Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

1964. SZEPTEMBER 20, VASÁRNAP MECYEf zJfíritm A népgazdaság valódi érdeke Az igazgatói alap fel­használására, különösen az egyéni jutalmazásra szánt hányadának szétosztására a vállalati közvélemény min­dig érzékeny. Különleges ese­tek híre még az érintett vál­lalaton túl is elterjed, bejárja néha az egész iparágat. így volt ez nemrégiben is, amikor az egyik vállalat igaz­gatója egész tervidőszakon át nem nyúlt az alaphoz, meg­győződéssel állítván: vigyáz a népgazdaság érdekeire, nem bánik könnyen az ország va­gyonával. Azóta is emlegetik, hogy a vállalatnál felhaszná­latlan maradt az alap. Mindenki számára világos ugyanis, aki csak valameny- nyit is megértett az immár másfél évtizede rendszeresí­tett igazgatói alap valódi cél­jából, hogy az ilyen álláspont minden, csak nem a népgaz­dasági érdek képviselete. Az alapot azért bocsátják az igazgató rendelkezésére, hogy — kulturális és szociális cé­lokon túl — a vállalat előtt álló gazdasági feladatok meg­valósítását segítse, elsősorban céljutalmazások alkalmazásá­val. Ez az oka annak, hogy az idén már teljesítményeik, alapjövedelmezőségük alaku­lásától függetlenül megkap­ják az egyes gyárak, vállala­tok az e célra szánt teljes pénzösszeget. Az összeg tulaj­donképpen csak a létszám vál­tozása szerint ingadozik. (A gyakorlatban az egyes vál­lalatok igazgatói alap­ját úgy határozzák meg, hogy a dolgozók számát beszo­rozzák az úgynevezett fejkvó­tával: átlagosan 150 forinttal. Ezer fő esetén a vállalat igaz­gatói alapja például 150 ezer forint.) Távolról sem könnyelműség húzódik meg a feltétel ilyen meghatározása mögött. Arról van szó ugyanis, hogy az igaz­gató számára — függetlenül a vállalati eredménytől — bi­zonyos ösztönzési, kulturális és szociális kiadásokra min­denképpen lehetőséget kell biztosítani. Különösön érvényes ez az alap kulturális és szociális kiadásokra szolgáló hányadá­ra, a meglevő intézmények fenntartása érdekében. Nem más azonban a helyzet a ju­talmazást, ösztönzést szolgáló hányaddal sem. Sőt, éppen azoknál a vállalatoknál kell az ösztönzésre lehetőséget nyújtani a problémák megol­dása érdekében, amelyeknek nincs teljesen rendben a szé­nájuk. Az igazgatói alap ilyen jellegű célfeladatok elvégzé­sét serkentheti, ha a rendelke­zés szellemének megfelelően gazdálkodnak vele. Ha az említett vállalatnál arra vigyáznak, hogy a fontos pénzforrást ne fecséreljék el sűrűn tartott rendezvényekre és reprezentációra, lelkesen üdvözölni lehet a törekvést. De az igazgatói alapot megta­karítás címén felhasználatlanul hagyni egyet jelent azzal, hogy lemondunk a vállalati tevé­kenység hatékonyabbá tételé­ről. Ez pedig már sérti a nép­gazdaság érdekeit. Az elmondottakon túl indo­kolttá teszí az e témával va­ló foglalkozást, az iparirányí­tás közelmúltban végrehajtott átszervezése, az összevont nagyvállalatok létrejötte is. Az igazgatói alappal most már az összevont vállalat vezér- igazgatója rendelkezik. Az új' helyzetben az is probléma, hogy szükséges-e felosztani, s ha igen, milyen arányban a gyáregységek között a köz­ponti igazgatói alapot. Nem vitás, központi keretre szük­ség van, hogy azzal a vezér- igazgató a nagyvállalat előtt álló feladatok elvégzését ösz­tönözze. Az egész alapot tehát semmiképpen sem lenne cél-1 szerű felosztani. Az sem vi­tás azonban, a gyáregységve­zetőknek is szükségük van megfelelő pénzügyi hatáskör- re, hogy ezzel főbb célkitűzé­seik megvalósítását serkent­hessék. Ahhoz, hogy e hatáskör szé­lességét meghatározhassák, esetenként figyelembe kell venni az egész vállalat irá­nyítási módszerét. Ahol erő­sebb a központi irányítás, ott a központilag kezelt hányad' nyilván meghaladja majd a gyáregységek között feloszla- tottat. Ahol a vállalati egy­ségek, tevékenységük jelle­génél vagy éppen vezetőik rá­termettségénél fogva nagyobb önállóságot élveznek, a fordí­tott arány az indokolt. Érde­mes tekintetbe venni ezen túl az egyes gyáregységekre váró sajátos feladatokat, és azok bonyolultsági fokát is. Nem kétséges, a nagyvállalatoknál kezdetben erős központosítás­sal, határozott központi irá­nyítással kellett indulni. De az sem vitás: ahogy az új szervezet munkája, működése megszilárdult, amikor mór végbement az új keretek kö­zött a termelőerők tényleges koncentrációja, létrejött az ésszerű munkamegosztás —, a vezetés is a decentralizáció, a helyi önállóság növekedése felé fejlődhet. Ennek követ­keztében az igazgatói alap gyáregységenkénti felosztásá­nak aránya is a fejlődéssel változhat. Sommázva az elmon­dottakat: a népgazdaság va­lódi érdeke az, hogy az igaz­gatói alapot valamennyi vál­lalatnál a rendeltetésének megfelelően használják fel & ez feltételezi az ipar átszerve­zéssel keletkezett új követel­mények figyelembevételét is. M. M. Kik laknak a régi kastélyokban ? Tizenöt kastély; ennyiben lakott hajdan uraság Tóalmá­son, Tápióságon, Tápióbicskén és a nagykátai járás többi községében. Ahol régen a tá­gas termekben három-négy uraság lézengett és szolgák nyüzsögtek, most a közössé­gért dolgoznak, vagy pihen­nek, szórakoznak. Érdemes egyenként megnézni, melyik kastélyt mire használják, mi­lyen célt szolgál. Farmoson a Matolcsyaknak három kastélyuk is volt. Az egyikben a mozi és a sport­kör székel, a másik kettő pe­dig, amelyeknek rosszabb a beosztása, a terményforgalmi vállalaté és a termelőszövet­kezeté lett, raktárt rendeztek be bennük. Gróf Kádár Mi­hály és Mérei Lajos egykori lakóházai most a pedagógu­soké, azok laknak benne. Tápióbicskének is két ura­sági hajléka volt. Az egyik­ben, Kiskéri Zsilé István há­zában egészségházat rendeztek be, Dalnoki Kiss Béláné kas­télyának termeiben az Ápri­lis 4 Termelőszövetkezet pa­rasztjai beszélik meg ügyes­bajos dolgaikat. Tápiógyörgyén Györgyei Adolf Illés egykori rangos há­zában öregek éldegélnek. Itt helyezték el a járási szociális otthont. Gróf Szirmai Sándor tápiósági kastélyában szintén termelőszövetkezeti iroda mű­ködik. A tápiószelei hajdani uraságok régi házai a községi tanács kezelésében állnak, va­lamennyit lakásnak utalták ki. Tóalmáson Gufandrény Manó két kastélya közül a kisebbik­ben terményt tárolnak, a na- gyobbikat SZOT-gyermeküdü- lőnek alakították át. Tápiószecsőn ilyenkor ősszel újbor pezseg dr. Hevesy Je­nő Ödön kúriájában. Ott ren­dezték be a Borforgalmi Vál­lalat irodáját és pincéjét. Tápiószentmárton is gazdag volt hajdan földesurakban. Szentkirályi Albert, Magyary- Kossa Péter, gróf Zselotni Te- descó kastélyaiban-kúriáiban a községi tanács és a mező- gazdasági iskola találtak he­lyet. A Nagykátai Járási Tanács kimutatást készített ezekről a kastélyokról. Figyelemmel kí­sérik sorsukat, hogy bérlőik rendeltetésnek megfelelően használják-e az épületeket és ügyelnek-e arra, hogy gondos kezeléssel állagukat megóv­ják. ARGENTÍNA-KORPS — Dél-Amerika egyik legeg- zotikusabb táborából érkezem — számolt be felfedezéséről izgatottan a Daily Express- ben Jack Combén — ahol még ma is a hitleri Németország szelleme kísért. Az egzotikus tábort Argentina szívében ta­lálta 5000 kilométerrel az Egyenlítőtől délre, a Limay folyó partján, száz mérföldre San Carlos de Barilochétől, a legközelebbi nagyobb telepü­léstől, amely még megtalálha­tó az európai térképeken is. Paso de Flores — a tábor kö­zéppontja — nevét még a lexi­konokban sem találjuk. Nyolc­van férfi és nő él itt, titokza­tos körülmények között. A környék lakói nem léphetnek a tábor területére, a németek is csak engedéllyel hagyhatják el a telepet. Köztük már csak öt férfi van, a többi asszony és gyerek. A parancsnokot, Walter Ochnert, herr haupt- mann-nak, százados úrnak szó­lítják ő is, az „alárendeltek” is Rommel katonáinak egyenruháját viselik. Az Afrika-Korps egyenruhájá­ba öltözött telepesek kürtszó­ra ébrednek — a kürtöt egy SS-katona fújja, a parancsnok helyettese maga is SS-tiszt volt. Kik a tábor lakói, hogy ke­rültek erre a kietlen, istenhá- tamögötti vidékre? Combén emlékeztet arra, hogy Németország kapitulá­ciója után két hónappal az ar­gentin partok közelében, az argentin hatóságoknak adta meg magát két német tenger­alattjáró. A hajók az USA bir­tokába kerültek, de senki sem tudja: mi lett a matrózokkal? A háború elején pedig Argen­tína vizein süllyesztették el a kalózkodó Graf van Spee csa­tahajót, s a hajó matrózai itt találtak menedéket. Közülük többen állítják, hogy 1945-ben a parancsnok helyéttesétől utasítást kaptak: különleges feladattal tartózkodjanak az egyik tengerparti település — ami német társaság tulajdona volt — közelében. Néhány nap múlva két tengeralattjáró ér­kezett, s a matrózok ládák so­kaságát hordták partra, majd nyolcvanan ott is maradtak. Miért nem érdeklődnek az argentin hatóságok a katonás- dit játszó táborlakók kiléte fe­lől? Talán teljesen megnyug­tatja őket Ochner kijelentése: „Semmiféle kapcsolatunk nincs a külvilággal. A világ ma teljesen megbolondult. Euró­pában mosógépeket használ­nak, mi itt a Biblia szerint élünk, a legnagyobb egyszerű­ségben. Egyetlen kívánságunk: hagyjanak bennünket békén.” Ezt a postás sem hiszi el, aki hetente kilószámra viszi és hozza a leveleket. Miért angol újságírónak kell bemerészkedni az Alicura hegy környékére? Miért az ő fejében fordul meg először, hogy esetleges háborús bűnösök lehelnek a spártai rendszabályokkal igazgatott tábor biblikus egy­szerűségű lakói között? Mi le­hetett a ládákban? Nem tud­nak-e ők valamit a két német búvárhajó késői kapituláció­jának titkairól? A kérdések teljesen indo­koltak Latin-Amérikában, a nácik egy része még azt a fáradságot sem vette magá­nak, hogy nevet változtasson, nyugodtan, háborítatlanul éli világát. Körözött bűnösök, náci gyilkosok, haláltáborok rémei, rendőrparancsnoksá­gok és SS-kommandók ret­tegett urai élnek minden bántódás nélkül — „tisztes üzleteikből”. Az argentin kormány még az „érdeklődés kockázatát" A Szépirodalmi Könyvkiadó negyedik negyedévi tervei Számos tanulmányt és me­moárt jelentet meg a Szépiro­dalmi Könyvkiadó az őszi és a téli hónapokban. Bálint La­jos Művészbejáró című köny­ve színházi emlékeket, anek­dotákat tartalmaz. . Gömöry János ötven éves közéleti sze­replésének tapasztalatairól számol be Emlékeim egy le­tűnt világból című kötetében, Szántó Zoltán, az illegalitás­ban működő kommunista párt központi bizottságának egyko­ri tagja ifjúkori élményeit, munkásmozgalmi emlékeit ír­ja le Vég és kezdet című ön­életrajzi regényében. Irodal­mi, és színházi kritikáit gyűj­tötte össze Halasi Andor, a Nyugat egykori vezető kri­tikusa A Jövő felé című köny­vében. Változatos témájú ta­nulmányokat tartalmaz A ne­gyedik ember címmel megjele­nő kiadvány, amelyet Gyurkó László szerkesztett. Szabolcsi Miklós könyve, az Elődök és kortársak, a szocia­lista irodalom hagyományai­val és aktuális problémáival foglalkozik. A tanulmánykö­tet-kiadás programjában a ne­gyedik negyedévben három költő jelentkezik elméleti írá­sokkal, Illyés Gyula könyve, az Ingyen lakoma, válogatás 40 év irodalomelemző tanul­mányairól, munkásságából. Irodalmi és közéleti problé­mákat fejteget Simon István a Virágfa árnyékában és Váci Mihály a Zsezse madár című kötete. (MTI) Porcsíkozógép a gyalogló kártevők ellen A mezőgazdasági kiállítás legötletesebb és leghasznosabb újításai között is feltűnt a szakembereknek az a készü­lék, amelynek neve a mellette látható jelzőtábla szövege sze­rint „porcsíkozó gép”, rendel­tetése pedig az, hogy hatékony fegyvere legyen a tavaszi gyalogló .kártevők ellen indí­tott hadjáratnak. Az elmés készülék Mannin- ger Gusztáv Adolf címzetes egyetemi tanár, a keszthelyi főiskola növényvédelmi ku­tatóintézetének Kossuth-díjas osztályvezetője és egy Pest megyei szakember, Páti Nagy Elemér, a zsámbéki felsőfokú mezőgazdasági technikum igazgatóhelyettesének újítása. A „gyalogló kártevők’-nek nevezett rovarok, a vincellér­bogár, a répabarkó, a lucerna­ormányos, a csipkéző bogár, meg még jó néhány rovarfajta, a tavaszi hetekben rendkívül nagy károkat okoz a fiatal ve­tésekben. A frissen feltört répa- és lucernatáblákról meg­számlálhatatlan tömegben in­dul vándorútra és valósággal letarolja a szomszédos fiatal vetéseket. A védekezés elle­nük eddig az volt, hogy az ilyen frissen feltört táblákat gép hiányában kézi erővel kö- rülárkölták, legalább egy ásónyomnyi mély barázdát húztak a fertőzött területek köré, hogy így állják útját a kártevők vándorlásának. Ez a művelet azonban rendkívül költséges, hosszadalmas és munkaigényes volt, alkalma­zását egyre jobban megnehe­zítette a kézi munkaerő hiá­nya A két újítót ez késztette ar­ra, hogy megszerkesszék gépü­ket, amelyről Páti Nagy Ele­mér a következőket mondta: — A szerkezet a keletné­met RS—09—Maulwurf trak­torra, amely igen kedvelt és elterjedt gépe a magyar me­zőgazdaságnak, percek alatt fölszerelhető. Működése abból áll, hogy megfelelő mélységű barázdát húz, a rászerelt ne­héz fémhenger kisimítja a ba­rázdafeneket, amelyre az adagoló szerkezet egy-két ujj­nyi széles és egy centiméter magas porcsíkot szór az igen hatékonynak bizonyult HCH— Wofatox keverékből. Ez a ke­verék gyorsan ható idegméreg, a rajta keresztül vonuló rova­rok rövid idő alatt elpusztul­nak tőle. A gép teljesítménye igen nagy. Kézi erővel egy öt- venholdas tábla körülárkolása legalább egy és egynegyed na­pig tart, ugyanezt a munkát a gép egy óra és tíz perc alatt kényelmesen elvégzi. Az újítást az idén tavasszal, az országos lucemanapon mu­tatták be először a szakembe­reknek, és az idén Zsámbokon már nagy sikerrel alfailmcz- ták. A mezőgazdasági kiállí­táson nemcsak a hazai, hanem a külföldi szakemberek köré­ben is nagy érdeklődést kel­tett. Gyártója, a Jánoshalmi Vegyes és Építőipari Ktsz hír szerint felkészült az igények kielégítésére. sem vállalja, mert akkor sok mindenről tájékoztathat­ná a közvéleményt. Minde­nekelőtt: a Latin-Ameriká­ban létesített náci vállalko­zások tőkeforrásairól, a vál­lalkozások vezetőiről is tud­na néhány érdekes adatot közölni. A rendőrség a siker reményében nézhetne körül a fasiszta kiadványokat meg­jelentető hírlap- és könyvki­adók portáján: nem is kel­lene a kietlen hegyvidékre fáradniok... Miért ez a nyolcvan, anak­ronisztikus külsejű figura érdekli a nyugati sajtót? Csak ilyen „kisegítő szen­zációkkal” lehet a veszedel­mes nácitevékenységre irá­nyítani a figyelmet? A köz­vélemény annyira eltompult, hogy meg se rendül, ha dr. Kari Baborról hall, aki egye­temi hallgató létére cián- és fenolinjekciókkal „kísérlete­zett” az egyik koncentrációs tábor foglyain? Ez az ember nyugodtan befejezte tanul­mányait a bécsi egyetemen, nőgyógyász volt az osztrák főváros egyik előkelő kór­házában, jelenleg egy afrikai magánklinikát vezet. Neve tíz éve szerepel az osztrák rendőrség bűnügyi listáján, de még csak ki­adatását sem kérték... Argentina: ez az ország, és a földrész nagy része a nácik menedéke lett. A bün­tetés elől elmenekült nácik a Graf von Spee útvona­lát követték, a latin-ameri­kai földrészen biztonságban érezhették magukat. És ha egy nyugati riporter így, „kötelékben” találkozik ve­lük, mint a Limay mentén is, meglepődik, s persze ja­vasolja, hogy vonják felelős­ségre — azokat, akiket ő is látott. Pedig a felelősségre vonásnak sokkal egyszerűbb, könnyebben járható útjai, módjai lennének. Bécsben van egy magánintézet, amely kizárólag büntetés és fele- lősségrevonás elől menekült nácik után nyomoz: ha vala­melyik állam rendőrsége ide fordul segítségért, alapos■ és részletes információkat kap. Nem a mosógép miatt há­borgó Argentina-Korpsról, hanem közismerten nagy go­nosztevőkről is. A bécsi Wie- senthol-intézet állította elő­ször azt is, hogy Müller, a Gestapo helyettes főnöke él... A legtöbb náci ma már nem érzi szükségét annak, hogy más hazát keressen, vagy hogy még mindig ne térjen vissza a régibe, hi­szen a bonni Németország­ban hivatalosan is kiáll­nak mellettük. A múlt nyá­ron kipattant bonnj titkos- szolgálati botrány hősei is SS-tisztek voltak valamikor. De a kormány szóvivője ki­jelentette: „Nincs szó arról, hogy elbocsátják a titkos- szolgálat kötelékéből az egy­kori SS tagjait. Az SS-ek beváltak, és számos fontos és nehéz ügyben végeztek jó munkát. Az illetők elbocsá­tása már csak biztonsági okokból sem helyes — tette hozzá a szóvivő —, hiszen nem tehetünk utcára olyan embereket, akik rengeteg titkos adatot ismernek”. Ök ismerik talán legjob­ban azt a „titkot” is, ami miatt a bonni rezsim oly messzemenő tapintattal ke­zeli a hétpróbás gyilkoso­kat, a náci bűnösöket. Ök tudják, hogy ma már nem az Argentin-Korps jelent ha­tékony tényezőt, hanem a Harmadik Birodalom marad­ványa, a még mindig ak­tív Dritte Reich Korps. Krajczár Imre — Ekhós szekérrel Euró­pán át. Az amerikai Leon Gillis öttagú családjával ek­hós szekéren teszi meg ai utat Amszterdamtól Moszk­váig. Jelenleg Lengyelor­szágban járnak és ohtóber elején érkeznek Moszkvába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom