Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-22 / 170. szám
\ 1964. JÜLIUS 21. KEDD PfcST mEcvci xMirhsp 3 AA Ősszel megnyitják a tassi zsiliprendszert Időbe telik, amíg bejuthatok a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vezetőjéhez, Vesz- tergombi Lászlóhoz. Csehszlovák vízügyi partnerekkel tárgyaltak itt még néhány perce. Téma a közös árvízvédelem, illetve vízgazdálkodás. Dehát ez csak egyik ága a sokrétű vízügyi munkának. — Melegről beszélhetünk, a nyarat élvezhetjük, vagy szidhatjuk, de a mi számunkra ez sem jelent kisebb gondot. Az igazgatóság fő feladata — a rendkívüli, árvízveszélyes állapotoktól eltekintve — a békés gazdálkodás, az öntözés feltételeinek megteremtése. — Vegyük sorra. Van-e valamilyen friss eredmény? — Eseménynek tekinthetjük egy csatornanyitó óriásekéuek a próbáit, illetve munkába állítását. A szerkezet olyan nagy, hogy három lánctalpas vontató húzzaNyomában 1.20 méter mély árok húzódik, amelynek alja 60 centiméter, felső szélessége pedig több mint négy és fél méter. — S mennyire szapora ez az árokszántás? — Óránként egy kilométer hosszú vonalat készíthetünk el. Talán nem érdektelen, ha még ehhez hozzátesszük, hogy az új berendezéssel negyedére csökken az eddigi költség. — Mi minden tennivalója van ez évre a Közép-Dunavöl- gyi Vízügyi Igazgatóságnak? — Huszonöt-harminc milliós földmunka elvégzése az öntözés elterjesztése és a belvíz szolgálatában. Három új kotrógépünk a belvízcsatornákat mélyíti, hogy a megfelelő vízmennyiség szállítására akár öntözésnél, akár az ár levezetésénél megfeleljenek. Megerősítettek három lánctalpas vontatóval is. — A Duna mentéről milyen hirt adhatunk'! — Készül a tassi zsiliprendszer. Ez év őszén kellene szolgálatba állni. — Mit nyerünk vele? — Mindenekelőtt nagyobb vízáramlást a soroksári Du- na-ágban. Állandó téma az itteni víz erős fertőzöttsége, a mérgező ipari szennyvizek beáramlása. A derítő, tisztítóberendezések elkészítése csak lassan halad, mert nagy ösz- szegeket emészt. Így hát az is javítja a helyzetet, DOLGOZIK AZ ÚJ ÍHOKÁSÓ BELVÍZ LEVEZETÉS, ÖNTÖZÉS ha nagyobb mennyiségű víz áramlik át a Duna mellékágánEmellett például a Nagyvá- sártelepre igyekvő hajók az alsó-tassi zsilipen betérhetnek a lassan mozgó vizű, kis-Dunába és így gyorsabban, kevesebb energiával érhetnek el a kirakodóhelyig. Ugyancsak hasznos lesz, ha a tassi zsilip áramfejlesztőit is bekapcsolhatjuk. (t gy) Ahol már nem szakad az ékszíj Ipari üzeni értékes segítsége a mezőgazdaságnak Szikrázó tarló, kiszáradt torok és égő szemek. Az emberi test kültakarójának minden pórusából ömlik a víz. Közel ötvenfokos a hőség a mezőn. Két aratócséplőgép ballag egymás után a szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezet búzaföldjén. Az egyiket ifjú Illés István tsz-dolgozó vezeti. A kombájn a gépállomásé, kifogástalanul működik,' nincs üzemzavar. HÁZI LÁDAGYÁR & f* - i 'fu 1 ^- :-i<H • : I - ■ ífc „V- I : I - $ V .ÍZ- v A Monori Állami Gazdaság anyag- és előre gyártó üzemében gyors ütemben készítik gyümölcsösládákalt. A kép előterében Antal Lajosnc (Kútvölgyi Mihály felv.) Még az ékszíj sem szakad? Ez a kérdés itt helyénvaló, hiszen országos híre jár annak, hogy szakad az ékszíj. Ezt írják hetek óta a lapok, ezért fő gyakran a gépállomások, termelőszövetkezetek vezetőinek feje. A Cifrákéra Állami Gazdaságban ezt mondták nekünk: naponta kell cserélni az ékszíjakat az SZK-jelű kombájnokon. Még ki sem találjuk, hogy kihez intézzük ezt a kérdést, megjelennek a legilletékesebbek. Egy világoszöld színű Warszawa közeledik a tarlón, ifjú Illés István gépe felé. Egy idősebb, egy középkorú és egy fiatal férfi lép ki a kocsiból: Dómján Elek, az Országos Gumiipari Vállalat osztályvezető-helyettese, Péter István, a vállalat ékszíjüzemének vezetője és Lengyel László, a Szentmártonkátai Gépállomás főmezőgazdásza. Csak a bravúr segít — Nos, hogyan váltak be a szíjak? — kérdezik a kombájnostul. — Jól! Ez a lakonikus válasz varázserejű. Az eddig izgatott, fáradtnak tűnő arcok vidámra kerekednek és bőven ömlik a szó. A vállalat a KGM és az FM kooperációjának a megtestesítője. Eddig csak a Műszaki Gumiipari Ktsz gyártott kombájnokhoz való ékszíjakat, most már az állami vállalat is. A ktsz gyártmányai általában nem rosszak, de nem tud jó szíjakat gyártani a szovjet kombájnokhoz. Ezért a nagy káromkodás és gond,, ahol elfogytak a szovjet tartalékszíjak. — Fejest ugrottunk ebbe a gondba! 7- mondja "Péter István. — Máskor egy új cikk gyártására hónapokig tart az átállás, de most csak napokban mérhető a rendelkezésre álló idő. Olyan égetően sürgős ez az ékszíj, hogy nem segíthet más, mint csak a sikeres bravúr. S hogy mennyire bravúrosan oldották meg a kombájnékszíj gyártását, az csak a későbbi beszélgetésből derült ki. Péter István — a I gyártás tervezője és irányi- J tója — csak két ékszíj mé- | rétéit kapta meg, de azt j sem kifogástalanul. A 22xl35x4000-es ékszíj méreteit 22x135x4065 milliméterben kapta meg és eszerint j is készítette el. A másik I (50x22x3550-es) szíj meretei jók voltak. A kipróbálás során azonban a hibás méretű szíj is bevált. Igaz, hogy túl kellett feszíteni, mert egy kissé hosszabb volt a kelleténél, de azért kétnapi próba után sem kopott. Ez igen nagy szó, hiszen a normálisnál jobban meghúzott feszítőtárcsa nagy súrlódásnak teszi ki a szíjat. Ráadásul a két gumi nem is nyúlott, mert a próba két napján egyszer sem kellett állítani a feszítőtárcsán. Látatlanban ezerötszázat A próba két napja — bármilyen rövid — értékes napokat jelent az aratásban. A gyártásvezető és a meós elmondották, hogy tűkön ültek — (vagy inkább toporogtak) — ezalatt. A segíteniakarás nemes láza, valamint a szakmai önbizalom szülte azt a bátorságot, amely a gyártás idő előtti megindításához kellett. ' Még nem ismerték ugyanis a próba eredményeit, de a kisebbik szíjból ezret, a nagyobbikből ötszázat gy4F" totttak le. De mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha nem válik be a szíj? A kockázat nagy volt, de az akarat is. „Sikerülni kell, mert ez fontos népgazdasági érdek!” Erre gondoltak az ipari üzemben, ez lebegett a szemük előtt. Azért természetesen az izgalom is nagy volt az igyekezet mellett, Mindez nem bizonyult hiábavalónak, mert most már nyilvánvaló a siker. Naponta már 100—120 szíjat készítenek, ami éves szinten mérve megfelel az igényeknek. Fel lehet tehát sóhajtani megkönnyebbülten és most már el lehet árulni egv másik izgalmat is. Amikor, ugyanis a gyártáshoz kezdtek, azt hitték, mi sem egyszerűbb, mint megkérdezni: hány SZK—3-as és hány SZK—4-es kombájn van az országban? Nem akartak ugyan mindegyikhez szíjat gyártani, de a két kombájntípus közti arány szabja meg a hozzájuk való szíjak mennyiségének arányéi is. Mert hiszen azt a veszélyt is kerülni kell, hogy tegyük fel az SZK—3-asokhoz sok, az SZK—4-esekhez pedig kevés legyen a .szíj. Csak a vágószerkezet más Amikor az SZK—4-eshez készített szíjat ki akarták próbálni a gépállomáson, kínos meglepetés érte a kísérletezőt. „A maga kombájnját nem a mi szíjunkhoz készítették!” — mondotta Péter István az egyik kombájnosnak, akasztófahumorral, egy nyelvére ugró káromkodás helyett. Ez aztán a kutya dolog. Sikerült olyan alapanyagot összeállítani, amely áz üzemi nyúzó próbán jói