Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-18 / 167. szám

4

kMÍvI(W

1964. JÚLIUS 17. PÉNTEK

Miért sirt... ?

Rokonszenves tanár ismerősömmel — aki a járásánál vezető beosztásba került — a megye másik sarkában találkozom. Kérdetn, mi járatban van, mondja, nz egyik KISZ-építötáborba megy előadást tartani. Az lesz a címe: Miért szép?

Nekem is ott van dolgom, s miután éppen ráérek, kimegyek a kis erdei tisztásra, az előadást meghallgatni. A hallgatók — egyetemista lányok — sátorlapokon ülnek, a tanár állva beszél. Nagy írók, festők, szobrászok művein mutatja be, mi miért van — és miért szép.

Éppen Tolsztojtól idéz, amikor a háta mögül — átszűrődve a bokrokon — hangos gyereksirás hallatszik. Az előadó, úgy látszik, nem veszi észre ezt, sőt. még azt a lányt sem, aki hátramegy csöndet teremteni. De nem is veheti észre mert nagyon belemelegedett a remekmű taglalásába. Hallgatóit is annyira leköti, hogy a sírás okozta kezdeti kínos feszengés pillanatok alatt elül: a tanár járlcál, gesztikulál, az egyetemista lányok meg önfeledten isszák szavait.

A. gyereksirás befejeződik. Jó húsz perccel később az előadás is. A tanár még elmond egy történetet, hogy lám: ez is egy darabja az életnek, ebből egy nagy író ilyen és olyan módszerekkel remekművű novellát gyúrna.

Az előadás utolsó szavai:

— Köszönöm a türelmüket. Ha van kiegészítő kérdésük, vagy valamit nem értettek pontosan, tessék, kérdezzenek. De előbb én kérdezek valamit. Miért sírt az a gyerek?

(m. j.)

„Hűséges voltam smaradtam halálomig...“

Emlékezés Alpári Gyulára

A hÚSZ fVC mártírhalált halt Alpári Gyula elvtársra emlékezünk. Alpári Gyula újságíró-forradalmár volt a szó legigazibb értelmében. Olyan ember, aki kora ifjúságától kezdve életének négy és félévtizedét az elnyomottakért vívott harcra áldozta.

Rendkívüli tehetsége már az iskolapadban megmutatkozott. Alig volt tizennyolc éves, amikor a századfordulón Budapestre jött, s a Népszava közölni kezdte a Pozsonyból érkezett ismeretlen fiatalember merész cikkeit. A szociáldemokrata pártvezetőség 1907- ben őt bízta meg az Ifjúmunkás című lap szerkesztésének előkészítésével. Ott határozták el a csatlakozást a Nemzetközi Ifjúmunkás Szövetséghez, amelynek alakuló kongresszusán Stuttgartban Alpári képviselte Magyarországot. Tagja lett annak a pártküldöttségnek is, amely részt vett a

A HATVANÖTÖDIK

Két éve, 1962. szeptemberé- . , , n

ben megáüt a mezőgazdasági OrCSZtlK CIZ dlVO IXirOSt — KekorClkiallitás nagyoraja. (Rossz____________________________________________________________

nj elvek mondják, bogy ez a • i * »r • m * • w 0 m. 1 f

bizonyos óra rendkívül önáiió jelentkezes — Nyitásig: két hónap

életet élt, egyszerűen akkor ------------------------------------------------------------------------------------------j

árt, amikor akart.) Azóta biztosan és megbízhatóan állandóan déli 12 órát mutat. De megpecsételődött a sorsa. Azt mondták rá: öreg óra, ideje, hogy nyugdíjba menjen. Két hónap múlva egy egészen új, modem négyoldalú óra mutatja majd a 9 órát, amikor megnyílik a 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítás, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, az egész nagyüzemi magyar mezőgazdaság újabb seregszemléje.

Most még alvó városhoz hasonlít, amelyet sok ember éb- resztget. A pavilonokat bizony megviselte a két kemény tél.

Az erős fagy az utakat sem kímélte. A helyreállítási munkálatokra 60 nap jut, a vasárnapokat is beleszámítva.

Húsz kilométer új utat hoznak rendbe, illetve építenek, 22 új pavilont emelnek és 36-ot teljesen felújítanak.

Ha a kiállítás nacionáléját kellene megírnom, így festene:

Született: 1857-bejn, idén lép a 107-ik életéltébe.

Alapterülete 33 hektár. A pavilonok alapterülete 31 ezer négyzetméter, a szabadterületi bemutatóké 38 ezer négyzet- méter. Helye: Budapest, X. kerület, Albertirsai út 10.

Tulajdonképpen teljes készenléti állapotban egyelőre még csak a kertészet van, amely a kiállítás növényi dekorációjáról gondoskodik. Százezer tő dísznövényt nevelnek .a melegágyaikban és kiültetve.

