Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-16 / 217. szám
PEST si Ecrti kMi'Hop 1964. SZEPTEMBER 16, SZERDA Hárman a Szigeten ÉPÜL A NAGYMAROSI ÚT árakkal. Olyan második kaszinó-féleséget szeretnének ide, a Szigetnek erre a részére is. Most az idős Pappnénak jut eszébe valami: — Gyakran van olyan zivataros nyár, mint az idei is. Esővédő tetőket, ereszeket kellene felállítani itt-ott a parkban. Kellemetlen, amikor a sok ezer ember itt ázik és nem tud sehová bújni. Majd mosolyogva teszi hozzá: — A fák bizony csak amolyan lyukas esernyők. Jancsi kiált fel: — Ni, itt a Kuba ... Mindhármójuk érdeklődése az impozáns, tavaly épült, modern Kuba Eszpresszó felé fordul. Hartmanné a bambusznádból, szalmából, fából készült, a távoli földrész igézetét idevarázsoló formákon lelkendez, édesanyja pedig kijelenti: a romok mellett ez tetszik neki a legjobban. Tovább sétálunk. Jobbra elmarad a fák közül elő- előtünő szabadtéri mozi, teniszstadion, sportuszoda. De a mi utunk a szép, közkedvelt kis állatkerthez kanyarodik. Itt is Jancsi van elemében: — Ni, több őzike van, mint múltkor... Anyu, nézd az aranyfácánt... ott, az meg ott a páva. Kukorékol a japán kakas... — Az ott nem páva — igazítaná helyre mamája, csakhogy ő sem tudja az egzotikus madár nevét. Meg is jegyzi: — Igazán kiírhatnák, hogy melyik milyen állat. Ez érdekelné a felnőtteket, a külföldieket is, a diákoknak pedig tanulmányi szempontból sem lenne mindegy. Ehhez a nagymama hozzáteszi, hogy.,. ugyanezt megtehetnék a park érdekesebb endrei oldalra, kompon átkelve és mégegy- szer vissza hajózva, közlekedhettek csak a teher- és személyautók. Hosszú hónapok teltek el, a munka csak igen lassan kezdődött. Az elmúlt napokban. amikor végighaladtunk a földhányásokkal tarkított, sok helyen teljesen járhatatlan útszakaszon, örömmel tapasztaltuk, hogy az építés meggyorsult, és jó ütemben halad előre. Különösen Verőce, Kismaros és Nagymaros között, ahol már több kilométeren át frissen hengerelt, kiszélesitett bitumenburkolatú úton haladhatott gépkocsink. Az Aszfaltútépítő Vállalat dolgozói gyors ütemben terítik kitűnő, korszerű gépükkel a lehengerelt makadámúira a bitumenburkolatot. A gép tizpercenként nyolc tohnát terít. így annak ellenére, hogy Viscgrádról kompon szállítják át a frissen kevert burkolóanyagot — egy nap alatt 205 folyómétert haladhatnak előre. Áz igazság nem ismer semmilyen kiskaput Az óvodai felvételekről a közelmúltban döntöttek. Köztudomású, hogy felsőfokú tan- ügyigazgatási szerveink a felvételek elbírálását bizottságra ruházzák. Bizonnyal abból az elvből kiindulva, hogy helyi ismerettel rendelkező, a falu helyzetét, a családi viszonyokat ismerő, több tagból álló bizottság határozottabban tudja érvényesíteni a felvételt szabályozó paragrafusok igazságát. Nehéz helyzetben vannak a felvétel jogosságát, vagy az elutasítást kimondó bizottsági tagok, hisz’ óvodáink férőhelyeinek száma megközelítően sem nőtt olyan mértékben, mint amilyen igény jelentkezik. A családi viszonyokat, lehetőségeket, a pénzügyi helyzetet, egyszóval az igény jogosságát, jogtalanságát mérlegelni nagyon bonyolult, nehéz ; és őszintén szólva hálátlan \ feladat. Nem adhatunk hitelt azok- 1 nak az emberi indulatoktól át- itatott, erősen szubjektív,'/ olykor-olykor rosszindulatú, de minden esetben a maga ^ igazságát kereső és bizonyíta- ni szándékozó véleményalko- ^ tásoknak, amelyekkel „meg- ^ magyarázzák”, hogy kinek a ^ gyermekét miért vették fel az ^ óvodába. í Rendszeresen hivatkoznak rokoni kapcsolatokra, „szocia- lista összeköttetésre”, meg nem engedett anyagi előnyre % és még sok minden másra. Elvileg ezt nem lehet megcáfolni, csupán adott esetben az ügy részletes vizsgálatával nyílik lehetőség az igazság kiderítésére. Sok panaszos észrevétele jogos. Éppen ezért a bizottságoknak nem szabad mereven elzárkozniok az előzetes döntések felülbírálásától, a döntések megváltoztatásától, mert1 az igazság és az igazságosság nem ismer semmilyen kiskaput! Kismaros határában gyorsan dolgozik a földgyalu és a markológép is. A teherautók folyamatosan szállítják el az út szélesítése következtében feleslegessé vált földet. (Kép, szöveg: Hetesi) Egyre több helyen panaszkodnak a falvakban, hogy elszaporodtak az amerikai hernyók. Néhol egész fákat leptek el, sok gyümölcsfát ki kell vágni, s csak úgy tudnak megszabadulni a falánk ellenségtől. ven se vagyok. Miért vált fel engem apróra...? Őszintén beszéltem Olgica fejével. Ha már nem kellek neki, legalább hadd legyek az ... az apja. Aki gondot visel rá, oktatja, ajnározza, támogatja az élet viharában. Olgica rámnézett azzal a két szemével, és így szólt kacagva: „Ö, papának maga túl fiatal..." Nagyon bánatos vagyok. Ülök az eszpresszóban és az ötödik konyakot iszom. „Gyere, ülj kedves mellém ...“ „Szabad ez a hely? ...” Egy 35 év körüli lány ül le az asztalomhoz. Jó, hogy jön. Elsírtam neki Olgicát és mindent magamról. Megértőén vigasztalt és öreg szemében két könnycsepp foglalt helyet. Vonzó modora van. Másnap is ott volt az eszpresszóban. Harmadnap is. Ez itt dolgozik? Bár én rendkívül zárkózott vagyok, Jolán már mindent tud rólam. Valaki pletykálhatott. Jolán szereti Beethovent. Jolán szereti Hugót. Szeret télen melegen öltiáznövényeivel is. Egy kis táblácskát erősíthetnének rájiik, rajta a fa vagy bokor neve, származása stb ___ T ovábbhaladtunkban bal kéz felől csónakházakat hagyunk el. A Sziget felé eső oldaluk elhanyagolt, gondozatlan. Hartmanné meg is szólja: — Azt hiszem, egy költő írta a Margitszigetről, hogy a Duna gyémántja. Hát egy drágakőre nem illenek az ilyen piszkos foltok, mint ezek a hátsó udvarok. Hiszen a Szigeten sétálók számára ez a homlokzat! A Casino mellett járva mondom, hogy a Sziget pesti part- : ján felépítik az új, modern kaszinót. Örömmel fogadják a hírt — ez j az első új terv, amiről ők még í nem hallottak. Csak annyit ; tesznek hozzá: remélik, az í új építése alatt, annak eiké- ; szüitéig nyitva lesz a régi. j Aztán még egy hírem van a : számukra, de ezt már ők is ! hallották: az új margitszigeti! szálloda építése. Az idősebb ; asszony megjegyzi: — Ha az is lesz olyan szép, í mint a Nagyszálló, akkor ar- í ra nemcsak az idegenforgalom í lesz büszke ... Még emlék- szem, amikor a Nagyszálló új ' volt. A férjemmel órákig néz- j tűk, persze, akkor csak kívül- í ről. ^ A Sziget Margit-hídi csúcsá- £ hoz érünk. Itt még a kis Jan- $ esi lelkendezik a színes sző- ^ kőkútról és az úttörőparadi- csőmről, aztán elbúcsúzunk. ^ ök még visszamennek ked- véne Szigetükre. Eltűnnek a ^ zöldaranyban tündöklő fák ^ közé sikló sétányon. Vissza- ^ sétálnak az ezrekkel, tízezrek- ^ kel, akiknek felüdülést nyújt'/ a Dunának ez a gyémántja. Akik szeretik ezt a vízövezte ^ parkot, és ha bírálják is ^ egyért-másért, mint három £ útitársam is tette, abban is í igazuk van, azt is meghitt sze- retetük ihleti. _ 2 Szálkái Sándor í Ez év elejétől kezdve tiltó tábla és útelzáró akadály hirdeti Vác határában: a Verőcén, Nagymaroson áthaladó utat egészen Szob határáig lezárták újjáépítés miatt. Nagyon szükséges volt már ennek az útszakasznak a megépítése és különösen sürgetővé vált most, hogy sokszorosára növekedett a turistaforgalom Csehszlovákiával. Ennek ellenére a szobi útvonal elzárása az arra közlekedők számára igen sok nehézséget okozott: csak a nógrádi hegyek között kanyargó szerpentineken ál lehetett megközelíteni Vácot, vagy a határállomást, illetve a Duna túlsó partjára, a szentA fény és árny játéka olyan, mintha a fákon átszűrt napsugarak aranypénzdarabokkal szórnák tele a Margitsziget zöld gyepét. Mintha nem is a lüktető életű metropolistól csak tíz méterekkel mérhető távolságra lennénk. A Duna közepén levő gyönyörű szigetpark ezernyi szépsége, értéke közül tán ez a legvonzóbb: a természet pihentető csendje, egészséges nyugalma. A vendéglők, sportpályák, strandok terjeszkedése sem tudta a park belsejétől ezt a pihentető nyugalmat elvenni. Ezt keresték, ezért jöttek ide alkalmi útitársaim is. Egy család tagjai, s ezentúl a Margitsziget iránti szeretetük a közös bennük. Mert egyébként három generációt képviselnek. Papp József né nyugdíjas, immár 68 esztendős. Fél évszázada jár a Szigetre, szinte mindennap. Amíg élt, élete párjával, azóta gyermekeivel, unokáival. Hartmann Károlyné, a lánya a Krisztina körúti 114- es postánál dolgozik. Az ablakoknál ülő pénzfelvevőktől végül ő veszi át a bankókat. Naponta 300—400 ezer forintot átszámol, iktat, rendberak. Ezt kipihenni jár ő a Szigetre, szintén évtizedes hűséggel. Mindkét fia vele szokott tartani. Sőt, ha ráér, műszerész férje is. Most csak a kisebbik fia, a tizenegyedik évében levő, ötödik általános János van vele, a nagyobbik, a Gammában esztergáló Károly ezekben a hetekben az NDK-ban nyaral. A Szigetről akartam írni, s annak sétányain bolyongva találkoztam össze velük. Láttam is, s az első mondatokból meg is tudtam: a Margitsziget törzsvendégei ők. Melléjük szegődtem, s együtt járjuk a parkot. Szerető, ám itt-ott mégis bíráló megjegyzéseik tükrében érzékletesen rajzolódik ki a Sziget képe. — Ez tán a legszebb: a hnlasló környéke. A parképítés valóságos művészei csinálhatták. Gyönyörű a zenélő kút is, csak sajnos, nem zenél. Igazán megjavíthatnák... — véli Hartmanné. Onnan indultunk. Aztán elmarad mellettünk a Nagyszálló, útitársaim elismeréssel nyugtázzák az új autóparkoló helyeket, örömmel üd- vözlik a megjelenése óta egyik kedvencükké vált mik- róbuszt, majd a víztorony megpillantásakor az Operaház elnémult szabadtéri színpada jut Hartmanné eszébe: — Igazán vétek, hogy ezzel már második éve nem törődnek. Olvastam, hogy most átvette a Fővárosi Tanács. Kíváncsi vagyok, mikor lesz itt megint állandó műsor. Minden ecetre először rendbe kell hozni, s az is idő. Hozzá kellene látni. Tovább megyünk. Jobbra nézve a kis Jancsi élénkül fel: — Mondták, hogy bővítik a Palát! Az nagyon jó lesz. Szeretek itt strandolni. Jó a vize, meg a hullám ... Pappné balra néz: — Szépek ezek a romok itt. Lánykorom óta a legkedvesebb sétahelyem. Olyan jő itt elmerengeni. S mostanában gondozzák, javítgatják, meg- • őrzik a romos falakat. Ez is • olyan szép dolog. : Sétánk következő állomása : i , t a rózsakert. t t Űtitársaim ismét jelét adják,; hogy nemcsak szeretik a Mar- \ gitszigetet, de törődnek is j sorsával. Elolvasnak mindent, \ ami kedvencükről szól. Itt pél- : dául ők újságolják: sok ezer új í rózsatő pompázik jövő nyáron i már itt. Ám aztán Hartmanné i ismét összeráncolja homlokát:; — Valamikor volt tt egy \ tejivó. Ez bizony most is jó \ lenne, hiszen sok ezer ember; jár ide. Meg aztán kellene egy i nagy szabadtéri vendéglő is, i olyan kerthelyiség, olcsóbb árakkal. Például az egykori Majakovszkij-színpad helyére. Mondom, hogy kertheiviség- nek itt van az impozáns, valóságos ligetbe telepített Rózsakért vendéglő. Tetszik is nekik, mint mondják, már többször megcsodálták. De ez nem az, amire ők gondolnak. Csak este van nyitva, akkor viszont zenével és csinos Olgicának hívják az egyetlenemet. Olgica olyan, mint a szatmári szilva, de barackban. Olgicát kétségbeesetten imádom és időnként mintha Olgica sem undorodna tőlem. Olgica tizennyolc éves, én harminckilenc. Mint több ízben magyaráztam egyetlenemnek, én a legszebb férfikorban vagyok, olyan korban, mely után buzgó imádság epe- dez százezrek ajkán ... Olgica tizennyolc éves. Szereti a barátfülét, a rokyt, a csacsacsát, a jégrevűt és a mohairt. Én szeretem Beethovent, Victor Hugót, a meleg alsót és szeretek télvíz idején a lobogó kandallóba bámulni, csak úgy. És szeretném, ha a kedves odaülne mellém, mielőtt még elmenne... Összeillünk. Az ellentétek — mint tudjuk — vonzzák egymást. Nem ülünk össze. Legfeljebb kicsit gyakrabban fogunk veszekedni, de utána milyen édes a kibékülés. Ó, vajha veszekedés nélkül is ki lehetne békülni! Olgica nemet mondott!! Boldog vagyok! Megkérdeztem tőle: „Mondja egyetlenem, Olgicám, nagyon utál?!” És ő azt felelte őszinteségtől fátyolos hangon: „Nem. Nem nagyon ...” A Jocó, akivel Olgica strandra jár, 20 éves. A Bobó, akivel jégre jár, 22 éves. A Kokó, akivel akkor jár, ha a strandra hideg, de jégre még meleg van, 24 éves. Megmagyaráztam Olgicának, hogy az összesen 66 év, bennem mindent megtalál egy helyen, ami a fiúkban van és én még négyElszaporodtak a szövőlepke hernyói Vácbottyán községben is megszállták az út menti eperfákat, és értékes gyümölcs- kerteket. Üjfalvi István tanácselnök házról-házra jár, szépen kér, magyaráz, agitál, pusztítsák a hernyókat. — Papír helyett inkább magam megyek. Többet ér az minden utasításnál. Jobban meg tudom így értetni, micsoda veszélyt jelent a falunak az amerikai szövőlepke. Az emberek megértik és pusztítják a hernyókat, az el- ; nők pedig örül, amikor be- ; megy egy-egy udvarba és lát- j ja, nem hiába való a házról- ; házra járás, mert az emberek : éppen a fészkeket szedik a ; fáról. i A tanácselnök nemcsak az ; embereket kéri, hogy pusztit- ; sák a hernyókat, hogy legye- I nek éberek, hanem ő maga is i azt teszi. Az út szélén talál- : tűk éppen könyékig felgyűld j ingujjal, egy fehér hálószerű ; lepellel átszőtt eperfa alatt. A : fát fűrészelték egy fiatalem- ; berrel, óvatosan törték le a I gallyakat. Aztán égő gyufát ; tartottak a halomba rakott ág alá, lángra lobbant a fa és a begubózott hernyólárvák sis- : teregve égtek a fával együtt. Elpusztultak .mielőtt tovább pusztíthattak volna. Így kellene ezt tenni mindenütt, ahol ez a kártékony, szapora faj felüti a fejét, mert a pusztítás és a kár egyre nagyobb lesz. — vk — , y ködni és már több ízben ba- f múlt, csak úgy, a lobogó kan-j dallóba bele. Érdekes. Én *s í kedvelem ezeket a dolgokat. % Jolánnak őz színű szeme % van. Szeretem az őzet. Vada- £ san. Haja gesztenye színű, £ mint az a paprikás szelet, f amire ma meghívott. Jolán % pongyolában volt, mely sej- % tetni engedte idomait. í r y Jolán úgy imád, ahogy csak f engem lehet imádni. Megkérte % a kezemet. Özvegy. Lakása és % egy leánya van. Kijövünk, 0 mondotta. Mutatta a megbol- f dogult fényképét. Nem lesz £ nehéz ezzel konkurrálnom. Az- tán mutatta a lánya fényké- pét. | És most fogjanak meg, mert £ ez téboly, ilyen egyszerűen « nincs! Jolán lánya Olgica. v, Olgica anyja Jolán. Odatántorogtam a tükör £ elé és megszemléltem magam. ( Meg kell állapítanom, hogy í Olgicának tökéletesen igaza £ van. Papának rendkívül fia- ^ tál vagyok... Deák Gusztáv í Napló