bevált, de a helytelen méret tönkreteszi a sikert! Hát most mitévők legyenek? A riadalom azonban vaklármának bizonyult — szerencsére. Nem is tartott olyan soká, mert a gépállomási főmezőgazdász megnyugtatta az idegeket. Kiderült, hogy csak félreértésről van szó: az SZK—3-asnak két típusa van. Az egyik típuson SZK—3-as. a másikon pedig SZK—-4-es vágószerkezet van, de a kombájn többi része — így a szíjméret is — azonos. A falusi r'acionalista gondolkodás a vagószerkezet alapján tesz különbséget a kombájnok között és így az SZK—4-es vágószerkezetű SZK—3-as kombájnt is SZK—4-esnek nevezi. Hát ők egv ilyen „SZK—4-es” géppel próbálkoztak először. Könnyű mosotvogni a helyzet komikumán, de ilyen helyzet nem egyszer adódik a mezőgazdasági üzemekben, ahol a gépek sokféle típusa van. Hozzá kell ehnez gondolni az igyekezetét vagy akár a türlemetlenséget is és érthetővé válik a dolog. Es mert végül is nem maradt ' el a siker, maguk az ékszíjgyártó vállalat képviselői nevettek legkönnyebb szívvel a félreértésen. Ezúttal is bevált a közmondás, amely szerint: minden jó. ha a vége jó. Nagymiklós István zatok látnak napvilágot. A történelemhamisítók vagy úgy igyekeznek beállítani a július 20-i merényletet, mint a „német nép ellenállását” Hitler ellen, hogy ezzel egyúttal tisztára mossák a Füh- rert hűen kiszolgáló tábornoki kart is, vagy pedig úgy, mint árulókat, akik „hátulról tört döftek a Wehrmacht hátába”. (Walter Goeriitz nyugatnémet történész szavai.) Az összeesküvés résztvevői közül alig néhányan maradtak életben: a hűséges Hem- rich Gestapoja alapos munkát végzett. Thälmann, Seafkow, Jacob és Bästlein utódai, a német kommunisták a volt Harmadik Birodalom egy részén létrehozták a történelem első békeszerető demokratikus német államát, a Német Demokratikus Köztársaságot. Eb-» ben az államban hűen és igazan őrzik a Stauffenberghez hasonló hazafiak emlékét. A másik oldalön Thälmann és Stáuffenberg, s a többi igaz ember gyilkosai háborítatlanul élnek, sőt sokuk, magas tisztségeket visel. A revans- vágy fórumot kap Könyvekben, lapok hasábjain, szónoki emelvényeken, a nyugatnémet közéletben mindenütt. A július 20-i merénylet évfordulója éppen ezért figyelmeztet: ma is, napjainkban is aktuálisak a jaltai egyezmény mondatai. „Németország soha többé ne bonthassa meg a világ békéjét .. Mészáros Ottó és tetteinek tanulságait és vállalják a német nép új úton való elindulásának minden terhét. A félkarú ezredes — 1942-ben sebesült meg, jobb kézét és jobb szemét vesztette el — joggal keresett támaszt a népben, Rommel, a Hitlert táihogató, de „ellenálló” Schacht bankár, a monarchiára áhítozó Goerdeler és társaik helyett. Elsősorban ez, s nem az általa elhelyezett bomba jegyzi be nevét az igazi német ellenállás tagjai közé. Néhány tanulság Az 1945-ben aláírt jaltai egyezmény többek között kimondja: „Szilárd és megingathatatlan elhatározásunk, hogy megsemmisítjük a német militarizmust és nácizmust, s gondoskodunk arról, hogy Németország soha többé ne bonthassa meg a világ békéjét. Elhatároztuk, hogy lefegyverezzük és feloszlatjuk az egész német haderőt, s hogy végérvényesen szétzúzzuk a német vezérkart, amelynek ismételten sikerült felélesztenie a német militarizmust”. Tizenkilenc esztendő tel el az egyezmény aláírása óta, s egy évvel több, húsz esztendő a farkastanyai robbanást követően. Az azóta bekövetkezett események * ismertek. Nyugat-Németországban a feltámasztott militarizmus atomfegyvert követel, napról napra kardcsörtető nyilatkosem véletlen, hogy a nyugatnémetországi közírók hasonló hangot ütnek meg. Von Stauf- fenberg ezredes arisztokrata családból származott, ősei között ott van Gnéisenau, a híres porosz hadvezér, s mint elődei, ő is a katonai pályát választotta. Hazafias nézetei azonban hamar szembefordították Hitler és a nácizmus kalandorpolitikájával, realitásérzéke pedig azt is megértette vele, hogy Hitler személyének félreállítása még semmit sem old meg. E felismerések vezették el ahhoz a haladó, valóban a német nép érdekeit szem előtt tartó állásponthoz, amelyet elfoglalt, s amely miatt éles összetűzésbe került az összeesküvők katonai csoportjának nagy részével, de különösen a „civilág” vezetőjével, Goerdelerrel. Stáuffenberg — szemben a többi csoporttal — semmiféle kapcsolatot nem tartott a nyugati hatalmak titkosszolgálataival, sőt, élesen elhatárolta magát az olyan „ellenállóktól”, mint Gisewius, a hírhedt kém. aki német és amerikai gazdáit egyszerre szolgálta. Stáuffenberg jutott a legmesszebb a német uralkodó körök Hitlerrel szembe fordult tagjai közül. Megértette, hogy az általa elhelyezett bomba felrobbanásának nem a német imperializmus megmentését, hanem egy új Németország kialakítását kell jelentenie, őszintén arra törekedett, hogy levonják a hitleri Németország történelmének gróf, ezredes, a merénylet gyakorlati végrehajtója. Abban a nehezen kibogozható és végtelenül bonyolult szövevényben, amelyet „német ellenállás”-nak neveznek a nyugati történetírók, s amely a már említetteken kívül olyan hétpróbás fasisztákat is magában foglalt, mint például Canaris, a hadsereg hírszerző hivatalának, az Abwehrnek vezetője, Artur Nebe, Himmler közvetlen munkatársa s mások, kétségtelenül Staufenberg gróf játszotta a legpozitívabb szerepet. Szemben az összeesküvés valamennyi résztvevőjével, Stáuffenberg és néhány társa volt az, aki nemcsak a kommunistákkal való összefogást, a fasizmussal való népi szembefordulás szükségességét hirdették, hanem azt is, hogy a háborút keleten és nyugaton egyaránt be kell fejezni, s Stáuffenberg azt is kijelentette, hogy „baráti kapcsolatokat kdl kialakítani a Szovjetunióval”. Veszélyes forradalmár? Hazafi! Allen Dulles a Hitler elleni összeesküvésről szóló könyvében Stauffenberget „veszélyes forradalmárnak” nevezi. Sőt, szerinte arra törekedett, hogy „orosz mintára, a Vörös Hadsereg segítségével kommunista Németországot hozzon létre”. Dulles nem véletlenül igyekszik forradalmárként feltüntetni Stáuffenberg grófot, s az kerülhetetlen és vitathatatlan.” Ma Nyugat-Németországban — de nemcsak o.tt! — a reakciós történészek igyekeznek legendát költeni a német tábornoki kar „ellenállásáról”, úgy tüntetve fel, mintha a július 20-i merénylet természetes kicsúcsosodása lett volna a Führerrel szembeni ellenállásuknak. A nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék a német tábornoki karról megállapította: „az ő katonai vezetésük nélkül Hitlernek és náci cinkosainak agresszív törekvései nem valósulhattak volna meg, és nem vezettek volna eredményre”. A legendaköltőknek többek között e megállapításra is gondolniok illene ... Volt azonban az összeesküvőknek egy kisebb csoportja, amely — bár nem következetesen — kereste az ántifasisz- tá erők összefogásának lehetőségét, s elsősorban a Német Kommunista Párttal igyekezett kapcsolatot teremteni. E csoportot a Kreisau-kör tagjai alkották. A kör vezetői között ott találjuk a történelmi patinájú Moltke család tagját, Helmuth von Moltkét, a szintén arisztokrata származású Peter Yorck von Wartenburg grófot, s a csoport tevékenységében szerepet játszott két baloldali szociáldemokrata vezető is, Julius Leber és Adolf Reichwein. A csoporttal szoros kapcsolatot tartott, bár annak célkitűzéseinél jóval tovább ment Stáuffenberg
