Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-20 / 221. szám
1964. SZEPTEMBER 20, VASÁRNAP MECYEf zJfíritm A népgazdaság valódi érdeke Az igazgatói alap felhasználására, különösen az egyéni jutalmazásra szánt hányadának szétosztására a vállalati közvélemény mindig érzékeny. Különleges esetek híre még az érintett vállalaton túl is elterjed, bejárja néha az egész iparágat. így volt ez nemrégiben is, amikor az egyik vállalat igazgatója egész tervidőszakon át nem nyúlt az alaphoz, meggyőződéssel állítván: vigyáz a népgazdaság érdekeire, nem bánik könnyen az ország vagyonával. Azóta is emlegetik, hogy a vállalatnál felhasználatlan maradt az alap. Mindenki számára világos ugyanis, aki csak valameny- nyit is megértett az immár másfél évtizede rendszeresített igazgatói alap valódi céljából, hogy az ilyen álláspont minden, csak nem a népgazdasági érdek képviselete. Az alapot azért bocsátják az igazgató rendelkezésére, hogy — kulturális és szociális célokon túl — a vállalat előtt álló gazdasági feladatok megvalósítását segítse, elsősorban céljutalmazások alkalmazásával. Ez az oka annak, hogy az idén már teljesítményeik, alapjövedelmezőségük alakulásától függetlenül megkapják az egyes gyárak, vállalatok az e célra szánt teljes pénzösszeget. Az összeg tulajdonképpen csak a létszám változása szerint ingadozik. (A gyakorlatban az egyes vállalatok igazgatói alapját úgy határozzák meg, hogy a dolgozók számát beszorozzák az úgynevezett fejkvótával: átlagosan 150 forinttal. Ezer fő esetén a vállalat igazgatói alapja például 150 ezer forint.) Távolról sem könnyelműség húzódik meg a feltétel ilyen meghatározása mögött. Arról van szó ugyanis, hogy az igazgató számára — függetlenül a vállalati eredménytől — bizonyos ösztönzési, kulturális és szociális kiadásokra mindenképpen lehetőséget kell biztosítani. Különösön érvényes ez az alap kulturális és szociális kiadásokra szolgáló hányadára, a meglevő intézmények fenntartása érdekében. Nem más azonban a helyzet a jutalmazást, ösztönzést szolgáló hányaddal sem. Sőt, éppen azoknál a vállalatoknál kell az ösztönzésre lehetőséget nyújtani a problémák megoldása érdekében, amelyeknek nincs teljesen rendben a szénájuk. Az igazgatói alap ilyen jellegű célfeladatok elvégzését serkentheti, ha a rendelkezés szellemének megfelelően gazdálkodnak vele. Ha az említett vállalatnál arra vigyáznak, hogy a fontos pénzforrást ne fecséreljék el sűrűn tartott rendezvényekre és reprezentációra, lelkesen üdvözölni lehet a törekvést. De az igazgatói alapot megtakarítás címén felhasználatlanul hagyni egyet jelent azzal, hogy lemondunk a vállalati tevékenység hatékonyabbá tételéről. Ez pedig már sérti a népgazdaság érdekeit. Az elmondottakon túl indokolttá teszí az e témával való foglalkozást, az iparirányítás közelmúltban végrehajtott átszervezése, az összevont nagyvállalatok létrejötte is. Az igazgatói alappal most már az összevont vállalat vezér- igazgatója rendelkezik. Az új' helyzetben az is probléma, hogy szükséges-e felosztani, s ha igen, milyen arányban a gyáregységek között a központi igazgatói alapot. Nem vitás, központi keretre szükség van, hogy azzal a vezér- igazgató a nagyvállalat előtt álló feladatok elvégzését ösztönözze. Az egész alapot tehát semmiképpen sem lenne cél-1 szerű felosztani. Az sem vitás azonban, a gyáregységvezetőknek is szükségük van megfelelő pénzügyi hatáskör- re, hogy ezzel főbb célkitűzéseik megvalósítását serkenthessék. Ahhoz, hogy e hatáskör szélességét meghatározhassák, esetenként figyelembe kell venni az egész vállalat irányítási módszerét. Ahol erősebb a központi irányítás, ott a központilag kezelt hányad' nyilván meghaladja majd a gyáregységek között feloszla- tottat. Ahol a vállalati egységek, tevékenységük jellegénél vagy éppen vezetőik rátermettségénél fogva nagyobb önállóságot élveznek, a fordított arány az indokolt. Érdemes tekintetbe venni ezen túl az egyes gyáregységekre váró sajátos feladatokat, és azok bonyolultsági fokát is. Nem kétséges, a nagyvállalatoknál kezdetben erős központosítással, határozott központi irányítással kellett indulni. De az sem vitás: ahogy az új szervezet munkája, működése megszilárdult, amikor mór végbement az új keretek között a termelőerők tényleges koncentrációja, létrejött az ésszerű munkamegosztás —, a vezetés is a decentralizáció, a helyi önállóság növekedése felé fejlődhet. Ennek következtében az igazgatói alap gyáregységenkénti felosztásának aránya is a fejlődéssel változhat. Sommázva az elmondottakat: a népgazdaság valódi érdeke az, hogy az igazgatói alapot valamennyi vállalatnál a rendeltetésének megfelelően használják fel & ez feltételezi az ipar átszervezéssel keletkezett új követelmények figyelembevételét is. M. M. Kik laknak a régi kastélyokban ? Tizenöt kastély; ennyiben lakott hajdan uraság Tóalmáson, Tápióságon, Tápióbicskén és a nagykátai járás többi községében. Ahol régen a tágas termekben három-négy uraság lézengett és szolgák nyüzsögtek, most a közösségért dolgoznak, vagy pihennek, szórakoznak. Érdemes egyenként megnézni, melyik kastélyt mire használják, milyen célt szolgál. Farmoson a Matolcsyaknak három kastélyuk is volt. Az egyikben a mozi és a sportkör székel, a másik kettő pedig, amelyeknek rosszabb a beosztása, a terményforgalmi vállalaté és a termelőszövetkezeté lett, raktárt rendeztek be bennük. Gróf Kádár Mihály és Mérei Lajos egykori lakóházai most a pedagógusoké, azok laknak benne. Tápióbicskének is két urasági hajléka volt. Az egyikben, Kiskéri Zsilé István házában egészségházat rendeztek be, Dalnoki Kiss Béláné kastélyának termeiben az Április 4 Termelőszövetkezet parasztjai beszélik meg ügyesbajos dolgaikat. Tápiógyörgyén Györgyei Adolf Illés egykori rangos házában öregek éldegélnek. Itt helyezték el a járási szociális otthont. Gróf Szirmai Sándor tápiósági kastélyában szintén termelőszövetkezeti iroda működik. A tápiószelei hajdani uraságok régi házai a községi tanács kezelésében állnak, valamennyit lakásnak utalták ki. Tóalmáson Gufandrény Manó két kastélya közül a kisebbikben terményt tárolnak, a na- gyobbikat SZOT-gyermeküdü- lőnek alakították át. Tápiószecsőn ilyenkor ősszel újbor pezseg dr. Hevesy Jenő Ödön kúriájában. Ott rendezték be a Borforgalmi Vállalat irodáját és pincéjét. Tápiószentmárton is gazdag volt hajdan földesurakban. Szentkirályi Albert, Magyary- Kossa Péter, gróf Zselotni Te- descó kastélyaiban-kúriáiban a községi tanács és a mező- gazdasági iskola találtak helyet. A Nagykátai Járási Tanács kimutatást készített ezekről a kastélyokról. Figyelemmel kísérik sorsukat, hogy bérlőik rendeltetésnek megfelelően használják-e az épületeket és ügyelnek-e arra, hogy gondos kezeléssel állagukat megóvják. ARGENTÍNA-KORPS — Dél-Amerika egyik legeg- zotikusabb táborából érkezem — számolt be felfedezéséről izgatottan a Daily Express- ben Jack Combén — ahol még ma is a hitleri Németország szelleme kísért. Az egzotikus tábort Argentina szívében találta 5000 kilométerrel az Egyenlítőtől délre, a Limay folyó partján, száz mérföldre San Carlos de Barilochétől, a legközelebbi nagyobb településtől, amely még megtalálható az európai térképeken is. Paso de Flores — a tábor középpontja — nevét még a lexikonokban sem találjuk. Nyolcvan férfi és nő él itt, titokzatos körülmények között. A környék lakói nem léphetnek a tábor területére, a németek is csak engedéllyel hagyhatják el a telepet. Köztük már csak öt férfi van, a többi asszony és gyerek. A parancsnokot, Walter Ochnert, herr haupt- mann-nak, százados úrnak szólítják ő is, az „alárendeltek” is Rommel katonáinak egyenruháját viselik. Az Afrika-Korps egyenruhájába öltözött telepesek kürtszóra ébrednek — a kürtöt egy SS-katona fújja, a parancsnok helyettese maga is SS-tiszt volt. Kik a tábor lakói, hogy kerültek erre a kietlen, istenhá- tamögötti vidékre? Combén emlékeztet arra, hogy Németország kapitulációja után két hónappal az argentin partok közelében, az argentin hatóságoknak adta meg magát két német tengeralattjáró. A hajók az USA birtokába kerültek, de senki sem tudja: mi lett a matrózokkal? A háború elején pedig Argentína vizein süllyesztették el a kalózkodó Graf van Spee csatahajót, s a hajó matrózai itt találtak menedéket. Közülük többen állítják, hogy 1945-ben a parancsnok helyéttesétől utasítást kaptak: különleges feladattal tartózkodjanak az egyik tengerparti település — ami német társaság tulajdona volt — közelében. Néhány nap múlva két tengeralattjáró érkezett, s a matrózok ládák sokaságát hordták partra, majd nyolcvanan ott is maradtak. Miért nem érdeklődnek az argentin hatóságok a katonás- dit játszó táborlakók kiléte felől? Talán teljesen megnyugtatja őket Ochner kijelentése: „Semmiféle kapcsolatunk nincs a külvilággal. A világ ma teljesen megbolondult. Európában mosógépeket használnak, mi itt a Biblia szerint élünk, a legnagyobb egyszerűségben. Egyetlen kívánságunk: hagyjanak bennünket békén.” Ezt a postás sem hiszi el, aki hetente kilószámra viszi és hozza a leveleket. Miért angol újságírónak kell bemerészkedni az Alicura hegy környékére? Miért az ő fejében fordul meg először, hogy esetleges háborús bűnösök lehelnek a spártai rendszabályokkal igazgatott tábor biblikus egyszerűségű lakói között? Mi lehetett a ládákban? Nem tudnak-e ők valamit a két német búvárhajó késői kapitulációjának titkairól? A kérdések teljesen indokoltak Latin-Amérikában, a nácik egy része még azt a fáradságot sem vette magának, hogy nevet változtasson, nyugodtan, háborítatlanul éli világát. Körözött bűnösök, náci gyilkosok, haláltáborok rémei, rendőrparancsnokságok és SS-kommandók rettegett urai élnek minden bántódás nélkül — „tisztes üzleteikből”. Az argentin kormány még az „érdeklődés kockázatát" A Szépirodalmi Könyvkiadó negyedik negyedévi tervei Számos tanulmányt és memoárt jelentet meg a Szépirodalmi Könyvkiadó az őszi és a téli hónapokban. Bálint Lajos Művészbejáró című könyve színházi emlékeket, anekdotákat tartalmaz. . Gömöry János ötven éves közéleti szereplésének tapasztalatairól számol be Emlékeim egy letűnt világból című kötetében, Szántó Zoltán, az illegalitásban működő kommunista párt központi bizottságának egykori tagja ifjúkori élményeit, munkásmozgalmi emlékeit írja le Vég és kezdet című önéletrajzi regényében. Irodalmi, és színházi kritikáit gyűjtötte össze Halasi Andor, a Nyugat egykori vezető kritikusa A Jövő felé című könyvében. Változatos témájú tanulmányokat tartalmaz A negyedik ember címmel megjelenő kiadvány, amelyet Gyurkó László szerkesztett. Szabolcsi Miklós könyve, az Elődök és kortársak, a szocialista irodalom hagyományaival és aktuális problémáival foglalkozik. A tanulmánykötet-kiadás programjában a negyedik negyedévben három költő jelentkezik elméleti írásokkal, Illyés Gyula könyve, az Ingyen lakoma, válogatás 40 év irodalomelemző tanulmányairól, munkásságából. Irodalmi és közéleti problémákat fejteget Simon István a Virágfa árnyékában és Váci Mihály a Zsezse madár című kötete. (MTI) Porcsíkozógép a gyalogló kártevők ellen A mezőgazdasági kiállítás legötletesebb és leghasznosabb újításai között is feltűnt a szakembereknek az a készülék, amelynek neve a mellette látható jelzőtábla szövege szerint „porcsíkozó gép”, rendeltetése pedig az, hogy hatékony fegyvere legyen a tavaszi gyalogló .kártevők ellen indított hadjáratnak. Az elmés készülék Mannin- ger Gusztáv Adolf címzetes egyetemi tanár, a keszthelyi főiskola növényvédelmi kutatóintézetének Kossuth-díjas osztályvezetője és egy Pest megyei szakember, Páti Nagy Elemér, a zsámbéki felsőfokú mezőgazdasági technikum igazgatóhelyettesének újítása. A „gyalogló kártevők’-nek nevezett rovarok, a vincellérbogár, a répabarkó, a lucernaormányos, a csipkéző bogár, meg még jó néhány rovarfajta, a tavaszi hetekben rendkívül nagy károkat okoz a fiatal vetésekben. A frissen feltört répa- és lucernatáblákról megszámlálhatatlan tömegben indul vándorútra és valósággal letarolja a szomszédos fiatal vetéseket. A védekezés ellenük eddig az volt, hogy az ilyen frissen feltört táblákat gép hiányában kézi erővel kö- rülárkölták, legalább egy ásónyomnyi mély barázdát húztak a fertőzött területek köré, hogy így állják útját a kártevők vándorlásának. Ez a művelet azonban rendkívül költséges, hosszadalmas és munkaigényes volt, alkalmazását egyre jobban megnehezítette a kézi munkaerő hiánya A két újítót ez késztette arra, hogy megszerkesszék gépüket, amelyről Páti Nagy Elemér a következőket mondta: — A szerkezet a keletnémet RS—09—Maulwurf traktorra, amely igen kedvelt és elterjedt gépe a magyar mezőgazdaságnak, percek alatt fölszerelhető. Működése abból áll, hogy megfelelő mélységű barázdát húz, a rászerelt nehéz fémhenger kisimítja a barázdafeneket, amelyre az adagoló szerkezet egy-két ujjnyi széles és egy centiméter magas porcsíkot szór az igen hatékonynak bizonyult HCH— Wofatox keverékből. Ez a keverék gyorsan ható idegméreg, a rajta keresztül vonuló rovarok rövid idő alatt elpusztulnak tőle. A gép teljesítménye igen nagy. Kézi erővel egy öt- venholdas tábla körülárkolása legalább egy és egynegyed napig tart, ugyanezt a munkát a gép egy óra és tíz perc alatt kényelmesen elvégzi. Az újítást az idén tavasszal, az országos lucemanapon mutatták be először a szakembereknek, és az idén Zsámbokon már nagy sikerrel alfailmcz- ták. A mezőgazdasági kiállításon nemcsak a hazai, hanem a külföldi szakemberek körében is nagy érdeklődést keltett. Gyártója, a Jánoshalmi Vegyes és Építőipari Ktsz hír szerint felkészült az igények kielégítésére. sem vállalja, mert akkor sok mindenről tájékoztathatná a közvéleményt. Mindenekelőtt: a Latin-Amerikában létesített náci vállalkozások tőkeforrásairól, a vállalkozások vezetőiről is tudna néhány érdekes adatot közölni. A rendőrség a siker reményében nézhetne körül a fasiszta kiadványokat megjelentető hírlap- és könyvkiadók portáján: nem is kellene a kietlen hegyvidékre fáradniok... Miért ez a nyolcvan, anakronisztikus külsejű figura érdekli a nyugati sajtót? Csak ilyen „kisegítő szenzációkkal” lehet a veszedelmes nácitevékenységre irányítani a figyelmet? A közvélemény annyira eltompult, hogy meg se rendül, ha dr. Kari Baborról hall, aki egyetemi hallgató létére cián- és fenolinjekciókkal „kísérletezett” az egyik koncentrációs tábor foglyain? Ez az ember nyugodtan befejezte tanulmányait a bécsi egyetemen, nőgyógyász volt az osztrák főváros egyik előkelő kórházában, jelenleg egy afrikai magánklinikát vezet. Neve tíz éve szerepel az osztrák rendőrség bűnügyi listáján, de még csak kiadatását sem kérték... Argentina: ez az ország, és a földrész nagy része a nácik menedéke lett. A büntetés elől elmenekült nácik a Graf von Spee útvonalát követték, a latin-amerikai földrészen biztonságban érezhették magukat. És ha egy nyugati riporter így, „kötelékben” találkozik velük, mint a Limay mentén is, meglepődik, s persze javasolja, hogy vonják felelősségre — azokat, akiket ő is látott. Pedig a felelősségre vonásnak sokkal egyszerűbb, könnyebben járható útjai, módjai lennének. Bécsben van egy magánintézet, amely kizárólag büntetés és fele- lősségrevonás elől menekült nácik után nyomoz: ha valamelyik állam rendőrsége ide fordul segítségért, alapos■ és részletes információkat kap. Nem a mosógép miatt háborgó Argentina-Korpsról, hanem közismerten nagy gonosztevőkről is. A bécsi Wie- senthol-intézet állította először azt is, hogy Müller, a Gestapo helyettes főnöke él... A legtöbb náci ma már nem érzi szükségét annak, hogy más hazát keressen, vagy hogy még mindig ne térjen vissza a régibe, hiszen a bonni Németországban hivatalosan is kiállnak mellettük. A múlt nyáron kipattant bonnj titkos- szolgálati botrány hősei is SS-tisztek voltak valamikor. De a kormány szóvivője kijelentette: „Nincs szó arról, hogy elbocsátják a titkos- szolgálat kötelékéből az egykori SS tagjait. Az SS-ek beváltak, és számos fontos és nehéz ügyben végeztek jó munkát. Az illetők elbocsátása már csak biztonsági okokból sem helyes — tette hozzá a szóvivő —, hiszen nem tehetünk utcára olyan embereket, akik rengeteg titkos adatot ismernek”. Ök ismerik talán legjobban azt a „titkot” is, ami miatt a bonni rezsim oly messzemenő tapintattal kezeli a hétpróbás gyilkosokat, a náci bűnösöket. Ök tudják, hogy ma már nem az Argentin-Korps jelent hatékony tényezőt, hanem a Harmadik Birodalom maradványa, a még mindig aktív Dritte Reich Korps. Krajczár Imre — Ekhós szekérrel Európán át. Az amerikai Leon Gillis öttagú családjával ekhós szekéren teszi meg ai utat Amszterdamtól Moszkváig. Jelenleg Lengyelországban járnak és ohtóber elején érkeznek Moszkvába.
