Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-18 / 167. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Csonka aratócsapat AZ­MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA Is A MEGYEI TANÁCS LAPJ A 1 vin. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1964. JÜLIUS 17, PÉNTEK Ülést tartott az MSZMP Pest megyei bizottsága Július 16-án, a Pest megyei Tanács épüle­tében ülést tartott a Pest megyei Pártbizott­ság. Az ülés első napirendjeként a jelenlevők előtt Cservenka Fercncné, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára is­mertette az MSZMP KB július 10-i ülésén elhangzottakat. Ezután Szakali József, az MSZMP megyei bizottságának titkára, a megyei párt-végre­hajtóbizottság 1964. második féléves munka- tervét terjesztette a megyebizottsag tagjai elé. A jelenlevők mind Cservenka Ferencné be­számolóját, mind a második féléves munka­tervet elfogadták. Százezres tömeg kísérte utolsó útjára Maurice Thorezt Közel 40 kommunista és munkáspárt küldötte a temetésen Maurice Thorezt, a Francia Kommunista Párt elnökét csü­törtökön kísérték utolsó útjá­ra a párizsi Pére Lachaise- temetőbe. A francia főváros régen nem látott ilyen nagy te­metést. A rekkenő hőség el­lenére több százezres tömeg adta meg a végtisztességet a kommunista mozgalom és az egész francia nép nagy halottjának. A gyászmenetnek 3 órakor kellett volna elhagynia a párt központi székházát, a gyászo­ló tömeg azonban annyira megtöltötte a Párizson keresz­tül vezető több mint öt kilo­méter hosszú utat, hogy a me­net eleje már a temető kapu­jához érkezett, amikor az osz­lop vége még el sem mozdult a pártház elől. A menetet Thorez szülő­földjéről, az észak-franciaor­szági szénmedencéből érkezett bányászok csoportja nyitotta meg. Utánuk a virágokat, ko­szorúkat vivő ifjúkommunis- ták és úttörők végeláthatatlan Ki mit tud? Nem a népszerű tv-já­tékról van ezúttal szó. Bár ez is népszerű, de játéknak igazán nem, mond­ható. Sőt, nagyon is nem játék. Hogy mégis e vi­dám játékra utaló „ne­vet” kapta, az kizárólag a véletlen műve. Minden bizonnyal valami jó kedé­lyű ember volt a „ke­resztapa”. Tény az, hogy jobb elnevezést keresve- kutatva sem lehetne ta­lálni rá. Miről is van szó? Arról a munkamódszer­ről, amelyet napjainkban ismét felelevenítettek me­gyénkben a mezőgazda- sági munkák, közelebbről az aratás, tarlóhántás és a a másodvetés meggyorsí­tására. Lényege: az irá­nyító szervek — pártbi­zottságok, tanácsok — veze­tői, munkatársai a hely­színen győződnek meg ar­ról, hogyan halad a mun­ka. A községi tanácsok és a községi pártszervezetek vezetői a termelőszövet­kezetekbe látogatnak. A korábbi gyakorlattól el­térően a járási szervek nem hívják be megbe­szélésre a járáshoz a községi vezetőket, hanem a járásiak mennek ki a községekbe. Itt a helyiek elmondják tapasztalataikat, majd ezt a megbeszélést rendszerint határlátogatás követi, bár azt meg is előzheti. A megye veze­tői ugyancsak a helyszí­nen győződnek meg — a járásokban — a munka előrehaladásáról. Tehát a községiek beszámolnak a járásiaknak, ők a me­gyeieknek. A dolog ter­mészetéből ered, hogy a láncolatnak a megyénél nincs vége, hiszen a me­gye is további beszámo- fei kötelezettséggel tar­tozik. Amint mondottuk, nem most először kerül alkal­mazásra a „Ki mit tud?”. Tavaly ősszel a szántás­vetés, betakarítás idején honosodott meg megyénk­ben, s hogy eredmény­nyel, azt éppen az idei jó gabonatermés is bizo­nyítja, mert soha nem került földbe az őszi ka­lászosok magja — mint tavaly — október végé­re. Szó sincs róla, hogy a „Ki mit tud?”-ot az egye­dül üdvözítő munkamód­szernek kiáltsuk ki. De az tény, hogy olyan nagy munkacsúcsok idején, mint a nyári betakarítás, szá­mos olyan előnye van, amellyel a hagyomá­nyos irányítás módsze­re nem rendelkezik. Az egyik a gyorsaság. Két nap alatt átfogó ké­pet kapnak a megye veze­tői a megyében végzett munkáról, míg egyébként legalább négy nap kell hozzá. A másik: a hely­színen értékelik az ara­tást, a talaj munkákat, te­hát nincs mód arra — anélkül, hogy bárkit is meg akarnánk sérteni —, hogy „szépítsenek” az ered­ményeken. S ami ugyan­csak nem lebecsülendő: a járási és a megyei veze­tők a helyszínen nyújt­hatnak segítséget a helyi szerveknél dolgozó vezetők­nek. A kenyércsata idején tehát vezető és a vezetett kint van a területen, s munkakörének megfelelően tevékenykedik a siker ér­dekében. Az elmondotta­kon túlmenően ebben rej­lik e módszer legnagyobb jelentősége. A vezetők nemcsak a jelentésekből, az értekezleteken szerzett tapasztalatok alapján tá­jékozódnak, hanem a te­rületről, s ezúttal nyu­godtan leírhatjuk: az élet­ből. S hozzá kell tenni: nagyon-nagyon szívesen veszik a kombájnosok, traktorosok, s mindazok, akik az ország kenyeré­ért fáradoznak, hogy vá­lasztott vezetőiket ugyan­csak a „fedélzeten” látják. Bár a „Ki mit tud?” ál­talában a hét két napjá­ra, szerdára és csütörtök­re szorítkozik — szerdán a községi vezetők szá­molnak be a járásiak­nak, majd csütörtökön a járásiak a megyei veze­tőknek — előnyös hatása a hét minden napján ér­ződik. Mert nemcsak a „Ki mit tud?”-ért, de való­ban igyekszik mindenki minél többet tudni! S ez a célja a „Ki mit tud?”- nak. Mihók Sándor sora következett. A gyászkocsi ^ előtt a pártszervezetek és tö- 4 megszervezetek zászlóit vitték, ? A koporsó mögött haladtak az ^ elhunyt hozzátartozói, a Fran- ^ cia KP Politikai Bizottságá- ^ nak, Központi Bizottságának ^ tagjai, a kommunista képvi- ^ selők és szenátorok, a francia ^ nemzetgyűlés küldöttsége, a ^ szocialista országok diplomá- j ciai képviselői és közel 40/j kommunista és munkáspárt küldötte. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségét Gáspár Sándor, a Politi­kai Bizottság tagja vezette. A temetőhöz vezető útvo­nalon végig leállt a forgalom és a párizsiak sűrű sorfala között haladt a néma gyász­menet. A Pére Lachaise bejá­ratánál emelvényre helyezték Maurice Thorez vörös zászló­val és a francia tricolórral borított koporsóját. A gyászoló család, a pórt vezetői, a test­vérpártok küldöttei a disztri- bünön foglaltak helyet. Elsőnek M. Szuszlov, az SZKP elnökségének tagja, a szovjet küldöttség vezetője bú­csúztatta Maurice Thorezt. A szovjet kommunisták és a Szovjetunió népeinek testvéri részvétét tolmá­csolta a francia munkás- osztály mély gyászában. Benoit Frachon, a CGT fő­titkára régi harcostársai ne­vében búcsúztatta Maurice Thorezt. Méltatta az elhunyt érdemeit a Francia Kommu­nista Párt felépítésében és a párt egységének megszilárdí­tásában. A gyászünnepséget Waldeck Rochet beszéde zárta be. A Francia Kommunista Párt főtitkára ismertette Maurice Thorez harcos életét, kima­gasló szerepét a Francia KP történetének legfontosabb sza­kaszaiban, a marxista—leni­nista elmélet gyakorlati alkal­mazásában és fejlesztésében, a nemzeti egység megteremté­sében. Maurice Thorez koporsóját a késő esti órákban a köz­vetlen hozzátartozók és a párt vezetőinek jelenlétében he­lyezték nyugalomra. A tápiószelei Tápiómenti. Tsz-ben kézzel aratják a rozsot. A megdőlt gabonatábla nagy gon­dot okoz a tsz-nek, mivel kevés a kézi aratáshoz szokott ember. Képünk: egy csonka arató­csapatot ábrázol: a marokszedő, kötélterítő és kötöző — egy személy. (Gábor felv.) a\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Vv\\\^^^^ A SZÉLSÓKONZERVATÍVOK DIADALA: . Goldtratera köztársasági párt elnökje Tüntetés San Franciscóban — „Meghalt a szabadság“ ■ A francia közvélemény aggódik Az amerikai köztársasági párt elnökjelöd.0 kongresszusa ülésének kezdetén Dirksen sze­nátor hivatalosan a kong­resszus elé terjesztette Gold- water jelöltségét, majd fél­órás beszédében buzdította a delegátusokat, az „arizonait” válasszák meg. Scrantont hivatalosan Mil­ton Eisenhower „nevezte be”. Előterjesztették még Rocke­feller New York-i kormányzó és Margaret Chase Smith asz- szony nevét is. ' A jelölő beszédek megtar­tása után került sor a szava­zásra. A már alaposan „meg­dolgozott” delegátusok túlnyo­mó többségükben Goldwater- re szavaztak. Az 1308 küldött közül 883 küldött foglalt állást Gold- water mellett, Scranton ka­A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Megvitatta és tudomásul vette a földművelésügyi minisz­ternek a betakarítás menetéről előterjesztett tájékoztatóját. Az aratás az ország egész területén jó ütemben halad, a mező- gazdaság dolgozói elismerésre méltó munkával, eredménye­sen fáradoznak a termés mielőbbi és gondos betakarításán. A tervezetthez képest országszerte javult a gépek kihaszná­lása, most elsősorban a kombájnok teljesítményének növe­lésére kell nagy gondot fordítani. A kormány megállapítot­ta: a betakarítás mielőbbi befejezése mellett nagy fontosságú, hogy a mezőgazdasági üzemek a kedvező időjárás lehetősé­geit hasznosítva, minél nagyobb területen végezzenek má­sodvetést, ilyen módon is gondoskodjanak a közös- és a háztáji állatállomány jobb takarmányellátásáról. A munkaügyi miniszternek, az , Országos Tervhivatal elnökének és a Minisztertanács tanácsszervek osztálya veze­tőjének közös előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott a tanácsok munkaerőgazdálkodási feládatairól és ha­tósági jogkörének bővítéséről. A Minisztertanács a művelő­désügyi miniszter javaslatára határozatot hozott a Képző- művészeti és az Iparművészeti Főiskola új képzési rendjé­ről. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI), csak 214 szavazatot pott. Rockefellernek 114 voks ju­tott, Smith asszonynak 27 és Romney michigani kormány­zónak 41. A többi néhány szavazattal „kedvenc fiúkat”, helyi politikusokat ajándékoz­tak meg. A szavazás után hivatalosan bejelentették, hogy Goldwa- ter a köztársasági párt elnök- jelöltje, ő veszi fel majd a harcot a demokrata párti Johnson elnök ellenében a no­vemberi elnökválasztásokon. Mint a Reuter tudósítója rá mutat, Goldwater jelölésének olyan politikai következmé­nyei lehetnek, amelyek egy nemzedékre kihatnak. 4 köztársasági pártban nem csupán a szenátor egymaga diadalmaskodott, hanem a szélsőkonzervatív erők ültek diadalt. A kongresszuson megtartott szavazással egyidöben tünte­tő tömegek jelentek meg San Francisco utcáin, tiltakoztak a fajüldözők ellen és elítél­ték Goldwatert, mert a sze­nátusban a polgárjogi törvény ellen szavazott. A kongresszus színhelye előtt a tüntetők koporsót ál­lítottak fel és ráírták: „Meg­halt a szabadság!’’ A francia politikai körökben általában nem adnak komoly esélyt Goldwatemek Johnson- nal szemben, de rendkívül veszélyes jelen­ségnek tartják, hogy az amerikai választóknak egy jelentős része olyan felelőtlen embert támo­gat, aki az atomháborútól sem riad vissza és ka­tasztrófába döntheti a vi- got. A Les Echos, a francia nagy­tőke lapja is Goldwater ellen fordul és rámutat: a köztársa­sági párt választási program­ja nagyfokú felelőtlenséget tükröz és a hidegháború fel­élesztését jelentené valameny- nyl fronton. Goldwater a szakadék szélén táncoló antikommunista, a Foster Dulles-i politika apos­tola — írja Jean Mauric- Hermann a Libérationoan. Miller a republikánus alelnök-jelölt Goldwater — miután számos „röpgyűlésen” tárgyalt az a1- élnök-jelöltség kérdéséről és az üresedő párttisztségek be­töltéséről — már jóval a je­lölő kongresszus utolsó ülése előtt, szóvivője útján nyilvá­nosságra hozta, hogy Will'an E Millert, a köztársasági pár országos elnökét, New Yo.ri állam képviselőházi tagját vé­szi maga mellé, mint alelnók jelöltet. Megválasztásához természe­tesen nem , fér Kétség,. hiszen a küldöttek már hagyo­mány szerint is azt az al- elnök-jelöltet hagyják jó­vá, akit a már megválasz­tott elnökjelölt két. A 44 éves Millert kíméletlen rőszakosságáról, jó vitakész­ségéről és — akárcsak Go’d- watert — szélsőjobboldali né­zeteiről ismerik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom