Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-11 / 187. szám

4 ""'xJCirlap 1984. AUGUSZTUS 11, KEDD Az örök fagy birodalmában Ha gondolatban összevet- j ük Kelet-Szibória harminc évvel ezelőtti térképét az idén kiadott legfrissebbel, azt látjuk, hogy az annaik idején áthatolhatatlan tajga helyén fitost kis körök, négyzetek, háromszögek jelzik: itt ara­nyat, ott gyémántot, amott meg szenet, vasércet, kőolajat találtak. S a lelőhelyek szom­szédságában új városokat, te­lepüléseket mutat a térkép... Jakutföld Léna menti taj- gájábá mindötssze néhány esztendeje érkeztek az első gyémántkutató expedíciók, s ma már Mimii néven ko­moly gyémántbányásizati köz­pont épült a vidéken, vagy 30 utcával. Verhojanszk mel­lett, a környék „hidegköz­pontjában”, s tovább, Irtdi- girkánál új bányásztelepülé­seit épültek. Az utóbbi tíz esztendőben több százezer ember, elsősorban ipari mun­kás és szakember költözött a Jakutföldre, az Északi Jeges­tenger partvidékére, a Csukcsföldre és Kolimára. Jakutföld népessége például már félmillióra emelkedett A lakosság fele a bányászatban dolgozik. Pénz és romantika Mi vonzza az embereket erre a zord vidékre, ahol az év nagyobb felében 40—60 fokos fagyolMt mérnek? Első­sorban az a romantikus érzés, ami az utazókat, a . felfedező­ket is hajtja; de emellett ter­mészetesen fontos szerepe van az itteni nagyobb jövede­lemnek is. A Szovjetunió európai té- területeinek jövedelmi viszo­nyaihoz képest Dél-Jakutföl- dön 40 százalékkal, Észak- Jakutföldön és a sarkkörön túl 70—100 százalékkal maga­sabb a fizetés. Emellett a két utóbbi helyen évente, az előbb említett vidéken pedig kétévenként tíz százalékkal emelkedik a munkabér. S milyen vajon e terüle­teik ellátása? Igaz, hogy az áruszállítás ide költségesebb, hiszen a Léna-folyón, vala­mint az északi hajózó úton, sarkköiöntúli kikötőkön át érkeznek a szállítmányok, de rendszeresen befutnak. A déli és központi körzeteket azon az 1200 kilométeres új autóúton látják el, amely a transzszibériai vasúttól Ja- kutszík városáig vezet. Ter­mészetes a legtávolabbi terü­letek ellátásában rendkívül nagy szerepe van a légi köz­lekedésnek. Elég, ha annyit mondunk, hogy a helyi légi- járatok sűrűségét tekintve, Kelet-Szibéria felveheti a versenyt a Szovjetunió euró­pai területeivel. Mindez azt jelenti, hogy az élelmiszerek és iparcikkek szállítása igen sokba kerül. Ám ez nem tük­röződik az árakban, mert az említett cikkek ezen a terü­leten is csak néhány száza­lékkal kerülnek többe, mint a Szovjetunió központi vidé­kein. Az aranybányászok városa Aldan városa, ahol 1923-ban Nyezametnij tájékán, gazdag aranylelőhelyet találtak, vala­mikor azt a furcsa mellékne­vet viselte, hogy: „Az aggle­gények városa”. Akkoriban még csak idénymunkában folyt itt a kitermelés: tavasz- szal és nyáron. Télire az em­berek hazautaztak. Múltak az évek. a kitermelés bővült, az ideiglenes települések helyén új városok születtek. Aldan ma a földszintes és emeletes vil­lák városa; az utcák valóságos fasorok. A fákat, helyesebben a csemetéket még a harmincas években ültették az idetelepü­lök. A 12 ezer lakosú városká­nak szélesvásznú mozija, kór­háza és szülőotthona is van. A közlekedést autóbuszok és taxik bonyolítják le. — Tizenhét éves voltam, amikor a kemerovói területről idetelepültem — emlékszik vissza Fjodor Oscsenkov, Dél- Jakutföld legnagyobb kotró­hajójának műszaki vezetője. — Gondoltam, ledolgozom a szerződésben kikötött időt, az alatt összeszedek egy csomó pénzt — aztán majd hazame­gyek a falumba. Eleinte rosz­szul bírtam a nagy hideget, hiszen az embernek valóság­gal odafagyott a keze a vas­hoz. Akkoriban barakkokban laktunk: a legényemberek egyrakáson, a házasok külön, de szintén meglehetősen zsú­foltan. Ilyen körülmények kö­zött, persze, nemigen gondol­tam a maradásra. — öt év múlva lejárt a szerződésem, s vettem volna a takarékkönyvemet, szedtem volna össze a cókmókomat, de valahogy nem akaródzott: azon vettem észre magam, hogy túlságosan megszoktam a helyet, a munkát. 1932-ben jöttem Aldanba, 38-ra pedig nagyon sok minden megválto­zott itt. A munka oroszlánré­szét akkor már kotróhajókkal végeztük. A városban sok la­kóház épült, rendes kerékvá­gásba került az élet. Még az éghajlat is barátságosabbnak tűnt. Maradtam hát, és nem bántam meg. Amikor meg­nősültem, háromszobás lakást kaptam. Itt született a lányom, meg a fiam is. A nagy lány már a jakutszki tanítóképző harmadéves növendéke, a fiú most végezte a nyolcadik osz­tályt. — Ami viszont fejtörést okoz, az a szabadság. Nekünk, északon dolgozóknak, másfél hónap jár, dehát nyáron nem nagyon mehet az ember, hi­szen akkor van a munka dan­dárja. Télen a gyerekek isko­lába járnak, őket sem akaród- zik egyedül hagyni... Ezért aztán én azt csinálom, hogy háromévente egyszer veszem ki a szabadságomat, akikor vi­szont egyszerre több hónapot. így jobban járok, mert a kol­lektív szerződés szerint, ha három évet ledolgoztunk észa­kon, utána megtérítik az üdü­léssel kapcsolatos oda- és visszautazási költségeket is. Úgy, hogy három évenként a családommal két-három hó­napot a Kaukázusban vagy a Krímben töltünk, a többit meg odahaza. Modern házak — légkondicionálással Az új arany-, gyémánt­szén-, földgázlelőhelyek ipari méretű kiaknázása ' Jakuiföl- dön mindig a lakóházépítke­zésekkel, a munkások, a szak­emberek számára a megfelelő életkörülmények megteremté­sével, az iskola, óvoda és böl­csőde, az egészségügyi és kul­turális létesítményhálózat ki­építésével kezdődik. A tudó­sok sokat dolgoztak azon, hogy megtalálják az örök fagy birodalmának, a jégpán­céllal bevont Jakutföldnek megfelelő építkezési módsze­reket. Fáradozásuk azonban nem volt hiábavaló, amire bi­zonyság az a sok modern, többemeletes épület, amit Ja- kutszkban és a többi városiban lát az utazó. A házak központi fűtésetek, természetesen állandó hideg­meleg víz szolgáltatással. El­készültek a terveik egy 16—20 emeletes házakból álló város­hoz is. A magas épületeket zárt folyosókkal kötik össze. A házak légkondicionáló be­rendezéssel épülnek. A tervek szerint 150 ezer ember talál így az örök fagy birodalmá­ban ideálisan összkomfortos otthonra. A terveket elsőnek Ja kutsakban realizálják. A Szovjetunió minden ré­széből utaznak az emberek a szibériai építkezésekre. Több­ségük gyökeret is ver, „észa­ki ember lesz”. O. M. A barátság a bírálatot is elbírja Valami ünnepélyes várako­zás érződik a levegőben a gö­döllői tanácsházán. A kerek asztalkán külföldi zászló, mel­lette tálca, poharakkal. Sem­mi kétség, itt vendéget vár­nak! Mégpedig kedves vendéget: Günther Scholz-ot, az eisen- bergi járási tanács elnökhe­lyettesét és feleségét. Nem hi­vatalosan, barátilag „csupán”. Úgy kezdődött, hogy Tury Nagy Sándor gödöllői tanács­elnök 1960-ban fél évet töltött Eisenbergben, a Német De­mokratikus Köztársaság euró­pai hírű ortopédklinikáján. Günther Scholz — akkor pol­gármester —, meghallván, hogy városukban egy magyar elvtársat gyógyítanak, meglá­togatta. A látogatásból isme­retség lett, s az ismeretségből egyre mélyülő barátság. Most kéthetes balatoni üdü­lésük után, egy-két napra „ruccantak le” Gödöllőre, vi szonozni az itteni vezetők múlt évi látogatását. Túlesve a viszontlátás örömén, ko­molyra fordul a szó: mi az, ami tetszett nekik nálunk, s mi az, ami kevésbé. Minde­nekelőtt nagyon tetszett a Ba­laton, a gyönyörű, új üdülők, éttermek sora, az ízletes és bőséges vendéglátás. Tetszett az emberek jólöltözöttsége, derűs magabiztossága. Kevés­bé tetszett azonban, hogy még mindig sokan vannak közöt­tünk, akik meghökkentően keveset tudnak barátaink éle­téről, az NDK-ról. Irmgard Scholz asszonytól például va­laki megkérdezte: terem-e ná­luk gyümölcs? Voltak, akik részvevőén azt firtatták: nem szeretne-e inkább Nyugat-Né- metországban élni, mint kele­ten?! giából. Nos, Nyugaton ilyen kellemetlenségeim” nem len­nének: ott ugyanis magamfaj­ta ember anyagilag nem bírná az egyetemet! A magyar rádió augusztus 17-én ,JZenés randevú a kö­zéphullámon” címmel műsort sugároz. Ezen az estén a Kos­Debreceni Nagyerdőn Mire ezek a sorok napvi­lágra kerülnek, a hét közepén még Debrecenben üdülő ki­lencvenhat Pest megyei terme­lőszövetkezeti gazda már oda­haza, falujában meséli a Nagy­erdőn szerzett — bizonyára so­káig emlékezetes — élményeit. Balaton, Miskolctapolca, Hé­víz és Harkányfürdő után a Hajdu-Bihar megyei — s egy­ben az ország első termelőszö­vetkezeti üdülőjét — vehették birtokba tíz napra szűkebb ha­zánk, túlnyomórészt életükben először most üdülő tsz-dolgo- zói. S hogy miként zajlott ez a tíz nap, hogyan érezték magu­kat a Pest megyeiek, azt öz­vegy Kókái Jánosné, ország- gyűlési képviselővel, meg Pánczél Istvánnal, az Állami Biztosító Pest megyei igazga­tójával mi is megnéztük. Eddig csak hallomásból is­mertük a platánokkal, öreg akácfákkal és fenyőkkel sze­gélyezett modern üdülőt. Du­dás Mihály, az albertirsai Di­mitrov Tsz elnöke, felesége, aztán a nagykőrösi Dózsa Tsz párttitkára, Mészáros Károly — mint üdülő vendégek mu­tatták be a modem létesít­ményt. Százhatvanöt termelő- szövetkezet közös vállalkozá­sából született ez a pompás üdülő. A termelőszövetkezetek holdanként (szántóterületük után) 20 forintot fizettek a kö­zös kasszába, s mintegy nyolc­millió forintból így készült el a 100 személyes, konyhával, ét­teremmel, sok-sok fürdőszobá­val, zuhanyozóval felszerelt te­tőteraszos épület. Évenként, január elejétől december vé­géig 3100 vendég veheti igény­be az üdülőt, közülük 1200 Hajdu-Bihar megye területé­ről. A vendégek leginkább cse- re-üdülésszerűen jutnak el debrecenbe. Legutóbb például csehszlovákok töltöttek itt két hetet, míg Debrecen környéké­ről 360 termelőszövetkezeti gazda látogatott el a Tátrába. Különben több megyében van már követője a debreceniek kezdeményezésének. Keszthe­lyen, s úgy hallottuk Szolno­kon szándékoznak tsz-összefo- gásból üdülőt építeni. Mi leg­inkább azt vizsgálgattuk, hogy a debreceni p^lda nyomán mi­ként lehetne — mondjuk a Du­nakanyarban — Pest megyei tsz-összefogásként tsz-üdülőt létrehozni. Ez persze pénzkér­dés, mindenesetre Pánczél Ist­ván megígérte a Pest megyei üdülőknek, foglalkozik a gon­dolattal, hogy a terv valóra válhasson. Örömmel fogadták ezt az üdülő vendégek. Molnár József, a vácszent- lászlói Arany Kalász Tsz ko­vácsa, — életében most nya­ralt először — vonakodva ad­ta át testvérének a. vasat for­máló kalapácsot, most viszont elmondotta, hogy már nagyon sajnálja, amiért a felesége nem lehet itt, ám reméli, hogy az asszonnyal együtt egyszer majd Pest megye tsz-üdülőjé- ben tölthetnek kellemes tíz na­pot. Molnár Erzsébet,, az al- bertirsai Szabadság Tsz köny­velője elhozta magával a tan­könyveket is — felvételi vizs­gára készül, — de bizony azok forgatására nem sok ideje ma­radt, hisz a változatos program teljesen lekötötte. Nagyon tet­szett neki a hortobágyi kirán­dulás, míg Fazekas Sándort, a monori Kossuth Tsz tagját in­kább a helybeli látnivalók ra­gadták meg Gönczöl János, a tápiószentmártoni Rákóczi Tsz 'juhásza a felesége gondjaira bízta odahaza a nyájat, s mi­tagadás, csak hosszas szabódás után indult el Debrecenbe. Nem győzte bizonygatni, mennyi élményt nyújtott a már eltöltött 8—9 nap, s csak azt tudja ajánlani a szövetke­zeti gazdáknak, minél többen ragadják meg az üdülésre kí­nálkozó alkalmat. Erre pedig az elkövetke­zendő időkben is módjuk lesz a Pest megyeieknek. Pánczél István igazgató szerint még ebben az évben több csoport indul a már ismert üdülőhe­lyekre. S ha egyszer valóra válna a szép terv, a Dunaka­nyar tsz-üdülője, még több szövetkezeti gazda ismerhetné meg az üdülés örömeit. — sp — suth-rádió hullámhossza Eu­rópa rádióállomásainak köz­pontja lesz. A „randevún” töb­bek között a Kossuth-adó hullámhosszán hallhatjuk majd Claudio Villát, Caterina Valentét, Oleg Anofrievet, Sa­cha Distelt, Petra Bőitekért és Sheilát is. Nemcsak Európa leghíresebb táncdal- és slágerénekeseit vo­nultatja fel a magyar rádió, hanem elvezetik a mikrofon­nal a hallgatókat Európa né­hány szórakozóhelyére is. Be­mutatják a Monte Carló-i Sport Clubot, a müncheni Bayerischer Hofot, a prágai Vencel téren levő Alfa ká­véházat és megismerkedhet­nek a hallgatók a berlini Saa- low Étterem műsorával is. — Mit mondhattam az ilyen embereknek? Azt, hogy ne­kem, bizony most nem köny- nyű a helyzetem. Kétgyerme­kes anya, dolgozó nő és házi­asszony létemre, államvizsgá­ra kell készülnöm matemati­kából, lélektanból és pedagó­Gürvther Scholz nyugat-né- metorsszági honfitársai maga­tartását teszi szóvá. — Eljönnek ide nyaralni, vadászni, s úgy viselkednek, mint valami középkori hűbér- urak. A pincérnek, fodrásznak kegyesen adnak egy-egy szi­vart, cigarettát, s elvárják, hogy hasra essenek előttük. Sajnos, olykor nem is ered­ménytelenül — teszi hozzá. Tury Nagy Sándor resteli- kedve magyarázza: — Nálunk is akadnak még kevésbé öntudatos emberek, akik a borravaló reményében olykor megfeledkeznek emberi méltóságukról. De ők vannak kisebbségben. Az emberek többsége különbséget tud ten­ni az igazi barát és a csupán szórakozást kereső külföldi között. Az utóbbinak megad­juk mindazt, amit megfizet, az előbbinek a szeretetünket is. A beszélgetés megélénkül, a családra, közös ismerősökre is sor kerül. No, meg a tervez- getésre: hol és mikor talál­koznak legközelebb? (Szöveg: Nyíri Éva Foto: Gábor Viktor) Siáprénáesek randevúja ■ ti * eguntad a sétálást a fák : Ifi között. Már a Sástó vizét l is piszkosnak látod. A csóna- \ kázás pedig hülyeség. A har- \ módik napon nosztalgikuson \ keresed a várost — az erdő- • ben. S mint a város egy meg- \ hitt darabja, egy kis sarka tű- \ nik föl a presszó, piros-kék ! napernyője. Mátrafüreden, ! kint a szabadban. Elterpesz- í kedve a kényelmes, fonott ka- ! rósszékben, orrodat csiklan- í dozza a kávé finom illata, ke- ; zedben az újság. Körülötted 5 hömpölyög az élet, színesen, f fiatalon. Rágyújtasz. Ahá, De í Gaulle nem írja alá... Köz- S ben gondolataidat Párizsból í hazahozza egy barnára sült } egészséges lány mozgása. Sok \ szép nő mozog, sétál itt, Mát- í rafüreden. Csak mennek és 5 valószínűleg nem is gondol- { nak semmi különöset. De ott í az a bácsi, no ugye, ő azért í gondolhat valamit. A táj képe, \ mint meseszép kaleidoszkóp i percenként változik. / . í A bácsi finoman leven szí­f varjáról a hamut és újra bele- $ mélyed a Magyar Nemzetbe, $ Jól vasalt öregúr, szivarjánál $ illata békebeli hangulatot £ áraszt. % A nő váratlanul tűnt fel $ csendesen, szerényen. Tulaj- % donképpen nem is tűnt fel $ csak bejött, tisztességtudóai | megállt az asztal előtt és any- í nyit kérdezett: pekhez. De azért nyugodt, szeme most sem rebben. Csak tartása és kezének bi­zonytalan mozdulata árulko­dik. Megtörli az arcát és zsebkendőjével sután a nya­kán levő műgyöngyök körül tapogat. Azután halkan meg­szólal, a sokat megért asz- szonyok hangján ennyit mond: — Kacifántos vénember maga, csak a feleségét saj­nálom. Nem lehet könnyű élete ilyen ember mellett — s tekintetét ismét a hegyek­re vetette. j z öregurat a közvéle- /I mény roppantó tekin­tete kiüldözte a presszó tár­sadalmából. A nőnek senki sem tapsol, de mindenki tud­ja, hogy abszolút erkölcsi erőfölénnyel győzött. A kö­zelben fiatal fiúk és lá­nyok ültek. Az egyik szem­üveges fiú, feltehetően or­vostanhallgató, megszólalt: „No látjátok, ez tipikus eset. Az öregnek alacsony az in­gerküszöbe — és magas a vérnyomása. A néninél for‘ dítva van.” — Marha vagy, Frtcikéri — szólt a lány s ezzel a do‘ log el volt intézve. Te pedig szép csendesen visszamégy az erdőbe, mára elég volt a „városból”. Suha Andor ját és egy másik pohár szó­dát kért. Belekukkantott még egyszer az újságba, kis­vártatva azonban kijelentet­te, hogy fizetni óhajt. — Egy kávé, két szóda, az annyi mint... — hal­kan csörgött a forint az asz­tal üveglapján. Látszólag az ügy befejeződött. Győzött az öregúr, mert halk megjegy­zésével tulajdonképpen el- intézettnek vélte a ruháján esett sérelmet. Távozni ké­szült. Felállt, megfogta a poharat, hogy kiigya, s tar­talmát egy határozott moz­dulattal a nő arcába locs- csantotta. — Maga szemtelen per- szőna — sziszegte olyan dühhel, hogy érezni lehe­tett, a hamu alatt eddig is parázs izzott. „No lám, ara­nyos öregúr, hát ilyenek vagyunk?” — gondolod ma­gadban némi meghökkenés­sel. A közvélemény szeme is vérbeborul. Néhány bi­zonytalan „vén hülye” is el­röppen. De mindenki a nőre vár, mindenki öt nézi, most már mindenki neki szurkol. Ö egy pillanatig nehezen fogja fel a helyzetet. Nem szokott az ilyesféle főszere­— Szabad? Az öregúr föltekintett az újságból, maga előtt látott egy szerény, kissé ügyefogyott kül­sejű, középkorú hölgyet. Azért megpróbált kedves lenni, s egy graciózus mozdulattal az üres székré intett. A hölgynek odáig két lépést kellett ten­nie, s ez elég volt ahhoz, hogy mindent elrontson. A szivár­vány eltűnt, az ég elborult. Az asztal megbillent, s az a po­hár szóda, amit az öregúr nem ivott meg, most felborult, tat- talma pedig, a hüs szódavíz nadrágjára folyt. — Kérem, ez figyelmet­lenség, ez indolencia! a felháborodás talán kis- yi sé hangosabbra sikerült, de a közvélemény ezt meg­bocsátotta, annál is inkább, mert a hölgyön a megbá­nás legkisebb jele sem mu­tatkozott. Talán a tartása egy kissé alázatos volt, de tekintete a messze hegyek kékségein pihent, mintegy jelezve; az ügyhöz semmi közöm. Nagynehezen elhe­lyezkedett és állta a szemek kereszttüzét. Kért egy adag fagylaltot, A férfi letörölte zsebkendőjével vizes nadrág­l/Yjaqaö vérnyomás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom