Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

fEST MEGYEI kKÍvIup 1964. SZEPTEMBER 13, VASÁRNAP Megkezdődött az őszi fő vadászati idény Megkezdődött az őszi nagy vadászati szezon. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság vad­gazdálkodási és vadászati fő­osztályán tájékoztatásul el­mondották, hogy szarvasbika- vadászatokra az idén is nagy számban érkeztek külföldi, fő­leg nyugatnémet vendégvadá­szok. Az idény első nagy zsák­mányát, egy gyönyörű 18 ágú agancsot viselő bikát Somogy- szob környékén ejtették el. A trófea Nadler-féle értékelési rendszerben 215.02 pontot ka­pott, vagyis bőven túlhaladja az aranyérmes kategória 200 pontos küszöbértékét. A délvi­déki magyar erdőségek kiváló szarvasállományára jellemző egyébként, hogy a tavaly Ba­ranyában lőtt bika trófeáját —, amely 232.79 pontszámot ka­pott — egyes vadászati szak­körök világrekordnak tartják. (MTI) ___________ Jubil eumi vándorkiállítás A felszabadult Magyaror­szág húsz éve címmel ju­bileumi vándorkiállítást ké­szít elő a SZOT. Tizenöt nagy méretű tablón több száz eredeti felvétel, szemléltető grafikon és más dokumentum mutatja majd be a felsza­badulás és az újjáépítés je­lentősebb mozzanatait. A ki­állítás anyagát a jövő év elejére tervezett budapesti bemutató után több vidéki helységbe is elviszik. (MTI) NEM BÜROKRATÁK! A számviteli, pénzügyi és adminisztratív dolgozókra idő­szakonként és rövid időre irányul az üzemi közvéle­mény reflektorfénye: a bér- számfejtések idején, a mér­legek összeállításakor. Leg­többször mégsem az áldoza­tos munkára figyelnek fel, hanem az esetleg kiütköző hibákra. „Az egész nyilván­tartás csak bürokrácia” — mondják ilyenkor, és követ­kezésképpen a nyilvántartók csak bürokraták. Pedig a jól vezetett nyilvántartás, admi­nisztráció nem bürokrácia, hanem fontos része a gaz­dasági vezetésnek, a min­dennapi munkának. Hogyan biztosíthatna a vál­lalat sok százféle anyagot és mindenből elegendőt, időben, megfelelő nyilvántartás nél­kül? Aligha ismerhetnék meg, mibe kerül egy-egy termék, ha nem összegeznék az előállításhoz felhasznált különböző anyag, bér, ener­gia, gépamortizáció stb. költ­ségeit. A megfelelő ellenőr­zéshez, a tisztánlátáshoz, a gazdálkodás értékeléséhez, a legfontosabb vállalati fel­adatok megjelöléséhez na­gyon sokféle részadatot szük­séges feldolgozni, összegezni. Ezt a munkát végzik a vál­lalat könyvelői, pénzügyi, számviteli szakemberei. Akadnak persze könyvelők, adminisztrátorok is, akik lé- lektelenül, mechanikusan dol­goznak. Ők valóban bürök­Vasárnap délután (Foto: Kotróczó) ráták. De a bürokratát nem­egyszer éppen azok között találjuk, akik oly könnyen és felelőtlenül dobálóznak ez­zel a jelzővel. Az a műveze­tő például, aki elvárná, hogy hozómra adjanak ki anya­got a raktárból, s a legszük­ségesebb bizonylatok aláírá­sától is irtózik, az a mér­nök, aki akkor is levelezget, amikor egy telefonnal el­intézhetné az ügyet, és ön­magát biztosító feljegyzése­ket szerkeszt, ahelyett, hogy megoldaná a feladatot —, nos, az ilyen ember nem más mint bürokrata. Az oly sokszor hiányolt közgazdasági gondolkodás, a gazdaságosság elvének szün­telen szemmeltartása nem nélkülözheti a főkönyvi ada­tok, s az ebből készült be­számolók, elemzések rend­szeres tanulmányozását. A vállalati munka időszakos és folyamatos közgazdasági értékeléséhez a nyilvántar­tás szolgáltat adatokat. Az a számviteli, pénzügyi szak­ember tehát, aki — a pon­tos nyilvántartás érdekében is — elszámolási fegyelmet követel, csak elimerést ér­demel. Fegyelem nélkül el­képzelhetetlen a takarékos gazdálkodás, a vállalat tíz­es százmilliós értékű álló- és forgóeszközeinek legéssze­rűbb felhasználása. S ha igaz az, hogy a gaz­dasági elemző, ellenőrző mun­ka szerepe minden szinten megnövekedett, akkor jogo­san igényelnek több figyel­met, nagyobb megértést és megbecsülést a számviteli dolgozók is. Ami az anyagi megbecsülést illeti, aligha mondható irigy­lésre méltónak a nyilvántar­tói munka. A közgazdászok szívesebben dolgoznak terv­osztályon, mint mondjuk az utókalkulációban. A fiatal könyvelők is a diszpécsermun­kában és más műszaki beosz­tásokban látják a jobb anyagi boldogulás lehetőségét, és nem a számviteli osztályon. Sok vállalatnál, ha fizetésjavítá­sokra és jutalomosztásra ke­rül sor, a számviteli dolgozó­kat úgy tekintik, mint akik közvetlenül nem gyarapítják a gyári termelési értéket. A számviteli dolgozók az anyagi elismerésen túl mun­kájuk megbecsülése szem­pontjából a legfontosabbnak azt tartják, hogy a gyár veze­tői igényeljék az általuk fel­dolgozott adatokat, elemzése­ket. Ahol a számviteli mun­kával szemben nem támaszta­nak igényeket, ott nincs ösz­tönző erő a gyors és pontos ügyintézésre, a könyvelők, a kalkulátorok feleslegesnek, sőt esetenként bürokratikusnak érzik munkájukat. Ahol vi­szont a vezetők várják, köve­telik a pénzügyi és számviteli részadatokat, ott értékelni is tudják az adminisztratív dol­gozók munkáját. Megértőén foglalkoznak ügyes-bajos dol­gaikkal, munkakörülményeik javításával. A számviteli mun­ka könnyítésének és megbe­csülésének fontos jele — akár csak a termelőüzemekben — a gépesítés. A különböző szá­mológépek könyvelő- és nyil­vántartó berendezések üzem­be helyezésével a lélektelen, mechanikus munkától szaba­dítják meg a könyvelőket, időt és lehetőséget teremtve szá­mukra az érdemi értékelő, elemző munkára. Saját tapasztalatainkból is jól tudjuk, hogy a tőkés üze­mekben, ahol a gyors és pon­tos ügyvitel a tulajdonos hasz­nát, a tőkés profitját gyara­pítja, rangja van az admi­nisztrációnak és nem tekintik azt fölösleges rossznak, bürok­ráciának. Jogos igény, hogy szocialista üzemeinkben is méltó helyére kerüljön a számviteli nyilvántartó, elem­ző munka. A több nyereségré­szesedés, a népgazdaság gyor­sabb ütemű fejlődése, az .életr színvonal gyors emelkedése, nem utolsósorban a pénzügyi és számivteli dolgozók pontos és lelkiismeretes munkáján múlik. Kovács József HETI JOGI TANÁCSADÓNK Október 2-ig lehet beiratkozni a József Attila Szabadegyetemre A József Attila Szabadegye­tem 1964—65. évi — társada­lom- és természettudományi, művészeti és műszaki — elő­adássorozataira eddig mintegy négyezer hallgató iratkozott be. A nagy érdeklődésre tekin­tettel a beiratkozási határidőt meghosszabbították október 2-ig. A VII. kerület, Múzeum utca 7. szám alatt a Kossuth Klubban — szombat kivételé­vel — naponta délután 3-tól este 7 óráig lehet jelentkezni a különféle stúdiumokra. (MTI) Termelőszövetkezeti tag jövedelemrészesedésé­nek megállapítása, ha a tagsági viszony évköz­ben megszűnik. A tsz egyik üzemágában részlegvezető voltam. A tagsá­gi viszonyom évközben meg­szűnt. A tsz jövedelemrészese­désemet a kilépésig terjedő hat hónap alatti forgalom alapján állapította meg. Sérelmesnek tartom « tsz eljárását, mivel az egész évi forgalom alapján jövede­lemrészesedésem nagyobb len­ne. Igényt tarthatok-e az egész évi forgalom után megállapí­tott jövedelemrészesedésre? — kérdezi K. F. olvasónk. A termelőszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok sze­rint a tsz-tagság megszűnése esetén a volt taggal a gazda­sági év végén kell elszámolni. Ez a rendelkezés megszabja a jövedelemrészesedés esedékes­ségének idejét. Évközben előleg folyósításának lehet helye. A tsz gazdálkodása egy gazdasá­gi évben egységes. A teljes gazdasági év eredménye alap­ján lehet a jövedelemelosztás kérdésében dönteni. A törvé­nyes rendelkezések kizárják, hogy a jövedelemrészesedés egy-egy részidőszak eredmé­nyéhez igazodjék. Csak így j biztosítható a gazdálkodás' anyagi alapja és elszámolási rendje. A volt tsz-tag munká­jának eredménye a tagsági vi­szony megszűnése után is meg­mutatkozhat. Előre tehát nem lehet pontosan felmérni mun­kájának eredményét és az en­nek alapján járó jövedelemré­szesedését. Jogos tehát az igénye, hogy az egész évi forgalom után kapja meg jövedelemrészese­dését. A munkaszerződésben kikötött munkaidőt egy­oldalúan megváltoztatni nem lehet. Napi négyórás munkaidőre kötöttem szerződést a vállalat­tal. Most áthelyeztek más helységbén levő munkahelyre, ahol munkaidőm 8 óra lenne. Joga volt-e a vállalatnak hoz­zájárulásom nélkül 8 órás munkahelyre áthelyezni? — kérdezi F. T. ráckevei olva­sónk. Ha a törvényes munkaidő­nél a munkaszerződésben ke­vesebbet kötöttek ki, ahhoz, hogy teljes munkaidővel fog­lalkoztassák, kölcsönös megál­lapodás szükséges. A munka­szerződésben kikötött munka­időt tehát egyoldalúan nem le­het módosítani, A vállalati egyeztető bizottság — amint írja — panaszát elutasítóid. Felhívták figyelmét, ha nem foglalja el új munkahelyét, önkényes kilépőnek tekintik. A vezetésről — mindenkinek III. A vezető és a szervezet Az ipar átszervezése után bonyolultabbá vált a gazdasá­gi vezetők — köztük elsősor­ban az igazgatók — munkája. Ez érthető is, hiszen több em­bert, nagyobb szervezetet — ezen belül több gyáregységet, több telephelyet kell igazgat­niuk. Sajnálatos módon Ma­gyarországon eddig csak a munkásokra vonatkozóan ké­szítettek munkanapfényképe­zést, de az igazgatók leterhelt­ségét intézményesen még nem vizsgálták meg. A külföldi ta­pasztalatok viszont rendelke­zésünkre állnak. A csehszlo­vák, a holland, a lengyel, a nyugatnémet és a svéd fel­mérések szerint a vállalati igazgatók annyira túlterheltek, hogy munkájukat képtelenek a napi 8 órában elvégezni és ezért kénytelenek naponta ott­hon még egy-két órát dolgoz­ni. A munkából gyakran még hét végére is jut. Ilyen jelle­gű vizsgálat nálunk is hason­ló, vagy még rosszabb képet mutatna. De vannak olyan tapaszta­latok is, hogy ahol a válla­lat igazgatására az adott kö­vetelményeknek legmegfele­lőbb szervezetet hozták létre, ott a vezetők munkája lénye­gesen egyszerűbbé, könnyebbé vált s javult a vezetés színvot- nala, hatásfoka is. Az átszer­vezés megnövelte az új nagy- vállalatok önállóságát, s ez a szervezet felépítésénél is ked­vezően éreztetheti hatását, ha a vezetők akarnak és mernek élni az önállósággal. Arra nem lehet receptet adni, hogy hol, milyen legyen a szerve­zet. Ez vállalatonként — a sajátosságoknak megfelelően — különböző. Van azonban egynéhány általános vonás, amelynek jellemeznie kell bármely vállalat szervezetét. Ezeket a vonásokat a követ­kezőkben lehetne körvona­lazni: a szervezet olyan le­gyen, amely a legkisebb hiba- lehetőséggel, a legolcsóbban, leghatékonyabban képes az egyre bonyolultabbá váló gaz­dasági tevékenységek össze­hangolására, a termelőüzemek kiszolgálására, a vezetői dön­tések végrehajtására és végre­hajtatására, valamint a vég­rehajtás ellenőrzésére. E köve­telményeknek a szervezet csak akkor felelhet meg, ha a vállalat sajátos feladatának megfelelően épül fel, s ugyan­akkor mégis szervesen beil­leszkedik a népgazdaság egy­séges szervezetébe. Különösen gondos mér­legelést kíván a szervezet azon részének kiépítése, amely közvetlenül a vezetők munkájával függ össze. így például a mai követélménye­ket figyelembe véve az igaz­gatónak elsősorban a vállalat távlati fejlesztési ügyeivel kel­lene foglalkozni. Munkáját közvetlenül tehermentesítheti, ha a különböző reszortfelelő­söket egy osztályba, az igazga­tási osztályba tömörítené. Az igazgatási osztály létrehozásá­nak előnye, hogy a jogügyi, rendészeti, tűzrendészet!, lég­oltalmi és gondnoksági ügye­ket egy személy fogná össze s az igazgatónak csupán egy személlyel, az osztályvezetővel kellene tárgyalnia. Nagyon fontos, hogy az igazgató mellett egy olyan titkár, vagy titkárnő dolgoz­zék, aki nemcsak a gyors- és gépíráshoz, valamint a tele­fonok kezeléséhez ért, ha­nem közgazdasági, jogi és irodai szakismeretekkel is rendelkezik, aki művelt, szé­Amennyiben a más helység­ben lévő munkahelyre történt áthelyezéssel munkaideje vál­tozatlan maradt volna, új he­lyét köteles lenne elfoglalni. Ellenkező esetben önkényes kilépő. Más a helyzet azonban, ebben az esetben. Nem az át­helyezés ténye, hanem a mun­kaszerződés egyoldalú módosí­tása képezi a vita tárgyát. A VEB határozata ellen a terü­leti egyeztető bizottsághoz for­duljon. Önkényes kilépő köteles visszatéríteni a túlélve­zett szabadságra jutó munkabért. Önkényes bejegyzést vezet­tek be munkakönyvembe. Több napi szabadságot vet­tem ki kilépésem előtt, mint amennyi a munkában töltött hónapok után megilletett. Sé­relmezem az önkényes bejegy­zést, valamint a többletszabad­ság időre jutó munkabér visz- szafizetésére való kötelezést. Munkaviszonyát — levelé­ből kitűnően — a Munka Tör­vénykönyve 30. § (1) bekezdése f) pontja alapján azért mond­ta fel, mert új munkahelyén több a keresete. Az ilyen ok­ból történt felmondás akkor érvényes, ha a vállalat igaz­gatója a felmondás közlésétől számított 8 napon belül hoz­zájárul. Ha az igazgató időben nem nyilatkozik, a hozzájáru­lást megadottnak kell tekinte­ni. Olvasónk munkaviszonyá­nak megszüntetéséhez — nem járultak hozzá, munkahelyét a VEB. döntése előtt elhagyta. Minthogy ezt nem várta be, önkényes kilépőnek tekinten­dő. A Munka Törvénykönyve azt is kimondja, hogy önkényes kilépés esetén, ha a dolgozó évi szabadságából már többet vett igénybe, mint amennyi a vállalatnál eltöltött idővel ará­nyos lenne, az ennek megfele­lő összeget munkabéréből le kell vonni. A korábbi vállalat a levonást nem tudta elvégez­ni. ezért helyes volt a vállalat részéről követelésének bírói úton való érvényesítése. Az új munkáltató csak jogerős bírói határozat alapján vonhatja le a túlélvezett szabadságra jutó munkabért. Nem megfelelő munka­végzés címén történő felmondásnak nem elő­feltétele az írásban való előzetes figyelmeztetés. Munkaviszonyomat a Mi. 29. §. c) pontja alapján nem meg­felelő munkavégzés címén a vállalat felmondta. írásban egy esetben sem kaptam figyelmez­tetést, ezért sérelmesnek tar­tom a vállalat intézkedését. — írja Sz. T. dunaharaszti olva­sónk. Ninos olyan rendelkezés, amely a nem megfelelő mun­kavégzés miatt történt fel­mondás érvényességét előzetes írásbeli figyelmeztetéshez köt­né. Egyedüli követelmény, I hogy a dolgozó előzőleg figyel- i meztetést kapjon. Ez történhet : szóban is. Egy esetben alkal- i mázott figyelmeztetés azonban í nem szolgálhat alapul a fel- j mondásra. í Amennyiben olvasónkat is- í mételten figyelmeztették hi- i báira, felhívták magatartásá- \ nak megváltoztatására, azon- i ban képtelen volt magatartá- í sán változtatni, ismételten | nem megfelelően végezte I munkáját, akkor a vállalat fel- | mondása törvényes és megal-a- i pozott volt. : Amennyiben az igazgató in.-' i tézkedését sérelmesnek tartja, j joga van a vállalati egyeztető bizottsághoz panasszal fordul- j ni. Dr. M. J. A Váci Vendéglátóipari Vállalat azonnali belépésre gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírónál keres. Jelentkezni lehet: Vác, Lenin út 35. sz. alatt, a munkaügyi osztályon. les látókörű és tud az em­berekkel bánni, ért ügyes­bajos dolgaik eligazításához. Egy titkár jelentősen teher­mentesítheti az igazgatót azzal, ha elintézi az igazgatóhoz for­dulók apróbb ügyéit, beoszt­ja és kiértesíti a fogadóórá­ra jelentkezőket, nyilvántart­ja az igazgató által össze­hívandó konferenciák, érte­kezletek és megbeszélések ha­táridejét, személyesen vagy telefonon lebonyolítja az igaz­gatói megbízatásokat, szét­válogatja a beérkező postát stb. Az igazgatói munka teher­mentesítésében rendkívül nagy segítséget adhat az igazgató mellett dolgozó üzemszervezési osztály. A vállalat első szervezője, fej­lesztője ugyan az igazgató, de munkáját nem végezheti egyedül, hanem erre szük­sége van egy osztályra, cso­portra, vagy előadóra (a vál­lalat nagysága szerint). Ma még nem minden vállalat­nál vannak szervezők, mert a szervezés eddigi lebecsü­lése miatt nem képeztünk üzemszervezőket és munká­jukat még ma is kevés he­lyen igénylik. A vállalat hatékonyabb vezetését ugyan­csak elősegíti nagyobb vál­lalatoknál a gazdasági igaz­gató és két főmérnök — mű­szaki igazgató T- beállítá­sa. \ allalalainknal néhány fon­tos tevékenység szinte tel­jesen hiányzik. Elenyésző kis számban képzünk matemati­kusokat — és ha ilyeneket alkalmaznak, akkor alig tud­nak nekik munkát adni —, csupán néhány vállalatnál dolgoznak pszichológusok, nincsenek tájékoztatási szak­emberek stb. Pedig a mate­matika alkalmazása például biztosítja a különböző va­riációk kidolgozása révén a döntések megasabb szín­vonalát. Pszichológusra azért van szükség, mert a meg­felelő üzemi légkör kialakí­tása, a munkaerők helyes kiválasztása, munkába állí­tása, a fáradtság, a pihenő­idő és a termelékenység összefüggésének vizsgálata képzett szakerúbereket kíván. Az optimális szervezet fel­építését jelenleg nehezíti az, hogy nálunk nem funkciók és munkakörök szükséglete alapján képezzük a szak­embereket, ezért ma még gyakran a meglevő embe­rek szaktudása, képessége dönti el a szervezet felépí­tését. Pedig elvileg is, gya­korlatilag is helyesebb és célravezetőbb lenne az élet­ben jól bevált szervezethez megkeresni s kiképezni az embereket. Frank Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom