Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-03 / 154. szám
1964. JULIUS 3. PÉNTEK uceret 3 vegytisztítás, köpenymosás MAP ALATT A FŐVÁROSI PATYOLAT VÁLLALAT FIÓKÜZLETEIBEN I Több késihussás kell1 Jó gabonatermés, aratási gondok a szobi járásban Az őszi árpán már túl vannak, az egész szobi járásban mindössze húsz holdon kellett learatni, mert csak a szobi Üj Barázda, meg a tésai Béke vetett. De az aratás, ha hellyel- közzel egy-egy kisebb darabon is már tart és néhol — főleg a gépi aratást — nagyobb táblán is megkezdték, tulajdonképpen csak a jövő héten kezdődik meg. A megye legé^zacsöm kaphatnának a szobiak, amire az elmúlt években már volt példa, akkor esetleg kevesebb kézi erő is elegendő lenné. E pillanatban a 267 aratópár közti! sem kötött mindegyik írásos megállapodást termelőszövetkezetével. Például Peröcsényben az Április 4 Tsz-nél az aratásra jelentkezettek csak szóbeli ígéretet kévét, jövő héten pedig a gépállomás egyik kombájnja is munkába áll. ötvenkét hold learatását 37 pár vállalta, emberben nincs hiány tehát, sőt ha a szükség úgy hozza, a tésai aratópárok többet is hajlandók elvégezni. Egyébként az egész járásban megvalósítható a 267 aratópár j számának növelése — a szük- I séglet arányában. Mert jelentA tésai Béke kévekötő-aratógépe vágja a rozsot (Gábor Viktor félv.) kibb járásában, a hegyek koronázta völgyekben valamivel későbben érik a gabona, mint a déli síkságokon. A terméskilátások az egész járás területén határozottan jók, noha az utóbbi hetek esőzései és viharai következtében itt is aránylag nagy területen — körülbelül a vetésterület 30 százalékán — megdőlt a gabona. Ez mindenesetre bizonyos mértékig megnehezíti, helyesebben meglassítja az aratási munkát, de semmiesetre sem jelent leküzdhetetlen akadályt. Annál nagyobb gondot okoz az aratás megfelelő előkészítése, amely a járási pártbizottság és a tanács, valaijnint a községi tanácsok, meg a tsz-ek vezetőinek legnagyobb igyekezete ellenére még most, a hu- szonharmadik órában sem teljesen kielégítő. Viszonylag nagy területen kell aratni, mert a járás szántóinak 40 százalékán, pontosan 7725 holdon gabonát vetettek és ebből 5025 hold kenyér- gabona. Tekintve azonban, hogy a szobi járás tsz-ei a gépesítésben még eléggé elmaradottak és a Vdmosmikolai Gépállomás sem tud elegendő kombájnt, meg aratógépet rendelkezésükre bocsátani, csupán a gabona 45 százalékát tervezték gépi aratásra. Mivel azonban a megdőlt gabonában lassan dolgozik a gép, ez az előre nem látott, de bekövetkezett akadály az oka, hogy a tervezett 267 aratópár helyett mintegy 400 lenne szükséges. Persze, ha a déli járásokból az aratási munka fokozatos elő- haladása folyamán feleslegessé váló néhány aratógépet kölI tettek, hogy amikor hívják ! őket, ott lesznek, de ki tudja, ' milyen elgondölásók alapján vonakodnak aláírni a szerződést. Pedig példát vehetnének j a járás többi községeitől, ahol az aratók kötelezték magukat írásban a munka elvégzésére, sőt nem egy helyen már bele is fogtak a rendek vágásába. A Perőcsénnyel szomszédos Tésában a Béke Tsz-nek nincs is különösebb gondja az aratással, pedig 529 hold szántóföldjéből 263 a gabona. Saját aratógépe mellett már egy gépállomási is vágja a gabonát, köti a kező van elég. Mégpedig az egyes községekből ipari üzemekbe járó dolgozók közül. Csakhogy a leszerződött vagy ezután szerződni akarók között több ipari munkás részben vagy egészben kivette már idei nyári szabadságát, mások pedig, ha aratnak is, nem szeretnének lemondani a pihenésről. Így tehát arra lenne szükség, hogy az aratásra jelentkezett üzemi dolgozóknak üzemük két-háromhetes fizetés nélküli szabadságot adjon. Ilyen irányban a járási tanács megkereste az üzemeket és mindegyiktől kedvező választ remél. Újburgonyából több mint kétmillió forint bevétel A szentlőrinckátai Űj Világ Termelőszövetkezet az idén 100 holdon termelt újburgonyát. Eredetileg azt tervezték, hogy a 100 hold terméséből egymillió 200 ezer forintot árulnak. Ennyire szerződtek a felvásárló szervekkel. Az öntözött burgonya a vártnál jobb termést hozott az újburgonyát, vasárnap is dolgoztak, hogy idejében és export minőségben tudják értékesíteni. A burgonyaföldet már föl is szántották, előkészítették az újabb növény számára, megkezdték a burgonyaföldbe a télikáposzta-palánták kiültetését. Vass Istvánná fogadta a francia parlamenti delegációt Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke csütörtökön fogadta a francia nemzetgyűlés francia—magyar csoportjának hazánkban tartózkodó küldöttségét. Új zöldségpavilonstk a Dunakanyarban A Dunakanyar áruellátásának megjavítása érdekében a MEK — saját kezelésben — új zöldség]javilonokat állított föl Visegrádon, Pomázon, Leányfalun, Szentendrén. A közeljövőben Szentendrén — az eddigi’ sikerek alapján — — újabb zöldségpavilont állítanak fel, hogy a jelentkező igényeket teljesen ki tudják elégíteni. ' A modern, ízléses kivitelezésű pavilonok igen népszerűek a Dunakanyar lakossága és a turisták körében. A zöldségboltokat nagyon sokan keresik fel. Jellemző a forgalomra. hogy egy-egy nap egy-egy zöldségbolt több mint 3000 Ft árusított zöldségfélékből. A pavilonok árukészleteit naponta cserélik, minden reggel friss zöldárúval — újburgonya, zöldbab, eper stó. — látják el, este a megmaradt árút elviszik és reggel újból friss árút adnak, így a Dunakanyar lakossága mindennap friss zöldséget és gyümölcsöt fogyaszthat. Öreg borsó nem vén borsó Tart a zöldborsószezon. A zöldségesboltokban, piacokon kívánatosán, frissen, nagy halmazban kelleti magát. Mégis az ország több ezer üzemi konyháján a tavalyi borsó delente változatlanul kopog a tányérokon. Pedig az üzemélelmezési vállalatok igyekeztek meggyőzni az árubeszerzöket, hogy nyár közepén friss borsót illik tálalni az ebédlőkben is, nem kéményét, rágósat. Helyenként még utasítás kiadásától sem riadtak vissza; mindez — a jelek szerint — kevés Volt. Hogyan bizonyult a tavalyi borsó harcedzettebbnek az idei zsengécskénél? Jó taktikázásának köszönheti. Hiába próbálták meg külföldre szállítani; a tavalyi borsó szilárd talajon állt, nem hagyta magát. Ki tudja, mit meg mm tett azért, hogy az ádáz terv ne sikerüljön. És ha már itthon maradt, azt is megmutatta, hogy azért is az üzemi konyhákra kerül. Merész taktikai húzással olcsóbban hagyta megvásárolni magát. Még a konzerválás termelési költségeivel és az egyéves raktározás bérével együtt is olcsóbb, mint az idei, frissen szedett zöldborsó. Borsódömping — sóhajtanak az üzemi étkezők. Van, aki megadja magát sorsának és fegyelmezett állampolgár módjára rágni kezd, de az üzemi ebédelők zöme nem hagyja szó nélkül... Meg kell hagyni, a tavalyi zöldborsó állja a sarait. Lehet, hogy azért, mert ezeket az ádáz taktikai fogásokat a Belker súgja neki? Jókor súgott: akkor engedte le a tavalyi borsó árát, amikor az idei érése miatt már nyilvánvalóvá vált, hogy eladhatatlanok a készletei. Egyszóval, az üzemélelmezési vállalatok utasításai frissek, de a zöldborsó, amely a tányérokra kerül, változatlanul öreg. Nem csoda, hiszen az újborsónak 7—8 forint kilója, a tavalyi pedig 5 forint. Az öreg borsó pedig nem hagyja magát. Még az állkapcsokkal is dacol. A fogyasztó engedelmesen rágja és közben elégtétellel gondolja: februárban és márciusban még felnéztem rád, olyan magas volt az árad, de most, most végre lekerültél a polcról. Egyébként is öreg borsó nem vén borsó. Valakinek csak el kell fogyasztania! — R — Furcsa szerzet vagyok. Szeretem magam gyötörni, ezért állandó jelleggel ellenséget tartok a lakásomban. Egy fekete ördögöt. Ott lapul az előszobában, külön fehér asztalkán, a tükör alatt. Megfontolt, tudatos és gonosz. Százszor elátkoztam már. Voltak percek, hogy szétveréssel fenyegettem — de valahogy mégsem tudnék szabadulni tőle. Reggel kilenc órakor, miután családom tagjai a szélrózsa minden irányában szétszéledtek, s még a macska igényeit is kielégítettem — végre leülhettem az íróasztalhoz. Megírom nagyon rég esedékes cikkemet. A téma fontos, kellő tárgyismeretem van hozzá. Csupán három-négy zavartalan óra kellene, hogy gondolataimat rögzíthessem. Tehát kezdjük. Leírtam az első tíz mondatot. Olyannak sikerült, ahogy szántam. Izgalmas, lé- nyegretörő, s amellett mértéktartó. Ebben a pillanatban megszólalt „ö”. Hívott és én mentem. Míg odaértem, egyre kacagott, de A fekete ellenség amikor megfogtam, néma maradt. Semmiség. Bármikor bárkivel előfordul. Üljünk neki ismét a cikknek. Újabb mondatok, már a lap alján járok, amikor kinn ’„Ö” felüvölt. Rekedten, izgatottan. En is izgatottan szaladok. Rosszkedvűin érdeklődnek, én vagyok-e 000—000, mert kapcsolják a kislécfal- vi madarászokat. Nem vagyok az, így nem kapcsolt. Visszamászok az asztal mögé. Elolvasom, amit eddig írtam. Kezem a billentyűkön, ■ amikor megint felcseng. Kedvesen, dallamosan. Vidáman kiügetek, de csak egy tárgyilagos férfihang keresi a fertőtlenítőrészleget. Miután meglehetősen ridegen közlöm, hogy mostanában effélével nem foglalkozom, kioktat. Elszomorodom, majd rugalmasan megközelítem az íróasztalt. Mielőtt leülnék, egy kicsit várok. Ismerem a régi trükköket, „ö” szereti, ha játszhat. Abban a percben, hogy elhelyezkedem, újra megszólal. De ellenségem most irgalmas. Kevésbé izgalmasan, mértéktartóan, de elszántan írom tqvább a sorokat. Újabb oldal. Éljen a csend! Ekkor halkan megszólal. Olyan alázatos, hogy megesik a szívem rajta és kivágtátok. Fél éve nem hallott barátnőm óhajtja az azóta eltelt eseményeket pont most és pont telefonon közölni. Kínos feszengés részemről, tapintatos mondatok arról, hogy dolgozom, rosszindulatú, gúnyos megjegyzés a másik fél részéről munkám értékét illetően. Végre, vége. Most már lázasan írok. SutbcCvágom a gondolatok cizellálá- sát. Gyerünk, ameddig lehet! De nem solcáig. Mert szabályos időközökben jelentkezik. Lányomat keresi a partnere, fiamat a barátja. Bejárónőmet — aki évek óta egy meghatározott napon jön egy héten egyszer — a nagynénje. KereMEGJÖTT A KOMP és 59 vagonnal adtak el, holdanként 59 mázsát. Ezért a MÉK-töl kétmilliókétszázezer forintot kaptak. Az egymillió forint többletbevétel jól jött az aratás idején, az amúgy is jól gazdálkodó termelőszövetkezet; nek. A jó terméshez a tagok szorgalmas munkája és az öntözés is hozzájárult. A szedést egy hét alatt elvégezték, még az aratás megkezdése előtt. A termelőszövetkezet tagjai, fiatalok és felnőttek, sőt még a gyerekek is szedték sik nálam az üzem- szervezést, a gépkocsielőadót és érdeklődnek, mi van a belga vízummal. Halálosan elfáradtam. „Ö” azonban nem. Most újra recseg. Ülök révete- gen az írógép elöli. A remekműnek indult cikk satnyán darvadozik az írógépben. De nem állok fel. Jellem vagyok és nem megyek. Percekig alattomosan tépi az idegeimet, aztán megverten elhallgat. Legyőztelek, te utolsó! Most már én vagyok az úr! Ekkor ismét megszólal. Tárgyilagosan, mint aki azt mondja: bár nem érdemied meg, de teljesítem kötelességemet. Egyik lap pénztárából telefonálnak, hogy ha ma déli kettőig nem megyek be hozzájuk, kénytelenek a kiutalt pénzt postázni. Fizetés előtt öt nappal az utolsó ütött-kopott huszas gyúródott táskám mélyén. Ez is már dugpénz volt. És ez az angyal, ez a fekete csoda megváltott. Te édes! Szeretlek mind a sírig, híven, kitartóan! Komáromi Magda .\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ (Foto: Gábor)
