Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-08 / 158. szám

1964. JÚLIUS 8, SZERDA *ltG stJCíríap „Nagy fény“ címmel tv-filmel forgatnak Érdekes új televíziófilm fel­vételeit forgatják a Magyar Filmgyártó Vállalat játékfilm­stúdiójában, Kovásznai György mai tárgyú forgatókönyvét Rényi Tamás rendezd és For- gách Ottó operatőr viszi film­re Nagy fény címmel. A tör­ténet ma! fiatalokról, egy fiú és egy leány szsrelméről szól. A film két főszereplője — a fiú és a lány ,— Szegedi Eri­ka és Schweiz András. Mind­két fiatal színészt ismeri már a közönség a filmvászonról, a színpadról és a televízió kép­ernyőjéről. A A* / •• R Az uj főmérnök Késsel támadt sógorára Még június végén történt, hogy Zsigmond György, 28 éves gyári munkás, sziget- szentmártoni lakos egyik haj­nalban ittas állapotban ösz- szeveszett sógorával,- Demin- ger Sándorral. A veszekedést családi ügy robbantotta ki. A szóváltás hevében a két fér­fi egymásnak esett, majd Zsigmond beszaladt a lakás­ba, felkapta a disznóölőkést és sógora után futott.. Ami­kor utolérte, ismét veszeked­tek, majd Zsigmond a kést sógora mellébe döfte. Demin- gert súlyos, de nem életveszé­lyes sérüléssel szállították a budapesti Költői Anna kór­házba. Z sigmondot előzetes letartóztatásba helyezték em­berölés bűntettének kísérlete miatt. A vállalati összevonások j óta a Könnyűipari Alkatrész- ! gyártó és Ellátó Vállalat 37. ( sz. Gyára nevet viseli az egy- kori váci Könnyűipari Öntöde és Alkatrészgyár. Június vé- 1 gén Szekeres János s eméiyé- j ben új főmérnök került az itt j dolgozó műszaki gárda élére, i Bár az e.ső hét minőén ha- , sonló őrségváltásnál az ügyek átvételével és az ismerkedés- I sei telik el, mégis érdekes ie- i hét, mit, hogyan lát a friss szem. Annál inkább kíván­csiak vagyunk Szekeres János véleményére, mert korábban az öntödei Formázóanyagok Gyárának volt a főmérnöke, később gyáregységvezetője és azt a kutatócsoportot is vezet­te, ame.y az új öntési eljárd- i sok kidolgozásában KGST- : szinten is elismert sikerrel tevékenyltedeit. Azért is jó helyről kérjük a nyilatkoza­tot, mert amint mondta: — Az említett kutatócsoport ] vezetőjeként korábban is is- j mertem a gyárat. Sikeres együttműködést alakítottunk ki a kísérletek gyakorlati al­kalmazása érdekében. — Milyenek az első benyo- ! másai? I — Mindenekelőtt azt szeret­ném hangsúlyozni — mondta — hogy Vogl Gyula igazgató és elődöm, Nagy Lajos főmér­nök munkáját nagyra értéke­lem. Munkájuk eredményességére jellemző, hogy 4,2 százalékos selejt átlagra! az ország első három-négy öntödéje között | foglalnak helyet. A kérdésre, hogy az átvé­tel közben mire volt először kíváncsi, elmondta; végigjárta az egész gyárat. Megnézte, földeliék-e a gépeket. Örömmel tapasztalta, hogy a gyárban minden villanyáram­mal működő gépet földeitek, s szabályos időközönként meg­győzödnek az élelet védő ve­zetékek épségéről. — Milyen benyomásokat szerzett az egész gyárró.? — Nem kell különösebb szakértelem hozzá, hogy ész­revegye az ember: eléggé ma­gán viseli a gyors fejlődés következményeit. \ Valóban, nehéz lenne nem észrevenni, hogy az új szerelő­csarnok máris szűknek bizo­nyul. Alig lehet mozogni a sok készülő szövőgép közölt. Igaz, az öntödében sokat ja­vítottak a munkakörülménye­ken és sok új módszert is al­kalmaznak, r.z ideális állapo­toktól azonban még elég távol vannak. Csak helyeselni lehet tehát az új fcm_mök munka- programját, amit így fogalma­zott meg: — Legsürgősebb és legfon­tosabb feladatnak tartom sa, a homokformázás auto­matizálása. Az öntöde azonban csak egyik fele a gyárnak. Má­sik fontos feladatuk; szövő- és egyéb textilgépek készí­tése az itt öntött alkatré­szekből. A főmérnöknek er­re a gyártási ágra is gon­dot kell fordítani. Erről így beszélt Szekeres János: — Szeretnénk minél jobb gépekkel ellátni a textil­ipart. Természetesen pilla­natnyilag még nem tudom megítélni, hogy az itt készülő gépek megfelelnek-e, a legkorsze­rűbb követelményeknek. A dióhéjban megfogalma­zott program hosszú évek­re szól. Végrehajtásával na­gyot léphet előre ez a je­lentős rangra emelkedett gyár, de lesz-e elegendő erő a jobbnál jobb elgondolások valóraváltásához? — Nyugodtan mondhatom, hogy lesz — felelte a fő­mérnök. — Nem félek a jö­vőtől. Mindenki szívesen fo­gadott a gyárban. Nem ne­héz végrehajtani olyan prog­ramot, amely találkozik a vezetőtársak és a gyár vala­mennyi dolgozójának törek­véseivel. Nem úgy jöttem, hogy meg akarom váltani a világot, hanem azt az ered­ményes munkát akarom foly­tatni és előbbre segíteni, amit eddig végeztek a gyárban. így valóban nem lesz ne­héz dolga. F. I. Aratás közben M egyénkben — az északi ré­szeket kivéve — már két hete aratnak. A gabonaterület 16—17 százalékát learattuk, de a betakarítás nem kielégí­tő. Ennek elsősorban a kedve­zőtlen időjárás az oka. A fel­ázott talajon a gépek csak ne­hezen dolgoznak. Ezért a ter­vezetthez képest megnöveke­dett a kézzel learatott terület. A cél továbbra is az, hogy a gabona zömét géppel taka­rítsuk be. Ezért az arató- és betakarítógépek munkáját a körülményeknek megfel ilcen kell szervezni, s így biztosíta­ni legjobb kihasználásukat. A sok eső és a zivataros időjárás miatt a gabona egy része megdőlt. Célszerű tehát megvizsgálni a gabonatáblá­kat: ha szükséges, változtas­suk meg korábbi elképzelé­seinket és a táblán levő gabo­na mostani állapotának meg­felelően döntsük el, géppel, vagy kézzel takarítsuk-e be a termést? Egy-egy táblán be­lül is határoljuk el a mélyeb­ben fekvő területeket. A szá­raz részeket kombájnokkal, a mélyebb, vizenyősebb terüle­teket pedig, kézzel arassuk le. A kombájnok elsüllyednek az ilyen helyeken, kivontatásuk, esetleges javításuk időveszte­séget jelent. Megyeszerte tapasztaljuk, hogy nem szívesen alkalmaz­zák a termelőszövetkezetekben a rendrearató gépeket. A csa­padékos időjárás pedig na­gyon is indokolttá teszi, hogy minél nagyobb területen aras­sák rendre a gabonát. A rend­rearató gépek üzemeltetésénél is figyelembe kell venni a kö­rülményeket: ritka állományú, dőlt gabonát nem célszerű így aratni, a rend ugyanis a föld­re kerül és a gabona a -virkos földön tönkre mehet. A rend- rearatásnál a megfelelő tarló­magasságot be kell tartani. D rága percek mennek ve­szendőbe amiatt, hogy nem szervezik meg jól a kom­bájnoktól a szem elszállítását. Az a cél, hogy a kombájnok megállás nélkül dolgozzanak. Ezért annyi szállítóeszközt kell egy-egy kombájn mellé bizto­sítani, hogy a szem elszállítá­sa zavartalan legyen. A megyei irányelvek szerint akkor tekinthető a gabona­betakarítás befejezettnek, ha a szalmát lehúzták, bekazaloz- ták, a tarlót felszántották, a szántást pedig jól lezárták. Ezt az elvet kevés szövetke­zetben tartják be. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a szalmalehúzás, kazalozás, tar­tószántás lassú. A szalmalehúzás halogatása azzal a veszéllyel iár. hogy ez eső a szalmakupacokat össze­tömöríti, belenyomja a tarló­ba, s így nehezebben lehet le­húzni. A kombájnszalma tö- rekkel és polyvával együtt van a kupacban, s ha átázik, ne­hezen szárad ki, esetleg meg­rothad, ami akár almozás, akár pedig ipari feldolgozás céljára alkalmatlanná teszi. A szalmalehúzás halogatása hátráltatja a tarlóhántást. A megyében jónéhány traktor áll ezekben a napokban, éppen a munkaterület hiánya miatt A tarlóhántást közvetlenül a ga­bona betakarítása után célsze­rű elvégezni. Arra kell töre­kedni, hogy az aratás után öt napon belül lezárjuk a talajt. Az idén — éppen a sok csa­padék miatt — kedvező az időjárás a másodvetésre. Akár zöldtrágyázásra, akár másod­hasznosításra vetünk zöld- trágyát, azt a tarlóhántással párhuzamosan kell elvégezni. M ost a gabona betakarítá­sának időszakában az le­gyen a fő cél, hogy a legna­gyobb munkateljesítményű gé­pek optimális munkafeltételeit megteremtsük. Ha több gép munkáját szervezzük meg, ügyeljünk a kellő összhangra. Számítsuk ki a munkában résztvevő munkaeszközök ál­tal elvégezhető munka meny- nyiségét és a számítások alap­ján biztosítsuk a helyes ará­nyokat. Kecskeméti Lajos tosabb feladatnak tartom a további műszaki fejlesztést, a termelés még jobb szerve­zését, a balesetvédelmet és a fizikai munka további könnyí­tését. Persze lépésről lépesre kell megoldani a feladatokat, A forgácsolóüzem nemrég épült, az öntöde viszont a régi, tehát először az itteni problémákon kell segíteni. A hogyanra már a régi kutató szakember válaszol: — Még termelékenyebb és a minőséget tovább javító technológiákat kell alkal­mazni. Ilyen új technológia pél­dául a furángyantás eljá­rás az öntödei magkészítés­nél. Ennél az új eljárás­nál elmarad az öntésnél használt magok szárítása, az új anyag e nélkül is megszi­lárdul. A másik új techno­lógia Szekeres János főmér­nök tarsolyában a keramikus formázás. Ezzel a módszer­rel akár mázsás öntvénye­ket is szinte tizedmillimé- ter pontossággal el lehet ké­szíteni. Alkalmazásával ja­vul a minőség, sokkal keve­sebb időt kell tölteni az öntvények megmunkálásával. Bizonyára sok hasznát ve­szik majd az organofil ben­tonitos formázási technoló­giának is. Ennek az eljá­rásnak nemcsak az a hasz­na, hogy finomabb forma­felületeket kapnak, hanem az is, hogy a forma felülete akár csak egy esztendőn ke­resztül sem szárad ki, s így elkerülhetik az oly 6ok kellemetlenséget és selejtet okozó homokzárványokat. El­gondolásai között szerepel nagyobb termelékenységű be­rendezések munkába állítá­A dobosi egyke Általában nem szeretem a statisztikát. Valaha, na­gyon régen, a budapesti egyetem jogi karán Láng Lajos, a statisztika tudományának professzora minden