Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-25 / 198. szám

1964. AUGUSZTUS 25. KEDD

kJCívIíid

A 14—26 évesek többsége tanul, művelődik

Egy, a közelmúltban végzett felmérés adatai szerint hazánkban csaknem kétmillió 14—26 éves fiataljának többsége rendszeresen tanul, művelődik, állami és társadalmi iskolákban, tanfolyamokon és ismeretterjesztő előadásokon gyarapítja tudását. Csaknem 200 000 dolgozó munkás, paraszt és értelmiségi ifjú használja fel szabad idejének nagyobb részét általános- «és szakmai műveltségének gazdagítására. Ezenkívül több mint 700 0C0-en pórt- és KlSZ-okta- tásban és különböző szakmai tanfolyamokon szélesítik látókörüket. (MTI)

Eltűnt és megtalált földek

*

ő Csökkent a parlagterület 0 Készül a földleltár ■$ A földvédelmi törvény végrehajtása

1962. január elsején lé- j pett életbe a 6-os, az úgy- j nevezett földvédelmi törvény. Ennek értelmében Pest megye területén mintegy 1 millió 111 ezer holdat, azaz 183 község és 4 város területét kell 1965. december 31-ig felülvizsgálni.

A törvény legfontosabb célja: a szántóterületek

növelése,

a jelenleg mezőgazdasági művelés alatt nem álló, de arra alkalmas területek bevonása a termelésbe, továbbá a mezőgazdasági termelésre alkalmas területek további

csökkenésének megakadályozása. A Pest megyei Tanács vb mezőgazdasági osztályán Kulcsár János igazgatási csoportvezető, a földvédelmi törvény céljáról, feladatairól, eredményeiről és a felülvizsgálatok jelenlegi helyzetéről tájékoztatta lapunk munkatársát.

6 ezer hold vízrendezésére tettek javaslatot.

A bizottságok eredményes munkájának tulajdonítható egyrészt az is, hogy idén lényegesen csökkent a parlag terület.

— Hogyan biztosítják a bizottságok áltai javasolt talajjavítást és vízrendezést?

MEGKEZDŐDTEK AZ ÁLLATBÍRÁLATOK A MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁSON

Több mini 300 lenyész- és haszonállat kap dijai

Hétfőn reggel megkezdődtek az Országos Mezőgazdasági Kiállítás területén az állatbírálatok. A már többszörös szűrőn keresztül jutott te- nyész- és haszonállatok értékelésében több mint 40 kiváló elméleti és gyakorlati szakember vesz részt, számos törzskönyvező és állatgondozó segítségével.

A bíráló bizottságok elnökségének elnöki tisztét Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes látja el.

'A kiállításon két nap alatt összesen kereken 300 szarvas- marhát, 450 sertést, 230 juhot, 70 lovat, 17 baromfi törzset, valamint számos prémesállatot, halat és méhcsaládot minősí- i tenek. Kedd estig egyébként j be is fejezik a bírálatokat, | szerdán kerül sor a pontszámok összehasonlítására, s csütörtökön hozzák nyilvánosság- j ra az eredményeket.

Pénteken, a kiállítás meg- I nyitásának napján a legszebb, I

legtermékenyebb állatok már a helyezésüket feltüntető tábla alatt „fogadják” a látogatókat.

A mintegy 1500 „versenyző” közül több mint 300- nak jut különféle díj.

Az első, második és harmadik díjakon kívül kilenc nagydí- ! jat, valamint különböző te- j nyésztési és teljesítménydíjakat osztanak ki.

— Tizenhét állami gazdaság, tennelőszö vetkezet, tudományos intézmény mutatja be megyénkből a mező- gazdasági kiállításon a növénytermelésben, illetőleg az állattenyésztésben elért kiváló eredményeit. Részt vesz a bemutatón többek között a gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdasága, a Kertészeti Kutató Intézet, a vácrátóti Botanikus Kert, és a Gyógynövénykutató Intézet budakalászi telepe is.

— Hol tartanak ma a meggyében a törvény végrehajtásával?

— A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága, a mezőgazdasági osztály javaslatára részletes ütemtervet készített. 1962-ben és 1963-ban a bizottságok összesen 591 ezer 500 hold földet, 85 község és város területét vizsgálták felül. 1964-ben terv szerint 67 község és három város felülvizsgálatát kell ^október 31-ig elvégezni. Idén négy ütemszakaszban történik a munka. Július 31-ig az első két szakaszban 37 községgel, összesen 170 ezer hold földdel végeztek. Már a harmadik ütem végrehajtása is megkezdődött, a föld- . felülvizsgáló bizottságbk ide- ! jében megalakultak. A föld- ! felülvizsgálatokkal kapcsolatos több napos szakmai tanácskozáson mintegy kétszázötvenen vettek részt.

— Milyen tapasztalatokat szereztek az eddigi vizsgálatok során a földfelülvizsgáló bizottságok?

— A felülvizsgálatok során kiderült, hogy

több mint negyvenezer hold földet nem rendeltetésszerűen hasznosítanak,

— A felülvizsgálati eljárás i befejezése után a járási tanácsok szervei a helyszínen ellenőrzik a bizottságok javaslatainak végrehajtását. A járási tanácsok végrehajtó bizottságai is nagy gondot fordítanak a javaslatok végrehajtására. Legutóbb például a szentendrei és váci járási ta- j nács végrehajtó bizottsága kü- lön napirendként foglalkozott ! ezzel a kérdéssel.

— A földfelülvizsgálatok so- ! rán tisztázódnak a tulajdoni és használati viszonyok, összhangba kerül a nyilvántartás és a tényleges helyzet,

ismeretessé válik, hol szükséges talajjavítás, talajvédelem, és hová lehet erdőt telepíteni.

Ezek mind igen lényegeseit, mert a pontos nyilvántartás, számbavétel képezi mindenkor a tervezés alapját. A bizottságok lelkiismeretes munkája alapján készül el tulajdonképpen az új földleltár, amely már a közeljövőben biztos alapot ad a reális mezőgazdasági termeléshez. Ezért függ sok a járási tanácsok munkájától — fejezte be kér- j déseinkre adott válaszait Kulcsár János.

(v. k.) ,

Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni! (III.)

A brigádnapló

Embere válogatja. Engem azonban elkeserít o formalizmus. A mozgalmi élet egyik legátlcosabb rákfenéjének tartom. Nemegyszer megtéveszt kűmoly, alaposságra törekvő embereket is.

Sok brigádnaplót lapoztam mór át. S ha nem lennék meggyőződve, hogy a gyakran saját formalizmusukba fulladt brigádnaplókat jó szándék szülte, szóvá sem tenném a problémát.

A legtöbb napló ügyes rajzokkal, képekkel díszített album. Látszik rajtuk, hogy készítői meg akartak benne mutatni valamit — saját életükből. Kérdés: a szocialista brigádok naplójában tükröződik-e, uogy mennyiben vált már szocialistává a kis kollektíva?

Csaknem mindegyik naplóban rögzítik a termelési eredményeket, a brigád életében lezajlott eseményeket. Nemegyszer színes beszámolókat olvastam kirándulásokról, múzeumlátogatásokról, sőt bensőséges brigádünnepségekről is.

Kétségtelenül szükség van ezekra az eseményrögzítésekre. És a gyakorlott szemű, a mozgalmi életben tapasztalt ember az adatok mögött el tudja olvasni a ki nem mondott szavalhat is. Mégis hiányzott, hogy keveset, úgyszólván semmit sem olvashattam például a szocialista brigádok megalakulásának körűimé- nyeirpl. Milyen megföntólások alapján áll a brigád éppen azokból az emberekből, akiket a tagok névsorában találtunk? A kiválogatás alapja személyi érdem, vagy a mozgalom fontos célja érvényesült és az emberek tömeges átformálásara gondoltak a szervezők?

Kimaradt a naplókból, ho- J

gyan fejleszti a brigád vezető személyi adottságait. Aztán, kitűzött-e a vezető olyan magas követelményeket, amelyek nem' túlzottak, de alkalmasak arra, hogy mindenki képességeinek legjavát adja azok megvalósítása közben.

Ervényeáült-e a kollektíva harca — adott esetben — a kispolgári megnyilvánulások, az egyenlősdi ellen? Milyen módszerekkel törekedtek a brigádok a szocialista erkölcs elveinek megvalósítására? Van-e még közöttük visszahúzó erő?

Számtalan kérdést sorolhatnánk, amelyekre a jó brigádnaplónak feltétlen válaszolnia kell. De nem formálisan!

A napló legyen vallomás is! A kollektíva őszinte vallomása. Nem is sejtik a brigádok, milyen hatalmas embertor- máló ereje van az ilyen vallomás-naplónak. Amit nem „hivatalosan”, vagy- dicsekvésből írnak, hanem maguknak, önismeretük céljára.

Szóval: ne szégyelljük küszködésünket. Legalább magunk előtt ne. És a legapróbb részletekre is tudatosan figyeljünk. S ha ezt a vajúdást rögzítjük, tartalmat, értéket adunk a brigádnaplónak.

Nehéz feladat kialakítanunk magunkban a szociaüsia embertípus fogalmát. Éppen ezért a legmegfelelőbb eszközöket kell megválogatnunk vállalkozásunkhoz. Mert, ha formalizmus uralkodik rajtunk, olyanok leszünk, mini a Babits által megénekelt templomi „bókos szentek”. Kifelé cizellált szobrok, belül — ahová a szem nem lát — ormótlan, faragatlan kőtömo. Ez aztán csöppet sem illenék a szocialista brigád mozgai ómhoz, illetőleg az abban résztvevő emberekhez.

— detvay —

ÉPÜL A BETONJÁRDA

Vácott, az alsóvárosban szinte életveszélyes volt a közlekedés a Lenin útnak azon a szakaszán, ahol nem volt járda. Itt ugyanis a lakosság, különösen esőzések idején, kénytelen volt a nagy forgalmat lebonyolító, főútvonalon az úttesten közlekedni. A városi tanács idén több kilométer hosszú utat és járdát épített Vácott. Ennek a keretében került sor a Lenin út rendezésére is. Képeink a készülő gyalogjárónál végzett befejező munkát mutatják be.

Munkában a betonkeverőgép

Gyors ütemben épül az új járda

(Foto: Csepregi)

továbbá, hogy a nyilvántartott állapot nem egyezik a tényleges állapottal. 1963- ban példán!. a nyilvántartott 193 ezer 231 hold szántó helyett csak 192 ezer 009 holdat találtak. 1964-ben az erdőknél mutatkozott a legnagyobb eltérés. Mintegy 512 holddal nagyobb az erdőterület, mint a nyilvántartott. Több ezer hold „fekete földre” bukkantak. Isaszegen jelentős területnek nem akadt gazdája. Papíron legelőnek rtyilvánították, a valóságban azonban szántóként hasznosították — részben ismeretlenek.

— Milyen eredményekkel járt a bizottságok eddigi munkája?

— Pest megyében sok a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan terület, számottevő a gyümölcs-szőlő és baracktelepítés, ezenkívül a mezőgazdasági és ipari létesítmények is csökkentik a szántóterületet. Éppen ezért a legkomolyabb gondot a szántóterületek védelme okozza.

Jól meg kell fontolni a

bizottságoknak, hol, milyen területet javasolnak

erdőnek, rétnek, legelőnek.

Erdősítésre csak olyan föl- ! det javasolhatnak, amely mezőgazdasági művelésre már egyáltalán nem alkalmas, szőlő- és gyümölcstelepítés céljára olyat, ami szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas.

— A földfel ül vizsgálók lelkiismeretes munkájának, meg- j fontolt javaslatainak köszön- hető részben, hogy Pest megye szántóterülete relatív ér- ! telemben az eddig még me- j zőgazdaságilag nem hasznosított területnek a termelésbe ' történő bevonásával 2510 holddal nőtt, bár abszolút értelemben a magasabb termelési értéket képviselő kultúrák, szőlők, és gyümölcsösök területei javára — a javaslatok végrehajtása után — csökkent.

—A bizottságok állami támogatással együtt összesen 40 ezer hold, saját üzemi erőből pedig 19 ezer hold talaj- javítására, valamint

CSAK A KÜLFÖLDI JÓ?

Múltkoriban kellemetlen ] meglepetés ért egy televíziótulajdonost. A készüléke csütörtököt mondott. Nem volt mit tennie: megfelelő fohászok elmormolása után szervizbe juttatta a masinát. Amikor azután átvette a megjavított gépet, így morfondírozott: „Az biztos, hogy ha külföldi gép lenne, nem kellene ennyit javítgatni.’- A szer- vízvezető „megnyugtatta”: — Kedves uram, az ön készülékében éppen egy nyugati importalkatrész volt hibás.” Lehet, hogy a tv gazdája ezek után azzal a meggyőződéssel tért haza: már az importholmikban se lehet bízni. De mi lett volna, ha arra gondol, hogy ezentúl a magyar gépben, készülékben, alkatrészben, iparcikkben bízzék jobban?

És itt érdemes megállni néhány percre. Mert ez a bizalom újabban határozottan gyengül. Jogosan-e? Mindenekelőtt leszögezhetjük: a külföldi iparcikk becsülete és a magyar gyártmány megbecsülése közötti „olló” nagyobb, mint a kétféle áru közti tényleges különbség, Van ilyen különbség? Példánk azt bizonyítja, hogy nem is mindig van; de időnként valóban találkozunk vele; ami nem öröm és nem is olyan állapot jele, amelyen nem kellene változtatni. Mentegetni sok gyártási gyengeséget, egyetlen kézlegyintéssel természetesnek minősíteni bosszantó hibákat persze nem lehet. Sőt: mindent meg kell tenni a selejtgyártás, a felelőtlenség, az iparunk hírnevét rontó fegyelmezetlenség ellen.

Most azonban nem erről van szó, hanem egy olyan nézetről, amelyet talán leg- j kifejezőbben az „ellen-sovinizmus”, a kifordított elfogultság elnevezés illet.

Mii mond ez az elfogultság? Mindenekelőtt általánosít. A következő gondolatmenetet követi: „Láttam egy vagy néhány magyar gépet, ; ruhát, cipőt, akármit — ami kivitelben gyengébb volt hol- i

land, angol, osztrák, német, amerikai társánál: tehát minden, amit mi gyártunk, használhatatlan, gyenge, hibás, silány." Ha megfigyelik a felsorolt külföldi országok jelzőjét: tőkés országokról van szó. Mert ez az ellensovinizmus, ez a magunk lebecsülése általában szélesebb körben érinti nemcsak azt, ami magyar, hanem azt is, ami más szocialista országokból kerül ki. Ekként teszik nem is mindig rossz szándékú emberek egy kalapba a letört kilincs- csel a szovjet rakétákat vagy űrhajókat; egy felpúposodó parkettkockával esetleg a csehszlovák üvegipar remekeit. ÍVlindent, amit „mi” csinálunk.

Dehát maradjunk mi csak itthon és söpörjünk a saját ajtónk előtt: ami — bárhol a világon — jó gyártmány, úgysem szorul védelemre. Nem szorul védelemre mindaz a jó sem, amit mi gyártunk. Szeretném megkérdezni hazai munkánk lelkes ócsárlóit, miért vesznek nagy tengerésznemzetek — közöttük nemcsak a Szovjetunió, de hogy a Nyugat is helyet kapjon a névsorban, Norvégia (!) is, magyar hajókat? Miért fordulhat elő, hogy mániákus külföldi gyógyszerhivőkinek valaki Svájcból... kőbányai eredetű gyógyszert küld, mert ott is azt ajánlják (esetleg teljesen függetlenül attól, tudják-, vagy sem, milyen eredetű a gyógyszer). És miért „cikk” odakint a magyar úszódaru? Sőt — a teo- dolitok és az atomfizikai műszerek és jó néhány fajta szerszámgép is?

— No jó — mondják a külföldi áruk kizárólagos hívei —, de az exportminőség ... Nekünk, belföldieknek, persze „fapadosat” gyártanak. Hiszen tudnának jót is! Csak hát hazai használatra ez is jó és ezért vagyunk bizalmatlanok ...

Hát ez az a pon^ kjS fáradsággal valamennyien utólérhetjük ennek a furcsa „ellensovinizmusnak”, ennek a nemzeti önócsárlásnak történelmi eredetét. Mert érdemes nyomon követni! Szülte mindenekelőtt az 195U-es évea mennyiségi szemlélete, amikor az ipar tonnára gyártott és a kereskedelem nem annyira kereskedett, mint „kiosztott”, ami jött, „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon. Később ezek az alaposan be- idegzett módszerek megszűntek ugyan, de hatásulc nem múlt el könnyen. Tetejébe kereskedelmünk is elkövetett néhány, valljuk be, lélektani hibát. Igaz, hogy azon a címen, exportból visszamaradt”, jobban el lehet adni valamit? Kétségtelenül igaz. De az is igaz, hogy ez nem növeli a beliöldi eladásra készülő holmik becsületét. Mert ha az átlagvevő azt hallja: nicsak, azzal reklámozzák, hogy ezt a külföldnek gyártották eredetileg, tehát jó, ebből az következik, hogy ami belföldre készül, olyan jó már nem lehet. Amennyit megnyertünk a réven, az eladás pillanatnyi — vagy negyedévi — tervteljesí- tésével, annyit eladtunk a vámon, hosszútávra, bizalomveszteségben.

Igen ám, de közben javult a termékek minősége, sokat fejlődött a közszükségletre gyártó iparágak munkája is, csak az ellensovinizmus, e kialakult furcsa elfogultság ezt nem vette észre. Ez már az elfogultság lélektanához tartozik, hogy nem érzékeli a fejlődést, a változást, nem is akarja, hiszen akkor saját maga veszítené el témáit és- „alapanyagát”.

Mit tegyünk hát velük?

Ráolvasásokkal ezt a szemléletet gyógyítani nem lehet. Véglegesen csak az ipar söpörheti ki: ha mindenben jót, szépet, ízléseset nyújt, ha semmiből sem lesz különbség belföldi és exportáru között.

Addig pedig „ellenszurkolóinkat” arra kérjük: csak annyi figyelmet a hazai jó jelenségekre, amennyit a rosz- szakra fordítanak. Higgyék el: megéri.

Baktaj Ferenc