Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
1964. AUGUSZTUS 30. VASA RN AP 7 Egyedül vagyunk é a világmindenségben? Szovjet tudósok izgalmas kutatásai közben. Sajnos azonban a sugárhajtásos elven alapuló repülő alkalmatosságok lehetőségeinek, a csillagközi utazások részleteinek tüzetesebb vizsgálata sokkal kisebb reményekre jogosít fel bennünket. Kétségtelen, hogy a rakéták fontos kutatási eszközt jelentenek, és lehetővé teszik az ember számára, hogy megközelítse „legközelebbi szomszédainkat” — a naprendszeren és környékén belül. Távolabbi utazásokra, csillagközi túrákra azonban minden va- színűség szerint alkalmatlanok. Minden kor hajlamos volt arra, hogy túlbecsülje saját technikai vívmányait. Gondoljunk csak arra, hogy a XIX. században arról vitatkoztak, hogyan lehetne közönséges tüzérségi ágyú segítségével felrepülni — a Holdba Nos, meggyőződésünk szerint a mi esetünkben valami hasonló történik, amikor a rakétában rejlő lehetőségekről van szó. Csillagközi összeköttetés Kétségtelen, hogy a csillagközi összeköttetés egészen más jellegű lesz, mint a bolygóközi. Az összeköttetés egyik lehetséges formájáról már most is határozott véleményt alkothatunk. A modern rádiófizika révén tíz fényévnyi távolságban biztonságos rádióösszeköttétést lehet megvalósítani. Tudni kell, hogy nagyjából hasonló távolságra fekszenek tőlünk a hozzánk legközelebbi csillagok. Már el is hangzott a javaslat, hogy a velük való rádióösszeköttetés hullámhosz- sza 21 centiméteres legyen. Ez egyfajta természetes szabvány. Ugyanis a hidrogén, a világmindenségben leginkább elterjedt elem e hullámhosszon bocsát ki rádióhullámokat. Az Egyesült Államokban még arra is kísérletet tettek, hogy a Naphoz hasonló és hozzánk legközelebbi csillagokról jövő mesterséges rádiójeleket felfogják. A kísérlet azonban nem sikerült, mert annak valószínűsége már eleve túlságosan csekély volt. Lehetséges ugyanis, hogy a hozzank legközelebb eső civili- g zációk tőlünk sokkal nagyobb, ^ több száz fényévnyi távolság- ^ ra vannak. Ez esetben pedig a ^ mesterséges rádiójelek íelío- ^ gása sokkal nehezebb, hiszen ^ nem tudhatjuk előre, hogy a ^ sok százezer, többé kevésbé £ egyformán halvány kis csillag £ közül melyiknek a környékén sí lehet értelmes élet, viszont az, hogy a lehetséges „rádióadók” 2 ilyen roppantul nagy számát | figyeljük meg egy idejűleg, az | csaknem lehetetlen. g Honnan jönnek a rádió- hullámok ? f i Ebben a bonyolult helyzet- g ben igen érdekes és bátor el- g gondolással állt elő Nyikolaj g Kardasev, fiatal szovjet rá- g diócsillagász. Elképzelésének g lényege a következő: feltehe- g tő, hogy egyes civilizációk g előbbre vannak a fejlődésben, g mint a miénk. Például ked- g vükre rendelkeznek olyan g energiaforrásokkal, amelyek <j íkor is, ha azok a jelzések g lás, de közeli Tejút-rendsze- g beriség által termelt energia g teljesítményének sok-sok tiz- | ezermilliárdszorosa. | Ha ezek a civilizációk az g általuk felhasznált energia kis g töredékét kódolásra használ- g ják fel, vagyis arra, hogy bi- | zonyos információt tartalmazó í rádiójeleket adjanak le, úgy g ezeket a jelzéseket nemcsak g Tejútrendszerünk bármely g pontján lehet felfogni, hanem g akkor más. rekröl valók. Kardasev elgondolása rint egyáltalán nem kötelező, ^ hogy a mesterséges rádiójel- g zések valamely adott hullám- g hosszon, például 21 centimé- ^ teresen érkezzenek. A skála g ennél sokkal szélesebb lehet. g Természetesen csak külön g program alapján .folyó, rend- g kívül alapos megfigyelések g nyomán juthatunk el annak g megállapításához, hogy a fel- g fogott rádióhullámok termé- g szetes eredetűek-e, avagy mes- g terségesek. sze- g FEKETE ISTVÁN: NYÁRVÉG Mar régen nézem az ablakba karikázott külső világot; nézem, de csak futkározó gondolataimat látom. hiszen éjszaka van, homályos, hold- pilágos éjszaka. Gondolataim meg-megakad- na-k, elröppennek egy pillanatra, aztán vissza se jönnek. — Mi zúg? Cséplő nem lehet, mert annak meleg bugását ezer más búgás között is megismerem, de hát akkor mi? Valamikor csak ágyúszóra vagy cigány- muzsikára keltem volna jel ilyen készségesen, de most — hiszen nincs inás dolgom — szépen jelkelek, hogy megnézzem, mi zúg. Szél! Tiszta csillagos ég, az ég alján ijesztően jénylik a hold, a ják dermedten állnak és messze valahol jélelmetesen zúg a szél. A ják lassan meghajolnak, összevonom köpenyem avult két szárnyát, mert hűvös lett egyszerre, eszembe jut, hogy „tegnap” még július volt, tik- kadt hőség és ma már „kimegyünk a nyárból”. Elmúlt megint egy nap, egy hónap, egy év ... Bemegyek a szobába és várom, hogy mit hoz a szél és korholom magam, hogy a nyár boruló arcából ezt előre nem tudtam. Hiszen éreztem, de nem álltam meg figyelmeztet fésűknél és nem szóltam hozzájuk. — Nini, legyecskék, de eljogy tatok! Nem mintha szeretném a legyet, de nem is haragszom rájuk, mert az nem árt a légynek, hiszen a méreg engem esz és nem a legyet. Szóval a legyek megfogyatkoztak és nem mászkáltak a fülemen az álom érkezésének pillana tában. £ És a partifecskéket is lát- % tam tegnap a sürgönydróton, í füzérben és arra gondoltam, f mit érez kis talpuk az alattuk % futkosó örömből és bánatból, $ amit az emberek küldöznek a $ drótban. Erre gondoltam. a he- % lyett, hogy régi barátsággal ^ megkérdeztem volna: — Készültök, kis fecskék, í készültök? < Csak néztem őket szeretet- f tel és buksi kis fejüket fe- ^ lém fordították, . mint iskolá- $ ban a gyerekek, s én nem% szóltam hozzájuk. Hát ez a % barátság? Ámbár, hiszen £ csak feledékenység volt.. ■ % mert tudom, hogy még nem £ mennek. De azért illett vol- j na. | Vagy nem kellett volna ész- % revennem, hogy libabarátaim $ 'egy szép reggelen csúnyán ^ meg kopaszt va jelentek meg, £ hogy uzsonnakenyeremet el- % 'kunyerálják? Még pelyhes £ korukban magamhoz szoktat- £ tam őket, azóta, ha leülök a £ folyóparton, egyszer csak ott £ vannak és azt mondják: — Lilili-lálálá... — ami $ annyit jelent libanyelven,■ % hogy: — Enni szeretnénk. És most milyen csúnyák! * Az asszonyt önkény már előre i levette róluk a párnába valót, 1 még a hangjuk is más és fél- j óráig tanácskoznak a víz . előtt, hogy belemenjenek-e . vagy ne, mert meztelen bő- <. vüknek hideg a víz. — Teszteltetem a gazdátokat — mondom, mert nem ismerem gazdájukat —, jól pocsékká tett benneteket! Na és n gólyák? Hát nem kellett volna észre vennem az idő múlását, amikor 3 KÉP NEMZEDÉK Kis barátok Húszévesek Mama és fia (Foto: Kővágó) „\>XX'XXXXXX\XXVXXXNXXXX'^X^XXXXVvXXXXXXXXXXXX'XX>XXXXX\X^XXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV\XXXXXXXXX\XXXXXX', egyszerre csak egy pár helyett — öten szálltak le a rétre? Ott pücskörésztek mellettem, bizalmas közelségben, mert tudták, hogy a dicséret nem marad el s ez a szülői szívnek jólesik. Mosolyogva néztem <3két. — Gyönyörűek — szebbek, mint a tavalyiak ... A családfő megvakarta csőre tövét, ami annyit jelentett, hogy: — Hát megtettük, amit lehetett. És kis nekifutással felszárnyaltak mind, mintha az öregek azt mondták volna: — De azt nézd meg, hogy repülnek! Néztem, amíg felkanyarogtak a felhők alá, belátva egyszerre a messze tájat, melyet nemsokára itt hagynak. Mit éreznek vajon odafent és ösztönük mélyén van-e valami a jövő tavaszról? Keringtek a fiatalok, s az öregek, a jelen s a jövő. És ma este! Nyitva az dbin/k' böngészgetek valami könyvben, csak ágy futólag, mint amikor fecske érinti a vizet, amikor megpendül valami a szívemben, az ablak alatt, a bokrok között, gondolataimban s az egész világon. Félénken, lágyan megszólalt az őszibogár kis citerája, nagy ünneppé téve ezt a napot, s én az emlékek, s a nyár kakukkfüves fejfájához hajtottam fejemet. Most már nyár vége van! Nemrég a csillagászati tudományban még az az elképzelés volt az uralkodó, hogy a világmindenségben rendkívül ritka jelenség a bolygórendszerek képződése. Most igen komoly alapunk van annak feltételezésére, hogy naprendszerünkhöz hasonló bolygórendszerek száma a világmindenségben igen- nagy. Az idén a csillagászok először fedeztek fel olyan- bolygóremdszert, amely a Nap „legközelebbi környékén” helyezkedik el. Egy igen halvány csillag, az úgynevezett Bamard-íéle repülőcsillag alapos megfigyelése révén Van de Camp amerikai csillagász az említett repülőcsillag mozgásában szinte elhanyagolhatóan kicsiny, de mégis rendszeresen változó deklinációkat fedezett fel. Ezeknek az elhajlásoknak az oka csak az lehet, hogy a csillagnak, ha nem is látjuk, bolygója van, amely vonzza. A deklinációk nagysága alapján kiszámították, hogy a láthatatlan égitest tömege mindössze másfélakkora, mint a Jupiteré. Ezek szerint pedig csak bolygó lehet, nem pedig; kis csillag. A Jupiter e távoli hasonmásának keringési ideje saját „Napja”, vagyis az említett repülőcsillag körül, mintegy huszonnégy év. Százmilliárd csillag Valószínű, hogy több mint százmilliárd csillagot számláló Tejút-rendszerünkben legalábbis több milliárd olyan csillag van, amelyhez szintén- bolygórendszer tartozik, mégpedig a mienkéhez hasonló. Az égbolton pedig a csillagászok mintegy tízmill-iárd Te- jút-rendszert figyelhetnek meg, s ezek közül a legtávo- labbiak olyan mérhetetlenül messze vannak tőlünk, hogy fényük három-négymilliárd évig „utazik” hozzánk. Igen kevéssé , valószínű, hogy egyedül a mi Földünk rendelkezne azzal a kiváltsággal, hogy élet van rajta, hiszen bolygónk csak egy a sok milliárd közül. Ha mégis feltételeznénk, hogy „egyedüi vagyunk”, ez azt jelentené, hogy csodákban hiszünk. Annyi azonban míndenkáp- pen bizonyos, hogy az élet J törvényszerűen élettelen anyagból keletkezik. Ez az anyag fejlődik,, tökéletesedik, s 'így valamikor értelmes lénnyé válik. De nem mindenütt. Véleményünk szerint korántsem minden bolygón lesz értelmes lénnyé az evolúció százmillió és sok százmillió éve alatt az élővé alakult élettelen anyag. Másrészt viszont a bolygók száma rendkívül nagy. Ily módon feltehetjük, hogy a világmindenségben egymástól mérhetetlen, esetleg több ezer fényévnyi távolságban, igenis léteznek az értelmes élőlények „szigetei”. A fantáziától a tudományig Valószínű, hogy a más bolygókon levő civilizációk nagy része máris előbbre van, mint a mi Földünk civilizációja, amely voltaképpen még gyermekcipőben jár. Hadd emlékeztessünk itt arra, hogy Galilei, tehát a modern csillagászati tudomány megalapítójának kora óta mindössze 350 év telt el, s az emberiség máris ott tart, hogy igájába hajtsa a termonukleáris energiát. Talán fölösleges mondani, hogy milyen hatalmas lendületet adna a tudomány, a kultúra fejlődésének, ha sikerülne kapcsolatba lépni ezekkel a fejlett civilizációkkal. A fantasztikus regények e kedvelt témája napjainkban már objektív tudományos elemzés tárgya. Azt hihetnők, hogy a kapcsolatteremtés legtermészetesebb módja, hogy űrhajósokat küldjünk az ismeretlen élőlényekhez. Sokat írtak már az úgynevezett fotonrakétákról, amelyek csaknem a fény sebességével tennék meg a csillagok közötti távolságokat, úgy, hogy utasaik — egyfajta speciális relativitás-elv hatására — nem is öregednének