Furcsa, hengeralakú ház. Itt folyik a legszorgalmasabb munka. Ez a modem betonépület lesz a halászati bemutató otthona;

a közönség elsötétített

folyosóról tekintheti majd meg a 30 kivilágított

akváriumot.

A kiállítás eseményekben is gazdagabbnak Ígérkezik az előbbieknél. Már a megnyitás napján rajtol az ifjúsági lovasbajnokság. Erre 12 nemzet mintegy 50 versenyzőjét várják 70 pompás versenylóval. De a kiállítás egész tartama alatt rendeznek lóversenyeket és bemutatókat, a

legjobb hazai és külföldi versenyzők részvételével.

A budapesti nemzetközi borverseny győztes boraiból állandó kóstoló nyílik. Bizonyára az idén is népszerű lesz a hazai tájjellegű borok pavilonja ... A SZŐ VOSZ új vendéglátóipari pavilonját még most építik. A helyén állt, elavult vasbeton szerkezetet robbantással távolították el. Az épület külső váza már készen áll, mire megnyílik, 800 vendéget fogad a kellemes étkező és szórákozóhely.

A mezőgazdasági kiállítás valóban impozáns méretű, országos seregszemle lesz, amelyre rekordszámban nevezték be a híres tenyészállatokat is. A kiállítás látogatói áttekinthetik majd a nagyüzemi magyar mezőgazdaság fejlődését, helyzetét.- Regős István

II. Internacionálé VIII. kongresszusán. Írásaiban és szóban egyre erőteljesebben követelte, hogy a magyar szociáldemokraták következetesebb harcot folytassanak a proletariátus érdekeiért. Ezért a jobboldali vezetőség 1910-ben az SZDP XVIII. kongresszusán — a munkásküldöttek viharos tiltakozása ellenére — kizárta őt a pártból.

Amikor a döntést megfellebbezte, ügyével a II. Interna- cionálé koppenhágai kongresszusának döntőbizottsága foglalkozott. A baloldaliak védelmükbe vették, hatálytalanítani akarták a Kizárást, de a jobboldali többség ezt megakadályozta. E küzdelmek során Lenin is megismerte Alpárit, s ez az ismeretség döntően befolyásolta a magyar forradalmár további életútját. 1918-ban az elsők között lépett a Kommunisták Magyar- országi Pártjába, a Tanács- köztársaság idején mint külügyi népbiztos-helyettes Kun Béla közvetlen munkatársaként dolgozott.

A Tanácsköztársaság bukása

után Alpári külföldre ment, részt vett a Csehszlovák Kommunista Párt megszervezésében. Ettől az időtől kezdve — jóllehet, sose szakadt meg kapcsolata a magyar forradalmi munkásmozgalommal, 1925-ben Becsben a KMP újjáalakuló kongresszusán a Központi Vezetőség tagjává választották — megszakítás nélkül a nemzetközi munkás- mozgalom élvonalában küzdött. A kommunista internacionálé III. kongresszusa Lenin kezdeményezésére töbo nyelven megjelenő ideológiai és szervezeti kérdésekkel foglalkozó folyóirat kiadását határozta el. Az „Internationale Presse Korrespondenz” (röviden: Inprekor) szerkesztésével Alpári Gyulát bízták meg: A lap Berlinben, majd Bécsben és újra Berlinben, később a svájci Báseíben Rundschau címmel jelent meg. Onnan küldték szét a világ minden tájára a legális és illegális kommunista pártok aktivistáinak.

A szerkesztőség később Párizsba tette át székhelyét. Amikor a második világháború kitört és a hitleri hordák elözönlötték Franciaországot, Alpári Párizsban rekedt; töretlenül folytatta forradalmi küzdelmét az illegalitásba szorított Francia Kommunista Párt soraiban, mígnem 1940- ben o Gestapo kezébe került. Hosszú és többször megismétlődő kínvallatások után a sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcolták. a tábor legkegyetlenebb senyvesztő börtönébe. Hans Appel német kommunista — egyetlen életben maradt fogolytársa — adott hírt az utókornak Alpári hősies helytállásáról, halált- megvető bátorságáról. Amikor Himmler náci belügyminiszter az életet ígérte neki, ha megírja emlékiratait és a kommunista világmozgalom általa ismert titkait a Gestapo rendelkezésére bocsátja, Alpári látszólag vállalta ezt a megbízatást, de a valóságban, életének hátralevő rövid időszakában leleplező vádiratot írt a nácik rémuralmáról, megjövendölte bukásukat. A kivégzése előtti utolsó találkozáson azt mondta Hans Appelnek: „Üdvözöld nevemben a pártot és mondd el, hogy hűséges voltam, és halálomig az maradtam..

Mártírhalálának

ma 20. évfordulóján tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk Alpári Gyulára, a magyar kommunistára, akit életműve, tántoríthatatlan hűsége a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb hősei közé emelt.

Vadász Ferenc

Kenyerük a skorpió

Kairótól 30 kilométerre j délnyugatra, a Keopsz piramis közelében van egy kis falu — Abu Ravasz. Ezt a falut mindenütt a világon ismerik a nagy orvostudományi intézetek.

Abu Ravasz ugyanis a mérgeskígyó- és skorpióvadászok falva. Az embereknek ott vásidegeik vannak. Már az ötéves gyermekek kobrát akasztanak a nyakukba és skorpiókkal játszadoznak. A 200 lelket számláló falu minden lakosa mérgeskígyó- és skorpióvadászatból él. Körülbelül 60 évvel ezelőtt egy angol ember kezdett ott foglalkozni ezzel az üzlettel, s lassan az egész falu erre szakosodott.

Operaáriák

levelezőlapokon

Űj sorozatot indítottak a közönség kérésére a népszerű colorvox hangos levelezőlapokból. A legújabb lemezekre — amelyek a napokban kerültek az üzletekbe — egy-egy jeles operaénekesünkkel készítettek hangfelvételt, s a lapok másik oldalát művészek színes fényképével díszítették.

Az Állami Operaház zenekarának kíséretével cólorvox- lapon megjelent Sarastro áriája a Varázsfuvolából, Székely Mihály előadásában. Gyurkovics Mária az Álarcosbál című operából Oscar áriáját énekli. A Don Jüanból a pezsgőáriát Melis György tolmácsolásában hallhatjuk. Mátyás Mária pedig Tosca imáját énekli. (MTI)

Rendelkezés a vadászati idényekről és az egyéni vadászatról

Verekedés baltával

Tóth Vilmos 41 éves raktári munkás, budaörsi lakos összeszólal kazott a vele egy házban élő Máthé Jánosné- iml. Az asszonyt többször megütötte. Máthéné fia, aki este ért haza a munkából,

kérdőre akarta vonni Tóthot, miért támadta meg az anyját. Tóth válaszul a nála levő baltával Máthé fejére sújtott. Tóthot emberölés kísérlete miatt letartóztatták.

Az Országos Erdészeti Fő- igazgatóság vezetője utasítást tett közzé a vadászati idények időtartamának., új megállapításáról, illetve az egyéni vadászat szabályozásáról. Az alább felsorolt vadfajokra csak az itt közölt időszakban — vadászati idényben — szabad vadászni:

Golyóra érett szarvasbikára szeptember 1-től október 31-ig.

Szarvastehénre szeptember

1-től január 31-ig.

Golyóra érett őzbakra július 15-től október 15-ig, selejtezésre való őzbakra május 1-től október 15-ig.

Özsutára október 1-től január 31-ig.

Nyúlra október utolsó vasárnapjától január utolsó vasárnapjáig.

Fácánkakasra október második vasárnapjától január első vasárnapjáig.

Gerlére, balkáni gerlére, vadgalambra (kék-örvös galambra) augusztus 1-től december 1-ig.

Erdei szalonkára szeptember Írtől: április 1-ig.

Récére — a kékcsőrű réce kivételével — és nem mesterséges halastavakon a szárcsára, továbbá sárszalonkára augusztus 1-től január 1-ig.

Vetési lűdra, továbbá kis- és nagylilikre szeptember 1-től április 15-ig.

Seregélyre szőlőben és gyümölcsösben augusztus 15-től november 15-ig.

Egész évben szabad vadászni egyéni és társasvadászat során — a kártékony vadfajtákon kívül — nyestre, nyusztra, verébre, gatyás ölyv- re, fekete varjúra.

Apróvadas vadászterületeken szalonkára és vizivadra is szabad egyéni vadászatot folytatni. Ezek a rendelkezések július 12-től kezdve érvényesek. (MTI)

VA NDORMA DA R

A kiállítás egyik érdekessége lesz a növekedésben visszatartott törpe cseresznyefa; gyümölcshozama gazdaságosabb, mivel könnyebben hozzáférhető — mutatja Galambos Györgyné, kertészmérnök.

rint, a piaristákhoz akartam beiratkozni. — Jól van fiam — mondta az igazgató. Mikor megtudta, hogy ki az apám, így szólt: sajnálom fiam, intézetünk tekintélyét színész gyerekével nem kockáztathatjuk. Indultam lefelé a rideg lépcsőn és felsóhajtottam: Miért is van színésznek gyereke!

— A színészektől maradt-e valami szép emléke? — terelem naposabb oldalra a

beszédet.

— Maradt bizony — neveti el magát. Ok tanítottak meg inni! Ha a műszakhoz mentem: nesze, igyál! — mondták. Ha a bonvivánhoz, pri, madonnához, buffóhoz, mind adta kezembe a bütyköst. Mathiásék borát ittuk.

— A legmélyebb emlékem azonban Greguss Zoltánhoz fűz. 1926-ban, Kecskeméten verset kellett szavalnom a gimnáziumban. Apám akkor már színigazgatóig vitte, Greguss Zoltán volt nála a szerelmes színész és hós. Öt kértem, hogy adjon egy nekemvaló verset és tanítsa be. A vers címe ez volt:

Vándormadár.

— A rongyos sorsodra gondolj és menni fog — biztatott Greguss Zoltán.

— Amikor dobogóra léptem a kollégiur.'. ünnepségén, azt hittem, nem jön ki szó a torkomon. Aztán eszembe jutott diáksorsom és úgy elmondtam a verset, hogy mindenki sírt. Miként fejeztem be, azt a mai napig sem tudom, csak arra emlékszem, hogy két református lelkész is veregette a vállam: papot nevelünk belőled fiam. Bajosan — gondoltam magamban —, mivelhogy katolikus vagyok.

— Mérnök akartam lenni, de csak „adós” lettem. 40 éve szolgálom a közhivatalt. Dobáltak szerte az országban.

— Kovácsiba hogy került? — kérdeztem.

— A háború után állás nélkül róttam a pesti utcákat, olvastam a hirdetéseket a villanypóznákon. Az egyiken ez állt:

Kataszteri könyvelésben jártas tisztviselőt keresünk. Nagykovácsi, elöljáróság. A hűvösvölgyi végállomástól fél óra „séta”.

— Itt letelepedtem. Lassan húsz éve. Jövőre nyugalomba vonulok. — Végigtekint a hatalmas adókönyveken, utána folytatja: — Majd bíbelődöm a kerttel, nevelem a szép rózsákat.

— Kész regény Gyurka bácsi élete — ocsúdik fel a mély hallgatásból Tériké — le kellene írni.

— Nem érdemes — legyint Gyurka bácsi.

Galgóczy Imre

mint az ekevas, mélyre hatol. Szóba került sok minden, még Zágoni Mikes Kelemen is. Gyuri bácsi pedig — jeléül, hogy bizalmába fogadott — jóillatú feketével kínált.,

— Mindig tudtam, hogy Gyuri bácsi egy békebeli úr! — csattant fel Tériké hangja.

— Békebeli? A fenét! — bökte ki Gyuri bácsi. Maga elé nézett. Halkan, ahogy a hegyipatak csobog, beszédbe kezdett.

— Szüleim színészek voltak Erdélyben. Állandóan hurcol- kodtunk. A négy elemit hat helyen végeztem. A nyolc gimnáziumot nyolc helyen: Dé- sen, Vásárhelyen, Békéscsabán, Gyulán, Kiskunfélegyházán, Szegeden, Nagykőrösön és Kecskeméten. Mégsem engedtek érettségi vizsgára — bár a fejemben volt minden — mert a dési, meg a marosvásárhelyi bizonyítványom az első háború alatt a színlapokkal együtt elkallódott. Evek múltán ugyan vizsgázhattam, de addigra elfelejtettem mindent.

— Évről évre új intézetben, új diákokkal, új tanárokkal ismerkedtem. Rendszerint világi gimnáziumba, vagy református kollégiumba vettek fel, bár katolikus vagyok. Gyulán, apám kívánsága szeCsáky György, a nagykovácsi tanács adóügyi előadója a régi vidéki városkák adomá- zó, sörözgető polgárait juttatja eszembe. Ízes a beszéde, arany a nyugalma. Aki nem ismeri, azt mondja rá: jó sora lehetett.

— Hogy vannak, mi újság? — kérdeztem hivatalában a minap.

— Szenvedünk a melegtől •— felelt kurtán.

— Meséljen valamit á faluról, vagy önmagáról Gyurka bácsi — próbáltam megindítani a társalgást.

Rámnézett gyermekien tiszta, kék szemével és csak eny- nyit mondott: Uram, mit vétettem én magának?...

A pulpitusnak támaszkodott, én meg ültem groteszkül, úgy lógatva fejem, mint a szomorúfűz.

— A mészégetőket látogassa meg, — ajánlotta — alig négy kilométerre vannak.

— A csavaros eszét! — Itt fű nem terem — gondoltam magamban. Szerencsére betoppant a szobába Tériké, a tanács üdvöskéje. Jó páló- cos ejtéséről felismertem benne — földimet. S mivel a nő a férfitársaság fűszere: felderült Gyurka bácsi arca is.

— Amott meg egy góbé — mutat Csáky Györgyre Tériké.

— Értem már, miért akart a mészégetőkhöz küldeni! — fordulok hozzá barátsággal.

A szülőföld említése olyan,