Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

1964. SZEPTEMBER 1, KEDD "%^íiHflP WESTERPLATTE: 193 9 A fák zöldellnek. Másutt ez természetes. Itt megható. Nem állt meg az idő, kisarjadt az élet. Huszonöt esztendővel ez­előtt kifosztott, meggyalázott ■csonkként meredtek elő a földből. A nácik niég a iákat is megölték. Ezek a fák a gdanski kikötő bejáratánál, ezen a félszigeten ismerték meg, milyen a háború. Csak a fák zöldellnek ismét. Más minden maradt, mint ré­gen. A kaszárnya, a hajdani egyetlen épület romokban he­ver. Belseje kiégett. A romok tetején fű és csenevész fa nő. Az utak mentén' új padok — az emlékeket kutatók pihen­hetnek rajtuk. Meg egy kis bódé, ahol levelezőlapokat, jelvényeket vásárolhatunk. A félsziget, Westerplatte az önfeláldozás szimbólumaként él a népek emlékezetében. A történelem legsötétebb kor­szaka pecsételte meg e ki­csiny félsziget sorsát. A versaillesi szerződés sze­rint alig több, mint száz ka­tona tanyázhatott itt. S va­lóban, százegynéhány katona, tengerész, maroknyi csapat — asztalosok, szerelők és cipé­szek — néhány nehézgéppus­ka, négy mozsárágyú, egy pán­céltörőágyú, öt őrhely — véd­te magában, igazi hősként a lengyel partokat. összesen százhetvenhatan voltak. A túlerőben levő nemetek hét napig ostromolták a fél­szigetet .... ... 1939. augusztus 25-én a gdanski kikötőben horgony­zott le a Schleswig-Holstein nevű páncélos hajó. Fedélze­tén német tengerész roham­századdal. Csupán „udvarias- sági” látogatás volt ez. A fi­gyelmes lengyel fogadtatást a náci hadseregparancsnok azonban gúnyos mosollyal ki­sérte. ö már akkor tudta, hogy néhány nap és ... Szeptember elsejére virradó éjszaka Szymankowban ria­dót fújtak a lengyel vasuta­soknak. Tzew felé ismeretlen szerelvény száguldott. Az éj­szaka homályából páncélautók és ágyúk bontakoztak ki. A vonat a tzewi hidat akarta el­foglalni. Az állomás felderi- tője értesítette Tzewet a ve­szélyről és parancsot adott. A váltóőrök az utolsó pillanat­ban mellékvágányra irányí­tották a vonatot. A vagonok kisiklottak, a németek őrjöng­tek és a, lengyel vasutasokon álltak bosszút... A tzewiek pedig parancs szerint felrob­bantották a hidat Hajna.ban a fasiszták meg­támadták Westerplattet. A lengyelek védekeztek. Kevés fegyverük is súlyos vesztesé­get okozott az ellenségnek. A nácik azonban újra és újra támadtak. A lengyel lövegek továbbra is tizedelték a fa­siszták sorait. A támadók él­csoportja fejvesztetten mene­kült. A gdanski „villámhábo­rú” kudarcot vallott. Szeptem­ber elsején estig a németek­nek csaknem száz fő vesztesé­gük volt. A nácik nem pihenték, a fegyvertelen lengyel lakossá­got mészárolták. Otthonokban, hivatalokban — egyszerű, bé­kés embereket gyilkoltak. A németek túlereje nőttön nőtt. Westerplatte tovább védeke­zett. A helyzet azonban perc­ről percre reménytelenebb lett. Ezer sebből vérzett a kis csapat. Mindenki megsebe­sült. Negyvenen meghaltak. Hét napon át n?m szűnt a harc. S amikor a maroknyi csoport nem állhatta tovább az ostromot — a fasiszták fel­kutatták a félsziget minden zugát. Bunkert, védőállást, tö­méntelen ágyút, megszámlál­hatatlan nehézfegyvert keres­tek. Nem találtak. Nem talál­hattak, nem volt. Az egyetlen kaszárnya, ami védelmet nyújtott, hapok óta romokban hevert. Hogyan lehet ez — kérdez­ték akkor a fasiszták. Kér­dezte mindenki, aki csak hal­lott róla, s kérdezi minden ki­ránduló. Ilyen túlerővel szem­ben hogyan állt helyt a ma­roknyi csapat? Hogyan? Gawlicki katonát kérdezzük, aki egy volt a százhetvenhat közül. Egyszerű katona. Most a kis bódéban áll, fogadja a kirándulókat, akik képeslapokat vásárolnak nála és nem is sejtik: ez az őszbevegyült haj talán épp a Nem válaszol. Képeslapot vesz elő, megfordítja, ráírja nevét. Kis piros jelvényt nyújt át — emlékbe, nem pénzért. Mélyen meghajol, kezetcsókol az érdeklődőnek és már for­dul is a többiek íe]f. A történekem jegyezte fel a nevét, százhetvenöt társával együtt. A történelem beszél tetteikről — ő magáról, ma­gukról mit is mondhatott vol­na? A lehetetlent úgy sem> tudná megmagyarázni. A né­pek nem felejtik Westerplat- tet. Ez volt a neve a lengyel hadsereg 1. páncélos dandár­jának. így hívják most ezt a félszigetet. A nap süt. Ritka mostaná­ban. örülhetnénk, hiszen így szebb a tenger, kellemesebb a hajózás. Mégis némák, csende­sek vagyunk, örülnünk kelle­ne: a félsziget áll, a lengyelek Gawlicki, az egyszerű katona új életet teremtenek, a száz­hetvenhat katona közül sokan még élnek. És mégis, ezen a ■I A kaszárnya nem épül fel soha hét nap egyikén fehéredett meg. Nem is sejtik, hogy ez az idősebb ember egyszer fiatal volt és hősként védte a hazá­ját. Hogyan? félszigeten nem tudunk mo­solyogni. 1939. szeptember 1., a máso­dik világháború kitörésének napja — nem engedi. Sági Ágnes SZŐLŐERDŐ A FŐVÁROS HATÁRÁBAN Tarka foltok mozognak a zöld szőlőtőkék között, asz- szonycsoport hajladozik, mint­ha csak bókolna valami elő­kelőség előtt. De hiszen ki­rálynő terem a töveken, talán negyvenen is lehetnek udvari dámák, akik gyengéd kézzel nyúlnak őfelsége, a szőlősker­tek királynője felé. Javában áll már a szüret a Kertészeti és Szőlészeti Fő­iskola gazdaságának budakeszi kerületében. Reggel kezdték el, ezekben a napokban még csak a királynőt szedik, mert — hiába, az előkelőség köte­lez — alattvalóinál korábban óhajt megjelenni és idén kü­lönösen siet. Úgy nyolc-tíz nappal hamarabb kívánkozik útrakelni, mint máskor és ke­gyes uralkodónőhöz illően, bő­ségesen fizet. Bogyói kövérek, nagyok, sárgás-zöld drágakö­vek, a fürtjei pedig... Egykilós fiirlök Maradjunk a fürtöknél'. Ja­kab C-yörgy, a királynő főne­velője — ej! nehéz ám abba­hagyni, ha az ember egyszer „költői” hasonlatok útvesztő­jére téved — hiszen a való­ságban a szőlőtelep brigádag- ronómusa. Kéri az egyik fia­talasszonyt: — Mutassa csak! És az asszony áhítatos moz­dulattal, mosollyal felmutat egy óriási fürtöt. Szabad szem­mel mérlegelve is legalább fél kilót nyom. Később a csoma- golóban a találomra kiválasz­tott fürtöket mérlegre tesszük, félkilós alig van köztük, an­nál több a hetven-nyolcvan dekás, de kilónál súlyosabb szintén sok akad. A csomagolóban negyven asszony serénykedik, mielőtt ládába raknák, szépítik a gyü­mölcsöt. Gondosan eltüntetik minden fürt hibáit, kicsípnek minden darázscsípte, megbar- nult szemet. Gyorsan gyűlnek a papírszalagos, teli ládák, teherautó kaptat fel a dombon a csomagoló elé, megrakják a szőlőskertek kívánatos király­nőjével, estére talán valahol Becsben asztalra is kerül. Hol­nap Prágában, Berlinben, vagy Zürichben, holnapután A nőm mtimtlhtitunli gtlul — Hot forint önköltségi ár — Eaor httlilon. ostor otnbor nál valamivel nagyobbra fej­lesztik. — Jelenleg állandó alkal­mazottaink száma: kétszáz- tíz, öt év múlva már ezer fő a munkaerőszükségletünk — közli Herein Gyula és az Újtelepen épülőfélben levő emeletes házra mutat. — Százhúsz ágyas munkásszálló épül itt. Idekerül a gazdaság központja, meg egy csoma­goló, irodaház, később re­méljük, lakóházak is csalá­dos alkalmazottaink részére. Eleinte még hagyományos módon telepítették a szőlőt. Nem sokat. Hamarosan át­tértek a háromméteres sor- és egyméteres tőtávolságra, mert ezerholdas szőlőhöz, öt­száz holdas gyümölcsöshöz másképpen hogyan is lenne elég az az ezer ember. Gé­pek kellenek, gépek! Ameny- nyi most kell, van annyi gép és hihetőleg fokozatosan is lesz elegendő. Gép végzi a kapálást, a permetezést, egyszóval minden munkát, amit csak lehet. Csupán a metszést, meg a szüretelést, a válogatást és a csomago­lást emberi kéz. — Metsző- meg szüretelőgép nincsen és szőlőcsomagológép­pel még csak nem is kísér­leteznek a világon sehol — állapítja meg Herein Gyula. — így hát még sok emberi erő szükséges. Télen is dolgoznak a szőlőben A gazdaság persze nem te­heti ki magát annak, hogy minden évben alkalmi mun­kásokat keressen. Az állandó munkásoknak viszont egész éven át biztosítani kell a munkát. Eszerint szervezték > telepítéseket. Őszibarackot péidául csak csupa koraérőt, augusztus végéig leszedhetőt telepítettek. Akkor aztán kez­dődik a szüret. Előbb jön a Pannónia Kincse, utána a Szőlőskertek Királynője, a Glória Hungáriáé, a Kocsis Irma és október végén, a ké­sőn érő Csiri-Csuri. Aztán pe­dig a téli körte szedésére ke­rül a sor. Szilvát éppen azért nem telepítenek többet, mert szedése a szürettel egybeesik. A ribiszke viszont kora nyáron érik, tehát abból még telepí­tenek negyven holdat, a meg­levő tíz mellé. Magasművelést folytatnak Budakeszin, a metszést így a téli hónapokban végezhetik és a simavesszöt is akkor szedik. Tavasszal kezdetét veszi a nö­vényápolás. Az van nyáron is, ősz táján pedig kezdődik a szüret. Egész éven át meg­szakítás nélkül dolgoznak a szőlőben, meg a gyümölcsös­ben. Még a traktoros sem pi­hen, noha télen a nyergéből leszáll. Csakhogy a gazdaság­ban minden traktoros egyben szőlészeti szakmunkás és ilyenkor metszőkéssel a kezé­ben dolgozik tovább. — A hagyományos műve­lésnél egy hold csemegeszőlő­ben évente százhúsz-százhar- minc munkanap szükséges. A gépesített nagyüzemben mind­össze negyvennégy nap, és hatvan katasztrális holdat egyetlen Univerzál traktor el­lát — sorolja az adatokat He­rein Gyula. — Csak így lehet leszorítani a csemegeszőlő ön­költségi árát. Igen, erre gondolni kell, mert állni kell a versenyt a világban. Hiába vetekszik a magyar szőlő ízben bármely máshol termettel, árban is versenyképesnek kelll lennie. Erre törekszik a budakeszi szőlőnagyüzem, vagy mondjuk ki egyenesen, ami valóban: szőlőerdő. Ezer hold szőlő! Ha meglesz, milliárdos vagyonnal és éven­te sok milliós bevétellel gaz­dagítja a népgazdaságot. Per­sze, csak ha árban is győzi a világpiacon a versenyt. De hi­szen Budakeszin erre törek­szenek minden erővel. És ar­ra. hogy tapasztalataikat tő­lük átvéve, másutt is erre tö­rekedjenek az országban min­denütt a nagyüzemi szőlőgaz­daságok. Szokoly Endre esetleg Stockholmban ékesíti a vacsoraasztalt. Nyolc holdból — ezer — Ez a gazdaság 1949-ben nyolc hold vegyes szőlővel alakult — mondja Herein Gyula, a budakeszi kerület vezetője. Az a nyolc hold minden­fajta bor- és csemegeszőlő, a gazdaság magja, már nincs sehol. Kiszántották, újat te­lepítettek a helyére és kö- rösköfül egyre csak telepí­tettek. Először a szőlőtele­pen, aztán a budaörsi or­szágút mentén, az Újtele­pen. Idén már ötszázhetven hold a szőlő. Sok helyütt a talaj szintjéből alig kiemel­kedő kis zöld kupac, más­hol magasabb, aztán még magasabb, aszerint, idén, ta­valy vagy még korábban került a földbe. És évről évre sorjában fordul ter­mőre ez a nagy szőlőerdő. Ebben az évben már száz­hatvan holdról szüretelnek. Jóformán csupa csemegesző­lőt, bornak való csak mu­tatóba terem. Saját huszonöt holdas sző­lőiskolájában neveli a vesz- szőt a gazdaság, mert a tele­pítést terv szerint még há­rom esztendőn át folytatja. Három év múlva a szőlője már ezer holdas lesz. Ötszáz hold gyümölcsös Hát a többi földjével va­jon mit csinál? Most már ugyanis egész Budakeszi és egy darabka Nagykovácsi határából szintén a főiskola gazdaságához tartozik. Ez idő szerint kétszáz holdas, még nem termő őszibaracko­sa mellett százharminc hold téli körtéből, tíz hold szil­vából és ugyanannyi ribizké- ből áll a gyümölcsöse. To­vábbi őszibarack-, körte- és ribizketelepítéssel ötszáz hold­Hat országba szállít szárított zöldséget a ceglédi aszalóüzem A Pest megyei Szeszipari Vállalat ceglédi telepén hét évvel ezelőtt kezdték meg a különböző zöldségek szárítá­sát. A szárítással nyolcadá­ra csökken a zöldség súlya, tehát könnyebben szállíthat­tárol­veszí­Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni (VI.) A megfelelő légkör Szocialista brigádvezető szánakozóan beszélt arról a brigádtagról, akinek élet- körülményei nem tették le­hetővé, hogy részt vehessen a kollektív megmozdulásokon. Meg kellett értenie munka­társa helyzetét, hiszen ő csa­ládjának áldozta minden ide­jét és energiáját. A brigádvezetőben azonban ösztönösen felmerült egy gon­dolat, amit mozgalmi mun­kánkban nem szabad figyel- men kívül hagyni: „Számol­nunk kell az egyéni gondok­kal, és ennek megfelelően ér­tékelni az egyes emberek te­vékenységét”. Különösen így van ez, ha a magatartásra vonatkozó vál­lalások teljesítését akarjuk segíteni. Azt szoktuk mondani: „Ahány ember, annyiféle.” Ez sem lehet közömbös a bri­gád életében. Találkoztam olyan dolgozóval, aki csön­des, szótlan természetű. Szin­te — a szó szoros értelmében — harapófogóval kell kihúz­ni belőle a szót. De elítélhet­jük ezért? Mondhatjuk rá, hogy nem közösségi lény? Ha a kollektíva megfelelő légkört teremt, az ilyen ma­gukba zárkózó természetűek is megtalálják helyüket, sőt, a legtöbb esetben kitárul­koznak, feloldódnak. Persze a légkör megterem­tése nem egyszerű feladat Sok következetességet, meg­értést és főleg őszinte elv- társiasságot kíván. Csak a legkirívóbb esetet említem. Ha van a brigádban bor­ivó — részeges, családját megkárosítóra gondolok —, a kollektíva rendszerint lelke­sen vállalja annak jó útra té­rítését. Ez a lelkesedés azon­ban kudarcba fullad, ha az első adandó alkalomkor egyik­másik kolléga „tréfából” kocs- mázni csalogatja az illetőt. Megfeneklik a vállalkozás akkor is, ha „jóindulatúan” próbára teszik az ilyen bri­gádtagot. Tudatosan kell törekedni arra, hogy mindenki észre­vétlenül, vagy ha kell, hatá­rozott nyíltsággal segítse őt a gyengéje leküzdésében. Mert minden embert megtör a gú­nyolódás. És az említett „tré­fák” vagy „próbatételek” a ja­vulni szándékozóba a gúny tüskéjét szúrják. Beszélhetünk a „balkezesek­ről”, akiknek semmi sem si­kerül. Ne gondoljuk, hogy rossz szándék vezérli őket. S amikor talán már éppen visz- szanyerték önbizalmukat, egy lesújtó pillantás is megsem­misíti azt. Félreértés ne történjék! Nem „dajkálásról” beszélünk. A türelem és a bizalom viszont soha nem volt haszontalan. Enélkül nincs jellemnevelés. Újra csak azt kell monda­nom: a brigádvezető ebben is egy fejjel magasabb legyen mindenkinél. Ne feledje el egy brigád­vezető sem; fölényeskedő be­képzeltség helyett szolgálja tisztelettel a közösség ügyét. Mert való igaz — basáskodás- sal, erőszakkal lehet ered­ményt elérni, de az látszat­eredmény csupán. Kártya­várként dől össze, ha ideig- óráig megszűnik az erőszak. Pedig mi egy új világot te­remtünk, és élő . jellemeket akarunk nevelnj a szocialista brigádmozgalom keretén be­lül. Erőszakkal ezt nem sike­rül. Példamutatással annál inkább. S ha újból a brigádvezető szerepéről van szó a megfe­lelő légkör megteremtésénél, vigyázzanak a brigádvezetők a helyes értékelésre is. Min­dig a tények bizonyítsanak, s ne a szubjektív érzelem. Csak ilyen légkörben talál­ja meg magát, egyéniségét, jobbik énjét, aki komolyan és lelkiismeretesen elhatározta, hogy szocialista típusú ember­ré akar válni. — detvay — ják, továbbá évekig hatják anélkül, hogy tene vitamintartalmából, vagy zamatából. Az üzem termékeit, a szá­rított hagymát, petrezsely­met, zellerlevelet, paradi­csompaprikát, karfiolt és pasz­ternákot — a magyar házi­asszonyok — talán mert előnyeit még nem ismerik — egyelőre nemigen vásárolják. Annál jobban kedvelik a külföldiek. Ebben az évben Angliába, Hollandiába, Svájc­ba, Svédországba, Francia- országba, az NSZK-ba és Ka­nadába szállítanak szárított zöldségfélét Ceglédről mintegy 25 vagonnal. A kis üzemben tavaly próbaképpen megkezdték a gyümölcsaszalást is. A ceg­lédi aszaltgyümölcsnek olyan sikere volt, hogy az idén már csaknem 50 vagon aszalt­szilvát, sárgabarackot, almát és — ha elegendő termés lesz — körtét visznek kül­földre. Jövőre megduplázó­dik az export, mert még az idén újabb három szárító­gépet állítanak munkába. (MTI) Nem volt elég a tandíj O. Z. tizenhat éves vecsési fiú még 1963-ban betöréses lopást követett el. A rendőrség rövidesen elfogta, átadta a bíróságnak, amely tekintettel O. Z. fiatal korára, olcsó „tan­díjat” szabott ki: egy évi ja­vítónevelő munkára ítélte a fiút. O. Z. az aszódi intézetbe került, de úgy látszik, meg­unta az intézetet, mert augusz­tus 23-án megszökött és gyors egymásutánban három lopást követett el. A rendőrség ismét elfogta, őrizetbe vette és eljá­rást indított ellene.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom