Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-23 / 171. szám

pest MEGYEI c/űrlap 1984. JÚLIUS 22, SZERDA A sonkarekorderek tenyésztői icj )tn ti ir’íc.ü cj.ond.oh ! l.\ótjde ion A Gödöllői Járási Tanács mezőgazdasági osztályveze­tője, Koós László vezetésével, szakemberekből álló csoport járt az elmúlt hetekben Len­gyelországban. Sok értékes tapasztalat szerzésével járt az út. Mielőtt azonban néhányat megpróbál­nék közre adni, magát a vendéglátó intézetet szeretném bemutatni. Pula- wy körzetéhez tartozik, telep­helye Konskowola. Kísérleti intézet, a mezőgazdasági ága­satok tudományos és gazda­sági részét egyaránt művelik kutatói. Télen tanfolyamo­kat tartanak a gyakorlati szakemberek részére, s az egyetemisták is itt kezdik gyakorlati munkájukat. A nö­vénytermesztésen belül több kérdéssel foglalkoznak, s kí­sérleteikben helyet kap a Gödöllőiek Lengyelországban M konskowoiai intézet • • Ötlet és egyszerűség főtt vagy silózott burgonya, még a tehenészetben is, ahol két fajtát tenyésztenek a lengyel vöröst és a hollan­dit. Nem nagy testűek, de igen jó tejelők. Istállóátlaguk 15 liter körül van. Lengyel vö­rös rekorderük „Donia” 4.01 százalékos zsírral. 6179 kilós terméssel áll az élen ebben az évben. A hollandi állomány éves termelése egyedenként eléri a 4700 litert, hasonló zsír­százalékkal. Kellő szelekciós munkával amellyel az ólak, istállók pad­lózatát is fel lehet mosni — percek alatt. Hadd álljon itt végezetül egy nem gazdasági, ám igen hasznos tanulság, amelyet a lengyel vendéglátók így fogal­maztak meg: Ahol sokszor vál­toznak az emberek, ott csak romlik a gazdaság. Nem véletlen, hogy kivétel nélkül így nyilatkoztak a szak­emberek: tanulmányaim és a gyakorlati évek befejezése után kerültem ide, azóta itt is vagyok. Akiktől ezt hallottuk, Konskowola jellegzetes táj fajtája, a pulawyi sertés és a borjak hideg nevelésével többek között azt is elérték, hogy 1958 óta nincs gümőkó- ros állomány. Az állategész­ségüggyel nagyban összefügg az állatok elhelyezése. Néhány nagyon egyszerű, de nagyon jól bevált építési ötlet: kétre- keszes kutricák lengő csapóaj­tókkal, 20 méteres malackifu­tók; a téli szopósmalacok szá­mára az ólban elhelyezett lá­da, amelyen felül csak egy infrglámpa elhelyezésére van nyílás; a kanszállások ötlete­sen elhelyezett oldalajtai, amelyek takarítás idejére egy­szerű kinyitással különválaszt­ják az ólat és kifutót; s nem utolsósorban a szabadtartásos borjúnevelő, amelynek télre való átalakítása mindössze há­rom oldal üvegfal felrakásá­ból áll. Nagyon hasznos a há­zi szerkesztésű, kereken guru­ló kompresszoros meszelőgép, mind 10, 13. 14 éve dolgoz­nak ugyanannál a gazdaságnál. Ezt természetesen elősegíti a szakemberek kellő anyagi és erkölcsi megbecsülése. Egyetlen példa: Zigmund Subwienchi, a konskowoiai gazdaság állattenyésztési ve­zetője. Fizetése 2700 zloty, in­gyen lakás, víz, villany és 500 ár kert. Tervteljesítés esetén prémiuma: két havi fizetés. Felesége hasonló beosztásban dolgozik a növénytermelés­ben ugyanott. Két évvel ez­előtt vásároltak motorkerék­párt, az idén kocsit, s elég te­kintélyes takarékbetétjük van. Elégedettek. Azt hiszem, ez az a terület, ahol mi sokat tanulhatunk lengyel barátainktól. Madácsy Magda AZ ALSÓGÖDI SRÁCOK — Hogyan forduljunk bi­zalommal azokhoz, akik ed­dig sem segítettek? — A mozin kívül itt sem­mi sincs! Legfeljebb a Duna- part. — Ez a művelődési otthon kccsmaépület volt. Hiába tol- dozzák-foltozzák, úgysem lesz megfelelő. Nyolcán ülünk a szobában, fiatalok. Egyetemisták, ipari tanulók, gimnazisták, ket­ten a Chinoin-gyár dolgozói. A téma: hol szórakozzanak, művelődjenek az alsógödiek? Mert a jelenlegi művelődési otthon nem tudja kielégíteni az igényeket. így aztán nem csoda, hogy általában üres, semmilyen rendszeres foglal­kozása nincs, az alkalmi ren­dezvényeit is mind ritkábbak. — Két éve ifjúsági klubot szerveztünk — mondja Szur- csik Tibor, aki több társával együtt azóta a szomszédos Dunakeszire jár szórakozni. — Egyedül voltunk, senki sem segített. — A KISZ sem? — A KISZ? — Lemondóan legyintenek. — A KISZ ná­lunk csak papíron működik. — Mi lett a klubbal? — A sportkör vállalta pat- romálásunikat, rendszeresen használhattuk helyiségeit. Más nem történt... — És most? Nem lelhetne újra kezdeni fez egészet? Ép­pen ti nem tudnátok újra el­kezdeni? — Mi kezdjünk mindent? Ebnet Iván. Szekeres Ben­ce és a többiek két éve még szívvel-lélekkel próbálták megteremteni maguknak a szórakozás-művelődés lehető­ségeit. Senkinek sem jutott eszébe, hogy tovább vigye kezdeményezésüket. Hiány­zott a vezető, a szakember. — És ha elkezdenék az új művelődési otthon építését? — Nem akarok dicsekedni: részt vettem a patika, a te­niszpálya építésében, ott vol­tam a sportpálya bekerítésé^ nél — mondja Dárdai Ernő negyedéves orvostanhallgató. — Itt is szívesen dolgoznék, minden eddiginél szívesebben. A MŰVELŐDÉSI OTTHON IGAZGATÓ Selmeczi László, igazgató az egyetlen, akivel a művelődési otthonban találkoztam. — Amikor idekerültem — mondja — nagy tervekkel kezdtem munkához. A tanács­nak is nagyon tetszett. Aztán magamra hagytak. Nehéz is itt valamit kezdeni. Ezen az épü­leten annyi a javítanivaló, hogy az egész költségvetés sem lenne rá elég. Kicsi a színpad, rideg a nagyterem. Kopott a fal, a mennyezetről leszakadt a va­kolat. A padlózat régi. Bizony ez a helyiség nem a legideáli­sabb „táncterem”. Egy szobor kalandos története A felszabadulás utáni évek­ben egy reggel arra ébredt Gödöllő lakossága, hogy az Erzsébet-szobor nyomtalanul eltűnt talapzatáról. A bronz­szobor, amely az időközben védetté nyilvánított Erzsébet ligetben állt, a kiváló ma­gyar szobrászművész, Róna József egyik legértékesebb al­kotása volt. Mintegy három évvel ez­előtt a gödöllői hatóságok jelzést kaptak, amely pon­tosan megjelölte az eltűnt, szobor rejtekhelyét és fel­tárta eltűnésének meglepő történetét. A jelentés szerint az Erzsébet-szobrot annak idején három fiatalkorú gö­döllői gazdagyerek lopta el azzal a szándékkal, hogy ösz- szetörve eladják bronzanya­gát. Közben ráeszméltek meggondolatlan cselekedetük veszélyességére, megijedtek annak esetleges következmé­nyeitől és a becses műal­kotást elásták az egyik tet­testárs szüleinek telkén. A rendőrség csakhamar megállapította, hogy a fel­jelentés pontos. A megjelölt helyen minden nehézség nél­kül megtalálták az eléggé megsérült bronzszobrot. A kiásott szobrot a községi tanácsház udvarára szállítot­ták, s egy műbarát gödöllői lakatosmester, Gesztesy Jó­zsef vállalta, hogy társadal­mi munkában kijavítja a szo­bor sérüléseit. Miután a mű­vészeti tanács szakéri ői meg­állapították. hogy az Er­zsébet-szobor Róna József legjelentősebb művészi alko­tása, amely számottevő ér­téke a magyar képzőművé­szetnek is, ellátták a laka­tosmestert a szobor restaurá­lásához szükséges útbaigazí­tásokkal, a műalkotás átke­rült a lakatosmester udva­rába. Több mint egy évig dolgozott rajta Gesztesy Jó­zsef, míg végre elkészült a nagy figyelmet igénylő mun­kájával és a szobor vissza­kerülhetett helyére. (ni. 1.) A szomszédos klubszoba vi­szont a legmagasabb igényeket is kielégítheti. A szép, modern berendezés mellett nem hiány­zik a rádió, az új televízió, de még a kis „házikönyvtár” sem. Valami mégis hiányzik. A klubtagság. Az alsógödi fiatalok szóra­kozni szeretnének. Miért nem válhatott második otthonukká a szép klub? — Én mindent megpróbál­tam. Mindenki talál kifogást. Aki megígéri, az sem jön el. Ügy érzem, amit lehet, meg­tettem — mentegetődzik az igazgató és a munkanaplót mutatja. A teleirt lapokon al­kalmi rendezvények hosszú sora. A létszámjelentés is min­dig pontosan elkészült. Tények — papíron. Alsógöd kulturális életén mit sem vál­toztatnak. A TANÁCSTAG — Csak négyszemközt mon­dom. Nehogy leírja a nevem! (Erre majdnem mindenki meg­kér. Pedig jó lenne egyszer őszintén elmondani a véle­ményeket!) A művelődési ház igazgatója nem tudja megta­lálni az utat az emberekhez. Nem hinném, hogy az alsógö­diekben volt a hiba. Petrovics Ede nemcsak mint tanácstag illetékes. A művelő­dési otthonnak is rendszeres látogatója. — Lehetne élet a művelődé­si házban. Nézze meg a könyv­tárat! Némethné a könyvtáros, az dolgozik! Két év alatt olyan fejlődés jellemzi munkáját, hogy álmodni sem mertünk volna ilyenről! Ügy látszik, mégiscsak igénylik az alsógö­diek a kultúrát... Csak tudja, emberekkel bánni — művészet. Mondom a fiatalok vélemé­nyét. Rábólint. — A fiatalokkal foglalkozni kellene. A PARTTITKÄR — Csak egyetérthetek a fiatalokkal — summázza vé­leményét Horváth Lajos párt- titkár. — Uj művelődési otthont sajnos még évekig nem építhetünk. Nincs rá pénz. De az új klub is üres! Ki a felelős ezért, ha nem az igazgató? Március­ban, a taggyűlésen többen bírálták munkáját. Azóta semmi sem változott. A ta­nácselnöknek is határozot­tabban kellene fellépnie, de húzódik a dolog, telnek a hónapok. Lassan még a mű­ködő csoportok is feloszta­nak. A TANÁCSTITKÁR Cseng a telefon. Az új egészségház ügyében. Ügyfe­lek kopogtatnak. Alsógödiek. Sok az elintézni való. Vb ni­esele Éva tanácstitkárnak alig van szabad perce. — Tudja, nem elég a hi­vatalos kapcsolat az embe­rekkel. Úgy érzem, a mű­velődési otthon igazgatója valahogy velünk is csak „hi­vatalosan” dolgozik együtt. Igaz, hogy mi is felelősek vagyunk a művelődési ott­honért. Láttuk a problémá­kat, konkrét feladatokat je­löltünk meg. Ezek végrehaj­tásáról az igazgatót és a művelődési állandó bizottsá­got csak a következő tanács­ülés számoltatja be. A megoldás? Távlatilag bizonyára az új művelődési otthon. És addig? Az adott lehetőségek kö­zött kellene az igényeknek megfelelő tevékenységet ki­alakítani. Cgy érzem, ennek égjük alapia, hogy a tanács határozottabban segítse, el­lenőrizze a művelődési ott­hon tevékenységét. Nemcsak az igazgató a hibás! A nép­művelésnek végső soron a tanács a gazdája. Minden ta­nácstag és tanácsi vezető felelős jóért, rosszért. Szekeres Péter BARACKOK BÉLYEGEKEN Nagy keletje volt eddig is a Magyar Posta különféle motí- vumbélyegsorozatainak. A pos­ta július 24-én. pénteken a sze­gedi őszibarack kiállítás meg­nyitása napján 8 értékből álló — 40 és 60 filléres, valamint 1, 1.50. 1.70, 2. 2.60. és 3 forin­tos — barackokat és barack­virágokat ábrázoló bélyegso­rozatot hoz forgalomba. (MTI) kor megnyugodott, még oda- • szólt: „ne igyatok sokat, drá- \ ga is, árt is”. Az utóbbi időben azonban j letört. Ennek a szakmánakj is van halála: rosszul hal­lott, szeme is gyengült, s az \ emberek már nem azt mondták, i hogy Sírni bácsi, hanem;': halló öreg úr! Legfeljebb még: a pincérek. Ma is rossz napja volt. Be- \ tért a Gongba, szétnézett, \ hátha itt? De látta, hogy üzlet itt sem lesz. Azért mon- dókáját elmondta: „Gillette. Star, sós mandula...” a sa­rokban meglátott egy fiatal, szerelmesen összebújó párt, hozzájuk lépett. Istenem, a szerelem semmit sem váltó-1 zik. Ezek az emberek olyan kedvesek. Szép csendesen odahajolt. \ „Tessék sós ...” — Jujj! Menjen az istenbe,: vén marha! Rátapos az új: cipőmre, s rajta is marad, i Szólj, neki Gyitszi, hagyjon i bennünket. Mással szórakoz-: zon. Tapintatlan! j Simi bácsi elódalgott. Va- \ laki kifelé menet szólt, hogy j adjon sós mandulát, de nem \ hallotta. Elől, a presszópult- \ nál megállt és kért Gizitől \ egy kapucinert egy szelet í kuglóffal. ; — Parancsoljon. Simi bácsi; — tette eléje az asszony, s % magában arra gondolt: mi- J lyen öreg már ez az ember, j Lám. tavasz van, s már ezt } az időt sem bírja, a friss \ levegőtől könnyes a szeme. ^ Suha Andor í legalábbis tudatosan nem. De mégis. Azt tartotta: a rendőrséggel jóban kell len­ni, hiszen ott a hatalom, de azért annyira nem ... Egyéb­ként ismerte a polgári bal­oldali köröket. A felszabaduláskor már el­múlt ötven. A fiai szégyell- ték az öreget. Kezdjen be­csületesebb szakmát, apa — mondogatták. Csak nevetett, s még azt se mondta, hogy „ebből neveltelek fel benne­teket”. Járta a kávéházakat ismét. Azért ö is demokra­tizálódott. Az orfeumokból eltűntek a kánkánt táncoló lányok, s az ö zsebéből a címek meg az ópium. Csak a régi zsargonról nem tu­dott leszokni. Zolit, a pin­cért, továbbra is főúrnak hívta, a tejeskárét kapuci- nernek, s a háromcentest szimpla konyakként kérte. A fiai is megnyugodtak. Igaz is, mihez kezdene az öreg. Ilyenkor éreztek egy kis lelkiismeretfurdalást, mert tudtak volna egy megoldást: nekik kellene támogatni. Kel­lemetlen már csak az volt, ha lánnyal ültek a kávé­házban. s az öreg megjelent. — Mikor mész haza, Bé- luskám? — kérdezte, s ez nagyon feszélyező volt. A lányt jól megnézte, nem is­meri-e az éjszakából, s mi­zsebe. Ismerte a sofőröket, rendőröket, a mulatók portá­sait és a lányokat. És persze, a többi árust. A nappali alvást hamar megszokta. Otthon tisztes polgári életet éltek, az ünnepeket mindig megtartot­ták. A gyerekeit szépen járat­ta, mindegyik érettségizett, sőt, Józsi ügyvéd lett. Az asz- szony pedig úgy nézett ki, bármely naccsága. Bundában járt és kövér volt. Mindezt a c/-mkb ........... "r ■-=*=; kétfilléresekből, talán a 10—20 fillérekből, álhit egy-egy el­adott árún keresett. Idők folyamán olyan si- mulékony, tapintatos visel­kedésre tett szert, hogy a fő­pincérek öt állították példa­képnek a pikolófiúk előtt. Mindenki szerette, minden­kinek Simi bácsi volt. Egy­szer a főkapitányság is be­hivatta, mert egy ügyben sehogyan sem boldogultak. — Nézze, Simi bácsi — kezdte az is. — Maga is­meri az alvilágot. Most poli­tikai dolgokról van szó. Akar nekünk segíteni? — Igen — válaszolta. A „fenét” gondolta hozzá, S olyan ügyesen driblizte ki a főkapitányt, hogy az később is megesküdött volna: ez az ember semmit sem tud, amit tudott, mindent elmondott. Nem, nem volt baloldali, Tessek Gilette, Star, Rot­bart. Itt a biztos öttalálatos lottó. Vegyenek sós mandulát. Van bécsi patentom is. Che - terfieldet nem parancsol? — hajolt egy fiatal férfihez. Simi bácsi hajlott volt és öreg. Fején gyér, ősz hajszá­lak, orrát megirigyelhette vol­na bármelyik görög szobor. Egyébként arca az ázott ve­rébre emlékeztetett. Savószínű szemével barátságosan nézett a világba, illetve az éjszakai mulatóhelyek fiistö: levegőjé­be. Igaz, számára éppen ez je­lentette a világot. S ezek a sa­vószínű szemek már hetven éve nemcsak nézték, de látták is az embereiket. Látott része­geket, akik szórták a pénzt, látott szerelmeseket, akik nem tudták becsülni a pénzt. Lá­tott embereket, akik gavallé­rok voltak, minden különösebb ok nélkül, csak azért, mert volt miből. És látott embere­iket, akik smucigok voltak, csak azért, mert sok volt ne­kik és még többet akartak. Még Krúdy idejében kezdte a pályát. Mint rokkant kevere­dett az éjszakai árúsok közé. Zöldfülű volt, de hamar meg­tanulta, mi a sláger, mi kell az embereknek. Először virággal kezdte, de ez nem ment. In­kább fiatal lányoktól vették. Végtére őbelé nem lehetett csípni, se rápacskolni. Pár év alatt tökéletesen kitanulta a szakmát. Ópium, lóverseny- tipp, tűzkő, könnyű nőcskék címe, párizsi kendők. Részben a „pult felett”, részben a „pult alatt”. A pult egy kis láda volt. A „pult alatt” pedig a dísznövény, főleg a rózsa, de még inikább az iparral szoro­san összefüggő gyümölcster­melés. Ezen belül is a bokros gyü­mölcsök állnak előtérben: a málna, ribiszke, egres, eper. Az intézet munkájában a legjelentősebb helyet az állat- tenyésztés foglalja el. Két fő­ágán, a sertés- és szarvasmar­ha-tenyésztésen kívül angol telivér és juhtenyésztés is van még a gazdaságban, amely Adam Czartoriski gróf hajda­ni birtokain alakult. A táj legjellegzetesebb állatfaja a pulawyi sertés Kialakulásának története a következő: az első világhábo­rú előtti nagybirtokokon an­gol import berkshirei állomá­nyok voltak és ezek idővel ke­reszteződtek a parasztoknál levő, vaddisznóból származó * puritán fajtával. Ennek neme- .. sítését kezdte el 1925-ben Za- } bielski professzor. A második $ világháború alatt, amikor a f németek fő célja a lakosság ki- 'j éheztetése volt, tervszerűen \ tönkretették a pulawyi tényé- ^ szetet is. Alig maradt né- ^ hány darab, amellyel újra le- £ hetett kezdeni a tenyészmun- j kát ismét berk-, majd yorkshi- ^ rei kan vérfrissítéssel. Hogy ^ milyen kitűnő fajta jött így létre,- arra két jellemző adat: ^ a hat évig tenyésztésben álló ^ kocák kivétel nélkül évente ^ kétszer fialnak, s az export ^ pulawyi dobozos konzervson- ^ kát 30 százalékkal magasabb « áron adják el, mint a más 'f fajtákét. ^ Ennek elérésében nagy sze- í repe volt annak a Koppenhá- j gában megtartott értekezlet- ^ nek, amelyen a világ minden ^ másfajta sonkájával szemben a pulawyi kapta a legtöbb ^ szavazatot. Talán némi képet ^ nyújtanak a minőségről az 50 ^ és 90 kilós sertések vágási í százalékárányai: ^ 50 kg-os 90 kg-os ^ százalékban ^ hús 61.4 54.1 ff zsír 20.7 31.5 csont 11 8.7 í bőr 6.9 5.7 í 2 Lengyelország a világ máso- dik burgonyatermelő álllama. ^ így a hizlalásban is a burgo- £ nya vette át a kukorica sze- f repét, csekély halliszt kiegé- f szítéssel. Kukorica úgyszól- ^ ván nem is szerepel sehol a í takarmányozásban. A takar- f mánykeverékeken kívül ab- ^ rákként zab és kevés árpa £ szerepel, de a fő takarmány a i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom