Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-18 / 193. szám
1964. AUGUSZTUS 18, KEDD nsi MEG! 3 Társak - ellenfelekként, Bellái Pál személye körül hosszú idő óta heves viták dúlnak. Elöljáróban ennyit el kell mondani, hogy nem népszerű ember a községben. Ahány embert kérdeztünk felőle, csak hümmögtak, aztán arról beszéltek, jobb gazdát is láttak nála! no meg aztán olyan ember, alti más szemében meglátja a szálkát, míg a magáéban ... Az Aszódi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya legutóbbi intézkedésével mégis megsemmisítette a váckisúj- falui Petőfi Tsz 1963. június 2-án és 1964. március 3-án hozott alapszabályt és törvényt sértő közgyűlési határozatait Bellái Pállal szemben és utasította a termelőszövetkezetet, hogy az „ügyet” most már érvényes közgyűlésen, a törvényes előírások szigorú betartásával tárgyalja meg. ★ Tavaly május végén ülést tartott a Petőfi Tsz vezetősége. Bellái Pál növénytermesztési brigádvezető ezen nem vett résizt. — Már megint a Bellái — mérgelődött a vezetőség többi tagja. — Bogaras, sértődékeny ember, képtelenség vele megférni. Űgylátsziik, komolyan gondolja, hogy leköszön a tisztségéről — állapították meg közösen. így történt, hogy ott helyben határozatot hoztak, Bellái Pált visszahívják a vezetőségből. Valamennyien elfeledkeztek azonban arról, hogy nem hozhatnak ilyen határozatot mert erről a tsz-törvény 56. paragrafusának szabályai szerint csak a közgyűlés abszolút szótöbbsége dönthet. Mindjárt azt is elhatározták, a legközelebbi közgyűlésen megszavaztatják Bellái Pál kizárását is a szövetkezetből. A június 2-án megtartott közgyűlés jóváhagyta Bellái Pál kizárását és földjeinek kiadását a gazdasági év végén. Csakhogy itt ismét hiba csú- szott a számításba. Nem is egy. Először is a tsz-törvény 13. paragrafusa alapján fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül nem lehet kizárási javaslatot terjeszteni a közgyűlés elé, másodsorban pedig a közgyűlésnek kétharmados szótöbbséggel kell határoznia. A 92 tagból viszont mindössze 35 volt jelen. így bajosan gyűlhetett össze a kétharmados szótöbbség, ami a kizáráshoz kellett. Jódarabig csend volt. Bellái Pál nem fogadta el a kizárási határozatot s tiltakozott az ellen Is, hogy földjét kiadják a termelőszövetkezetből. Hat- vankilenc éves, idős ember, gyomorfekélyes. Felesége sem fiatal. Fia katona, menye az iparban dolgozik. 1964 elején bejelentette a tsz-vezetőség- nek, hogy területet nem vállal, de ha korának és egészségi állapotának megfelelő munkát biztosítanak a számára, azt szívesen végzi. Március 4-én ismét közgyűlés foglalkozott Bellái Pál bejelentésével és 1200 forintos kártérítésre kötelezték. Miért pont 1200 forint? Mert éppen annyi földjáradék járt Bellái Pálnak. A tsz-vagyon védelme közben azonban nem lapoztak eléggé a termelőszövetkezeti törvénykönyvben s így történhetett. hogy el sem olvasták, miszerint a Földművelés- ügyi Minisztérium 19/1959. számú rendslete 27. paragrafusának mellőzésével nem folytathatnak le kártérítési eljárást. Márpedig ők ezt elmulasztották. De ha még „szabályszerű” lett volna a kártérítési eljárás, akikor is túlzott volna az 1200 forint kiszabása, mert az meg egyenesen a termelőszövetkezeti törvény 70/c. cikkelyének 3. bekezdése súlyos megsértését jelentette, amikor a termelőszövetkezet az 1200 forintos kártérítést saját hatáskörében kívánta a földjáradékból levonni. Ehhez csak 300 forintnál kisebb összeg esetén van jogúik. Az 1200 forintos kártérítést már bírói végrehajtás útján kell kérniük. * — Nem értünk egyet a járási tanács határozatával — mondja indulatosan Pintér András tsz-elnök. — Bellái Pál több kárt okozott a termelő- szövetkezetnek magatartásával, mint munkájával hasznot. — Miért őt választották bri- gádvezetönék? — Nem volt túlságosan nagy a választék. Tizennyolc holdon gazdálkodott, gondoltuk, érti a löldmunkát, bár nem volt a legelső gazda. Mindenki örült, amikor más lett a brigádveze- tő. Most ül odahaza és elnézi, hogy kínlódjunk a földjével, amikor úgy is kevesen vagyunk. Tizenhárom hold jut egy emberre. — Szólt-e Bellái Pál a hibák ellen? — Szólni szólt. Intéző bizottsági tag volt. Egyetértünk azzal, hogy valaki kritizáljon, de ne úgy, ahogy ő tette. Mert csalit gáncsoskodott. — Egy csokor törvénytelenséget követtek el Bellái Pállal szemben. Ezt mivel magyarázzák? — Tudatlansággal. Nem vagyunk járatosak a törvényekben. — De a minta-alapszabályi csak ismerik? — Ügy gondoltuk, ha a vezetőségi ülés letárgyalta, a közgyűlés jóváhagyta a dolgot., | akkor rendesen eljártunk, j — Csakhogy ez a közgyűlés nem volt határozatképes ... — Mi azokat az embereket i vesszük számításba, akik rendszeresen dolgoznak. Hétszázhét 1 hold földünk van, kilencven , taggal. Körülbelül ötven a i törzsdolgozónk, amiből harmincöt ott volt a közgyűlésen, — Ha Bellái Pál nem kötött munlcavállalási szerződést, i nem lehet felelősségre vonni. — Köszönjük szépen. Most i jó példát mutatott. Jövőre [ majd nézhetjük, hányán dőlgoznak. Neki is csali annyi területet írtunk elő, mint másnak. Igaz. hogy beteges, de ott a fiatalasszony, meg a felesége, azok dolgozhatnának. Az asszony piacozik. Más menyecske is eljár dolgozni az iparban, az én lányom is, mégis délutánonként beállnak a földbe. ★ A Bellai-ház kisebbfajta kastélynak is beillene. A ház, az udvar, a berendezés jómódot sugároz. (Ha valaki rossz gazda volt, saját erejéből vajon hogyan építhetett ilyet?) Furcsa beszédű, akaratos ember az öreg. — Hogy miért nem mentem el a vezetőségi ülésre? Mert nem hívtak, de utána a közgyűlésre sem. Csak én nem kaptam meghívót. Az egész ott Díjnyertes fogatok bemutatója a mezőgazdasági kiállításon A Német Szövetségi Köztársaságban, • Aachenben rendezték meg ez évben a nemzetközi fogatversenyt, ahol a magyar fogatok értékes sikert értek el. A kettős és a négyes fogatok versenyében győztes magyar hajtők a mezőgazda- sági kiállítás fogatbemutatóin is szerepelni fognak. A kiállítás bemutatópályájának lelátóját az idén jelentősen kibővítették, hogy a közönség kényelmes ülőhelyekről nézhesse végig a naponként megismétlődő izgalmas lovasversenyeket és látványos fogatbemutatókat, valamint a díjnyertes állatok felvonulását. „Gyertek le, nagy hakni van“ Elfogták a gödöllői rablótámadás végrehajtóit Lossó Béla. A többiek ezalatt zsákmányra éhesen a parkban várakoztak. Az áldozat fekve és kifosztva maradt az utcán, ők pedig a rablóit" pénzen osztozkodtak. A rendőrségnek nem volt könnyű dolga, mert Takács Ferenc nem ismerte fel támadóit. Mégis, alig telt el néhány nap, az egész társaság hurokra került. Hozzásegítette a nyomozókat a sikerhez az a postai levelezőlap is, amely a helyi közvéleményt felháborító rablótámadás után néhány nappal érkezett Gödöllőre. „Gyertek le Nyíregyházára, mert nagy hakni van. Szöcske.” Ez állt a levélben. Ügy látszdk, a szökésben levő két rabló a fővárostól több száz kilométer távolságban további kedvet kapott a pénzszerzésnek ehhez a módjához. Most mindannyian: Géczi Tibor, Lossó Béla, Németh József, Besse Imre és T. F. fiatalkorú, a rendőrségi zárkában várják további sorsukat. Gödöllő nyugalmat és köz- biztonságot kívánó lakóival együtt mi is reméljük, hogy a bíróság ítélete példamutató lesz. Szívdobogással... Hétfő reggel, mint máskor. A pihenés napja után ismét itt van az alkotó élet. A városszéli autóbusz- ínegállónál emberek gyülekeznek, szó esik a vasárnapi eseményekről, a családról, a munkáról. Odébb egy teherautó álldogál, jár a motorja, a gépkocsivezető a sárhányó mellett cigarettázik, szemmel láthatóan vár valakit. A kocsi oldalán tábla: Rákoshegyi Állami Gazdaság vecsési üzemegysége. Ekkor a sarki kocsma küszöbéről elkiabálja magát egy svájcisapkás legény: .Jóska, gyere már!”. A gépkocsivezető felkapja a fe~ jét és mosolyogva int: „Nem lehet többet, szívdobogást okoz!” s beül a volán mellé, újságot olvas. Nem sokkal később kettesével, hármasával összeölelkezve, pityókásan, dalolva megindul a kocsma felöl a teherautó „tartalma’-. Nagynehezen feltolják egymást a kocsira, arról énekelnek, hogy megjavulnak és „tejet isznak boldogan”. Lehet, hogy munkába mennek? — Szeretném én azt a munkát látni! — mondja egy idősebb ember már az autóbuszon, amikor szinte egyszerre elindul a két jármű. Emitt csukott ajtókkal, józan fejekkel, ott dülöngő falócákkal és kóválygó tekintetekkel. A teherautó gépkocsivezetője, népiesen ,a kormány tagja” tartja a volánt. Talán nem is lesz baleset... Mégsem megnyugtató ez az egyetlen kéz. De jó lenne, ha majd a célban egy másik, magasabb szintű vezető kapna a látványtól szívdobogást, s tenne olyan intézkedéseket, hogy máskor a hét eleje józanul kezdődjön — minden üzemegységben, minden munkahelyen! (jl) kezdődött, hogy intéző bizottsági tag koromban az egyik közgyűlésen felszólaltam: nem értek egyet azzal, ami a vagyonleltározással történik. Azt mondta az elnökünk, azért senkit nem lehet felelősségre vonni. Ha nem lelhet, akkor én bejelentettem a lemondásomat. — Mekkora földet írtak ki művelésre ? — Háromszáz négyszögöl uborkát, négyszázötven négyszögöl cukorrépát, hatszáz négyszögöl burgonyát, ezer- hatszáz négyszögöl kukoricát. Még a felével sem bírnánk el. A menyemet nem hajthatom. Én nem. parancsolgathatok neki, mert ha itthagynak a fiatalok bennünket, az sem lesz, aki betegségemben pohár vizet adjon, A vasútnál is munkáért kapja a kenyeret, nem ingyen. Különben állapotos. — De maga még bírja magát, hiszen elment kukoricát kapálni napszámba — mondják. — Mármint én? Egy kocsi szénát vettem az állataimnak, mert én már a tsz-től nem kapok semmit, háztáji földet sem. A széna hazahozataláért vállaltam munkát. Fél nap után kidűltem, alig tudtam hazajönni. — Hogyan is volt, mikor Íratta a szőlőjét a fia nevére? — Micsoda? — döbben meg. — Ezelőtt húsz évvel! ¥ Hát így. Nem a józan ész győzedelmeskedett itt, hanem mindkét oldalról a düh, a torkot szorongató keserűség. A hajdani rokonok ellenséggé váltak^A hosszas beszélgetés után érezni, Bellái Pál nem akart rosszat a közösségnek, de ahogyan akarta, az semmiképpen sem jó módszer. Erőszakos ember, nehezen tűri meg más szavát maga körül. Otthon is ő viseli a kalapot. Ha szép szóval megbeszélték volna a vállalt területet, s a felesége és menye is kijárt völna dolgozni,' kölcsönös segíteniakarás-sal más eredményre jutottak volna. Csakhogy, mint mondottuk. Pintér András és Bellái Pál viszonyából éppen ez a kölcsönösség hiányzik. Ma már ott tartanak, hogy a legképtelenebb vádakkal illetik egymást, szúnyogból elefántot csinálnak. Pintér András is szereti a termel őszövet- ícezetet, harcol érte, s ebbeli igyekezetében túlozza el Bellái Pál hibáit. S ez indítja az egész termelőszövetkezet vezetőségét arra, hogy a törvénytelenségek ingatag talajára lépjen. Ha ismét eléjük kerül az ügy. jól fontolják meg, hogyan határoznak. Komáromi Magda Miféle csontokat találtak Cegléd belvárosában ? Kérelem az építőkhöz és a lakossághoz A mezőgazdasági kiállításra készül az ország egyetlen lovas úttöröraja A Kiskunságban az öregek í még ma is azt tartják: nem ember az, aki nem tud lova- | golni, s a fiatalok nem is igyekeznek megcáfolni ezt a véleményt. A Kiskunsági Állami Gazdaságban tavaly alakított lovas úttörőrajban jelenleg is 25 gyermek, köztük két lány ismerkedik a lovaglás fortélyaival. A fiatal lovasok a ráckevei területi bajnokságon a felnőtteket is megelőzve megnyerték a csapat- versenvt, Turkevén pedig hét számból ötben lettek az elsőit. A lovas úttörők hírneve ma már az ország határain túlra is eljutott. Hetente háromnégy alkalommal külföldi turistacsoportok keresik fel őket, hogy megcsodálják tudásukat. Az idén már csaknem hatszáz külföldi — olasz, kanadai, osztrák — turista látogatta meg őket Az ifjú lovasok most nagyszabású bemutatókra készülnek. Részt vesznek a. mező- gazdasági kiállításon, a kecskeméti hírős napokon és a ceglédi területi lovasversenyen. Naponta kétórás edzéssel készülnek ezekre az alBábel Sándor és Harmath József idős csikósok a karikásostor készítésének tudományára tanítják az úttörőket: Szálai Jolánt, Molnár Istvánt, Vági Mihályt és Harmath Istvánt kalmakra, amelyeken többek között lovasjátékokat, sapka- és szűrlopást, székfoglalást, kolbászevést és lovas futballt mutatnak be. A játékok közül a legérdekesebb a szűrlopás, amellyel a hajdani kiskunsági csikósok virtuskodását elevenítik fék A lovas úttörők nemcsak a lovaglás tudományával ismerkednek meg. Ha véget ért az edzés, a nagyobbak maguk ápolják a lovukat, a kisebbek pedig, ha még nem érik el az állatot, a szerszámokat hpz- zák rendbe és segédkeznek az istállóban. Kábeleket fektettek le a minap Cegléd belvárosában a posta munkásai, amikor váratlanul emberi csontok kerültek elő a föld mélyéből. Villámgyorsan végigfutott a városon a rémhír, hogy közelmúltbeli gyilkosságok nyomára bukkantak. A szakértők szeme azonban gyorsan és határozottan tisztázta, hogy szó sincs bűntényről, csupán az ismétlődött meg. ami az utóbbi hatvan-hetven évben egyre gyakoribb: egy három- négyszáz évvel ezelőtti sírkert maradványait bolygatja az utókor. A feltűnést keltő leletről Cegléd neves várostörténet kutatójával, Hídvégi Lajos tanárral beszélgettünk. — Török korabeli temetőről van szó, de mindjárt hadd jegyezzem meg, hogy ide törökök soha nem temetkeztek, mert városunkban nem laktak sohasem. Legfeljebb Hatvanba menet vonultak el itt, a mai városháza mögötti száz-százötven méter hosszú, szelíd halom alatt, a herényi úton — magyarázta a ceglédi történész. — . Akkor hát kiknek a csontjai porladnak itt? — A ceglédi nép az ezerötszázas évek derekán tért át a reformált hitre. Akkoriban a mostani Kossuth-téren állt az a hatalmas, gótikus, torony nélküli, támpilléres templom, amelynek freskóit fehérre meszelték, ahonnan kihordták a színes lobogókat, a tömjénfüstölőket, a széphangú csengőket, a latin misekönyveket és a skófiummal kivarrt palástokat. Szétszedték az oltárokat i® és az arany-platina monstrancia helyett nehézkes ónkancsókat vásároltak az úrvacsora felhordására. Csak a szószéket hagyták helyén és a keresztelő kutakat. Visszaütés volt ez a római egyházra, feleletül az 1514-es temesvári vereségért, a mind fojtogatóbb földesúri béklyókért, a második jobbágyságba taszításért. És akkor szüntették meg a templomkertbe való temetkezést, amire korábban a királyok kényszerítették az embereket. Ebbe, az első temetőbe, a fallal bekerített cinterembe, majd csak kétszáz év múltán temetkeztek ismét a máshonnan jött katolikusok. A reformált hit híveinek világában pedig így a város közepén két temető is volt, e régi mellett az új. Mindkettőt azután csak a 18- század utolsó harmadában szüntették meg, a Csengetyűs, a Kálvária és az öreg református temető megnyitásával. — A két temető hol fekszik pontosabban? — A templomkerti ősi sírok most az aszfalt és az úttest alatt vannak, háborítatlanul. A református belső temetőt ásták ki, az emeletes Gombos-ház, a patikaház, az Unghváry-pince, a múzeum, az új tiszti lakóház és a járási tanácsháza építésénél. A csontvázak százait szórták sajnos szét, a tudomány örök kárára. — Vallatóra lehetett volna fogni ezeket a sírokat? — Hogyne! Az antropológusok rekonstruálhatták volna az időben egészen pontosan meghatározható csontanyagból a 16—17—18. századbeli ceglédi nép rassztípu- sait, a néprajzosok, a régészek pedig a sírleletekböl őseink viseletét és anyagi kultúráját. — iVTit lehetne tenni a jövőben ennek érdekében? — Reméljük, hogy a még érintetlen -aHalajú részeken, a további építkezések vezetői nagyobb figyelemre méltatják az ősöket, s az élőket, azáltal, hogy tüstént értesítik a múzeumot, mihelyt előkerül valami a földmunkálatoknál — mondotta végül Hídvégi Lajos tanár. (f. a.) Augusztus 11-én Gödöllőn a i Dregony utca és a Rákóczi út sarkán az éjszakai sötétben ismeretlen tettesek megtámadták Takács Ferenc 61 éves sütőmunkást. Leütötték és amikor a földre zuhant, kabátzsebéből elraboltak 1640 forintot és egy több száz forintos zálogcédulát. öt gödöllői fiatalember, a rablás értelmi szerzői, végrehajtói, illetve cinkostársai, már a rács mögött vannak. A járási rendőrkapitányság nyomozói gyors és hatékony munkával fedték fel kilétüket és fogták el őket. Az öt fiatalember közül négyen húsz évesek, egy pedig még kiskorú. Hogyan jutottak idáig, hogyan követték el életük első, de nagyon súlyos bűncselekményét? Az út nem a becsületes életmódtól vezet közvetlenül és röviden idáig. Az éjszakai rablótámadás értelmi szerzőjéről és végrehajtójáról, Géczi Tiborról például, akik ismerték, tudták, hogy bár dolgozott, de szabad idejét csavargással, ivással és zülléssel töltötte és társaival, a „galeri” többi tagjával állandóan ott ólálkodott a gödöllői Szabadság tér környékén. A többiek is hasonló életmódot folytattak. Persze, ehhez nem elegendő a munkával szerzett kereset. így vetődött azután fel Géczi agyában, hogy „pénzt kellene szerezni”. Erre kiváló alkalom volt a legutóbbi fizetési nap a Sütőipari Vállalatnál, ahol ő és a „galeri” másik tagja, Be.se Imre is dolgozott. Itt látták, hogy öreg szakmunkás társuk felvette a fizetését. Már jó- előre megbeszélték mind az öten, hogyan, mit fognak tenni. Amikor Takács Ferenc este betért az Utasellátó vendéglőjébe, már szemmel tartották. Látták azt is, hogy onnan még egy pohár italra betért az eszpresszóba. Sőt, még szót is váltottak vele. Azután, amikor az idős ember hazafelé vette útját, eléje mentek, megvárták az egyik sötét sarkon, egy fa mögé bújva. A rablást ketten hajtották végre; Géczi Tibor és