esztendő­ben az első féléves gólyáknak tartott legelső előadását ezzel kezdte: „Uraim! A statisztika olyan tudomány, amellyel’mindent be lehet bizonyítani, de mindennek az ellenkezőjét is!" Márpedig ha az egykori tudós így vete­kedett a saját tudományáról, rossz néven vehetö-e a szá­mok birodalmában egyébként sem igen járatos embertől, hogy nem érez rokonszenvet a statisztika iránt. Persze, akadhatnak azért kivételesen szimpatikus számadatok is. így például éppen most, őszinte lelkesedéssel tanul­mányozom az íróasztalomon dr. Nagy Árpád, a dabasi tbc-gondozó vezetőjének a járási tanács végrehajtó bi­zottsága elé terjesztett félévi beszámolójában az adato­kat. kiderül azokból, hogy — és abszolút számokról lé­vén szó, nem lehet benne semmi suskus —, a gondozó­intézet területén, ahol negyvenezer ember lakik, évről évre rohamosan fogy a tüdővészesek száma, holott_ vadaiul Pest megye valamennyi járása közül a tbc-sek számát illetően a dabasi vezető helyen állt. 1961-ben még 656, 1962-ben 578, 1963-ban már csuk 553 beteget tartott nyilván, illetve gyógykezelt az intézet, mig ez év első felében mindössze 526-ot. Nagy szám ez még mindig, mégis örvendetes. Szinte felesleges hozzá­tenni, hiszen annyira köztudomású, hogy a tbc már gyó­gyítható, aránylag is kevesen halnak meg ebben a vesze­delmes betegségben. Tellát a gyógyítás játszik főszerepet a fenti kis statisztika számaiban. Talán nem untatom az olvasót sem, ha a beszámoló néhány adatát még idézem. Az új betegek száma, amely különben a fentiekben bent foglaltatik, 1962-ben 103, ta­valy már csak 74 volt. Ez év első felében pedig csupán 27! Ez a rohamos csökkenés természetes következménye a gyermekek és fiatalok kötelező védőoltásának, a lakos­ság ernyőszűrésének és a sok egyéb ellenőrző vizsgálat­nak, a szervezett betegségmegelőzésnek. Kétségtelen, hogy szintén ennek aí egész országban szüntelenül folyó orvosi megelőző munkának az ered­ménye a tbc-ben megbetegedett gyermekek számának még rohamosabb csökkenése. Olvasom a beszámolóban, hogy a dabasi járásban két éve tizenkét új gyermek beteget vett kezelésbe a gondozó. Tavaly az egész év fo­lyamán már csak hármat, ez év első hat hónapjában pe­dig mindössze egyetlen egyet! Ezt az egykét is hamaro­san meggyógyítják, sajnálom szegénykét, de nem féltem, egészséges ember lesz belőle. Ami pedig a statisztikát illeti, hogy tavaly három, idén talán csak egy ... jövőre már esetleg egy se ... mégis lehet a statisztikát szeretni! Szokoly Endre A bajt jobb idejében megelőzni Ejoántf falién mar megépült a ríssháláaeet Leányfalu a Dunakanyar egyik legszebb települése: a Szentendrei-szigettel szem­ben hosszan, elnyúló község forgalma ezért tavasztód őszig igen nagy. Az állandó lakoso­kon felül mintegy ezren töl­tik itt a szombat-vasárnapo­kat saját hétvégi házikóikban, évente nyolcezren pihennek a szakszervezeti és vállalati üdülőkben. De rajtuk kívül, — különösen a hétvégi napo­kon, — sok tízezer kiránduló, turista, közöttük külföldiek, keresik fel Leányfalut. Éppen ezért okozott nagy gondot itt a megfelelő meny- nyiségű. egészséges ivóvíz biztosítása. Ennek a problémá­nak a megoldásához a községi tanács két éve kezdett hozzá, amikor a lakosság többségének önkéntes hozzájárulásával megalakították az ivóvíztársu­latot. A hálózat és a vízmű épí­tésének nagy munkáját még 1962 végén meg is kezdték és azóta gyors ütemben haladtak előre: idén. már a főútvonal mellett és még kilenc utcában, össze­sen nyolc kilométer hosszú­ak restséíges eithaagar fúrtlát sürget ságban lefektették a vízveze­téket, Ezzel a vízhálózat ki­építésének első — négymillió forint beruházást igénylő — szakasza rövidesen be is fe­jeződik. A község épületei­nek 'háromnegyed részében a megfelelő derítők, lefolyók létesítése után megkezdődik az, állandó vízszolgáltatás. Ki­vételt csak néhány utca és a hegyoldalon levő maga­sabb részek képeznek, ame­lyek ellátása, bekapcsolása a meglevő hálózatba, később majd új beruházást igényel. Egy másik igen fontos problémája azonban Leány­falunak még megoldásra vár. Ez pedig a községen keresztül öt kilométer hosszan húzódó kitűnő állapotban levő főút­vonal melletti járdák meg­építése. Igaz, jelenleg össze­sen három és fél kilométer hosszúságban az út balolda­lán a vízvezeték építésekor fel­bontott kőszegélyes járdát új­jáépítik, aszfaltozzák, azonban a Szabadság tér után levő sza­kaszon nem végeznek munkát. Itt a múltban sem volt járda, s a gyalogosok, különösen esőzések idején, még jelenleg is a műúton közlekednek. Erre a Tahival határos rész­re esik egy hirtelen, éles ka­nyar, amely .mögül szinte percenként várat­lanul bukkannak elő a Szentendre felé haladó gépkocsik. A gyalogosok számára a Ye' szély tehát igen nagy. Éppen a közelmúltban, de az előző években is, több súlyos bar­eset történt ezen a helyen. Az állandóan növekvő idegenfor­galom, a nagy sebességgel át­vonuló autók miatt — s nem utolsósorban azért, mert épp itt fekszik az út mellett két gyermeküdülő: a Május 1. Ru­hagyáré és a Beruházási Ban­ké — sürgetően fontos ezen a részen egy kilométer hosszú járdaszakasz megépítése. Kö­zös igénye, kívánsága ez mind az ittlaköknak, mind- pedig az üdülők vezetőinek, akik állandóan aggódnak a balesetveszély miatt. Éppen ezért felkerestük a községi tanács épületében Bálint József vb-clnököt és megkérdeztük tőle: építenek-e járdát ezen a veszélyes terü­leten? ' — Idei költségvetésünkben — mondotta — csak a tervezé­si költségek szerepelnek. A járda a tervek szerint a Má­jus 1. üdülőig készül majd el az út egyik oldalán. Hogy megépítésére mikor kerül sor; magam sem tudom. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon veszélyes az ottlevő kanyar, de sem a köz­ségfejlesztési alapból, sem ál­lami beruházásból nem ren­delkezünk erre a célra jelen­leg semmilven összeggel. Ezt mondotta a tanácsel­nök. Az a véleményünk, hogy Leányfalu községi tanácsa mi­nél előbb kérjen segítséget, anyaej fedezetet a Pest me­gyei Tanácstól, vagy a Duna­kanyar Intéző Bizottságtól az új járda céljára. Ennek meg­építése ugyanis elengedhetet­len feltétele a balesetek el­hárításának. Nem egy pél­dából megtanulhattok: a bajt jobb idejében megelőzni. (h. f. pd A mókus, a papagáj és a fejőnő ' 5 lyikük jutalmul ezt a könyvet! kapta. Nehezen olvasnak, fáj a: fejük tőle. Én olvastam estén-; ként nekik. Néha már alig bír- : tam szusszal, de kérték, ne; hagyjam abba. Még a fiam is; tátott szájjal hallgatta, pedig! még nem is iskolás. A tava-; szón kétnapos kirándulásra j vitt bennünket a tsz a Mátra- 5 ba. A nénik arra kértek, ha í járok Egerben, nézzem meg a j várat, úgy van-e minden, mint ahogy a könyvben áll. ; — Körülnézett? — Körül. Mindjárt másnap % elmentem hozzájuk s elmond- f tam, minden olyan, mint a £ könyvben. Van Bornemissza 't/ bástya, láttam a kisajtót, a lö- porrobbanás helyét. Erre meg- \ nyugodtak. Beszélgető partnerem % Muzsik Gyuláné huszonnyolc $ éves fejőnő volt. Az elmúlt év- Íj ben kilencszáz munkaegységet % ért el. Négyen dolgoznak asszo- % nyok a tanyai tehenészetben. % Napi 700 liter tejet fejnek ki! < Es nem ő az egyetlen ilyen asz- szony Irsán, a Szabadság Ter­melőszövetkezetben. V í Komáromi Magda '/. — Már tnj jönne? — kérdezi vissza az asszony. Könyvet dug a kosarába a kenyér és a cse­resznye mellé. — Más is vesz fel kölcsönt házépítésre. Aki akar, jól megélhet a tsz-ből. Én meg az uram nem sajnáljuk magunlíat. Most kell belefe­küdni, amíg bírjuk erővel. — Mit olvas? Gyanakodva nyúlok a könyv felé. Könyvtári, 1963-as kiadású. Legnagyobb magyar íróink örökértékű kis elbeszé­lései a szerelemről. — Mikor ohms? — Amikor legeltetek, vagy amikor végzünk az istállói munkával két fejés között. Legjobb pihentető. — És a legjobb könyv? — Szememben még mindég az Egri Csillagok. Megunha­tatlan. Idén télen harmadszor­ra olvastam, hangosan. — Miért? — Lakik a szomszédságunk­ban három idős asszony. Be­dolgozók egy ktsz-be. Valamc­— Es felmászott? — Fel én — nevet. Haja csavarokra tekerve. Amelyik meglazult, kibomlik kalászsző­ke haja. — Szerencsére csak az első ágig futott a mókus, ott bevárt. Az öreg valóban idead­ta a papagájt. Nem akartam elfogadni, de azt mondta meg­sértődik. Hát ott helyben vet­tem tőle még egyet, párnak. Közben készülődik. Meztelen lába formás nyomokat hagy a porban. Istentelenül fúj a szél, az épülő házról széles sugár­ban hordja a homokot ide hát­ra, az udvar mélyébe. — Mikorra készül el? — in­tek feléje. — Jaj, nem is tudom. Ügy élünk most, mint a veszede­lemtől futók. Be sem viszem a kiskonyhába. Szeretnék OTP- kölcsönt kérni, ne kelljen jö­vőre várni, amíg újra folytat­hatjuk. — Nem jó az lányom, eladó­sodni — szól közbe a mama. — Jön valami, aztán ott a teher a nyakatokon. Két popagai Olyan ékte­lenül ricsajozik az eresz ala tett kalitkában, hogy szót alig érteni tőlük. — Játszanak — mondja el­nézően a fiatalasszony. — A gyereket nagyon jól elszóra­koztatják. Ha megjön az óvo­dából, először őket köszönti. Különben megszolgáltam ér­tük. — Hogyan? — Van errefelé egy öreg bá­csika. Állatkákat árusít. Sze­lídített mókus a reklámja, azt nagyon szeretik a gyerekek. Aki már közelebb megy a standjához, az vásárol is ka­nárit, stiglicet, papagájt. Ta­vaszon arra jött az öreg az er­dőn át, ahol legeltettünk. Fel­borult a kézikocsija, a mókus meg usgyi, kifelé, fel a fára. A bácsi öreg is, sánta is. Ott hadakozott a fa alatt a botjá­val, a mókus meg bizony kine­vette. Mondtam az öregnek tréfából, mit ad, ha felmászok érte? Komolyra vette és papa­gájt ígért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom