Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

1984. SZEPTEMBER 30, VASÁRNAP "partim Papp Miklós: Arcod Olyan vagy, mint egy túlnyílott virág, hogy több sugarat kaptál, mint amit elbírhattál; nőtt sorsom szavait megértetted tán? nem hiszem; a tág versekkel gyűrűs élet nem talált otthonra nálad s úgy élek ma itt: ki rég letörlesztette bűneit s jövőjét is, akár muszáj-barát; mégsem futok: jó volna értened, feléd csengő szép-szem-szívemet és mindkettőnket benne megtalálnál: de cézáros gőgöd lefonnyaszt már minden bimbót és megfagyott az ág: együtt megyek, de most már nélküled nagy vőlegény egy kóróhoz: virág. Farkas András: • Este két gyerekkel Könnypár remeg a két kis gyermekarcon. Riadtan néznek fel rám, s én, az apjuk Most már inkább magam miatt haragszom, Hogy a játékot félig abbahagytuk. A kisfiam goromba, szertelen volt, S ha perc előtt bosszankodtam, nekem fáj, Hogy morcossá vált a családi mcnnybolt, S most átkarol a kérő, védtelen báj. Először Évi fogta át a térdem. Szemével lentről kérdi: még haragszol? Szavából váró, permetes panasz szól. Fiam még hallgat, mert konok. Megértem. Csak vár, hogy ólmos csendjüket feloldjam. S végül mordul: Apu, a labda hol van? Küzdelem a fákkal Mindegyik mellett ott egy kis fasor, bokrok, öreg fák jelzik, hol a mezsgye vége. Ha a me­sebeli sárkányt látom, akkor sem döbbentem volna meg jobban. — Bocsánat — szakította meg az adjunktus Bodát. — Nagyon érdekel, amit mond, de nem látom... — Várjon. Azonnal megérti. Pár nap múlva vezetőségi ülést tartottunk. Amikor min­dennel végeztünk, mintha csak olyan mellékes, semmiérő do­log lenne, megkérdeztem a brigádvezetőktől, mikor len­ne alkalmas kivágni a iákat a táblák közül? Néztek rám, meg sem értették, mit mon­dok. Utána pedig olyan lett a szoba, mint a méhkas. Akkor láttam először igazán a felszín alá. Mindenki beszélt, érvelt, egymást és engem akartak meggyőzni az igazukról. Egy asszony sírni kezdett. Hogy azok a fák és bokrok szentek és sérthetetlenek. Emberem­lékezet óta ott állnak, ha va­laki földet vetfc-kerített, min­dig is megjelölte élővel a ha­tárát. — Ugye, nem kell tovább magyaráznom? Érti már, mi volt a legnehezebb, doktor? Ä szemlélet. Jelölni a határt Biztosan tudni, meddig tartott az enyém, s hol kezdődik a tiéd. Tudni ezerkilencszázhat- vanháromban és öt év, tíz év múlva is. Ezek a hóval rakott fák voltak az igazi ellensége­im, ezek álltak falként köztem és az emberek között. Az, amikbe ezeknek a fáknak a gyökere fogódzott — Kiirtották őket? — A fákra gondol? Egy ré­szüket még azon a télen, ta­vasszal már semmi nem állt a gép útjába. Azon a télen kezdődött az én igazi mun­kám, amikor birkóztam a fák­kal. Olyan lettem mint az árnokfutó. Az asszony sajnált; szidott, de valahogy mégis kö­zelebb kerültünk ismét egy­máshoz. Én meg falu, terme­lőszövetkezet, üzemegység he­lyett kezdtem embereket lát­ni. Esendőket. vergődőket, nyüglődőket. Kezük-fejük a mában, lelkűk a fagyökérben. — Uhh — dobta el Boda a tövigégett «sikket. — Még a filter is tüzet fogott. Megcsíp­te az ujjam. + — Elbújt a nap, vége a jó időnek — nyújtózott az ad­junktus. — Délutánra esik — mutogatott észak felé. — Ha ott gomolyog, abból őszi eső lesz. Aztán Boda felé fordult — Maga színésznek is jó lenne, nemcsak tsz-elnöknek Míg beszélt, ott voltam a dű- lőúton. láttam azokat a fákat Orvosként csak arra kérhe­tem, pihenjen, ne gondoljon rájuk. Azokra a fákra. Nézze ezeket itt alattunk, sé­táljon közöttük. Még sok ide­je van nálunk és még nagvon sok év van előttünk. Azalatt a fákkal is történik valami. Ki­vágják őkgt. korhad a gyöke­rük. Komáromi Magda A)ki ötvenes volt, legénynek számított. A járásiak nem tit­kolták, mit veszek át, mégis az első hónap után, amikor már a belső zűrzavart is lát­tam, mint a megszállott, csak Augiász istállóját emleget» beim. Az első telet jóformán ta­karítással töltöttük. Kellett, mert fojtogatott a káosz és egyelőre nem volt többre erőm. Két év után elértük, hogy kiverekedtük magunkat a „gyenge termelőszövetke­zet” rubrikából. Végre, saját lábon álltunk. De megmon­dom magának, nagyon tántor­gó láb volt az. Szemre ekkor már rendben mentek a dol­gok. Az emberek meghallgat­tak. A tanácskozáskor már nem verték az asztalt előt­tem, mint kezdetben. Mégsem éreztem biztosnak magam sem a munkámat. Néha ká­nikulában is megcsapott a hi­deg. Gondoltam, talán a falak­ból árad, méteres vastagra építette ezelőtt száz évvel va­lamelyik gazda kurtanemes» nagyapja. A harmadik évben tovább erősödtünk. Hanem a közszel­lem nem változott. Maradt va­lami fal köztem és a tagok között. Akkoriban már sokat fájt a gyomrom. Elég volt egy telefon a gépállomásról, hogy csak egy nappal később küldik a Zetort, már mart a fájdalom. Otthon sem mentek úgy a dolgok, mint kellett vol­na. Én is, az asszony is már­tírnak éreztük magunkat. Csak mind a ketten másért. Türelmetlenek voltunk egy­máshoz, jó szó helyett kattog­tunk. Lidi szép asszony, okos és becsületes. De asszony. Saj­nálta önmagát, hogy gyorsan fogyó fiatalságát ott élje le a pitvaros parasztház és az efemesz-iroda kartonjai kö­zött. A fiunk előtt komédiáz- tunk. Játszottunk, reggelen­ként felépítettük a kiegyensú­lyozott házasság Potemkin- falát, hogy a kamasz ne lás­son semmit. Kétségbeesetten erőlködtünk, pedig tudtuk, hogy hiába, a gyerek mind gyakrabban kapta félre rólunk pillantását. * Korán lett tél abban az esz­tendőben, December első heté­ben már szállingózott a hó. Jókora földet már nem tud­tunk elszántam. Egy vasárnap kora reggel rosszul lettem. Előző este éles szóváltásom volt Lidivel. Hívtam a fiamat, jöjjön velem, hozzon ród'it. Szótlanul baktattunk át a fa­lun a szántatlan felé. Kutyául voltam. Jóformán nem is be­szélgettünk. Tapintatos volt a gyerek, nem zavart, de tudta, kell a jelenléte, éles füttye, ahogy a varjakat riogatta. A mi határunk olyan, mint a tenyér. Szelíden terül, ameddig a szem ellát, lassan lejt. Az első dűlőutakról szin­te a végtelenségbe látni. Egy- szercsak azt mondta a fiam: milyen érdekes, hiába van egybe a föld, ilyenkor ponto­san meglátni, kinek mekkora parcellája volt régebben. Fáradt emberré vált Boda elvtárs, ahogy mindenki hív­ta a Közös Üt Termelőszövet­kezet elnökét. A legutolsó négy év megszikkasztotta, ter­mete egy kicstit meghajlott, szeme gyakran tétován pillan­tott olyasvalamire, amit raj­ta kívül más nem látott. Ál­matlanság gyötörte, pedig most már több ideje jutott volna a pihenésre, mint ré­gen. Akkoriban azt hitte, be* lebolondul a kialvatlanságba. Nem bolondult bele, csak a kényszerből megszokás lett, elpártolt tőle az álom. Négy évvel ezelőtt, amikor az egyetemi katedrát felcse­rélte a rozzant kúria tinta- foltos íróasztalával és „elnök elvtárssá” lett, becsukódtak a kapuk amerre ment az utcán. Ma megkalapolják, a gyere­kek éneklő „jónapotkívánok- kal” köszöntik. Elfogadják, valaki lett a hajdani nagy­gazdák falujában. Még nem szeretik, de becsülik. — Fiatal barátom — mondta a morózus orvos, amikor már harmadszorra ment ki hozzá hajnalban a riadt család fel- zörgetéséne — ez így nem megy tovább. — Röntgen, próbareggeli kell, mert sze­rintem jókora ulcusa lehet. ★ — Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldell a nyárfa az ablak előtt — düny- nyögte orra alatt a mátrai szanatórium adjunktusa. Évek óta mindlen reggel sétálgatott a nagyteraszon, de soha nem vált unottá számára a köny- nyű őszi ködbe burkolózó he­gyek panorámája. — Szóval nemcsak én va- : gyök így a versekkel — álla- : pította meg a doktor mellé ! könyökölve Boda József. — i Bolondjuk voltam. Ma pedig I már — nézte a rőtté vált ; lombtengert — egy-egy rím, ; sor kísért. x ___ : Gyújtson rá — szegte meg \ az intézeti szabályt az ad- : junktus. — Hozzon ide két ; párnát a lépcsőre, nagysze- i rűen idetűz a nap. Lógjunk \ egyet. Mélyen szívták a füstöt, ; hallgatták a szanatórium halk í neszét, a távoli buszmorajt, a í szemközti hegyoldalon legelő j vezérürü kolompjának rekedt : hangját. : — Mikor idejöttem, hat he­| te, maga azt kérdezte tőlem | — nézett maga elé Boda — mi fárasztott ki a legjobban : a négy év alatt. Mi ellen i hadakoztam a legtöbbet, mert j pontosan arról kell itt meg- \ feledkeznem. Akkor nem : tudtam válaszolni. Aztán í azt mondtam, természetesen i a békanívójú tsz gazdasági j megerősítése, harc a hitelek- í kel, kölcsönökkel a gazdasá- í gosságért. Ne ijedjen meg, ! nem mondom végig. Udva- ! riasságból meghallgatna, de ; magam sem szívesen idézem ! vissza a buktatókat. Volt ott ! minden, amikor abba a falu- ! ba mentem. Sógorság-koma- ! ság, klikkek, széthúzás, lopás í kicsinyben-nagyban. Párt- ; szervezet? Papíron. Fiatalok? í — Semmit sem értek meg. Hoi van a Fertálymester utca? ■— Nem tudom... ■— A Bendegúz-köz ? — De hát... — A Padmaly sétány? — A fene egye már meg magát, hát értse meg, hogy nem idevaló vagyok, most já­rok először ebben a városban... — Hogy maga most van itt először? Fuj... még egyszer fuj... Nem tud semmit, s van pofája feltartani az em­bert. Menjen, ne is lássam ... Hé, várjon csak! Csák még annyit, hogy próbára akartam tenni egy embertársamat. Mert ilyen utca, köz nincs eb­ben a városban. Sikerült a próba: képes volt húsz percet elrabolni az időmből, mert szereti a fecsegést... Igen, ezek a fecsegők a mi életünk rákfenéi... . . _ . Gyurko Géza " £ csak állomás volt ezen az^ úton. Továbblendítő állomás. ^ Gondoltam én. Sándor azon- ^ ban: szó sem lehet róla. Most ^ már a feleségem vagy. Csak ^ nekem élj. í Csak neki? így? Cél nélkül? ? N egyvenévesen ? Elfordult az ablaktól, fel-1 kapta a táskáját, a vitrines ^ szekrényből a slusszkulcsot, ^ aztán kirohant. Hetvennel száguldott végig ^ a városon. Csak akkor csők- £ kentette a sebességet, amikor ^ a Szentendre felé vezető útra ^ ért. ^ Most már mindig így lesz? ^ Élve eltemetve? Egy fiatalember sza]adt átí ___________az úton. ^ K étségbeesetten taposott bele J a fékbe. Alig fél méternyire J sikerült megállnia a fiú mö- J gött. Az nem ugrott el idege- j sen. Nem is káromkodott. í Csak a fejét fordította hátra, i — Nagyon sürgős? — neve- tett a szemébe a fiú. összeszűkült szemmel nézte 'j vállas, kisportolt alakját. Hir- telenében nem tudott mit vá- ^ laszolni neki. A fiú kihívóan nézte. g — Bocsásson meg... g — Elment — intett fejével | a fiú a meglóduló zöld kocsi- < szerelvény felé. — Szálljon be. Elviszem — mondta ki hirtelen; á V — Kösz... — ugrott be mel- í lé a fiú. — Mehetünk. A kocsi úgy lódult neki az ^ útnak, mint a karámból szaba- dúlt csikó. nem voltam. Csak a szeretője és a felesége. Az esküvő előtt azt hittem, a kettő ugyanaz. Ez volt életem eddigi legna­gyobb tévedése. Egy életre — így fogadtuk egymásnak az anyakönyvveze­tő előtt. Vajon mosolygott vagy sajnálkozott rajtam, mi­alatt gépiesen hadarta a ki tudja hányadszor elmondott szöveget? Tekintete més mindig az----------------utcát kémlelte, amelynek derűs, élettől har­sogó zaját gondosan megszűr­te az ablak két üvege. Színte­len zsongító mormolássá sze­lídülve jutott csak füléhez. Álomba ringatóan. De én nem akarok álmodni tovább! Én élni akarok! — toppantott lábával, de meg­bánta nyomban. Még felriaszt­ja Sándort s akkor a magány nyugalma is tovaszáll. Zavartan korholni kezdte önmagát Miért kesergek? Senki nem kényszerített erre a házasságra. Legfeljebb a ma­kacsságom. A csakazértis meg- mu tatomságon^. Színésznő akartam lenni. Már azt hittem, sikerül. Ke­rek egy esztendeig éltem a mennyországban. Akkor estem ka a rostán. Színésznő leszek, ha kell, bármi áron. Csak ez éltetett. Ezért lettem Sándor szeretője. A nevében bíztam? Az össze­köttetéseiben? Tanított. Foglalkozott ve­lem. És én újra elindultam a mennyország felé. Az esküvő éltem. Boldog voltam. Most is a napos oldalon vagyok. És mégis boldogtalan. Különös. Erre az életre vágytam. Sándor szerelmére. És nem hogy több lettem volna, mint azelőtt, kevesebbnek érzem magam. Nincs értelme tagadni ön­magámnak. Egy megfáradt, öreg ember fiatal felesége va­gyok. Táncolni vágyok, utazni, órákig céltalanul kószálni az utcán. Úgy szeretnék élni, minit a többi húszéves fiatal. Szabadon, egy kicsit szeszélye­sen vagy ha úgy jobban tet­szik, szertelenül. Néha ked­vem lenne leszaladni az utcá­ra és ugráló-iskolát játszani a többi tízévessel vagy csókolóz- ni a férjemmel egy elhagyott ligeti padom. Vagy jóllakottan hosszan elcsevegni ebéd után. Egyiket sem szabad: Pedig amikor eljöttem hazulról, azt hittem, most leszek igazán szabad. Igen, szabad vagyok. Négy­szobás lakásom van, autóm, huszonöt ruhám, pénzem és mégis zártabb vagyok, mint a kalitkába dugott madár. Ug­rándozni, bolondozni gyerekes dolog. Céltalanul kószálni az utcán, arra nincs időnk. Csó- kolózni egy ligeti pádon, mél­tatlan egy művész feleségéhez. Csevegni ebéd után, elmarad­na a szokásos pihenő. Húszéves vagyok, de néha úgy érzem magam, mintha negyven is régen elmúltam volna már. Gyűrűs menyasszony soha — Mit nem hisz? — Nem hiszem, hogy a há­romból egyetlen nevet se is­merne, s miután ezt nem hi­szem, azt sem hi hetem el, hogy szívesen állna a rendel­kezésemre ... — De már megbocsásson, hiszen én... — A, lárifári, ismerem én az ilyen alakokat. Azt hitte, hogy gyorsan továbbloholhat, leráz­hat a nyakáról, ha azt mond­ja, hogy nem tudom. Hadd ke­resse az a marha, hogy hol van a három név, vagy nyag- gasson másokat a kérdéseivel. Ne szóljon közbe! Szégyellne magát. Szívtelen, egoista alak, aki annyit, nem törődik az embertársaival, mint a veréb a farkával. Az ilyenek miatt nem halad úgy ez a társada­lom, ahogy haladnia kellene.­— De az isten szerelmére, értse már meg végre, hogy én.., — Halló..' 1 Bocsásson meg, hogy megzavarom, egy pilla­natra, nem tudná nekem meg­mondani, hol van a Fertály­mester utca? — Sajnálom, de nem tu­dom... — Hm... Hm . _ Es hol van a Bendegúz-köz? — Végtelenül sajnálom, de azt se tudom ... — Ejnye, na, de talán azt csak tudja, hogy hol van a Padmaly sétány? — Most már igazán kelle­metlen azt mondanom, hogy nem tudom, de tényleg azt sem tudom, mivel... — Most nem tudja, vagy nem akarja megmondani? — Nem tudom. Higgye el, uram, ha tudnám, örömmel állnék a rendelkezésére, de mi­vel nem tudom, nem lehetek a segítségére és különben is... — Nem hiszem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom