Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-22 / 222. szám

mohob»vtdeki P'E.S T MEGYE RLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 222. SZÄM 1964. SZEPTEMBER 22, KEDD Az ifjúsági park ügyében „Mi van Gyömrőn?” címmel egy cikk jelent meg a Mo­nor és Vidékében. Bár a jelenlegi állapotokkal magam is elé­gedetlen vagyok, néhány észrevétel mellett nem tudok'szót­lanul elmenni: Az ifjúsági park nemcsak a KISZ-szervezeté volt, hanem Gyömrő összes fiataljaié. Hogy hamvába halt, annak Kacziba Antal János, a cikk szerzője, legalább annyira oka, mint a KISZ-vezetőség. ö is felelőse volt egy esetben a rendezés­nek, amit el is vállalt. Feladatát ellátni azonban nem igye­kezett annyira, mint kritikát gyakorolni. Ami pedig a „kriti­ka” másik részét illeti: ő is ugyanúgy dobálta magát a tánc közben, mint a többi Beatles-fiú. Azaz, bocsánat, nem ugyan­úgy, hanem kissé esetlenebbül. Az a véleményem: ha valaki igényli, sőt követeli a szó- rakozást, valamit tehetne is érte. Az ifjúsági parkot — a község vezetőinek, társadalmi szerveinek jóindulata támoga­tásával — mi fiatalok, magunk hoztuk létre. Olyan volt, amilyenné mi tettük. Ha jövőre szebbet, jobbat akarunk, ak­kor jobban kell igyekeznünk, mindannyiunknak. Nekünk el­tökélt szándékunk az ifjúsági park fenntartása, továbbfejlesz­tése. Számítunk valamennyi gyömrői fiatal segítségére, köztük a Kacziba Antal Jánoséra is. Földvárszki József, KISZ-titkár Versengő tsz-ek (II.) „IIUNDCNNCK A MUNKA AZ BIX — vallják a vecsési Zöld Mező Tsz-ben 7/ Kulturális krónika KEDDI NAPLÓ — A mendei tsz-pártszerve- zet munkájáról; a munkásszál­lások helyzetéről tárgyal mai ülésén az MSZMP járási vb. — Karambol. A járási ta­nács új, feljavított Warszawa kocsija szombaton délután Ül­lőn beleszaladt a helyi Kossuth Tsz szabálytalanul forduló te­herkocsijába. A személykocsin 6—8 ezer forint értékű kár ke­letkezett. — Ma tartja első ülését az 1964—65. évi Sziklai Sándor felszabadulási kulturális szem­le operatív bizottsága. — Jogosulatlan kereskedés címén 150 forintra bírságolták Tóth Andrásnét (Üllő, Vasadi űt 13.), mert az alföldi közsé­gekben kiscsirkéket és kiska­csákat vásárolt és azt Üllőn felárral eladta. — E heti vezetőségválasztó KISZ-taggyülések. Kedd: Mo­tor Vendéglátó; szerda: Monor Kossuth Tsz, Gyömrő Vasas Ktsz, Monor gépállomás; csü­törtök: Úri Mező Imre; pén­tek: Ecser Steinmetz Miklós, Vecsés Ságvári Endre, Vasad területi; szombat: Tápiósüly Korvin Ottó, Pusztaszentistván Vasvári Pál, Nyáregyháza- alsó; vasárnap; Tápiósáp Pe- ! tőfi Sándor KISZ-szervezet. — A monori Kossuth Tsz szőlőiben jó közepes termésre van kilátás. Az előjelek sze­rint a szüret ez idén ko­rábban kezdődhet, mint az előbbi években. A kukorica­törés és a szüret egy idejű le­bonyolítása komoly gondot és jó munkaszervezést kíván, kü­lönösen a fogatok ésszerű fel- használásánál. — Az üllői televíziótulajdo­nosok száma 360-ra emelke­dett. MAIM űsoh Mozik Gyömrő: Nevessünk. Maglód: Utazás a léggömbön (szélesvásznú). Monor: Vasszűz (szélesvásznú). Pi­lis: a gyilkos és a lány. Tápió­süly: Egy taxisofőr halála. Üllő: A púpos (szélesvásznú). Vecsés: 2x2 néha 5. MEGKEZDTE ÖSSZEJÖVE­TELEIT a járási művelődési ház ifjúsági klubja is. Az októ­beri programból érdekesnek ígérkezik az 1-én megrende­zésre kerülő német-est az NDK megaiakulásának tizen­ötödik évfordulója alkalmából. Képkiállílást rendeznek az NDK életéről és a német kul­turális intézettől kapott filme­ket vetítik az est keretében. A klubest nyilvános, mindenkit szeretettel vár a klubvezető­ség. ★ HAJDÚ JOLÁN tánctanár­nő vezetésével Monoron és Üllőn tánciskola indult a mű­velődési otthonban. A járási tanács művelődési osztálya a nevelési tervvel egyetértőén az általános iskolák nyolcadikos tanulói részére tánciskolák rendezését engedélyezte. Az is­kolákban most folynak a je­lentkezések és remélhetőleg rövidesen megindul az oktatás a tanulók számára, hogy az életbe lépés előtt megtanulja­nak kulturáltan táncolni, tár­saságban viselkedni. Furuglyás Géza VJ IGAZGATÓ kezdte meg a munkát a tápiósiiiyi műve­lődési otthonban Bácskai Ist­ván személyében. Elkészült a művelődési otthon október ha­vi műsorterve. Megvalósításá­hoz és Bácskai elvtárs egész működéséhez sikert kívánunk. •k A GYÖMRŐI GIMNÁZIUM KISZ-szervezetének klubja a járási művelődési házban tart­ja foglalkozásait. Kedden, 22- én Shakespeare Hamlet című drámáját nézik meg a gim­názium tanárai és tanulói. A régen várt bemutató előtt Fo­dor Péter, a járási művelődési ház igazgatója tart rövid tájé­koztatót. Az előadást vita kö­veti. A klub további tervében megemlékezések szerepelnek a néphadsereg napjáról, Madách Imréről. Részt vesznek a gim­názium tanulói a művelődési ház Radnóti Miklós emlékmű­sorának rendezésében is, melyre a költő halálának 20. évfordulójával kapcsolatban kerül sor. Messzi kerültem a vecsési Zöld Mező Tsz irodáját. Te- kergős dűlőutakat választot­tam, mert egyedül szeret­tem volna nézni, vallatni a határt. Emberekkel, a tsz dolgozó tagjaival úgy sem találkozhatom most, mert Vecsésen három napig tart a búcsú és búcsú szombatján már néptelen a határ! Ez a feltevés. És mi a va­lóság? Népes csoportok szedik a somogyi sárgát, 800 öles parcellákon 50 mázsákat mérnek. A kókadozó kuko­ricacsövek 20—25 mázsát sej­tetnek és a kosáirnagy ká­posztafejek olyan illúziót keltenek, mintha a háztáji területeken járnánk! A bok­rokon vödörszám pirosodik a paradicsom, s a teli ládá­kat szüntelen hordják, vi­szik a fogatok. A csírás burgonya helyén sok-sok ezer salátafej között válogatnak az asszonyok, vágják kocsi­szám: keresett cikk ez most a piacon. Gondosan művelt, jól ápolt, bő termést ígérő területeken sehol nincs gaz, nincs gyom. Nem tévedett a járási versenybizottság, amikor a vecsési Zöld Mezőt másodikként értékelte! Az ecseri határrészen már zöldell a rozs, az istálló kör­nyékén az árpa. 3—í foga- tos vetőgép mellett nagy teljesítményű traktorvonta gép is szórja a jövő évi kenyér magját, s a fai'o- sok nemcsak arra ügyel­nek, vigyáznak, hogy teli legyen a magláda, hanem, hogy a vetés is hibátlan le­gyen. — Persze, nem ment itt mindig ilyen jól, most is akadnak még apróbb szer­vezési hibák, de a közös gazdaság fejlődése formálja a tagok öntudatát is. Egy­ségesebb a közösségi szellem, baráti a kapcsolat a vezetőkkel — summázza az eredmények titkát Tófalvi Tamás, aki tagja a vezetőségnek is. — A közömbösséget, az egyéni érdekek túl­zott előtérbe helyezését mind inkább a közösség ügyéért érzett felelősség váltja fel. Szállingóznak a fogatosok, s ahogy a lovakat rendbetet- ték, ellátták, az istálló kö­zepén, jó szagú szénán ül­ve, könnyebben oldódik a nyelv is: — Az elnök, Moór Nán­dor, naponként körüljárja a határt, az itt felvetődő ész­revételeket, javaslatokat h vezetőség elé viszi, ahol megvitatják, s ha előbbre viszi a gazdaság ügyét — megvalósítjuk. — Bogyó István főmező­gazdász alapos tudású, kö­zénk való szakember — told­ja meg Fridrich Ferenc —, a vetéstervek készítésénél meghallgatja a mi vélemé­nyünket is, hiszen mi ismerjük falunk min­den földdarabkájának a természetét: melyiken te­rem legjobban a káposz­ta, búza, paradicsom. — A területünk nem a legjobb — szólal meg Tó­falvi István — szorgalma­sabb munka keli ahhoz, hogy gazdagabb legyen az aratás. A munkaegységelőleg is kevés még nálunk, de az összefüggések törvénysze- rűek ... Mindennek a mun­ka az eleje! Bíznak, hisznek már ezek az emberek, vezetőikben és magukban is. És ez az elért eredmény titka! Kiss Sándor Pillanatképek a pilisi Hunyadi Tsz-ből i • W!'-, S ■ ■ ■■ ' > a , ja ■ v^í'Vs, Benes JózSefné és Dobrovolszki Ádámné üzemi munká­sok, fizetetten szabadságot vettek ki a krumpliszüret idejére. Lehet, hogy meggondolják magukat — mond­ják —, s végleg a tsz-ben maradnak. 2 2. RÉSZ: A BETYÁR HÁLÁJA Talán a következő évben, egyszer a számadó följött Mo­nor ra — úgy szól az emléke­zés: temetésre. A ménest boj­tárokra, elsősorban a gyere­keire bízta. (A faluban éppen huszárok állomásoztak, amikor porosán megérkezett. Ezeknek gyönyörűségére patkolatlan lovával átszállt kerítésén ...) Hogy meddig időzött itthon, nem tudjuk. De egy bizonyos: távollétében nagy baj történt. Látta ő már messziről — amint megjött — a lelógó orrokat. Aggyisten! No, hogy vagytok? — Mi csak megvónánk — hangzik a keserves válasz — de ló nincs egy farok se, csak ami az istállóba iran beköt­ve!... A gyerekek azután el­mondták, hogy főzték a va­csorát és egyszer azt vették észre, hogy nem szól a ko- lomp. Rögtön körülnéztek de a ménest már nem látták se­hol. Hogyan, mint történt a dolog, senki sem tudta megér­teni. Földi János a pusztai életet alaposan ismerte. Nem esett kétségbe, kárával nem fordult a hatósághoz — hanem, ahogy jött, le sem szállva a lóról, elment egyenesen a csárdába. Orgazdák, pusztára kivetődött, festett életű nőszemélyek, akik minden csárdában ott­hon voltak és a betyárok út­ját egyengették, vagy ha úgy hozta sora, keresztezték, a mát­kái csárdában sem hiányoz­tak. Egy-két meszely bor után ilyenektől tudta meg a csikós, hogy ekkor és ekkor, ilyen meg ilyen pásztorok itt jártak és fogadtak egymás között, hogy a monori csikóst „meg­tréfálják”. (Megesett — amint látni fogjuk — hogy ilyen tré­fa eredményeképpen egész gu­lyák, ménesek nyom nélkül eltűntek a határtalan puszták­ról.) Tehát minden nyomot föl­szedve, hazament a számadó. Földi János csikós emléke ADALÉKOK MONOR TÖRTÉNETÉHEZ ir Irta: Borzsák Endre Otthon a csikósbojtárok mel­lé odavette még a legmarco­nább gulyásokat, mondván ne­kik: — Halljátok, tudom má, hun van a ménes! ... Válasz­szátok ki magatoknak a gaz­daságban azokat a nyerges lo­vakat, amelyikeket akarjátok, mert megyünk visszahozni, ami a miénk! __Ha megtalál­j uk, én majd megpiszkolom azokat a zsiványokat, de ti ne ügyeljetek rám. Csak ugrassa­tok a ménes közé, vágjátok ki a kolompoaokat, oszt’ indítsá­tok hazafelé! Így is lett. Valami nagy vi­zen is át kellett nekik úsztat- niok, mikor másnap késő es­tére rátaláltak lovaikra. A megrezdülő kolompok hangjá­ról ismerték meg őket. Száraz, magas nád enyhében összeál­lítva pihentek. A tolvaj pász­torok pedig a víz partján a tűz mellett ültek. Odalovagolt hozzájuk a számadó és rögtön elkezdte a magáét: — Nem szégyenlik kendtek magukat? Nem vagyok otthon, oszt’ a családomtul, a gyerekeimtől hajtják el a ménes?!... Alig­hogy ezeket kimondja, nagy kavarodás támadt, mert a sö­tétből lovakhoz csapódtak a számadóval jött legények, s a kolomposokat percek alatt maguk elé kapva, vágták a karikással, ahogy tudták. Utá­nuk, mint a darázs, zúgott a ménes végig a pusztán. Haza értek még azon éjjel, minden baj nélkül. ★ Elmúlt egy pár esztendő. Telelőben vannak ismét a mo­nori pásztorok. Csikósok a putriban katlan tüze mellett vászonfazékban főzik vacso­rájukat, a mátkái takartot. Komondorok ugatására, ahogy kilép Földi János, a holdfényben ott áll előtte négy lovas. Mind a négy fegyverrel megrakva. Az egyik kivált­képpen gyönyörű lovon ült. Lovának sallangos kantárja, cifra nyerge, ezüst virágozású kengyellel... Első pillantásra is látszott, hogy ő közöttük a vezér. — Aggyisten!.'.'. Megfőtt-e a vacsora? — szimatol a put­riból kitóduló jó szag felé. — Még nem egészen!... — Hát énrám emlékszik-e kend!?... — Nem én! — bizonytalanko­dik a számadó. — Mer’ hogy én vónék az, akit kend eldu­gott a kerekjászolba!... Av­val leszállnak a lóról. Bemen­nek a putriba. Beszélgetnek. A vacsora közben elkészült. Mi­kor jóllaktak, az egyik bojtár célozgatva azt mondja: — Ét­vágyunk vót, ettünk is, most meg innánk még, ha lenne mit! — Hát hozzatok egy kis bort a csárdábul, ha van va­lami edényetek! — szólal meg az ezüstkengyeles. — Edény az csak vóna, de pénz az nincs! — magyaráz­kodnak tovább a legények. — Nem köll ide pénz!... Melyő- tök ülne föl a lovamra? Per­sze, mind jelentkeztek. — No, öcsém! — szólt a vendég a ki­választott bojtárhoz — vidd ezt a csobolyót a csárdásnak, oszt’ mondd neki, hogy öntse meg jó borral annak, akinek a lova oda van kötve az ágas­hoz! Ellovagol a bojtár, beállít hetykén a csárdába: — Bort viszek, de a javábül! — Hun a pénz? — néz rá fitymálva a csárdás, (mivel jól ismerte a bojtárt) — mert rovásra nem iszunk! — Annak köll a bor, Csontos Ferenc zetoros és Földvárszki János gépfaros naponta állag 20 holdat vetnek be (Király János képei) A vasárnap sportja Mende—Gyömrő 1:0 Negyedszer szenvedett egygólos vereséget a gyömrői csapat, amely a 3 eltiltott játékoson kívül a sé­rült Morvát és a ..leálló” Bechlert is nélkülözve, kénytelen volt na­gyon tartalékosán kiállni. Az egyetlen gólt Kiss szerezte. Az ifik mérkőzését 2:1 arányban nyerték a mendeiek. Péteri—Tápiósüly 4:2 (félbesza­kadt) Nagy meglepetésre az első fél­időben a vendégek igen jól állták a hazaiak rohamait. Félidőig a két Péteri gólt sikerült kiegyenlíteniük — igaz az egyiket tizenegyessel. 2:2-es fordulás után a hazaiak is­mét két góllal elhúztak, amikor egy összecsapás után a játékveze­tővel vitatkozó kapust leküldték a pályáról. A kapus nyomában le­vonult a tápiósülyi csapat is — a második félidő 25. percében. Űri—Tápiósáp 8:1 Lassan egy éve. hogy nincs el­lenfél aki legyőzze Úrit bajnoki mérkőzésen, otthonában. Múlt hé­ten a Péteriekről azt irtuk: győzel­mükkel nagyot léptek a megyei bajnokságba való feljutás nehéz útján — most azt kell írnunk, hogy tJil tett egy nagy lépést a megyei osztály felé. Nem volt ..ne­néz” ellenfél Tápiósáp, a nagyará­nyú hazai győzelem azonban mé­gis meglepő (de megérdemelt). Nyáregyháza—Pilis II. 2:2 Szépszámú közönség előtt kitűnő játékvezetés mellett ("Újvári* Som­szegi) baráti légkörben színvonalas mérkőzést játszott a két csapat. Pilis a mezőnyben jól játszott, de csatáraik a kapu előtt sokat kap­kodtak. Góllövők: Fazekas (11-es- ből). Drábóczi, illetve Kiss és Ha­da?.. küldöm üdvözletemet a szerkesztőségnek és az olvasóknak Solti László, .. . Monor Levelesládánkból A Keleti-tenger partjáról akinek a lova kinn áll! Kinéz • a csárdás és ijedten ugrik \ vissza. — Ids csak azt az ■ edényt, kedves fiam!... Azt 1 sem tudta, hogy iparkodjon, i Haza megy a legény a borral.! Iszogatnak, dalolgatnak, cite-: ráznak, beszélgetnek. — Hogy; élnek ideki János bátyám? ...\ Meséljen már valamit róla! —; veti föl a kérdést egyszer a i vezér, s erre is, arra is sorban! szó kerül a válaszban. — Édesapám, hát azt nem j mondja el, mikor a ménest el- • hajtották tőlünk?! — szól köz-; be az egyik gyerek. — Visszai hoztuk! — ... Jól van ... —! inti le az apa a gyerek bugyo- j gását. (Szemmel láthatóan; nem akart beszélni a dologról,; mert resteilte nagyon.) — De j én szeretném ezt tudni!... Be-J szelj csak fiam — húzta ősz-; sze szemöldökét a vendég. És \ a történet végén parancsfor- í mában annyit mondott: — Já-: nos bátyám! Nyergeljen föl. í oszt’ gyün velünk! Megmutat- j ja, hogy hun vannak most; azok a bitangok!... Mit te- j gyen a számadó — nem lehe- \ tett az ilyenekkel ellenkezni / — fölnyergeit és kelletlenül % elkísérte őket jó darabon. í Végre megállt és a zúzmarás £ pusztán várakozott. Egyszer- £ csak lövéseket hall. Nemsoká- f ra jönnek ám visszafelé a ven- '} dégek... | A pusztán ilyen gyors és % könyörtelen volt valamikor törvénykezés és ilyenképpen ^ nyilvánult meg néha a hála. ^ — No, megfizettem! — nyűj-% tóttá a szegénylegény kezét a % számadónak. — Isten megáld- ^ ja kendet!... Avval elment} társaival. Többet nem is lát-'} tok. Azt sem tudták, kinek ^ hívták, mert a nevét soha sem £ mondta meg. KÖVETKEZIK: PÁSZTOROK, SZEGÉNYLEGÉNYEK, \ LOVAS BETYÁROK í

Next

/
Oldalképek
Tartalom