Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-27 / 200. szám

19&4. AUGUSZTUS 27, CSÜTÖRTÖK PEST MEG Turistaszálló Tahitótía'uban A Pest megyei Idegenforgal­mi Hivatal Tahitátfaluban megvásárolt egy épületet, amelyet turistaszállóvá alakít át. A Duna-parti épület mo­dern szobáiban száz turistát fogadhatnak. Az új szállónak vaját strandja is lesz. (MTI) Feladatok és lehetőségek Különjáratod Budapesten a mezőgazdasági kiáilításra Budapesten augusztus 28-tól szeptember 20-ig az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár közönségének szállítá­sára külön villamos- és autó­buszjáratokat indítanak. Az L jelzésű villamosok a József körút—Népszínház utca sar­kától indulnak a vásárra. Az autóbuszüzem a Wesselényi Utca és a Rombach Sebestyén utca kereszteződését Í1 M jel­zéssel indít autóbuszokat a ki­állításra. . Karnevál Agárdon A velencei-tavi karnevált augusztus 30-án tartják az agárdi strandon. A velencei karnevál iránti nagy érdeklő­dés eddig több mint harminc­ezer helyet igényelt. A karne­vál érdekességének mutatko­zik a tavi színpadon a Magyar Állami Operaház művészeinek fellépése. Ma is gyakran jön szóba, sokan és sokat vitatják, hogy mi legyen a gépállomás fel­adata? Annak idején, alaku­láskor az volt a gépállomások rendeltetése, hogy a főbb ta­lajművelő .eszközökkel nem rendelkező dolgozó paraszto­kat segítsék, traktort, ekét, cséplőgépet kölcsönözzenek, illetőleg azokat a munkákat végezzék bérben, amelyekre ezek a gépek alkalmasak. Ké­sőbb, a termelőszövetkezeti mozgalom kezdetén a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás technikai bázisául szolgáltak a gépállomások. Manapság viszont, a ter­melőszövetkezeti mozgalom teljes győzelme után, a meg­szilárdulás időszakában mi­nőségileg megváltozott a falu igénye a gépállomásokkal szemben. A fejlett, korszerű módon termelő szocialista nagyüzemek immár nem nél­külözhetik az olyan saját ter­melőeszközöket, mint a gépek. Míg korábban gyengék voltak ahhoz, hogy saját erőből vá­sároljanak és üzemeltessenek gépeket, addig ma elég erősek ehhez. Az állam önzetlen segítsége tehát meghozta a várt sikert és ezért került szóba a gépál­lomások átszervezése. Jelen­leg az a fejlődés iránya, hogy a gépállomásokat gépjavító ál­lomásokká szervezzük át. Amilyen helytelen lenne továbbra is ragaszkodni a gép­állomások klasszikus rendsze­rének fenntartásához, olyan helytelen lenne az is, ha meg­gondolatlanul, a feltételek megteremtése nélkül, varázs­szóra szüntetnénk meg azt. Még mindig szükség van ar­ra, hogy bizonyos típusú — elsősorban nehéz — gépeket az állam üzemeltessen, mert kihasználásuk csak így bizto­sítható, másrészt megvásárlá­suk, illetve üzemeltetésük nem' fizetődne ki a tsz-eknek. Milyen legyen tehát nap-l jaink ideális gépállomása? I A napokban részt vettünk egy értekezleten, ahol éppen erről a témáról indítottak nyílt és őszinte vitát. Az értekezletet a Ceglédi Gép­javító Állomáson tartották, több hasonló mezőgazdasági üzem és megyei igazgatóság képviselőinek részvételével. Mielőtt a rendkívül érdekes értekezlet ismertetésére tér­nénk, előre kell bocsátanunk, hogy az ott elhangzottak ja­vaslatok csupán, illetőleg olyan elképzelések, amelyek jóváhagyása, vagy módos!­A cecei vagy a keszthelyi? Erős Pál paprikái Megpályázzák az ezüstérmet A kakucsi Lenin Tsz a kiállításon Messze ível a víz a szóró­fejből a paprikaföldre. Körö- körül paprikatenger a kakucsi határban. Csak néhol törik meg a zöld szőnyeg, lila, ró­zsaszín és fehér őszirózsák tarkítják a kisutak mentét. A kertészeti brigádvezető óvatosan lépked a paprikatö­vek közt, nézegeti, gyönyör­ködik s biztatja magát: — Az idén legalább ezüstérmet ho­zunk. — Erős Pál — nyújtja a ke­zét a vendégeknek, akik tré­fálkoznak vele. — No, akkor bizonyára sok erős paprikájuk van. A brigádvezető azonban ta- gadólag rá;B:a a fejét. — Hát, nem mondhatnám, az idén nemigen van. Tavaly száz négyszögöl erős cecei csiíngőst ültettünk, de itt pi­rosodott meg. Mert aki egy­szer evett belőle, nem kellett' annak többet, elsírta magát az még a neve hallatára is. így — Ezt kellett volna csinál­nom akkor is — mondja. — Nem tudom, mi'lett azokkal a paprikákkal, össze nem me­i 'nettek, ott voltak az embe- | reink is, ők is látták. Erős Pál még méltatlanko- I dik, még mindig nem tudott ! belenyugodni a sikertelenség- ! be, csak az ezüstérem engesz- I telhetné ki. Szép a paprikája, j a csipmentes cecei. Egy ládá- j val küldenek • keszthelyi I felálóst is. Jövőre kísérletez- j nek majd, melyik a jobb, a i cecei vagy a keszthelyi? Ed- j dig a cecei vezet, koraibb, s 1 holdanként 180 mázsát adott. Jövőre megtudják, minőségre, súlyra mi a különbség a ket­tő között. — Holnap már ezt locsol­juk, addig leszedjük a k'csi, formátlan paprikákat, meg a pirosodót. Csak azt hagyjuk meg, amit a kiállításra vi­szünk — mondja, s szedeget­ni kezdi a hibás, formátlan fejeket, a nagyokat meg büsz­kén, szeretettel simogatja — tekintetével. (v. k.) tása felsőbb fórumok dol­ga, joga. Igazgatók, főmérnökök és főkönyvelők csoportja törte a fejét számtalan dolgon, ke­reste a jót, kerülte a rosz- szat a vita során. Az álta­lános elvi vitában megálla­pították: egy-egy gépjavító állomást nem központilag, egységes elgondolás szerint, hanem a helyi adottságok­nak. igényeknek megfelelően kell alakítani. Ahhoz, hogy megállapíthassák az optimá­lis javító kapacitást, sok kö­rülményre kell tekintettel lenni. Fel kell mérni az ál­lomás körzetében levő ter­melőszövetkezeti gépeket, meg kell állapítani a géptípusok közötti arányt, a tsz-ek sa­ját javító kapacitását, a mun­kagépek számát, típusait. Mindez azonban kevés, mert tekintettel kell lenni arra is, hogy ez a körzeti géppark általában és típusonként mennyire elhasznált, milyen a kezelő személyzete, milyen a talajadottság, mennyi mun­ka jut egy-egy gépre stb. E fő elvek alapján próba­szervezést végeztek és a Ceg­lédi Gépjavító Állomást vet­ték alapul. Megállapították, hogy az lenne helyes, ha nemcsak a ceglédi, hapem a nagykőrösi és az abony i körzetet is ők szolgálnák ki. Ebben a körzetben jelenleg 544 erőgép van. Kiszámítot­ták, hogy összesen hány órányi javítást kell végezni egy évben, amelynek hatvan százaléka fő és folyó javí­tás, negyven százaléka pedig miiszaki kiszolgálás és kar­bantartás. Számításuk sze­rint 440 óra javítás jut egy- egy gépre. Ennek alapján tehát megállapíthatták, hogy a javítási munka gépesíté­sét is alapul véve mennyi szerelőre van szükségük. Felmerültek más termé_ szetű problémák, javaslatok is. így például egyetértet­ték abban, hogy az alkat­részellátást a gépjavító ál­lomásnak kell megszervez­nie, mivel csak így gazda­ságos fenntartani nagy raktá­rakat. Különösen érvényes ez például a drágább és rit­kábban szükséges alkatré­szek esetében. Ha például va­lamennyi tsz tart minden gumiabroncstípusból tartalék- készletet, előfordulhat, hogy egy-egy abroncs hónapokig felhasználatlanul áll. Ez csak ízelítő azokból a problémákból, javaslatokból, amelyek a ceglédi értekez­leten elhangzottak. Nem is lehet azt mondani, hogy mindenre gyógyító írt ta­láltak a vitatkozók, de ha azokra a korábbi elsie­tett átszervezésekre gondo­lunk, amelyek az élet szá­mos területén végződtek ku­darccal, akkor igazán fel­mérhetjük a ceglédi vita je­lentőségét. Nagymiklós István Ez már vendéglátás Dabasnál, az országút mellett van egy csárda. Csárdának hívják, bár modern bisztró. De ezen a vi­déken a csárdáknak nagy hagyományuk van. Valaha a környéken híres betyárcsárdák álltak, ahová betér­hetett az üldözött szegénylegény, vagy a szomjas ván­dor és amíg megitta a félliter homoki karcost, a lo­vát is ellátták. A modern bisztró feltámasztotta a hagyományt. És miután a lovas vándor manapság már ritka, hát nem a lovat, hanem az autót látják el, amíg az utas lehörpinti feketéjét, vagy elfogyasztja ízes halászlé­jét. A csárda falán hatalmas tábla: „Amíg ön az étteremben étkezik, kocsiját díjmen­tesen lemossuk”. Valaki ceruzával a tábla alá írta: „Ez egy vicc”. Pedig nem az. Csak az emberek nem akarnak hinni a szemüknek. Sajnos az effajta gesztus ritka nálunk. Nincs rá béralap, nem éri meg, aki éhes, úgyis be­jön ... ilyen és ehhez hasonló érvek vetélnek el min­den olyan egészséges ötletet, ami hozzátartozna az iga­zi vendéglátáshoz. Egy amerikai turista fényképeket készített a ko­csimosóról. Azt mondta: — Ragyogó ötlet... Csodálom, hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe. Jó üzleti fogás.. Pedig nem is az. Egyszerűen csak korszerű ven­déglátás. Dicséret érte a Dabasi Földművesszövetke­zetnek. — Egy nyugdíjas bácsi, ötszáz forintért vállalta a munkát. Egyelőre az emberik nem hiszik, hogy ez valóság, úgy kell őket rábeszélni, hogy éljenek a szol­gáltatással —, mondja Szaller József üzletvezető. — Heti harminc kocsi az eddigi átlag. Hamarosan beve­zetjük az alvázmosást is, szintén díjtalanul. Csak egy kis propaganda kellene, hogy ez valóban nem vicc, mert az emberek nem hiszik el... Ennek az lehet az oka, hogy a vendéglátóipar az elmúlt években valami máshoz szoktatott hozzá. De ilyen és hasonló kedves gesztusok után — különösen, ha ezek elterjednek —, könnyű lesz elhinni, hogy a vendéglátóipar, valóban vendégül lát. nem vedig szí­vességet tesz. ka netán hajlandó csillapítani éhségün­ket, vagy szomjúságunlcat... (ő. f.) Dalostalálkozó Yecsésen A vecsési szövetkezetek — földművesszövetkezet, terme­lőszövetkezet és ktsz — Jókai kultúrcsoportja vasárnap dél­után négy órai kezdettel szö­vetkezeti nappal egybekötött nagyszabású dalostalálkozót rendez a szabadtéri színpadon. Az énekkarok -hangversenyén tizennégy kórus ad műsort, a budapesti Telefongyár, a bu­dapesti Törekvés, a nagyma­rosi művelődési ház, az albert- irsai Dimitrov Tsz, a nagykő­rösi KIOSZ, a ceglédi Vasutas, a Magyar Hajó és Darugyár, az OKISZ Erkel Ferenc Mű­vészegyüttes, a törökbálinti művelődési otthon, a vecsési szövetkezetek, az abonyi Roz­maring, a vecsési művelődési otthon és a gyömrői énekkar. A műsor alatt kerül sor ar­ra a bensőséges ünnepségre, amelynek során a tizenöt éves oadadó öntevékeny munkáért átadják a Jókai Mór nevét vi­selő veésés! szövetkezeti együt­tesnék a Szocialista Kultúrá­ért emlékérmet. A hangverseny után este nyolc órai kezdettel dalosbált rendeznek a szövetkezeti nr.n méltó befejezéseként. A szocialista mezőgazdaság seregszemléje (Folytatás az 1. oldalról) nisztérium felhasználja a le­hetőséget arra, hogy bemu­tassa sokoldalú kapcsolatát a mezőgazdasággal. Ugyanígy a Nehézipari Minisztérium és a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium ugyancsak bemu­tatja termékeit. Sok látványossága lesz a 65. Országos Mezőgazdasági Kiállításnak és Vásárnak. Az egyik az 1,2 méter mély és csaknem öt méter széles ba­rázdát húzó óriás eke, amely­szárnyú legyecskék milliói egy életre le­járatták magukat ná­la. Nincs rondább a világon, mint a légy meg a bolha — gon­dolta és gépiesen ennyit mondott: — Figyelj csak Mucuskám, figyelj. Közben az ezüst szárnyú legyecske röpködött. A mesélő arról beszélt, hogy az egyszeri legyecske, este lévén, egyik ál­latról a másikra szálldosott, végül az­tán a ló kioktatta. Valami olyasmit mondott neki a pa­ci — „figyelj csak, Mucuskám, figyelj” —, hogy hagyja öt békében a légy, mert 6 egész nap dolgo­zott és aludni szeret­ne. Az ezüst szárnyú legyecske nem bírta tovább a sok ledo- rongolást — mert ed­dig még minden ál­lat elzavarta — és visszareplikázott, hogy mit csináljon, ha egyszer nem tud aludni. A paci bölcs választ adott — „fi­gyelj csak, Mucuska, figyelj” —, azért nem tudsz aludni, mert nem dolgozol. Válóban. A légy elgondolkozott: iga­za van a pacinak. Az apa pedig meg­rökönyödött: te jó isten, csak nem ha­tározza el, hogy dol­gozni fog! Talán mégsem ’olyan jó, ha most Mucuska figyel. Mert mit jelent az, ha egy légy egyszer elkezd dolgozni? Bi­zonyára elmegy egy bizonyos helyre, ahöl megszedi magát lé­gies kis baktériu­mokkal, és terjeszti, terjeszti őket, hogy a jó munka végezté­vel nyugodtan tud­jon aludni. De a légy másként határozott. Van a háziasszonynak egy kis babája, egy kis csecsemő, és ezt az édes kis csöppséget 5 ; A mackó megmos­■ ta a fogát, néhányat ; köpött és zeneszóra l lefeküdt az ágyába. ) Az apa agyában eb- : ben a pillanatban ; megfogalmazódott a • válasz, hogy miért ■ köpköd ez a gyerek mindig az utóbbi \ időben, de hangosan : csak ennyit mon- \ döfi: : — Mucuska, most : figyelj, most jön a \ mese. Röpke szünet a '■ nevelésben. Most né- I hány percig a tele- : vízió készíti az élet- ; re Mucuskát, a kép- : ernyőről alakítják a : személyiségét, elég csak annyit mondo­gatni neki másod­percenként: — Fi­gyelj csak Mucus- \ kám, figyelj. A televízió meséje : ezúttal az ezüst szár- : nyű legyecskéről ; szólt. Az apa kissé ; megborzongott. Na- ; gyón utálta a legyet, : az ezüst szárnya el­lenőre. Amikor any- ; nyi idős volt, mint ; most Mucuska, egy I sertéstelep közelében \ laktak és az ezüst fogja ő vidám züm­mögésével naphosz- szat altatni. Az ezüst szárnyú legyecskét ez a gondolat úgy megnyugtatta — mindegy, Mucuska: figyelsz-e vagy sem —, hogy édesdeden elaludt azon nyom­ban az ablakmélye­désben. De az apa is meg­nyugodott. No jó ... Ez a légy is az utol­só álmát alussza, mert holnap úgy le­csapja a háziasszony, amikor meglátja, hogy a gyereket dongja: eyy pacni marad belőle a mennyezeten. A me­sének vége ... — Apa ... — Mi az Mucuska, te még nem alszol? — Apa, most már te mesélj nekem ... — Miről, Mucus- kám, miről? Mucuska csupa vá­rakozás, csupa kö­nyörgés: — Tudod apa, tu­dod ... az aranysár- ga potrohú, ízeltlábú \ kis lótetűről... Kiss János ’■ nek súlya tizennégy tonna. Érdekes lesz az Országos Vízügyi Főigazgatóság bemu­tatója is. Többek között 8—10 méteres nagyságú terepmodellen a nyilvá­nosság elé kerül a felső Duna vízienergiáját hasz­nosító nagymarosi víz­lépcső és erőmű. Sokakat vonz majd a kiál­lítás állattenyésztési része. Sok nézője akad majd az üvegkaptárnak, amelyben lát­ni lehet a méhecskék mun­káját, a harmincegy megvi­lágított akváriumnak, amely­ben a díjnyertes halakat helyezik el, továbbá a va­dászati bemutatónak és az úgynevezett „csodatehénnek”. A szocialista országok kö­zül elsőként Magyarorszá­gon kerül megrendezésre a kiállítás keretében augusz­tus 28—29 és 30-án a lovas ifjúsági Európa-bajnokság. A hazai lovasokon kívül még tizenhárom ország lovascsa­pata jelentette be részvéte­lét. Szeptember 3 és 6-a kö­zött nemzetközi lovasver­senyt tartanak, nyolc ország részvételével. Naményi Géza tájékozta­tója végén köszönetét mon­dott mindazoknak, akik mun­kájukkal elősegítették az idei ’mezőgazdasági kiállítás si­kerét, majd kérte a sajtó megjelent képviselőit, nyújt­sanak segítséget ahhoz, hogy minél többen látogassák a kiállítást, valamint az itt látható legjobb termelési módszerek és eljárások a le­hető legszélesebb körben ter­jedjenek el. A Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatala elnöké­nek beszéde után Szőke Má­tyás. a kiállítási iroda igaz­gatója végigvezette a sajtó, a rádió és televízió képvise­lőit a kiállítás területén. ím tünk hat ládával és tudja mit mutattak be — méltatlanko­dik még most is kesernyésen az idős ember. — Ilyet, ilyet mutattak be — közepes nagy­ságú paprikát emel föl a te­nyerébe. — Persze, hogy erre csak bronzérmet tkaptunk, nem is kaphattunk mást. Dü­hömben, amikor megláttam, ■ott a helyben földhözvágtam hármat, hármat meg haza­hoztam megmutatni az ittho­niaknak. Erős Pál negyvenhét óta foglalkozik paprikaterm: sz- téssel, első kudarc a hatvan­A légy is állat kettes kiállításon érte. De az J idén megmakacsolta magát. í No majd most, most azért is í lesz — legalább ezüstérem. A j megyei tanácson azt tanácsol- ; ták neki, üssön pecsétet a { ! paprikákra, ha rajta lesz a ^ j kakucsi tsz pecsétje, biztosan ; | azt állítják ki. ! Egy gyönyörű pirosodó pap- I rikapéldányon próbálgatja a < I kakucsi Lenin Tsz pecséijét. í aztán a helybeliek sem igen vették, annyira erős volt. Mi meg főleg nyugatra exportá­lunk, ott aztán végképp nem '•igénylik az erőset, csak Pci- 1mondotton a csipmenteset. Lehajol, letör két paprikát, aztán mutatja. — Ezzel megyünk a kiállí­tásra. Ilyen paprikát piszünk. Ez legalább ezüstérem, igaz? •Hatvankettőben is ilyet vit-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom