. Az utóbbi esztendőkben újabb és újabb korszerű gépeket is kapnak a szövetkezeti gazda­ságok, amelyek segítik a szö­vetkezeti parasztok munká­ját. A rüagy munkák közepet­te számíthat a falvak népe egész társadalmunk segítsé­gére is. A közeli napokban több mint száz üzemi mun­kás ült traktorra, hogy segít­sen a szántásban, vetésben. A tavalyi őszt úgy emlege­tik a megyében, mint „hősi korszakot”. Sok igazság van benne. Lényegében tavaly si­került az, ami a megye törté­nelmében még sohasem: ok­tóber végére földbe került a kenyérgabona, s ami nem mellékes, a korábbi eszten­dőknél nagyobb területen. Si­került idejében betakarítani a kapásokat és az előző évek­nél nagyobb területen vé­gezték el a szövetkezeti gaz­daságok a mélyszántást. A ta­valyi nagy munkalendület például szolgálhat ma is. Ak­kor kevesebb géppel, kezdet­legesebb felszereléssel álltak Jól sikerültek a Tápió menti szüreti napok Immár ötödízben rendezték meg a nagykátad járásban a Tápió menti szüreti napokat. Tizenöt közsig dolgozói és művészeti csoportjai gyűlnek ilyenkor össze, hogy bemutassák egymás­nak legszebb szüreti ha­gyományaikat. Idén Tápiószecső kapta a rendezés jogát. A műsor szi- j nes felvonulással kezdődött, a í KISZ-fiatalok a helyi népszó- í kások motívumaiból összeállí- ! tott lakodalmas menettel vo- í nulták a nagygyűlés helyére. ; A vendégek — köztük Szila- j gyi László vezérőrnagy', or-; szággyűlési képviselő, Jámbor í Miklós, a megyei pártbizottság ! titkára, Szabó Sándor, a me- ; gyei tanács vb-elnökhelyette- j se, Csata László, a Hazafias; Népfront Pest megyei Bízott-! ságának elnöke, a Nagykátai! Járási Pártbizottság és tanács; vezetői, Pál Károly, a nagy-; kátai járás országgyűlési \ képviselője, Bokor József, a! MÉSZÖV elnöke, valamint a í községi tanácsok vezetői s a : nagyszámú érdeklődő — előbb ; Szatmári Nagy Imrének, a Ha- j zafias Népfront Országos Bi- < zottsága titkárának ünnepi be- ! szédét hallgatták meg, ezután : megtekintették a műsort. A műsor — valóságos kul- j turális seregszemle — jó volt, ■ színvonalas. A jók között is kitűnt a tóalmásiak és a tápiószc- csőick produkciója, akik a szüreti ünnepek törté- | netét dolgozták fel irodalmi összeállítás keretében. A tánc- : csoportok közül a legnagyobb sikert a nagykátaiak aratták cigánytémcukkal. A három szólótáncost: Farkas Piroskát, Gulyás Istvánt és Farkas Lászlót külön dicséret illeti. Az énekesek közül kiemelke­dő teljesítményt nyújtott Ti­hanyi György és Iványi János, valamint a tápiósági KISZ- kamarakórus. Az ünnepségsorozat gondos előkészítése és zavartalan le­bonyolítása Ofella Sándor mű” velődésiotthon-igazgató érde­me. S a hangulatos ünnepség azzal a tanulsággal is szolgál; érdemes felkutatni és ápolni a még élő népművészeti ha­gyományokat. B. J. megyében a kukorica het­ven százaléka már szedésre alkalmas. A műtrágya java­részét is kiküldték a ter­melőszövetkezetekbe. A rác­kevei Árpád Tsz-ben — ahol pedig a vezetők egyéb­ként eléggé kezükben tartják az irányítást — a vetőmag késedelmes szállítására hi­vatkoznak. Az ellenőrzéskor kiderült, hogy a vetőmag, már több mint egy hete a magtárban volt. A szövet­kezeti vezetők körében kell elsősorban megszüntetni azt a téves nézetet, hogy bő­ven van még idő — mert ez nem áll? Ha az elvégzésre váró ren­geteg tennivalót tekintjük, nincs is olyan sok idő. Ma­holnap be kellene fejezni a kora ősziek vetését. A leg­utóbbi jelentések szerint az őszi árpának 77,2, a rozs­nak 63,1 százalékát vetet­ték el a termelőszövetkeze­tekben, s hozzá kell látni a búza vetéséhez is. Úgy tűnik, sok termelőszövetkezeti vezető rosszul értelmezi a határidőket. Úgy gondolják: október végére befejezzük a vetést, ezzel mindent meg­tettünk a jó termés érde­kében. Azok a szövetkezeti vezetők, akik így gondol­koznak, csak látszatered­ményre törekednek. Az idén ugyanis a korábbi évekhez képest sokkal inkább elő­térbe került mind a szán­tásnál, mind a vetésnél a minőségi munka. A tavalyi tapasztalatok arra intenek: kerülni kell, hogy egy-két- napos szántásba kerüljön a kenyérgabona vetőmagja. Ta­valy mintegy 30 000 holdon a szántást követő egy-két napon belül vetették el a magot. Az eredmény? Eze­ken a területeken szorult meg elsősorban a gabona, ezeken a területeken 2—3 mázsás rozs- és 4—5 má­zsás búzatermés volt Ott, ahol úgy érzik a szövetke­zeti vezetők, hogy bőven van még idejük, fordítsanak na­gyobb gondot a minőségi munkára. Hagyjanak több időt a talaj ülepedésére, érésére. Ha ezt is számí­tásba veszik, nyomban ki­derül, hogy nekik is igye­kezniük kell a betakarítás­sal és a szántással. Szeptember végén járunk, s az időjárás rendkívül ked­vez az őszi munkának. De vajon ilyen marad-e az idő október első felében is? Er­re nem tud senki feleletet adni. Most kell tehát jól szervezni a munkát, most kell minden percet kihasz­nálni. Mihók Sándor Beloruszképek Nagykőrösön A belorusz napok alkalmá­ból ma délután Nagykőrösön Képek Szovjet Belorusszia életéről címmel kiállítás nyí­lik a nagykőrösi művelődési házban. Szerdán pedig belo­rusz irodalmi estet tartanak este fél 8 órai kezdettel a ba- gi művelődési házban. Magyar kamarai delegáció utazott Hollandiába A Holland Központi Keres­kedelmi Kamara meghívására Kallós Ödönnek, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöké­nek vezetésével vasárnap ma­gyar kamarai delegáció uta­zott Hollandiába. A küldöttségben részt vevő külkereskedelmi és ipari szakemberek látogatásuk során a két ország közötti kereske­delmi forgalom fejlesztésének lehetőségeit tanulmányozzák. Tüzeicutalvcínyosok, figyelem! A megyei TÜZÉP-igazgató- ság felhívja a szakszervezeti tüzelőutalvány-tulajdonosok fi­gyelmét arra, hogy utalvá­nyuk — amennyiben eddig még nem váltották be — szeptember 30-án mindenkép­pen érvényét veszti. E lejárt utalványokat október elsejé­től kezdve semmiképpen nem ■hosszabbítják meg és nem váltják be. A tüzelőutalvá- nyosok tehát SZOT szén- és fautalványaikat a szeptember 30-ig hátralevő napokban a TÜZÉP-tel epeken, a saját ér­dekükben, adják le! Kacs Béla égjük szobra (MTI Foto) CIKKÜNK NYOMÁN A könyvbarátmozgalora új feladatai Lapunk szeptember 29-i számában Jobb sorsra érde­mes címmel foglalkoztunk a könyvbarátmozgalom eddigi eredményeivel és hiányossá­gaival. MegáUapítottuk, hogy ez a jobb sonsra érdemes, s nemes célkitűzésekkel indult mozigalom haldoklik, s felele­venítésére — bizonyos módo­sításokkal — szükség van. Szombaton ülésezett a könyv­barátmozgalom megyei akció­bizottsága, ahol a többi kö­zött részletesen megvitatták a megyei tömegszervezetek képviseletében megjelent bi­zottsági tagok cikkünk meg­állapításait. A bizottság dön­tése, hogy a mozgalomra va­lóban elengedhetetlenül szűk. ség van. Ezt az eddiigi ered­mények is bizonyítják. Ilyen eredmény például a könyvtá­rak és a földművesszövetke­zetek között kialakult egész­séges kapcsolat. Tömegesen rendezik közösen az író-ol­vasó találkozókat, együttmű­ködnek a különböző akciók, kampányok során, ezen túl pedig a földművesszövetkeze­tek évenként 200—220 ezer forint értékű könyvet ajándé­koznak a községi könyvtá­raknak. Ezek a sikerek jelzik a mozgalom további útját. Cél, hogy a többi tömegszer­vezettel is ilyen gyümölcsöző kapcsolat alakuljon ki. A cikk megállapításaival egyet­értésben azonban feltétlenül szükséges a községi akció- bizottságok életrekeltése. A megyei, valamint a járási szintű bizottságok aktívan működnek. Ez nem mondSító el a községi bizottságokról. Ezért az 1SS4—65-ös népmű­velési idény fő feladata a könyv barátmozgalmon belül, a községi bizottságok munká­jának megszervezése. Ennek egyetlen módja van, ahogy cikkünk is javasolta, hogy a községi könyvtáros a könyvet ismerő és szerető, s a könyv, a kultúra terjesztése, érdeké­ben áldozatokra is kész em­berekből aktívahálózatot épít­sen ki, s ezek az aktívák a hétköznapi munkában adnak majd hathatos segítséget, el­sősorban a „fehér foltok” felszámolásában. A megyei .akcióbizottság tagjai az évi munkaterv ilyen irányú cél­kitűzésével egyetértettek. Tankönyv a gépkocsiban Lőke Laci szakkönyveket visz magával a parancsnoki gépko­csiban. Úgyis sokat kell vára­koznia, s idejét így hasznosan töltheti el. Szűcs elvtárs egy­szer azt mondta neki: — Kár volna, ha az egyete­men egy évet veszítene. Ezért jövő tavasszal adja be a fel­vételi papírjait, mi elengedjük vizsgázni, és ősszel, ha már leszerelt, rögtön beülhet a padba. Ne higgye senki, hogy Laci kivételes helyzetben van. Mert hiába ő a parancsnok gépkocsivezetője, minden elő­írás, szabályzat, parancs, rá is ugyanúgy vonatkozik. És a fiatalember ezt természetes­Kettős kiállítás Szentendrén Szentendrén vasárnap délelőtt megnyitották a városban élő festőművészek kiállítását. A Ferenczy Károly Múzeum termeiben csaknem 80 alkotás, közöttük Czóbel Béla, Baracsy Jenő, Onódy Béla, Balogh László, Kmetity János, Pirk Janos olajképei és grafikái láthatók. Délután szabadtéri szoborkiállítás nyílt Kucs Béla szob­rászművész házának kertjében. A fiatal művész 14 alkotását állította ki, amelyek közül 12 az ország különböző városainan parkját díszíti. munkába a szövetkezeti gaz­dák. A hiányzó gépeket azon­ban nagy lelkesedéssel jó munkaszervezéssel pótolták. Eirre van szükség az idei őszön is. Kétségtelen, bizonyos idő kell ahhoz, hogy a nagy „gépezet” beinduljon, min­denki megismerje mi a fel­adata. A kezdet-kezdetén több gép áll le, több a mun­ka szervezetlenségéből adó­dó munkakiesés, de napjaink­ban már túl vagyunk a kez­deti időszakon, sőt, nagyon is benne vagyunk az időben. Mégis sok a zökkenő, és nem kielégítő a megyében a betakarítás, a szántás és a vetés. A megyei operatív bi­zottság legutolsó ülésén pél­dául megállapította, hogy rendkívül kedvezőtlen a gé­pek kihasználása. A szántó­traktorok az utolsó héten na­pi 2.7 holdat teljesítettek: ez rendkívül kis teljesítménv. A rendelkezésre álló' vetőgépek kapacitását csak hatvan szá­zalékig vették igénybe. Rendkívül nagy erő áll a termelőszövetkezeti vezetők rendelkezésére: mintegy het­venezer szövetkezeti tag, több ezer erő- és munkagép. Ha ésszerűen használják fel ezt az őszi időszakban, ak­kor idejében befejeződhet a betakarítás, a szántás és a vetés. Sajnos, éppen a mun­kaszervezésben tapasztalni a legtöbb hibát. Traktorok áll­nak amiatt, hogy nem biz­tosítanak területet a szántás- hóz. Másutt — mint a rác­kevei járásban is — a nagy teljesítményű traktorok egy részét nem a mezőgazdasági munkánál foglalkoztatják. A tápióbicskei termelőszövetke­zetben teljesen kicsúszott a munka irányítása a szövet­kezeti vezetők kezéből, öt vetőgéphez például mindösz- sze egy 15 éves fiatalt biz­tosítottak. A tápiószentmár- toni Úttörő Termelőszövetke­zetben a vezetők még azt sem tudják, hová vetik az ősziek egy .részét. A tapasztalatok szerint a Lőke László gépkocsivezető sokat hallott arról, hogy ré­gen milyen volt és ma milyen a hadseregben. Elkönyvelte, mint a nála idősebb emberek meséit — és nem nagyon aka- ródzott neki az ősszel bevonul­ni. De ha menni kell, hát men­ni kell, gondolta végül is ma­gában, és 1963. novemberében, újonctársaival együtt, bevo­nult Szűcs tiszt elvtárs alaku­latához. Az első élmény rendkívül kínos volt. Még jóformán azt sem tudta, hogy hová, kik kö­zé kerül, máris a kezébe nyomtak egy felmosó rongyot: — Katona, mossa fel a kör­letet, de szépen ám, nem úgy, mint otthon. Ez volt az első élmény. Aztán először lassan, majd va­lósággal gyorsuló mozgással rakódott rá a többi. így érke­zett el 1964. január 11-e, a katonai eskü napja. Lőke hon- védnak eljött az édesapja, megszorongatta a fiát: „Látom, megerősödtél!” — Igen, apám — mondta a i fiú — kemény volt a kiképzés. | De most már nyugodt vagyok, j az új szakmát nagyjából meg- : tanultam. I Az eskü után Lőke — aki : érettségi után autószerelői ké­pesítést szerzett, s gépkocsi- ; vezetőnek ment a balassa- ■ gyarmati tsz-be — bekerült a műhelybe, ismét visszatért az autókhoz. Rövid ideig volt ott, amikor közölték vele: ő lesz a parancsnok gépkocsivezetője. Azóta nyolc hónap telt el. A parancsnok nagyon elégedett pontos, megbízható sofőrjével, de megkért, hogy ezt ne közöl­jem vele, mert lehet, hogy el­bízza magát. Nem is beszélek erről, inkább az iránt érdeklő­döm, hogy Lőke honvéd ho­gyan jön ki a parancsnokával? A fiatalember elmond két apró esetet. Az egyik: a pa­rancsnoki iroda előtt alaki ki­képzést tartottak. Ö fáradt volt, egy kicsit lazított, és ezt Szűcs elvtárs észrevette. Ami­kor vége volt a foglalkozásnak, kiszólt az irodaablakon: — Lőke fiam, én magának még egy órára befizetek. És Lőke honvéd még egy óráig gyakorolta a vigyázz- menetet. A másik eset: Lőke jórendűen érettségi­zett és emiatt nem jelentkezett az egyetemre. Tudta, ezzel a bizonyítvánnyal nehezen nyer­het felvételt. De hát mindene a motor, így szerelőmunkát tanult, arra gondolva, hogy nagy gyakorlatot szerez, s ezzel esti hallgatóként már bejuthat a- budapesti Műszaki Egyetemre. Amikor a parancs­noka meghallotta, biztatta, hogy tanuljon, s attól kezdve nek tartja, hiszen, tudja., hogy a néphadsereg csak altkor fe­lelhet meg céljának, hia min­denki. honvéd és parancsnok, s a katonák egymás között baráti, majdnem testvéri kap­csolatban állnak egymással. Lőke egyik kollégája kitű-r nőén vezet, csak épp a mo­torhoz nem ért. Egyszer el­lenőrzés közeledett, és Lőke tudta, hogy valamennyi sofőr becsületén esik csorba, ha társa kocsiját nem találják megfelelő állapotban. Ezért rááld ózta a májusi ünnepet, május 1-ét és 2-át; nem ment ■ki a városba, nem bújta a ■könyveit — befeküdi a kocsi alá. Két nap alatt szétszedte, összerakta, mindent pontosan helyrehozott rajta. — És mit kapott érbe cse­rébe? — Semmit. De nem is kér­tem. Hiszen ez természetes. Én is kerülhetek bajba, és tudom, hogy akkor rajtam is segítenek. Hadd pletykáljak egy ki­csit. A parancsnoki gépkocsi már kissé öreg jószág, elég gyakran megbetegszik. Más sofőr ilyenkor káromkodik és megpróbál más kocsira men­ni — de Lőke angyali nyu­galommal marad meg a saját­ján. Hiszen ha beteg a ko­csi, meg kell javítani. Hol itt akad hiba, hol ott kopik ki valami — egy nemrég vizs­gázott gépkocsiszerelőnek csak jót tesz a sok gyakor­lás. A laktanya mérnök-tisztje meghallotta, hogy Lőke nem­csak a szerelésihez ért, hanem különböző találmányokon, újításokon töri a fejét. Szólt a fiatalembernek; amíg a ki­képzés tart, addig ő nagyon, be van fogva, de utána már ráér, megbeszélhetik a ter­veket. Ki tudja, mennyivel lesznek jobbak, üzembizto- sabbak az autók, ha Lőke újításai átkerülnek a gyakor­latba? A beszélgetés végén őszin­te hitvallást kérek Lőke László honvédtói. A fiatalem­ber rövid gondolkozás után pontosan megadja a választ: — Őszintén szólva a civil életben kényelmesebben és hasznosabban tölthetném el időmet. De felnőtt ember vagyok, tudom, hogy ha­zámért felelősséggel tarto­zom. Ez a felelősségvállalás most úgy jut kifejezésre, hogy megtanulom mindazt, amit egy katonának tudnia kell. ,És ha már itt vagyok, igyek­szem mindent jól megtanul­ni. Lehet, hogy semmi értel­me nem lesz a kiképzésnek, mert nem lesz háború, hogy tudásunkat a gyakorlatban is kipróbálhassuk. őszintén szólva, mi ezért drukkolunk* ebben bízunk állandóan — de ettől még nem vesszük félkézzel a munkánkat, fel­adatainkat. Lőke László a lövészeten 29 köregységet lőtt. kiváló eredményt ért el. Ügy ér­zem, feleletére is azt mond­hatom: kiváló. Murányi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom