Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

VASÁRNAPI NAPLÓ — Tüzelő van bőven. A Belkereskedelmi Minisztérium rendelete előírja, hogy szep­tember 30-ig be kell váltani a SZOT-tüzelőutalványokat. Jelenleg ötezer mázsa tojás­brikett, kétszáz mázsa lig­nit, és száz mázsa fa van a monori vasúti TÜZÉP-te- lepen. Az elmúlt héten ezer mázsa brikettet szállítottak a közületek részére. — 30 000 forintot fordíta­nak a Pilisi Ruházati és Szol­gáltató Ktsz monori részle­gének tatarozására. Műanyag­gal látják el a padlózatot, próbahelyiséget építenek és korszerűsítik a világítást. — Jó munkájukért 500 fo­rint prémiumban részesítet­ték augusztus 20-án Varró György és Balogh Sándor traktorosokat. Mindössze egy éve dolgoznak a monori Uj Élet Tsz-ben, de munká­jukkal már sokat segítet­tek a mezőgazdasági mun­kák sikeres elvégzésében. — Emelkedik a kávéfo­gyasztás. A FÜSZÉRT na­ponta 60 kiló szemeskávét szállít a monori üzletekbe. A kávéfogyasztás az elmúlt esztendő hasonló időszaká­ban 25 százalékkal kevesebb volt. H0H0B»VIDÉKI KÉPES ÜDVÖZLET VI. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1964. AUGUSZTUS 23, VASÁRNAP Ji&bSt ne unkasser v ti-lmpvssn-hb eltenórsésí! MA délután fél négy órakor a monori izraelita ■ temetőben gyászünnepséget rendeznek a Monorról és környékéről 20 esztendővel ezelőtt elhurcolt mártírok emlékére. ÜGYELETES ORVOS, MA: Gyomron, Mendén: dr. Tú­ri Mária. Monoron: dr. Ba­logh Sándor. Gombán, Úri­ban: dr. Szilágyi Sándor. Üllőn: dr. Csik Pál. Vecsé­sen: dr. Simon Sándor. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a Vöröshadsereg úti, Vecsésen: a Dózsa György úti. Augusztus 19-én tartotta negyedéves közgyűlését a Pé­teri Rákóczi Termelőszövet­kezet. Kevéssel 9 óra után Boros Bálint elvtárs, a tsz párttitkára megnyitotta az ülést, majd Varga Mihály, a közgyűlést levezető elnök a napirend anyagának elfoga­dása után átadta a szót Urut- ka Jánosnak, a termelőszövet­kezet új elnökének. — A beszámoló a vezető­ségváltozás óta eltelt négy hónap munkájának értékelé­sét ölelte fel. A nehéz örök­ségre kitérve reálisan bírál­ta a múltban elkövetett hi­bákat és azokat okulásként i elemezi a tagság és az új vezetőség számára egyaránt. Ilyenek voltak többek kö­zött: a nem körültekintő, meg­alapozatlan tervezések; a várható növényi átlag­termések túlzottan ma­gas beállítása cs a> beve­tendő területek helyte­len megválasztása, kijelö­lése. Az eredmények átmeneti visszaeséséhez hozzájárult a talaj gyenge minősége is, de nem kis mértékben a tagság egy hányadánál a munka- fegyelem lazulása — mon­dotta a tsz elnöke. Az ellen­őrzés megszigorítása céljá­ból szükséges még e,gy bri­Felkészültek az őszi betakarítási munkákra Mi újság a maglódi tsz-ben? Alig néhány hét, s elkezdő­dik a nagy őszi betakarítási munka. A felkészülésről és a tsz-ben folyó munkákról ér­deklődtünk a maglódi Micsu­rinban, ahol Álló Ferenc fő­mezőgazdász tájékoztatott bennünket. — Termelőszövetkezetünk vezetősége és tagsága felké­szülten várja az őszi betaka­rítási munkálatokat. Ez az alapos felkészülés indokolt is, mart a maglódi határban olyan gyönyörű a kukorica, hogy a szedésnél szükség van az emberekre s természetesen a vontatókra is. A silózást egy hét múlva befejezzük, s akkor a vontatók is a betakarítok rendelkezésére állnak. A talajelőkészítés gyors ütemben folyik. Tudjuk, hogy ez a munka nem késhet. Ép­pen ezért jelenleg ezt a mun­kát helyeztük előtérbe. Hol­danként 150 kiló szuperfosz­fátot szórtunk szét a földe­ken. 10 nap múlva már a ve­tést is megkezdjük. A kerté­szetben Felényi Pál, Gyenes Sándorné, H. Varga Istvánná brigádja az idén bőven fizető paradicsomot szedik. — Naponta az asszonyok le­szednek egy vagonnal is, hogy aztán az üllői MÉK-raktárba szállítsuk. Sérelmesnek tart­juk viszont, hogy miért nem i lehet a helyi MÉK-kirendelt- ségnek leadni a paradicsomot.; Osztertág József brigádja — j öt család tagjaiból áll, akik | mind jó munkát végeznek. í Mind a négy brigádban meg-i értik egymást az asszonyok s| soha nincs veszekedés. Márpe- j dig a jó munka egyik feltétele i a kölcsönös megértés — j mondja a főmezőgazdász. Hogy a dinnyésekről se fe-j ledkezzünk meg, hiszen az ő j szezonuk hamarosan lejár, i Egész nyáron jó munkát vé-: geztek, s dinnyéjük ismert j lett szerte a szomszédos köz-j ségekben. Pillanatnyilag nemi tudom megmondani, hogy \ mennyit adtak el, de az bizo-| nyos, hogy az előző évinél jó-i val többet. i A négy dinnyés megér­demli, hogy megjegyezzük nevüket: Tabányi János, M, Nagy János, Fülöp Ferenc, Si- sa István. Már kezdenek kialakulni véglegesen az átlagtermések is, amelyek a tervezettek lesz­nek előreláthatólag — mon­dotta befejezésül Álló elvtárs. Gér József gádvezető beállítása — hang­súlyozta Hrutka elvtárs. Beszámolójának további ré- részében részletesen foglal­kozott a bérezés kérdésével is és megmagyarázta a sok vitára okot adó készpénz- előlegezés és a kenyérgabo­na (fejadag) osztásának alap­jait, majd rátért a gazdaság előtt álló őszi munkák ismer­tetésére. Az előkészítő munkák mindenütt megtörténtek. őszi vetés alá kerül 680 hold és a legfontosabb, hogy a vetőmag a már kijelölt táb­lákon az előírt időben ke­rüljön földbe. A betakarítás gyorsított üteme is különö­sen fontos, hiszen a jövő évi kenyér és ezen belül az év végi 30 Ft-os munkaegység biztosítása függ ettől. Az elnöki beszámoló után a főmezőgazdász a tavaszi nö­vényápolás munkáiról és a cséplési eredményekről, dr. Kovács Miklós főkönyvelő pedig az első félévi mérleg eredményéről tájékoztatta a közgyűlést. A tetszéssel fogadott be­számolókhoz tizenegyen szól­tak hozzá. Békési Lajos trak­toros a munkaszervezés sür­gős javítását és a saját gépek fokozottabb kihasználását kérte. Hornyák Pálné a ga­bonakiesést a rossz vető­magágy készítésében és a műtrágya hiányában látja. Kalina Ferenc tsz-tag el­mondotta, hogy senki nem ellenőrizte a gépállomás szántási munkáját a terüle­ten, s így fordulhatott elő, hogy a ténylegesen 14 centi- méteres szántás az elszámo­lási lapon már 24 centimé­terként szerepelt. Kérte az új vezetőséget, hogy ne engedje meg azt a vetőmagpocsékolást, amit az elmúlt ősszel és ez év tavaszán megcsináltak. Hozzászólt a beszámolók­hoz Muka János elvtárs, a járási pártbizottság jelenlevő osztályvezetője is. Rámuta­tott. hogy a mindig élenjáró termelőszövetkezetet döntően a megelőző vezetés hibái és mulasztásai juttatták az egy­milliós passzív örökséghez. A tsz-ben fennállott sógor-ko- maság egyesek számára nem volt rossz, de a tagság zömé­nek feltétlenül az volt. Figyel­meztette a vezetőséget, hogy az 1965—66-os gazdasági év tervezésére rendkívül nagy gondot fordítsanak. Az elhangzottakra a tsz elnöke megadta a választ, majd a közgyűlés Bánfalvi Ist­ván főmezőgazdász lemondá­sát egyhangúlag elfogadta. Ezután került sor az első félévben kiváló munkát vég­zett termelőszövetkezeti dol­gozók ünnepélyes megjutal- mazására. Jutalomban része­sültek: Kalina Pál, Hrutka József, Juhász Miháiyné, Kovács Ferenc, Kali­na Mihály, Szenyán Mihály- né, Léé Istvánná, Bartal József, Csergő Tiborné, Mo­csári József, Békési Lajos, Búzás Károly, Petró János, Veszteg Pálné és Perizs And­rás. Szabó Imre w A monori Üj Élet Tsz ker­tészetének 3 dolgozója: Szalai Júlia, Beöthy Gáborné, és Kajli Miháiyné Szegedről üd­vözli lapunk olvasóit. (Kép jobbra.) A járás KISZ-vczetöi pedig a Börzsöny egy igen szép tá­járól; Királyrétről küldik üd­vözletüket. (Kép lent.) A 0:5 — és tanulsága... Térítésnélküli véradás Vecsésen A Vöröskereszt járási elnöksége értesíti Maglód, Gyömrő, és Üllő község dolgozóit, hogy augusztus 27-én Vccsés köz­ségben térítésnélküli véradó napot szervez. A felsorolt községekben autóbuszt küldünk a véradásra jelentkezőkért. Kérjük a község dolgozóit, jelentkezzenek mi­nél nagyobb számban és ezzel segítsék az egészségügyi szak- szolgálatnak az emberi életek megmentéséért folyó munkáját. Kérjük különösen azokat, akiknek hozzátartozóját men­tette már meg az emberek szeretetéből biztosított gyógyszer, a vér, legyenek példamutatói és szószólói a véradásnak. A csütörtöki ünnepnap a Ganz-MÁVAG NB I/B együt­tese vendégszerepeit Mono­ron. A találkozó edzőjellegű volt, mégis a budapestiek ját­szottak élénkebben, nagyobb kedvvel. Kulturált, sok moz- gásos játékot mutattak be, különösen az első félidőben, s kidolgozott gólokat helyez­tek el a monori kapuban. Az edzőmérkőzésen a mo­nori csapatban nem játszott László K. és K. Nagy. Tar­talékos csapatunk végig alá­rendelt szerepet játszott, össz- játéka csapnivaló volt, bosz- szantó labdaleadásokkal tar­kítva. Akik a mérkőzés szem­tanúi voltak és Üjhartyánban látták a monori fiúkat játsza­ni, érthetetlenül álltak a rej­tély előtt, hogyan tudott két hét alatt formájában ennyire visszaesni a monori gárda? úgy maradnak alul. A lélek­telen, unott, közömbös játék azonban joggal vált ki elke­seredést, bosszankodást. Va­sárnap a kitűnő képességű bu­dapesti együttes ellen nem ér­demelték meg egyesek, hogy cipőt húzzanak lábukra. Koczónak például az első félidőben nem volt egy ép­kézláb leadása. Körmendi, Szabó I., Szalai meg egysze­rűen elfelejtette, hogyan kell a labdát lekezelni és megját­szani. Vagy ebből a tantárgy­ból gyengébbek az osztályát­lagnál?! Szolnoki, mintha a pályán sem lett volna, alig-alig ta­lálkozott a labdával — az sem veleí... Pedig a bagi mérkőzés előtt igen hasznos és célravezető lett volna, ha a mezek a játékosainkon meg- vizesednek. Azt már nemegyszer el­mondtuk: csapatunk veresé­ge nem éri a szurkolókat olyan kellemetlenül és fájón, ha szívvel, lélekkel küzdenek és Sok szó esett már arról, hogy 90 percen keresztül, csak az tud helytállani, aki állandó edzéseken van és megfelelő erőnléttel rendel­kezik. Miért szerepeltetünk olyan játékost, aki híján van ezzel a tulajdonsággal. Játé­kosainknak csütörtökön nem volt önbizalmuk, nem tudták két lépésre lepasszolni a lab­dát, no és a rúgótechniká- juk!.. jobb nem beszélni róla! Mikor csinálnak mér ebből önérzeti kérdést nagyjaink? (ö—ö) MAI MŰSOR Mozi Ecser: Malachias csodája. Gom­ba: Asszony a telepen. Gyömrő: Férjek. Matiné: 49 nap. Maglód: Hogyan lettem vezérigazgató (szé- leszvásznú). Monor: Amikor jön a macska (szélesvásznú). Matiné: Üt a kikötőbe. H: 2x2 néha öt. Nyáregyháza: Egy szélhámos val­lomásai. Pilis: Minden az embere­ké marad. Tápiósáp: Utolsó ítélet. Tápiósüly: Lövés a ködben. Űri: A törvény balkeze. Üllő: Karambol (szélesvásznú). Matiné: Pár lépés a határ. Vasad: Fotó Háber. Ve- csés: özvegy menyasszonyok (szé­lesvásznú). Matiné: Zója. H: Min­den az embereké marad. Vasárnapi sportműsor Megyei labdarúgó-bajnokság Monor—Bag (Monor 16.30). Területi bajnokság Maglód—Ceglédi Honvéd (Mag­lód, 16.30), Pilis—Ocsa (Pilis, 16.30). Kézilabda Gyömrő—Pusztavacsi Honvéd (Gyömrő 9 óra). — Szabálytalanul előzött és beleszaladt Szekeres Ist­ván lovas kocsijába Bodnár Béla, üllői lakos a 4-es számú műúton. Az összeüt­közés következtében Bodnár Bélát láb- és kartöréssel ;zállították: kórházba. * minél hamarabb megszaba-l dúlni tőle. Ez Csehszlovákiá- ; ban már az ötödik-hatodik j nap után remekül sikerült. \ Közvetlen a hazautazásom > előtt már csak egy árva öt- \ koronás lapult a zsebemben.\ Ugyanakkor erősen érettem: \ enni kellene! Egy merész el-l határozással hamarosan bent í ültem egy étterem virágokkalí díszített asztala előtt. Egyik \ oldalamon egy fiatal szlovák j nő, a másikon egy kislány. \ Vajat, lekvárt és kakaót ren-j deltek. Gyorsan számoltam: \ két kifli, vaj, stb. minimum ! 8—10 korona. Ránéztem újon- \ nan szerzett ismerőseimre és! rendeltem egy kakaót „Nem', vagyok éhes” jelszó hangoz- \ tatása közben. Ok kínáltak: í egyek csak bátran a lekvárból í is, a vajból is, kóstoljam leg- \ alább meg. Fél percen belül j együtt élveztük az evés adta; örömöket. A pincért a legna-'f gyobb meglepetésemre ő fi-; zette ki. Szabadkoztam, de ö\ hajthatatlan volt, mondván: a \ Balatonon majd én fizetek. Ő \ hamarább ült a gyorsra. Ba- zena Slehoberová hosszasan integetett az ablakból: Vi-j szontlátásra Magyarországon, % viszontlátásra ... Ilyenek vol- $ tak ők! í y Ho&y kik szervezték ezt a$ kirándulást és hogyan? Kikt szervezték? Egy gyömrői út-\ törővezető, egymaga. Hogyan? $ Erre már nehezebb felelni. $ Sők-sok áldozat és odaadás % árán és azt hiszem, Makaren- ^ kő tanítását figyelembe véve: $ a jó vezető elvész a tömegben, % úgy irányít. Nos, valahogy így. ^ Major János í nélkül, mosolyogva átnyújtot­ta a hiányzó pénzösszeget. Ha­marosan pergett a filmfelve­vő, címek és jelvények cserél­tek gazdát. A program zsúfolt volt. Megkoszorúzták Rákóczi sír­ját, felmentünk a lomnici csúcsra, túrák, kirándulások tették felejthetetlenné ezt a csehszlovákiai utat. Es termé­szetesen Thököly sírja Kés­márkon, amit oly nagy gond­dal őriznek, vigyáznak rá. A végére hagytam számom­ra talán a legkedvesebb tör­ténetet (velem történt). Bará­taim és ismerőseim körében tudott dolog: a pénzre nem tudok vigyázni, igyekszem y'- ******** Zakopane. Zöld legelők, barna tehenek, kicsiny gyer­mek fürdik a patakban... Én vagyok, én, Magyarhon legbüszSkébb fia, — ez a gyermek, bámész kisgye­rek. A táj mindenütt csodálato­san szép volt. Itt Zakopané­ban történt az alábbi eset. Egyikünknek hiányzott 30 zlo­tyija egy cserkész felszerelés­hez, amit meg szeretett vol­na venni emléknek, ezért fut­kosott, kért mindenkitől, ki­nek volt ekkor már pénze? Közülünk senlkinek. Ekkor felállt egy lengyel nő és szó Próza, vers, foto - a barátságról No veci spolocne ráz usporiadal! to nasa robota a nemala Ez az idézet 10 napos utunk mottója lehetne. Több mint húsz ifivezető és tanár tátrai táborozásának célja: „rendez­ni végre közös dolgainkat”, a cseh, a szlovák, a lengyel nép­pel szövődő barátságunkat erősíteni, megismerkedni e két ország pionírszervezetével, és természetesen barátokat szerezni — ez volt a felada­tunk. Utunk iránya: Kassa, Poprád, Tátralomnic, Dobsina, Csorba-tó, Késmárk, Zakopa­ne, s a Vág völgyén Pozsony­ba. Tíz napról röviden beszá­molni nagyon nehéz. Úgy tű­nik immár, a tíz napnak min­den perce lényeges, fontos, élményekben gazdag. Azt hi­szem. ez így is volt. Nehéz például elfelejteni azt az es­tét, amikor a busz lengyel, szlovák és magyar utasai fel­váltva énekeltek hazájuk leg­szebb dalaiból. A magyar sza- támit, a szlovák jelvényt, a lengyel cigarettát kínált újon­nan szerzett barátainak. Zen­jeit a kocsi vidámságtól és íz örömtől. Amikor pedig negérkeztünk szálláshehjünk- re — Velky Slávkovba —, mindenki felállt a Himnusz hallatára. Pedig Zakopanéban még idegenek voltunk. ZAKOPANE Zöld legelők, barna tehenek, mesevilágba csöppent gyerek vagyok: faházak kis tornyain isillan az eső: fénylik a cin. Finom csipkeháló fodrozza i tájat. Arcomon szétterül bársony melege, a fü puha. zöldje, haragoszöld fenyőtűk temény szikrái. Bennem lüktet íz ország megviselt népének jondja, öröme, e kis város:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom