Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-26 / 199. szám

\ \ PEST MEOYEI <cf£írlap 1984. AUGUSZTUS 28. SZERDA FÜLD ALATTI MÚZEUM KA8RIBAN ÚTKÖZBEN KÉT LÁNYPORTRE Hatvanban A nyugat-galileai Kabriban nemrégiben egy több ezer éves sírt tártak fel. A régészek még nem fejtették meg az ásatás során felmerülő rejtélyt. A temetkezési helyen ugyanis egymástól több ezer éves idő­közben készült tárgyakat ta­láltak. A képünkön bemutatott termékenység szobor, mely erősen tükrözi az egyiptomi művészet hatását, a sír vi­szonylag fiatal tárgyai közé tartozik. Mindössze kétezeröt­száz esztendős... Tulajdonképpen Kijewel kell kezdenem. Állok egy ki­rakat előtt, valaki belem ka­rol és azt mondja: gyere, .égyünk meg egy kefirt. Az il­lető természetesen viccel, gon­doltam, bár annyiban igaza volt, hogy éppen egy élelmi­szerüzlet előtt álltam. De nem, ő komolyan gondolta. Bemen­tünk, kért egy kefirt, ami tu­lajdonképpen aludttejszerű valami és rendkívüli élvezet­tel fogyasztotta azt. Csak amikor ez megtörtént, kezd­tem el gondolkodni, hogy végtére is, ha Kijevben az em­berhez magyarul szólnak, ezen illene meglepődni. Mon­dom a kefirvevőnek, honnét tudja, hogy én is magyar va­gyok. Ne viccelj, válaszolja, hiszen egy szállóban lakunk. Aztán két hétig együtt mász­káltunk a kijevi és á moszk­vai éjszakákban, s bárhová mentünk, ez az ember minde­nütt lágytojást és kefirt evett. Gyomorbeteg, gondoltam ma­gamban. De egyébként szim­patikus, intelligens ember. Sok kedves, közős élményünk volt. A Tretyakovban és a Nagy Színházban ő kalauzolt, mert, ahogy mondta, minden nyá­ron a Szovjetunióban tölti szabadságát, így hát jól is­mer itt már mindent. Augusz­tus 20-án hazaérkeztünk és elváltunk. Azt sem kérdeztük meg egymástól, hogy melyik városban élünk és mit csiná­lunk. Most Hatvanban talál­koztam vele, kiderült, hogy ott igazgató az egyik gyárban. Meghívott ebédre, s ez alka­lommal a következőket fo­gyasztotta: húsleves cseresz­nyepaprikával, töltött káposz­ta, bőséges zsírral, egy rán­tott szelet és egy adag túrós- csusza tepertővel. Mondom neki: nem értelek, már meg­gyógyultál? — Ah’ komám — 'szólt, s közben jót húzott a fröccsből —, te biztosan' a kefirre gon­dőlsz. Nos, sohasem volt sem­mi bajom a gyomrommal, csu­pán a vaj, a sült vaj ... Hát azt én, ha agyonvernek, sem tudom megszokni, különösen a pörköltben. Tudod — teszi még hozzá —, nem akartam ott kinn az embereket meg­sérteni, hogy nem bírom a kosztjukat, ezért adtam ki magam gyomorbetegnek. — No, szervusz — köszön. — No, viszlát, Kijevben, a kefirbolt előtt — válaszolok nevetve. Gyöngyösön A klubban, ahová meghív­tak, találkoztam egy egri em­berrel, aki panaszkodott, hogy meglehetősen rosszul él. — Sok pénzbe kerülnek a gyerekek — mondja, s keserű arcot vág, amiből sejtem, most jön a részletezés. Azután eszembe jut, hogy az illető el­vált, s ezt meg, is mondom neki. De a gyerektartás — si­ránkozik —, fizetésem negy­ven százaléka! Felkiált, s egy kissé színpadias pózba vágja magát. Egy kis undor fog el, de nem akarom megsérteni, másra terelem a beszélgetést. Ekkor megszólal egy mellet­tünk ülő, harmadik ember: — Én is hasonló cipőben járok, az öreglány feljelentett, s most megítéltek számára 250 forint tartásdíjat. Hogyan lehet ma valakit gyámság alá helyezni — kérdi tőlünk. Ki­ről van szó, kérdezem vissza. — Kiről? Hát az öreglány­ról, az anyámról! Ránézek, s kedvem volna beleköpni az arcába. — No, no, ne ítéljen el, elv- tikém, nem keres mindenki olyan jól, mint maguk! — csap át támadásba, mert kiol­vashatott valamit a szemem­ből. Otthagyom őket, s megálla­pítom magamról, hogy idea­lista bolond vagyok, mert azt hittem, hogy nálunk ez az állatfajta már kihalt. úgy mellesleg megjegyzi, hogy í a borbélynak azt mondta, a f minisztériumból vagyunk. Jól ^ tette, gondoltam, s megsimo- 'j gatíam az arcom. 2 ^ | A Rákóczi út és a Körút ke- f reszteződésénél negyven év ^ körüli nő akart átmenni a ti- ^ los jelzésen. Egy középkorú £ férfi elkapja a karját, mert az 2 asszony féllábbal már az ^ autóbusz kerekei alatt, másik ^ féllábbal pedig a túlvilágon ^ volt. A férfi mozdulata ösztö- ^ nős, s ijedtében egy ember ^ életéért hangosan és durván ^ felmordul: hová a fészkesfe-^ ncbe siet, mit ugrál itt, mint f valami bakfis. Az asszony fel sem tudja £ mérni, hogy a halálból mene- 2 kült meg, csupán a sértést 2 fogja fel, s azt elég papriká- 2 san ki is kéri magának. A so- 2 kaságban megszólal egy öreg- 2 úr is, bár szelíden, de az élet- ?■ mentövei szolidárisán: ^ — Kérem, örüljön, hogy f megmentették! 2 Az asszony hátranéz, elönti í a düh vei vegyes szégyen: — Szóval, maga is ennek 2 a durva fráternak ad igazat! 2 — szól, s gondolkozás nélkül, 2 agyán a vörös köddel, ismét 2 nekivág a tilosnak, amelyen 2 nyílvesszőként suhannak az 2 autók. Szerencséje van, azaz 2 mégsem ... Autó alá nem ke- 2 rült, de a rendőr karjaiba 2 szaladt. Közben odaér a két 2 férfi is. Hallgatnak, azután f mindketten kérlelik a rend- f őrt, ne büntessen. Sikerül, 2 megússza a , húsz forintot, s 2 az asszony halkan rebegve | mindent megköszön — min- denkinek. 2 1 Suha Andor 2 A kedvenc babával + + A pecsét kontra kulcs Mr. Havas hazalátogatott az óhazába, Magyarország­ra. Már vagy harminc esztendeje él a Michigan-tó kör­nyékén és ott szerzett magának hűséges oldalbordát. Vi­lágjáró útjára csinos felesége fél Amerika ruhatárát ma- .gával hozta. S a csomagok egy részét Párizsban hagyták, majd onnan vasúton szállítják utánuk. Teltek, múltak a hetek. Mr. és Mrs. Havas kellemes emlékeket gyűjtöttek hazánkban. S a csomagok? Nem tudni, mi van velük. Végül levél érkezett. Párizsból — némi fekbér követeléssel — jelezték, ott vannak a csoma­gok. Kérik a kulcsokat, hogy a vámhivatal belekukkant­hasson a bőröndökbe. S azután majd ideküldik. Az amerikai magyar elindult. Bank. Űrlap kitöltés. Három példányban, indigó nélkül. Aztán papírkereskedés. Boríték a kulcsoknak. Postahivatal. Nem lehet feladni. Külön engedély szükséges. Irány újból a bank. Engedélyt csak másnap délelőtt adnak. Az éjszakát Mr. Havas elég jól átvészelte a várakozással, s azután végre megkapta az engedélyt. Engedély — boríték, minden rendben. Újabb postahivatal. Légipostán nem mehet a levél. Miért? Nincs külön pecsét rajta. Kérelem. Mármint a pecséthez. Bankról bankra, postáról postára. Harmadnap rajta van a levélen a pecsét. Ennek örömére Mr. Havas kitöltött egy lottószelvényt. Negyednap elmentek a kulcsok és a szállítmányozó vállalat engedélye. Az amerikánus ötödnap újságot olvasott. Felkiáltott: négyes találata volt a lottón. Másnap Párizsba utazott. Ott bevárta a kulcsokat. Kinyitotta a bőröndöket, s a talált pénz örömére szétosz­totta a párizsi szegényeknek a ruhaneműeket. G. J. Csodálkozva (Foto: Kotroczó) A falusi borbély pamacsol és felteszi szokásos hangleme­zét, illetve megkezdi rendes műsorának közvetítését. Ki- ' kérdez alaposan, ki vagyok, mi vagyok, honnét vagyok. Düny- nyögök valamit, mert nincs kedvem a csevegéshez. A bor­bély cselhez folyamodik. El­süt egy reakciós viccet, köz­ben elrontja a poént és én nem röhögök. Ahá, gohdolja, engem nem csapsz be, s elkez­di szidni az amerikaiakat. Er­re sem reagálok. Megmérge­sedik és bosszút áll rajtam. Felszólítja a tanulót, borotvál­jon ő. Erre sem szólok, bár a térdem kissé összekoccan, ahogy a 14 éves fiúra nézek. A mester élmegy, kisvártatva visszatér. Átveszi a munkát. Rendkívül udvarias, s végén megkér: segítsem Pesten egy szövetkezetben elhelyezni. Utálom a maszekságot, mond­ja. Jó, válaszolom. Kint a gépkocsivezető be­kapcsolja a motort, s csak «tv Előkészületek a szüretre Szrpírmbrr rl*>rjéí^ Irliel .«szőlőre és mustra '•r.rr/.őii.i A Magyar Állami Pincegaz­daság budafoki üzemének dolgozói teljes erővel készül­nek a szüretre. A megyében levő pincészetek felméréseket végeztek a felvásárlásra ke­rül szőlő, must és bor­féleségek mennyiségét il­letően. Nagy iramban hozzák rendbe a hordókat, a szőlőfeldolgozó-telepek mű­szaki felszereléseit. Ez teljes egészében indokolt, hiszen az előzetes szőlőtermésbecslés adatai szerint lényegesen jobb szőlőtermés várható a tavalyi­nál. A bogyók fejlődése alap­ján megállapítható, hogy a szüret az idén korábban meg­kezdődik, mint az elmúlt években, így a közeli időpont szükségessé teszi az alapos felkészülést. A szőlőre és mustra való szerződéskötés rövidesen — szeptember el­sején — befejeződik, utána már csak borféleségekre le­het szerződni. Az igen jónak ígérkező szőlőtermés számos szőlőter­melő szövetkezetnél, s nem kevésbé a háztáji és egyéni termelőknél a feldolgozást il­letve problémát jelent, mert a feldolgozó kapacitás kevés a várható szőlőmennyiséghez. A megye szőlőterületein ez a probléma már megoldódott, hiszen a Magyar Állami Pin­cegazdaság budafoki üzemé­nek az idei szüretkor Herná- don, Nyársapáton, Tápiósze- lén, Inárcson és Csepelen kor­szerű szőlőfeldolgozó telepei üzemelnek. A szőlőfeldolgozó­telepek körzetében levő köz­ségek termelői minden továb­bi nélkül szerződhetnek szőlő értékesítésére. Kisebb távol­ságokról a leszerződött szőlő beszállítása sem okozhat ne­hézséget. Célszerű, ha az em­lített feldolgozótelepek kör­zeteiben levő szőlőtermelő szövetkezetek, háztáji és egyéni termelők — a várható szőlőtermés és a rendelkezés­re álló feldolgozó kapacitást felmérve — élnek a szőlő szerződés kötési lehetőségek­kel — szeptember elsejéig — annál is inkább, mert a jelen­leg érvényben levő felvásár­lási árak szőlőre a legkedve­zőbbek. A várható szőlő- és must­mennyiség zökkenőmentes fo­gadásának biztosítása érde­kében a budafoki üzem fel­vásárló pincészetei tervsze­rűen kívánják lebonyolítani az átvételt. Az üzem felvá­sárlói az állami gazdaságo­kat, termelőszövetkezeteket, a szüretet megelőző időszak­ban felkeresik és megállapod­nak az egy-egy napon szállít­ható szőlő mennyiségében. Célszerű, ha a háztáji és az egyéni szőlőtermelők felkere­sik a pincészetet és megbe­szélik a beszállítási időpontot a felvásárló pincészetek ve­zetőivel, illetőleg felvásárlói­val. Verdon János MÁP budafoki üzem felvásárlási osztályve­zetője Hív €i Fu&sijámu ? Ezt a különös vitás kér­dést igyekezett eldönteni negyven tiszteletre méltó ja­pán bíró, magasrafigú igaz­ságügyi szakértő és shin- toista pap, miközben meg­másztak Japán szent hegyé­nek 3777 méter magas, hó­födte csúcsát. A második világháború óta verseng egymással a Fuzsi- jáma tulajdonáért egyfelől a japán kormány, másfelől a hegy tetején álló Asama templom shintoista papsága. A furcsa vita azzal kezdő­dött, hogy a második világ­háború után a felekezbtek földbirtokait államosították. Az Asama templom papjai azonban arra hivatkoztak, hogy nemcsak az Asama ko­lostor a shinto vallás szent helye, hanem a Fuzsi hegy csúcsa is kegyhely, tehájt nem számít földbirtoknak. jebb bejelentik, hogy meny­nyi a százalék. Szerette a hatalmat, sze­rette, hogy hallgatták, ha beszélt, meg volt győződve róla, hogy az aranytyúkért fel kell áldozni a káráló, élő tyúkokat és soha eszébe nem jutott, hogy azon gon­dolkodjék például: milyen is egy tyúk biológiája. A gon­dolkodást, amely szinte in­dividualista tevékenység, ke­vésre tartotta, a cselekvés, a végrehajtás, a szempontok postásának lenni, kollektív cselekedet volt véleménye szerint. — Fél deci törkölyt... — Két fél kevertet... — Két korsó sört. .. ... és szemre lassú, de gya­korlott mozdulatokkal önti, méri, csapolja a kucsmás, overallos kéréseket. Időnként, S ő áll a pult mögött. elhíz­va, kirekesztve, egyedül. Ott­hon a kis konyhában lakik, alszik, a három szoba inkább bútorraktár, az új villa pe­dig raktárépület. Három éve építette, vagy négy? Nem i: tudja pontosan. Azt tudja hogy 1949-től 1958-ig egy föl­des szobában és egy tenyér- nyi-ablakú konyhában lakott Kaphatott volna lakást, ő iga­zán elintézhette volna. D< mindig lemondott róla: egyre ritkábban, ha vita tá­mad az ivóban, számára va­lami furcsa, szinte ataviszti- kus módon, idegesítően fesz­telen hangú vita, közbeszól és népnevei.... — Olyan ő ... — mondta valaki inkább szánakozva, mint gúnyosan — mint ki­öregedett csataló, ha meghall­ja a kondás dudáját. azt hiszi rohamra hívó kürtszó! — közbeszól, de az embe­rek inkább udvariasságból, mintsem érdeklődéssel meg­hallgatják, mit mond. Sem­mit. Ezt már évek óta tudja. De azért meghallgatják, aztán szembefordulnak egymással és lőgépzúgást hall: óriás vitaznak tovább, fiatalok, idő- szállítógép menetrend sebbek vegyesen; a tegnapból a holnap felé vezet ez a vi­ta, néha döcögősen, néha meg­torpanva, de valahogy min­őig előre. — Elvtársak, majd ha a job ban rászorultak ... Csak utá­nuk ... Ezt mindig elmondja, e- örök érv, ide mindig visszaka­nyarodik, ha szót kap a vitá­ban. Gyorsan, szinte idegeser hadarja el, nehogy közben há tat fordítsanak neki. Korán nyit. Majdnem haj­nalban. Minden hajnalon hall­ja, amint a kondás tülkéből felharsan a repedt hang és minden este, mikor zár, repü­lt tas- sze­rint húz ismeretlen vidékek felé. Ismét eltelt egy nap: egyik nap tolja a másikat. Gyurkó Géza 1962-ben egy japán bíróság f már hozott is olyan dön- f tést, amely szerint a hegy- 2 csúcs a papság tulajdona, a 2 japán kormány azonban meg- 2 fellebbezte a döntést, mond- 2 ván, hogy a Fuzsijáma egész 2 Japán szimbóluma, s a kor- 2 mány egyébként is csillagé- 2 szati obszervatóriumot és 2 egyéb középületeket létesí- ^ tett a hegyen. 2 ff Most Japán Legfelsőbb Bí- 2 róságának tagjai a helyszí- 2 nen óhajtják megállapítani, 2 hogy csak a - templom, avagy f, a 3777 méter magas hegy hó- f födte csúcsa is kegyhelynek 2 minősülhet-e. Ezért teszik 2 meg a fáradságos utat a me- 2 redek hegyi ösvényeken, ezért 2 kénytelenek a „jogászati za- 2 rándokút” közben megszállni 2 a Fuzsijáma oldalában való- 2 di zarándokok számára emelt 2 kunyhókban. < — Fél deci törkölyt..i — Két fél kevertet... — Két korsó sört... ... és szemre lassú, de be­gyakorlott mozdulatokkal ön­ti, méri, csapolja ,a kucs- más, overallos kéréseket. A söntéspult mögött áll reg­geltől estig, nem megy se­hová, hozzá jönnek az em­berek. Ha nyílik az ajtó, kilát az utcára, végig a fa- : lu főteréig, s az ajtónyi- ; tással nemcsak a díszlet I ömlik be az italboltba, de | a szereplők és ezernyi törté- \ netük is. : Kicsit mindig borostás. : Évek óta senki sem látta i frissen borotválva. Évekkel I ezelőtt soha senki nem lát- \ ta másképpen, mint frissen j borotválva. Valamelyik já- ! rá sí székhelyen dolgozott, ve- í zető beosztásban. Járta a í falvakat és készítette a je- ! leütéseket, gondosan százalé- ! kolva mindent, s a száza- ! lék két kis karikája közé, \a vonal helyett szemrebbe- \ nés nélkül törte be ferdére \ az embert. Meg volt győződ­ni ve róla, hogy a százalék a ! fontos, a számok, az ada- $ tok, mert azok embert jelen- '• tenek, az emberek legfel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom