Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-13 / 189. szám

A PEST MEGYE! H í Rt A P KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM 1964. AUGUSZTUS 13, CSÜTÖRTÖK HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA KÍSÉRLETI TÁROLÁS A Hunyadi Termelőszövetkezet 413 eser forintot költ talnßßaritnsm Lépegető exkavátor végzi a tőzegkitermelést A munkaerőhiány mindenütt ésszerűsítésre ösztönzi a dol­gozókat. A konzervgyárban egy új kísérletet vezettek be a szállítás megkönnyítésére. Konténeres rakodólapokon tárolják a befőtteket a rak­tárban, a szállítást ezzel meg­könnyítik (Godány felv.) ★ CSATLAKOZTAK A VER­SENYFELHÍVÁSHOZ A város hat termelőszövet­kezetének vezetői a minap megbeszélést tartottak, a nyá­ri mezőgazdasági munkák je­lenlegi eredményeiről, gond­jairól, Ezen a megbeszélésen elhatározták, hogy csatlakoz­nak az aszódi járás termelő- szövetkezeteinek augusztus 6-i versenyfelhívásához. Az ülés résztvevői a versenyfelhí­vás valamennyi pontját elfo­gadták. ★ Az alkotmány ünnepére Ju­hász István tehenész, a Petőfi Termelőszövetkezet I-es üzem­egységének dolgozója jó mun­kája elismeréseként 280 ki­lós borjút kap prémiumként. ★ Három hete gazdátlan a Mentovieh u. 9. szám előtt le­vő ekekapa. Vajon nincs rá szükség? De ki a gazdája? ■k Az új tejbisztrót majd va­sárnap is nyitva tartják. ★ 49 malac „született” a Dó­zsa Termelőszövetkezetben, és 16 anyakocától még száz­száztíz kismalac szaporula­tot várnak. k 430 ezer forintot költ a vá­rosi tanács az iskolák meg­szépítésére, rendezésére. A ki­vitelezést a Vegyesipari Ja­vító- és Szolgáltató Vállalat végzi augusztus 31-ig. k Motorosok, gyalogo­sok panaszolják, hogy a Kecskeméti út elején az úttestet a két lakó­épület építésekor a víz­vezeték szerelésénél át­vágták, és azóta sem hozták rendbe. Majd a nyakukat törik ki az ar­ra haladók az esti sötét­ségben. A problémát még fokozza, hogy ezen a részen az esti villany is csak tizenöt perccel később gyűlik ki, mint a város más pontján, k Százezer forint értékű fel­újítást végeznek november 30-ig a városi kórházban. k MIT LÁTUNK MA A MOZI­BAN? Miért rosszak a magyar fil­mek? Magyar film. Főszerep­lők: Bara Margit, Mécs Ká­roly. Szélesvásznú. Kísérő műsor: Lakásválság. A Hunyadi Termelőszövet­kezetnek a Kőrös-ér közelé­ben levő területe lapos. Hu­szár Kálmán tsz-elnök több­ször megfigyelte, hogy ejgy öt­holdas területen a savanyú fű egészen rendkívüli buja­sággal hajt és a közelben el­vetett káliigényes kultúrák — takarmányrépa, torzsás- íéiék — nagyon gyorsan fej­lődnek. Egyik ilyen határjá­rás alkalmával az elnök meg­állította fogatát a Kőrös-ér közelében. Újra megnézeget­ték ezt a bizonyos ötholdnyi területet. Hamarosan előke­rült az ásó. „Valaminek len­nie kell itt a felszín alatt”. Feltétlenül van valami táp­anyag, amit ki lehetne ter­melni és másutt is lehetne ér­tékesíteni. Az első ásónyomok során pörkölt pótkávé színű anyag került felszínre. Rö­vid vizsgálat után kide­rült, hogy tőzeg és egy­órás ásás után már azt is meg lehetett állapítani, hogy a tőzegtelep vastag­sága száz-százhúsz centi­méter. Rövid számolás azt is tisztáz­ta, hogy körülbelül huszonöt- ezer köbméter tőzeget takar a föld, ami felmérhetetlen ér­ték. _ Egy köbméterben ugyanis hét mázsa tőzeg van, amely­nek értéke feldolgozott álla­potban tizenhat forint. Á városi tanács mezőgazda- sági osztályán nagy örömmel fogadták a nagyszerű felfede­zést. A vezetők többször is kilátogattak a területre és rö­vid úton százezer forintot biztosítottak szállítóeszközök