Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-13 / 189. szám
1964. AUGUSZTUS 13, CSÜTÖRTÖK 3 Magyar küldöttség a stockholmi nevelési kongresszuson Stockholmban szerdán megnyílt az iskoláskor előtti nevelés világszervezetének tizedik kongresszusa. A kongresszuson Magyarország képviseletében Madarász Mártonná, a Művelődésügyi Minisztérium óvodai osztályának főelőadója és Bakonyi Pálné, az Országos Pedagógiai Intézet pedagógiai tanszékének munkatársa vesz részt A tanácskozáson levetítik a küldöttek előtt az Énekelnek a gyerekek és a Mozogni jó című magyar kisfilmeket és bemutatják az óvodás korú gyermekeknek szánt magyar kiadványokat A több tudás egyik forrása A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a mezőgazda- sági üzemek nagyarányú gépesítése, a kemizálás, az üzemszerű termelés szervezése és technológiája a kétkezi dolgozóktól is megköveteli a megfelelő alapismereteket, sőt, a rendszeres továbbképzést. A világszerte kibontakozó nagyarányú versenyben mezőgazdaságunk csak akkor állhatja meg a helyét, ha felhasználja a legújabb kutatások eredményeit s az új eljárásokat a helyi viszonyokra alkalmazza. Mindezek szem előtt tartásával kezdeményezte 1961 tavaszán a Hazafias Népfront a Földművelésügyi Minisztériummal egyetértésben a mezőgazdasági szakkörök létreI ti Its.szí cikkünkre A minisztérium intézkedett Lapunk ez év július 9-i számában cikket közöltünk a Váci Kötöttárugyárról, amelyben megírtuk, hogy a termelés minősége ellen kifogások merültek fel. Ennek oka — többek között — az, hogy az átszervezéskor „lerobbant” körhurkológépeket kaptak, s azokat oly gyorsan kellett üzembe helyezniük, hogy kijavításukra idő alig maradt. Ugyancsak hibaként említettük meg, hogy a második negyedévben az első osztályú áruk aránya nem érte el a 87 százalékot. Cikkünkre most válaszolt a Könnyűipari Minisztérium termelési főosztálya textil-ruházati osztályának vezetője. Válaszában közölte, hogy „a Váci Kötöttárugyár termékeinek minőségére sorozatosan felhozott kereskedelmi reklamációk jogosak voltak. Ezek ismeretében a minisztérium termelési főosztálya 1964. első negyedében a vállalatnál vizsgálatot tartott.” A levél ezeikután ismerteti, hogy a vizsgálat nyomán milyen intézkedéseket tetteik: 1. A meo vezetőjét leváltották; 2. a meosokkal szemben támasztott követelményeket olyannyira csökkkentették, hogy a hibás árukat legyen idejük kiszűrni; 3. a körhurkoló üzemben megszervezték a gyártás közbeni ellenőrzést. Megemlíti a minisztérium levele a továbbiakban, hogy „ezen intézkedéseket a második negyedévben vezették be, hatásuk tehát csak bizonyos idő után érzékelhető”. Végül a cikkünkre érkezeti válaszlevél megállapítja: „a más gyárakban felszabaduló körhurkológépeiket — teljes lista alapján — a váci szakembereik választották ki. A ki nem választott gépeket — váci javaslat alapján — kiselejtezték, vagy raktárba helyezték. Az új típusú, modern gépek beszerzését csak tavaly kezdték meg, folyamatos beállításúidat erre és a jövő évre tervezik. A vállalat több éves kísérletek és piackutatás alapján úgy döntött, hogy az amerikai Tompkins rendszerű fcör- hurkológép alkalmas a gyár gépparkjának fejlesztésére. A kísérleti gép már üzemben van.” Tábla nincs — kanyar van Motorkerékpárunkkal 40—50 kilométeres sebességgel ,,szá- guldunk” a nagykörös—kórös- tetétleni országúton. Ahogyan a kilométerek szaporodnak, mi egyre jobban belefáradunk az útba. Mert az — főleg az utolsó 10 kilométeren — nagyon rossz állapotban van. És ami a motorvezető számára idegtépő, annyi az útkanyar, hogy nem győzzük számolni. D-ehát ez alig lehet probléma — mondhatja akárki — hiszen csak előre tekint az ember, az uí- kanyart jelző tábla rámosolyog a motorosra és máris tudja, mi a teendője. Itt azonban hiába tekintünk jobbra és balra, tábla nincs egy sem, kanyar annál több. Ezek némelyike Co fokos szögben törik meg, úgy mint a hatos és kilences kilométerkőnél, s ráadásul az utóbbinál alig száz méter után újabb derékszögű útkanyarulat fogadja a ,,boldog” motorost. Mindehhez, hogy még biztonságosabb legyen a közlekedés, — különösen sötét éjszaka, egy erre Ismeretlen vezető számára — a kilences kilométer útkanyaru- l-.tának külső szegélyéhez még egy másfél-két méter mély árkot is ástak. Mi, akik ezen az útszakaszon végighaladtunk, arra gondoltunk: talán éppen a táblák hiánya az. ami a leselkedő veszélyek felismerésére és a közlekedési szabályok pontos betartására figyelmeztet. De azért, ha táblák lennének — még jobb volna! — ani — — Kora ősszel rendezik meg az első magyar műemlékvédelmi hetet. A hét egyik fő eseménye a visegrádi Salamon-torony ünnepélyes átadása lesz, s itt nyitják meg az ország első műemlékvédelmi múzeumát. f hozását. A mozgalomba a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága mindjárt kezdetben bekapcsolódott. „Szaktudással a többtermelésért” elnevezéssel bizottságot hoztak létre a termelőszövetkezeti parasztság mezőgazdasági ismereteinek elmélyítésére. A munka már eddig is eredménnyel járt. A termelőszövetkezetek vezetőit viszonylag könnyű volt meggyőzni a szakköri munka fontosságáról, de a tagok szervezése már hosszabb időt vett igénybe, ők nehezebben értették meg a szakköri munka célját és helyét az egyéb oktatási formák között. Nagyjából ez érthető is, mert nincs kiforrott módszer. Ma még inkább a szakkör vezetőjének lelkiismeretességétől és mozgékonyságától függ, hogy a szakkör ténylegesen működjön, ne csak a statisztikai adatokban szerepeljen. Országosan több mint háromszáz szakkör szerepel a kimutatásokban, de ezeknek nem sokkal több mint egyhar- mada működik csak példamutatóan. Ugyanez az arány megyénkben is. Sok a mezőgazdasági szakkör, de közülük csak 21 működik kielégítően. Szentendrén Jerney Pál, a Magyar Agrártudományi Egyesület titkára vezeti a termelőszövetkezeti szakkört. Az első előadáson mindössze hetén voltak. Tavaly év végén már 18-an szereztek mezőgazdasági szakmunkás bizonyítványt a szakköri előkészítés után. Két évi működés után pedig a termelőszövetkezeti tagok jórésze felismerte, hogy a gépészeti, vegyi ismereteket legjobban a szakkörön belül sajátíthatja el. A mezőgazdasági szakkörvezetők megyei értekezletén azt fejtegették, hogy újabb lendületet kell adni ennek a munkának. A nagyüzemi gazdaságok csak akkor termelhetnek olcsóbban és többet, ha minden eszközzel jaöv.elik. a tagok szakmai tudását. A Haza-' fias Népfront és a többi tömegszervezet teljes erővel támogatja a mozgalmat, de sok még a tisztázatlan kérdés. Azt valamennyi fórum és érdekelt szerv elismeri, hogy a szakkörökön belül vitákkal, kísérletekkel, filmbemutatókkal és tapasztalatcserék útján kell oktatni, mégis az eljárás mindenütt más és más. Felsőbb szinten megszületett a határozat a szakkörök munkájáról, kidolgozták az irányelveket is, de ahol megvalósítják — a községekben — azon vitatkoznak: kinek a felügyelete alá tartozzon, kik irányítsák a szakköröket? Előfordul, hogy az érdeklődők szívesen eljárnának a szakkörbe, de nincs megfelelő vezető, aki az oktatást elvállalná. Ennek egyik oka. hogy a szakkörvezető honoráriuma szinte csak jelképes összeg. Aki szakkörvezetést vállal, jóformán önzetlen lelkesedésből teszi csupán. Cegléden például pedagógus is van az előadók között, másutt az állami gazdaságok szakemberei tartanak a termelőszövetkezeti szakkörHAZAFELE (Foto Kotroczó) Mozgásban a közös tehervagonpark A. neiwsetSiösi sscrceaet új vonásai SZENTENDREI UTCÁN (Foto Kotroczó) A Közös Tehervagonparki (OPW) a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamainak új szervezete. Tagjai Bulgária, Lengyelország, Magyar- ország, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia, Ezek az országok 4—36 ezer, a két alapvető teherkocsisorhoz tartozó, továbbá fedett és magas falú, nyitott vagonnal járulnak a közös teherkocsiparkhoz. Az országok úgy állapították meg a részesedés arányait, hogy fedezve legyen .a nemzetközi, vasúti szállítás,. teljes szükséglété, ' tékintötteí az egyes ' országokon belüli szállítás érdekeire. A működését 1964. július elsfején megkezdett közös park főleg ipari nyersanyagokat — szenet, vegyipari nyersanyagokat stb. —, zöldséget és gyümölcsöt szállít. A közös park évente körülbelül 100 millió tonna áru szállítását teszi lehetővé. (Az előzetes számítások szerint egy OPW-kocsi egy év alatt 60 teljes fordulatot tesz, menethosszának 70 százalékán teherrel.) A Közös Tehervagon parki a szocialista országok gazdasági együttműködésének további gyakorlati elmélyítése és a vasúti szállítás első ilyen fajta gazdasági szervezete. Létesítésének ebből a szempontból mélyreható gyakorlati jelentősége van. Segítségével jobban össze fogják tudni hangolni a tagállamok közötti vasúti árucserét. Naponta állapítják majd meg az OPW-kocsik elosztását, abból a célból, hogy lehetőleg mindennap elérjék a megengedett kocsiszámot a tagállamok vasútvonalain. A közös park működése elősegíti az üresjáratok további !{ csökkentését, ami valamennyi, £ az együttműködésben részt veil vő vasútnak elsőrendű érdeke. \ A tagállamok egyezménye azonban még tovább megy a •/, teherkocsiparkkal való gaz- ÍS dálkodásnál. Ennek az új, kö- £ zös szervezetnek az a feladata, hogy figyelemmel kísérje a nemzetközi gyors- és nemzetközi teherszállítást, hogy elemezze ezeket a szállításokat s intézkedéseket javasoljon az egyes vasútak munkájának megjavítására; ez nemcsak a í; határállomások munkájára, £ hanem a nemzetközi szállító s- / ra mini egészre is vonatkozik. ■' Már a közös tehervagon- j park működésének kezdetétől j fogva szükséges, hogy ne csak £ a vasutasok, hanem a szállít- t; mányozok és a külkereskedel- ! mi szervezetek is ismerjék az íüzem szabályzatát. Elsősorban | a külföldi szállítások negyed- •f évi és havi terveire, és azok- V nak a vasúti szállítás segítsé- gével történő teljesítésére , gondolunk. Az egyes napokon 'j és hetekben jelentkező egyen- ^ lőtlen igénybevétel és nagy ; ingadozás jelentős nehézség eket okoz a tagállamok vasúti szállításában, mivel a szállításnak magának kell naponta kiegyenlítenie a kocsiparkot a vasúti hálózatban. Ezt a közös vagonpark fogja ellátná; igénybevételének lehetőségeit az egyes tagállamok vasútiigazgatóságai naponta mérlegelni fogják. A kocsipark ezen új alkal- j mázasának rendszerében né- I hány, a nemzetközi szállítás- i ban eddig ismeretlen elem érvényesül: A tagállamok vasútvonalain egy-egy nap elvben nem sza- :bad,' hogy«több GPWiiposi.,lei- gyen, mint amennyit az 'illető vasútigazgatóság megengedett állománya kitesz. Az illető vasút minden túllépésért megállapított díjat fizet. Ez az intézkedés arra ösztönzi az egyezmény tagjait, hogy a le- > hető leggyorsabban cseréljék ki a szállítmányolcat a Közös Tehervagonpark többi tagjával. Ha tehát el akarjuk kerülni, hogy az OPW-kocsi felesleget üresjárattal csökkentsük, akkor az egyes vasutak- nak arra kell törekedniük, hogy a tagállamokba irányuló exportot maximális mértékben ezekben a kocsikban szállítsák elsősorban. Ezt egy példával illusztráljuk. A tagállam vas- úthálózatán egy bizonyos napon, mondjuk ezer OPW-ko- csival több fut, mint a megengedett. A kocsipark üzemi irodája megbízza a Közlekedésügyi Minisztériumot, hogy ezt a felesleget irányítsa át a többi országba, amelyeknek ezen a bizonyos napon nincs kimerítve a megengedett kocsikeretük. Világos, hogy az illető ország vasútja is jobban jár, ha 1000 megrakott OPW- kocsit irányít el. Ebből az következik, hogy azokon a napokon, amikor a vasúti háló- I zat felesleges OPW-kocsikkal i rendelkezik, nem gazdaságos I az exportot normális vagonokkal lebonyolítani. Ezért célszerű a tagállamokba irányuló kivitelt elsősorban OPW-teher- kocsikba rakni. Ezt újra egy példa világítja meg a legjobban. A nemzetközi viszonylatban érvényes előírások szerint például, ha egy magyar tehervagon Cana állomáson lép csehszlovák vonalra, ezen az állomáson át kell Magyarországra vissza is térnie. Az OPW előírásai szerint az OPW-jelzésű magyar kocsi — bár Cana állomáson át lépett ki a csehszlovák államvasutak hálózatára — bármelyik határállomáson kiléphet Magyarországra. De nem is kell közvetlenül oda visszatérnie, hanem fel lehet használni az egyezmény tagállamaiban történő szállításokra, akár rakott, akár üres állapotban; sőt, nem tagállam vasútvonalára is kiküldhető (példáid Jugoszláviába vagy Franciaországba) — ebben az esetben természetesen csupán rakottan. Josef Pospisil, az OPW üzemiroda igazgatója Az egyetem neves professzorának előadásait mindig feszüli érdeklődéssel hallgatták a padokban. Most is nagy figyelemmel lesték szavait, de feltűnt, hogy amíg azelőtt sohasem nézett jegyzeteibe a professzor, most többször is a zsebébe nyúlt és egy okmánybélyeg nagyságú kis cetlibe pillantott, majd a papírdarabkát zsebreté- ve, folytatta előadását. Később is minduntalan szünetet tartott, és ilyenkor újból és újból vizsgálgat- ni kezdte a parányi feljegyzést. A tanár az előadás befejeztével, régi szokásához híven, megköszönte a hallgatók figyelmét, majd elmegköszönte tanítványa figyelmességét: — Nagy szívességet tett nekem barátom. A feleségem többször is megkért, hogy ne felejtsem el ezeket a holmikat hazafelé megvásárolni. Ezt a cédulát is ideadta emlékeztetőül. Nagyon köszönöm, hogy utánam jött, mert bizony, elfelejtkeztem a bevásárlásról. Ismételten köszönöm kedvességét, igazán kínos lett volna, ha sonka, vaj és izé, kenyér nélkül megyek haza. Kezet fogott a fiatalemberrel, zsebrevágta a cédulát és a következő pillanatban felment a lépcsőn a lakásába... Palásti László távozott a teremből. A csöppnyi papírdarabkát azonban ott felejtette a katedrán. Az egyik hallgató, a tanár lelkes híve, felemelte a papírt, amelyen ez a feljegyzés állt: „10 dkg sonka, 10 dkg vaj, 1 cipó”. A tanítvány a tanár után sietett. A professzor a lakása felé tartott és már hazaért, amikor a fiú utolérte. — Bocs&nat professzor úr — állította meg őt a fiatalember —, ezt a cédulát a katedrán tetszett felejtem. A tanár először nem értette, hogy miért állította meg a fiatalember, de amikor az megismételte szavait, felderült az irca és kedvesen ben vitákkal egybekötött előadásokat. Ha va.óűan j^i választják meg, hogy a mezőgazdasági szakkör előadásain mivel kívánnak foglalkozni, ha olyan témát jelölnek meg, amely egybeesik a termelőszövetkezet problémáival, akkor a próbálkozás biztos sikeres lesz Mendén erősen érdeklődnek a2 emberek, miképpen lehetne e lejtős, vízmosásos talaj védelmét megszervezni? Itt márií adott a szakkör témája Másutt, ahol hagyományos növénykultúra van, a már meglevő gyakorlati ismereteket lehet az elméletiekkel kibővíteni. Az új típusú mezőgazdasági szakkörök alig néhány éve alakultak meg. Egyre több ilyen szakkörre van szükség és a munka java még hátra van. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a szakkörök a termelőszövetkezetek fejlődésének fontos segítői lehetnek. K. M.
