Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
r*»r MECY kJCÍHup 1834. AUGUSZTUS X. SZOMBAT Mit mutat a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál ? Páratlan alkaSsm Az amerikai TWA légitársaság a jelentkezőket megkér- lezte: „miért szeretne légikis- usszony lenni?” Az egyik jelentkező a következő nyíltszívű válasszal szolgált: „bizonnyára vannak nás foglalkozások is, amelyekben az embernek módjában áll férfiakkal megismerkedni, de a légikisasszony az jgyetlch, aki lekötözheti férfiutasát”. Nyitrai Ferenc, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezér- igazgatója értesítette szerkesztőségünket, (hogy a statisztikai és mérlegadatok alapján elemezték az összevont nagyvállalat idei első félévi munkáját. A teljes termelési érték- tervet 100,8 százalékra teljesíSIKK?! Nemrég az egyik üzemvezető a bemutatkozás után mindjárt megkérdezte. Nem beszélt rólam X. és Y? Nem mondták, hogy nem szeretem az újságírókat? — Nem — válaszoltam, magamban pedig: Én sem szeretem az ellenszenves embereket —, mert hogyne lenne ellenszenves az az ember, aki ismeretlenül is megtisztel, s elmond annyit, hogy ki nem állhat — a foglalkozásom miatt. Hogyne lenne ellenszenves az, aki annyira leegyszerűsíti a világot, hogy bizonyos foglalkozású embereket „fehérnek” tart, a többit .feketének”. Ha engedek a pillanatnyi csábításnak, a „poén kedvéért’” is kérdéssel válaszolok: Nem hallotta, hogy én meg nem szeretem az üzemvezetőket? — De ezt mindjárt el is hessegettem magamtól, nemcsak az illem miatt, hanem eszembe jutott az a néhány ismerősöm. aki X. vagy Y. üzem élén áll. s nemcsak a termelési feladatokat oldja meg a sikerrel, hanem könnyen eligazodik az emberek között is és rég levetkőzte magáról az ilyen kamaszos allűröket. Mert ka- maszos modorosság, felületes irodalmi élményekből táplálkozó őszintéskedésen kívül ugyan mi késztet valakit az első percekben ilyen hízelgő megjegyzésekre? Nem más, mint egy másik modorosság, egy másik divat. Egy nemrég történt gyermekgyilkosság egyik közömbösségével cinkos részese nem tudta megérteni, hogy a „belügyi vonal miért adott tájékoztatást a sajtó felé” —, ahogy ő megfogalmazta. Modorosság és divat ez a kérdés? Miért kell tájékoztatást adni az újságírónak? Aki úgyis csak keveri a bajt? Mert vajon mit csinál, mit tud csinálni az az éhenkórász, akinek csak tollat adott kezébe a balsors? Mit tud csinálni, mert ha valamit csakugyan tudna, akkor nem újságot írna, hanem — mint az üzemvezető mondta — becsületes szakmával, becsületes munkával keresné a kenyerét. Ami a becsületes munkát és a becsületes szakmát illeti, az újságírók nagy része legalább olyan becsületesen megtanult egy vagy két — esetleg több — szakmát, mint mások. Persze, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az újságíró mindent tud, hogy azonnal eligazodik a legbonyolultabb problémák között is, mert ebben az emberfajtában is, csakúgy, mint teszem az üzemvezetők között, vannak élesebb eszűek, könnyebb felfogásúnk, tájékozottabbak, és vannak ugyanakkor... De az újságíró nem engedheti meg magának, hogy azokból a példákból általánosítson amelyek az „ugyanakkor" után következnének. Ezt a gyanútlan felületességet csak azok tartják sikknek, akik eleve felületesnek és hozzánemértönek, született laikusnak tekintik, egy, az övéktől idegen foglalkozási ág képviselőit. Krajczár Imre NEMES PARIPÁK PARÁDÉJA Ötezer nézőt várnak a kétnapos ráckevei lovasversenyre A Kiskunsági Állami Gazdaság hagyományos, kétnapos lovasversenyét az idén is Ráckevén tartják meg. A szombat —vasárnapi versenyen híres lovasok és lovak parádéjában gyönyörködhetnek a sportág kedvelői. A verseny egyúttal területi bajnokság is lesz, amelyen a magyar válogatott keret tagjain kívül a Budapesti Honvéd, a MEDOSZ Sportkör, a nagykunsági, jászberényi, gödöllői és természetesen a rendező lovasok és lovak állnak rajthoz. Érdekes színfoltja lesz a kétnapos vetélkedésnek, hogy úttörő bajnokságot is lebonyolítanak. A verseny szervezői lelkes előkészítő munkát végeztek, nemcsak a díjlovaglás és a műlovaglás technikai feltételeinek megteremtésében, hanem a közönség kényelmének biztosításában is. A ráckevei vásártéren zajló versenyek részvevői bizonyára megelégedéssel nyugtázzák majd a kitűnő étkezési és pihenési, remek fürdési lehetőségeket. Egyedül a rendkívüli nagynak Ígérkező sörkereslet kielégítésében várnak gyors, hatékony segítséget a házigaz- flák, mivel az utolsó napig megoldatlan marad ez a probléma. Az amúgy is sok gonddal küzdő szervezőket, na meg természetesen a vendégeket elsősorban, talán megnyugtatja az az értesülésünk, amelyet a megyei tanács kereskedelmi osztályán szereztünk: a lehető legnagyobb igyekezettel próbálnak segíteni, bár kissé későn érkezett hozzájuk a kérés ... tették. Ha az előző év azonos időszakában elért • eredményhez hasonlítják az idei első hat hónap teljesítményét, kiderül, hogy az idén 3,7 százalékkal termellek többet. Az ex- porttervet 100.6 százalékra hajtották végre. A számok önmagukban is bizonyítanak. Ám mégsem árt a száraz tények mögé tekinteni. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat a textilipari összevonás egyik „újszölöttje”. A fenti név alatt fúzióra lépett gyárak második esztendeje dolgoznak együtt. Az eltelt rövid idő alatt nemcsak a „cégtábla” változott, máris komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy ami régebben jobban ment az egyik gyárban, az a többiben, is segítse a jobb eredmények elérését. Fejlesztik a gépparkot, a gyártási technológiát igyekeznek egyre jobban összehangolni a munkát. A nagyvállalati szervezetet az egyre növekvő termelési feladatok teljesítése közben kell kialakítani, s a nehézségekből is bőven kijut valamennyi gyárnak. Az első félévben, különösen a végefelé nem kisebb gonddal kellett megbírkózniok, mint a nagymértékű munkaerőhiány. Ehhez járult még, hogy például a budakalászi központi gyárban viharos időben elég sokat álltak a gépek áramszünet miatt. Több gyárban a rekonstrukció és az átszervezés nehezítette a termelési feladatok végrehajtását. Ezek a munkák csak pillanatnyilag okoznak gondot, mert befejezésük után például a győri szövődé kikészítő üzemében az eddiginél könnyebb és eredményesebb lesz a munka. Ebben a gyárban a most felállított száz új szovjet gyártmányú automata szövőgép már nagyon eredményesen működik. A vállalat másik két gyárát is fejlesztik. Gépcseréket hajtanak végre, új berendezéseket állítanak munkába. A budakalászi központi gyárban például felszerelnek egy új nagyteljesítményű filmnyomógépet. Ezzel az eddigi kézi munka egy részét gépesítik, s a filmnyomott árukból is többet gyárthatnak. A Csillaghegyi Szövőgyárban már működik égy új, nagyteljesítményű, az NDK-bóI importált feszi- tő-szárító berendezés. E pár mondat sok munkát, s erőfeszítést takar. Érzékelteti, milyen nehéz körűiméBIMBÓ ÉS VIRÁG tel-f; f (Foto: Fekete) Rokkant diófák alatt • Öreg ember hajlong a málnabokrok között. Óvatosan szedegeti az érett szemeket és vigyázva rakja a szalvétával bélelt papírtálcára. A bokrokat magas drótkerítés védi a kirándulóktól. A kert, a Hármashiatárhegy déli lankáján virul. Három-négyszáz négyszögöl az egész, végében teraszos kis házacska, talán egy szoba, meg konyha lehet benne. Élénk színei derűsen villannak ki a zöldből. Lihegve-pilledezve állunk a gyerekkel a kerítés mellett: magas volt a kapaszkodó. A Hármashat árhegy csúcsáról az Árpád-kilátóhoz igyekszünk. Ez a szabadnap programja. Az öreg felpillant. Ráköszönök. — Jónapot. Meleg van mi? — válaszol mosolyogva. — Hát bizony, itt a napon! ... — Pihenjenek meg, ha nem sürgős... Nyitja a kiskaput, s bent a kertben kecskelábú asztalhoz invitál. — Itt már jobb — mutat az asztal fölé tornyosodó diófára. A házból idős asszony tipeg ki, kezében harmatos zöld pohár, benne gyöngyöző mála Rizsesköcsögbe ragadva ültek, mi már a lelki magasságok felé szárnyaltunk. Amikor a vörös borhoz értünk, azt mondja az egyik borászati professzor: — Kérem a tisztelt vendégeket, hogy ezt fogyasszák szeretettel. A tudományos kutatás már megállapította, hogy a szekszárdi kadar, jó hatással van a rákmegbetegedés ellen. No, no gyerekek! Itt valami nagyszerű dolog született, aminek mi is tanúi lehetünk. Valaki egészen magas szinten továbbfejlesztette az ivók nemzetközi ürügyelméletét. E hír, állítom, percek alatt bejárja a világot és egyszerre kétezerhétszázkilencven nyelven. kétszázmillió részeg ezt mondja a feleségének: — Neharagudj kisfiam, mindez rákügyben történt. Ugye érted? Mire ezt végig gondoltam, nemzeti büszkeségem jócskán felágaskodott. Hiába, mi magyarok! Immáron évszázanaszörp: hozza a gyereknek. Az öreg ember dohányzacskót húz elő a zsebéből, meg papírt és félkézzel ügyesen sodorni kezd. Bal alsó karján hatalmas forradás. Ujjal mozdulatlanul görbülnek, szemmel láthatóan béna a keze. — Háború? Ránéz a 'karjára, vállból kicsit megemeli: — Az. Még az első... — Aknaszilánk? — Nem, nem akna volt. Olasz szurony, egy rohamnál. Aztán így maradt. — így nehéz dolgozni..; — Hát igen!... Ha elgondolkozom, kiesik a szerszám a kezemből. .. Akkor aztán már vigyázok... Az ember csak-csak megszokja. Az állat bizony bsledöslik!... Még ezek a fák is ni, majd belepusztultak a háborúba... Az asztalnak árnyékot adó diófa vastag szürke törzsére mutat. A fa testén kosárnyi fekete seb, árkokkal, dudorokkal. — Meg az a másik is, ni!... A ház előtt is áll egy vén diófa. Azon is nagy sebek és sok kisebb sérülés fekete hege. — Ez akna volt... Most, a másodikban ..; A németek ide ásták be magukat az erdő nyék között teljesítették a félévi tervet a Lenfonó és Szövőipari Vállalat dolgozói. A számok bizonyítják, hogy a sok gond ellenére jól helytálltak. Olyannyira eredményes volt munkájuk, hogy például a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat megállapítása szerint „diszpozíció mélységig” teljesítettéifc az exporttervet. Főként a második negyedévben már az ütemesség is szinte kifogástalan volt. A jó első félévi eredmények után milyen fő feladatok várnak a vállalat vezetőire és dolgozóira? A termelési feladatok további jó teljesítésével egyidőben az alaprcntabilitás túlteljesítése és a termelékenységi mutatók további javítása érdekébem kell még sokat tenniök. Ezért a gyárak bevonásával megvizsgálták a műszaki intézkedési terv teljesítését és újabb intézkedéseket terveznek az eredmények további javítása érdekében. Mindent összevetve az első félév munkája, valamint a második félév előkészítése alapján biztosítottnak látszik a vállalat éves tervének teljesítése. (f. i.) / j dók óta minden témában le- i rakjuk a világ tudományos ! asztalára a magunk obulusát. í Hogy a feleségekkel mi lesz?; Istenkém, az már nem a mij dolgunk. Ez egy másik té- '• ma. Talán valahol, egy má- \ sik ország tudományos kis: összejövetelén, egy tósztnál: valaki néhány keresetlen szó-: val a mienkéhez hasonló nagy \ dolgot mond majd. Mi csakj erre vállalkoztunk. Miért vt-\ gyük el mások kenyerét? ! Helye van ennél a nagy asz- \ tálnál minden nemzetnek, ki-1 csinek és nagynak egyaránt. : Én, a helyzet komolyságá- \ hoz illően, a tőlem megszokott ‘ határozottsággal és szerény- • seggel meghatódottsügomban\ mindössze ennyit mondtam: • — Hajrá, szekszárdi kadar! \ Proszit, abcuaoljuk a rákbe- \ tegséget. — És csillogó sze-: mem Zsuzsikáról a tudós fér- fiúra emeltem. \ t 4 Egy konzekvenciát mégis \ levonnék. Embertársaim a \ fenti eset arra figyelmeztet: legyünk szerények és optimis- \ ták. Ürügyeink épp oly vég-': telenek, mint maga a barter-; mő természet. (suha) í és az embert, bár, valljuk be, nem jobban, mint a struccot a homok. Éppen ezért ezekre a dolgokra már, egy jóvérű ember oda sem figyel, legfeljebb, lelkében egy kis öncinizmussal, mosolyog. Ma mégis felfigyeltem. Jó sorsom komoly, tudományos rangú emberekkel hozott ösz- sze. Ahogy nálunk illik, a külpolitikáról egyenesen a nőkre tértünk át. Sok minden szóbakerült, amiről kár is volna írni. „Baj van az erkölcsökkel” mondogatták, „sok a megfeneklett házasság". Közben, figyeltem, a komoly férfiszemek megpihentek Zsuzsika szép barnára sült nyakán, sőt, egy elszántabb vállalkozó szempár a ruhakivágás mögé próbált furakodni. Szemérmetlen — gondoltam, de később megértettem, hogy igaza van. Mindannyian egy provokáció áldozatai voltunk. Zsuzsika bort szolgált fel a társaságnak, az asztal közepén ülők még a laoszi helyzetnél, t : Emberek, embertársaim, ! a szívem csordultig van, hadd ; mondjam el nektek is örö- \ rriöm: vörös bort ittam, szek- ; szárdi kadart — rák ellen, í Legjobb tudomásom szerint í én és hazám fiai már majd- \ nem minden ügyben ittunk. í Tegnap még, ha valaki meg- : kérdez, gondolkodás nélkül \ mondtam volna: már minden S ügyben. Ma rájöttem, hogy \ mégsem. Eddig a következők- ( röl tudtam: születés, halál, di- csérét, letolás, vadászat, hor- gászat, borverseny, esküvő, ! szóval öröm és bú. A felsoro- \ lás, persze, egy kissé heve- Í nyészett. De azt még senki \ sem vallotta be soha, hogy í szereti az italt. Igaz, az ivás- j nak külön lélektana van — ^ mondhatnám úgyis, állattana, f, de miért sértegessem ember- társaimat és főleg magam — \ a szégyellős bűnöző lélektana % ez. Egyébként, hogy legbelül az ivóember bűnnek tartja az £ ivást, erre bizonyíték, hogy f két ivócimbora rendszerint ré- % szeg disznónak „lépteti elő” 'j egymást, ha erre alkalom adó- $ dik. ^ Szóval kell az ürügy, az ‘ ok, mert az menti a helyzetet szélére... Itt állt a front, napokig. Amikor aztán hazajöttem, láttam a fákat. Hiába ápoltam, évekig nem hoztak egy szemet se ... Lassan kiheverték ugyan, de viselik a nyomát... — Erős, szívós fák ... — Az. öreg fák. Fiatal házas koromban ültettem ... — Most meg olyan, mint egy cserép virág. — Nagy ára volt!... Csákánnyal törtem fel! Képzelheti : ezzel a kézzel!... Aztán később ide húzódtunk. — A víz, ha vihar van, nem viszi le a fö.ldet? — Á, arra vigyázok!... Feláll, hív a ház mögé. A kerítés előtt, végig a telek hosszában, térdig érő kőgát húzódik, felfogja a vizet, eltereli. — Ezt Olaszországban láttam, amikor egyszer előőrsben voltam ... Ahogy hazajöttem, mindjárt megcsináltam ... így megmarad a föld. Meg még hozok is hozzá. Vihar után megyek a füles kosárral, meg a szenes lapáttal és hordom be, amit a hegyről lemosott a víz... De még Jó, hogy nem ebből kell megélni!... — teszi hozzá nevetve. — Ez csak szórakozás, legfeljebb egy kis pótlás a konyhára ... A nyugdíjból élünk. — Gyerekek? , — Van. Három is. Meg uno: kák... A legkisebbik un> ; kám éppen tegnap ment haza í Lőrincre. Itt volt három he- I tig a napon, jó levegőn, de j már hiányzott az anyjának ... : — És most magukmk? : — Nekünk is persze .. . FőI leg a hangja! Egész nap kia- ! balta a kertből, ha valamit ; talált: „napaps, namama! Mi j ez?” A szöcskétől fél, attól j mindig sikongatott... f > ; A nap lejjebb csúszott í egy karónyit, lassan szede.őz- ! ködünk. ! — A kék utat itt találják ; meg a ház mögött, fent a ge- ! rincen. A fenyvesben balra < egy félórányira a ki'átó ... ; Búcsúzóul kezet nyújt, ! mondja a nevét: ; — Kovács ... Kovács Amb! rus, nyugdíjas. í Ahogy elhaladunk a kerítés ; mellett, az öreg újra a málna- ! bokrok között hajladozik. Mát ; messze járunk, amikor utá- > nun-k kiált: í — Az erdőszélen vigyázza- : nak!... Az ösvény me.lett í még megvan a lövé-zárok, bs- íl<* ne essen a gyerek!... Tenkely Miklós
