Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-20 / 221. szám
rest «Ecru kJCi'Hop 1964. SZEPTEMBER 20. VASÄRNAP Újabb utazási kedvezmény külföldi turisták és rokonlátogatók részére A Magyar Népköztársaság kormánya 1964. október 1-i hatállyal további utazási kedvezményeket léptet életbe. Az új rendelkezés egyszerűsíti a vizumkiadási eljárásokat, megkönnyíti a külföldi turisták- és rokonlátogatók magyarországi utazását. Az összes magyar külképviseletek 1964. október 1-től a turisták és rokonlátogatók be- és átutazási vízumkérelmeit a kérelem benyújtásától számított 24 órán belül intézik. A külképviseletek a beutazási engedélyekkel egyidőben a 21 napot meg nem haladó magyarországi tartózkodást is saját hatáskörükben engedélyezik. A magyar hatóságok a jövőben is biztosítják — az utasok kérelme esetén — a tartózkodási engedélyek meghosszabbítását. A vezetésről — mindenkinek IV. Hogyan döntsön a vezető? Kedden jelenik meg az olimpiai bélyegblokk A Postavezérigazgatóság közli, hogy a tokiói nyári olimpiai játékok emlékére, a bélyegsorozat után, szeptember 22-én, kedden 10 forintos bélyegblokkot bocsát ki. A vezetői döntés adott eredmény elérésére irányuló elhatározást jelent, beleértve az elérés módját is. A vezetés hatékonysága függ a döntések kellő megalapozottságától és a döntések alapján született utasításoktól. A döntéseknél figyelemmel kell lenni arra, hogy a végrehajtást emberek végzik, akiknek különböző a képessége. Az a vezető, aki ezt figyelmen kívül hagyja, hibás döntéseket hoz. Döntésekre szükség van a vezetői munka mindhárom alapvető funkciójában, a tervezésben, szervezésben és az ellenőrzésben egyaránt. Ha a vezetés egyik, vagy másik fontos feladatáról beszélünk, akkor legtöbbször az a kérdés merül fel: melyik döntés lenne a legmegfelelőbb? A döntésekhez fel kell vázolni az alternatív lehetőségeket és ezek közül kiválasztani a legmegfelelőbbet. A lehetőségeket azonban sok tényező befolyásolja: a szociális, a politikai, a műszaki és a gazdasági adottságok jellemzői. A döntések meghozatala bizonyos kockázatokkal jár. Ezek tübb tényezőtől — a A brnói vásáron bemutatták a „Delfin” sugárhajtású gyakorlógépet, amellyel Marina Popovics szovjet repülőnő 600 km óránkénti sebességet ért el. (MTI Külföldi Képszolgálat) variációs lehetőségek számától, a döntésre váró kérdés megismerésétől, a befolyásoló tényezők számától és jellegétől, a döntéssel kapcsolatos kérdés jellegétől, a döntés létrehozásának módjától — függnek. A variációs lehetőségekkel kapcsolatban rögtön az merül fel, hogy szükség van-e egyáltalán döntésre, lcell-e történnie valaminek a szóban forgó ügyben, vagy nincs szükség intézkedésre. Meg kell-e oldani a feladatokat azonnal, vagy az idő megengedi annak elhalasztását. A döntést kívánó problémákkal a vezető különböző módon találkozik. Ha jók az emberi kapcsolatai, akkor személyesen felkeresik munkatársai és kérik döntését. A legtöbb vezető azonban nem elégszik meg ezzel a móddal, hanem „elébe megy” a döntést és intézkedést kívánó ügyeknek, oly módon, hogy felkeresi a különböző munkahelyeket és személyesen tájékozódik. Az ilyen vezető nemcsak olyan kérdésekben hoz döntéseket, amiket elébe terjesztenek, hanem rendszeresen tanulmányozva az üzem munkáját, kiválasztja a döntésre érett ügyeket. A döntésre »rett probléma felismerése a vezető által már félmegoldást jelent, merj a legtöbbször éppen az a veszély, hogy a • vezető tájékozottsága hiányos. A vezető csak úgy dönthet jól, ha ismeri az összes tényeket és körülményeket, mert különben döntése nem felel meg majd a tényleges helyzetnek. Amikor a vezetőnek döntenie kell, tulajdonképpen sok „veszély” fenyeget. Az egyik — mint már említettük —, amikor nem tekinti át az összes tényezőket. Ilyenkor hiányzik az ún. objektív áttekintés. (Ez attól is származhat, ha olyanok befolyásolják, akik nem a tényekről, hanem szubjektív véleményükről tájékoztatják.) Gyakran születik olyan döntés, amely a valóságban nem rendez semmilyen kérdést, csupán lélektani döntés, a környezet megnyugtatására szolgál. Ekkor szokták a felelősséget másra, gyakran a felettes szervekre hárítani. Találkozhatunk olyan vezetővel is a gyakorlatban, aki a felelősségtől való félelmében kényes ügyekben halogatja a döntést. Úgy vélekedik, hogy „a dolgok majd elrendeződnek maguktól”. A valóságban persze, legtöbbször még bonyolultabbá, még súlyosabbá válnak — éppen a halogatás miatt. Ismerünk olyan vezetői típust is, aki nem óhajtja korrigálni hibás döntését, mert csak a „saját feje” után megy. A jó vezető felismeri, hogy — bármilyen kiváló képességekkel is rendelkezzék — képtelen a különböző összetett jelenségeket és folyamatokat úgy felmérni, mint azok, akik az egyes részterületek szakértői. Ha ezek véleményét nem veszi figyelembe, akkor saját személyében vállal szükségtelenül nagyobb kockázatot és felelősséget. Az egyeztetett eljárású döntések látszanak célszerűnek. A vezetői kollektíva megvitat bizonyos kérdéseket és — a többségi vélemény birtokában — a vezető dönt. Természetesen élhet vezetői jogával és dönthet oly módon is, mely nem találkozik a többség véleményével, de ebben az esetben magára kell vállalnia az erkölcsi felelősséget is. Az a vezető tartozik a jó vezetők közé, aki tárgyilagosan dönt, aki felméri a döntés előrelátható következményeit és ennek alapján a legjobb tudása szerint határozza meg a döntés módját és módszerét. Frank Tibor Mit Jelez a grpkm'sivezelőiMt ? Baltimoreban a közlekedési bíróságon kihallgattak egy női autóvezetőt, s a bíró megkérdezte tőle: „Aíií jelzett, amikor a karját kinyújtotta az autó ablakán?’’ A hölgy derűs mosollyal közölte: „Semmit sem jeleztem, azt akartam, hogy a friss körömlakk hamarább megszáradjon a kezemen.’’ HETI JOGI TANÁCSADÓNK Hány éves korig jogosult a gyermek tartásdíjra? „Elvált feleségemnél élő közös gyermekünk a 16. életévét betöltötte. Havonta tartásdíjat fizetek. Tudomásom szerint a tartásdíjat a gyermek 16. életévéig kell fizetni. Munkahelyemen azonban továbbra is levonják. tiltakozásom ellenére. Jogosult-e a munkáltató a gyermek 16. életévének betöltése után is levonni a tartásdíjat és meddig áll fenn a fizetési kötelezettségem?” — Kérdezi B. K. olvasónk. Nincs olyan jogszabály, amely a gyermeknek a tartásdíjhoz való jogosultságát csak a gyermek 16. életévének betöltéséig engedné meg. Az ilyen korlátozás hátrányos lenne a gyermekre és családjogi törvényünk célzatának sem felelne meg. Bíróságaink nem is szokták általában kimondani, hogy a kötelezett gyermeke 16. életévének betöltéséig jogosult a tartásdíjra. Kétségtelen azonban, hogy az élettapasztalat, továbbá a családi pótlékra és az évjáradékra vonatkozó rendelkezések szerint kialakult egy olyan gyakorlat, hogy a gyermek általában a 16. életévének betöltéséig igényli a fokozott szülői anyagi ellátottságot, támogatást. Ugyanis gyermekeink zömmel ekkor már kereső foglalkozást folytatnak. Hazánkban a továbbtanulási lehetőség mindenki számára biztosítva van. Ha a gyermek érdeklődési köre, tehetsége, szorgalma igényli a továbbtanulást, nem fosztható meg attól azért, mert a szülők valahol elrontották életüket. A házassági életközösség megszakítása, illetve válás után is felelősek a szülők gyermekeikért. Ezeknek a család- védelmi szempontoknak a figyelembevételével alakította ki a bírói gyakorlat azt, hogy amennyiben a tartási kötelezettség a gyermek 16. életévének betöltése után vitássá válik, a tartás kérdésében mindig esetileg, annak az általános művelődéspolitikai célnak a szem előtt tartásával kell határozni, hogy a középiskola (iparitanuló iskola) minél nagyobb számban való elvégzése társadalmi érdék. Ilyenképpen pedig a gyermek továbbra is ráutalt a tartásra, még akkor is, ha ösztöndíjat kap, vagy egyéb kisebb jövedelme van. Ez utóbbi esetben természetesen csak tartásdíj kiegészítésre lehet igénye a jogosultnak. Ha önnek olyan határozat — egyezség — van a kezében, amely a tartás végső időpontját mégis meghatározta, annak leteltével kérheti a végrehajtás — letiltás — megszüntetését attól a hatóságtól, amelyik a határozatot hozta. Amennyiben nincs ilyen határozata, továbbra is köteles fizetni a tartásdijat. A munkahely mindaddig jogosan vonja le a tartásdíjat, amíg olyan határozatot nem tud bemutatni, amelyben a fizetési kötelezettségét megszüntették. Lemondhat-e az eltartó a gyermektartásdíjról? „Volt férjem nagyobb összeget és ingatlant ajánlott fel, ha lemondok a tartásdíjról. Lemondhatok-e érvényesen a tartásdíjra való igényemről?” — Kérdezi N. S. olvasónk. A tartásdíj fizetésének elsődleges célja, hogy a gyermek létfenntartását, ellátását folyamatosan biztosítsa. Éppen ezért a tartásdíjra való jog tulajdonképpen a gyermeket illeti meg és azt az eltartó — szülő — a gyermek érdekeinek megfelelően köteles felhasználni. Ebből pedig következik, hogy a gyermeket megillető jogról egyoldalúan érvényesen nem lehet lemondani, mert az sértheti a gyermek érdékeit. Ahhoz, hogy lemondás érvényes legyen, a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A gyámhatóság hivatott elbírálni, hogy a tartásdíj egy összegben és ingatlannal való megváltása mennyiben felel meg a gyermek érdekeinek. Ha a felajánlott összeg és ingatlan biztosítja a gyermek folyamatos ellátását, nincs akadálya annak, hogy lemondjon a további rendszeres tartásdíj iránti igényéről. A kiskorú érdekét szolgálja az a családjogi rendelkezés is, hogy a kiskorút hat hónapra visszamenőleg akkor is megilleti a taitásdíj, ha az eltartó — szülő — saját hibájából mulasztotta el érvényesíteni követelését. Még erről a tartásdíjról sem lehet anyagi ellenszolgáltatás nélkül érvényesen lemondani. Mikor kell visszafizetni a jogtalanul felvett családi pótlékot? „Volt munkáltatóm felszólított, hogy a munkaviszonyom megszűnése után a szabálytar lanul folyósított családi pótlékot a vállalatnak fizessem vissza.” \ Z. K. nagykőrösi lakos kérdezi, jogos-e a vállalat követelése? Szerinte a vállalatot : terheli a felelősség, mivel a : munkaviszony megszűnését a | társadalombiztosítási szervnél : elmulasztotta bejelenteni. : Abban igaza van olvasónknak, hogy a munkaviszony ! megszűnését az illetékes társa- I dalombiztosítási szervnél a i munkáltatónak kell bejelente- |ni, nem pedig a dolgozónak, i Abban viszont már nincs igaza, : hogy a vállalat múlás «iása i miatt ön egyáltalán nem fele- l lös a jogtalanul felvett családi ; pótlékért. i A 38/1959. számú kormányrendelet szerint, ha a családi jpótlék jogtalan felvétele a [munkáltató mulasztásának kö- : vetkezménye, a munkáltató a ; szabálytalanul kifizetett családi pótlékot teljes egészében \ megtéríteni köteles. A mun- ikáltatónak ez a felelőssége a i társadalombiztosítási szervvel [szemben áll fenn, amely leveliéből kitűnően, érvényesítette |is igényét. I A Legfelsőbb Bíróság polgári ! kollégiumának állásfoglalása iszerint az a körülmény, hogy !a társadalombiztosítási szerv a i mulasztó munkáltatóval szem- ! ben érvényesítette igényét, ! nem szünteti meg a dolgozóinak a jogtalanul felvett csa- > ládi pótlékért való felelősségét. • A felelősség a teljes összeg l erejéig áll fenn. | A vállalat azonban a sza- ! bálytalan kifizetéstől számított |30 nap után csak akkor érvényesítheti sikerrel követelését, ! ha dolgozója rosszhiszemű I volt. i Amennyiben tehát a 30 nap [eltelt, a családi pótlékot a vállalatnak akkor köteles vissza- I fizetni, ha a kifizetés helytelenségéről tudomása volt, vagy í magatartásával idézte elő a té- |ves folyósításit. í Dr, M. J. A mérnök úr Odaköszönt a többieknek, kinyitotta az íróasztalát, be- lökte a táskát, felvett* a kék köpenyt, végigtapogatta, ott van-e a felső zsebben a kék és piros ceruza, meg a golyóstoll, s cigarettáért nyúlt, amikor Babos belökte az ajtót, biccentett csak a szobában lévőknek, s odajött: — Tessék lejönni mérnök úr, baj van. — Baj? — Az. Törik a lemez. — Afenét... Tudta, ha Babos feljön érte, akkor tényleg megakadtak. Harminc év, áll Babos háta mögött, már akkor lemezlakatos volt, amikor ő még a műegyetem előadótermeit járta. Lassan azért összeöregednek. Olykor elsikkad a mérnök úr meg a maga Babos, hanem idehallgasson Laci meg Pista lesznek, s így van ez jól. Kicsit értetlenül nézte, a fiatalabb kollegák milyen felülről beszélnek öreg szakmunkásokkal, akik pedig nem egyszer kihúzták már őket a slamasztikából. Tizedik éve tartozik hozzá a Lemez II., s bár a műhely élén sokszor cserélődtek az emberek, Babos megmaradt. Az öreg bútor. Itt fenn, a gyártás- technológián nem nagyon szerették az öreget, mert elég kemény ember volt, nemigen gazsulált senkinek, lám, most is csak biccentett a többieknek. Tudta Babosról, hogy két fia van, az egyik őrnagy, a másik meg — lemezlakatos. Mégis, az őrnagyot jobban szerette a Pista, mert a másik két éve itthagyta, átment a szomszéd gyárba, ott több pénzt kapott. Az aPÍa azóta alig beszélt róla. Míg a műhelybe mentek, hallgattak. Látta, Babos nem akar beszélni, ő meg mit nyaggassa, majd meglátja lenn, mi is a hiba. Ha meglátja. Ha nem kell felszólni a laborba, jöjjenek már, s csináljanak valamit. Addig meg állhat az egész 'kettő. A fene egye meg. Pedig amikor átvették a lemezeket, minden stimmelt. Idesóztak egy selejt — eresz- tést, morfondírozott magában, s csak most jutott eszébe, mielőtt Babos belépett, cigarettáért nyúlt. Most végre rágyújtott, odanyújtotta Babosnak is, de az leintette: nem kell. Tudta, gyenge neki a Harmónia, még egy slukk kedvéért sem hagyja a maga büdös Munkását. Sokszor gondolkozott rajta, a legapróbb dolgokban is hogyan csontosodik meg ötven év után az ember. Minden reggel azonos mozdulattal löki be az íróasztalba a táskáját, hagyja, csüngjön a baloldali fiók zárjában a kulcscsomó, leakasztja a kék köpenyt, végigsimítja a ceruzákat, tollat. És cigarettáért nyúl. Minden reggel pontosan ez. Babos is így lehet. Levetkőzik, beakasztja gonddal — látta már — a nadrágját, zakóját, felveszi az overallt, kétszer is megpróbálja, míg jól helyére illeszti a szemüveget, s lassú, szinte vánszorgásnak tűnő léptekkel bemegy a műhelybe. Percek, órákká sokasodva, órák, napokká nőve, napok hetekké dagadva. Egyik a másik után. . Beértek a műhelybe, baloldalt kisebb csoport jelezte, tanácskoztak. Odébb néhány ember ténfergett, amikor meglátták a mérnököt, úgy tettek, mintha sürgős dolguk lenne, ltodig ugyanúgy nem csináltak semmit, mint eddig. Olajszag nyomta le a friss levegőt, s mint kis virág a szürke fém- tengerben, valamelyik asszony piros baboskendője bukkant fel, majd tűnt el újra a lemezhalmok, gépek között. Odamentek a kupachoz, végig kezelt mindenkivel, látta, a Babos emberei, a brigádja, öreg rókák, a legfiatalabb is ezt csinálja legalább tíz esztendeje. Nem véletlen, hogy minden jutalom osztáskor felmarkolják a pénzüket, s az sem, hogy megkapták az oklevelet meg a jelvényt. Kétszeres szocialista brigád. Amikor hallotta, az üzemi hangos híradó hogyan köszönti Babosé- kat, akaratlanul is elmosolyodott. Furcsa emberek. Dolgoznak, mint a legfinomabb óramű, mindent tudnak, amit csak tudniok kell, hajlandók egy forintért fél órát veszekedni, de szó nélkül ittmaradtak négy órát, ingyen, köszönö- mért, amikor a Végszereidének kellett a lemez. Minden szombaton megisszák a két korsó sörüket, soha nem többet, kevesebbet, öregesen, döcögve nevetnek a vicceken, de egymást túlkiabálva, mindennek lehordva vitatkoznak, mi lesz vasárnap, melyik csapat tömi ki a másikat. Babos jutott eszébe akkor, a brigádnak küldött zeneszám hallgatása közben, ahogyan szemöldök rándulással, egy-egy apró kézmozdulattal rendet teremt. Tekintélye van? Van sok ember, akinek tekintélye van. Babost szeretik. Több ez annál? Ajaj, de mennyivel... — Na mi van? Hol az a lemez? Kicsit türelmetlenül nézett rájuk, nem értette, miért nem mozdulnak, mi van, hiszen azért hívta Babos... Még a felszólításra sem mozdultak. Babosra nézett kérdőn, az állt kicsit zavartan, látszott, nem nagyon tud magával mit kezdeni. Már-már kínossá kezdett válni a csend, a hallgatás, mert a műhely azért élte a maga életét, végre Babos megszólalt: — A lemezeket csak úgy mondtam. —■ Micsoda? — Hogy lejöjjön a mérnök úr. Nem értette. Miféle buta vicc ez? — Mert mi ugyanis arra gondoltunk... Babos elhallgatott, zavartan körülnézett, végre meglátta, amit keresett, eddig valame^ lyik takarta a hátával szándékosan a fehér selyempapírba burkolt csomagot. Babos érte nyúlt, vigyázva, nehogy megroppan tsa, nyújtotta feléje: — Jubileum van ugyanis; tíz éve, hogy át tetszett venni... átvette a mérnök úr a Lemez kettőt... és gondoltuk ... Még soha nem látta ilyen zavartnak, ennyire félszegnek Babost. De egy pillanatra nagyon világosan érezte, hogy maga is sután áll a kör közepén, a brigád tagjai köré most már odagyűltek a többiek is, most már valóban csend lett a műhelyben, hirtelen arra gondolt, mi a fene lehet ebben a csomagban, nehogy kicsússzon a kezéből, s valami összetörjön, vagy hasonló. — Mi azt szeretnénk, s ezt nemcsak a brigád nevébenj mondom, hanem az egész mű-; hely nevében — Babos vissza-1 nyerte komótos magabiztossá-: gát —, hogy a mérnök úr még legalább tíz évig pátyoljon. bennünket, s akkor olyah ünnepséget csapunk, hogy... Itt elakadt, mert valami nagyot akart mondani, de nem jutott semmi az eszébe. Milyen ünnepséget is? Nézte Babost, s érezte, belül, nagyon mélyen elönti a forróság, az a melegség, amit nagyon ritkán érez az ember, a tiszta öröm perceiben. — Köszönöm... igazán...' dehát én... Érezte, nevetnivalóan dadog, de valahogy nem szégyellte. Ösztönös mozdulattal fogta át Babos vállát, s akaratlanul jött szájára a szó: — Pista, Pista ... hát nem olyan nagy dolog ez... Az őket körülvevők tapsoltak, tudta, hogy felesleges a gondolat: talán csak azért teszik, mert hiszen a mérnök... Mérnök? Még mondott valamit, de amikor már visszafelé ment, nem emlékezett rá. mit is. Óvatosan körülnézett, s elhúzta a selyempapírl, mi van a csomagban. Szép herendi porcelán. Honnét tudták Babosék, hogy szereti a porcelánt? Beszélt volna róla? Visszahajtotta a papírt, igyekezett úgy fogni a kezében, hogy minél kevésbé tűnjön fel. Amikor benyitott az irodába, senki sem figyelt rá. Gyorsan az asztalába tette a csomagot, nézte, hogyan hintázik a baloldali fiók zárjában a kulcscsomó, s ösztönös mozdulattal végigsimított a felső zsebén, ott van-e a kék és piros ceruza, meg a golyóstoll. Mészáros Ottó
