Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-29 / 176. szám
A CEGLÉDI JARAS ES CEGLED.VAROS RESZERE VIII. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1964. JÚLIUS 28, KEDD A terv jó, de vajon megvalósul-e? Hozzászólás a 20 éves városrendezési programhoz NEM CSALÓDTAM BENNÜK! Gyula bácsi és a fiai A szerkesztőség postájából Járásunk egyik községéből kétségbeesett hangú levelet kaptunk egy fiatal lánytól. Mint írja, elvégezte a nyolc általánost és szülei nem engedik tovább tanulni. Kéri- keressünk néki Cegléden állást, hogy munkája mellett levelező tanulásba kezdhessen. Leveléből azt is kiolvastuk, hogy szüleit szeretné otthagyni, mert nem akarnak beleegyezni a munkába sem. Nem akarjuk elkeseríteni, de elképzelései nehezen fognak megvalósulni. Sajnos, nem nagyon •alál minden szakképzettség aélkül olyan állást, amely biztosítja a megélhetését (lakás, koszt, ruha stb.), és ezenkívül lehetőséget ad a tanulásra. Javasoljuk, beszéljen még- egyszer szüleivel és próbálja velük megértetni, hogy menynyire szeretne tanulni. Az ő segítségükkel és támogatásukkal lesz magából leghamarabb óvónő. Céljai eléréséhez sok sikert kívánunk. Utca — név nélkül. Pár évvel ezelőtt a Bem utcától a Klapka utcáig egy kis új utca nyílt. Nevet azóta sem kapott, pedig tizenkét ház várná a számozást. Várjuk az illetékesek intézkedését — írja K. J.-né. Harminc óra a közbiztonságért Igen szorgalmasak Abony- ban a Baranyai János vezetésével tevékenykedő önkéntes rendőrök. A tizenhét fős csoport tagjai jelzéseket adnak szabálysértésekről és környezetüket a törvényes rend tiszteletben tartására nevelik. Havonta mintegy harminc órát töltenek ügyeleti járőr és közlekedésrendészeti szolgálatban. Gulyás József, Varga Mihály és Kovács József példamutató magatartását külön dicséret illeti. De jó, hogy eljöttén (Opauszlky felv.) A Kossuth Múzeum vendégkönyvét nézzük, amely nemzetközi érdeklődésről tesz tanúságot. Adalbert Koncz Romániából, egy keleti írásjelekkel írt név Bagdadból. Helen Semansky Ohióból (USA), Mary és Sophia Tatawinsky Lengyelországból, Wolfang Fieben és Karlheicz Koebsch a Német Demokratikus Köztársaságból s ezeken kívül még rtnuútl-cr /J aS- hkDioo* (ßene ímrní MENDE! MENDETE! Így hangzott a kalmük köszöntés vasárnap reggel a rádióban a 77 éves ceglédi Károlyi István bácsi szájából. Elmondotta, hogy 1915-ben esett fogságba az orosz fronton, ahonnan messzi: az ország kö— Csemö községben tanácsülés lesz szerdán délelőtt 8 órai kezdettel. Napirendi pom: az utolsó tanácstagi beszámolón elhangzott kérelmek és javaslatok megtárgyalása és a vb első félévi munkájáról jelentés. — Tegnap ünnepélyes keretek között átadták Albertirsán a vasúti felüljárót. Az átadásnál jelen voltak a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium képviselői, valamint az építőipar kiküldöttei és a község vezetői. — Törtei község két termelőszövetkezetében több mint egy hete befejeződött az aratás. Ezzel egyidejűleg megkezdték a tarlói:ántást és a szalmalehúzást Is. A Rákóczi Termelőszövetkezetben 715, az Aranykalászban 775 holdon befejezték a kombájnszalma lehúzását. ANYAKÖNYVI HÍREK Abony Házasságot kötöttek: Romhányi János és Juhász Veronika, Kása Bálint és Szabd Ilona, Újvári Mihály és Boros Mária. Elhaltak: Rábai Sándor 80 éves, Habony Józsefné Kummer Borbála 69 éves. Nagy András 71 éves. Törtei Házasságot kötöttek: Retkes Béla . Sándor és Füredi Olga. Pintér László és Török Mária. Szépül, gazdagodik az öregek paradicsoma tő csatorna építését az idén már nem tudjuk beiktatni, de a jövő évben ezt is lehetővé teszi a felettes szerv. A női társalgóban is szétnézünk. Mindenütt kézimunkák, horgolások. Rima Nándimé íonővér tájékoztat: — Ezek a gyönyörű csipkék az ápoltak munkái. Álról csak tudják, szépítik otthonukat, igyekeznek hasznossá tenni magukat. — Azt hiszem, meg kell említenem a Május 1 Ruhagyár és a Szeszipari Vállalat áldozatkész szocialista brigádjainak önzetlenségét — veszi át a szót Dóráné. — Ök is megérdemelnek minden elismerést. Az történt ugyanis, hogy elvállalták teljesen egyedülálló nénik, bácsid patronálá- sát. Hetenként jönnek, süteménnyel, cukorkával kedveskednek gondozottjainknak és elbeszélgetnek velük. Az otthon lakói nagyon örülnek a látogatásnak, tudják, hogy nincsenek egyedül. Szalisznyó Zsuzsa A ceglédi szociális betegotthonban Dóra Bélámétól érdeklődtünk: — Mi újság az öregek paradicsomában? — Intézetünk korszerűsítése és tatarozása éppen most fejeződött be. Ugyancsak az elmúlt hónapokban a IV. számú pavilonban a férfibetegek számára társalgót rendeztünk be. Igaz, hogy ideiglenesen még csak kerti bútorok vannak benne, de a közeljövőben lehetőségünk nyílik rá, hogy még lakályosabbá tudjuk tenni. Otthonunk két televíziókészülékkel rendelkezik. A napokban az ápoltak részére textíliákat, alsó és felső fehérneműt, a folyosók és szobák díszítésére magyaros függönyöket vásároltunk. Ezer forint értékben szépirodalmi könyvekkel gyarapítjuk házi ki skönyv tani nkat. a konyhába új asztali tűzhelyet vásárolunk, amin százhúsz személy részére lehet. főzni. — Sajnos a szenny vízle vezeDÓZSA A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN Nemzetközi érdeklődés a múzeum júliusi kiállítása iránt sokan Csehszlovákiából, a Szovjetunióból, néhányan Jugoszláviából, Belgiumból. Sokan jöttek az ország különböző vidékeiről, Kiskunfélegyházáról, Kecskemétről, Esztergomból. Pécsről, Dunaharasz- tiról stb. Ugyanekkor a város lakói is több százan látogatták meg a jubileumi kiállítást. A falakon elhelyezett festmények és grafikák megrázó erővel demonstrálják a Dó- zsa-féle parasztfelkelés hősi eposzát. Időrendi sorrendben Madarász Viktor képei: Dózisa György tűzhalála és Dózsa népe, korának megfelelő képet mutat e hősi korszakról. A felkelés egyes mozzanatait örökítette meg elementáris erővel Derkovits Gyula tizenhét linoleummetszetén és vázlatain. Szabó Vladimír Dózsa népe című képe a felkelt nép tábori idlüjét ábrázolja, megható szépséggel és játékossággal. Kádár György és Konecsni György Vihar előtt című festményének csak reprodukciója látható, mert a kép nagy mérete (525x345 cm) szállítását megakadályozta. A kép a felkelt nép mindent elsöprő hatalmas áradatát mutatja a tiszai átkelés alatt, megdöbbentő hűséggel. Kondor Béla szenvedélytől izzó látomása a modern grafika lenyűgöző alkotása. Ezenkívül Duray Tibor üvegablakterve, Szabó István Dózsa felkelője című szobra, valamint fametszetek és bronzp!akettek vonják magukra a látogatók figyelmét. A Kossuth Múzeum ezzel a kiállítással is további lépést tett azon az úton, amelyet eddig is a nagy gondosság és az aktualitásra való törekvés jellemez. Baldavári László — Ma este körülbelül fél hét órakor a tv ipari adásában a ceglédberceli Egyetértés Termelőszövetkezetről adnak riportfilmet. építenék és a városi gázvezeték megépítése után csak rá kellene azt kapcsolni. Vagy annyira távoli a vezetékes gáz megvalósítása? Ha igen, akkor miért írunk róla, miért izgatjuk a kedélyeket? A kooperáció hiányát más vonalon is érezzük. Nagyon sokat beszéltünk az elmúlt időben, és a Ceglédi Hírlap is nagyon sokat foglalkozott a Villamosipari Gyár építésével, ez azonban a megvalósulás stádiumába még most sem került, tehát feleslegesen írtunk: róla előre. Beszélhetnénk az évek óta húzódó kórházépítkezésről és különösen a legégetőbbről, a szülőotthon megvalósításáról. A régi városfejlesztési terv az 1964-es évre előírta a csatornahálózat elkészítését, illetve befejezését. A csatornahálózat azonban még most sem üzemel. És mi a biztosíték arra, hogy a szeptemberben elkészült lakásokba be is lehet költözni, ugyanig a szennyvíz levezetése még nincs megoldva. Mi ez, ha nem a kooperáció hiánya? Lehetne írni a gyógyszertár építésének elhúzódásáról, a víztorony vontatott építéséről, mert ezek is lényeges városfejlesztési mozzanatok. „A parkosítás nem egyenlő a városfejlesztéssel” — mondotta egy értekezleten, nagyon helyesen, a városi tanács műszaki osztályának vezetője. Ez tényleg igaz is, de a Ceglédi Hírlapban azt is elmondotta, hogy a Gubodi-kert nagyobb arányú fejlesztését, illetve növények odatelepífcé-1 sót, a halas medence feltöltését azért nem végzik el, mert ott fürdő épül. A fürdő azonban még most sem készült el, de még az építéséhez sem fogtak hozzá. Nyugodtan élhettek volna a ' kis medencében a halak és a teknős. Nagyon szép a 20 éves városrendezési terv, annak megvalósításáért valamennyiünknek tenni kell. De az illetékesek feladata, hogy ez a terv valóban megvalósuljon, és ne kelljen azt mondanunk tíz év múlva; rossz tervet ké- j szítettünk, az egészet át kell dolgozni. Kecskeméti Mihály gyermekét még mindig kénytelen a városba bölcsődébe hordani, és még csak kilátás sincs arra vonatkozóan, hogy ezt a problémát megoldják. A városban nagyon sok emeletes ház épült és épül az elkövetkezendő időben, azonban helytelen, hogy ezek szétszórtan, a város különböző pontján kerülnek felépítésre, és nem valósul meg a terv: a Rákóczi út és a Kossuth Ferenc utca emeletes házakkal való beépítése. Miért kell az OTP-tár- sasházakat a kertészet helyén felépíteni, amikor a Rákóczi út közepén, nagy, emeletes ház árnyékában még a Cziprián- féle elavult épület éktelenkedik és üres telket is lehet találni ezen az úton?! A cikkben nagyon érdekes problémát tesz szóvá a szerző: „Megkezdték a ceglédi gázcsőhálózat építésének tervezését” — írja. Vajon miért nem lehet megvalósítani a városfejlesztési terv kidolgozásában részt vett vállalatok, intézmények kooperációs tervét? Akkor ugyanis már az új lakások úgy készülnének, hogy azokba a gázcsőhálózatot beNagy érdeklődéssel olvastam a Ceglédi Hírlap július 26-i számában megjelent cikket, amely, ha röviden is, városunk rendezésének problémáival foglalkozik. Minden ceglédi örömmel olvassa azokat a cikkeket és hallja azokat a híreket, amelyek arról szólnak, hogyan lehet fejleszteni a 000 éves várost, és milyen beruházások történnek. A mostani városfejlesztési terv figyelembe veszi a város igényeit, adottságait és a rendelkezésre álló anyagi alaphoz igazodik. Sajnos meg ke’l azonban állapítani, hogy a város központján kívül eső részek nem fejlődnek egyenlő ütemben a várossal. így például az új lakótelep a város vasút felőli oldalára épül, de a szoc;ális és kulturális ’*é- tesítmények nem szaporodnak párhuzamosan a felépült új házakkal. így a Rákóczi úti új lakótelep környékén üzlethálózat, óvoda, bölcsőde egyáltalán nincs, de ugyanezt lehet mondani a Csengén, valamint a Pesti út és a Kátai út által határolt, kislakások építésére kijelölt területről is. Ä szűcs-telepi dolgozó nő hogyan beszélünk, hogyan közeledünk hozzá. Rendkívül fontosnak tartom a fiatalokkal való türelmes, állandó foglalkozást. Ök nem tudnak párhuzamot vonni a múlt rendszer fiatalságának élete és az övék között. Mi tudunk. Mi tudjuk, milyen volt a fiatalságunk, mennyire meg kellett szenvedni a tudásért, nemegyszer a betevő falatért. Jóra, szépre, hasznosra kell nevelni fiataljainkat, hiszen mi vagyunk a felelősek azért, hogy milyen emberek lesznek belőlük. — Az idén két „fiam” szabadult. Az iskolai tanulást egy kicsit elkönnyelműsköd- ték, de a szakmai vizsgájuk kiválóan sikerült. Az idén 5 harmadéves, 10 másod- és 10 elsőéves tanulóval fogok foglalkozni. Nagyon szeretem a gyerekeket s még nem csalódtam bennük! — O — Fiatalságunkról nap mint nap elhangzik jó néhány vélemény. A felnőttek árgus szemekkel vizsgálják tetteiket, igyekeznek őket „megérteni”. Nemegyszer kiderül azonban, hogy a fiatalságról az alkot „tökéletes” véleményt, akinek jóformán nincs is köze hozzájuk. Vajon mit mond az, akit a fiatalok nevelésével bíztak meg? Körmöczi Gyula bácsi a húsüzemben az ipari tanulók gyakorlati oktatója. Nem új ember sem a szakmában, sem a fiatalok nevelésében. 1926 óta dolgozik, s pályafutása alatt mintegy 60—70 fiatal vált a keze alatt szakmunkássá. Neki nincs rossz véleménye a fiatalokról: — Érteni kell a nyelvükön — mondja mosolyogva. — Az ember nem gép, nem mindegy, hogy melyik emberrel Gyula bácsi, a fiatalok türelmes nevelője — Minden évben egy-két napot Abonyban szoktam tölteni. Most is így történt, az unokámmal látogattunk a községbe. Meg kell mondani, a sok szép mellett, több mérgesítő dolgot is tapasztaltunk és ezért bosszankodom. — Estefelé bementünk egy fagylaltra az abonyi cukrászdába. Szó ami szó, a járásban kevés ilyen korszerű, tiszta, modern cukrászda van. A falakat modern mintával festették, s az asztalom, modern hamutartók. Csinosak a székek, egyszóval szép a berendezés. Ami viszont a kiszolgálást illeti, arra panaszom van. Egy órát váriunk, amíg valaki megkérdezte a zsúfolt cukrászdában, mit alkarunk. Minden asztal foglalt volt. Egy felszolgáló látta el a több mint 150—200 vendéget. Miért nem lehet a földművesszövetkezet illetékeseinek szombat-vasárnapra kisegítő felszolgálókat beállítani, hiszen a plusz forgalom ezt feltétlenül megérné! Elég mérges voltam, amikor otthagytuk a cukrászdát. Gondoltam, a Kossuth Étterem kertihelyiségében lehűlök és elszáll a mérgem is. Sajnos, nem így történt. — Kerthelyisége ugyan van a Kossuth Étteremnek, a földművesszövetkezet vezetősége nagyon szépen berendezte, azonban az még a legnagyobb kánikulában sem üzemel. Miért? Itt is a felszolgálókkal van baj. — Nem szívesen viszik ki az öt lépéssel messzebb levő kerthelyiségbe az italt. A kerthelyiségbe kevesebben férnek, mint az étterembe, a zenekar tehát benn játszik, hogy több legyen a zenés felár. Egy mikrofonnal ezen lehetne segíteni! Szegény abo- nyiak, most hogy tánczenekar játszik az étteremben, a 40 fokos meleg helyiségben rophatták a táncot. Pedig menynyivel jobb lett volna a kerthelyiség szép, hűvös teraszán! Mérgemben már el is indultam hazafelé, amikor a kultúrotthonhoz értem. A szép lampionokkal kivilágított udvaron a fiatalok táncoltak. Úgy látszik, a kultúrotthon vezetősége leleményesebb... Hát ezért voltam mérges Abonyban!-ti zepébe szállították, kalmük földre, öt évig élt ott. Jó nyelvérzékkel rendelkezett, hamar megtanulta a kalmük nyelvet és mint tolmács sokat forgolódott a kalmük nép között. A kalmükök rettentő módon értenek a jószághoz, talán még jobban, mint máma az állatorvosok — mesélte István bácsi. — Nagyon szépen és jól öltözködnek. A nők művészi díszes ruhákat készítenek birkabőrből. Pista bácsi elmondta azt is, hogy Farinó Károly barátja meg akart nősülni, s harmad- magával mentek el éjnek idején a szomszéd táborba■ soksok kilométerre, hogy a kiszemelt leányt — elrabolják. Sikerült is a leányszöktetés, elhozták takaróit, párnáit is. Amíg a papért üzentek, az öregasszonyok vigyáztak a menyasszonyra, nehogy a saját törzse visszaszerezze. A papi áldás előtt a vőlegénynek még különféle próbákat kellett kiállnia. A menyasz- szony egy 150 tagú lovas csoportba bedobta arannyal hímzett fehér esküvői kendőjét, amit a vőlegénynek kellett megszerezni Rettenetes iramú lovasüldözés közepette végül is a vőlegény megszerezte a kendőt, úgy, hogy a kendővel vágtató lovas elé a földre vizet öntöttek, a ló az agyagos talajon elcsúszott. Ekkor a vőlegény a földön kalimpáló legénytől a kendőt , elragadta, A másik próba az volt, hogy egy bárányt úgy kellett megölni, hogy annak vére el ne folyjon. Ezt a feladatot is sikeresen megoldotta Farinó Károly. Ezután a törzs legöregebb asszonya jelt adott a szertartások megkezdésére azzal, hogy a násznépet árkuskával (pálinkával) kínálta végig. A pap díszes imamalom forgatása közben a fiatalokat ösz- s zeeskette. így számolt be kalmükföldi életéről, kalandjairól városunk fia. Károlyi István bácsi, a Kossuth-rádióban. — ri — Iá —
