Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
MM. AUGUSZTUS 23, VASÄRXAP 7 TÁVOLI NÉPEK, V. AZTÉKOK, MAJÁK Az inka birodalom a legtökéletesebben megszervezett birodalmak egyike volt. Alapját — s egyben a magasfakú kultúra alapját is — a föld- művesség, s ezen belül is elsősorban a kukoricatermesztés jelentette. Hatalmas öntöző- műveket- hoztak létre, trágyáztak (!) és városaik még romjaikban is csodálatba ejtik a késői szemlélőt. Az inka birodalom fővárosa Cuzcó volt, az egyik leghíresebb központ pedig Machu Pichu, az Andok szédítő magasában. Rabszolgatartó állam volt, ahol minden hatalmat az inka gyakorolt. A hatalom öröklődött. Az inka volt az uralkodó és a legmagasabb rangú főpap egyszemélyben. Az inkák mérhetetlen kincset gyűjtöttek össze: a korabeli feljegyzések szerint Pizarro zsoldosaival tizenhat tonna aranyat rabolt össze Cuzcó kinkat, akik két kezük munkájával naggyá tették az inka birodalmat. Monfezuma kincse Az azték birodalmat ugyanúgy az aranyért igázták le a semmitől vissza nem riadó spanyol kalandorok, mint az inkákét. Az azték birodalom — amelynek ősét a toltékok létrehozta kultúra képezte —, Mexikó mai területén állt [ fenn, s gazdagságáról, nagyságáról szemléltető képet I nyújt két számadat. Az egyik: a főváros, Tenochtitlán elfoglalása után Cortez és zsoldosai három napig leltározták a Montezuma császártól elrablóit kincseket. (Nagy részét menekülésük közben mocsarakba szórták, mert puszta életük mentése fontosabb volt, i mint a kincseké.) A másik: az ' azték fővárosban hatvanötezer labdákat készítettek belőle, a játékszenvedély sem új a nap alatt.. .) A vasat nem ismerték, de az aranyművességben hihetetlen szépségű alkotásokat létrehozó gyakorlatot szereztek. A csokoládé, amelyet i oly szívesen fogyasztunk, azték „találmány” ... Az attasé várost talál... Az azték és a maja kultúra újbóli felfedezése egy időre, a múlt sz-ázad közepére jut. Mexiko tájainak elfeledett s dzsungel borította városaira ráirányul a figyelem. A világ meghökkenve veszi tudomásul, hogy az indiánokról alkotott képe hamis, hiszen világcsodákat hoztak létre — az inkák például a világ legnagyobb függőkertjeit, azaz teraszos földművelését az Andok oldalán — s Ilyenek létreA maja istenek egyike: a földistennő szobra. cseskamráiból. Azokból a kincseskamrákból, azokból a palotákból, amelyeket habarcs nélkül, pusztán a kövek pontos egymásra illesztésével építettek fel az inka birodalom mesterei! A kereket nem ismerték, de magas színvonalú oktatás biztosította az arisztokrácia gyermekeinek képzését. Az inka — akárcsak a fáraók —, leánytestvérét választotta főfeleségének, de kénye-kedvére berendelhette fényűző palotájába a birodalom bármely lá- lyát — asszonyát... Egy ruhát caak egyetlen egyszer vett fel, egy aranyserlegből csak egyszer ivott. Alattvalóival függöny mögül tárgyalt, nehogy bárki is meglássa „isteni" arcát! A hatalmasok szűk rétegét kivéve azonban a birodalom többi polgára hihetetlen nélkülözések közepette élt, s Pizarro ezért tudta néhány hét alatt teljesen feldúlni az erősnek hitt birodalmat. Az inkák uralma visszavonhatatlanul a múlté lett, helyükbe az aranyat hajszoló spanyolok ültek, s a kereszt nevében gyilkolták, sanyargatták azo(!) ház volt, amikor az 1500-as években a spanyolok elfoglalták. Hatalmas birodalom volt, Cortez néhány száz zsoldosával pillanatok alatt elbánt volna a több százezres indián sereg. A császár, Montezuma azonban bizalommal fogadta őket. Meghívta a fővárosba, mindent rendelkezésükre bocsátott, még azt is megengedte, hogy keresztény templomot állítsanak fel. A hála az volt, hogy Cortez megfojtatta az uralkodót... Cortez másfajta „ajándékkal” is viszonozta a vendéglátást: az ő csapatai hurcolták be a himlőt az azték birodalomba,5 a járványnak tíz- és tízezrek estek áldozatul. Érdekes, s mai szóval élve, furcsa ellentmondásokat hordozó birodalom volt ez. Ma is lenyűgöző nagyságú városokat építettek fel — az egyik „vidéki” város, Teotivakan például öt kilométer hosszú, három kilométer széles rom- j terület — s ők használták először a kaucsukot, tőlük tanulta meg feldolgozását a „civilizált’’ világ. (Az aztékok hozására csak magas kul- | túrájú népek képesek. Alighogy az első ámulat véget ért, újabb következett: John Lloyd Stephens, aki diplomata volt, Y ucatánban, a dzsungel kellős közepén hatalmas várost talál! Stephens híradását senki nem akarja elhinni. Amikor azonban megjelennek a kor egyik legnagyobb grafikusának, F. Catherwood rajzai, s azokon hihetetlenül bonyolult díszítésű kőoszlopokat, hatalmas, még romjaikban is impozáns templomokat, palotákat láthatnak, a kétkedést csodálat váltja fel. Újabb, az, előbbiektől semmivel el nem maradó kultúráról hullott le a feledés fátyla: a maja kultúra a „vad indiánok” csodálatos alkotásait őrizte meg. A maja kultúra feltárása még ma sem fejeződött be. Két éve fiatal szovjet tudósok elektronikus számítógépeik segítségével megfejtették a maja írást. G. G. HeaHogyan keletkezett a naprendszer? A csillagászat rohamos fejlődése következtében — és hála a többi rokontudomány eredményeinek —, az utóbbi években új tények birtokába jutottunk, amelyek elvi fontosságúak a bolygórendszer keletkezésének megismerése szempontjából. Mindeme tények, de különösen a meteorit-anyag tanulmányozása azt a tanulságot adta, hogy a Nap és naprendszerünk valamennyi bolygója egységes folyamat keretében keletkezett, és hogy ez a folyamat minden valószínűség szerint egy szupernóva csillag robbanásával kapcsolatos. Tejútrendszerünkben — amely immár legalább tíz- tizenkét milliárd éves múltra tekinthet vissza —, szüntelenül képződnek a csillagok, sőt emellett ugyancsak folytonosan végbemegy egy másik folyamat is, nevezetesen aköny- nyebb elemek átalakulása nehezebbekké. Öímiliiárd évvel ezelőtt így például a közönséges csillagok méhében, ahol is a hőmérséklet több millió fokos, a hidrogén szüntelenül héliummá alakul át, majd pedig még nehezebb elemekké. Ám a legnehezebb és a radioaktív elemek csupán több milliárdos hőfokon és rendkívül nagy nyomás mellett keletkeznek (még akkor is, ha ez a rendkívüli nyomás csak rövid ideig lép fel). A tejútrendszerben \ ilyesmi csak novacsillag robbanások útján jön létre. Ilyenkor a csillag anyagának egy részét a nyomáshullám szerteszórja, s ily módon a környező térséget a robbanáskor keletkezett nehézelemekkel dúsítja. A novacsillag robbanáskor minden jel szerint az urán— 235-ből, tehát az urán köny- nyűizot&pjából némileg több keletkezik, mint a nehezebb és állandóbb urán—238-ból. Ha tehát ismerjük ezeknek az izotópoknak a bomlási idejét, ismerjük, hogy jelenleg milyen viszonylagos mennyiségben fordulnak elő, s azt is tudjuk, hogy a tejútrendszerünkben a naprendszerünk keletkezését megelőzően hasonló robbanásokra legalábbis néhány milliárd éven át sor került, arra a következtetésre juthatunk, hogy a földkéreg anyagába asszimilálódott atommagok keletkezésének és a meteoritanyag kialakulásának utolsó ideje szükségszerűen négy és fél — ötmilliárd évvel ezelőtt volt. Ugyanakkor a meteoritamyag maximális életkora ugyancsak körülbelül négy és félmilliárd évre tehető. Egységes folyamai Ilyen módon megfigyelhetjük, hogy a meteoritok anyagának életkora, valamint a meteoritanyagok szerkezetébe került, és a Föld és a Nap szerkezetében ugyancsak fellelhető nehézelemek keletkezésének ideje között csodálatos az összhang. Ez pedig azt jelenti, hogy mind a Nap, mind pedig bolygói szükségszerűen egyetlen egységes folyamat során keletkeztek, ezt a folyamatot viszont nyilvánvalóan valamelyik szupernóva csillag robbanása serkentette. Érdekes, hogy mindennek az igazolását más úton is megtaláljuk, mégpedig a rövid életű és ma már kihalt izotópok egyes bomlási termékeinek tanulmányozása során. Ilyen izotópok: a tallium—205, amely bétabomlás útján 205-ös ólommá álakul át, a palladium—107, amely ugyanilyen módon 107-es ezüstté alakul át, vagy a jód—129, amely 129-es xenonná alakul. Kitűnt, hogy a nehézelemek keletkezése és az asteroidok anyagának megszilárdulása között eltelt időszak mindösz- sze 200—300 millió év, tehát viszonylag rövid, naprendszerünk, de főként tejútrendszerünk életkorához viszonyítva. Szupernóva csillagrobbanások Hasonló egybeesést találunk az összes megvizsgált rövid életű izotópoknál is, ami nem lehet a véletlen müve. Szupernóva csillagrobbanások jelenleg is végbemennek. Ezt a jelenséget mindannyi-' szór a nyomáshullámok tovaterjedése kíséri: a nyomáshullámok pedig a csillagközi anyagot gáz- és porköd-ökké préselik. Viszonylag nemrégen ilyen robbanásra került sor a Hattyú-csillagképben. E térségről készült felvételek tüzetes vizsgálatát és összehasonlítását ötvenéves szünettel végezték. így aztán kimutatták, hogy e ködök fősíkjai 10—20 km/sec. sebességgel egymástól távolodó irányban haladnak,^ mégpedig valamely közös központból kiindulva, amelyben — mint utóbb megállapítást nyert — intenzív rádiósugárzási forrás van. Ez a forrás pedig egy szupernovarobbanásnak az eredményeként jött létre. A ködök síkjaihoz kívülről porközeg tapad. Valószínű, hogy ezek a síkok, illetve az őket kialakító nyomáshullámok magukkal viszik a gáz- és porközegeket, amelyeket ugyanakkor tömörítenék. Új csillagok születése Nemrégiben a Kazah Tudó-’ mányos Akadémia asztrofizikai intézetének obszervatóriumában a síkok sorában bizonyos mennyiségű változékony csillagláncolatot találtak — nyilván nem régi ke- letűt. Vajon nem arra utal-e ez, hogy egy szupernóva csillag robbanása megfelelő hatást gyakorolt a környező gáz- és porközegre, s ily módon elősegítette a lokális tömörü- ! lések kialakulását, ami végül csillagok keletkezésére vezetett? Ha így van, akkor egyszersmind nehézelemek is létrejöttek, amelyek a kialakuló csillag- és bolygóanyagok szerkezeti alkatrészeivé válnak. Bizonyos idő múlva ezek a változékony és nem állandó csillagláncolatok eltűnnek. Az őket alkotó csillagok szétszóródnak, elveszítenek minden egymás közötti kapcsolatot és függetlenül bár, de hasonló módon fejlődnek ío- vább. Természetesen azt, hogy a hasonló csillagok körül hogyan alakulnak ki a bolygók, már nem tudjuk megfigyelni, mert e csillagok igen halványak. Azt azonban legalább ki tudjuk deríteni, hogy milyen kezdeti körülmények közepette alakult ki naprendszerünk. V. F. — Miért nem jöttél el az esküvőmre? — Bocsáss meg, majd legközelebb ... (Komád! rajza) ley amerikai kutató teljesen ismeretlen templomkomplexust — tizenegy templomot! — tár fel, s ma is újabb és újabb leletek kerülnek elő a maja kultúra szinte kimeríthetetlen kincsestárából. Elhagyott városok A maja. akárcsak a többi, fejlett kultúrájú indián nép, földművelő volt. Míg azonban sok tekintetben túljutottak az aztékokon és az inkákon is, a földművelést illetően hihetetlenül primitív rendszerrel dolgoztak: felégették a bozótot, s két-há- rom évig az így nyert területen termelték a kukoricát. Amikor a föld kimerült, újabb bozótot égettek fel. Évről évre így távolodtak városaiktól, s végül már nem volt mit felégetniük, nem volt hol megtermelni a fő eledelt, a kukoricát. Ez magyarázza a sokáig oly rejtélyes tényt: miért hagyták ott hatalmas és jól berendezett városaikat a maják, s költöztek az ország túlsó részébe, hogy ott újra kezdjék a városépítést. Nagy cserekereskedelmet bonyolítottak le a környező területek törzseivel, s ez magyarázza, hogy a maja kultúra befolyását, nyomait nemcsak Yucatan környékén, hanem távoli vidékeken is megtalálhatjuk. Kiváló matematikusok A maják fővárosukban, Chichen Itza-ban nemcsak palotákat, s hatalmas templomokat emeltek, de nagy eredményeket elérő kultúr- centrumot is létrehoztak. Kidolgozták a huszas szám-1 rendszert — a kéz és a láb tíz-tíz ujja után — s annak segítségével meghökkentően pontos számításokat végeztek. így például Ismerték a 365 napos csillagászati évet, s naptárukat, amelynek vezetése a papok dolga volt, a mi általunk bevezetett időszámítás előtti 3113f évben kezdték! (Tehát akkor, amikor még Európa nagy részén vadászó, gyűjtögető törzsek éltek!) A maják rabszolgatartók voltak. Előkelőiket almehe- noob-nak nevezték, ami any- nyit jelent: „akiknek apjuk és anyjuk van”. A rabszolgáknak nem jutott ilyen előkelő megjelölés. Azok része csak a munka volt. Chichen Itza, a főváros, amelynek jelentős részét feltárták s rekonstruálták, nemcsak építészeti, szobrászati remekeivel, s ma is csodálatos falfestményeivel vonzza a látogatókat, hanem — a szent kúttal is. A szent kút A maja vallás az istenek haragjának kiengesztelésére — ha már más nem bizonyult elégségesnek — előírta az emberáldozatot. A főváros mellett volt a szent kút — Thompson tárta fel —, ahová kivonult a papsereg, s a mintegy száz mé-. tér mély. természetes kútba taszította az áldozatként kiszemelt szüzeket. Aranyékszerek hullottak utánuk, majd virágok, hogy kieszközöljék az istenek bocsánatát. Tényleg szörnyű vallás volt. Thompson, aki a kutat feltárta — s jelentős mennyiségű aranyleletet is napvilágra hozott — tízével találta meg a leánycsontvázakat. És közöttük egy férfiét: az egyik lány valamelyik papot magával rántotta ... A szent kút az odalátogató turistákban bizsergető borzongást kelt. És talán eszükbe sem jut, hogy a maják évszázadok alatt csak néhányszor tíz lányt áldoztak isteneiknek. De azok, akik Krisztus nevében igázták le a „rézbőrűeket”, tízezrével gyilkolták meg őket, hogy hozzájussanak az aranyhoz, s az sem jut eszükbe, hogy az amerikai föld első lakói, jogos tulajdonosai ma rezervátumokban élnek, s napról napra kevesebben lesznek. De ez már nem az indián nép történelme, hanem a gyarmatosításé ... Kárpáti László