beszerzésére. — Ennek idestova két esz­tendeje — mondotta Huszár Kálmán. — Beláthatatlan mé­— Számításom szerint két év alatt há romszázötve n- négyszáz vagon elsőrendű szerves anyag került kiterme­lésre, amit a 114 katasztrális hold nagyüzemi szőlőtelepíté­sen dolgoztunk be. ■— A két ötéves tervben szö­vetkezetünk kétszázötven hold szőlő és háromszáz hold gyümölcsös telepítését tervezi. Az idén is ötven holdon telepítünk és ehhez hol­danként ötszáz mázsa tő­zeget használunk fel. Beszélgetés közben felvető­dik az a kérdés* hogy vajon Huszár Kálmán, a kíváncsi ember, megpróbálta-e kiderí­teni azt, hogy ez a nagymé­retű tőzegtelep hogyan kelet­kezett. Az elnök bólint és rög­tön válaszol. — Nem is kellett ennek megállapításához különleges kutatás. A Kőrös-ér nevében ott bujkál a kőrisfa neve. Eb­ből következik, hogy a közel­ben erdő volt és van ma is, ahonnan az ér a nevét kap­hatta. A mi területünk helyén biztosan mocsár vagy nádas volt és nagyon valószínű, hogy egy-egy áradás nagyobb tömegű levél maradékot és más szerves anyagot sodort ide. Erre vallanak a tőzegben lépten-myomon megtalálható csigaházak és falevélnyomok Az idekerült anyagra aztán idők során tovább rakódott le sok újabb réteg, amely las­san száz centiméteres vastag­ságot ért el. Váratlan, fordulattal vissza­kanyarodunk a tőzegkiterme­lő brigád munkájára. — Augusztus hatodikéval befejezték a munkát — mon­dotta az elnök. — Hetedikén a brigád már a gabonaszállí­tásban dolgozott. Helyettük gép végzi a ki­termelést. Még februárban tárgyaltunk a Budapesti Talajjavító Válla­lattal egy lépegető exkavátor üzemeltetéséről, és a szerző­dés alapján augusztus hetedi­kén megérkezett a hatalmas gép, amely egy műszakban hatszáz mázsa tőzeget termel ki. Az anyagot rögtön kazal­ba Is rakja, onnan később a felhasználás igénye szerint a termelőszövetkezet, fogatai szállítják a felhasználási helyre. Ez a gép különben a hattagú brigád munkájának harmincszorosát végzi el egy nap alatt — két ember keze­lésével. (Rossi—Fehér) ÚJABB PARKOK .. j* k* ile^o Naponta szaporodnak a kis kertek, parksávok a város lakóházat előtt. A Kecskeméti út 30. szám előtt létesített kis kertet naponta gondozzák, hogy meghittebbé, szebbé varázsolja a város összképét (Papp felv.) Tizenkétnapos kirándulás és tapasztalatcsere Erdélyi Gábor, a ceglédi ja* rási tanács elnökhelyettese ve­zeti azt a harminctagu kirán­duló csoportot, amely augusz­Pistike hazakerült Szomorú, majdnem tragikus végű história játszódott le F. J. családjában. Szerdán történt. A szülők dolgozni voltak, a gyerekek pedig ját­szani indultak. Pistiké, törté­netünk három és fél éves fő­hősét, kilencéves hányja és a szomszédok kilencéves fia az otthonuktól több mint egy ki­lométerre levő homokos göd­rökbe vitte, íbújócskázni. Vidáman futkároztak — mint az idősebb gyerekek me­sélik —, ám úgy délután 5 óra felé Pistiiké eltűnt. Azt hitték, elment haza. Játszot­tak még egy darabig, aztán hazaindultak. Pistike azonban nem kerül elő. A hazatérő szülők a hír hallatára kisfiúk keresésére indultak. Az ered­ménytelen kutatás belenyúlta csütörtök éjszakéiba. Másnap már hajnalban tal­pon volt a család, a szomszé­dok, ismerősök serege keres­te az eltűnt gyereket. Vajon mi lett vele? Bete­mette volna a homok? Sokan a közeli szőlők kútjainak fel­ikutatását javasoltált. A szülők kétségbeesése percről-percre nőtt. Csütörtök délelőtt fél 10 órakor a sze­rencsétlen anya idegtépő sí­rás közben ismét a homok­gödrök átkutatására indult. Puszta kézzel kaparta a föl­det — eredménytelenül. Minden keresés, kutatás meddőnek bizonyult. Lassan beesteledett. Vége lett a csü­törtöki napnak is és Pistike ■még mindig nem volt meg. A várva-várt örömhír pén­teken kora reggel érkezett. Kecskemét határában egy fér­fi rátalált a Kecskemét felé ballagó kisfiúra. Pistike azt mondogatta és most már szü­lei kérdéseire is azt válaszol­ja: „Mindig csak ballagtam, kerestem a házunkat:” Az elveszett gyerek meg­került. És ez csak a véletlen és a szerencse kellemes ösz- szejátszása folytán történt így. Ugyanezzel az erővel bekö­vetkezhetett volna a szörnyű tragédia is, ami igazán érhet egy védtelen 3 és fél éves gyereket. Hogy ki volt a hibás? A ját­szótársaknak kellett volna vi­gyázni, vagy a szülőknek kel­lene óvatosabbnak lenni? Az eset mindenesetre figyelmez­tet. Manapság, amikor a nap­közi otthonok egész sora mű­ködik városunkban, nem len­ne szabad ilyen fiatal ' gyere­ket felügyelet nélkül otthon hagyni. Ilyen és hasonló eset­nek nem lenne szabad előfor­dulni! Barta Lajos tus 12-én, a hajnali órában in­dult tizenkétnapos balkáni ki­rándulásra. A kirándulásnak nagykőrösi résztvevője is van, Huszár Kálmán, a Hunyadi Termelő­szövetkezet elnöke. Az egész utat autóbuszon te­szik meg. Ceglédről indulva keresztül haladnák, Románián, Bulgárián és Jugoszlávián ke­resztül térnek haza. A program sok, ragyogó lát­ványosságot Ígér. Átutaznak Erdélyen, történelmi neveze­tességű városokon. A Kárpáto­kon keresztül jutnak el a ro­mán fővárosba, amelynek megtekintése után a Fekete­tenger partján haladnak Vár­na felé. Várna lesz az első ál­lomás, ahol hosszabban időz­nek. Ott tanulmányozzák a vi­lághírű bolgár nagyüzemi sző­lőtermelést. Félnapot töltenek a nevezetes aranyhomók üdü­lőhelyen. Megfelelő tapasztalatokat szereznek Plovdiniben az euró- paszerte ismert bolgár' para­dicsomtermelésről, ahonnan a híres korai paradicsomot ex­portálják az északi országok­ba. Napokat töltenek a bolgár fővárosban is.' Hazafelé egy-egy napot szentelnek a jugoszláv néppel való találkozásra Nisben, majd Belgrádbán. Üjvídéken és Sza­badkán keresztül tér haza a csoport. Köszönet a segítségért A szeszipar tizennégy dolgozója a Hunyadi Termelőszövetkezet kertészetében cet csak felnőttek látogathatják!’’ Természetesen ez nem azért je­lent haladást, mert a felszólítás­ra egyetlen gye­rek sem reagál, hanem pusztán azért, mert a me­legvíz is bekerült a szövegbe. De ta­lán hasznosabb lenne ez a meleg­víz inkább a tuso- lóban, de nemcsak napi félórákra. Ja persze, ez azért túlságosan nagy haladás lenne! Tévedés ne es­sék, én a haladás felmérésében és leírásában nem akarok túlzásokba keveredni. Nem szabad eltúlozni a dolgot akkor, ami­kor például a hangszórók egész délután kellemes zene sugárzása helyeit mélyen hallgatnak, sok­szor még akkor Szabadságra küldte a Szesz­ipari Vállalat tizennégy dol­gozóját, akik a pálinkát készí- ’ tik egész éven át. Nem is új­donság ez a szabadságolás, hi­szen az anyag fogytán és a vállalat azzal az ígérettel en­gedte el a dolgozókat, hogy mihelyt erre mód nyílik, de legkésőbb egy hónapon belül, visszavárja őket. A Hunyadi Termelőszö­vetkezet vezetősége tudo­mást szerzett a felszaba­dult munkaerőről és gyor­san intézkedett, hiszen a betakarításban min­den munkaerőt használni tud a mezőgazdaság, de különö­sen most a kertészet. A termelőszövetkezet elnö­ke felkereste a brigád egyik tagját, Szabó Balázsnét, akit röviden tájékoztatott a kerté­szetben adódó munkalehető­ségről és arról, hogy mit tud­nának a brigád tagjai meg­keresni. Másnap reggel tizen­négy asszony már paradicso­mot szedett a termelőszövet­kezet kertészetében. Mázsán­ként tizenöt forintot kaptak és könnyű kiszámítani, hogy naponta megkeresték az asz- szonyok a hatvan-hetven fo­rintot. Három hétig tartott a munka, a vállalat Jelent­kezett és visszahívta a ti­zennégy asszonyt, akik természetesen vissza­mentek régi munkahelyükre. Az asszonyok remekül dol­goztak, de a termelőszövetke­zet is állta a szavát. A brigád tagjai azzal búcsúztak, hogy a viszontlátásra jövőre, hasonló körülmények között. A termelőszövetkezet vezető­sége pedig köszönetét mon­dott a dicséretre méltó segít­ségért és azért, hogy az ipar dolgozói a nagy melegben is becsülettel megállták helyü­ket a mezőgazdaságban. Hová kerül a szennyvíz? Hová!? — Ezt kérdezik a Szervcstrágyagyűjtö Szövetke­zeti Vállalat hajtői is. No meg a Kárpát utcai kanális mellett lakók, a Ceglédi úti járókelők. A konzervgyárat okoltuk, de kisegítésképpen, hogy a bűz nagyobb legyen, ide hordja a szennyvizet a Szervestrágya- gyűjtő Szövetkezeti Vállalat kocsija. Naponként huszonöt kocsit is megszámolt Lévai néni. Elő­ször a kanálisba, majd némi „osztályharc” után a csaknem húsz méterre levő kukorica­földre eresztgették a bűzös le­vet. Bezzeg örültek a kukoricák, meg a gazdáik. A környék és a járókelők viszont úgy gon­dolják, számos nem a köz­pontban levő kukoricaföld megérdemelné az ajándékot. Van megoldás? Reméljük. Elvégre a város egyik legszebb és legforgalmasabb részéről van szó. A városi tanács egészségügyi osztálya már tud a dologról, cikkünk az intézkedés meg­gyorsítását szolgálja. — b— is, amikor nincs fullasztó meleg. Délelőttönként még fel-felraknak egy-egy lemezt, de úgy látszik, a lemezkezelő dél­utánra belefárad a nehéz testimun­kába. De a némaság délután sem örök. Egymást követik a jótékony célú fi­gyelmeztetések, felhívások. Fi­gyelmeztetik az úszni nem tudó­kat, a mélyvíz rej­tette veszélyekre. No meg a meleg vizes medence előnyeire. Egyszóval bizo­nyos fejlődés ta­pasztalható, de még vannak hiá­nyosságok is. Eze­ket azonban csak ilyen „rosszindu­latú” újságíró szemmel lehet észrevenni? — barta — ; Ha majd valami ; nagy történész \ vállalkozni mer : arra, hogy rend- \ szerező műben \ összefoglalja a ’• strandhagy omá- \ nyakat, könyvé- \ ben jelentős he- !lyet foglal el a ! mikrofonok által 1 bemondott szö- \ vég. Legalábbis l abban a részben, i amely a nagykő- i rösi strand „hala- í dó” hagyományait \ dolgozza fel. Mert \ csalás lenne azt \ állítani, hogy az J itteni hagyomá- \ nyok nem hala- l dók. í f Nagyot leptünk í előre a medencé- j bői való kizavarás f terén. Az elmúlt Í években, mikor ^ hallhattuk stran- í dunkon az alábbi, % kissé zavaros $ szöveget: „A me- '/ leg vizű meden­Strandhagyományok Gép dolgozik az emberek ; helyett. retű nyereség volt ez a felfe- < dezés, hiszen a termelőszövet- j kezet szervestrágya-igényé-! nek kielégítésében nagysze-! rű segítséget kaptunk. A kitermelés azonnal meg-: indult, mégpedig a leghozzá- i férhetőbb módon: kézi erővel, i Hat termelőszövetkezeti tag j végezte nap, mint nap, télen- ] nyáron át. — A hat ember — folytatta ] — egészen rendkívüli munkát ] végzett. Szeretném újra megéli- \ csérni Fekete Józsefet, aki j még ebben a valóban na­gyon szorgalmas munka­csapatban is mindig az élen járt. Tegyük azonban hozzá, hogy meg is volt az értelme a mun­kának, hiszen az emberek kemény helytállásuk hasznát is látták.. Naponta száz forin­ton felül kerestek és a terme­lőszövetkezet vezetősége a munkabérüket kéthetenként pontosan folyósította.

Next

/
Oldalképek
Tartalom