Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

Mir

morn

sMMm

1964. AUGUSZTUS 20. CSÜTÖRTÖK

Györgyei asszonyok

— Amikor odakerült a sor, mindenki egyetértett azzal, nem kell nő a vezetőségbe. Mi este gyűléseztünk, hogyan kórícáljon egy asszony magában hazafelé? Aztán pletykásak is. Nem beszélünk itt titkokat, de amit hallanának, biztosan nem úgy adnák to' vább, mint ahogy mondták.

— És még?

— őszintén szólva nem is értik úgy a dolgot, mint a férfiak. Tápiógyörgyén régebben nem dolgoztak az asszonyok, így tudásuk sincs elég.

— Talán bizony Tápiógyörgyén azelőtt talpig selyemben ültek az asszonyok a tiszta szobában?

— Higgye el, maguk a nők sem szeretnének vezetni.

— Arra nem gondollak, ha segítenék őket, egy-kettőre belejönnének a vezetés tudományába? Valamikor mindenki elkezdte. Mégis csak furcsa, hogy a 990 tag hatvan százaléka nő, kevés híján szorgalmas munkásai a Zöld Mező ; Tsz-nek, de az öt munkave- i zetőn kívül feljebb még egy | sem vitte.

— Dehogy nem gondoltunk | mi erre. Csakhogy korai len- i ne a dolog. Először jöjjenek bele az asszonyok a munkába, • aztán majd meglátjuk.

■— Tökéletesen igaz. De ha már ennyire tárgyilagosak, is- I merjék el, ludas volt abban a termelőszövetkezet ré*>. veze- I tősége is és a férfiak serf! jár- | tak elő jó példával. Valami ! oka talán van, hogy idén úgy j megtáltosodtak az asszonyok? j

tápiógyörgyei estében, ahogy körben ültünk a padok során. S mit mondanak magukról az asszonyok? Négyet hallgattunk meg. Teljesítményével, magatartásával mindegyikük pillére a közös munkának. Azt is mondják, gyorseszűek, becsületük van a többiek előtt.

Nagy József né megözvegyült, egyedül él. Nem fiatal, az évek múlása mégsem törte meg. Olyannyira, hogy idén vett életében először kerékpárt s azon kerekezik. Gyerekként élvezi a gurulási, s hogy kifogott a sáron.

— Szerencsére nem sokan, de volt pár asszony, aki a bikával is szembeszáll na, mégis, a munkára kijelentette, hogy nem bírja. Mondtam nekik, márpedig bírni kell, mert ezt a földet a múltban is mi műveltük és most sem lett kevesebb a munka.

— Az igazság az, hogy a férfiak leszavazzák a nőket, nincs nagy becsületünk. Éppen a napokban kinn volt az elnökünk. Elnézte Keszti elvtárs, hogyan dolgozunk, aztán azt mondta, nahát, ö lesz az első, aki szembeszáll a nők háttérbeszorítóival.

Menyhárt András né szinte szégyenli, hogy dolog nélkül ül este.

!• — Esett az éjjel, minden elázott.

A DUNÁN

Bizony van. Először üit le a termelőszövetkezet elnöke a többi vezetővel, hogy végre szembe nézzen a „nőkérdés" anyagi oldalával.

Mert a munkaegységelszámolásnál, a háztáji földek kimérésénél nem volt egységes a szemlélet. Hol így bírálták el a dolgot, hol úgy. Ä munkaalkalom is kevés voit ahhoz,, hogy a megkívánt munkaegységet elérjék. Csak a munkacsúcsok idején nyílt alkalom a folyamatos tevékenykedésre. Februárban aztán a közgyűlés elfogadta, hogy a nőnek, ha két tíz éven ^luli kisgyermeke van, 120 munkaegységet kell teljesítenie, hogy háztáji földet kaphasson. Aki terhes, vagy abban az évben szült, nyolcvan munkaegységet teljesítsen. A korosabb asszonyoknak, az 50—55 éveseknek szintén százhúsz munkaegység a normájuk, míg az ennél idősebbeknek már nincs előírva, mit teljesítsenek. Ezek értelmes és igazságos feltételek, mindenki szívesen elfogadta. Különösen, amikor látták, a vezetőség vaskövetkezetességgel érvényt szerez a közgyűlés akaratának. A másik intézkedés, amely megnövelte a munkakedvet; a tavalyi kísérletezés után idén is célprémiumot tűztek ki. Hét brigád nevezett be a növénytermesztési versenybe. Az első két helyezett brigád tagjai között 15, illetve 5 ezer forint jutalmat osztottak ki. Így erre az évre megalapozták az ígéret hitelét. Az őszi kalászosok fejtrágyázásánál, a kora tavaszon már tarkái lőtt a határ a sok fej- kendőtől.

Június elején ismét jó kezdeményezés volt, hogy megkérdezték az asszonyokat, dol- goznának-e a gabonabetakarításnál, a magtisztításban? A feltételek ismertetése egyszeriben véget vetett a tétovázásnak, valamennyien jelentkeztek. Nem megvetendő kereset a napi három munkaegység és a 15 kiló gabonavásárlási jog. Hogy mindenkire sor kerüljön, az asszonyok maguk döntötték el, hetente más-más hat főből álló munkacsapat áll az elevátor mellé. A magtisztítás befejezése után kévés gabonacséplésre állították a cséplőgépet s ti- zenkéttagú női csoport végezte kiszolgálását a zsákoláson, kazlazáson kívül.

O

Mindezt sorra rendre Gál Pál, a termelőszövetkezet elnökhelyettese, Kovács Pál párttitkár, Kőszegi Béla traktoros, Kiss Miklós vezetőségi tagok mondták el a hűvösödő

Arról még nem hallott, hogy a mezőgazdaságban is lehet szakmunkásvégzettséget szerezni, s az tíz százalékkal több jövedelmet jelent. Csendes derűvel bizonykodik, legyen csak tanfolyam a termelőszövetkezetben, elsőnek jelentkezik.

— Nem úgy van egészen, hogy mi nem akarjuk a szavunkat hallatni. Csak az ember nem tolakszik oda, ahol sanda szemmel várják.

Finía Jánosné vacsorát tálal a családnak, paradicsom- levest túróslaskával. A vacsorát azonban nemcsak mi zavarjuk, hanem a termelőszövetkezet pénzkihordója is. A havi munkaegységelőleget hozta a 18 éves traktorostanuló Sándor fiúnak. Több mint ezer forintot kapott 68 munkaegységére. A két kislány itt is, mint a Menyhárt- gyerekek, segítenek a paradicsomszedésben, növelik anyjuk munkegységeinek számát.

A család Mezőtúrról jött Tápiógyörgyére, onnan hozták szorgalmukat. Fintáné esténként nyolc-kilenc órakor még a munkacsapat tagjait járja, ki jöjjön másnapra dolgozni.

— Ha megbíznák' valamilyen vezető beosztással, vállalná-e?

— Nem. Elég nekem a magamé. Itt a három gyerek, a háztartás. Minden rám vár, mert a férjem Pesten dolgozik, csak hét végén jön haza.

— Amikor szabad ideje akad, mit csinál?

— Olvasok. A kislányok hordják a könyveket a községi könyvtárból. Mostanában sertéstenyésztői szak- könyvet kértem, mert Mezőtúron az ólaknál dolgoztam. Érdekelt, mit írnak róluk.

— Anyukám, most meg olyan könyvet keresek neked, ami a gabonáról szól — lelkesedik nagyobbik leánya. — Jó lesz-e?

— Hozzad csak, majd együtt kiolvassuk.

— Értelmes az állat. A kis- í

borjúk kéthetes koruktól a í kezünk alatt vannak. Ha csak \ meghallják a hangom, sír-1 nak. |

I — Sok dolog lehet a nyava- | lyásokkal. ;

Sihka Sándomé felasattan. 5 | Nem nyavalyások az ő borjai, \ | különösen a kosztromói feke- í I ték nem. Pedig azt mondta, í I eleinte semmi kedve nem volt | j az itatásos borjúneveléshez.

| A jóízű nevetés után folytat- j ja:

i — Igaz, szépen keresek itt,

! hetven-nyolcvan, de volt hogy a száztíz munkaegységet is elértem havonta. Ha azonban a gyerek egy kicsit nagvobb lesz, mégis szeretnék előbbre- jutni. Egy évet végeztem a mezőgazdasági technikumban. Sajnos, a szervezés sem volt a legkifogástalanabb, így sokan lemorzsolódtak, megszűnt a györgyei kihelyezett osztály. Tápiószelére bejárni nem könnyű. Szó van róla, ahogy erősödik a termelőszövetkezet, jövőre ismét megszervezik az iskolát. Akkor .folytatom, mert jó tanuló voltam.

(Foto: Kotroczó)

“v\V^\V\\\\\\\VV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\V\\\\\\\\\^^^

Kitüntették a megye legjobb kombájnosait, traktorosait és szerelőit

A tényékhez, a hallottakhoz sem hozzá nem tettünk, sem el nem vettünk. Bizony ha feladatot kapnak a tápiógyörgyei tsz-asszónyok, becsülettel végrehajtják s még azon túl is érdekli őket, mit miért tesznek. Megállnák helyüket a termelőszövetkezet vezérkarában! Ami pedig' a 'késői hazajövetelt illeti: arról még nem haliottak, hogy valakit megvár a férje? Vagy még inkább: sok beszédnek sok az alja.

A termelőszövetkezet maga 'az eleven bizonyíték, hogy Volt erőnk felszámolni a paraszti múlt sok örökségét. 'Csak a női egyenjogúság elismeréséhez ne lenne erőnk?

Komáromi Magda

(Folytatás az 1. oldalról)

állomásról, Vimola Károly mezőgazdász a farmosi Uj Élet Tsz-ből, Bódi Sándor brigádszerelő a Szentmárton- kátai Gépállomásról, Szabados János traktorvezető a Kiskunlacházi Gépállomásról, Lelkes Gyula traktorvezető a szigetbecsei Uj Élet Tsz-ből* Papp Sándor traktorvezető a Szentendrei Gépállomásról, Fülöp Béla szerelő és Kázmér János traktorvezető a Vámos- mikolai Gépállomásról, idős FigiUi György traktorvezető a kisnémedi Zöld Mező Tsz-ből, Drahony László szerelő a Váchartyáni Gépállomásról,. Vigh Pál kombájnvezető a Ceglédi Gépállomásról, Kiss Zsigmond szerelő a ceglédi Vörös Csillag Tsz-ből és Ri- móczi Balázs traktorvezető a Nagykőrösi Gépállomásról. , Miniszteri dicsérő oklevelet kapott B. Fodor László kombájnvezető az Érdi Gépállomásról, Csemá'k Pál traktorvezető az albertirsai Dimitrov Tsz-ből, Baranya Márton szerelő, a péceli Zöld Mező Tsz-ből, Király István traktorvezető az úri Béke Tsz- ből, Brunner János traktorvezető a Monori Gépállomásról, Perjést István traktorvezető a tápiógyörgyei Zöld Mező Tsz-ből, Oláh Sándor kombájnvezető a Tápiószelei Gépállomásról, Schwarcz Árpád traktorvezető a ráckevei Aranykalász Tsz-ből, Pokor- nyik Dániel körzeti szerelő a Kiskunlacházi Gépállomásról, Mezei László traktorvezető a

Vácbottyáni Gépállomásról, Mészáros Lajos műhelyvezető a ceglédi Dózsa Népe Tsz-ből, Károly László traktorvezető a Nagykőrösi Gépállomásról.

Szűcs Tibor és Hajdú István üzemi dolgozókat — mindketten a Maglódi Gépgyárból — a Könnyűipar Kiváló Dolgozója miniszteri jelvénnyel tüntették ki.

Megnyertük a borolimpiát!

A negyedik budapesti nemzetközi borversenyen tegnap dr. Tagányi Imre, a verseny eredményértékelő bizottságának vezetője tájékoztatásul közölte, hogy összesen 1346 bort, pezsgőt, konyakot és ürmöst bíráltak el. A 18,5 pontszámot elért, vagy ezt meghaladó aranyérmes borok és egyéb italok száma 299. Ezüstérmet 865, bronzérmet. 161 ital kapott; ösz- szesen 21-et zártak ki a versenyből.

Az elsődíjas borok és egyéb italok számát illetően ' Magyarország az első naptól kezdve a rangsor élén maradt: a 265 elbírált magyar italból 108 aranyérmet, 147

ezüstöt, 9 pedig bronzérmet nyert. A rangsorban Ausztria következik a második helyen, 132 borából 28 nyert arany- érniét. A Német Szövetségi Köztársaság 212 elbírált italából 25, a Szovjetunió 59 bemutatott borából, pezsgőjéből 22 érdemelte ki az első díjat. Utána a sorrend: Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Argentína, Portugália, Franciaország, Olaszország, Uruguay, Jugoszlávia, Német Demokratikus Köztársaság, Ausztrália, az Amerikai Egyesült Államok, Svájc, Algír, Kanada, Chile, Izrael, Spanyolország, Törökország, és Uj-Zéland.

PISTA BÁCSI

amelyet a korábbi vezetőség már halálra ítélt. Kutakat fúrtak; öntözni kezdtek, s lassan előre jutottak. így, négy-öt év távlatából rendkívül egyszerűnek tűnik ez, s főként természetesnek. Késő éjszakába nyúló közgyűlések, rengeteg vita, erőfeszítés közben siületett az az új, amelyre ma már büszkék a termelőszövetkezet tagjai. Sok régi szokás, úgynevezett hagyomány is útjába állt a fejlődésnek. A szövetkezet vezetősége például azért. hogy növelhesse az állatállományt, a kukoricatermelést akarta fejleszteni. Ezt pedig csak a töszám növelésén keresztül érhették el. Az egyelésnél ott állt a főmezőgazdász az emberek háta mögött, s ha úgy látta, hogy egy-egy tagnál rossz a „szemmérték”, nyomban szólt. „Ne haragudjon, nem akarjuk mi rosszul csinálni, de nem áll rá a kezünk, hogy fél lépésre hagyjuk meg a kukoricát” — mondották az idősebb tagok. „Hagyják csak meg, az én felelősségemre” — válaszolta ilyenkor.

A dánszentmiklósi Micsurin Tsz ma már a megye egyik legjobb gazdasága, a felfelé ívelést jól érzékelteti a munkaegység értékének alakulása: 1960-ban 25, hatvanegyben 30, hatvankettőben 34, hatvanháromban 34, hatvannégyben pedig 40 forint. S ami még többet mond ennél is: sok a

szövetkezetben a fiatal, akik teli hittel, bíznak jövőjükben. S ezekkel a fiatalokkal csodát művelnek. Ez a szó szoros értelemben így van. A dánszentmiklósi homokon. ahol az évi csapadék nem haladja meg az évi 500 millimétert, buján diszlik a kukorica, nagy termést ígér az alma, gazdag hajtást nevel az új telepítésű szőlővessző, tömött fürtöket érlel az augusztusi napsugár.

Nem csupán egy-egy

üzemág fejlesztésében értek el kiváló eredményt, nem egyiket a másik rovására fejlesztették. Bárhova megy, bárhova néz a látogató, mindenütt kiváló, a környékbelieknél jobb eredményeket láthat. Az idén átlagosan 3000 litert fejnek minden tehéntől. Sertéstenyészetüket az ősszel törzstenyészetté nyilvánítják: Cornwall kocasüldőket küldenek a többi szövetkezeti gazdaságnak. A növénytermesztésben a tervezett átlagos kukoricatermés 50 mázsa! Az almatermelésben elért eredményeikkel a mezőgazdasági kiállításon való részvételre szereztek jogot., ötven holdas szőlőiskolájuknak rengeteg a látogatója, s az illetékesek véleménye az, hogy nincs még az országban másik ilyen. Á 350 hold új telepítésű szőlő a legszebb reményekre jogosít.

A kiváló eredményekben oroszlánrésze van a tapasztalt szakembernek, bár ő a termelőszövetkezeti tagokra ruházza át az érdemeket. „Nélkülük sivár lenne a dánszentmiklósi határ” — vitázik, amikor munkássága kerül szóba. S ebben igaza van. De ahhoz, hogy az emberek visszanyerték munkakedvüket, s ha kell, áldozatot hbznak a közösért, ahhoz olyan vezetők kellettek, akik megértették velük: érdemes áldozatot vállalni, érdemes jól dolgozni. Székely István, a szövetkezet Pista bácsija annak örül legjobban, ha felülhet a hintára, s végigfutja az üzemegységeket, végig látogatja a határt. Ennek meg is van a magyarázata.

Ha a mát nézi, boldog. Az még akkor is, ha néha oktalan intézkedések nehezítik a munkáját. Ilyenkor verekszik a szövetkezet érdekeiért. De ha a holnapot tekinti, arcáról eltűnik a mosoly, s így mondja: „Készül a vén betyár.” Jövőre tölti be a hatvanadik életévét, nyugdíjba megy. A szövetkezet tagjai, amikor ez szóba jön, marasztalják, s ez nagyon jól esik neki. „Kár, hogy nem előbb találkoztunk, akkor talán még előbbre lennénk” — válaszolja ilyenkor. Maradhatna a szövetkezetben, ezt szeretné a falu, a járás, a megye, de nagyon hívja haza a család is. Most hetenként, kéthetenként látogat haza Szigethalomra. Ha itt van. az otthoniakért, ha otthon van, az itteniekért aggódik. S hogy megnyugtassa a termelőszövetkezeti tagokat — meg magát is —, azzal vágja el a beszéd fonalát: „Az megígérem, hogy addig nem megyek el, amíg megfelelő főmezőgazdászt nem nevelünk.”

Addig még sok víz lefolyik a Dunán!

Mihók Sándor

bér.” „Menyhárt bácsi, a szőlészet vezetője? Nem ismerek nála lelkiisineretesebb embert.” „Ne higgye, hogy a mai fiatalokkal nem' lehet boldogulni! Itt van a kis Barcza, az állattenyésztőnk, mondhatom, ragyogó szakember lesz.” Nem fogy ki a dicséretekből, s az emberek szeretik, ha szeretik őket. Minden bizonnyal innét van az a nagyfokú szeretet és ragaszkodás, amely iránta is megnyilvánul.

A legnehezebb időszakban került a termelőszövetkezetbe Kelemen Györggyel, a helybeli állami gazdaság igazgatójával együtt. Az hiányzott az emberekből, ami nélkül nincs alkotó ember: a hit, a bizalom. A szövetkezeti élettel, de egymással szemben is. A szövetkezet megalakulása óta jó néhány vezetőséget választottak, s kevés kivétellel mind eljátszotta becsületét. A legutóbbiak például börtönbe kerültek a szövetkezeti vagyon hűtlen kezelése miatt. Miért éppen a következő lesz becsületes?

A hitüket vesztett emberekkel kezdetben nehéz volt szót érteni. Az üres pénztárból több, mint fél évig nem jutott a tagoknak semmi. Kínkeservesen tudtak hetven szarvasmarhát meghizlalni4 ez hozta az első jövedelmet. Aztán lépésről-lépésre előre ju-. tottak. Rendbehozták a csaknem 100 holdas gyümölcsöst,

Mezőgazdász dinasztiából származik. Nagyapja, apja is mezőgazdász volt, öccse is a mezőgazdaságot szolgálja, csupán a bátyja erdész. De kis jóakarattal az erdészt is mezőgazdásznak lehet számítani. Pest megyei születésű, szigetcsépi. Apja itt, a királyi birtokon volt intéző. Ö telepítette a szigetcsépi szőlőket 1903-ban. Székely István, a dánszentmiklósi Micsurin Tsz főmezőgazdásza is a királyi uradalomban ismerkedett a gyakorlattal a harmincas években, a Közgazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági szakának elvégzése után. További életútja: az Állati Termékek Kiviteli Szövetkezeténél dolgozott, majd a Tenyészállatforgalmi Vállalatnál. Ezer- kilencszázhatvanban került ide a szövetkezetbe, ahová önként jelentkezett.

Ötödik esztendeje főmezőgazdásza a termelőszövetkezetnek a hatvanadik életéve felé közeledő Pista bácsi. Pista bácsi lett ő a legidősebbnek : is. Tekintélyt és tiszteletet pa- \ rancsol magas, vállas alakja, i ezüstfehér haja, amelyet bar- \ nára cserzett arcbőre még in- \ kább azzá tesz. Kék szeméből • az életerő, a jókedv, a szere- ! tét sugárzik. Nagyon szereti az \ embereket, szinte elérzéke- \ nyül, amikor egy-egy mAnka- \ társáról, a termelőszövetkezet j egy-egy jól dolgozó tagjáról be- í szél. „Uzemegységvezetőnk, a ! Kovács elvtárs? Kiváló em-