Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-03 / 154. szám

1964. JULIUS 3. PÉNTEK uceret 3 vegytisztítás, köpenymosás MAP ALATT A FŐVÁROSI PATYOLAT VÁLLALAT FIÓKÜZLETEIBEN I Több késihussás kell1 Jó gabonatermés, aratási gondok a szobi járásban Az őszi árpán már túl van­nak, az egész szobi járásban mindössze húsz holdon kellett learatni, mert csak a szobi Üj Barázda, meg a tésai Béke ve­tett. De az aratás, ha hellyel- közzel egy-egy kisebb darabon is már tart és néhol — főleg a gépi aratást — nagyobb táb­lán is megkezdték, tulajdon­képpen csak a jövő héten kez­dődik meg. A megye legé^za­csöm kaphatnának a szobiak, amire az elmúlt években már volt példa, akkor esetleg ke­vesebb kézi erő is elegendő lenné. E pillanatban a 267 arató­pár közti! sem kötött mind­egyik írásos megállapodást termelőszövetkezetével. Példá­ul Peröcsényben az Április 4 Tsz-nél az aratásra jelentke­zettek csak szóbeli ígéretet kévét, jövő héten pedig a gépállomás egyik kom­bájnja is munkába áll. ötvenkét hold learatását 37 pár vállalta, emberben nincs hiány tehát, sőt ha a szükség úgy hozza, a tésai aratópárok többet is hajlandók elvégezni. Egyébként az egész járásban megvalósítható a 267 aratópár j számának növelése — a szük- I séglet arányában. Mert jelent­A tésai Béke kévekötő-aratógépe vágja a rozsot (Gábor Viktor félv.) kibb járásában, a hegyek ko­ronázta völgyekben valamivel későbben érik a gabona, mint a déli síkságokon. A terméskilátások az egész járás területén határozot­tan jók, noha az utóbbi hetek esőzései és viharai következtében itt is aránylag nagy területen — kö­rülbelül a vetésterület 30 szá­zalékán — megdőlt a gabona. Ez mindenesetre bizonyos mér­tékig megnehezíti, helyesebben meglassítja az aratási munkát, de semmiesetre sem jelent le­küzdhetetlen akadályt. Annál nagyobb gondot okoz az ara­tás megfelelő előkészítése, amely a járási pártbizottság és a tanács, valaijnint a közsé­gi tanácsok, meg a tsz-ek ve­zetőinek legnagyobb igyeke­zete ellenére még most, a hu- szonharmadik órában sem tel­jesen kielégítő. Viszonylag nagy területen kell aratni, mert a járás szántóinak 40 szá­zalékán, pontosan 7725 holdon gabonát vetettek és ebből 5025 hold kenyér- gabona. Tekintve azonban, hogy a szo­bi járás tsz-ei a gépesítésben még eléggé elmaradottak és a Vdmosmikolai Gépállomás sem tud elegendő kombájnt, meg aratógépet rendelkezé­sükre bocsátani, csupán a ga­bona 45 százalékát tervezték gépi aratásra. Mivel azonban a megdőlt gabonában lassan dolgozik a gép, ez az előre nem látott, de bekövetkezett akadály az oka, hogy a tervezett 267 aratópár helyett mintegy 400 lenne szükséges. Persze, ha a déli járásokból az aratási munka fokozatos elő- haladása folyamán felesleges­sé váló néhány aratógépet köl­I tettek, hogy amikor hívják ! őket, ott lesznek, de ki tudja, ' milyen elgondölásók alapján vonakodnak aláírni a szerző­dést. Pedig példát vehetnének j a járás többi községeitől, ahol az aratók kötelezték magukat írásban a munka elvégzésére, sőt nem egy helyen már bele is fogtak a rendek vágásába. A Perőcsénnyel szomszédos Tésában a Béke Tsz-nek nincs is különösebb gondja az ara­tással, pedig 529 hold szántó­földjéből 263 a gabona. Saját aratógépe mellett már egy gépállomási is vágja a gabonát, köti a kező van elég. Mégpedig az egyes községekből ipari üze­mekbe járó dolgozók közül. Csakhogy a leszerződött vagy ezután szerződni akarók kö­zött több ipari munkás rész­ben vagy egészben kivette már idei nyári szabadságát, mások pedig, ha aratnak is, nem szeretnének lemondani a pihenésről. Így tehát arra len­ne szükség, hogy az aratásra jelentkezett üzemi dolgozók­nak üzemük két-háromhetes fizetés nélküli szabadságot ad­jon. Ilyen irányban a járási tanács megkereste az üzeme­ket és mindegyiktől kedvező választ remél. Újburgonyából több mint kétmillió forint bevétel A szentlőrinckátai Űj Vi­lág Termelőszövetkezet az idén 100 holdon termelt új­burgonyát. Eredetileg azt ter­vezték, hogy a 100 hold termé­séből egymillió 200 ezer fo­rintot árulnak. Ennyire szer­ződtek a felvásárló szervek­kel. Az öntözött burgonya a vártnál jobb termést hozott az újburgonyát, vasárnap is dolgoztak, hogy idejében és export minőségben tudják ér­tékesíteni. A burgonyaföldet már föl is szántották, előkészítették az újabb növény számára, meg­kezdték a burgonyaföldbe a télikáposzta-palánták kiülte­tését. Vass Istvánná fogadta a francia parlamenti delegációt Vass Istvánná, az országgyű­lés elnöke csütörtökön fogadta a francia nemzetgyűlés fran­cia—magyar csoportjának ha­zánkban tartózkodó küldöttsé­gét. Új zöldségpavilonstk a Dunakanyarban A Dunakanyar áruellátásá­nak megjavítása érdekében a MEK — saját kezelésben — új zöldség]javilonokat állított föl Visegrádon, Pomázon, Le­ányfalun, Szentendrén. A kö­zeljövőben Szentendrén — az eddigi’ sikerek alapján — — újabb zöldségpavilont ál­lítanak fel, hogy a jelentkező igényeket teljesen ki tudják elégíteni. ' A modern, ízléses kivitele­zésű pavilonok igen népsze­rűek a Dunakanyar lakossága és a turisták körében. A zöld­ségboltokat nagyon sokan keresik fel. Jellemző a for­galomra. hogy egy-egy nap egy-egy zöldségbolt több mint 3000 Ft árusított zöldségfélék­ből. A pavilonok árukészleteit naponta cserélik, minden reg­gel friss zöldárúval — új­burgonya, zöldbab, eper stó. — látják el, este a megmaradt árút elviszik és reggel újból friss árút adnak, így a Duna­kanyar lakossága mindennap friss zöldséget és gyümölcsöt fogyaszthat. Öreg borsó nem vén borsó Tart a zöldborsószezon. A zöldségesboltokban, pia­cokon kívánatosán, frissen, nagy halmazban kelleti magát. Mégis az ország több ezer üzemi konyháján a tavalyi borsó delente változatlanul kopog a tányéro­kon. Pedig az üzemélelmezési vállalatok igyekeztek meggyőzni az árubeszerzöket, hogy nyár közepén friss borsót illik tálalni az ebédlőkben is, nem kémé­nyét, rágósat. Helyenként még utasítás kiadásától sem riadtak vissza; mindez — a jelek szerint — kevés Volt. Hogyan bizonyult a tavalyi borsó harcedzettebb­nek az idei zsengécskénél? Jó taktikázásának köszön­heti. Hiába próbálták meg külföldre szállítani; a ta­valyi borsó szilárd talajon állt, nem hagyta magát. Ki tudja, mit meg mm tett azért, hogy az ádáz terv ne sikerüljön. És ha már itthon maradt, azt is megmu­tatta, hogy azért is az üzemi konyhákra kerül. Merész taktikai húzással olcsóbban hagyta megvásárolni ma­gát. Még a konzerválás termelési költségeivel és az egyéves raktározás bérével együtt is olcsóbb, mint az idei, frissen szedett zöldborsó. Borsódömping — sóhaj­tanak az üzemi étkezők. Van, aki megadja magát sor­sának és fegyelmezett állampolgár módjára rágni kezd, de az üzemi ebédelők zöme nem hagyja szó nélkül... Meg kell hagyni, a tavalyi zöldborsó állja a sarait. Lehet, hogy azért, mert ezeket az ádáz taktikai fogá­sokat a Belker súgja neki? Jókor súgott: akkor en­gedte le a tavalyi borsó árát, amikor az idei érése mi­att már nyilvánvalóvá vált, hogy eladhatatlanok a készletei. Egyszóval, az üzemélelmezési vállalatok utasításai frissek, de a zöldborsó, amely a tányérokra kerül, vál­tozatlanul öreg. Nem csoda, hiszen az újborsónak 7—8 forint kilója, a tavalyi pedig 5 forint. Az öreg borsó pedig nem hagyja magát. Még az állkapcsokkal is dacol. A fogyasztó engedelmesen rágja és közben elégtétellel gondolja: februárban és márciusban még felnéztem rád, olyan magas volt az árad, de most, most végre lekerültél a polcról. Egyébként is öreg bor­só nem vén borsó. Valakinek csak el kell fogyasztania! — R — Furcsa szerzet va­gyok. Szeretem ma­gam gyötörni, ezért állandó jelleggel el­lenséget tartok a la­kásomban. Egy fe­kete ördögöt. Ott lapul az előszobá­ban, külön fehér asztalkán, a tükör alatt. Megfontolt, tudatos és gonosz. Százszor elátkoztam már. Voltak percek, hogy szétveréssel fe­nyegettem — de va­lahogy mégsem tud­nék szabadulni tőle. Reggel kilenc óra­kor, miután csalá­dom tagjai a szél­rózsa minden irá­nyában szétszéled­tek, s még a macs­ka igényeit is ki­elégítettem — vég­re leülhettem az író­asztalhoz. Megírom nagyon rég esedé­kes cikkemet. A té­ma fontos, kellő tárgyismeretem van hozzá. Csupán há­rom-négy zavarta­lan óra kellene, hogy gondolataimat rögzíthessem. Tehát kezdjük. Le­írtam az első tíz mondatot. Olyannak sikerült, ahogy szán­tam. Izgalmas, lé- nyegretörő, s amel­lett mértéktartó. Ebben a pillanat­ban megszólalt „ö”. Hívott és én men­tem. Míg odaértem, egyre kacagott, de A fekete ellenség amikor megfogtam, néma maradt. Sem­miség. Bármikor bárkivel előfordul. Üljünk neki ismét a cikknek. Újabb mondatok, már a lap alján járok, amikor kinn ’„Ö” felüvölt. Rekedten, izgatot­tan. En is izgatot­tan szaladok. Rossz­kedvűin érdeklőd­nek, én vagyok-e 000—000, mert kap­csolják a kislécfal- vi madarászokat. Nem vagyok az, így nem kapcsolt. Visszamászok az asztal mögé. Elol­vasom, amit eddig írtam. Kezem a bil­lentyűkön, ■ amikor megint felcseng. Kedvesen, dallamo­san. Vidáman ki­ügetek, de csak egy tárgyilagos férfi­hang keresi a fer­tőtlenítőrészleget. Miután meglehető­sen ridegen köz­löm, hogy mostaná­ban effélével nem foglalkozom, kiok­tat. Elszomorodom, majd rugalmasan megközelítem az író­asztalt. Mielőtt le­ülnék, egy kicsit várok. Ismerem a régi trükköket, „ö” szereti, ha játszhat. Abban a percben, hogy elhelyezkedem, újra megszólal. De ellenségem most irgalmas. Kevésbé izgalmasan, mérték­tartóan, de elszán­tan írom tqvább a sorokat. Újabb ol­dal. Éljen a csend! Ekkor halkan meg­szólal. Olyan alá­zatos, hogy meg­esik a szívem raj­ta és kivágtátok. Fél éve nem hal­lott barátnőm óhajt­ja az azóta eltelt eseményeket pont most és pont tele­fonon közölni. Kí­nos feszengés ré­szemről, tapintatos mondatok arról, hogy dolgozom, rossz­indulatú, gúnyos megjegyzés a má­sik fél részéről mun­kám értékét ille­tően. Végre, vége. Most már lázasan írok. SutbcCvágom a gondolatok cizellálá- sát. Gyerünk, amed­dig lehet! De nem solcáig. Mert szabá­lyos időközökben je­lentkezik. Lányomat keresi a partnere, fiamat a barátja. Bejárónőmet — aki évek óta egy meg­határozott napon jön egy héten egyszer — a nagynénje. Kere­MEGJÖTT A KOMP és 59 vagonnal adtak el, hol­danként 59 mázsát. Ezért a MÉK-töl kétmilliókétszáz­ezer forintot kaptak. Az egymillió forint több­letbevétel jól jött az aratás idején, az amúgy is jól gaz­dálkodó termelőszövetkezet; nek. A jó terméshez a tagok szorgalmas munkája és az öntözés is hozzájárult. A sze­dést egy hét alatt elvégezték, még az aratás megkezdése előtt. A termelőszövetkezet tagjai, fiatalok és felnőttek, sőt még a gyerekek is szedték sik nálam az üzem- szervezést, a gépko­csielőadót és érdek­lődnek, mi van a belga vízummal. Halálosan elfárad­tam. „Ö” azonban nem. Most újra re­cseg. Ülök révete- gen az írógép elöli. A remekműnek in­dult cikk satnyán darvadozik az író­gépben. De nem ál­lok fel. Jellem va­gyok és nem me­gyek. Percekig alat­tomosan tépi az idegeimet, aztán megverten elhallgat. Legyőztelek, te utolsó! Most már én vagyok az úr! Ekkor ismét meg­szólal. Tárgyilago­san, mint aki azt mondja: bár nem érdemied meg, de teljesítem kötelessé­gemet. Egyik lap pénztárából telefo­nálnak, hogy ha ma déli kettőig nem megyek be hoz­zájuk, kénytelenek a kiutalt pénzt pos­tázni. Fizetés előtt öt nappal az utolsó ütött-kopott huszas gyúródott táskám mélyén. Ez is már dugpénz volt. És ez az angyal, ez a fekete csoda megváltott. Te édes! Szeretlek mind a sírig, híven, kitartóan! Komáromi Magda .\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ (Foto: Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom